Napi gondolatok

Kedd

Fogadd el megtört szívünket, és megalázott lelkünket. - hallottuk az olvasmányban.

Minden szentmisén felajánljuk bûntõl megtört, agyon gyötört és megalázott szívünket. Jézus hív minket erre a felajánlásra, hiszen azt mondja: Nem az igazakat hívom, hanem a bûnösöket. Õ részt akar venni a mi nem steril életünkben. A szívünk ajtajában áll és kopogtat, arra vár, hogy beengedjük. Õ az Isten Báránya, aki elveszi a világ bûneit. A mi bûneinket is elakarja venni. Õ az, aki minden szentmisében alászáll a szentáldozáskor a bûntõl összehorzsolt szívünkbe, hogy belülrõl öleljen magához minket, mert õ új szívet és új lelket akar adni nekünk.
Fr. Arthur

2012-03-14

______________________________

hétfõ

Námán, miután megkapta az utasítást a prófétától, hogy fürödjön meg a Jordán folyóban tisztulása (gyógyulása) érdekében, méltatlankodva azt mondta: Hát nem különbek Damaszkusz folyói, az Abana és a Parpar Izrael minden vizénél? Megakarta határozni, hogy hol akar meggyógyulni.

Vagyunk mi is így: szeretnénk meghatározni, hogy mikor és hogyan tegyen jót velünk az Isten. Nem akarjuk rábízni teljesen életünket. Vajon van-e bennünk elég bizalom, bátorság, hogy megengedjük Istennek, hogy ne a mi elvárásaink, hanem saját tetszése szerit vigye végbe csodatetteit életünkben. A bizalom az, hogy nem tudjuk, hogy hogy lesz, ezért Istenre bízunk mindent.
Fr. Arthur
Az élet akkor kezdõdik, amikor az ember nem tudjuk, hogy mi lesz. - L. Tolsztoj

2012-03-12

______________________________

Nagyböjt 3. vasárnapja

A csodaváróknak szól elsõsorban a mai evangélium. Jézus megtisztítja a
templomot és ezt számon kérik tõle, miféle csodajelet teszel, hogy az
ilyen tettekre, te jogot formálsz? Hogy mered az árusokat kiûzni a
templomból? Jézus válaszában az egyetlen igazi csodára hívja fel a
figyelmet. Mit mond? Rontsátok le ezt a templomot és én harmad napra
felépítem. Jézus nem a kõbõl épített templomra gondol, hanem a saját
testére, amely mint tudjuk a Szentlélek temploma. Vagyis hiába ölik
meg õt, õ harmadnap feltámad. Tehát a halálból való feltámadásra
irányítja a figyelmüket. Mert a legnagyobb csoda a feltámadás! Isten
hatalmasságát nem az apróbb ilyen-olyan csodák bizonyítják.
A legnagyobb csoda Jézusnak a halálból való feltámadása. Összes többi
csodái ebbe az irányba mutatnak.
Vessünk egy pillantást Jézus néhány csodájára. Látni fogjuk, hogy ezek
végérvényesen semmit nem oldanak meg, csupán egy rövid idõre oldják
meg a problémát: A csodálatosan megszaporított kenyér is egyszer
elfogyott, csak egy ideig volt elég. Vagy ott van a kánai menyegzõ, a
vizet borrá változtatja. A vízbõl lett bor is egyszer elfogyott. Vagy
Lázár feltámasztása, de a halálból feltámadt Lázár is meghalt. Ezeknél
a csodáknál nagyobb a halálból való feltámadás, mert az végleg mindent
megold. Az elõbb említett csodák nem oldanak meg semmit sem végleg.
Csak átmenetileg, csak egy idõre oldják meg a problémát.
Jézus testének dicsõséges föltámasztása a legnagyobb csoda.
Jézus feltámadt, és én is feltámadok, és amikor ezt elhiszem, akkor az
én életemben is megtörtén a legnagyobb csoda. Az élet minden
nehézségét ennek reményében tudom elviselni, mert lehet, hogy holnap
is rossz lesz...
Mai evangélium utolsó mondatainak egyike: sokan hittek benne, mert
látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük.
Miért nem bízik meg azokban, akik hittek a kisebb csodáiban? Mert õ
nem azt akarta, hogy egy csodatevõ doktornak gondolják csupán az
emberek. Ennél többet akart! A halál problémáját, az emberiség
legnagyobb problémáját akarja megoldani. Akik elhiszik ezt, azokban
megbízik. Akik hittek benne halála után a feltámadásában, azokban
Jézus megbízik. Péterben, Jakabban, Jánosban. Csak azokra számít, akik
elfogadják a holtak föltámadását. Akik hisznek benne tökéletesen,
azokra rá bízza magát. Azokban megbízik.
Sok keresztény akkor fut a templomba, amikor bajba van és várja
Istentõl a csodát. Nem leértékelni akarom az ilyen magatartást, de a
tapasztalat az, hogy ez a fajta vallásosság nem tart sokáig. Ebbe a
fajta vallásosságban nem lehet megbízni. Csak a csodára van szükség,
nem magára az Istenre. Csak Isten ajándékát akarja az ilyen ember, nem
magát az Istent. Pedig az ajándékozó végtelenül több mint maga az
ajándék. Nem az a baj, hogy Istentõl ezt-azt kér. A baj ott van,
amikor ennél többet nem akar, és ilyen ember a

2012-03-12

______________________________

Méltóságunkat még Isten is tiszteletben tartja

Válaszos Zsoltár antifónája: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: könyörületre hajlik szíve.
A liturgiában a Jóisten irgalmasságát ünnepeljük, és ez így van rendjén. Nem a mi bûntelenségünket, jóságunkat, jóra való törekvésünket, hanem azt, hogy irgalmas az Isten. Isten irgalmassága nem egy egyszerû tény számunkra, hanem ünnep. Isten irgalmasságát ünnepli a mai evangélium is a tékozló fiú visszafogadásában.
A mai példabeszéd címzettjei a vámosok és a farizeusok, a nem vallásosak, és a vallásosak. Tékozló fiú és az otthon maradt nagyobbik fiú történetén keresztül az Atya irgalmasságát szemlélhetjük. Sokszor kifogásolják a vallásosak az Atya irgalmát, a megtérõk miatti örvendezést.
Szeretet nem ítélõbíró. Az embereknek nagy szükségük van arra, hogy a gyóntatószékben ezt tapasztalják meg. Visszaemelni az embert a feloldozás által a maga méltóságában. A tékozló fiú is ezt kapta az atyai ölelésben. Ezt kell adjuk tovább a gyóntatásban.
Fr. Arthur

2012-03-10

______________________________

A zárókõ a selejtek között is értékes marad

A kõ, melyet az építõk elvetettek, mégis szegletkõvé lett, Úr tette azzá. (118,22 Zsolt – Mt 21,42)
A kõ, amit a „szakértõk” figyelemre se méltattak, mégis fontos lett az Úr miatt.
Eredetileg a zsidó népre gondolt a Zsoltáros, õ a megvetett kõ, a pogányok ugyan megvetették, de Isten fölemelte.
Máté evangéliumában (mai szakaszban) Jézus magára vonatkoztatja, õ az eldobott kõ, de Isten zárókõvé tette. Zárókõ, nem alapkõ. Ez látványos helyet foglal el az épületen, szokták díszíteni is.
Milyen furcsák vagyunk mi emberek. Néha vakok, máskor gonoszok. A történelem során hányszor megtörtént, hogy a selejtet kikiáltották értékesnek, az értékest pedig a selejtek közé dobták.
Kérjük az Istentõl a tisztánlátás kegyelmét, ebben a zavaros világban.
Fr. Arthur

2012-03-09

______________________________

Lehetek én is Lázár

A túlvilágon megfordulnak a sorsok ? Jézus hallgatói számára meglepõ lehetett, hogy a szegény Lázár az örök boldogságra jutott, sõt elsõ helyet foglalja el ott, Ábrahám kebelén pihen, míg a gazdag, aki addig Isten kegyeinek örvendett, a kárhozatra került. Ha tényleg Minden megfordulna odaát, akkor azt kellene keresnünk, hogy minél rosszabb sorsunk legyen itt, ebben az életben, hogy annál elõkelõbb helyre jussunk majd odaát. Ám nem annyira egyszerû a dolog. Annyit tudunk, hogy nem mindegy hogyan bánunk azokkal a « Lázárokkal », akiket hozzánk küld az Isten. Néha engednem kell, hogy én legyek a Lázár szerepében, aki engedni, hogy vele jót tegyenek, annak tudatában, hogy ezzel én is jót teszek a jótevõmnek.

2012-03-08

______________________________

Egy kis elismerés azért jól jön

Szegény apostolok, szívükbõl örültek, amikor Jézus meghívta õket. Kiváltságosoknak érezték magukat. Keserû szájízzel kellett tudomásul venniük, hogy Jézus mások szolgálatára hívta meg õket, nem arra, hogy másokon uralkodjanak. Már harmadszor mondja nekik, hogy rá nem a gyõzelem, hanem a kereszt vár, õk azonban nem tudják befogadni a szavait, mert még mindig a maguk dicsõsége jár az eszükben. Hozzájuk hasonló módon gondolkodom, érzek, amikor « rangomon alulinak » tartom testvéreim kisebb testvére lenni. Világos számomra, hogy nem kiválóságomért, nem érdemeimért hívott meg az Úr, és egyetlen nekem kijáró kiváltság, hogy Jézus társa lehetek az önmaga odaajándékozásban Meredek feladat. Jézus tõlem is megkérdi, hogy készen vagyok-e rá? Könnyû kimondani, hogy igen, de csak akkor leszek rá igazán képes, ha testvéreim nem sajnálják tõlem az elismerést, biztatást.

2012-03-07

______________________________

A látszat fölé emelkedni

Jézus azt tanácsolja nekünk is, hogy hallgassuk meg a nagy tanítokat, de a példájukat ne kövessuk. Jó volna, ha nem tartoznék azok közé, akik mondják, de nem teszik a jót. A látszat keresése engem is folyton megkísért. Pedig olyan jó igazi önmagam lenni és örömmel tapasztalni, hogy Isten szemében kedves vagyok, nem kér tõlem erõmet felülmúló erôfeszítéseket, jó vagyok így is neki.
Mások elvárásai borússá, ködössé teszik az utamat, mint felhõk között haladó repülôét, de ha föléjük tudok emelkedni, ott mindig süt a nap, Isten rám ragyog.

2012-03-06

______________________________

A tökéletesség az irgalmas szeretet

„Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas.”
Máté evangéliumában ez így hangzik: legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok is tökéletes. A Leviták könyvében pedig: legyetek szentek, mert én az Úr szent vagyok. (21,8). Világos tehát, hogy a tökéletesség, a szentség Jézus szemében nem más, mint az irgalmas szeretet. Persze, csak az tud irgalmazni, aki maga is megtapasztalta, hogy neki irgalmaztak. A 7. századi Ninivei Izsák mondja: Aki úgy imádkozik, hogy szíve nem nyitott az irgalomra, olyan, mintha a tengeren akarna aratni.
Nem vagyok hibátlan, sokszor rászorulok Isten irgalmára, és arra is, hogy testvéreim szeressenek, akkor is, ha látják a hibáimat. Ma én is meg akarom ajándékozni testvéreimet az irgalmas szeretettel, hogy bizalommal kérhessem a magam részére is az irgalmat.

2012-03-05

______________________________

Közelebb és hasonlóbb Jézushoz

Hinni Jézusban nem csupán az értelmünk cselekedete, hanem az egész lényünk magatartása. Jézushoz hasonlóvá válni: úgy érezni, ahogy õ érez, úgy cselekedni, úgy viselkedni, úgy gondolkodni, azt akarni, amit õ akar. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha megosztjuk életünket Jézussal.
Jézus régi és új parancsokról beszél. Ezek a mi életünkben is jelen vannak. Bizonyos megszokott, bejáratott szabályok irányítják az életünket, de Jézus mindig valami újat hoz, egy-egy lépéssel közelebb kerülünk, hasonlóbbá leszünk hozzá.

2012-03-03

______________________________