Napi gondolatok

Isten bízik bennem!

Lk 10, 1-9
Szent Lukács evangélista ma arra emlékeztet, hogy az Úr minket is küld az õ földjére, az õ aratásába. Megdöbbentõ, hogy az Úr, bár annyira fontosnak tartja az emberek üdvösségét, hogy képes életét adni érte, mégis ránk meri bízni ennek megvalósítását. Nem végtelen hatalmának az erejével akarja terjeszteni az Országát az emberek között, hanem embereket hív meg, választ ki, és küld testvéreikhez.
Mindig meghatódom, mikor azt látom, hogy valaki megbízik bennem, rám bízza a gondjait, megajándékoz örömeivel, kéri, hogy imádkozzam érte. Hát még, amikor arra döbbenek rá, hogy Isten maga bízik meg bennem. Ma kér minket, hogy imádkozzunk, azért, amit Õ nagyon szeretne, hogy tudjon munkásokat küldeni az aratásába. Furcsa: mintha azt mondaná, hogy, „ha szépen kértek, sokáig könyörögtök, talán megkapjátok azt, amit én szeretnék.” Nem errõl van szó: aki elkezd imádkozni, azt Isten szeretete alakítja és teszi készségessé az evangélium hirdetésére. Istennek nincs más eszköze az õ Országa terjesztésére, mint az irántunk való szeretete, és ezt a szeretetet akkor tudjuk felismerni, amikor imádkozunk.
Ugyanez az eszköze azoknak is, akik evangéliumát hirdetik. Nem adott tanítványainak csodatevõ hatalmat, nem vihetnek magukkal semmit az útra, nem bízhatnak még az emberi eszközökben sem, de azért vannak ketten, hogy az egymás iránti testvéri szeretet adjon hitelt szavaiknak.
Valaki azt mondta, hogy nem négy evangélium van, hanem öt. Az ötödik nincs befejezve, mi írjuk azt a saját életünkkel.

2013-10-18

______________________________

Imádkozzunk amíg még tudunk!

Lk 11, 47-54
Próféta az, aki Isten nevében beszél, aki Isten üzenetét hordozza. Mi nem öltünk prófétát, de olyan, mintha megölnénk, ha nem vagyunk hajlandók odafigyelni arra az üzenetre, amelyet hordoz, amelyet át szeretne nekünk adni.
Akkor kell a prófétákat felismerni, értékelni, amíg életben vannak, közöttünk élnek. Sok ember értékét csak a halála után ismerjük fel. Sok olyan embert ismertem, akiknek tapasztalatuk, bölcsességük elveszett a halálukkal, mert mi, akik körülötte voltunk, nem tudtuk eléggé értékelni, nem tudtunk eléggé rá figyelni.
Nagy kegyelemként éltem meg Ambrus testvér tegnap esti szavait. Ez az egyszerû testvér eljött hozzánk, hogy megtanítson minket szabadon élni életünket, hivatásunkat. Nem arra biztatott, hogy igyekezzünk kihasználni az élet- nyújtotta örömöket, hisz rövid az élet, hanem, hogy imádkozzunk, amíg még megtehetjük. Ez a legfontosabb, amit tehetünk. Az imában nyerjük el a szabadság kegyelmét, és képesek leszünk az Úrra bízni az életünket, mindenféle fenntartás nélkül.

2013-10-17

______________________________

A szabályokat, nem az embereket...

Lk 11, 42-46
Jaj, nektek farizeusok, mert szabályokat szeretitek, nem az embereket. Jaj, nektek törvénytudók is, mert olyasmit követeltek meg másoktól, amit ti magatok nem törekedtek megtenni.
Gyakran elõfordul velem is, hogy másokat figyelmeztetek, olyan dologban, amelyben én is tévedni szoktam. Talán épp, mert ezen a téren én is tévedni szoktam, könnyebben észreveszem másokban a hibát. Ez mégsem képmutatás. A képmutatás és a tévedés között a szándékban van a különbség. A képmutató elrejti a tévedését, és azt akarja elhitetni, hogy õ nem téved. A testvéri életnek a nagy áldása, és egyben kellemetlen oldala, hogy egymást figyelmeztetjük, egymást a jóra intjük. Ha én megengedem magamnak, hogy figyelmeztessek másokat, én is el kell, hogy fogadjam a másik részérõl a testvéri figyelmeztetést. Ha csak annak lenne joga figyelmeztetni másokat, aki sosem téved, kevés figyelmeztetés hangzana el, mert mindnyájan tévedünk.
Nagy szolgálatot teszünk egymásnak, ha nem csak egymás hibáit tesszük szóvá, hanem legalább kétszer annyi elismerést tudunk egymásnak adni, mint kritikát, és megtanulunk, tévedéseinkért bocsánatot kérni egymástól.

2013-10-16

______________________________

Boldogok vagyunk?

Lk 11, 27-28
Boldog lenni! Akkor mondjuk valakirõl, hogy boldog, ha az elégedettség érzése és tudata átjárja az egész életét.
Mária is boldog volt, mert Jézus édesanyja lehetett. Az igazi boldogságát még sem ez jelentette, hanem az, hogy hallgatott Jézus szavára.
Mi is sok mindenért boldogok lehetünk: hogy épek, egészségesek vagyunk, hogy van hitünk, hogy az Egyház tagjai vagyunk, hogy felismertük a hivatásunkat, hogy testvéreket adott nekünk az Úr. Jézus nekünk is azt mondja, hogy még boldogabb az, aki hallgat az Õ szavára.
Sok mindent hallunk, de nem mindent hallgatunk meg. Amikor valakit meghallgatunk, felismerjük annak értelmét, amit mond, azt, ami igazán számít.
Jézus tudja, hogy az Õ szava nagyon fontos az ember számára. Olyan, mint az iránytû, amely segít tájékozódni. Ezért boldog az, aki hallgat Isten szavára, és azt meg is tartja, vagyis gyakorlatba ülteti.
Nem attól leszünk boldogok, ha nagy dolgokat tervezünk meg, és azokat sikerül megvalósítanunk, hanem attól, ha Isten szava belénk hatol, és õ indít bennünket a cselekvésre. Nem akkor vagyunk boldogok, ha mindenki erõsnek, tehetségesnek, rendkívülinek lát minket, hanem, ha engedjük, hogy Isten szava segítsen nekünk gyengeségeiket legyõzni, hogy megtehessük azt, amit kér tõlünk.

2013-10-12

______________________________

Krisztussal vagy ellene

Lk 11, 15-26
Jézus nem harci szólamot talál ki, amikor azt mondja, hogy aki nincs vele, az ellene van. Nem azokat akarja megfélemlíteni, akik nem fogadják el Õt, hanem azokat akarja figyelmeztetni, akik azt hiszik, hogy Krisztushoz tartoznak, de döntéseik, magatartásuk nem errõl tanúskodik. Nem lehet csak úgy távolról Krisztushoz tartozni. Aki nem úgy próbál gondolkodni, ahogy Krisztus, aki nem vallja a krisztusi értékeket, aki nem Krisztus szándéka szerint dönt bizonyos helyzetekben, az tönkreteszi Krisztus munkáját, fölöslegessé teszi Krisztus áldozatát a maga életében. A bûn nem véletlen elbotlás, hanem Krisztus ellen való döntés. Nem az a súlyos benne, hogy valamilyen szabály ellen vétesz, hanem, hogy lerombolod azt a szépet, jót, amit Krisztus épített. Ezért, amikor Krisztus ellen döntesz, önmagad ellen is döntesz. Mikor döntesz Krisztus ellen? Mindig, amikor nem Krisztussal akarsz boldog lenni, nem úgy, ahogy õ ajánlja, hanem ahogy a világ ígéri.
A mi társadalmunk tanúja volt ideológiák megomlásának, híres emberek bukásának, akik az embernek új földi paradicsomot ígértek. Mindig fennáll annak a veszélye, hogy hiszünk az üres ígéreteknek és azonnal, ebben az életben akarjuk elérni a vég nélküli boldogságot. Ha nem akarom hiába eltölteni az életemet, ha nem akarom elszalasztani életem igazi lehetõségeit, minden nap, minden helyzetben Krisztussal döntöm el, mit kell tennem.

2013-10-11

______________________________

Isten hozza utamba...

Lk 10, 25-37
Egy törvénytudó azt hallotta, hogy Jézus nem tartja be a törvényt, ezért most próbára akarja tenni. Valljon szint: szerinte szükséges a törvény, vagy más utat ajánl ahhoz, hogy valaki elnyerje az örök életet?
Jézus azonban épp a törvény felõl kérdez vissza: mit mond errõl a törvény? A szeretet parancsában egyetértenek. A törvénytudó számára világos, hogyan kell Istent szeretni (meg kell tartani a törvény elõírásait) de igazolni szeretné önmagát: úgy-e csak az igazhitû, törvénytisztelõ zsidókat kell szeretni? Jézus ennek az ellenkezõjét mutatja be példabeszédében: egy szamaritánus, aki nem a törvény szerint él, jobb felebarátnak bizonyul.
Könnyû nekem is kedves lenni, figyelmes, elõzékeny lenni azzal szemben, aki közel áll hozzám, de nem én választom meg, ki az én felebarátom, akit szeretnem kell, hanem Isten hozza utamba, Isten helyezi mellém, és az üdvösségem attól függ, hogy tudom-e szeretni õt.

2013-10-07

______________________________

27. évközi vasárnap

Növeld bennünk a hitet! – kérik az apostolok Jézustól. Egyáltalán lehet-e a hit nagyobb, vagy kisebb? Hiszünk, vagy nem hiszünk. Valóban nem lehetne nagyobb, vagy kisebb a hit, ha abban állna, hogy elhiszek egy bizonyos igazságot, elhiszem, hogy létezik Isten. A hit azonban ennél többet jelent: megszeretem Istent és rábízom az életemet. A hit, ha olyan, mint a bizalom teli szeretet, akkor tud növekedni vagy csökkenni.
Jézus nm válaszol az apostolok kérésére. A hitünket nem õ növeli meg, hanem a hit a mi válaszunk az õ szeretetére. Ezzel szemben figyelmünket a hit eredményeire hívja fel. minél inkább hisz valaki, minél inkább átadja az életét, annál több csoda történik.
Ha annyi hitetek lenne, mint egy mustármag…- mondja a tanítványainak… elég egy pici hit, és csodás dolgok történnek az életedben, a környezetedben.
Ha annyi hitetek lenne, mint a mustármag, és azt mondanátok ennek a szederfának, hogy szakadjon ki gyökerestõl és verjen gyökeret a tengerben, megteszi. Valójában eperfáról van szó. Nagyméretû fáról, amelynek nagyon mély gyökerei vannak, sokáig élnek. Ez a nagy fa kiszakadna gyökerestõl? Persze, ilyen csoda soha nem történt. Nem is ezt akarja mondani Jézus, hogy ilyesmivel próbálkozzanak, hanem azt, hogy a hit lehetetlen dolgokat is képes megvalósítani. Mennyi megoldhatatlan probléma van szerte a világon. Elég lenne egy kis hit, csak egy kissé az evangélium szerint élni, és csodák történnének.
Egy példabeszéddel folytatja Jézus a mondanivalóját, mely látszólag nem függ össze az elõbb mondottakkal: egy szolga hazatér fáradtan, és a gazda még elvárja tõle, hogy õt az asztalnál is kiszolgálja. Igazságtalannak érezzük ezt a példabeszédet, bár tudjuk, hogy ilyen a mindennapi élet. Az urak mindig kikaszálták a szolgákat. Még igazságtalanabbnak érezzük, ha arra gondolunk, hogy az úr Istent jeleneti, a szolgák pedig mi vagyunk.
Jézus azonban mélyebb dolgot akar megértetni velünk. A hit csodát tesz. A csoda az, hogy ez a szolga nem érzi igazságtalannak azt, hogy õ szolga. Ez a szeretet csodája. Aki szeret, örömmel szolgálja azt, akit szeret, és nem érzi ezt igazságtalannak. Isten itt nem az úr szerepét tölti be, hanem a szolga szerepét. Azért jött, mert szeret minket és szolgálni akar nekünk. Hisz bennünk, ránk bízza önmagát. Aki hisz hasonlóképpen cselekszik. Örömmel szolgál Istennek, nem a remélt jutalomért, hanem mert szereti.
Eddigi életemben számos csoda történt, olyanok, amelyeket sem én, sem más nem hitt volna. Mégis, néha érzem, hogy gyenge a hitem, és kérni szeretném az Urat: növeld bennem a hitet! Segíts Uram, hogy ne féljek még jobban rád bízni önmagamat, hogy általam tudd megvalósítani csodás tetteidet.

2013-10-06

______________________________

Mi is angyalok vagyunk

Mt 18, 1-5. 10
Az õrangyalokat ünnepeljük, akik állítólag léteznek, bár ezt bizonyítani nehéz. Persze, a lélek létét sem tudjuk bebizonyítani. Nem mutatja ki a röntgengép, sem a legfinomabb készülék, mégis hisszük, hogy van lelkünk, általa élünk.
Isten kinyilatkoztatta nekünk, hogy léteznek testnélküli lelkek is, akik Isten színe elõtt vannak, és terveinek megvalósításában mindenben együtt mûködnek Vele. Isten rólunk szóló tervében szerepe van azoknak a tiszta lelkeknek, akiket õrangyaloknak nevezünk. Nehéz tetten érni õket, de õk ezt nem is bánják.
Isten mindig teremtményein, angyalaink, küldöttein keresztül mûködik a világban.
Ma, az õrangyalok ünnepén köszönetet mondunk nekik mindazért, amit értünk tettek, és tudatosítjuk, hogy ha nem is vagyunk test nélküli lelkek, mi is Isten nevében tevékenykedünk, és mi is Isten küldöttei, angyalai vagyunk egymás számára.

2013-10-02

______________________________

Nem megyünk tönkre

Lk 9, 46-50
Nagy kísértés a mások fölé emelkedni akarás. Sok bûn forrása. Ádám is olyan akart lenni, mint Isten. Azóta megoszlás forrásává vált ez a kísértés a népek között, emberek között. Még azok között is, akik egymást szeretik. Ki az okosabb, ki az ügyesebb, kit szeretnek jobban, ki részesül több mindenben. A keresztények közötti egységnek is ez a legnagyobb akadálya, hogy ki a nagyobb, ki a fõnök, és nem a teológiai gondolkodásbeli eltérés.
A törtetés hozzátartozik a bûn által megrontott természethez. Az erõsebb, a fejlettebb fennmarad, a gyengébb, a fejletlenebb eltûnik. Két sas fióka kel ki a fészekben, de az erõsebb, az életrevalóbb megöli a testvérét. Ez a kegyetlen szabály uralkodik mindenütt.
Jézus ezt a rendet fel akarja borítani, és visszaállítani az Isten eredeti terve szerinti rendet, ezért arra biztatja a tanítványait, hogy nem nagyok akarjanak lenni, hanem kicsinyek, mint egy gyermek. Azt állítja, hogy aki mer a legkisebb lenni, az Isten szemében a legnagyobb. S hogy komolyan mondja, azzal bizonyítja, hogy vállalja, hogy legyõzzék, megalázzák, megöljék. Nem csak ideig-óráig alázatoskodik, hanem a haláláig alázatos szolga marad.
Ha Isten ezt teszi, akkor ez nem természetellenes, hanem természetfeletti magatartás, és azokra jellemzõ, akik részesültek a megváltás kegyelmében, és Krisztushoz kezdenek hasonlítani.
Próbáljuk meg mi is ezt gyakorolni magunk között, akik Krisztushoz tartozunk. Ha mind erre törekszünk, nem csak, hogy nem megyünk tönkre, hanem már elkezdõdött közöttünk a Mennyország.

2013-09-30

______________________________

Látszólagos és igazi nagyság

Lk 9, 43b-45
Bámulják Jézust, hogy ilyen csodákat képes tenni. Jézus visszafogja ezt a lelkesedést, jövõbeli szenvedésérõl beszélve tanítványainak. Elsõ hallásra úgy tûnik, mintha elterelné a beszéd témáját. mi köze a csodáknak ahhoz, hogy majd az emberek kezére adják Jézust? Valójában nem más a téma. A látszólagos, és az igazi nagyságról van szó. Azt szeretné megértetni tanítványaival, hogy nem a csodák által tesz nagyobb jót, hanem a szenvedése, a halála által. Persze, a csodák mindig érdekesebbek. Nem is akarnak a tanítványok hallani a szenvedésrõl, halálról, ezért nem is kérdeznek semmit. Bár Jézus másodszor beszél nekik a jövendõ szenvedésérõl, most is elengedik a szavait a fülük mellett.
Nem az az igazán nagy, aki feltûnik a rendkívüli dolgok, a csodák által, melyeket megvalósít, hanem, aki önmagát háttérbe szorítva téged fölemel. Ezt tette Jézus velünk, és ezt kéri tõlünk is, hogy tegyük testvéreinkkel. Ennek a rendkívüli tettnek a jele a kereszt.
Véssétek a szívetekbe – mondja Jézus. Az Õ szava, az Õ keresztje belülrõl alakít át bennünket. Ha csodákat nem is tudunk tenni, a kereszt vállalásában társai lehetünk.

2013-09-28

______________________________