Napi gondolatok

Ne tartóztass!

Jn 20,11-18
A mai evangéliumi szakaszból kitûnik, hogy a magdalai Mária mennyire szerette Jézust. Az angyaloknak, akik azt kérdik, miért sír ezt válaszolja: elvitték az én Uramat és nem tudom hová tették. Magának Jézusnak is ugyanezt válaszolja, anélkül, hogy felismerné.
A Jézus iránti szeretete meg kell, hogy tisztuljon. Maga az Úr kéri ezt tõle: ne tartóztass! Most már megérti, hogy nem tarthatja meg magának az Urat. Nem azért kell Krisztushoz tartoznia, mert az neki olyan jó. A Krisztustól kapott szeretete számára olyan ajándék, amelyet tovább kell adnia. Amit látott, hírül kell adnia testvéreinek.
A mi esetünkben is hasonló a helyzet. Nem elég szeretni Jézust. Nem elég élvezni Jézus jelenlétét. Nem elég jól érezni magunkat Krisztus társaságában. A kegyelmeket, amelyekben részünk van, azért kaptuk, hogy testvéreinket is gazdagítsuk velük.
Ma szeretnék figyelni arra, hogy milyen kegyelmeket kapok az Úrtól, hol találkozom a feltámadt Krisztussal, és azokat kiknek tudnám tovább adni.

2013-04-02

______________________________

Húsvéthétfõ

Mt 28, 8-15
Mintha egy verseny indulna. Egyik sávon ezek az asszonyok szaladnak, igyekezve a tanítványok tudtára adni, hogy Jézus feltámadt, a másik sávon a katonák, akik igyekeznek azt hazudni az embereknek, hogy a tanítványok ellopták Jézus testét.
Ez a verseny ma is folytatódik. Hogy kik vannak azon a sávon, akik tagadják Jézus feltámadását, akik igyekeznek lejáratni a Jézus tanítványait, nem nehéz azonosítani.
Mi a másik sávra álltunk be. Nekünk is feladatunk, és sürgõs feladatunk hirdetni, hogy Jézus valóban feltámadt, és mi találkoztunk Vele. Nem henyélhetünk, nem ülhetünk kényelmesen, mint ahogy a versenyzõ nem állhat meg, hogy szórakozzon verseny közben. Ilyen henyélésnek számít, amikor úgy viselkedünk, mint akinek nincs semmi sürgõs tennivalója. Amikor az imádságunkat elhalasztjuk, mondván, hogy majd késõbb is ráérünk elmondani, most valami kellemesebbel akarjuk eltölteni az idõnket. Amikor Isten indít valami nemes cselekedetre, de mi azt mondjuk magunkban, hogy majd más alkalommal, mert most nincs kedvem, ezzel hátráltatjuk a csapatunkat.
Krisztus feltámadt! A rajt-lövés eldördült! Ne álljunk hát tétlenül!

2013-04-01

______________________________

Értékesebb Jézus, mint a drága kenet

Jn 12, 1-11
Lázár, Mária és Márta Jézus barátai voltak. Hozzájuk mindig szívesen tért be Jézus. Mária az egyik alkalommal, drága kenettel kente be Jézus lábait, kifejezve, azt, hogy számára Jézus értékesebb legdrágább kenetnél is. Az õ szeretetének illata betöltötte a házat.
Ezzel szemben, Júdás szeretete szegény, számolgató szeretet: mi éri meg, és mi nem.
Ilyen szegényes lehet a mi szeretetünk is Jézus iránt, ha azt tartjuk szem elõtt, hogy milyen elõnyünk származik a Jézussal való kapcsolatunkból. A hivatásunkat is élhetjük úgy, hogy nem odaajándékozzuk magunkat, hanem azt nézzük, hogy miért jó nekünk ebben az életformában élni, s ha a hátrányok megsokasodnak, akkor máshol kezdjük keresni az elõnyeinket.
Sok minden megváltozik a hozzáállásunkban, ha sikerül szeretetteljes imádással közeledni Jézushoz. Az oltáriszentségben, a szentáldozásban nem úgy tekintünk rá, mint akitõl félni kell, nehogy méltatlanul vegyük magunkhoz, és magunkra hívjuk a haragját, mint akit rajongó szeretettel akarunk fogadni, mert õs is ilyen szeretettel ajándékozta nekünk önmagát.
Ilyen szeretettel pazaroljuk rá az idõnket az Úr Jézusra az imádságban.
Ez segít abban is, hogy a testvéreinkkel való kapcsolatainkat ne a számolgatás, hanem a nagylelkû ajándékozás jellemezze.

2013-03-25

______________________________

Ma is

Jézust a hallgatói meg akarják kövezni. Õ azonban, ahelyett hogy próbálná csillapítani õket, ironikusan megkérdi, hogy melyik jó cselekedet miatt akarják megkövezni. Hallgatói nyíltan megvallják, hogy azért akarják megkövezni, mert Istennel egyenlõvé tette magát.
Nem lennének hibások, ha Jézus nem bizonyította volna Isteni mivoltát a tetteivel.
Jézus magyarázkodni akar, hanem megerõsíti állítását, nehogy valaki félreértse: én és az Atya egy vagyunk.
Erre ismét el akarják fogni, de õ kiszabadítja magát a kezükbõl. Jézust nem akkor fogják el, amikor akarják, hanem amikor õ szabadon a kezükre adja önmagát.
Miután eltávozik ezektõl az emberektõl, akik, bár látták azokat a tetteket, amelyek bizonyítják, hogy Õ Isten fia, mégsem hittek benne, elmegy a Jordán mellé, és ott olyan emberekkel találkozik, akik hisznek benne.
A mi életünkben is jelen vannak Jézus tettei, amelyek elég alapot képeznek arra, hogy az életünket átadjuk Jézusnak. Szabadon adjuk mi is oda, senki nem tudja azt erõvel elvenni tõlünk.
Jézusban hinni nem egy elméleti döntés, hanem, mint ahogy Jézus tetteiben mutatkozott meg, hogy Õ Isten Fia, a mi konkrét tetteinkben mutatkozik meg, hogy hiszünk benne, és Krisztushoz tartozunk. A mai nap során is lesz alkalmunk arra, hogy tetteinkkel támaszthatjuk alá a hitünket.

2013-03-22

______________________________

Ha hinnék az örök életben

Jézus kijelenti, hogy mindenkinek az örök élete attól függ, hogy hallgat-e az Õ szavára. Ha Jézus szavától függ az emberek élete, ezzel azt mondja ki, hogy õ maga Isten, az élet és halál ura.
Elképzelhetjük, hogy mennyire botránkoztak hallgatói Jézus szavain. A történelem leghíresebb emberei is mind meghaltak. Ábrahám is meghalt. De Ábrahám már életében elõre látta Jézus eljövetelét, és örvendett neki. Mit ért ez alatt Jézus? Hol találkozott Ábrahámmal- kérdezhetjük mi is együtt hallgatóival. Ábrahám a hit embere. A hitén keresztül Isten vezette döntéseiben. Akkor is tudott hinni, amikor Isten azt kérte, hogy a fiát áldozza fel neki. Elfogadta fia halálát, de ugyanakkor hitt Isten ígéretében, hogy megsokasítja ivadékát. Abban hitt, akit Isten megígért. Így lett Izsák Krisztus elõképe, aki halálával és feltámadásával teljesíti be Isten ígéreteit. Így látta Ábrahám már elõre Jézust és örvendett neki.
Ezzel az örömmel éljük napjainkat még akkor is, amikor szomorúság ér. Ma is azt jelenti, hinni, hogy mindent fel merni tenni egy kártyára, Krisztus halálára és feltámadására, és ne engedni, hogy a saját halálunktól való félelem megbénítson bennünket. Isten kezében van az életünk, annak a kezében, aki legjobban szeret minket, és aki nem csak jót akar nekünk, hanem azt meg is fogja valósítani, ha rá bízzuk magunkat. A hit szemével már látjuk Isten ígéreteinek beteljesedését a mi életünkben.
Biztos sok mindent másképp látnék, és másképp tennék, ha valóban hinnék az örök életben és oda is készülnék eljutni.

2013-03-21

______________________________

Félünk meggyógyulni

„Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim. Megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz benneteket.”
Mi az igazság? Pilátus óta sokan felteszik újra és újra a kérdést. Nem filozófiai kérdés akar lenni, hanem cinikus kérdés: létezik egyáltalán igazság? Meg lehet azt ismerni? A mai relativizált világban még inkább idõszerû a kérdés, hisz ami az egyik számára igaz, a másik számára nem igaz.
Jézus kijelentése ma is érvényes: az õ szava az igazság, és ez az igaság szabaddá tesz. Az õ szavának a fényénél felismerjük magunkban az Isten képét, de felismerjük ugyannak a képnek a hasonmását másokban is.
Valaki azt mondta, hogy mi próbálunk nem venni tudomást az igazságról, azért, hogy ne szenvedjünk, azért, hogy ne gyógyuljunk, mert ha meggyógyulunk, azokká leszünk, akikké félünk lenni.
Valóban, Jézus kinyilatkoztatja nekünk, nem csak Istent, hanem azt is, akik mi vagyunk. Megtudjuk ebbõl, hogy nem vagyunk félistenek, hogy egy csomó hiányosságunk van, hogy korlátaink vannak, nem vagyunk mi a legjobbak, lehet, hogy még a jók közé sem tartozunk. Ha így tekintünk önmagunkra, ez fájdalommal tölt el, ezért menekülünk az igazságtól. Inkább áltatjuk magunkat, elképzeljük, hogy mi rendkívüliek vagyunk. Ha pedig szembesülünk gyengeségeinkkel, minden megomlik, semminek, értéktelennek érezzük magunkat.
De ha Jézus szemével nézzük önmagunkat, akkor gyógyulunk, mert õ bár jól ismer minket, mégis, így ahogy vagyunk, elfogad, és szeret.
Egymáson is akkor tudunk igazán segíteni, ha ezzel az elfogadó, ingyenes szeretettel tudunk egymásra tekinteni. Így tesz szabaddá bennünket az igazság.

2013-03-20

______________________________

Szent József

Mt 1, 16. 18-21. 24a
Szent József ünnepén nem olvassuk fel a Jézus családfáját teljes egészében, csupán azt emeljük ki, hogy Dávid utóda József. Bizonyítani akarja Szent Máté e családfával, hogy Izrael történetét és küldetését Jézus folytatja, és vele kezdõdik az új Izraelnek a története. Benne teljesül mindaz, amit Isten választott népének ígért.
Egy igazi családfa úgy kellett volna, hogy folytatódjon, hogy Jákob nemzette Józsefet, és József nemzette Jézust. Ezzel szemben azt olvastuk, hogy Jákob nemzette Józsefet, aki jegyese volt Máriának, Jézus szülõanyjának.
Józsefrõl azt mondja, hogy igaz ember volt. Igaz, mert irgalmas, miként Isten is irgalmas.
József igaz azért is, mert teljesíti Isten tervét. Neki az volt a feladata, hogy általa legyen Jézus Dávid utódja. Az Úr ezért szólította fel arra, hogy vegye magához Máriát.
Egy fenséges tervnek a része, szereplõje József. A saját terveit, elképzeléseit félre tudta tenni, azért, hogy teljesítse Isten tervét.
Azt gondolnánk, hogy szegény József jól megjárta. Nem élhetett Máriával igazi házas életet, nem lettek vérbeli gyermekei, nem örülhetett az unokáinak, és a fiú, akit felnevelt, nem folytatta a mesterségét. Mégsem volt áldozat József, mert Isten nem csak álmában beszélt hozzá, hanem a szívéhez is szólt. Szívébe készséget oltott, az õ tervének a megvalósításához.
Hasonlóképpen mondhatják rólunk is, hogy az életünket feláldoztuk, hogy mennyi mindenrõl lemondtunk, hogy nem nõsülhetünk, nem lehetnek gyermekeink, mindig valakinek engedelmeskednünk kell, nincs saját tulajdonunk. Mégsem érezzük magunkat áldozatoknak, szerencsétleneknek, mert Isten a mi szívünkbe is vágyat oltott erre az életformára. Úgy érezzük, hogy boldogok vagyunk ebben az életformában. Örömmel vállaltuk, és nem szeretnénk elcserélni. Ez a jele a hivatásunknak. Ez nem azt jelenti, hogy néha nem lehet nehéz, de tudatában vagyunk annak, hogy a helyünkön vagyunk.

2013-03-19

______________________________

Mi a világosság?

Jn 8, 12-20
Azt hiszem, hogy ha nekem azt mondaná az Úr, hogy „te nem ismersz engem, sem az Atyát”, rosszul esne. Azt el tudnám fogadni, hogy még sok mindenben nem sikerül az Atya akarata szerint élni, vagy sok mindenben még nem sikerül Jézus példáját követni, de, hogy nem ismerem õket? Hogy ne ismerném, hisz gyermekkorom óta kapcsolatban vagyok Istennel. Az életemet Isten szolgálatára szenteltem. Hasonló felháborodást érezhettek ezek a farizeusok is, akiknek Jézus azt mondta, hogy nem ismerik sem õt, sem az Atyát, hisz a farizeusok az istenismeret szakemberei voltak, és igyekeztek teljes erejükbõl, megtartani Isten parancsait.
Jobban meg értük, mit akar mondani Jézus, ha figyelembe vesszük, amit a mai evangéliumi szakasz elején önmagáról mond: én vagyok a világ világossága. Egy másfajta ismeretet sejtet meg, mint az, amit tudással, tanulással lehet birtokba venni. Nem szép gondolatok, filozófiai eszmefuttatások, hanem élõ tapasztalat segít oda, hogy megismerjük Jézust, mint a világ világosságát. mennyire nehéz szavakban elmondani valakirõl, hogy ki is az. Érdekes, hogy minél kevésbé ismerjük az illetõt, annál könnyebben meg tudjuk határozni, hogy ki õ, mert elmondunk egy-két jellemvonást. Ám minél jobban megismerünk valakit, annál nehezebben tudjuk meghatározni, hogy ki is õ tulajdonképpen. S ha ez igaz emberekre nézve, annál inkább igaz Istenre.
Lelki életünk lényegében nem más, mint Isten fényének segítségével eljutni oda, hogy megtapasztaljuk Istent. Minél inkább megtapasztaljuk, minél közelebb kerülünk hozzá, annál kevésbé tudjuk megmondani, hogy ki is Õ, de annál inkább fontosabbá válik számunkra. Ez alapján tudjuk lemérni, hogy hol tartunk a lelki életben, hogy mennyire fontos számunkra Jézus, hogy mennyire õ a mi életünk világossága.

2013-03-18

______________________________

Aki meghallgatja, az átalakul

Jn 7, 40-53
Jézushoz az emberek különféleképpen viszonyultak. Voltak, akik Csodálták szavait, úgy gondolták, hogy próféta. Voltak, akik szavai hallatára felismerték, hogy õ a Messiás. Mások azonban nem akarták meghallani szavait, hanem csupán a maguk okosságára építettek: tudták, hogy a Messiás nem Galileából, hanem Betlehembõl kellene, hogy érkezzen. Ésszerû érvekkel bizonygatják, hogy Jézust le kell tartóztatni, és el is küldik a katonákat, hogy elfogják Jézust. A katonák azonban, hallgatva Jézus szavait, nem képesek letartóztatni õt. Senki nem beszélt még úgy, mint õ – mondják.
Aki meghallgatja Jézust, oda meg figyelni Jézus szavaira, annak a szíve átalakul. A durva katonák szelídekké válnak.
A mi hivatásunk, hogy Jézust képviseljük az emberek között. Ehhez nem elég Jézusról sok mindent megtanulni, bár erre is szükség van. Nem elég Jézusról szép beszédeket, elõadásokat tartani. Mindenekelõtt, és mindenekfelett szükséges engedni, hogy Jézus szava átalakítsa a mi szívünket is.

2013-03-16

______________________________

Elõbb hallgasd meg!

Mk 12, 28b-34
Az elsõ a parancsok közül ez: halld Izrael… Jézus csodálatosan összefoglalja a Tora tanítását: szeretni Istent és ebbõl a szeretetbõl forrásozik a másik, az embertársunk iránti szeretet.
Érdekes, hogy Jézus mielõtt a szeretet parancsáról beszélne, így szól: halld Izrael.
Azt mondják, hogy a mi korszakunk a nem hallás korszaka. Sokan beszélnek, írnak, de kevesen hallgatják.
Mielõtt valakirõl kijelentenénk, hogy szeretjük, elõbb hallgassuk meg. A szeretet elsõ lépése a meghallgatás.
Istent akkor szeretjük, ha ráfigyelünk, ha nem csak mondunk neki imákat, hanem meghallgatjuk Õt, csendben. Meghallgatni Istent és meghallgatni testvérünket, hasonlít egymáshoz. Félre tudni tenni a saját gondolatainkat, saját elvárásainkat, azt, amit mi szeretnénk válaszolni arra, amit mond a másik, minden gondolatot félretenni és arra figyelni, amit gondol, amit érez, amit szeretne Isten.
Ezt akarjuk gyakorolni. Istenre figyelni, úgy hogy ne tévesszük össze Isten gondolatait a magunk gondolataival, a mi vágyainkkal, hanem nyitottnak lenni amennyire tõlünk telik arra, amit Isten közölni akar.
Meghallgatni embertársunkat, testvérünket… Amíg nem tudjuk átérezni azt, ami a másiknak a lelkében zajlik, amíg értetlenül hallgatjuk a másik szavait, addig nem hallgattuk meg igazából. Mielõtt bárkiért bármit is tenni szeretnénk, hallgassuk meg. Nagyobb jót senkivel nem tehetünk, mint amikor meghallgatjuk õket, megértjük, együtt érzünk vele, és meglátjuk benne azt a jót, amit még õ maga sem vett észre.

2013-03-08

______________________________