Napi gondolatok

Irígység

2016-01-21

______________________________

Nyújtsd ki a kezedet!

Mk 3, 1-6
A mai evangéliumban farizeusokról hallottunk, akik Jézust figyelik. Nem kételkednek abban, hogy Jézusnak van hatalma meggyógyítani a betegeket, de ez nem hatja meg õket. Nem tudnak örülni, hogy ennek a bénakezû embernek alkalma nyílik a gyógyulásra, hanem Jézust azon akarják rajtakapni, hogy nem tartja be a törvényt, és szombaton gyógyít. Figyelmük központjában a törvény áll, olyannyira, hogy aki a törvényt megszegi, annak meg kell halnia. Pedig Isten a törvényt azért adta, hogy segítse az embert, mert Isten számára az ember a fontos, nem a törvény. Ezt jelzi Jézus, amikor ezt a bénakezû embert a középre állítja.
A mi életünkben is sok szabály, törvény van, és ezek szükségesek a közösségünk mûködéséhez, a liturgiánk egyöntetûségéhez, de egy törvény, vagy szabály sem lehet annyira fontos, hogy gyûlöljem, ellenségnek tartsam a testvéremet, aki a törvényt, vagy szabályt nem tartotta be.
És Jézus azt mondja ennek az embernek, hogy nyújtsa ki a kezét. A keze meggyógyult, hogy kinyújthassa, és elfogadhassa az ajándékot, amit Jézus akar adni neki. Nem a gyógyulás az ajándék, hanem maga Krisztus. Önmagát ajándékozza oda.
Nekünk is ugyanazt az ajándékot szeretné átadni, de elõbb meg kell gyógyítani a mi kezünk, a mi szívünk bénaságát, mely görcsösen bezárul. Fel akarja ébreszteni a bennünk szunnyadó vágyat az õ szeretete iránt. E nélkül a vágy nélkül a mi lelki életünk olyan, mint a sérült szárnyú madár, amely nem tud szárnyalni, csak önmaga körül forog. Fontos az Isten iránti vágyunknak az ápolása, és amikor valakinek segíteni szeretnénk a lelki életben, mielõtt szabályokra tanítanánk, segítsük kinyújtani a kezét, felismerni, hogy vágyik az Isten szeretetére.

2016-01-20

______________________________

Miért épp téged?

2016-01-19

______________________________

Szent Margit

2016-01-18

______________________________

Az irgalmas Isten tanúi

Mk 2, 1-12
A mai evangéliumban egy újabb gyógyításról hallottunk. Szent Márk eleven részletességgel mutatja be az eseményt.
Két apróságra szeretném felhívni a figyelmet.
Ebben a történetben nem a gyógyító Jézus van a központban, hanem az, aki megbocsátja a bûnöket. Azt mondja: Jézus látva a hitüket azoknak, akik leeresztették a bénát a háztetõn keresztül, így szólt a bénához: fiam bûneid bocsánatot nyertek. A testi gyógyulás csak annak jele, hogy a lelke meggyógyult. Jézus az embert a maga teljességében akarja megszabadítani bûneitõl, betegségeitõl.
Ezt szem elõtt akarjuk tartani, amikor beteg embereken szeretnénk segíteni. Nagyobb esélye van a gyógyulásra, ha ki tud békülni önmagával, Istennel, testvéreivel.
És ez érvényes a közösségünkre is. Néha az a benyomásunk lehet, hogy beteg a közösségünk. Nem az a megoldás, hogy elmenekülünk belõle és a magunk életét éljük, hanem keressük a kiengesztelõdést, a bocsánatot, önmagunk számára, testvéreink számára. Ezzel hozzájárulunk közösségünk gyógyulásához.
A másik dolog, amirõl szólni szeretnék Jézus kijelentése, hogy az Emberfiának hatalma van a bûnök bocsánatára. Ezzel kijelentette nem csak azt, hogy õ a Messiás, hanem azt is, hogy õ Isten, mert csak Istennek van hatalma a bûnöket megbocsátani. Máskor Jézus megtiltja azoknak, akiket meggyógyít, hogy elmondják bárkinek, hogy õ a Messiás, itt pedig õ maga jelenti ki. Miért? Mert az emberek olyan messiást várnak, aki csodatevõ erejével megoldja a problémáikat. Jézus pedig azért jött, hogy megmutassa Isten igazi arcát, aki megbocsátja a bûnöket, aki irgalmas, aki szeret.
Mi is egy hamis istenképet terjesztünk az emberek között, mikor hatalmaskodunk, uralkodunk felettük, és akkor vagyunk az igazi Isten képviselõi, ha irgalmasok tudunk lenni önmagunkhoz, és testvéreinkhez.

2016-01-15

______________________________

Keserû

2016-01-14

______________________________

Gyógyító szeretet

Mk 1, 29-39
A számos csoda közül, melynek tanúi voltak Jézus tanítványai, ma egy mellékes csodáról hallottunk: egy idõs asszony meggyógyításáról, akinek a nevét sem tudjuk, és aki semmi említésre méltót nem tett egész életében. Mégis voltak, akik szerették, ezt az egyszerû asszonyt, és sorsát szívükön viselték. Amint Jézus megérkezett Simon házába, mindjárt szóltak neki, és kérték, hogy gyógyítsa meg.
Jézus nem mondta, hogy ilyen jelentéktelen ügyekkel ne töltessék a drága idejét, hisz neki egy népet kell Istenhez vezetnie, nem lázas öregasszonyokkal foglalkozni. Odament hozzá, megfogta a kezét, személyes kapcsolatba lépett vele, és felsegítette. Az asszonynak bizonyára többet jelentett a törõdés, mint a gyógyulás.
Ez bátorítson minket is, hogy a számunkra fontos személyek ügyeit, akármilyen jelentékteleneknek tûnnek, bátran vigyük Jézus elé. Ha mi szeretjük õket, Jézus még inkább.
Ugyanakkor mi is meg akarjuk tanulni, hogy testvéreink gondjait ne tekintsük apróságoknak. Úgy hallgassuk meg õket, úgy figyeljünk rájuk, hogy félretesszük a magunk véleményét, elõítéleteinket, és próbáljuk nem csak érteni, amit mond, hanem érezni is, ami õ érez, felismerni, ami lelkében zajlik. Ez a gyógyító szeretet elsõ lépése.

2016-01-13

______________________________

Az Úr megvigasztal

2016-01-12

______________________________

Jöjjetek utánam!

Mk 1, 14-20
Évközi idõ: a mindennapi életünk körülményei, és ritmusa szerint elmélkedjük Jézus szavait és tetteit, és közben igyekszünk igazi tanítványai lenni.
Jó hallani ennek az idõszaknak kezdetén Jézus hívó szavát. Miként apostolait, minket is hív: jöjj, kövess engem! Nem nekünk kell kitalálnunk az útirányt, csak Jézust kell követnünk. Aki nélküle indul útra, a maga útját járja, egyedül marad, akkor is, ha tömegek rajongják körül, de ha vele járunk, sosem vagyunk egyedül. Mindig velünk van az, aki a legjobban szeret, és õ összekapcsol azokkal, akiket szeretünk.
Érdemes felfigyelni arra is, hogy Jézus nem a templomban imádkozók közül hívja meg apostolait, hanem mindennapi munkájuk végzése közben szólítja meg õket.
Feladataim végzése közben jusson eszembe, hogy én is Jézus követésében járok.

2016-01-11

______________________________

Szálljon be

2016-01-09

______________________________