|
Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 | 132 | 133 | 134 | 135 | 136 | 137 | 138 | 139 | 140 | 141 | 142 | 143 | 144 | 145 | 146 | 147 | 148 | 149 | 150 | 151 | 152 | 153 | 154 | 155 | 156 | 157 | 158 | 159 | 160 | 161 | 162 | 163 | 164 | 165 | 166 | 167 | 168 | 169 | 170 | 171 | 172 | 173 | 174 | 175 | 176 | 177 | 178 | 179 | 180 | 181 | 182 | 183 | 184 | 185 | 186 | 187 | 188 | 189 | 190 | 191 | 192 | 193 | 194 | 195 | 196 | 197 | 198 | 199 | 200 | 201 | 202 | 203 | 204 | 205 | 206 | 207 | 208 | 209 | 210 | 211 | 212 | 213 | 214 | 215 | 216 | 217 | 218 | 219 | 220 | 221 | 222 | 223 | 224 | 225 | 226 | 227 | 228 | 229 | 230 | 231 | 232 | 233 | 234 | 235 | 236 | Napi gondolatokMegszokott csodákLk 10,13-16 Jézus összehasonlítja azokat, akik hisznek, azokkal, akik nem hisznek. Sokszor, azok, akik nem tartják magukat hívõknek, nyitottabbak Isten iránt, mint azok, akik közel állnak hozzá. Hozzászoktunk az Istentõl érkezõ a jelekhez, mint ahogy megszokjuk a fényt, a napot. Már nem csodálkozunk a magon, amely elhal a földben, hogy új termést hozzon, hozzászokunk az oltáriszentséghez, a bûnbánat szentségéhez, hozzászokunk Isten jelenlétéhez, és elfelejtünk rácsodálkozni, elfeledkezünk hálát adni neki. Hasonló ahhoz, mint amikor valaki a tenger partján sétál, megcsodálja azt a nyugodt erõt, ami a vízben rejtõzik, a tengerbõl kiemelkedõ napot, de amikor beleereszkedik a vízbe, már nem csodálja a tengert, csak önmagára figyel, aki fürdik, megfeledkezik a tengerrõl, amit azelõtt csodált. Ma hálát akarok adni Istennek azokért a kegyelmekért, amelyekkel elhalmoz, és amelyekhez annyira hozzászoktam, hogy észre sem veszem. 2012-10-05 ______________________________ Hatalmat a szolgálatraLk 9,1-6 Nem arra kapnak hatalmat az apostolok, hogy másokon uralkodjanak, hogy másoknál okosabbak, erõsebbek, sikeresebbek legyenek. Csupán arra kapnak hatalmat, hogy másoknak szolgáljanak, és másokat megszabadítsanak szenvedéseiktõl, testi, lelki nyomoruktól. Azok a gyógyítások, melyeket Jézus végbevitt, jelei voltak annak, hogy már itt van az Isten országa. Hasonlóképpen, az apostolok is, amikor gyógyítottak, az Isten országát hozták közelebb az emberekhez. Isten a teljes embert akarja megváltani, nem csupán a lelkét akarja meggyógyítani. Mi is törõdünk azokkal az emberekkel, akiket Isten ránk bíz. Nem csak vallásos szövegeket mondunk nekik, hanem érdekelnek a nehézségeik, a szenvedéseik is. Jézus elé visszük az õ szenvedéseiket, és kérjük az erõt, hogy szolgálni, segíteni tudjunk nekik, és így a velünk való találkozás számukra is annak jele legyen, hogy itt van közöttünk az Isten országa. 2012-09-26 ______________________________ Jó rokon vagyok?Lk 8, 19-21 Nem kis dolog Jézus rokona, Jézus családtagja lenni. Azt hallottuk ma az evangéliumban, hogy ehhez nem kell mást tennünk, mint hallgatni, és életre váltani Jézus szavait. Nagyon fontos mindenikünk számára, hogy vannak, akik hozzánk tartoznak, akik a javunkat akarják, akikben bízhatunk, akiknél otthon érezzük magunkat. Jézus ilyen családtag akar lenni számunkra. Nem fõnök, hanem közeli hozzátartozó. Testvérünk és anyánk. Néha a családtagjainkkal szemben vagyunk figyelmetlenek. Tudjuk, hogy szeretnek, tudjuk, hogy fontosak vagyunk számukra, de inkább akkor jutnak eszünkbe, amikor nekünk van szükségünk a támaszukra. A Jézussal való kapcsolatunk is néha ilyen. Ma szeretnék jobban ráfigyelni, ápolni ezt a véle való kapcsolatot, befogadni az õ szavát és életre váltani. 2012-09-25 ______________________________ A hallgatag magvetõLk 8,4-15 Jézus a magvetõrõl beszél a mai evangéliumban. A korabeli ember számára ez egy ismerõs kép volt. Kimegy a magvetõ vetni. Amikor elveti a magot, ezzel a saját reményét fejezi ki. A földre bízza a magokat, és egyúttal a saját fáradozását. Nem tudhatja elõre, hogy mennyi termést fog majd begyûjteni. Felszántja, megtrágyázza, megöntözi a földet, de nem tudja, hogy hiábavaló volt-e a fáradozása, vagy bõ terméssel tér haza. Furcsa, hogy ezt a hasonlatot Jézus Istenre használja. Isten a magvetõ. A mindenható Isten, mintha nem lenne ura az eseményeknek. Nem tudja, hogy mi fog történni. De épp ez a Jézus üzenete: Isten a tehetetlenségével fejezi ki a szeretetét. Azt akarja, hogy szüksége legyen az ember közremûködésére. Õ csak felajánlja az õ életet adó szavát, de nem kényszerít senkit azt befogadni. Várja, hogy szabadon igent mondjunk rá, és így életünkben megtörténhessen a csoda. Ez az isteni gyengeség mutatkozik meg a kisded Jézusban, az õ szenvedésében a kereszten, abban a csendben, amely néha jelen van amikor valami szenvedés ér. Isten mintha nem látná a rosszat a világban, nem akar közbelépni. Továbbra is szórja a magokat és várja, hogy én, meg te a rendelkezésére bocsássuk a tõle kapott földet, hogy harmincszoros, hatvanszoros, százszoros termést hozzon a mi örömünkre. Amikor nem értjük Istent, botránkozunk rajta, õ csak a magvetõ példáját állítja elénk. Nekem kell az õ szeretetéhez alakulnom, nem neki az én elvárásaimhoz. 2012-09-22 ______________________________ Kelj fel!Mk 9,9-13 Ott ült Máté a vámos asztalnál. „Ülõ” ember volt Máté. Csak azt nézte, hogy minél több pénzt szerezhessen. Önmagával volt elfoglalva. Mestersége miatt az emberek tisztátalannak tartották és kerülték. Jézus ellenkezõleg, „meglátta” az ülõ embert. Számára nem egy kerülendõ gonosz ember volt Máté, hanem egy beteg ember, akik meg kell gyógyítani, egy halott, akit fel kell támasztani. Nem véletlen, hogy, miután felszólította, hogy „kövess engem”, azt mondja az evangélium, hogy Máté felállt. Ez a feltámadást jelzõ ige. Az ülõ ember, a halálos önzésnek az áldozata újjászületett. Lehet, hogy mi is, bizonyos szempontból ülõ emberek vagyunk. Lehet, hogy túlságosan magunkkal törõdünk, magunkkal vagyunk elfoglalva, és ez eltávolít Istentõl, eltávolít másoktól, a szívünkben nincs hely mások számára. Ma hívjuk Jézust, hogy minket is keltsen fel, támasszon fel, hogy megtanuljunk szeretni, és ne azt várjuk el, hogy minket szeressenek. Hogy legfõbb kincsünk az õ igéje legyen, amely egyedül tudja kielégíteni lelkünk éhségét. 2012-09-21 ______________________________ A bûnbánat és a szeretetLk 7,36-50 Egy farizeus házába tért be Jézus. Bizonyára bátor ember lehetett ez a Simon, hisz a farizeusok Jézust ellenségüknek tekintették. Tudhatta, hogy nem fog farizeus társaitól dicséretet kapni, amiért meghívta Jézust a házába. Az evangéliumból az is kiderül, hogy Simon nincs egészen tisztában azzal, hogy kivel van dolga. Mikor a bûnös asszony bejön a házba és Jézus lábait törülgeti, Simon azt gondolja, hogy nem lehet próféta ez a Jézus, mert ha az lenne, tudná, hogy ennek az asszonynak az érintése tisztátalanná teszi. Simon nem Jézus erkölcsösségét vonja kétségbe, hanem azt, hogy képes lenne olvasni az emberek lelkében. Jézus pedig épp ezt mutatja meg neki, hogy nem a látszat szerint értékeli az embert. Nem csak Simon belsõ gondolatait látja, hanem ennek a bûnös asszonynak a bûnbánatát és szeretetét is. Jézus nem mondja a bûnös asszonynak, hogy jól tette, amit eddig tett, hanem csak azt, hogy a bûnei bocsánatot nyertek, mert szeret. A bûnbánat és a szeretet egymáshoz tartozik. Csak akkor bánjuk meg, hogy megbántottunk valakit, ha szeretjük. Az egyház azoknak a közössége, akiknek sokat megbocsátottak. És ez még inkább érvényes ránk, hisz bûnbánó rendnek nevezzük magunkat. Minél nagyobb szeretettel vagyunk az Úr iránt, annál jobban felismerjük, hogy milyen sok mindent megbocsátott nekünk az Úr. 2012-09-20 ______________________________ Istennel együtt érezeniLk 7,31-35 Nincs együttérzés. Vannak, akiknek furulyálhatsz. Mindent megtehetsz, hogy megoszd velük örömödet. A szívük nem mozdul meg. Nem hatódnak meg. Nem tudnak veled örülni. Hiába mondod el nekik azt is, hogy szenvedsz, nem tudnak veled sírni, nem tudnak veled együtt érezni. Az önzés az embert érzéketlenné teszi az örömre is és a bánatra is. Jézus kortársai ugyanígy viselkedtek. Isten elküldte keresztelõ Jánost, a szigorú életével akarta felhívni a figyelmet, hogy rá figyeljenek. Nem hallgattak rá. Eljött õ maga, emberré lett, olyanná mint õk, de rá sem hallgattak. Mindkettõben találtak valami hibát. Az egyiknek ördöge van, a másik borissza falánk ember. Jézus panasza ma is aktuális. minél kényelmesebben élnek az emberek, annál kevésbé érzik szükségét Istennek. Mégis mindenki a jólét felé törekszik, mi is. Isten a testvéreinken keresztül int bennünket, rajtuk keresztül mutatja meg az utat, az õ akaratát, de mi fennakadunk a testvéreinkben felfedezett hibákon, gyengeségeken, és ezek miatt elutasítjuk az azt az üzenetet is, amely rajtuk keresztül érkezik Istentõl. Kérjünk ma az Úrtól érzõ szívet, hogy örvendeni tudjunk az örvendezõkkel, és sírni a sírókkal, és be tudjuk fogadni isten üzenetét, bárhonnan érkezik is. 2012-09-19 ______________________________ Két menetLk 6,20-26 Két menet találkozik Naim városának határában: a halál, a szomorúság, a kétségbeesés menete, amely Naim városából, az öröm városából kifele igyekszik, a másik pedig az élet menete, Jézus és követõi menete, mely az öröm városa fele tart. Rettenetes hatalom a halál, Minden ember megretten tõle, fõként azért, mert örök, megmásíthatatlan, legyõzhetetlen. Jézus legyõzi a halált megérintve a koporsót. Legyõzi az örök halált magára véve a keresztet. Minden, halálba induló menetet meg akar állítani. Ma én is az õ menetébe akarok beállni, és nem abba, amely a szomorúságba, az értelmetlenségbe, a halálba vezet. 2012-09-13 ______________________________ Jó diák lenni a szeretet iskolájábanLk 6,20-26 A diák, aki nem tanul, csak szórakozik elõadások idején, nem készül fel megfelelõen a feladatára, nem lesz alkalmas arra, ami a hivatása, így nem tud boldog lenni. Már megkapta a „vigasztalását”. Az Istennel való örök élet minden embernek hivatása, de erre is fel kell készülni, ki kell járni a „szeretet iskoláját”. Ha csak a magunk pillanatnyi szükségleteire, örömeire gondolunk, és nem törõdünk egymással, mi is már „megkaptuk a vigasztalásunkat.” 2012-09-12 ______________________________ Természetfelettit természetfelettivelLk 6,12-19 Nagy jelentõsége van annak, hogy Jézus egész éjszaka imádkozott, mielõtt kiválasztotta volna az apostolokat. Bár sokat imádkozott, emberileg nézve, nem volt valami sikeres válogatás. Jobbakat is kaphatott volna, nem is beszélve Júdásról, akirõl, már a kiválasztása pillanatában tudta, hogy el fogja árulni. De épp ehhez kell sok ima, hogy ne az emberi szempontok szerint válasszon ki embereket, hanem az Atya tervei szerint, aki azokat is megajándékozza bizalmával, akik azzal visszaélnek, azokat is szereti, akik azt nem érdemlik meg. Mi is ezek közé tartozunk. Akkor kezdõdik az igazi imaélet, amikor érezzük, hogy nélkülözhetetlen számunkra az ima, mert nélküle nem tudunk lépni, nem látjuk az irányt, szem elõl tévesztjük a célt. Természetfeletti feladatot kaptunk Istentõl, amit nem lehet igazán puszta emberi eszközökkel teljesíteni. 2012-09-11 ______________________________ |