Napi gondolatok

Külsõ, belsõ gátak

Iz 29,17-24
Izajás szájával Isten szabadulást, és büntetést ígér. Büntetést azoknak, akik az õ terveit megakadályozzák, és választottait sanyargatják, és szabadulást azoknak, akik akadályozva voltak.
Amire érdemes felfigyelni, hogy az akadályok nem csupán külsõ eredetûek. Nem csak a gonoszok, miatt nem tudnak Isten gyermekei neki tetszõ életet élni, hanem a maguk gyengeségei miatt is. A süketek nem hallják meg Isten szavát, a vakok homélyban botorkálnak, nem Isten fényében járnak, a tévelygõk bizonytalanságukban buta döntéseket hoznak, a zúgolódók a sebeiket nyalogatják.
Jézus az, aki elhozza az igazi szabadulást, melyet Isten megígért. Vágyunk arra, hogy meghalljuk Isten szavát, meglássuk merre akar vezetni, félelmeinktõl szabadon teremjük a megváltás gyümölcseit. Az evangéliumi vakokkal együtt kiáltsuk mi is: Jézus, Dávid fia könyörülj rajtunk.

2016-12-02

______________________________

Erõs városunk van

Iz 26,1-6
Erõs városunk van nekünk - énekelték Izajás próféta biztatására a választott nép fiai. Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igaz nép, amely megõrzi a hûséget, és meg van gyõzõdve arról, hogy az Úr megõrzi békében.
Igen, meg voltak gyõzõdve arról, hogy Jeruzsálemet nem bánthatja senki, mert az Isten hajléka és a választott népet sem báthatja senki, mert hûséges az Úrhoz.
A hûség alatt azt értették, hogy betartják a törvényt. Nagy csalódás volt számunkra, amikor Jeruzsálemet, és benne a templomot lerombolták, pedig a törvényhez hûségesek voltak. Igen, de Istenhez nem. A törvény betartása olyan volt számunkra, mintha adót fizettek volna Istennek, csak hogy Isten maradjon távol tõlük. Nem tudták elfogadni, hogy Isten velük akar lakni.
Nem Isten büntette meg õket, hanem az Istentõl távol élõk sorsára jutottak. Nem a ház az oka, hogy valaki didereg, mert kiment a házból.
Nos, néha mi is elbízzuk magunkat. Úgy gondoljuk, hogy Isten vigyáz ránk, mert mi az övéi vagyunk, de nem elég a szabályokat, a ház programját betartani. Nem véd meg minket sem a közösség, sem a ház, sem a ház, sem a provincia, még az egyház sem, ha eltávolodunk Jézustól. A legfontosabb feladatunk, különösen most, adventeben, de minden nap, hogy keressük az Úr Jézus közelségét. Nem lehetünk semmivel annyira elfoglalva, hogy erre ne legyen idõnk.
Ez nem azt jelenti, hogy tétlenül fogunk ülni, mert a Jézussal való együttlét, Jézussal együtt végzett cselekedeteket szül.

2016-12-01

______________________________

Szent András

Jézus meglátta a két testvért. Az egész Jézus tekintetével kezdõdik. Az evangéliumban Jézus nem csak néz, hanem mélyen az ember lelkébe lát. Ugyanazt jelenti látni, mint szeretni, mert Jézus látja az ember lelkében rejtõzõ jóságot. A meghívás mindig Jézustól ered. "Nem ti választottatok engem... (Jn 15, 16)
Épp hálót vetettek a vízbe, tehát a mindennapi munkájukat végezték. Jézus nem ima közben, vagy egy szent helyen szólította meg õket, hanem a közönséges, szürke, olykor unalmas munkájuk közepette. Jézus ránk talál, és szent eseménnyé változtatja a legbanálisabb élethelyezteket is, a véle való találkozás élményévé.
Kövessetek engem! Nem sokat érvel, magyarázkodik. Azt kéri, hogy feltétel nélkül bízzanak benne. Nem ismereteket kell csupán elsajátítanunk, hanem személyesen kell követnünk Jézust. Könnyebb Jézusról, a lelki életrõl elméleteket gyártani, és azokról beszélni, mint a konkrét helyzetekben személyes döntéseinkkel követni Jézus példáját, Jézus hívását.
Emberhalászokká teszlek titeket. Az õ nyelvezetüket használja. Arról beszél, amihez értenek. Feladatuk emberek kimentése a bûn tenegrébõl. Nem arra hív Jézus minket sem, hogy jól meglegyünk a kolostor falai között, , hanem, hogy testváreink üdvösségén fáradozzunk.
Otthagyták hálóikat ás követték öt. Addigi életmódjukat hagyták el, melyben önmagukat, a maguk érvényesülését, a maguk boldogságát keresték, és Jézus életmódját, a másokért szentelt életet választották.
Ezt próbáljuk tenni mi is, még ha idõnként régi szokásaink hálója mellett találjuk is magunkat. Jézus szavára ismét nyomába eredünk.

2016-11-30

______________________________

Advent 1. vasárnapja

Ismét Advent van, és mi szeretnénk felkészülni az Úr eljövetelére. Jézust Jeruzsálemben találjuk. A tanítványok csodálják a fönséges templomot. Ez az épület jelképezte számukra Isten jelenlétét, aki kezükbe adta a Tórát, a legtökéletesebb törvényt, aminn semmit nem kell váltóztatni. Ez a templom számukra a biztonságot jelenti. meg voltak gyõzõdve arról, hogy a templom öröke fennmarad, és véle Isten választott népe. Jézus azonban tudtukra adja, hogy le fogják rombolni ezt a templomot, melyet új templom, új választott nép veszi át. A régi világ megszûnik, és egy, új Isten akarata szerinti világ jön létre. A régi világ jelei az önzés, az erõszak. Az újvilág jelei az önmagát odaajándékozó szeretet, együttérzés, egymással való törõdés. El lehet zárkózni ettõl az új világtól, és minden áron ragaszkodni a régihez, - de aki elutasítja, az saját életét is omlásra ítéli - vagy fel lehet ismerni az újvilág jeleit, és nyitott szível várni az Úr eljövetelét. Erre ösztönöz az adventi idõszak, amelyet ma elkezdtünk.
Mint Noé korában, mondja Jézus. Mi is volt a helyzet Noé korában? Isten látta az emberek gonoszságát, Isten közbe lépett. Ezt a közbelépést jelképezi a vízözön, amit a mezopotámiai kultúrából vettek át, azt fejezi ki, hogy Isten nem akarja többé a régi világot.
Mit tettek igazából Noé korában? Élték az életüket, de nem vették észre az új élet jeleit. Nem tettek semmi különös rosszat, de az emberi életet leszûkítették az evésre, ivásra, jólétre, házaséletre. Isten szavát nem fogadták be, és ezzel pusztulásra ítélték önmagukat. Ma is sok ember él anélkül, hogy gondolna Istenre. Nem Isten bünteti meg õket, hanem a múló dolgok elnyelik azokat, akik csak velük foglalkoznak, úgy mint a vízözön.
Egyiket felveszik, a másikat ott hagyják, mondja Jézus. A munkáról van itt szó. Istennel dolgozik, embertársaiért az, akit felvesznek, vagy a régi világ szellemében, csak a nyereség és a siker érdekli azt, akit ott hagynak.
Virrasszatok! mondja Jézus. Ez azt jelenti, hogy mindennapi életünk apró döntései meghatározzák, hogy merre tartunk: az új világ felé, vagy a régi világgal, az értéktelen élettel a pusztulás felé tartunk.
Nem a világ végén kell várni Jézus eljövetelét hanem ma. Ezt akarja mondani Jézus, mikor önmagát tolvajhoz hasonlítja. Nem lehet tudni mikor érkezik, megfoszt mindattól, amit a régi világban értékeltél, amihez annyira ragaszkodtál hogy miatta nem tudtad befogadni az új életet amelyet Jézus hozott.
Kezdjük hát az adventünket egy döntéssel, hogy észre akarjuk venni az új világ jeleit, és annak törvényei szerint próbálunk élni, dolgozni, viszonyulni embertársainkhoz nap mint nap. Ámen.

2016-11-27

______________________________

Ébresztõ

Lk 21, 34-36

2016-11-26

______________________________

Krisztus király

Azt látjuk, hogy az uralkodók váltják egymást. Egyik legyõzi a másikat, egy ideig uralkodik, s aztán egy másik gyõzi le és veszi át a helyét.
Ma a liturgia Krisztust, mint királyt állítja elénk, mert, hitünk szerint az Õ királysága az egyetlen, melyet senki le nem gyõz, megmarad örökre. Az Õ királysága azonban más mint a politikai pártok uralma. Sajnos, ezt sokszor maga az egyház is elfelejti, és a világi uralkodókhoz hasonló módon akar az emberek felett uralkodni. Nem is csoda, hisz Jézust is megkísértette a világ kritériumai szerinti uralkodás. Minden képessége és hatalma meg volt ahhoz, hogy uralomra jusson, de élete végéig sikerült elutasítania a kísértést. Nem volt hajlandó a gonosz eszközeit: a gonoszságot, a hazugságot, a csalást, a lopást használni. A mai evangéliumban Jézus életének utolsó kísértése tanúi vagyunk. Sokszor beszélt Jézus az Országról, Királyságról. Íme, most történt meg a trónralépése, a megkoronázása. Palota helyett kivégzés helye, trónus helyet egy kereszt van itt, melyre oda szegezik. Nem éljenzik az új királyt, hanem szidják, gúnyolják. Díszes ruhák helyett meztelenül áll az emberek elõtt. Ha hallgatott volna Jézus a kísértõ szóra, most más fajta király lenne, gyõztes király. De mi hiszünk Krisztus királyságának végsõ gyõzelmében! Vagy mi is a pillanatnyilag gyõztesnek látszókhoz próbálunk tartózni?
Lukács evangéliumában a kereszt tövénél három csoportot találhatunk.
Az elsõ csoport a nép. Õk csak nézik, nem értik mi történik, mikor pedig eltávoznak a kereszt alól, a mellüket verik. Õket félrevezették azok, akiknek feladatuk lett volna felvilágosítani õket.
A másik csoport a vezetõk. Õk az igazi felelõsök Jézus haláláért. Gúnyolják Jézus és kísértik. „mentsd meg magadat, ha tudod”. Ha csodát tenne, hinnének benne. Jézus azonban, éppen ezt nem akarja. Itt tér vissza a gonosz kísértése: „magadra gondolj ha gyõztes akarsz lenni”.
A harmadik csoport a katonák. Õk is gúnyolják és ecettel kínálják. Õk az erõszak gyõzelmében hisznek. Bennük is a gonosz beszél „Ha van erõd, szabadítsd meg magad”. Ma is ez a kísértés: „magadra gondolj” Az igazi gyõzelem a szeretet gyõzelme. Nem erõszakkal, nem hatalommal, hanem önmaga oda ajándékozásával. Így lett Krisztus igazi király és ezt jelenti vele uralkodni.
Nekünk is választani kell tehát, hogy milyen uralkodásban akarunk részesülni. A két gonosztevõ Jézus mellet jelképezi a két lehetõséget. Vagy a bal latorral mi is azt tartjuk jónak, hogy önmagunkkal törõdjünk, vagy Jézussal együtt akarunk lenni, mint a jobb lator az õ országában, hozzá hasonlóan odaajándékozva magunkat.

2016-11-20

______________________________

Szent Erzsébet

2016-11-19

______________________________

Évközi 32. vasárnap

Szent Lukács 10 fejezeten keresztül arról mesélt nekünk, hogyan utazott Jézus Galileából Jeruzsálem felé. Most elérkezett Jézus Jeruzsálembe, és eljutott a templomhoz tanítványaival együtt. A tanítványai felhívták a figyelmét arra, hogy milyen csodálatos építmény ez a templom. Valóban, a világ egyik csodája volt. Annak idején amikor Heródes a templom szentélyét építette 1000 papot használt arra, hogy õk építsék mert nem akarta, hogy bûnös emberek keze érintse azokat a köveket amelyekbõl ez a templom legszentebb része épült. Jézus, mikor azt mondja, hogy ez a templom tönkre megy, kõ köven nem marad, ez az emberek fülében úgy hangzott, mintha káromkodott volna. Nem omolhat meg Isten háza, hisz Isten ott lakik a szentélyben, nem engedheti, hogy tönkremenjen. Megkérdezték Jézustól, mikor fog ez megtörténni? Mi tudjuk, hogy 70-ben Titusz császár serege elfoglalta Jeruzsálemet, és, bár a császár meghagyta, hogy ne érintsék a templomot, mégis porrá égett. De Jézus nem válaszol a kérdésre, õt nem a dátum érdekelte, hanem az, hogy mit kell tenni, hogyan kell felkészülni erre az eseményre. Jézus egy új vallást hirdet a régi helyett, amelyet a templom képviselt. Isten nem áldozatokat kér népétõl, hanem szeretet-cselekedeteket. Jézus itt apokaliptikus nyelvezetet használ. Amint már mondtam az apokalipszis, az görögül a fátyol eltávolítását, a titok felfedését jelenti, nem pedig félelmetes eseményeket. Jézus is fel akarja tárni azt, hogy Isten hogyan látja a világ eseményeit, hogy ne csak emberi szemmel nézzük azt, ami történik, hanem Isten szemével is. Abban a korban divatos volt az apokaliptikus nyelvezet. Jézus tehát egy új világ eljövetelét jövendöli meg és a régi világnak a végét, tönkremenetelét. Két utasítást kapunk Jézustól, hogy mit tegyünk, mi akik készülünk ennek az új világnak a megjelenésére.
Az elsõ, hogy ne hagyjuk magunkat becsapni. Sokan mondják, hogy én fogom megváltóztatni ezt a világot, és hozom az újdonságot. Nem minden ami újdonság az új világhoz tartozik. Sok minden ami újnak tûnik a réginek egy új formája. Sok híres ember hirdetett meg új világot, de sokszor csak újabb gonoszságokat hoztak a világba. Gondolhatunk a nagy diktátorokra, akik az új világ nevében erõszakkal irtani próbálták a régit. Ma is vannak akik újnak nevezik a régit. Olyan eszméket hirdetnek, amelyekben megszûnnek az erkölcsi szabályok, mindenki azt teszi amit kíván, de ez nem egy igazi új világ, nem egy igazi új élet. Ezek az újnak látszó eszmék, újabb rombolásokat fognak hozni. Vigyázzunk tehát, ne engedjük magunkat becsapni.
A másik tanács, amit Jézus ad, hogy amikor háborúkról, forradalmakról hallunk ne rémüldözzünk, ne ijedjünk meg. Vannak problémák a világban, de nem ezeké a problémáké az utolsó szó. Ne veszítsük el a reményt. Akik Jézus mellet döntenek, kitartanak mellette, azokat üldözni fogják. Jézus nem ígéri, hogy végül gyõzni fognak, nem ígér sikert, megbecsülést, elismerést, csak azt ígéri, hogy egy hajunk szála se vész el. Az igazi új életet amelyet Jézus hoz, nem tudja senki és semmi elvenni tõlünk. Erre az új életre készülünk tehát. Ezért nem esünk kétségbe ha ez az élet nem tesz olyan boldoggá minket, mind amilyenre vágyunk. Másrészt, nem veszítjük el a reményt látva, hogy ebben az életben sok minden félelmetes, veszélyezteti az életünket, a közösségünket, a jövõnket, mert ezek csak alkalmak arra, hogy tanúságot tegyünk a Krisztusba vetett hitünkrõl.

2016-11-13

______________________________

Ferences halottak napja

Ma ferences halottak napja van. Nem elég megtartani a halottak napjátúgy, mint más keresztények? Miért kell külön halottak napja nekünk ferenceseknek?
Nem elég, mint ahogy szükségesnek érezzük külön imádkozni azokért, akik közel álltak hozzánk, és meghaltak, akiknek hálásak vagyunk. Ugyanígy a ferences család külön szeretne imádkozni azokért, akik az õ családja tagjai. Tesszük ezt bízva abban, hogy érettünk is imádkozni fognak majd testvéreink, amikor meghalunk.
Mi azonban nem a halált várjuk, hanem a halál emlékeztet arra, hogy lejár az idõnk, és még alig valósítottunk meg valamit abból, amiben Istennel megegyeztünk, amikor igent mondtunk a meghívásunkra.
Rendünk vezetõsége a 2015-ös káptalanon feladatként kapta, hogy segédanyagot dolgozzon ki, melynek alapján fel tudjuk mérni, hol tartunk a szegénység, a minoritás, és a szegények szolgálata terén. Ezekrõl fogok majd beszélni a szentmiséken az elkövövetkezõkben.
1. téma a minoritás
Kisebb testvér lenni nem mást jelenet, mint Isten Fiáhaoz hasonló életet élni.
1 Cel 38: Ferenc azt akarta, hogy a közösségét Kisebb Testvérek Rendjének nevezzék. És valóban azok is voltak, - jegyzi meg Celanoi Tamás, - másoknak alárendeltek voltak, és az utolsó helyeket keresték. Különösen olyan feladatokat kerestek maguknak, melyek bizonyos megaláztatzással is jártak.
Kérdezzük meg tehát magunktól, hogy alárendeltje próbálok-e lenni másoknak, vagy fõnöke? A mi közösségünk urak társasága, vagy merünk utolsók is lenni, és mások szologálatára lenni?
Nem azért tesszük fel magunknak ezeket a kérdéseket, hogy bûntudatot ébresszünk magunkban, hanem, hogy ha tehetünk valamit azért, hogy igazibb kisebb testvérek legyünk egyénileg, és közösségileg, azt merjük megtenni, külön-külön, és együtt.

2016-11-03

______________________________

Halottak napja

A halottak napjának november 2-i ünneplése a 10. századból ered. Szent Odilo Clugni apát bevezette ezt az emléknapot az apátság alá tartozó monostorok számára. Hamarosan a bencés renden kívül is kezdték tartani ezt a napot, míg a 14. században Róma is átvette, és általánossá lett a katolikus egyházban. Addig pünkösd utáni vasárnap tartották a halottakról való megemlékezést.
Halottainkért imádkozni nem egy meddõ idõtöltés. Nem olyan a halottakért való imádkozás, mint a halott lóra a patkó. A lóra már késõ patkót verni, de a halottért imádkozni nem, mert hiszünk a tisztítótûzben. Nem tudjuk, hogy miben áll ez, de lehetõségük van a megholtaknak meggyógyulni azokból a sebekbõl, amelyeket a bûnök okoztak nekik, és meg kell tanulniuk szeretni, ha életükben ez nem sikerült eléggé. Nem csupán légbõlkapott állítás ez, hisz a Máté evangéliumában (5,26) errõl szól a példabeszéd, melyben Jézus azt mondja: amíg úton vagy, békülj ki ellenfeleddel. Az útonlevés a földi életet jelenti. Mert amikor eljutsz a bíróhoz, Isten elé, nem menekülsz meg, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted. Szent Pál is a korintusiakhoz írt levélben (1 Kor 2, 15) beszél az eljövendõ Úr napjáról, kinyilvánul, hogy kinek mennyit ér a munkája. Akinek építmánye kiállja a tûzpróbát, az jutalomban részesül, de akinek a mûve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak tûz által. Nos, ez a tûz a tisztítótûz, amelyben Isten az embert megtisztítja, és meggyógyítja. Ebben a gyógyulási folyamatban a legnagyobb segítség az, hogy bár még nincsenek a mennyországban, látják Krisztusnak a ragyogó arcát, és vágynak a véle való találkozásra. Ez ad erõt nekik, és ugyanakkor ebben a ragyogásban felismerik a maguk foltjaikat, és megértik, hogy még nincsenek kész a mennyegzõre, és annál inkább igyekeznek a gyógyulás, a tisztulás felé.
Nagy vigasz számunkra, hogy imáinkkal tudunk segíteni elhunyt szeretteinken.
Legalább ezekben a napokban ne feledkezzünk meg róluk, tudván, hogy az érettük mondott imák igazi segítséget jelentenek számukra.

2016-11-02

______________________________