Napi gondolatok

Az éjszakában

Mt 25,1-13
Míg a szüzek várakoztak a võlegényre vagy aludtak, éjfélkor kiáltás támadt: „Íme, jön a võlegény, menjetek ki a találkozásra” (6). Ki szeretném emelni az idõpontot: éjfélkor történik a találkozás. Az éjfél egy tûnõ pillanat, megfoghatatlan fordulópont. Ahogy az egyik év átbillen a másikra, pezsgõvel ünnepeljük. Isten legjelentõsebb mûvei is éjszaka születnek (pl. teremtés, kivonulás, karácsony, húsvét). Ezeket is megünnepeljük.
Rátekinthetek életem fordulópontjaira is. Ezek a fordulópontok az okos szüzekhez hasonlóan lehettek az olajjal teli lámpásokkal megvilágított ünnepi találkozás pillanatai (7). És a balga szüzekhez hasonlóan lehettek váratlan fordulópontok, ahol olaj híján nem világítottak a lámpásaink, sötétben maradtunk, és ahol azt tapasztaltuk, hogy minden ajtót bezártak (10).
Életem fordulópontjai tehát kétesélyesek: lehetnek a kudarc, a csalódás és a veszteség elkönyvelésének pillanatai, és vezethetnek az örömre, a szabadságra, az üdvösségre, lehetnek az Istennel való találkozás lehetõségei.
Fr. Julianus

2021-01-18

______________________________

Évközi 2. vasárnap

Keresztelõ Szent János felismerte Jézusban a Messiást. Tudta, hogy a Messiásról sokféle hasonlatot használ a Szentírás. Mondhatta volna, hogy õ Júda Oroszlánja, aki legyõzi ellenségeit, de õ Jézusban nem az oroszlánt, hanem Isten bárányát ismerte fel. Mit jelent ez az elnevezés? Emlékeztet arra a bárányra, melynek vérét az Egyiptomból való kivonulás elõtti éjszakán a zsidók az ajtófélfáikra kentek, és az megóvta gyermekeiket a pusztulástól. Hasonlóképpen Jézus kiontott vére, életének oda ajándékozása véd meg bennünket.
Egy másik kép, amelyben az Isten báránya szerepel az Ószövetségben, Izajás próféta könyvében található. Ott (53 fej.) Isten szenvedõ szolgájáról beszél a próféta, aki soha nem tett rosszat, mégis kegyetlenül megölték. Bárányhoz hasonlítja, aki nem sír a hóhérja elõtt, de aki halálával meggyógyított minket.
Jézus, az Isten báránya azért jött, hogy elvegye a világ bûnét. Nem megbocsátani akarja a bûnt, hanem eltörölni. A bûnrõl sok ember tévesen vélekedik. Azt hiszik, hogy a bûn valami kellemes, szép dolog, kár hogy tilos. Aki pedig a tilalom ellenére bûnt követ el, azt megbüntetik, vagy pedig megbocsátanak ez alkalommal neki. A bûn azonban nem egy kellemes és szép dolog, még ha pillanatnyilag kívánatos is, hanem olyan cselekedet, amely az embert lealacsonyítja az állatok szintjére. Az ilyen szinten lévõ emberek társadalmát nevezi a szentírás a világnak. A világban az embereket a versengés jellemzi. Mint az állatok, uralkodni próbálnak egymáson, elnyomni, kihasználni a másikat. Ki tudja ezt az erõszakos világot megváltoztatni, meggyógyítani? Egy még erõszakosabb, még félelmetesebb fenevad, egy diktátor? Nem, hanem egy bárány. Õ a szelídségnek, a jóságnak a jelképe. Jóságával gyõzi le a rosszat.
Mikor János tanítványai meghallották, hogy Jézus ez a bárány, követni kezdték. Jézus egy kérdést tett fel nekik: Mit kerestek? Jézus mindenkinek ezt a kérdést teszi fel aki követni akarja. Mit keresel? Mit vársz el tõlem? Fontos ezt tisztázni, azért, hogy ne olyasmit várjunk el tõle, amit nem ígért. Hatalmat, sikert keresel? Jézus az utolsó helyet ígérte. Egészséget, gyógyulást? Sokan mondják, hogy imában kérték hozzátartozójuk gyógyulását, de Isten nem hallgatta meg õket. Mire jó akkor imádkozni, hinni? Csalódnak Jézusban, mert olyasmit várnak el tõle, amit nem ígért meg. Jó ha mi is tisztázzuk, hogy mit keresünk, mit várunk el Jézustól.
Jézus igazi követõi megsejtették, hogy az igaz élet forrása Jézus. Õ ad értelmet az életünknek, legmélyebb vágyainkra csak õ tud választ nyújtani.
Rabbi, hol laksz?- kérdezték. Nem a címét akarták tudni, hanem azt a helyet, ahol Jézust megismerhetik, ahol vele együtt lakhatnak.
Jöjjetek és lássátok. Nem elég hallgatni Jézus tanítását, hanem szemlélni kell Jézust, mert Jézus teljes mivolta Istenrõl beszél.
Sok keresztény szívesen hallgat Jézusról szóló beszédeket, szeret minél többet megtudni Istenrõl, de az életén ez nem sokat változtat. Nem költözik Jézus házába, vagyis nem kötelezi el magát Jézus mellett.
Körülbelül délután négy óra volt. A zsidó idõszámítás szerint a nap délután öt órakor véget, és akkor kezdõdik az új nap. E két tanítvány számára életük eddigi szakasza véget ért. A Jézussal való találkozás új élet kezdetét jelentette számukra. Soha nem felejtik azt a pillanatot, amikor Jézushoz kötötték az életüket.
Aki Jézussal igazán találkozott, az alig várja, hogy másokat is elvezessen Jézushoz. Ha nem érezzük ezt a vágyat, lehet hogy a mi Jézussal való találkozásunk nem volt igazi.
És Jézus új nevet adott Simonnak. Ezután Péter lesz a neved. Mindenünknek három neve van. Az elsõ az, amit úgy kaptunk másoktól, de nem árul el rólunk semmit. Semmit nem tudunk meg a másikról azzal, hogy megtudjuk a nevét.
A második nevünket mi adjuk magunknak, valamilyen tulajdonságok alapján meghatározzuk magunkat. De ez változhat. Néha oroszlánnak gondolom magam, máskor féregnek.
A harmadik nevünk az igazi, Isten adja nekünk. Õ ismer legjobban minket, mert õ teremtett, és tudja, milyen sajátos képességekkel látott el, és milyen sajátos küldetést szánt nekünk. Akkor lesz sikeres az életünk, ha ezt teljesítjük.
Simon, János fia - így szólította meg Jézus. Érdekes, a Máté evangéliumában Péternek Jónás az apja. Itt miért János? Mert Jézus itt nem a vér szerinti apjáról beszél, hanem Keresztelõ Jánosról. Simon eddig János tanítványa volt, Jánoshoz tartozott, de mostantól Jézushoz köti az életét.
Péter nem mondott semmit, de meghívta Jézust a saját házába. Nála lakott egész nyilvános mûködése idején, egészen a haláláig.
A szentmisében Keresztelõ János nekünk is bemutatja az Isten bárányát, meghív, hogy vele egyesítsük az életünket. Tõlünk függ, hogy meghívjuk-e a házunkba, hogy velünk lakjon. Rajtunk keresztül akarja létrehozni a bárányok közösségét, elvenni a világ bûnét.

Sfântul Ioan Botezãtorul l-a recunoscut pe Mesia în Isus. Știa cã Biblia folosește diferite imagini despre Mesia. Ar fi putut spune cã este Leul din tribul lui Iuda care își învinge dușmanii, dar în Isus a recunoscut nu leul, ci mielul lui Dumnezeu. Ce înseamnã acest nume? Ne amintește de mielul al cãrui sânge a fost uns pe stâlpii ușii cu o noapte înainte de exodul din Egipt și i-a protejat pe copiii lor de distrugere. În mod similar, sângele vãrsat al lui Isus, viața sa dãruitã ne protejeazã.
O altã imagine a Mielului lui Dumnezeu din Vechiul Testament se gãsește în cartea profetului Isaia (cap. 53). Profetul vorbește despre servitorul suferind al lui Dumnezeu, care nu a fãcut niciodatã rãul nimãnui, totuși a fost ucis cu cruzime. Îl aseamãnã cu un miel care nu plânge în fața cãlãului sãu, dar care ne-a vindecat prin moartea sa.
Isus, Mielul lui Dumnezeu, a venit sã ia pãcatul lumii. El nu vrea sã ierte pãcatul, ci sã-l desființeze. Mulți oameni au concepție greșitã despre pãcat. Ei cred cã pãcatul este ceva plãcut, un lucru frumos, doar cã este interzis, iar cel care totuși comite un pãcat în ciuda interdicției, va fi pedepsit sau de data aceasta iertat. De fapt pãcatul nu este un lucru frumos, chiar dacã momentan este de dorit, ci o faptã care umilește omul, îl coboarã la nivelul animalelor. Societatea oamenilor care se aflã la acest nivel este numitã lume în Sfânta Scripturã. În lume oamenii sunt mereu în concurs între ei. La fel ca animalele, încearcã sã se domine unul pe altul, sã se suprime, sã profite unul de altul. Cine poate schimba și vindeca aceastã lume violentã? O fiarã și mai violentã, chiar mai înspãimântãtoare, un dictator? Nu, un miel. El este simbolul blândeții, al bunãtãții. El învinge rãul cu bunãtatea sa.
Când ucenicii lui Ioan au auzit cã Isus este acest miel, au pornit sã-l urmeze.
Isus le-a pus o întrebare: Ce cãutați? Isus pune aceastã întrebare oricui vrea sã-l urmeze. Ce cauți? Ce aștepți de la mine? Este important sã clarificãm acest lucru, astfel încât sã nu ne așteptãm de la El la ceva ce el nu a promis. Cauți putere, succes? Isus a promis ultimul loc. Sãnãtate, vindecare? Mulți spun cã s-au rugat pentru vindecarea celor apropiați, dar Dumnezeu nu i-a ascultat. La ce bun sã te rogi atunci? Sunt dezamãgiți de Isus pentru cã așteaptã ceva de la el ce el nu le-a promis. Este bine sã clarificãm și noi ce cãutãm, ce așteptãm de la Isus.
Adevãrații ucenici ai lui Isus îl urmeazã pentru cã au intuit cã izvorul vieții adevãrate este Isus. El dã sens vieților noastre, doar el poate oferi rãspunsuri la cele mai profunde dorințe ale noastre.
Rabi, unde locuiești? ”Au întrebat cei doi. Nu adresa îi interesa, ci locul unde l-ar putea cunoaște pe Isus, unde ar putea locui cu el.
Veniți și vedeți! Nu este suficient sã asculți învãțãturile lui Isus, ci este important sã-l privești, sã-l contempli pe Isus, deoarece toatã ființa sa ne vorbește despre Dumnezeu.
Mulți creștini ascultã cu plãcere discursuri despre Isus, le place sã învețe cât mai multe despre Dumnezeu, dar asta nu schimbã prea multe în viața lor. Ei nu se mutã în casa lui Isus, adicã nu se angajeazã sã fie cu Isus.
Era cam patru dupã-amiazã. La evrei în timpul lui Isus ziua se termina la cinci dupã-amiaza și apoi începe o nouã zi. Pentru acești doi discipoli, perioada vieții lor de pânã acum s-a încheiat. Întâlnirea cu Isus a fost începutul unei noi vieți pentru ei. Nu vor uita niciodatã momentul în care și-au legat viața de Isus.
Cel care l-a întâlnit cu adevãrat pe Isus este dornic sã-i conducã și pe alții la Isus. Dacã nu simțim aceastã dorințã, este posibil ca întâlnirea noastrã cu Isus sã nu fi fost realã.
Iar Isus i-a dat lui Simon un nume nou. De acum te vei numi Petru. Toți avem trei nume. Primul este acel pe care l-am primit de la alții. Acest nume însã nu spune nimic despre noi. Nu știm nimic despre celãlalt știindu-i numele.
Al doilea nume este cel pe care noi ni-l dãm, ne definim pe baza unor proprietãți ale noastre. Dar asta se poate schimba. Uneori mã gândesc la mine ca la un leu, alteori ca la un vierme.
Al treilea nume este cel adevãrat, pe care îl primim de la Dumnezeu. El ne cunoaște cel mai bine pentru cã el ne-a creat și știe ce abilitãți speciale și ce misiune specificã ne-a dat. Viața noastrã va avea succes dacã vom realiza acest lucru, vom corespunde acestui nume.
Simon, fiul lui Ioan, l-a numit Isus. Interesant este cã în Evanghelia dupã Matei, Petru este fiul lui Iona. De ce este Ioan aici? Pentru cã Isus nu vorbește aici despre tatãl sãu de sânge, ci despre Ioan Botezãtorul. Simon a fost discipol al lui Ioan, el aparținea lui Ioan, dar de acum înainte își leagã viața de Isus.
Petru nu a spus nimic, dar l-a invitat pe Isus în propria lui casã. A trãit cu el de-a lungul carierei sale publice, pânã la moartea sa.
În Sfânta Liturghie, Ioan Botezãtorul ni-l prezintã și nouã pe Mielul lui Dumnezeu, invitându-ne sã ne unim viața cu el. Depinde de noi dacã îl invitãm în casa noastrã pentru a locui cu noi. Prin noi, el dorește sã creeze o comunitate de miei, care ia, care învinge cu bunãtate pãcatul lumii.

2021-01-17

______________________________

A nyugalom helye

Zsid 4,1-5. 11
A mai szentlecke a nyugalom helyérõl beszél.
De mi is ez a nyugalom helye, és mit jelent abba belépni? A zsidókhoz írt levél szerzõje a 94-es zsoltárra utalva használja ezt a kifejezést, ahol a nyugalom helye az ígéret földjét jelenti, és kapcsolódik a hetedik naphoz, melyen Isten a teremtés befejezésekor megnyugodott, megpihent.
Mi azonban tudjuk, hogy a teremtés nem fejezõdött be, és a nyugalom helye, ahova készülünk, az Istennel való örök élet. Csak ott találunk nyugalomra, ott találjuk meg azt a harmóniát, kiengesztelõdést, békét, melyre vágyunk. Szent Ágoston is mondja, hogy „magadnak teremtettél Uram, és a mi szívünk csak tenálad talál nyugalmat.” De addig is Isten munkatársai vagyunk, az õ országának, a nyugalmunk helyének a megteremtésében. Már most felismerjük és csodáljuk ennek jeleit, ugyanakkor azon vagyunk, hogy a mi életünkben, és testvéreink életében, a környezetünkben az õ terve szerint folytatódjon a teremtés mûve.

2021-01-15

______________________________

Akkor is...

Zsid 3,7-14
A mai szentlecke arra figyelmeztet bennünket, hogy ne engedjünk teret a félelemnek az életünkben, mert a félelem meggátol a hitben. Egy hosszú idézetet hallottunk a 94. zsoltárból amely arról szól, hogy a választott nép fiai nem mehettek be az ígéret földjére, mert nem bíztak Istenben, féltek attól, amit Isten számukra elõkészített.
Amikor arról van szó, hogy Isten minket szeret és feláldozta az életét értünk, ezt el tudjuk fogadni, hálásak tudunk érte lenni, örülni tudunk neki, de csak úgy maradhatunk meg Istenben, ha mindvégig bízunk benne, akkor is amikor azt kéri tõlünk, hogy Jézushoz hasonlóan önmagunk odaajándékozásával tegyünk tanúságot szeretetérõl.

2021-01-14

______________________________

Empátia

Zsid 2,14-18
Azt hallottuk a szentleckében, hogy Jézus meg akar szabadítani minket a haláltól való félelemtõl. Valójában minden félelmünknek ez a félelem a gyökere. Attól félünk, hogy megsemmisülünk. Hogyan segít Jézus? Nem csak távolról biztat minket, hogy ne féljünk, hanem részt vesz a mi félelmeinkben is, részt vesz a mi halálunkban is.
A módszerét meg szeretnénk tanulni mi is: ne csak jó tanácsokkal lássuk el szenvedõ testvéreinket, ne csak bátorítsuk azokat akik félnek, hanem próbáljunk részt venni az õ szenvedéseikben, az õ félelmeikben, legalább úgy, hogy mielõtt bármit is mondanánk, vagy tennénk az érdekükben, a helyükbe képzeljük magunkat, próbáljuk megérteni, hogy mit gondolnak érezni, amit éreznek.

2021-01-13

______________________________

Uralma alá vetve

Zsid 2,5-12
A mai szentleckében arról hallottunk hogy Isten minden teremtményt Jézus uralma alá vetett. A megtestesülés által a Fiú mintegy kiszakadt az örökkévalóságból és belépett a teremtmények világába. Nem csupán azért hogy együtt érezzem velünk, hanem hogy vissza vezessen minket embereket és minden teremtményt abba az állapotba amilyennek Isten megálmodott minket. Hogy igazi emberek, igazi teremtmények legyünk, és együtt dicsõítsük Õt. Így gyakorolja az õ uralmát felettünk, a világ felett.
Ebben mi is az õ munkatársai vagyunk. Abban próbáljuk segíteni egymást és a teremtett világot, hogy mindenik be tudja tölteni azt a szerepet, amire született, amiért Isten megteremtette.

2021-01-12

______________________________

Mintha mindent elrontana

Zsid 1,1-6
Sokszor és sokféle módon szólt Isten. Most, Fia által szólt hozzánk. Miután megváltott minket a bûntõl, helyet foglalt az Isten jobbján.
Valóban lenyûgözõ végigkövetni a Bibliában azt, amit Isten önmagáról elmondott, kezdve a teremtéssel, folytatva a törvényekkel, zsoltárokkal, majd a prófétákkal, és végül Jézus Krisztussal. Lenyûgözõek a jelek, melyeket mutatott, a bölcs tanítása életre szóló lecke mindenki számára. Csak ne lenne a végén a kereszt. Addig minden szép és jó, lelkesítõ, de a kereszt mintha elrontana mindent. Pedig épp a kereszt által tudunk meg a legtöbbet Istenrõl, és belõlünk is akkor kerül felszínre az ami a legszebb és legjobb, amikor oda merjük ajándékozni az életünket.

2021-01-11

______________________________

Urunk megkeresztelkedése

Urunk megkeresztelkedése, 2021
„Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretbõl, és János megkeresztelte õt a Jordánban.” (Mk 1,9)
Jézus tehát eljött szülõfalujából, és elkezdõdik az õ hivatása. Hivatását leginkább a mai történések határozták meg. A Jordánban saját magáról tud meg valami fontosat Istentõl. Nemcsak megtudja, hanem megtapasztalja.
Ez a tapasztalat teszi lehetõvé, hogy egyensúlyban élje az életét. Ez a tapasztalat teszi lehetõvé, hogy megállja a helyét a pusztában a kísértõvel való találkozásban; ez a tapasztalat teszi lehetõvé, hogy kitartson a folyamatos támadások közepette. És közben annyira megerõsödött benne az a tapasztalat, hogy Isten õt a hozzá legközelebb állónak tartja, hogy képes érte a legvégsõkig elmenni.
Az elsõ, amit közvetlenül magától Istentõl tud meg, ez: „te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik” (Mk 1,11). És Jézus utolsó szava, mintegy legteljesebb válaszként, összegzés: „Beteljesedett” (Jn 19,30).
És ez a szózat ma számunkra is hangzik: „te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik” (Mk 1,11). A mi életünk is tkp. válasz ezekre a szavakra. Akkor élünk teljes életet, ha ezek a szavak valóban, kitörölhetetlenül belénk vésõdnek, és ezek motiválnak; ha egyáltalán jelentenek valamit. Ha ezek a szavak határozzák meg mindennapjainkat.
Nekünk nem kell kimennünk Sebes patakára, hogy meghalljuk ezeket a szavakat, hanem egy belsõ utat kell megtennünk a Jordán folyóhoz, melyben nagy tömegek keresztelkedtek a bûnök bocsánatára. A Jordán vize tehát a emberiség bûneinek foglalata: ide merült bele a bûntelen Jézus (nemcsak derékig, hanem addig, amíg a víz ellepte). Mellénk áll: a szent a bûnös mellé, Isten az ember mellé. Nincs már elválasztó vonal. Alapvetõ gyöngeségeinket többé nem kívülrõl kell megközelítenünk, hanem az irgalom felõl.
Amennyiben az én tapasztalatom is, hogy megnyílik az ég, és engem is megszólít a fentrõl jövõ szózat: „te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik” (Mk 1,11), akkor én magam is irgalommal tudok magamra nézni, és ha ez így történik, akkor a környezetemre is.
Fr. Julianus

2021-01-10

______________________________

Epifánia

„Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk õt”. (Mt 2,2)
Csillag vezette a bölcseket az Isten felé vezetõ útjukon. Nem a jól bevált térkép, hanem csak az éjszaka fénylõ jel a bölcs útmutató. A csillag az éjszakai tájékozódásban segít. Irányt mutat. A csillag vonatkozási pont, mely elvezet Istennek az õ törékenységében való megtapasztalásához.
Noha Isten mindenütt jelen van, nem jelenti azt, hogy az imádság, a hódolat ne kötõdne helyhez és irányhoz. Gondoljunk pl. a zarándoklatokra. Továbbá az Oriens, a Napkelet, évszázadokon keresztül meghatározta az orientációt a zsidó-keresztény kultúrában (pl. a szent sátor kelet felé nézett; a templomok nyugat-keleti irányba épültek, a liturgia iránya is hasonló volt kezdettõl a közelmúltig; Órigenész arra buzdít, hogy a kezeket kitárva, a szemeket kelet felé fordítva imádkozzunk).
Az iszlám vallás is az iránynak jelentõséget tulajdonít, pl. Mekka felé fordulva imádkoznak. És íme, Szent Ferenc ragaszkodása a Portiunculához: „Vigyázzatok rá, fiaim, hogy sose hagyjátok el ezt a helyet. Ha az egyik oldalon kiûznek benneteket, jöjjetek vissza a másikon, mert valóban szent ez a hely, Isten lakóhelye” (1Cel 7).
Az Evangéliumban a bölcsek az Isten felé zarándokló népek képviselõi. Úton vannak az eljövendõ felé. Úton a szüntelenül felénk közeledõ Isten felfedezésére.
Néhány évvel ezelõtt többet jártam (nemcsak azért, mert akkor nem volt karantén). Ülve is el lehet tölteni az idõt, viszont tapasztalatom szerint megszûnik a kapcsolat a környezetemmel; és sokkal kevesebb élõ valósággal találkozom, mely semmilyen más valósággal soha nem helyettesíthetõ.
Augusztusban harminc napos lelkigyakorlatot végeztem. A lelkigyakorlat feltétele a minimális külsõ inger. A lelkigyakorlatozó inkább keresi, hogy Isten miként van jelen az életében, a Szentírás szavaiban, a természetben, és mindabban, amivel éppen szembe találja magát.
A lelkigyakorlat elsõ hetének témája a bûn és a bûnös ember története. A történet csúcsa egy csúcshoz kötõdik: az elsõ hét végén (az ún. pihenõnapon) kimentem a nem messzi Pricske-tetõre, ahol valaki megszólított, hogy „maga valami papféle?” (pedig semmi erre utaló jel nem volt rajtam). „Olyasmi” – mondtam neki. Mire õ elõadta, hogy most el szeretné végezni a szentgyónását, de elsõáldozása óta nem gyónt. Bûnösségének történetérõl számolt be, amit a lelkigyakorlat be nem tervezett részének tekintettem, s amit a lelkigyakorlat leírhatatlan tapasztalataként éltem meg.
Ehhez nekem útra „kellett” kelni. Nagyon vágytam arra, hogy kimehessek a Pricske-tetõre. Nem a turistajelzés és nem a már jól bejárt erdei ösvény vezetett, hanem a bennem élõ vágy tett útra. Ez volt a csillag, amely elkísért Istennek új módon való fölfedezésére. És a csillag megállt ennek az embernek a feje fölött, akinek a nevét sem tudom. Ez a csillag volt a vonatkozási pont, mely elvezetett Isten törékenységében való megtapasztalásához.
Fr. Julianus

2021-01-06

______________________________

Megnyílás

Jn 1,43-51
Jézus és Nátánáel találkozásának története egy belsõ tapasztalat leírása. Jézus ott lát meg, ott ismer fel, ahol éppen vagyok, a fügefa alatt. Ez az a hely, ahol senki más nem vesz észre, csak Isten. Nátánáel tapasztalata: valaki észrevette, felismerte, felfigyelt rá.

„Nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél” (50) – ugyanennek a belsõ tapasztalatnak a folytatása. Amikor Nátánáel kíváncsi Jézusra – ki vagy te, „honnan ismersz engem” (48) – megnyílik Isten felé. És amint Nátánáel megnyílik Isten felé, megnyílik az ég (vö. 51). Az isteni világ feltárulkozása ez: Isten már nincs olyan messze fenn a magas égben, hanem inkább lent, mellettem, a fügefa alatt.
Fr. Julianus

2021-01-05

______________________________