Napi gondolatok

Halasztgatni lehet, de kikerülni nem

Jézus egész éjszaka imádkozott, és reggel kiválasztotta az apostolokat. Egyedül Isten hívhat meg valakit apostolai közé. Ha ellenben Jézus azt akarta megtudni, hogy az Atya kiket választott ki, miért kellett egész éjszaka imádkoznia? Hisz az Atya egy pillanat alatt tudtára adta az akaratát, Jézus pedig azt készséggel fogadta. Ám Jézus nem csak Isten, hanem valóságos ember is, és az embernek küzdelmébe kerül az Atya akaratával való azonosulás, még Jézus esetében is. Gondoljunk csak az utolsó vacsora utáni éjszakai imára, amikor vért izzadott, míg el tudta fogadni a keresztet. Egy dolog megérteni, más dolog magunkévá tenni. Miért épp ezeket? Miért Júdást is? Nem volt tévedés õt is meghívni? Isten nem emberi kritériumok alapján választ. Nem azt nézi, hogy ki lenne alkalmas, hisz õ teszi alkalmassá az embert a kapott hivatás betöltésére. Teljesen szabadon választ ki, akit akar. Az Isten akaratában nem kell mindig a logikát keresni, nem mintha ésszerûtlen lenne, csak, mert meghaladja a mi megértésünket. De nekünk is meg kell küzdenünk azért, hogy oda tudjunk simulni ahhoz, amit Isten kér tõlünk. Ez lehetetlen lenne, ha nem szánnánk idõt arra, hogy imában megtudjuk, megértsük Istennek a konkrét tervét az egyes helyzetekben. Amikor az ima elején azt érzem, hogy szeretném abbahagyni, és bármi egyébbel foglalkozni, akkor kezdõdik a küzdelem. Kerülgetni, halasztgatni lehet, de kikerülni nem.

0000-00-00

______________________________

Ne távolodjunk el a Kotlónktól

Nem tudom, miért akarta Heródes megöleti Jézust, hiszen õ nem mondott róla eddig egy bántó szót sem. Csak most nevezi rókának. A zsidók gonosznak tartották a rókát. Gonosz de jelentéktelen. Azt üzeni Heródesnek, hogy nincs hatalma felette, úgy sem tudja megakadályozni sem õ, sem más, abban, hogy teljesítse küldetését, de Jeruzsálem lesz a halálának az okozója. Jeruzsálem jelképezi a népet, az egész emberiséget, akinek bûnei miatt hal meg Jézus. Baj éri azokat, akik elutasítják, megölik Jézust, de nem azért, mert Jézus bosszút állna rajtuk, hanem úgy járnak, mint az az önfejû csibe, amely elkószál a kotlótól. Jó tudni, amikor emberek gonoszságával találjuk szemben magunkat, hogy nem tudják õk sem megakadályozni, hogy Isten terve megvalósuljon az életünkben, de ehhez érdemes idõnként odafigyelni, hogy merre van a mi Kotlónk, hogy ne távolodjunk el nagyon tõle.

0000-00-00

______________________________

Nem csak szûk a kapu, hanem be is zárul

Az üdvösség ajándék, Isten ajándéka, de ugyanakkor gyümölcs is, a mi hûséges törekvésünk gyümölcse. Igaz, hogy nem lehet kiérdemelni az üdvösséget, érdemtelenül kegyelembõl üdvözülünk, de nem a mi közremûködésünk nélkül. Nem csak szûk a kapu, hanem egy adott pillanatban bezárul, és egyesek kívül maradnak. Ami érdekes, hogy ezek a kirekesztettek nem a Jézus ellenségei, hanem azok, akik ismerték, hallgatták, vele együtt voltak, és mégis gonoszak maradtak. Akik részesültek kegyelmekben, de õk maguk nem tették meg azt, amit megtehettek volna. Mátyás királyról mondják, hogy egyszer amint kíséretében útra kelt, az egyik városban egy menettel találkozott. Egy szekéren vittek egy embert. Kérdezte, hová viszik, mire azok azt felelték, hogy akasztani, mert olyan lusta, hogy nem érdemli meg, hogy éljen. Azért nem kell meghalnia – mondta a király, - a palotámban rengeteg a száraz kenyér, egy kamra tele van vele. Oda beülhet, és eszegesse, hogy ne haljon éhen. Szóltak a szekérben fekvõnek: na hallod-e? A király megmenti az életedet, mehetsz a palotába, kenyeret majszolni. Az fel sem emelte a fejét, úgy kérdezte: meg van-e áztatva az a kenyér? Erre a király meggondolta magát. Hajtsatok tovább. Aki nem mûködik együtt Istennel a saját megmentése érdekében, az nem megy be a szûk kapun. Jézus nekem is felkínálja a megváltást.

0000-00-00

______________________________

A mustármagból nem cédrusfa nõ

Mikor uralmakról van szó, nagy emberekre gondolunk, akik sokak felett uralkodnak hatalommal, dicsõségesen. Jézus is uralomról beszél, az Isten országáról, amely fölötte áll minden emberi uralomnak, mégis nagyon kicsi tud lenni, mint a mustármag. Az Isten országából nem a gyengeségeink, tévedéseink zárhatnak ki, hanem a gõg, a nagyravágyás. Csak az lehet az Isten országának polgára, aki mer kicsi lenni. Ez nem annak a kicsinysége, aki önmagát nem tudja értékelni. Az ilyen ember nem örvend annak, hogy kicsiny, hanem bánkódik miatta. Az igazi kicsi az, aki nem tartja megalázónak testvérei szolgálatára lenni. A mustármagból nem cédrusfa nõ, nem büszke faóriás, hanem olyan bokor, amely szállásul szolgál a madaraknak. A naggyá-levés a mi esetünkben is abban mérhetõ le, hogy mennyire tudunk testvéreink javára lenni.

0000-00-00

______________________________

Többet ér az ember, mint a szamár

Ez az asszony jelképezi a megváltásra váró emberiséget. Beteg, görnyedt, csak a földet nézi, nem tud feltekinteni. A gyógyulása két csoportra osztotta az embereket: akik nyitottak a megváltás befogadására, és örvendenek, a meggyógyult asszonnyal együtt, és azok, akik, bár testileg nem betegek, lelkük ugyanolyan görnyedt, nem felfele, Istenre tekintenek, hanem maga elé, a szabályok terhe alatt görnyednek. Ilyen ember a zsinagóga elöljárója is. Jézus nem azt mondja, hogy a törvény balgaság, és nem kell vele törõdni, hanem azt próbálja megértetni, hogy az ember javát kellene szolgálnia, és nem lehet akadály a jó megtételében. Csak többet ér egy ember, aki rászorul a segítségre, mint a szamár, vagy az ökör. Könnyebb, de nem érdemes a szabályok mögé rejtõzni, hogy ne kelljen feltekinti, és ne törõdni másokkal. Magam elõtt is pirulnom kell miatta.

0000-00-00

______________________________

Jézus nem törölte el a törvényeket

Nem csak Izrael népének voltak törvényei, hanem nekünk is vannak. Például az Egyháznak van törvénykönyve, rengetek törvénnyel, aztán, ha szûkítjük a kört, ott van Szent Ferenc regulája, a konstitúciók, a statútumok, a házi szabályok. Körbe vesznek a törvények. Ezek nem akadályozni akarnak, hanem segíteni abban, hogy Isten tetszése szerint éljünk. A mi üdvösségünket szolgálják.

0000-00-00

______________________________

Mi és a templomunk

- Salamon király belátja, hogy a templom, melyet épített nem elég nagy ahhoz, hogy Istent be tudja fogadni. Mégis Isten belép a templomba, mint ahogy belép a mi életünkbe. Nem a templom kövei alkotják az Isten házát, hanem Isten lakik még a kövekben is. Isten azáltal alakítja templomává, hogy belép abba. Szent Pál azt mondja, hogy Krisztus az alap, de ti építetek rá. Tehát nekünk is marad tennivalónk. Tõlünk is függ, hogy milyen lesz az Isten háza. - Zakeus esetében is Jézus akkor mondja, hogy üdvösség köszöntött e házra, amikor Zakeus tettekkel válaszolt a kegyelmi látogatásra. - Egy másik helyen Jézus a szamariai asszonnyal beszélgetve értésünkre adja, hogy eljön az idõ, amikor már nem helyhez kötõdve imádjuk az Istent. - Zakeus kicsi termetû volt. Minden ember alkalmas arra, hogy Isten templomának egyik köve legyen. Nem egyforma kövekbõl áll a templom, vannak kicsi kövek is. - Zakeus fára mászott, a Frigyláda is fából volt. A fa az Egyház képe, melyem különféle levelek vannak, azok idõnként lehullnak, de a fa marad. - Zakeus felmászott a fára. Ma én is felmásznék a fejem búbjára és körülnéznék önmagamon. A templomunkat restaurálják. Elõbb levelik a megrongálódott vakolatot. Ilyen munkának akarnék ma nekiállni. Legalkalmasabb eszköz erre a lelkiismeretvizsgálat. - Zakeus kicsi volt. Nagyon meg akarta ismerni Jézust. Nem gondolta, hogy Jézus meglátja õt és együtt, valami új építésébe kezdenek. Sok olyan templomot építettem, ami nem jó, amit le kellene rombolni. Fel kell másznom nekem is. A Jézussal való találkozás tud segíteni a romboláshoz és az igazi építéséhez.

0000-00-00

______________________________

Az Úr nem haragtartó

Jézus a korabeli embereket képmutatással vádolja, mert bár elég értelmesek ahhoz, hogy a természet jelenségeit megismerjék, az általa mutatott jelekbõl mégsem akarják felismerni, hogy õ a Messiás. Pedig szegények, nem is csoda, hogy nem ismerték fel, hisz annyira más, mint amilyen Messiást vártak. Hibásak is, meg nem is. Akárcsak mi magunk. Milyen nehezen ismerjük fel néha az „idõk jeleit”, az Úr látogatásának pillanatát, de nem is csoda, hisz olyan váratlan formában van néha jelen közöttünk, hogy nem könnyû elfogadni, hogy tényleg Õ az. Jobb, ha nem állunk neki védeni az igazunkat, mert biztosan, vesztesen kerülünk az ítélet meghozatalakor. Jobb, ha már most keressük a Véle és testvéreinkkel való kiengesztelõdést. Az Úr nem tud haragot tartani.

0000-00-00

______________________________

Jézus nekünk is kínálja a lángot

Jézus tüzet akar hozni a földre. A tûz világít és melegít, a körülötte lévõknek, de elemészti azt, ami táplálja a lángját. Jézus önmagával táplálja azt a tüzet, amelyet hozott. Feláldozta az életét azért, hogy mi élhessünk. Jézus követõje lenni, nem jelent békés nyugalmat Isten biztonságot nyújtó árnyékában. Ugyanaz a tûz gyulladt fel az elsõ pünkösdkor az apostolok lelkében, és nekünk is kínálja a lángját. Szeretném, hogy ma én is tudjak egy kis világosságot, egy kis meleget vinni testvéreimnek, még ha füstölögve, pislákolva is.

0000-00-00

______________________________

Tényleg keveset kaptam?

Aki sokat kapott, attól sokat követelnek. Ezek szerint jobban jár, aki keveset kapott, mert attól nem fognak sokat követelni. De tényleg jobban jár? Amikor a magam kényelmét keresem, megelégszem annak megtételével, ami "kötelezõ", ahelyett, hogy jól érezném magam, egy fajta szomorúság vesz erõt rajtam, mint a madarat, amely nem bírja a kalitkát. Isten arra teremtett, hogy szárnyaljak, hogy a bennem feszülõ erõket felhasználjam. Ha magamat másokhoz hasonlítom, lehet az a benyomásom, hogy én egyik-másiknál kevesebb adottsággal rendelkezem, de ha számba veszem, mi mindennel megáldott az Úr, be kell vallanom, hogy nagyon sok kegyelmet felelõtlenül parlagon hagyok.

0000-00-00

______________________________