Napi gondolatok

Nem kell megfelelni

2016-04-08

______________________________

Tanítás és tanúságtétel

2016-04-07

______________________________

Az ítélet

Ma ismét Nikodémusról hallottunk az evangéliumban, akivel Jézus, a Mester fontos tudnivalókat közölt, elsõsorban az ítéletrõl. Nem egy jövõbeli esemény az ítélet, hanem egy jelen helyzet. Nem Isten az, aki elítéli az embert, hanem az ember önmagát ítéli el. Azzal, hogy elfogadja, vagy elutasítja Isten szeretetét, építi, vagy rombolja a saját üdvösségét. Fény lesz, vagy sötétség.
Jézus rámutat arra is, hogy ki azok, akik ítéletet vonnak magukra: azok, akik szeretik a sötétséget. Nem gyengeségbõl, tévedésbõl cselekszik a sötétség tetteit, hanem ezt választják, bár tudják, hogy nem jó.
Jézus nem beszél kétféle emberrõl: gonoszról és igazról. Mindenikünknek vannak igaz és gonosz tettei.
De mit jelent gonoszat, és igazsságot cselekedni? Elõsorban a Jézussal való kapcsolatunkon múlik minden, mert õ az igazság. Gonoszat cselekszik, aki õt elutasítani, és igazságot az cselekszik, aki õt befogadja. Ha pedig beengedem az életembe, õ megmondja a véleményét az egyes tetteimmel, magatartásommal kapcsolatban. Akkor nõ bennem a világosság, ha egyre kevesebb olyan helyzet van, amikor Jézusnak azt mondom: most te ne jöjj velem, ebbe ne szólj bele.

2016-04-06

______________________________

Mindenki tanítvány

2016-04-05

______________________________

Mindenki tanítvány

2016-04-05

______________________________

Angyali üdvözlet

Az angyal látogatása Máriánál, amit ma ünneplünk, olyan, mint amikor a legény szerelmet vall a leánynak. Igen, valójában az Isten szerelmet vallott az embernek. Isten megvallotta, hogy szereti az embert, és, hogy kész érte bármit megtenni.
A Szentháromságos Isten mûve ez. Az Atya szeretetbõl meghozza a döntést, a Fiú szeretõ engedelmességgel elfogadja a feladatot, és a Szentlélek Mária beleegyezésével megvalósítja azt.
Isten az ember megváltására egy titokzatos utat választott ki. Bizonyára sok más módot választhatott volna, hisz Isten mindenható, de egy csodálatos terve volt Istennek. Az Õ nagyságát nem a hatalmas egek, vagy a csillagok, vagy a világegyetem rendje mutatja meg leginkább, hanem az, hogy képes volt a mi emberi természetünket magára venni. Olyan gyenge lesz, mint mi, anélkül, hogy megszünne Isten lenni.
Isten nem elégszik meg azzal, hogy megváltja az embert, hanem azt akarja, hogy az ember részt vegyen a megváltás mûvében. És az elsõ munkatársa Istennek Mária, aki igent mond Isten tervére.
Isten ma is folytatni akarja a megváltás mûvét, és minket is meglátogat. Elmondja, hogy mennyire szeret minket, hogy mennyire fontosak vagyunk számára, hogy bármit megtenne értünk. Aztán arra kér, hogy mûködjünk vele együtt a magunk, és testvéreink megváltása érdekében. Merjünk mi is igent mondani, még akkor is, ha nem értjük teljesen, hogy mit kell tennünk. Bízunk abban, hogy Isten tudja, és amikor eljön az ideje, nekünk is tudtunkra fogja adni.
Néha felmerülhet bennünk a kétely, hogy Istennek tényleg terve van velünk? Azt könnyebb elhinni, hogy Isten szeret engem, vigyáz rám, néha kényeztet, mint egy anya a gyermekét. Ha azonban Istennek terve van velem, valamit nekem kell tennem, akkor nem vagyok gyermek, hanem felnõtt, Istennek a munkatársa. Ez pedig felelõsséggel jár. De egy a dolgom, hogy figyeljek Istenre, és amikor megszólít, amikor kér tõlem valamit, merjek igent mondani. Õ képessé tesz annak megvalósítására, amire felkér, miként Máriát megóvta az áteredõ bûntõl, hogy alkalmassá váljon Isten befogadására. Figyeljek Istenre reggel, amikor felkelek, amikor feladataim végzésének látok neki, amikor emberekkel találkozom, hogy felismerhessem, mit kér tõlem most, ebben a helyzetben az Úr.

2016-04-04

______________________________

Ne sírj!

2016-03-29

______________________________

Húsvéthétfõ

Azt hallottuk, hogy félelemmel és nagy örömmel távoztak az asszonyok a sírtól. Látták az üres sírt, és egy angyal tudtukra adta, hogy Krisztus feltámadt. Az angyal feladatul adta nekik, hogy adják hírül Krisztus feltámadását a tanítványoknak. Most õk lettek az angyalok testvéreik számára.
Féltek és örültek. Örültek, hogy Krisztus él, de féltek, hogy nem tudják megfelelõ módon tudtul adni a tanítványoknak az örömhírt. Ma is ugyanezek az érzések kísérnek, valahányszor Krisztus örömhírét kell hirdetnem. Öröm számomra, hogy nekem Krisztus tudtomra adta, hogy feltámadt. Öröm számomra, hogy gyakran találkozom Vele utamon. Lélekben átölelem én is, leborulok elõtte, és örülök. De félek is, mert szavaim nem elég meggyõzõk. Nem sugárzom eléggé a Jézussal való találkozásom örömét, és néha az a benyomásom, hogy beszédem semmilyen hatással nincs azokra, akik hallgatják. Pedig nem idegeneknek kell beszélnem, hanem Jézus tanítványainak, nektek, akik szintén találkoztatok, és találkoztok a feltámadott Krisztussal.
De tudom, hogy szükségetek van az én tanúságtételemre. Ha nem, Jézus nem küldene hozzátok, hogy beszéljek nektek.
Jól jön tehát Jézus bátorítása: ne féljetek! Jó tudni, hogy nem az én ügyességemen múlik minden. Az Úr képes gyarló, botladozó szavaimnak erõt kölcsönözni, mely elmozdítja a szíveink sírját elzáró követ, hogy az ott nyugvó Úr Krisztus feltámadhasson, és belénk is új életet lehelhessen.

2016-03-28

______________________________

Húsvét napja

Meghalt az Úr! Mária Magdolna számára a sír maradt az utolsó kapaszkodó pont. Már csak ez a zárt sír valós Jézusból, a többi csak emlék. Meglepetésére azonban, mikor a sírhoz ment, annak bejáratát nyitva találta. Ebbõl a ténybõl kiindulva, a maga módján értelmezte a helyzetet: valakik ellopták Jézus testét.
Mikor a két apostol is a sírhoz ért, õk is ugyanazt a nyitott, üres sírt találták. A szeretett tanítvány azonban egészen másképp reagált, mint Mária Magdolna. Azt mondja az evangélium: látta és hitt. A hagyomány a szeretett tanítványt Szent János apostollal szokta azonosítani, de ma már tudjuk, hogy Szent János az enagéliumában azért ír a szeretett tanítványról, hogy minden keresztény magára ismerhessen benne.
Mi vagyunk azok, akiket Jézus különös módon szeret. Ezt számtalanszor megtapasztaltuk. Mi vagyunk teház azok, akik a rendelkezésünkre álló jelekbõl fel tudjuk ismerni, hogy Jézus feltámadt, és hinni tudunk benne.
Ennek a hitnek konkrét hatása van a mi életünkre.
Külsõleg semmi rendkívüli nem történt azzal, hogy Krisztus feltámadt. Továbbra is vannak, akiket szeretünk, és vannak, akiktõl félünk. Miként Mária Magdolna azt látta, hogy rossz emberek megölték azt, akit szeretett, és rossz emberek ellopták a testét, mi is, ha csak emberi szemmel nézzük a dolgokat, eseményeket, félünk azoktól, akik felborogathatják megszokott életünket, veszélyt jelentenek számunkra, vagy azok számára, akiket szeretünk. Ha azonban a feltámadás fényénél tekintünk az eseményekre, látjuk és hiszünk. Felismerjük a feltámadás jeleit, és bennünk is új élet kezdõdik. Ez megváltoztat mindent.
Megváltozik a viszonyunk a halálhoz, és mindenhez, aki az életünket veszélyezteti. Ha a Jézus sírja üres, ez azt jelenti, hogy nem a halálé az utolsó szó. Nem végleges állapot a halál, és mi nem a halálra készünk, hanem örökké élni.
Megváltozik a viszonyunk az élethez. Nem kihasználni akarjuk az élet-nyújtotta lehetõségeket arra, hogy minél több élvezetben legyen részünk. hisz ezeknél sokkal nagyobb, és igazibb öröm vár ránk.
Megváltoztatja a viszonyunkat az emberekhez, azokhoz, akiket szeretünk. Nem csak egy idõre fogjuk szeretni õket, hanem örökre.
Megváltoztatja a a feladatainkhoz való viszonyunkat is. Nem csak a fizetésért, a jövedelemért dolgozunk, hanem munkánkkal Isten örök országát építjük.
Íme, a feltámadás nem egy múltbeli esemény, hanem egy folyamat, melynek mi is részesei vagyunk. Általunk Krisztus megsokszorozza és terjeszti feltámadásának jeleit a világban.

2016-03-27

______________________________

Jó Júdások

Ma ismét Júdásról hallottunk. Az õ esete figyelmeztetõ számunkra. Ott bujkál mindeikünkben a lázadás Istennel szemben, senki sincs biztosítva ez ellen, még az apostolok sem. Éveken át Jézussal voltak, hallgatták a tanítását, látták a csodáit, és mégis...
Mi sem vagyunk bebiztosítva. Bár sok mindent tanultunk Jézusról, sok lelki élmény fûz hozzá, elköteleztük magunkat mellette, néha mégsem értjük meg õt, csalódunk benne, lázadunk ellene. És ez végleg eltávolíthat Jézustól, ha nem hiszünk abban, hogy szeret minket, ha ragaszkodunk a büszkeségünkhöz.
Jézus Júdást az árulása után is barátjának nevezte. Minket is barátainak nevez, akkor is, ha tévedünk, akkor is, ha vétünk ellene. Kérjük a kegyelmet, hogy el tudjuk fogadni az õ barátságát, az õ bocsánatát, és mi is bocsássunk meg neki, amiért nem olyan, mint amilyennek szeretnénk õt.

2016-03-23

______________________________