Napi gondolatok

Merjünk bárányok lenni!

Furcsa módon lelkesíti Jézus a tanítványait. "Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé." Micsoda kilátás...! És még ne is vigyenek magukkal semmit, amivel védekezzenek, ami egy minimális biztonságot nyújthatna... Azért szép dolgokat is ígér nekik: meggyógyítanak betegeket, hirdetik a békét. Jézus születésekor az angyalok is békét hirdettek. A maguk érdekében semmit, hadd gondoskodjon róluk az, aki küldte õket, de mások számára olyanok lesznek, mint Isten angyalai. Ha túlságosan önmagunkkal törõdünk, eltûnik az egésznek a varázsa és közönségessé válik.

0000-00-00

______________________________

emlékezzünk a halálra, vagy inkább az örök életre

Jézustól valaki azt kérte, hogy segítsen egy örökösödéi ügy megoldásában. Furcsának találom, hogy elutasította a kérést, hisz annak idején Mózes naphosszat hallgatta, az egymással vitában állókat, és igyekezett igazságot tenni. Jézus miért utasítja el a kérést, hisz azt mondjuk a hiszekegyben, hogy eljön ítélni élõket és holtakat. Itt azonban van agy jelentéktelennek tûnõ részlet. Nem ketten jöttek hozzá, hogy tegyen igazságot, hanem az egyik, aki meg volt gyõzõdve a maga igazáról, arra akarta kérni Jézust, hogy a testvérét gyõzze meg, vagy kötelezze arra, hogy megossza vele az örökséget, tehát, hogy álljon az õ pártjára. Jézus azonban senkit nem kötelez, nem kényszerít semmire. Ám mégis ajánl egy megoldást: ha mindketten szabadokká válnak a kapzsiságuktól, és olyan értékek felé fordulnak, amelyeket nem veszítenek el, amikor meghalnak, eltûnik a közöttük felmerülõ nézeteltérés is. Emlékezzünk a halálra, vagy inkább az örök életre, és életünk megváltozik.

0000-00-00

______________________________

A farizeusok ma is kérdeznek

A farizeusok az evangélium legfontosabb negatív szereplõi. Ahhoz, hogy egy akciófilm jó legyen, szükségesek a rossz fiuk. Minél gonoszabbak, és mégis legyõzi õket a hõs, annál jobb a film. Zsidó szerzõk véleménye szerint a farizeusok és a keresztények közötti ellentét csak a jeruzsálemi templom lerombolása után kezdõdött, amikor a vallási élet vezetését a farizeusok vették át. Imáik kifejezettem keresztény-ellenesekké váltak. Szerintük ekkor íródhattak az evangéliumoknak azon szakaszai, melyek a farizeusokat bírálja. Mindig leszek olyan kérdések, mint amilyeneket a farizeusok tettek fel Jézusnak. Csak a mai világban másképp hangzanak ezek a csapdakérdések. A morális területén ma is bõven vannak ilyen kérdések. Az Úr Jézus ma is azt válaszolja ezekre, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Kérjük a Szentlelket, hogy segítsen felelet adni korunk ilyen fajta kérdéseire, mert szükségünk van az Õ bölcsességére, a mienk nem elég. Ugyanakkor kérjük, kísérje tekintettel a mi idõsebb testvéreinket a hitben, a zsidókat, z Urat, hogy egykor egy templomban, együtt dicsõíthessük a fölséges Istent. Fr. Marián

0000-00-00

______________________________

Bátrak és tapintatosak

A farizeusokról Jézus azt mondja, hogy képmutatók. Miért lesz valaki képmutató? Miért jó az neki, hogy mást gondoljanak róla, mint amilyen a valóságban? Mert nagyon fontos számára mások véleménye. Egy fajta félelem vezérli. Fél, hogy rosszat gondol, mond valaki róla. Mi azt gondoljuk, hogy nem vagyunk képmutatók, de ez a fajta félelem bizonyos fokban bennünk is jelen van. Mások véleménye hatással van ránk. Ezért is figyelmeztet Jézus, hogy óvakodjunk a farizeusok kovászától. Nekünk a jó kovászt kell továbbadnunk, és abban nagy kárt tud tenni a képmutatás, a látszat keresése. Jézus egy másik fajta félelemrõl is beszél ma: a haláltól való félelemrõl. Az ember félelembõl képes hazudni, képmutatóskodni, elvei ellen cselekedni. Jézus azt mondja, hogy nem kell a haláltól annyira félni, nem az az igazi rossz, hanem az, ha félelembõl feladjuk azt, amit igaznak, helyesnek hiszünk. Sokan büszkék arra, hogy õk nem képmutatók, mert mindig megmondják azt, amit gondolnak, amit éreznek, ami nekik jön abban a pillanatban. Az õszinteség nem azonos a durvasággal, a szeretetlenséggel, az önkontroll hiányával. Segítsen az Úr, hogy bátrak, de tapintatosak tudjunk lenni.

0000-00-00

______________________________

Nem tudunk elég gonoszak lenni

Miért haragszik Jézus ennyire az írástudókra? Azért, mert õk ismerik az írásokat, mégsem ismerik fel Jézusban a Messiást. Nem tévedésbõl, nem tudatlanságból. Jézus nem haragszik azokra, akik tévednek, akik tudatlanságból vétenek, akik gyengék, de haragszik azokra, akik úgy tesznek, mintha nem ismernék fel, hogy ne kelljen elfogadják, mert ragaszkodnak ahhoz, ahogy élnek, nem akarnak változást. Könnyû felismerni a múltbeli hibákat, és síremléket készíteni a megölt prófétáknak, de nehéz a ma prófétáira hallgatni. Jaj nektek – mondja Jézus. Jaj nekünk is, ha nem akarjuk felismerni, hogy Jézus mit szeretne megváltoztatni a mi életünkben. Jaj nekünk, de talán mégse. Zakariás, az utolsó próféta is azt mondta, amikor megölték. Jaj nektek, mert Isten számon kéri ezt rajtatok. Jézus azonban a kereszten így imádkozott: bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek. Olyan mérhetetlen az Úr Jézus nagysága, hogy fel sem fogjuk, milyen nagy rosszat teszünk, amikor elutasítjuk Õt. Épp ezért nem tudunk annyira gonoszak lenni, hogy ne akarna megbocsátani nekünk.

0000-00-00

______________________________

Lenni vagy látszani

A zsidó tisztátalanná vált attól, hogy ha megérintett egy halottat, sõt, még ha a sírra rálépett is. Ha azonban a sírt nem gondozta senki, egy idõ után már nem tudta senki, hogy ott sír van, és akik arra jártak, tudtukon kívül tisztátalanok lettek. Ezekhez hasonlítja Jézus a farizeusokat. Vallásosoknak látszanak, de belül romlottak, és megfertõzik azokat is, akikkel találkoznak. Jézus arra hívott meg minket, hogy az evangéliummal „fertõzzük” a körülöttünk élõ embereket. Tudnunk kell, hogy minden találkozás valamilyen hatással van a résztvevõkre. Vagy épít, vagy rombol. Akik velünk találkoznak, azt gondolják, azt feltételezik, hogy imádságos, Istennek élõ szerzetesek vagyunk. Ha nem így lenne, ilyen elrejtett sírokhoz lennénk hasonlók, amely úgy árt az embereknek, hogy azok észre sem veszik. Jézus nem bûntudatot akar ébreszteni bennünk, hanem ösztönözni a még hitelesebb, még igazibb életre. De ha nem is sikerülne ez egyhamar, legalább ne szigorkodjunk egymással, másokkal, olyan dolgokat várva el tõlük, amelyeket mi magunk sem tudunk vinni. Jézus, isteni életre hív, de ugyanakkor emberségre szólít fel egymás iránt.

0000-00-00

______________________________

A jótettek megtisztítanak

Jézus nem mos kezet, jelezve, hogy más dolgok szorulnak megtisztításra: a szív, a lélek, a gondolatok, érzelmek, vágyak, akarat, a hit. A farizeusokkal azért ütközik Jézus folyton, mert a vallásosságuk külsõség, hiányzik belõle a tartalom. Nem az a baj, hogy szabályokat tartanak meg, hanem, hogy a szabályok mögött nincs személyes önátadás, tartalmatlanok. Mint néha az én térdhajtásom, keresztvetésem, amit megszokásból végzek, de nem jelent semmit számomra. Isten a belsõt nézi. De hát mit tehetek? Törekvésem sokszor szélmalomharcnak bizonyul. Lukács evangéliuma arról szeretne meggyõzni, hogy bûnösök vagyunk, és rászorulunk Isten irgalmára. Érdekes, amit Jézus ajánl hallgatóinak, akik bármennyire törekszenek, úgy sem elég jók, szentek, tiszták. Tegyenek jót azokkal, akik rászorulnak, és tisztákká válnak. A másokhoz való jóságunk fog megtisztítani minket. Kezdjük egymással.

0000-00-00

______________________________

Azért felelek, amit én kaptam

Jónás egyedülálló próféta. Annyira hitt az általa hirdetett isteni üzenet hatékonyságában, hogy nem akart Ninivébe menni, mert hitte, hogy meg fognak térni a szavára és Isten nem pusztítja el õket. Úgy is történt. Csak néhány szót szólt, és máris a város lakói mind bûnbánatot tartottak. Ezzel szemben a választott nép nem egy prófétát kapott, hanem maga Isten jött közéjük, csodákkal támasztotta alá szavainak igazát, a nép mégsem hallagtott rá. Aki több kegyelmet kapott Istentõl, azt nagyobb felelõsség terheli. Nem azt akarom nézni, hogy másoknak milyen jól megy, mintha Isten jobban szeretné õket, mint engem, hanem számba akarom venni, hogy engem milyen jó dolgokkal áldott meg az Úr, és, hogy hogyan használom õket, hogyan válaszolok a kapott kegyelmekre?

0000-00-00

______________________________

Együtt ünnepelni

Akinek nincs öröm a szívében, nem tud ünnepelni, nem tud részt venni mások örömében, nem is beszélve arról, hogy nem tud részt venni mások szenvedésében sem. Ne rontsd el barátod örömét, mert nem õ fog elvesíteni téged, hanem te fogod elveszíteni õt. Jézus mindenkit meghív a menyegzõjére, de elvárja, hogy aki elfogadta a meghívást, az ne éljen vissza ezzel. Ha érdemtelenül is hívtak meg, idejében meg kell térnünk, hogy ne zavarjuk meg a menyegzõt. Hagyjunk fel az olyan életmóddal, amely nem felel meg a meghívónak. Fr. Albert

0000-00-00

______________________________

Rózsafüzér királynõje

A mai ünnep látszólag Máriáról szól, akit ma rózsafûzér királynõjének nevezzük. Máriát mindenféle királynõnek szólítjuk, pedig a rózsafüzérnek nincs királynõje… rózsafüzéres királynõnk, talán ez a mondanivalója. Tudjuk, hogy ez nem csupán ennek az egyszerû imaeszköznek az ünnepe, hanem egy csata gyõzelmére való emlékezés. Egyesek imádkoztak, mások harcoltak. A gyõzelmet Istennek tulajdonították, aki a rózsafûzért imádkozók imáját meghallgatta. A csíksomlyói búcsúra is emlékeztet bennünket … a gonosz elleni küzdelemre, ahol az emberi erõfeszítés gyengének bizonyulna, az Isten ujja nélkül, amely kiûzi a gonoszt. A rózsafüzér, ez az egyszerû ima jelzi, hogy gyengék, tehetetlenek vagyunk, de Isten képessé tud tenni a gyõzelemre, válaszként a mi gyarló imáinkra. A bennünk, köztünk néha megjelenõ kis gonosz-fiókák ellen is ez segít. Gyenge imánkkal az erõs Istent hívjuk segítségül.

0000-00-00

______________________________