Napi gondolatok

Kifogások

Mt 11, 16-19
Nem hittek sem Keresztelõ Jánosnak, mondván, hogy ördöge van, sem Jézusnak, mondván, hogy a bûnösökkel barátkozik.
Jánosnak ördöge van, gondolták, mert ember számára szinte lehetetlen ereje volt önmaga felett. Lemondásai bámulatba ejtették az embereket. Úgy gondolták, hogy ha természetfeletti ereje van valakinek, az vagy Istentõl, vagy az ördögtõl származik. Ha az õ Istenrõl alkotott elképzeléseikkel nem egyezett annak a személynek a magatartása, akkor azt mondták, hogy az ördög mûködik általa.
Jézussal szemben az volt a kifogásuk, hogy nem különül el a bûnösöktõl, mint ahogy egy igaz izraelitához illik, mert aki a bûnösökkel érintkezik, maga is bûnössé válik.
Isten üzenete ma sem mindig olyan formában érkezik hozzánk, ahogy mi azt várnánk. Könnyen találunk mi is kifogásokat, ami miatt nem fogadjuk azt el:
hibásan olvasott a felolvasó, gyengén prédikált a pap, ismerem a hibáit a testvéremnek, aki figyelmeztet, õ sem éli, amit elvár tõlem.
Az ördög bennem mûködik, nem benne, mert mások hibáit, bûneit arra használom, hogy ne kelljen Isten üzenetét meghallanom, és életemet hozzá igazítanom.
Hogy Isten bölcsessége bennem van-e, tetteim igazolják, melyeket rajtam keresztül megvalósít.

2017-12-15

______________________________

Kisebb - nagyobb

Mt 11, 11-15
Asszonyok szülöttei között nem született nagyobb Keresztelõ Jánosnál. Ennél nagyobb dicséretet nem nagyon kapott senki Jézustól. János a legnagyobb. Miben nagy? Abban, hogy azt a feladatot, amelyet Istentõl kapott, teljes erejével igyekezett teljesíteni. Mindent megtett, ami emberileg lehetséges volt számára: Elvonult a pusztában, hogy minden erejével Istenre figyelhessen. Lemondott az anyagi javakról, csak a legszükségesebbet mondta magáénak, durva teveszõrbõl készült ruhát és azt a szegényes eledelt, melyet a pusztában talált. Félre tudta tenni azt, hogy mit mondanak róla mások, és az sem érdekelte, hogy õ legyen a figyelem központjában.
Mégis, Jézus dicsérete ugyanakkor lebecsülõn hangzik: aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb, mint Keresztelõ János. A mennyek országa nem a halálunk után ránk váró ország. Jézus eljött, hogy megnyissa számunkra a mennyországot, vagyis az Istennel való együttlétet,
Nos, ki a legkisebb ebben az országban? Jézus maga. Aki azért jött, hogy szolgáljon. Keresztelõ János maga mondta, hogy aki utána jön, az nagyobb nála. És mindenki, nagyobb lesz, aki Jézushoz hasonlóvá lesz. Erre hívott meg Jézus, hogy legyünk olyanok, mint õ, és ha nagyok akarunk lenni, legyünk kicsinyek, és testvéreink szolgái. Ezért szenved erõszakot a mennyek országa, mert Jézus segítségével legyõzzük természetes önzõségünket, és merünk kicsik lenni.

2017-12-14

______________________________

Könnyû teher, édes iga

Mt 11, 28-30
Kiket hív magához Jézus? Nem az éheseket, sem az elnyomottakat, a szenvedõket, hanem azokat akik elfáradtak. Mibe fáradtak el? Nem a munkában, sem a tanulásban, hanem Jézus igájának a hordozásában, melyrõl õ azt állítja, hogy könnyû. Könnyû uralkodni az ösztöneinket? Könnyû szelídnek lenni, amikor dühösek vagyunk? Könnyû engedni, hogy mások jobbaknak látszódjanak, mint mi? Könnyû megbocsátani, amikor a másik visszaél a jóságommal? Könnyû szeretni azt, aki nem érdemli meg? Jézus ezekre képessé tesz, sõt, örömünket leljük ezek gyakorlásában, ha Jézushoz megyünk és tõle tanulunk. Véle együtt, ezek a, máskülönben nehéz, sõt, lehetetlen dolgok könnyûvé válnak, vagyis, habár továbbra is iga, és teher maradnak, képesek vagyunk ezeket megtenni, és édessé válnak számunkra, és furcsa mód boldogok vagyunk ezek megvalósítása közeben.

2017-12-13

______________________________

Mégsem jó elcsatangolni

Mt 18, 12-14
Milyen jól jár az a juh, amely elcsatangol, elvesz, mert a pásztor csak rá figyel, õt keresi, kedvencévé lesz, értette otthagyja a többi 99-et. Talán érdemes elcsatangolni, nem lenni annyira szófogadó, hogy mi is Jézus kedvencei lehessünk, többet törõdjön velünk.
Itt Jézus nem azokról beszél, akik õt elutasították, akik nem hisznek benne. Azok nem tartoznak a juhai közé. Azokról van szó, akik az õ követõi. Igen, rólunk van szó. Mert mi sem vagyunk mentesek az eltévedésektõl. Jézus aggódik is érettünk. A fõpapi imájában is érettünk imádkozik, hogy ne essünk a gonosz csapdájába. Milyen nagy veszély fenyeget minket? A juhokról tudjuk, hogy mindig egymás közelében legelésznek, mert nem látnak messzire. Ha valamelyik eltávolodik a nyájtól nehezen talál oda vissza, és egymagában sok veszélynek van kitéve. Nem tudja megvédeni magát. Csak a nyáj közösségében van biztonságban. Hasonló a keresztény közösség is. Csak közösségben lehet keresztény életet élni, mint ahogy a parázs csak akkor tud izzani, ha együtt van a többi parázzsal, egymaga hamar kihûl.
Mit jelent elcsatangolni? Nem törõdni a körülöttem lévõkkel, a társaimmal, csak a magam érdeke köt le. Sok testvérünk veszítette el a hivatását, miután kezdett eltávolodni a közösségtõl, és a maga útjait járta. Tényleg nagy veszélynek van kitéve az, aki csak önmagával törõdik. Nem segíti mások jó példája, testvéri buzdítása, nincs aki figyelmeztesse, a jóra intse.
Jézus minket is keres, még ha nem érezzük is magunkat elveszett juhoknak. Még nagy út áll elõttünk, amíg megtanuljuk szeretni testvéreinket. Hívogat Szava által, és segít testvéreink által. Figyeljünk hát rá, és engedjük, hogy visszavezessen testvéreinkhez és önmagához.

2017-12-12

______________________________

Ingyenes bocsánat

Lk 5, 17-26
Bocsánatot nyertek bûneid!
Jézusnak ez a kijelentése okozott botrányt a farizeusok és írástudók között.
Mit értettek õk a bûnbocsánat alatt?
Isten parancsolatokat adott, melyeket az emberek nem tartották meg, ezért Isten megbüntette õket. Minden betegség, mint ennek az embernek a bénasága is, Isten büntetése. A bûnöket csak Isten bocsátjatja meg, mégpedig, ha áldozatok árán kiengesztelik Õt.
Mit értett Jézus a bûnbocsánat alatt?
Az emberek eltávolodtak Istenetõl, és ennek következménye minden rossz, a betegségek, szenvedés, a halál. Miként az én szobámban a virágok, ha elfejeltem megöntözni õket, elszáradnak, alig élnek, betegek. Ilyen az ember is Istentõl távol. Nem Isten büntette meg az embereket, hanem õk távolodtak el Istentõl, akitõl az életet kapják.
Jézus azért jött, hogy visszavezessen Istenhez minden embert. Nincs szükség áldozatokra. Isten ingyen fogad vissza.
Ezt jelképezi az, ami ezzel a bénával történt. Meggyógyult a lelke, és ezt jelezte a teste gyógyulása. Közel került Istenhez, Istent dicsõítve, egészségesen ment útjára.
Istennek ezt az ingyenes bocsánatát a keresztények ma is nehezen fogadják el. Szent Ferenc korában búcsút nyerni sok pénzzel, fárasztó zarándoklattal, áldozatok árán lehetett. Szent Ferenc azt kérte a pápától, hogy ingyen nyerje el bûnei bocsánatát mindaz, aki csak egyszerûen belép a Porcinkula templomocskába. Szent Ferenc ezzel akarta közel segíteni kortársait Istenhez.
Ugyanezt tették, akik a bénát Jézus elé cipelték. Nekünk is ez a feladatunk. Nem azért lettünk Istennek szentelt személyek, hogy az emberek csodálják a mi szent életünket, hanem, hogy segítsük õket közel Jézushoz, tanúságot téve ingyenes szeretetünkkel arról a megbocsátó szeretetrõl, mely Jézusnál vár rájuk.

2017-12-11

______________________________

Bõven jut a morzsából

Mt 15,29-37
A kenyerek szétosztásának történetét hallottuk az evangéliumban. Jézus nem azzal kezdte a mûveletet, hogy nézzetek ide, mit tudok én, figyeljétek meg, hogy szétosztok közöttetek hét kenyeret és náhány halat és, bár ilyen sokan vagytok, mindeniketeknek jut belõle. Igazából olyan emberek gyûltek Jézushoz, akik valamilyen bajban szenvedtek: sánták, bénák, vakok, némák. Aztán, hogy sok ideig együtt voltak, közös lett a problémájuk: éhesek lettek. Jézus, miután meggyógyította õket betegségeikbõl, ebben is segítségükre sietett, tanítványai közremûködésével összegyûjtötte tõlük azt a néhány kenyeret és halat, amivel rendelkeztek, megáldotta, és ismét szétosztotta közöttük, és mindenkinek jutott annyi, amennyire szükségük volt.
A közösbe tett eledelen van Isten áldása. Aki magának gyûjtöget, annak sosincs elég. És ez így van minden egyébbel is, amivel rendelkezünk. Ha testvéreink szolgálatára használjuk, akkor van rajta Isten áldása.
Minden embernek vannak gondjai, melyekkel Jézus elé járulhat, de aki otthon marad, aki magába zárkózik, azon keseregve, hogy õ milyen szerencsétlen, ne várjon segítséget Jézustól.
Ahogy bajainkkal Jézust keressük, lassanként felfedezzük, hogy mindnyájan éhesek vagyunk. Az élet kenyerére, Jézusra áhítozunk. Jézus ránk bízza, hogy testvéreink között szétosszuk azt, amivel minket gazdaggá tett. Nem kell félnünk, hogy nekünk nem jut, ha mindent szétosztunk. Bõven marad a morzsából nekünk is.

2017-12-06

______________________________

Nem jó okosnak lenni?

Lk 10, 21-24
Jézus látja, hogy az õ tanítványai, ezek az egyszerû, képzetlen emberek, milyen eredményeket értek el az apostoli útjukon, és hálát ad Istennek. Nyilvánvaló számára, hogy nem a tanítványok képességének, tehetségének köszönhetõ az a változás, amely sok ember lelkében végbement a szavaik hatására, hanem Istennek, aki általuk szólt és cselekedett.
Úgy tûnhetne, hogy Isten nem kedveli a bölcs, képzett embereket, hanem inkább a kicsinyeket, a jelentékteleneket szereti. Mintha borsot akarna törni az okosak orra alá, elrejtve elõlük a legfontosabb ismereteket, Isten Országának titkait, és azoknak tárva fel azokat, akik kicsik és tudatlanok. Ha így volna, igyekeznénk nem tanulni, nem képezni magunkat, hogy kedvesek legyünk Isten szemében, de nem így van ez. Világos, hogy Jézus a bölcsek és okosak alatt azokat érti, akik azt hiszik, hogy ismerik Istent, és nem nyitottak megismerni Istennek azt az arcát, amelyet Jézus mutat be nekünk. Annyira biztosak abban, hogy jól ismerik Istnet, hogy Istennek is megszabnák, hogy mit szabad tennie, és mit nem. A kicsinyek pedig azok, akik beismerik, hogy oly keveset tudnak Istenrõl, de nyitottak, nem csak új dolgokat megtanulni Istenrõl, hanem kicsinyekké, embertársaik kisebb testvérei, szolgái lenni az Isten felé vezetõ úton.
Isten minket is meg akar lepni önmagát ajándékozva nekünk, és általunk is sok csodás dolgot akar megvalósítani, ha elég kicsinyek tudunk lenni ahhoz, hogy helyet szorítsunk számára is a mi életünkben.

2017-12-05

______________________________

Készség és alázatosság

Mt 8, 5-11
A százados történetét hallottuk, aki Jézust arra kéri, hogy gyógyítsa meg a szolgáját. Egy római tiszt, az általuk legyõzött nemzet vándor prédikátorához fordul, akit a saját népe vezetõi sem fogadtak el, vettek komolyan. Mégis, mivel nagyon szerette a szolgáját, és azt hallotta, hogy ez a Jézus betegeket gyógyít, legyõzte a büszkeségét, megalázkodott, és kérésével Jézushoz fordult. A Jézussal való találkozás azonban nagy változást hozott. Felismerte, hogy nem akárkivel van dolga, és ennek ellenére látta, hogy Jézus mennyire alázatos, és mennyire készséges. Kész lett volna az õ kérésére azonnal segíteni, belépni a házába is, átlépve a zsidó törvények tilalmát.
Jézust nem lehet felülmúlni alázatosságban és készségben. A százados most már annak tudatában kérte továbbra is Jézus segítségét, hogy önmagát nem tartotta erre méltónak.
Ebben az adventben mi is Jézushoz járulunk kéréseinkkel, legyõzve a büszkeségünket, azt, hogy nem tudunk mi magunktól mindent megoldani.
A Véle való találkozás minket is alázatosságra és készségre indít. Így, méltatlanságunk tudatában, de a Jézusba vetett bizalommal kérjük segítségét testvéreink számára.

2017-12-04

______________________________

Advent 1. vasárnapja

Új egyházi évet kezdtünk, melyben szent Márk evangélista kísér el minket. Jézus apokaliptikus nyelvezetet használva beszél a Jeruzsálemet érõ drámai eseményekrõl. A szent Várost sötétség borítja és várja a fény érkezését Istentõl. Újra és újra éberségre int az Úr, hogy felismerjük, mikor érkezik szétoszlatni a mi sötétségünket. A mai evangéliumi szakaszt hallgatva, arra szoktunk gondolni, hogy majd eljön a halálunk órája és fel kell készülnünk a nagy számadásra, mert akit készületlenül ér a halál annak kemény büntetésben lesz része. De nem ez az üzenete az evangéliumnak, és biztosan nem ez a legjobb módja annak, hogy elkezdjük az adventet és készüljünk karácsony ünnepére. Az Úr eljövetelétõl nem kell félnünk, még akkor sem, ha nagy bûnöket követtünk el, mert Õ nem azért jön, hogy büntessen hanem, hogy örömet hozzon. Nem fenyegetni akar- „vigyázz, mert ha alva talál, megbüntet az Úr” hanem, ha alszol, elszalaszthatod a lehetõséget, hogy beengedd, hogy találkozz vele.
Egy allegóriát használ Jézus, ennek érzékeltetésére. A gazda, aki elutazik, nem más mint maga Jézus. De, nem elment, hanem más formában van jelen övéi között. Hisz megígérte: „Én veletek vagyok minden nap a világ végéig”. A szolgák mindazok akik, Isten szolgálatára rendelték magukat. A ház nem más, mint azok közössége, akik Isten Országához tartoznak. A ház Ura tehát látható formában nincs jelen, és mindent a szolgáira bízott. A kapusnak meghagyta, hogy virrasszon. Ez a kapus mindegyikünknek a lelkiismerete. Õ kell, hogy vigyázzon amikor valaki be akar lépni az életünkbe, sok szép dolgot ígérve. Azt állítva, hogy õ az Úr, esetleg megpróbál parancsokat osztogatni, vagy irányítani minket. A lelkiismeretünk vigyáz, hogy kit enged be, és fel kell ismernie, mikor jön a ház Ura. Az éjszaka melyik szakaszában érkezik. A targum, mely a zsidó irodalomban a kivonulás könyvének a magyarázattal ellátott formája, négy éjszakáról beszél. Az egyik a teremtés éjszakája, a második amikor Ábrahámot hívta az Úr, hogy nézzen fel az ég csillagaira, mert annyi utóda lesz neki is, a harmadik a húsvét éjszakája amikor az Úr megszabadította a népét az egyiptomi fogságból, a negyedik pedig, a Messiás eljövetele, amely a bilincseket szét töri, és új világ keletkezik. Ez a negyedik a mi éjszakánk, amelyet örömmel várunk, mert az Úr végleg szét fogja oszlatni az éj sötétjét. Hogy be tudjuk fogadni, elõször is fel kell ismernünk, hogy mi sötétben élünk. Igazságtalanság, erõszak, háborúk uralja a világot, az erõsek elnyomják és kihasználják a gyengéket. Az egyház is sötétben botorkál, a keresztények nem élik hitelesen, következetesen az evangéliumot, sem azok, akiknek hirdetik, sem azok, akik hirdetik. A botrányok éjszakája ez, amelyek felbátorítják az egyház ellenségeit. A veszély a beletörõdés, -„ilyen ez a világ, nem tehetünk semmit”
Az Úr belép ebbe a sötét világba. Virrasszon tehát a kapusunk, a lelkiismeretünk, hogy el ne fáradjon, meg ne részegedjen a divatos eszméktõl, hogy megtudja különböztetni a jót a rossztól, az igazságot a hazugságtól. A lelkiismeretünknek ebben segítség a kitartó ima, mely nem szövegek ismétlése, hanem párbeszéd az Úrral. Az Úr be akar lépni a mi sötét zugainkban is oda is megváltást, örömet akar hozni.
Ne féljünk Õt beengedni oda is ahol fáj, ahol rendetlenség, ahol szemét van. Ha beengeded az életedbe értelmet ad az életednek, örömet visz a lelkedbe. így magunkévá tesszük azt a csodálatos imát, amellyel a jelenések könyve befejezõdik: -„Jöjj el Urunk Jézus”

2017-12-03

______________________________

A mi vadállataink

Dán 7, 15-27
A látomás magyarázatával búcsúzik tõlünk Dániel próféta. Egy valaki ismét világossá teszi számunkra, hogy a négy félelmetes vadállat négy birodalmat jelent, melyeken végül gyõzedelmeskedni fog az Emberfia.
Fel akarjuk ismerni mi is azokat a vadállatokat, amelyek a mi életünket uralni akarják. Ezek félelmet keltenek bennünk.
Félünk, hogy nem bírjuk tovább egyik másik társunknak, környezetünkben élõ embernek a magatartását, szokásait.
Félünk bizonyos jövõbeli eseményektõl, amelyek meghatározhatják, vagy legalábbis befolyásolhatják a mi jövõnket.
Nem tudunk szabadulni egyes gyengeségeinktõl, nem tudunk urrá lenni felettük.
És ezek között a legfélelmetesebb, a negyedik vadállat, amelyrõl azt hallottuk, hogy kevély és fennhéjázó. Ez a mi büszkeségünk. Amikor azt képzeljük magunkról, hogy tévedhetetlenek vagyunk, és mindent megteszünk azért, hogy ne kelljen elismernünk mások elõtt, hogy hibáztunk, hogy valamit nem tudtunk, valami nem sikerült. Kimagyarázzuk magunkat, hazudunk, tagadunk, és vádolunk.
Kérjük az Úr Jézust, hogy legyen Õ a mi életünk királya. Hogy ne mi akarjunk uralkodni életünk minden helyzetén, hanem minden helyzetben õ legyen életünk Ura.

2017-12-02

______________________________