Napi gondolatok

Kiesik a fészekbõl

Mt 9,1-8
A test csodás meggyógyítása apró dolog a bûn megbocsátásához képest. Fel sem fogjuk, hogy milyen helyrehozhatatlan sérüléseket okoznak a bûneink. És itt nem csak a pszichikai frusztrációkra, vagy a bûnök következményeire gondolunk, hanem az örök életünkre gyakorolt hatására is. A bûn Istentõl való elszakadást jelenti. Olyan ez, mint amikor a meztelen madárfióka kiesik a fészekbõl, vagy, mikor egy növénynek elrágja valami féreg a gyökerét. Ezt csak Isten tudja helyrehozni, sõt a javunkra fordítani.

2021-07-01

______________________________

A disznóim, vagy a testvéreim?

Mt 8,28-34
A mai evangéliumi szakaszban két emberrel találkozik Jézus. Bár emberek, de a magatartásuk nem emberhez illõ. Erõszakosak, ellenségesek. Velük szemben szelíden legel egy disznócsorda. Jézus felborítja a ezt a helyzetet. Megmenti az embereket, és elveszíti a disznókat. Azok a tengerbe vetik magukat, oda, ahol a gonosz lelkek lakoznak.
Az emberek azonban a maguk gazdasági érdekeit nézik, nem is veszik észre, hogy közülük ketten meggyógyultak, vissza nyerték emberi méltóságukat, csak a disznóikat sajnálják.
Gondolhatunk a bennünk lévõ gonosz lelkekre, melyek emberi és keresztény méltóságunktól megfosztanak, önmagunkhoz méltatlan cselekedetekre indítanak. Félre tudom-e tenni pillanatnyi érdekeimet a magam, vagy testvéreim megváltása érdekében?

2021-06-30

______________________________

Péter és Pál

Mt 16, 13-19
Péter a Szentlélek segítségével felismeri, hogy Jézus a Krisztus, az élõ Isten Fia, és bár Jézus tudja hogy Péter maga sem érti, hogy mit beszél, mégis rá meri építeni az Egyházát. Nem azért, mert hibátlan, hanem azért, mert képes a Szentlélekre hallgatni. Olyan a mi Egyházunk is mint Péter, nem mindig tudja sugározni Jézus fényét, fõként, mikor az igazság birtokosának hiszi magát, mikor kegyetlenkedik Isten nevében a bûnös emberekkel, vagy gyáván hallgat, mikor beszélnie kellene. Nem csoda, hogy sokan azt mondják, hogy õk hisznek Istenben, de az Egyházra nincs szükségük. Jézus azonban a benne hívõket gyarló emberek közösségébe akarja összegyûjteni. Ez a mi Egyházunk. Mi vagyunk az. Nem csak Péterre hanem ránk is építi Jézus az õ egyházát, azt a közösséget, amelyhez tartozunk, amelyért felelõsek vagyunk.

2021-06-29

______________________________

Évközi 13. vasárnap

A mai evangéliumban két gyógyulás történetét hallottuk, az egyik annak az asszonynak a meggyógyítása, aki megérintette Jézus köntösét, a másik pedig Jairus leányának az életre keltése. Két nõrõl van szó. A nõk a teremtéstõl kezdve azt a feladatot kapták hogy életet adjanak. Ádám az asszonyt, akit Isten mellé rendelt Évának nevezte el, ami azt jelenti, hogy minden élõnek az anyja. Az evangéliumban szereplõ nõk közül azonban egyik sem tudott életet adni, mert az egyik beteg volt, a másik pedig, amikor oda nõt, hogy életed adhatott volna, meghalt. A másik dolog ami a két nõben közös, a 12-es szám. A vérfolyásos asszony 12 éve volt beteg, míg Jairus leánya 12 éves volt amikor meghalt. A 12-es szám Izraelt jelenti. Ez a két nõ tehát a választott népet jelképezi. Tisztátalanná lett, nem tud termékeny lenni mindaddig, míg nem találkozik az Úr Jézussal. Csak õ tudja meggyógyítani és ismét termékennyé tenni. A választott nép Istennek a jegyese, de aki halott, és csak akkor tud ismét élõvé lenni ha találkozik a võlegénnyel Jézussal. Két nõ, amelyek közül az egyik folyamatosan veszíti az életet, mert a vér az élet jelképe, a másik pedig már elveszítette az életét.
Ugyanakkor ezek az asszonyok bennünket is jelképeznek. Születésünktõl kezdve, nap mint nap rövidül az életünk, folyik ki az élet belõlünk, mígnem meghalunk. Próbáljuk ezt a folyamatot fékezni, meghosszabbítani az életünket, igyekszünk minél értelmesebben tölteni el a hátramaradt napjainkat, de a halál elõl senki nem tud elmenekülni. Az egyetlen, aki meg tud szabadítani bennünket az örök haláltól az Jézus. Ezért mondja a vérfolyásos asszony: ha megérintem a köntöse szegélyét, meg menekülök. Jézus köntöse jelképezi az emberi természetet, melyet Isten magára vett, azt az emberi életet, amelyet oda ajándékozott szeretetbõl az emberekért. Megérinteni Jézus köntösét, annak a szegélyét, azt jelenti, hogy legalább egy kicsit egyesülõk Jézussal, hozzá hasonlóan ajándékká a válok testvéreim számára. Ha ezt teszem, biztos lehetek, hogy nem veszítem el az életemet.
És ez az asszony titokban próbálja megérinteni Jézust, úgy, hogy azt ne vegye észre senki más. Miért? Mert félt. A vallási vezetõk szigorúan jártak el azokkal szemben, akik bûnösök, tisztátalanok voltak. Még érinteni sem szabadott õket. Azt tanították, hogy Isten utálja a tisztátalan embereket, a bûnösöket, ezért, egy hithû izraelitának kerülnie kell õket. Ez az asszony azonban sejtette, hogy Jézus nem így gondolkodik, nem veti meg õt, nem utasítja el, amiért tisztátalan, amiért beteg.
Én talán Jézus helyében diszkrétebben jártam volna el, nem fedtem volna fel mások elõtt azt, ami ezzel az asszonnyal történt. A mi titkunk maradt volna a gyógyulása. De Jézus számára fontos volt mindenki tudtára adni, hogy egy ember sem méltó arra hogy kiközösítsék, megvessék betegsége, vagy bûne miatt. Nem véletlenül nevezi Jézus a lányának ezt az asszonyt. Minden ember, még a legnyomorultabb, a legbûnösebb is Isten gyermeke marad. Isten nem akarja, hogy bármilyen kritérium alapján megkülönböztetést tegyünk az emberek között, mert mind az õ gyermekei vagyunk.
Jézus megdicséri ennek az asszonynak a hitét, mert nem elégedett meg azzal, hogy Jézus körül tolongjon, hanem meg akarta érinteni. Mi sem elégedhetünk meg azzal, hogy vallásosak vagyunk. Akkor érintettük meg Jézust, amikor az õ cselekedetei megmutatkoznak a mi életünkben is.
Aztán Jézus folytatja az útját Jairus háza felé. Jönnek Jairus barátai és tudtára adják, hogy hiába viszi Jézust magával, mert a lánya már halott. Aki Jézusban hisz, abban is felmerülhet a kétely, hogy vajon valóban meg tud Jézus szabadítani a haláltól? Tényleg érdemes Jézus tanítása szerint élni, vagy inkább élvezzük ezt az életet, mert a végén úgyis meghalunk? És Jézus biztatja Jairust, és minket is: ne félj, higgy!
És Jairus házába érve keservesen síró embereket talált, akik kétségbeesve panaszkodtak az ember elkerülhetetlen sorsa, a halál miatt. De Jézus nem ért egyet ezzel a fajta gyásszal. Mióta Jézus megérintette az embert, mint ahogy megérintette a vérfolyásos asszonyt, és Jairus leányát, mióta Isten emberré lett, számunkra a testi halál olyan mint az alvás. Véget ér ez a biológiai élet, de az ember igazi élete folytatódik a halál után is.
A lány életre keltése ezt az új életet jelképezi, amelyet Jézus mindnyájunknak ajándékba hozott. Ezt az életet azonban táplálni kell. Ezért mondja Jézus az életre keltett lány szüleinek, hogy adjanak enni a lánynak. Mindnyájan megkaptuk ezt az életet Jézustól, ne feledkezzünk el tehát táplálni azt Jézus szavaival, és az ezekbõl fakadó cselekedetekkel.

În Evanghelia de astãzi am auzit despre douã vindecãri, una despre femeia care a atins haina lui Isus și cealaltã despre fiica lui Iair readusã de Isus la viațã. Este vorba despre douã femei. Femeile de la începutul creației au primit sarcina de a da viațã. Adam a numit-o pe femeia pe care i-o dãduse alãturi Dumnezeu Eva, ceea ce înseamnã mama tuturor celor vii. Cu toate acestea, niciuna dintre femeile din Evanghelie nu a putut da viațã, deoarece una era bolnavã, iar cealaltã, înainte de a fi putut da viațã, a murit. Un alt lucru pe care cele douã femei îl au în comun este numãrul 12. Femeia cu hemoragie era bolnavã de 12 ani, în timp ce fiica lui Iair avea 12 ani când a murit. Numãrul 12 îl reprezintã pe Israel. Așadar, aceste douã femei reprezintã poporul ales. Una necuratã, nu poate fi fertilã pânã când nu se întâlnește cu Domnul Isus. Numai el o poate vindeca și o poate face din nou fertilã. Poporul ales este logodit cu Dumnezeu, dar este mort și nu poate fi readus la viațã decât atunci când îl întâlnește pe mirele, pe Isus. Douã femei, dintre care una își pierde constant viața, deoarece sângele este simbolul vieții, iar cealaltã și-a pierdut deja viața.
În același timp, aceste femei ne reprezintã și pe noi. Din ziua în care ne naștem, zi de zi, viața noastrã se scurteazã, viața se scurge din noi pânã când murim. Încercãm sã încetinim acest proces, sã ne prelungim viața, sã ne petrecem zilele care ne-au mai rãmas în mod cât mai semnificativ, dar nimeni nu poate scãpa de moarte. Singurul care ne poate salva de la moartea veșnicã este Isus. De aceea, femeia cu hemoragie spune: De voi atinge chiar ºi numai hainele lui, voi fi salvatã. Haina lui Isus este un simbol al naturii umane pe care Dumnezeu a luat-o asupra sa, al vieții umane pe care a dat-o din iubire pentru toți oamenii. A atinge haina lui Isus, înseamnã sã devin mãcar puțin unit cu Isus, sã devin, ca și el, un dar pentru frații și surorile mele. Dacã fac acest lucru, pot fi sigur cã nu-mi voi pierde viața.
Și aceastã femeie încearcã sã-L atingã pe Isus în secret, într-un mod în care nimeni altcineva sã nu observe. De ce? Pentru cã îi era fricã. Conducãtorii religioși erau severi cu cei care erau pãcãtoși, necurați. Nu era permisã nici mãcar atingerea lor. Ei învãțau cã Dumnezeu îi urãște pe oamenii necurați, pe pãcãtoși și, prin urmare, un israelit credincios trebuia sã-i evite. Dar aceastã femeie bãnuia cã Isus nu gândea așa, nu o disprețuia, nu o respingea pentru cã era necuratã, pentru cã era bolnavã.
Dacã aș fi fost în locul lui Isus, poate cã aș fi fost mai discret, nu aș fi dezvãluit altora ce i s-a întâmplat acestei femei. Vindecarea ei ar fi rãmas secretul nostru. Dar era important ca Isus sã le spunã tuturor cã niciun om nu meritã sã fie exclus, sã fie marginalizat din cauza bolii sau a pãcatului sãu. De aceea Isus o numește pe aceastã femeie fiica sa. Fiecare persoanã, chiar și cea mai nenorocitã, chiar și cea mai pãcãtoasã, rãmâne un copil al lui Dumnezeu. Dumnezeu nu vrea sã facem discriminãri între oameni dupã niciun criteriu, pentru cã toți suntem copiii Lui.
Isus laudã credința acestei femei, pentru cã nu s-a mulțumit sã se înghesuie în jurul lui Isus, ci a vrut sã-l atingã. Nici noi nu ne putem mulțumi sã fim religioși. L-am atins pe Isus atunci când acțiunile sale se manifestã în viața noastrã.
Apoi Isus își continuã drumul spre casa lui Iair. Prietenii lui Iair vin și îl anunțã cã nu are rost sã-l ia pe Isus cu el, pentru cã fiica lui a murit. Și în sufletul celor care cred în Isus, se poate trezi îndoialã: poate Isus sã ne salveze cu adevãrat de la moarte? Meritã cu adevãrat sã trãim conform învãțãturii lui Isus, sau ar trebui sã ne bucurãm de aceastã viațã pentru cã oricum odatã vom muri? Și Isus îl încurajeazã pe Iair, și pe noi: nu vã temeți, credeți!
Și când a ajuns la casa lui Iair, a gãsit oameni plângând cu amar, plângând cu disperare soarta inevitabilã a omului, moartea. Dar Isus nu a fost de acord cu acest fel de doliu. De vreme ce Isus s-a atins de om, așa cum s-a atins de femeia cu hemoragie și de fiica lui Iair, de vreme ce Dumnezeu s-a fãcut om, pentru noi moartea trupeascã este ca un somn. Aceastã viațã biologicã se terminã, dar viața realã a omului continuã dupã moarte.
Învierea fiicei lui Iair simbolizeazã aceastã viațã nouã pe care Isus ne-a fãcut-o cadou fiecãruia dintre noi. Dar aceastã viațã trebuie sã fie hrãnitã. De aceea, Isus le spune pãrinților fetei care a fost readusã la viațã sã-i dea de mâncare. Cu toții am primit aceastã viațã de la Isus, așa cã sã ne amintim sã o hrãnim cu cuvintele lui Isus și cu acțiunile care decurg din ele.

2021-06-27

______________________________

Hittel és szolgálatkészséggel

Mt 8,5-17
Jézus cselekedeteivel bizonyítja, hogy õ a Messiás, akirõl Izajás próféta beszélt, aki magára vette gyengeségeinket, betegségeinket.
A gyógyítás-történetek érzékeltetik, hogy Jézus minden ember gyógyítására jött, nem csak a zsidókéra, és nem csak a férfiakéra.
Egy szolga érdekében Jézushoz fordul segítségért egy római tiszt. Bár tudja, hogy a rómaiakat utálják a zsidók, mert leigázták és kizsákmányolják õket, mégis bízik Jézus jóságában és annyira szereti a szolgáját, hogy kész elviselni, ha kell, a visszautasítás megalázó helyzetét is, mert érzi a méltatlanságát a segítségre. Nem hiába dicséri meg Jézus a hitét, mert a hit a Jézusba vetett bizalomban és a másik iránti konkrét szeretetben áll.
Péter anyósa meggyógyul, de nem azért, hogy jól érezze magát, hanem hogy szolgálni tudjon.
Ilyen hittel és szolgálatkészséggel kérjük Jézustól, hogy minket is gyógyítson meg.

2021-06-26

______________________________

Jézus a leprás

Mt 8,1-4
A mai evangéliumban egy gyógyítás történetérõl hallottunk a sok közül. Azzal érdemelte ki, hogy bele kerüljön a Máté evangéliumába ez a történet, hogy ez a beteg leprás volt, és a leprások számára abban a korban nem volt lehetõség a gyógyulásra.
A leprásnak távolságot kellett tartania, nem szabadott közel mennie az egészségesekhez. Ez mégis közeledett Jézushoz, de tisztes távolságra megállt és leborult elõtte. Jézus azonban nem tartotta meg a távolságot, odament, megérintette õt, ezzel õ maga is tisztátalanná vált a korabeli törvények értelmében, leprás lett, egy a leprások közül. Õ az Isten Báránya, aki magára vett a világban lévõ minden rosszat. Így gyógyít Jézus ma is. Lepráinkkal hozzá menekülünk, és õ nem irtózik tõlünk, azt akarja, hogy tisztuljunk meg.

2021-06-25

______________________________

Gyöngyöket a disznóknak

Mt 7,6. 12-14
Furcsák Jézus szavai: ne dobjuk oda a gyöngyöket a disznóknak. A disznók nem gyöngyökkel táplálkoznak. Nincs szükségük rájuk. Talán azt akarja mondani Jézus, hogy nem kell azok elõtt feltárni a mi vallásos életünk elemeit, tanítását, szokásait, akiknek semmi közük ezekhez, mert nincs rájuk szükségük, legfeljebb bosszantjuk õket velük. Azt kell nyújtani nekik, amire leginkább szükségük van, és errõl szól az aranyszabály, amelyet hallottunk: amit akartok, hogy meg tegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik. Ez nem azt jelenti, hogy ne tegyünk rosszat a másikkal, azért hogy õ ne tegyen velünk rosszat, hanem ellenkezõleg, hogy azt a jót nyújtsuk, amit mi is szívesen fogadnánk. És mi leginkább arra vágyunk, hogy szeressenek, tehát ezt tegyük mi, szeressük embertársainkat, kezdeményezzük mi a szeretet cselekedeteit.
Ez a lényege minden vallási törvénynek, szabálynak, szokásnak, hagyománynak. Ez az a szûk kapu, amelyen az életre be lehet jutni, maga Jézus Krisztus.
És nem annak örvendünk, hogy mi megtaláltuk, és röhögünk a markunkba, hogy sokan mások nem találták meg és elvesznek, hanem ellenkezõleg, feladatunk segíteni õket megtalálni Jézust. És csak miután megtalálták, azután nyújtjuk nekik a szent dolgokat, a gyöngyöket.

2021-06-22

______________________________

Ne ítélkezz!

Mt 7,1-5
Ne ítélkezzetek! Azért szeretünk ítélkezni, mert ha a másikhoz hasonlítjuk magunkat, és az õ hibáira összpontosítunk, nála jobbaknak érezhetjük magunkat. A szálka és gerenda hasonlatával Jézus nem azt akarja mondani, hogy ha elõbb be ismertük a magunk hibáit, akkor nyugodtan beszélhetünk a mások hibáiról is, hanem hogy ne ítéljük el a testvérünket. Akármilyen kis dolog bekerül a szemünkbe, kellemetlen. A gerenda hasonlata Jézus részérõl túlzás. Jelzi, hogy lehetetlen vállalkozás minden hibánktól megszabadulni, tehát soha sem vagyunk feljogosítva másokon ítélkezni.
Akit szeretünk azt nem ítéljük el. Ezért mondja Jézus, hogy nem azért jött, hogy elítéljen minket, hanem hogy megmentsen.
Nem azt akarja mondani Jézus hogy a rosszat nem kell észrevenni, hanem, hogy a rossz ellenére a javát akarjuk testvérünknek, akkor is amikor kénytelenek vagyunk a jóra inteni õt.

2021-06-21

______________________________

Évközi 12. vasárnap

Azt gondolhatnánk, hogy ez a történet, amelyrõl az evangéliumban hallottunk, valóban megtörtént, hogy Jézus a tanítványainak egy vihar alkalmával a tengeren megmutatta az õ Isteni erejét és lecsendesíti a vihart.
Ha megtörtént eseménynek tekintjük azt, amit hallottunk az evangéliumban, bizonyos kérdések merülnek fel bennünk.
1. Az lett volna a természetes, hogy Jézus, miután egész nap tanította a népet, a tanítványainak ezt mondja: most az emberek menjenek lefeküdni, és mi is megyünk vacsorázni, majd elmesélem nektek ezeknek a példabeszédeknek az értelmét, amelyeket ma hallottatok. Ehelyett, bár este volt, Jézus azt kérte a tanítványoktól, hogy evezzenek a túlsó partra. A Márk evangéliumában Jézus mindeddig tanítványaival sosem volt a tó túlsó partján, a pogányok földjén. Hova menjenek hát este, amikor ott nem is ismernek senkit? Lehet, hogy az este itt mást jelent.
2. A másik nehézség épp a viharból ered. A galileai tó összesen 21 kilométer hosszú, a hegyek között helyezkedik el, védve van a széltõl. Sosem szokott ezen a tavon vihar lenni. Lehet, hogy az evangélista másfajta viharról mesél, amely veszélyezteti a tanítványok bárkáját.
3. Azt hallottuk, hogy a hullámok összevissza rángatták a bárkát, az majdnem megtelt vízzel. Hogyan lehetséges, hogy Jézus ilyen körülmények között mélyen aludt?
4. Azt is hallottuk, hogy a tanítványok felébresztették Jézus, hogy mentse meg õket, tehát hittek benne, mégis Jézus megszidta õket a hitük gyengesége miatt.
Szent Márk valójában egy példabeszédet szerkesztett, melyen keresztül tanítani akar bennünket.
Az este Jézus életének a befejezését jelenti. Egész nap, vagyis egész életében hirdette az evangéliumot az embereknek. Most, amikor a földi élete végéhez ért, a tanítványaira bízza, hogy õk hirdessék tovább az evangéliumot, õk vigyék Jézust az emberekhez. A túlsó part a pogányok földje, azoké akik még nem ismerik Jézust. Oda is el kell vinniük, azoknak az embereknek is hirdetni kell az evangéliumot.
Tengerre szállnak. Nemhiába nevezi szent Márk ezt a tavat tengernek. Ezzel emeli ki a mondanivalóját. A tenger a Szentírásban a gonosz erõk lakhelye, melyek ellenállnak Istennek, ezért van a vihar. De Jézus isteni ereje uralkodik a tenger fölött is.
A bárka a keresztény közösség jelképe. És arról hallottunk, hogy több bárka is volt ott. Minden keresztény közösségnek küzdenie kell a viharral. Ma is viharban vagyunk. Egyre inkább eltávolodunk a parttól, attól a társadalmi élettõl, amelyben mindenki keresztény volt. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy az egyház ideje lejárt. El fog tûnni a történelem színpadáról. Pedig az egyház ennél nagyobb viharokat is átélt, és mindig megtisztulva és megerõsödve jött ki belõlük. Szükség van erre a viharra, ez is az egyház javát szolgálja.
És Jézus a bárka végében, ott, ahol a kormányoknak kellene ülnie, egy párnán alszik. Halászbárkán nem szokott lenni párna. Nem valószínû, hogy Jézus párnát vitt volna magával, hogy tudjon aludni. Jézus alvása igazából Jézus halálát jelenti. A párna pedig azt a párnát jelenti, amelyet a halott feje alá szoktak helyezni. A Szentírás gyakran nevezik a halált elalvásnak, jelezve a feltámadásban vetett hitet. Most alszik, de majd fel fog ébredni. Jézus maga is azt mondta, mikor Lázár meghalt, hogy a mi barátunk Lázár elaludt.
A tanítványok tehát Jézus hiányában küzdenek a viharral, a hullámokkal, megfeledkezve arról, hogy Jézus feltámadt, hogy Jézus közöttük van. Néha ilyenek ami küzdelmeink is, elfeledkezünk Jézusról, és csak a magunk erejére hagyatkozunk.
És mikor már úgy látják a tanítványok, hogy nem boldogulnak a maguk erejébõl, felébresztik Jézust, és szemrehányást tesznek neki: Nem törõdsz azzal, hogy mind elveszünk? Bizonyára mi is tettünk Jézusnak ilyen szemrehányásokat: Nem törõdsz azzal, hogy az egyházad tönkremegy? Nem törõdsz azzal, hogy velünk, akik hozzád tartozunk, akik rendszeresen imádkozunk, eljövünk a szentmisére, igazságtalanul bánnak, megaláznak, kisemmiznek? Nem kell félnünk szemrehányásokat tenni az Úrnak. Õ nem sértõdékeny. Nem haragszik meg ránk ezekért a szemrehányásokért, mert ezeken keresztül párbeszéd indul közöttünk, és alkalmat adunk neki, hogy megmutassa az õ szemszögébõl hogyan állnak a dolgok. Ezek a mi életünk éjszakái, az elhagyatottság, a csalódottság percei, a betegség, a szenvedés napjai, melyeken felkiáltok: Hol van Isten? Miért nem jön segítségemre?
Isten nem fél, hogy mi lesz velünk, mert õ megadta nekünk a képességet, hogy minden nehézségbõl, minden viharból jobbakként, igazabbakként kerüljünk ki. Isten megengedi az igazságtalanságot, a csalást, a hazugságot, nem avatkozik bele lépten-nyomon az események lefolyásába, de nem veszíti kezébõl azok irányítását. A kezében van mindenünk sorsa. Ezért tesz Jézus szemrehányást a tanítványainak, miután lecsendesíti a vihart, hogy nem hisznek. Az rendben van, hogy az egyházon kívüliek véleménye szerint az egyház bárkája el fog süllyedni, de ha mi, Krisztus tanítványai is így gondolkodunk, az annak a jele hogy nem tudunk hinni, azt hisszük hogy Jézus nincs velünk.
Mi hiszünk Jézusban, abban hogy velünk van, és hogy õ, az Isten fia, képes legyõzni a bennünk, közöttünk és körülöttünk lévõ viharokat. Mikor hozzá kiáltunk, mikor felébresztjük, valójában magunkat ébresztjük fel, és rádöbbenünk a jelenlétére.

Am putea crede cã aceastã poveste pe care am auzit-o în Evanghelie s-a întâmplat cu adevãrat, cã Isus le-a arãtat ucenicilor sãi puterea sa divinã în timpul unei furtuni pe mare și cã a potolit furtuna.
Dacã luãm ceea ce am auzit în Evanghelie ca pe un eveniment real, apar anumite întrebãri.
1. Ar fi fost firesc, ca Isus, dupã ce i-a învãțat pe oameni toatã ziua, el sã le spunã ucenicilor sãi: "Acum, lumea sã meargã la culcare, iar noi vom lua cina împreunã, dupã care vã voi explica ce înseamnã aceste parabole pe care le-ați auzit astãzi. În schimb, deși era searã, Isus le-a cerut ucenicilor sã vâsleascã spre celãlalt țãrm. În Evanghelia dupã Marcu, Isus și ucenicii sãi nu trecuserã niciodatã dincolo de lac, în țara pãgânilor. Deci, unde ar trebui sã se ducã noaptea când nu cunosc pe nimeni acolo? Poate cã seara înseamnã ceva diferit aici.
2 Cealaltã dificultate vine tocmai din furtunã. Lacul Galileii are o lungime totalã de 21 de kilometri, situat între munți, la adãpost de vânt. Nu existã niciodatã o furtunã pe acest lac. Poate cã evanghelistul vorbește despre un alt fel de furtunã care amenințã barca ucenicilor.
3. Am auzit cã valurile aruncau barca încoace și încolo și cã era aproape plinã de apã. Cum este posibil ca Isus sã fi dormit liniștit în asemenea circumstanțe?
4. Am mai auzit cã ucenicii l-au trezit pe Isus ca sã-i salveze, pentru cã credeau cã El îi poate ajuta, totuși Isus i-a mustrat pentru lipsa lor de credințã.
Sfântul Marcu a editat de fapt o parabolã prin care vrea sã ne învețe.
Seara marcheazã sfârșitul vieții lui Isus. El a predicat Evanghelia oamenilor toatã ziua, adicã toatã viața lui. Acum cã a ajuns la sfârșitul vieții sale pãmântești, le încredințeazã ucenicilor sãi sarcina de a continua sã propovãduiascã Evanghelia, de a-l aduce pe Isus la oameni. Celãlalt mal al lacului, țara pãgânilor îi reprezintã pe cei care nu-l cunosc încã pe Isus. Trebuie sã-l ducã și acolo pe Isus, trebuie sã le predice Evanghelia și acelor oameni.
Ucenicii intrã cu barca pe mare. Nu degeaba Sfântul Marcu numește acest lac mare. Este modul sãu de a-și sublinia mesajul. În Biblie, marea este locul unde locuiesc forțele rãului care se împotrivesc lui Dumnezeu, de aceea este furtunã. Dar puterea divinã a lui Isus stãpânește și marea.
Barca este un simbol al comunitãții creștine. Și am auzit cã au existat mai multe bãrci. Fiecare comunitate creștinã trebuie sã lupte împotriva furtunii. Astãzi avem parte de o furtunã. Ne îndepãrtãm din ce în ce mai mult de coastã, de viața socialã în care toatã lumea era creștinã. Mulți oameni cred cã vremea bisericii a trecut. Va dispãrea de pe scena istoriei. Dar Biserica a trecut prin furtuni mai mari decât aceasta și a ieșit întotdeauna purificatã și întãritã din ele. Aceastã furtunã este necesarã, și pentru binele Bisericii.
Iar Isus doarme pe o pernã la capãtul bãrcii, acolo unde ar trebui sã stea timonierul. De unde apare o pernã pe o barcã de pescuit. Este puțin probabil ca Isus sã fi luat cu el o pernã pe care sã doarmã. Somnul lui Isus înseamnã de fapt moartea lui Isus, iar perna înseamnã cãpãtâiul care se pune de obicei sub capul mortului. În Sfânta Scripturã, moartea este deseori menționatã ca adormire, ceea ce indicã credința în înviere. Acum doarme, dar se va trezi. Isus însuși a spus când Lazãr a murit cã prietenul nostru Lazãr a adormit.
Astfel, discipolii, în absența lui Isus, se luptã cu furtuna, cu valurile, uitând cã Isus a înviat, cã Isus este printre ei. Uneori, așa ne luptãm, și noi, uitându-L pe Isus și bazându-ne doar pe forțele noastre.
Și când discipolii vãd cã nu se pot descurca singuri, îl trezesc pe Isus și îl mustrã: Nu-ți pasã cã pierim? Cu siguranțã cã și noi am fãcut astfel de reproșuri lui Isus: "Nu-ți pasã cã biserica ta se duce de râpã? Nu-ți pasã cã noi, cei care îți aparținem, care ne rugãm regulat, care venim la bisericã, suntem tratați pe nedrept, umiliți, se râde de noi? Nu trebuie sã ne fie teamã sã ne plângem lui Dumnezeu. El nu este supãrãcios. Nu se supãrã pe noi pentru aceste reproșuri, pentru cã prin ele deschidem un dialog între noi și El, îi dãm ocazia sã ne arate cum stau lucrurile din punctul sãu de vedere. Acestea sunt nopțile vieții noastre, momentele de abandon, de dezamãgire, de boalã, de suferințã, când strigãm: "Unde este Dumnezeu? De ce nu vine în ajutorul meu?
Dumnezeu nu se teme de ceea ce ni se va întâmpla, pentru cã ne-a dat capacitatea de a ieși din orice dificultate, din orice furtunã, mai buni, mai adevãrați. Dumnezeu îngãduie nedreptatea, înșelãciunea, minciuna, nu intervine la orice pas în desfãșurarea evenimentelor, dar nu pierde din mâinile sale controlul asupra lor. El ține în mâinile sale soarta noastrã, a tuturor. Iatã de ce Isus le reproșeazã ucenicilor sãi, dupã ce a potolit furtuna, cã nu au crezut. Este în regulã ca cei din afara bisericii sã creadã cã barca bisericii se va scufunda, dar dacã noi, ucenicii lui Cristos, gândim la fel, este un semn cã nu putem crede, cã noi credem cã Isus nu este cu noi.
Noi însã credem în Isus, credem cã El este cu noi și cã El, Fiul lui Dumnezeu, este capabil sã învingã furtunile din noi, dintre noi și din jurul nostru. Trezindu-l, cerându-i ajutorul, defapt noi ne trezim, noi ne dãm seama de prezența sa.

2021-06-20

______________________________

Mária Szíve

Lk2,41-51a
Jézusnak nyilvánosságra lépése elõtti életérõl majdnem semmit nem tudunk. Ez a kis történet, mikor a gyermek Jézus elveszett, a templomban maradt, mély nyomot hagyott Mária lelkén. Talán õ mesélte el Lukácsnak, aki az evangéliumában megörökítette ezt a történetet. Csak elképzelhetjük, milyen érzések járták át a lelkét Máriának ez alatt a három nap alatt, míg rátaláltak Jézusra. Épp ezért megdöbbentõ Jézus kérdése: miért kerestetek? A legszemtelenebb kamasz sem válaszolna így. Meg aztán felelõsségre vonja õket, miért nem értik, hogy neki saját küldetése van, ami fontosabb a családi kötelékeknél.
Mária szívében õrizte szavait. Ez nem egy békés elmélkedést jelent, hanem kérdések sorozatát, amelyeket újra, és újra feltesz, anélkül, hogy választ kapna rájuk. Mikor a Szent Családot példaképnek tekintjük, ne békés, mosolygós embereket képzeljünk el magunknak, hanem olyanokat, akiknek küzdeniük kellett a kérdéseikkel, kételyekkel, de akik megértették, hogy az Istentõl kapott küldetés mindennél fontosabb.

2021-06-12

______________________________