Napi gondolatok

Nem nagy baj?

Mt 18,12-14
Egy pásztor számára nem tragédia elveszíteni egy juhot, amíg marad 99 a nyájban. A mindennapi életben mi sem esünk kétségbe, ha elveszítünk valamit, ami nélkülözhető. És ez így van a kapcsolatainkkal is.
Jézus azonban nem azt tartja szem előtt, hogy neki mire, vagy kire van szüksége, hanem azt, hogy kinek van szüksége rá, és azt keresi meg.
Ma arra szeretne bennünket is ösztönözni, hogy érezzük magunkat felelősöknek azok iránt, akiket ránk bízott, és akiknek szükségük van ránk.

2021-12-07

______________________________

Barátai hite

Lk 5,17-26
A mai evangéliumban a vita nem annyira a béna meggyógyítása körül alakult, ki mint Jézus szavai körül, hogy bocsánatot nyertek a bűnei. A gyógyulás feltétele a hit. Érdekes, hogy nem is a béna személyes hitére volt szükség ahhoz, hogy a bűnei bocsánatot nyerjenek, és ennek megnyilvánulásaként meggyógyuljon, hanem azok hitére, akik oda hozták, akik gondját viselték. Az ő hitük nem elmélet, hanem cselekvés. Minden akadály ellenére bíztak Jézusban, és képesek voltak a lehetetlent is megpróbálni a béna barátjuk érdekében. Mi is Jézus elé akarjuk vinni szenvedő testvéreinket, megmutatva konkrét tettekkel is az iránta való szeretetünket.

2021-12-06

______________________________

Advent 2. vasárnapja

Szent Lukács evangélistát történész evangélistának is hívhatjuk, mert evangéliumában, és az apostolok cselekedeteiben pontos utalásokat tesz uralkodókra, korabeli neves emberekre. Az ő evangéliumából tudjuk meg azt is, hogy mikor kezdődött Jézus nyilvános működése. Fölsorolja a korabeli híres embereket fontosságuk sorrendjében. Az első Tiberius császár. Azt mondja róla Lukács, hogy már 15 éve uralkodik. A történelmi adatok alapján a tudósok kiszámították, hogy ez Krisztus után 27-et jelenti. A második személy a római helytartó, Pilátus, aki Cezáreában székelt, Palesztina egyik részét irányította. Gőgös, kegyetlen ember volt, halomra végeztetett ki embereket. A harmadik a névsorban Heródes Antipász. Ő uralkodott Galileában és Pereában, ahol Keresztelő János prédikált. A negyedik Fülöp, ő is Nagy Heródes fia volt, Antipász testvére. Izrael északi részében élt, nagy fényűzésben. Az ő felesége volt Szalóme, aki később Keresztelő János fejét kérte. Ötödikként Lizániászt is említi, akiről nem tudunk semmit, majd pedig a főpapokat említi: Annást és Kaifást. Összesen 7 nevet sorol fel. Fontosnak tartja, hogy megértsük, először is azt, hogy nem mesét ír le, hanem megtörtént eseményt, másodszor pedig, hogy a teljes történetet közli, ezért a hetes szám, beleértve mind a pogány emberek hatását, mind pedig a zsidó vallásos emberek szerepét. Egy új uralom veszi kezdetét, mely félelemmel tölti el mind a pogány, mind a zsidó vezetőket, ezért fognak össze Jézus ellen.
Isten szólt Jánoshoz, Zakariás fiához. Ez minden prófétai hivatás kezdete: Isten meghívja, szól hozzá, majd üzen általa. Századok óta nem hangzott el prófétai szó Izraelben. Úgy érezte a választott nép, hogy Isten nem akar szólni hozzá, mert nem hallgattak a hozzájuk küldött prófétákra. János a pusztában élt. Ez volt alkalmas hely felkészülni Isten szavának meghallására. Mi is, különösen most, az Advent idején, ha meg akarjuk hallani Isten üzenetét, a pusztába vonulunk. Ehhez nem kell messzi földre utazni A puszta az a hely, ahol nincs, ami elvonja a figyelmünket Istentől. Mikor valakivel beszélgetünk, nem babrálunk a telefonunkkal, nem nézünk tévét, nem hallgatunk zenét. Mindent félreteszünk, és beszélgetőtársunkra figyelünk. Ezt jelenti elvonulni a pusztába, akkor is, amikor Istennel beszélgetünk: semmi mással nem foglalkozunk, amíg Istennel vagyunk, csak rá figyelünk. Nem könnyű csendben ülni, a csendet hallgatni, mert ha csendben felszínre jönnek nyugtalanító érzéseink, gondjaink, kérdéseink, melyeket egész nap elnyom a minket körülvevő állandó zaj. Pedig csak a csöndben tudjuk meghallani, Isten mit válaszol a kérdéseinkre.
János a Jordán folyó mellett tevékenykedett. a Jordán folyónak teológiai jelentése volt a választott nép életében. A Jordán folyó volt az országuk határa. Elválasztotta a pogányok földjét, ahol egykor rabságban éltek, és a szabadság földjét, ahova elvezette őket Isten. János rá akarta ébreszteni az embereket arra, hogy igazából nem szabadok, ezért arra hívta meg őket, hogy ismét menjenek át a Jordán folyón, és jelképesen vonuljanak ismét be a szabadság földjére. Ezért hirdette nekik a megtérést, a bűnbánatot. Most már nem a pogány ellenségtől szabadulnak meg, hanem mindattól válnak szabadokká, ami bennük pogány, ami őket fogságban tartja.
Nem arra szólít szólítja fel őket hogy ostorozzák magukat bűneik miatt, hanem, hogy ismerjék fel, ami nem helyes az életünkben, és kérjék Isten segítségét ahhoz, hogy ezeken változtatni tudjanak. Ezt jelenti ma is megtérni, bűnbánatot tartani Ezt jelenti egyengetni az Úr útját.
Nem elég adventben sok imát elmondani, böjtölni, adakozni. Mindenekelőtt igyekezzünk meghallani a lelkiismeretünkben suttogó Isten szavát, és tegyük, amire felszólít. Nem nekünk kell a a hegyeket elhordani, nem nekünk kell a völgyeket feltöltenünk. Nem a magunk erejéből kell változásokat hoznunk a magunk életében, hisz mi ehhez gyengék vagyunk. Hányszor megpróbáltuk, és még mindig ugyanott vagyunk. Az Úr fogja ezeket megvalósítani, ő fog szabaddá tenni, csak engedjük a szavát eljutni a lelkünkbe, és meglátjuk az üdvösségünket.

2021-12-05

______________________________

A vak nem süket

Mt 9, 27-31
A hit és a gyógyulás együtt jár. Jézus ezért mondja a vakoknak: legyen nektek hitetek szerint.
Ezek a vakok nem süketek. Jézus szavát hallották, és erre figyelve indultak el Jézus nyomában, majd pedig, miután meglátták Jézust, feladatuknak érezték a többi ember felé indulni, és hirdetni nekik, amit láttak.
Ha hallgatunk Jézus szavára, keressük őt, ő megnyitja a szemeinket és felismerjük jelenlétét, örülünk neki, és ezt az örömet meg szeretnénk osztani testvéreinkkel is.

2021-12-03

______________________________

Advent 1. vasárnapja

Jézus ezeket a szavakat, amelyeket a mai evangéliumban hallottunk, a jeruzsálemi templomban mondta, élete utolsó napjaiban. A jeruzsálemi templom a világ egyik leghíresebb építménye volt, Izrael büszkesége. Valaki felhívta Jézus figyelmét ennek az épületnek a csodás szépségére. Meglepődtek Jézus válaszán: mindebből kő kövön nem marad. A zsidók számára a templom jelentette a biztonságot, a reményt, mert ott lakik Isten, aki legyőzhetetlen. Ezért, bármi megtörténhet, de a templomot soha senki nem tudja lerombolni. Hallgatói csodálkozását kihasználva Jézus tudtukra adta, hogy nemcsak ez a templom omlik össze, hanem ez az egész világ véget ér, összeomlik minden, amit biztonságosnak, öröknek hittek az emberek, de ugyanakkor születőben van egy új világ, olyan amilyent Isten tervezett, melyből eltűnik a rossz, a szomorúság, az igazságtalanság. Jézus sejtelmes nyelvezettel beszél erről az eljövendő eseményről:
Jelek lesznek az égbolton. A korabeli emberek sokkal többet néztek az égre mint mi. Az égitestek ismétlődő mozgása megbízható, ahhoz lehetett igazodni, segítettek tájékozódni, az évszakokat ezek szabták meg, ezek alapján lehetett mérni az időt. Mi sokkal inkább lefelé nézünk, el vagyunk foglalva a sok tennivalónkkal. Nem az eget kémleljük, hanem a smart-telefonunkat. Onnan tudunk meg mindent.
Nos, Jézus azt akarja mondani, mikor égi jelekről beszél, hogy a világban uralkodó hatalmasságok, akiknek uralma épp olyan megváltoztathatatlannak, megállíthatatlannak tűnik, mint a napkelte, vagy a csillagok járása, mind megszűnik, megváltozik, mert Isten maga lép be a világba és legyőzi az ott jelenlévő rosszat.
Nem csak a társadalmi életen akar változtatni Isten, hanem a véle való viszonyunk terén is, mert itt is vannak megváltoztathatatlannak látszó jelenségek. Például az, hogy az emberek Istennel üzleti kapcsolatot keresnek: imákat mondanak, böjtölnek, adakoznak a koldusoknak, és cserébe elvárják, hogy Isten teljesítse a kéréseiket. Isten megváltoztatja a szívünket, mert azt akarja, hogy önzetlen szeretettel viszonyuljunk, hozzá, mint ahogy ő is minden fenntartás nélkül szeret minden embert.
Nem csak az égben lesznek jelek. A földön is rettegés vesz erőt sok emberen, mert félelmetes a világban jelenlévő rossz harca a jó ellen. Csak tudhatnánk, hogy melyik oldalon van a jó, és melyiken a rossz. Hogy egyik politikai párt a jó, a másik a rossz, hogy kik állnak a jó oldalon, az oltásosok, vagy az oltásellenesek, az ortodoxok a jók, vagy a katolikusok? Mindenütt van jó is és rossz is, de a legrosszabb a megoszlás, az ellenségeskedés. De Jézus bátorít, hogy végül mindenütt a jó fog győzni, mindenből a jó fog megmaradni, mert eljön az Emberfia legyőzhetetlen uralma.
Mikor ezeket látjátok, - mondja Jézus, - egyenesedjetek fel. Eddig görnyedten jártatok, a félelemtől lehajtott fejjel, de most szabadok lesztek mindenféle rabságotoktól, függőségektől, gyengeségetektől, múltbeli szégyenletes cselekedeteitektől.
Nézzetek fel - ne ezt az anyagi világot tartsátok szem előtt, hanem életetek igazi értelmére figyeljetek.
Aztán Jézus arról beszél, hogy miként készüljünk fel az új világ születésére. Nem azt mondja, hogy vigyázzunk, nehogy valaki rosszat tegyen nekünk, hanem arra figyeljünk, hogy mi mit teszünk. Mert az igazi veszély nem kívül van, hanem bennünk. Mi rossz történhet, ha nem vigyázunk? Elnehezül a szívünk, vagyis nem lesz érzékeny a Jézustól érkező üzenetekre, és úgy kezdünk viselkedni mint a többiek. Élünk egyik napról a másikra, és elszalasztjuk a lehetőséget arra, hogy Jézussal találkozzunk, pedig senki nem tud nagyobb jót tenni velünk, mint Ő. Vigyáznunk kell, hogy a mindennapi gondjaink és az élvezetek kábulata ne kössenek le annyira, hogy ne maradjon időnk, energiánk Isten keresésére, Isten várására. Ezeket Jézus csapdának nevezik amelyek magukhoz kötnek, és miattuk nem vagyunk képesek azt választani, amit helyesnek jónak gondolunk.
Imádkozzunk szüntelen - mondja Jézus. Az ima az Istennel való kapcsolatunk. Nem csak a templomban, hanem mindenütt, és minden körülmények között lehet imádkozni. Istenre gondolok, arra figyelek, hogy mit szeretne nekem mondani a lelkiismeretemen keresztül, a Szentírás szavai által, események, emberek által.
Így várjuk az Úr eljövetelét, készen arra, hogy befogadjuk, és készen arra, hogy megtegyük, amit kér tőlünk.

2021-11-28

______________________________

Váljunk szabadokká

Lk 21,34-36
Az egyházi év utolsó üzenete számunkra arra int, hogy vigyázzunk, el ne nehezüljön a szívünk olyan megkötöttségek által, melyek megnehezítik az Istennel való kapcsolatunkat. Arra szólít fel, hogy váljunk szabadokká, azáltal, hogy azt tesszük, azt választjuk, amit mi helyesnek, jónak vélünk, lemondva mindarról, amit mi magunk sem tartjuk jónak, helyesnek magunkra nézve.

2021-11-27

______________________________

Mint egy kötél

Lk 21,29-33
Minden elmúlik: az egészségem, a tehetségem, az örömeim, persze a nehézségeim és félelmeim is. Elmúlik az egész életem, Jézus szavai azonban örökre megmaradnak. Úgy képzelem el, mint egy kötelet, melybe bele lehet kapaszkodni, körülöttem minden a mélységbe zuhan, de én a kötélen lógva megmaradok. Úgy akarom fogadni Isten szavát, mint a felém dobott mentő kötelet. Magamnak ártok, és magamat teszem ki veszélynek, ha nem veszem észre, nem ragadom meg.

2021-11-26

______________________________

Jézus sír

Lk 19,41-44
Jézus siratja Jeruzsálemet. Sír, mert Jeruzsálem lakói, a választott nép fiai, nem ismerték fel Isten látogatását, és elutasították Jézust, nem engedték, hogy megmentse őket, ezért szomorú sors vár rájuk: háború, rombolás, öldöklés.
Érdekes, hogy Jézus azután sír, miután tanítványainak örömrivalgása közepette bevonult Jeruzsálembe. Ünnepelték, de nem vették észre, hogy nem lóháton, hanem szamár hátán érkezik, nem tűnt fel, hogy nincs hadserege, csak tudatlan és szegény emberek kísérik.
Jézus engem is sirat, valahányszor nem őt várom, hanem egy dicsőséges és győzedelmes messiást.

2021-11-18

______________________________

Mindenikünk értékes

Lk 19, 11-28
A mai példabeszéd hasonlít a szent Máté evangéliumában, a talentumokról szóló példabeszédre, de van egy kis különbség a kettő között: míg Máténál mindenki rátermettsége szerinti talentumot kap, egyik többet, a másik kevesebbet, itt mindenki egyformán ugyanannyi mínát kap. Az is érdekes, hogy attól függően, hogy milyen jól gazdálkodott valaki a kapott mínával, több vagy kevesebb város vezetését bízzák rá. Talán azt jelenti, hogy Isten szemében mindenikünk egyformán értékes, és mindenikünk értékes kincset kapott Istentől. Annál inkább tudunk másokért dolgozni, másokért felelősséget vállalni, minél jobban ismerjük a kincset, amelyet Isten ránk bízott, és minél nagyobb odaadással igyekszünk azt jól felhasználni, gyümölcsöztetni.

2021-11-17

______________________________

Tönkremegyek, de boldog leszek

Lk 19,1-10
Zakeus nem csupán kíváncsiságból akarta látni Jézust, mint a tömeg, amelyik körülötte tolongott. Ő Valami személyes találkozásra vágyott, de nem tudta, hogyan valósítsa meg ezt. Azt találta ki, hogy felmászik a fára, így próbálja magára felhívni Jézus figyelmét. Jézus a kezdeményező. Ő kész a velünk való találkozásra előbb, mint ahogy ezt magunkban felismernénk.
Ez a találkozás a Zakeus életében változást hozott. Olyasmire vállalkozott, ami őt anyagilag tönkre tette, mégis boldog volt. Ez történik velem is, ha Jézusra vágyom, és beengedem a házamba. Nem leszek többé gazdag, sem híres, sem sikeres, de boldog leszek.

2021-11-16

______________________________