Napi gondolatok

Nagyobb boldogság adni, mint kapni

2013-11-25

______________________________

Krisztus Király

Lk 23, 35-43
A mai evangélium a Golgotára visz bennünket, ahol Krisztus épp megvalósítja az õ királyságát, mely ellentéte annak, amelyre a sátán annak idején, próbálta rábeszélni, amikor a pusztában háromszor megkísértette. Jézusnak minden lehetõsége megvolt arra, hogy az életben naggyá legyen, sikere legyen. Az õ királysága azonban más. Amikor Pilátus megkérdezte Jézustól, hogy: király vagy te? Jézus igennel válaszolt, de az õ királysága más, mint amilyenhez Pilátus hozzászokott, vagy mint amilyennek mi elképzeljük. Jézus nyilvános mûködésének mindjárt a kezdetén azt hirdette, hogy az Isten országa elérkezett, az ország, amelynek õ a királya.
Fontos világosan látnunk, milyen is a Krisztus királysága, hogy el tudjuk dönteni, hogy mi ehhez a királysághoz akarunk-e tartozni.
Jézus tehát ott van a trónján, a kereszten. Itt is három kísértés éri. Elõször a fõtanács tagjain keresztül beszél hozzá a sátán: másokat megmentett, mentse meg hát önmagát is. Ez a gonosz üzenete: te ügyes vagy, képességeid vannak, törõdj magaddal, gondolj magadra. Ez a világ királyságának a kísértése, és jelszava. Ne törõdj másokkal, csak a magad sikerével, a magad felemelkedésével. Jézus azonban nem mentheti meg önmagát, mert akkor ennek a világnak az uralkodójává lenne, és nem az Isten országáé.
A második kísértés a katonák ajkáról hangzik el. Felszólítják, hogy mentse meg önmagát. Jézus azonban nem azért jött, hogy a saját életé mentse, hanem hogy odaajándékozza.
Jézus a mai ünnepen minket is meghív az õ királyságába, de a szabályok számunkra is ugyanazok. Ne magunkkal törõdjünk, hanem ajándékozzuk oda az életünket. Jézusban hinni azt jelenti, hogy az õ királyságát választani.
Jézus mellett ott van a két gonosztevõ is. A harmadik kísértés az egyikükön keresztül érkezik: mentsd meg magadat, és minket is. Jézus születésekor a pásztorok vannak körülötte, ezek a tisztátalan emberek. Most a halálakor szintén gonosztevõk között van.
A második gonosztevõ az, aki felismeri, miben áll Krisztus királysága, míg a nép vezetõi nem értenem semmit az egészbõl. Ezt a gonosztevõt Jézus egyenesen szentté avatja. Nem csak megemlékezik róla, hanem magával viszi. Mivel érdemelte ki? Semmivel. Az üdvösséget Isten ingyen ajándékozza.
Minket is választás elé állít Krisztus Király. Ha ennek a világnak a királyságát választjuk, elveszítjük az életünket, ha Krisztus királyságát választjuk, az örök életet kapjuk ajándékba.

2013-11-24

______________________________

Az én Istenem az élõk Istene

Lk 20, 27-40
Lehetséges az örök élet, vagy nem lehetséges? Ezt vitatják ma Jézussal a szadduceusok. kitalált történetükkel azt próbálják bebizonyítani, hogy lehetetlen a feltámadás, az örök élet. Mózes törvényére hivatkoznak, mert azt minden zsidó feltétel nélkül elfogadja. Törvénybeütközõ helyzet alakulhatna ki, ha lenne feltámadás, hogy egy asszony egyszerre több férfinak is a felesége legyen. Nem is mondanak butaságot ezek a szadduceusok, hisz ma a modern fizikusok is ezen a véleményen vannak, hogy nem lehetséges az örök élet. A világmindenséget irányító törvényszerûségek nem teszik lehetõvé a vég nélküli, örök életet, mert mindennek kezdete van, és minden elpusztul: élõlények, bolygók, csillagok, naprendszerek.
Mindnyájan abban tévednek, az örök életet a jelen élet folytatásaként képzelik el. Jézus azonban világosan megmondja, hogy minden átalakul. Úgy fogunk élni, mint az angyalok, az anyagvilághoz való kötöttség nélkül. Ebben a földi életben, szakemberek szerint, két fõ erõ mozgatja az embert: az önfenntartás és a fajfenntartás. Mindkettõhöz élezetek kapcsolódnak, amelyek ösztönöznek ezek gyakorlására. Az örök életben nem lesz ezekre szükség. Az angyalokhoz hasonlóan, csupán az egymás iránti tiszta szeretet fog mozgatni bennünket is. Jézus fontosnak tartotta, tudtunkra adni, hogy van feltámadás, van örök élet, amire készülni kell. Persze, hogy szükséges a táplálkozás, és nem baj az, ha örvendünk az ízeknek. Természetes, hogy a nemiségnek is megvan a szerepe a mi életünkben annak örömeivel együtt, mindenkinek az életformájának megfelelõen, de tudjuk, hogy nem ezekért élünk. Nemesebb, szebb feladatunk van ezen a világon. Nem a halálra készülünk, hanem az életre, mert Isten az élõk Istene, a mi Istenünk.

2013-11-23

______________________________

Õk a mi uraink

Lk 19, 45-48
Jézus kiûzi a kereskedõket a templomból, mert a templom az imádság háza. Rablóknak nevezi õket, mert abból gazdagodtak meg, hogy mások ide jöttek a templomba imádkozni. Persze, ezek a kereskedõk akkor elmenekültek Jézus elõl, de másmap ismét ott voltak és tovább árulták az állataikat. Jézus cselekedete prófétai tett, mely nem csak azoknak a kereskedõknek szólt, hanem minden kor emberét figyelmezteti, hogy tartsa szent dolognak mások imádságát, mások hitét. Különösen azoknak szól, akik mások hite után élnek. Igen, mi is azok vagyunk. Egyszerû emberek adományaiból élünk, és mi is ezekhez a kereskedõkhöz vagyunk hasonlók, ha visszaélünk az emberek hitével, ha megengedjük magunknak, hogy úgy viselkedjünk, mint az urak, hogy felülrõl beszéljünk hozzájuk, mert, hogy nekünk több iskolánk van, és elõttük büszkélkedjünk azzal, hogy elõkelõbb holmiink vannak, mint nekik, jobbak az életkörülményeink. Az emberek értékelik a mi imaéletünket, ami tanúságtevõ testvéri közösségünket, de ezek az egyszerû emberek a mi uraink, ezért alázatosan viselkedünk velük szemben, annál is inkább, mivel tudjuk, hogy nem vagyunk annyira imádságosak, és nincs közöttünk olyan testvéri szeretet, mint amilyent õk joggal elvárnak tõlünk.

2013-11-22

______________________________

Jézus képviselõje

Lk 19, 11-29
Egy érdekes történetet mond Jézus a mai evangéliumban. A minákról szóló mesét beágyazza egy másik történetbe, amelyben az elõkelõ ember messze földre megy királyságot szerezni, de polgártársai nem akarják, hogy királyuk legyen. Krisztus király ünnepéhez közeledünk. Jézus önmagáról mondja ezt a történetet. Õ az, aki azért jött, hogy Messiás királya legyen népének, de népe nem akarja õt elfogadni. Messze földre elmenni királyságot szerezni, nem más, mint a halál, a feltámadás, majd pedig a második eljövetel az idõk végén.
Kegyetlennek hangzik a történet vége, ahol az új király szeme láttára megölik azokat, akik nem akarták õt királyuknak. Nem ölik meg a szolgát, aki elásta a minát, Tõle csupán elveszik azt az egy minát is. Csak azoknak kell meghalniuk, akik elutasították a királyt. Valójában Jézus nélkül nincs élet. Aki Õt elutasítja, az meghal. Máshol önmagát szõlõtõnek nevezi, amelyrõl, ha levágják a szõlõvesszõt, az elszárad.
Melõtt azon gondolkodnánk, hogy hogyan használjuk fel az Istentõl kapott képességeket, lehetõségeket, elõbb a Krisztus szolgálatában kötelezzük el magunkat. Õt akarjuk életünk urának. Õt szolgálni annyit jelent, hogy az õ nevében, az õ szándéka szerint használjuk azt, amit tõle kaptunk. Az képviselõjeként tanulok, dolgozom, szórakozom, remélve, hogy nem kell megbánnia, hogy rám bízta a mináját.

2013-11-20

______________________________

Szent Erzsébet

Lk 6, 27-38
A liturgikus szakemberek úgy gondolták, hogy Szent Erzsébet életéhez az imént felolvasott evangéliumi szakasz illik a legjobban, mert õ Jézus tanácsait megfogadta, és ezekhez igazította életét. Szelíd és megbocsátó tudott lenni azokkal szemben, akik õt bántották, és szeretni tudta ellenségeit is. Erzsébet szelíd volt valóban azokkal szemben, akik neki rosszat tettek, de ami még nehezebb volt számára, hogy az is szenvedést okozott neki, szó szerint kínozta, aki javát akarta. A lelki vezetõjére gondolok, Marburgi Konrád ferences papra, aki saját bevallása szerint, szinte kegyetlenül bánt Erzsébettel. Olyan eszközökkel akarta szentet faragni Erzsébetbõl, amelyek ma elfogadhatatlanok lennének, de még abban a korban is túlzásnak minõsültek. Erzsébet mégis szentté vált.
A körülmények, a mellettünk álló személyek, az elöljáróink, a rajtunk alkalmazott módszerek, eljárások megnehezíthetik az életünket, de nem tudnak meggátolni abban, hogy szentek legyünk. Minden esemény, minden körülmény alkalom és lehetõség lehet számunkra a Krisztus követésére, az evangélium szerinti életre, ha hittel, és istenbe vetett bizalommal tudjuk azokat fogadni, miként Szent Erzsébet tette.

2013-11-19

______________________________

Kényelmesen élni, vagy meggyógyulni?

Lk 18, 35-43
Öröm töltötte el ezt a vak koldust, amikor azt hallotta, hogy arra jár a názáreti Jézus. Tudatában volt a saját nyomorúságos helyzetének, és szeretett volna megszabadulni a vakságától, mert az sok mindenben gátolta õt. Nem zárkózott szomorúan magába a nyomorúságával, hanem bizalommal folyamodott Jézushoz.
Az Egyház örömmel hirdeti, hogy Jézus ma is közöttünk jár. A mi gyógyulásunknak is ugyanaz a két feltétele, mint a vak koldus esetében volt: tudatosítani a magunk nyomorúságos helyzetét, melybõl a magunk erejébõl nem tudunk kijutni, és bízni abban, hogy Jézus minket is meg akar szabadítani.
Fájdalmas látni egy-egy szerencsétlen ember esetében, hogy nem abban kér segítséget, ami igazán javára válna, ami a nyomorúságos helyzetébõl kiemelné, hanem továbbra is élvezni akarja a nyomorúságának az elõnyeit. Ez a vak ember koldus volt. Kérhette volna Jézustól egy nagyobb adományt, hogy egy darabig ne kelljen koldulnia, és kényelmesen éldegélhessen, de õ azt kérte, hogy láthasson. Ha lát, akkor többé nem koldulhat, dolgoznia kell, egy csomó felelõsség zúdul a nyakába, ez válik igazán javára.
Az Úr tõlem is megkérdi: mit szeretnél? Meg akarok-e szabadulni a nyomorúságaimtól, vagy csupán azt, hogy Jézus kényelmesebbé tegye az életemet? Jézus abban akar segíteni, hogy szabadabban tudjam szolgálni embertársaimat. Meg akar szabadítani mindattól, ami gátol a hivatásom teljesítésében.

2013-11-18

______________________________

Az imádság a lélek anyanyelve

2013-11-16

______________________________

Légy készen, hogy baj ne érjen

2013-11-15

______________________________

Isten Országában vagyunk otthon

2013-11-14

______________________________