Napi gondolatok

Jobbá szeretni

Gal 5, 1-6
Szent Pál szembeállítja a vallásos életet a hitélettel. Abban a korban a zsidó valláshoz való tartozás legnyilvánvalóbb jele a körülmetélés volt. Szent Pál ki meri jelenteni, hogy nem számít sem az, hogy valaki körül van metélve, sem az, hogy nincs, hanem csupán a szeretetben megmutatkozó hit számít. Ma talán azt mondaná, hogy nem számít, hogy valaki szerepel-e valamelyik plébánia nyilvántartásában, tagja-e a Rózsafüzér Társulatnak, tett-e fogadalmat valamelyik közösségben, csak az számít, hogy az életén látszik-e a vallásossága: hogy lelkiismeretesen végzi-e a feladatait, akkor is, ha senki nem ellenõrzi, észreveszi-e testvérei szükségleteit, és legyõzve kényelmességét segítségünkre siet-e? Hogy meg tud-e bocsátani újra és újra?
Könnyû egymásra mutogatni, mondván, hogy a másik életében nem látszanak a vallásosságának a gyümölcsei. Szükség van a testvéri figyelmeztetésre, intésre, buzdításra, de senkit nem lehet jobbá szidni, csak jobbá szeretni.

2018-10-16

______________________________

Szabadok, mint a galamb

Gal 4, 22-24. 26-27. 31-5,1
A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk, mondja Szent Pál. Az ember ugyanis úgy érezte, mintha Isten õt kötelezné bizonyos szabályok, törvények megtartására, és ha valaki ellene merne szegülni, Isten szigorú büntetését vonná magára. Jézus Krisztus eljött, hogy visszaadja az embernek a szabadságát.
Gyermekkoromban kaptam valakitõl egy galambot. Nagyon örültem neki, a tenyerembõl etettem, de láttam, hogy szomorkodik, mert egyedül van. Ezért a szüleimmel megbeszélve elhatároztam, hogy szabadon engedem. Nagyon szerettem volna, ha önként mellettem marad, mégis visszaadtam neki a szabadságát. Könnyes szemmel néztem ahogy elrepül, és többet nem jön vissza hozzám. Isten is ezt tette az emberrel. Szabadon engedte, lehetõséget adott neki arra, hogy eltávolodjon tõle, bár nagyon fáj neki a távozásunk, mert szeret minket. Tõlem függ, hogy mit teszek a szabadságommal. Ma is azt választom, hogy visszatérek Istenhez, nem azért, hogy meg ne büntessen, hanem azért, hogy szeressem õt, tudva, hogy õ szeret engem a legjobban.

2018-10-15

______________________________

Évközi 28. vasárnap

Jézus a mai evangéliumban a gazdag ifjúval találkozik. Kissé meglepõ ennek az embernek a magatartása. Odaszalad Jézushoz és leborul elõtte. Az evangéliumban még két személyrõl olvashatjuk, hogy õk is hasonlóképpen leborultak Jézus elõtt. Az egyik a gerázai megszállott, a másik pedig egy leprás. Mindkettõ tisztátalannak, ördögtõl megszállottnak érzi magát, és Jézustól várja a szabadulást. Vajon mi az, ami miatt ez az ember is tisztátalannak érzi magát, és sürgõsen segítséget keres Jézusnál? Az egyik legveszedelmesebb ördög tartja hatalma alatt. Valaki azt mondta: ha valakit megátkoznék, bár soha nem fogom megtenni, azt kívánnám, hogy nagyon meggazdagodjon, mert a pénz, a vagyon utáni vágy embertelenné tenné. Ez a gazdag ifjú is érzi, hogy valami nincs rendben az életében. Egészséges, mégis valami sajog ott a lelke mélyén. Bizonyára már keresett máshol is segítséget. Megkereste a rabbikat, és azok azt tanácsolták neki, hogy imádkozzon többet, segítse a szegényeket, és õ ezt meg is tette, de a lelke nem talált nyugalomra. Mit kell tennem, hogy örökségül kapjam az Örök életet? Nem azt kérdi, hogy általában az emberek mit kell, hogy tegyenek ahhoz, hogy üdvözüljenek, hanem, hogy neki személyesen mit kell tennie. Az én lelki életemnek is jót tenne, ha meg merném kérdezni Jézustól, hogy nekem mit kell tennem?
Annak is tudatában van, hogy nem érdemelheti ki az örök életet. Kár, hogy a magyar fordítás ezt szem elõl tévesztette. Nem elnyerni akarja az Örök életet, hanem örökölni, mert aki örököl az készen kapja az örökséget, nem õ dolgozik meg érte, nem fizetség az örök élet a jó magatartásáért. Jézus válaszában a tízparancsolatból azokat sorolja fel, amelyek az emberek egymás közötti viszonyára vonatkoznak. Miért? Mert ezek a vallásos élet külsõ megnyilvánulásai. A korabeli rabbikat nem az érdekelte, hogy az embereknek milyen a viszonyuk Istennel, hanem csak az, hogy mi látszik. Azt tanították, hogy aki a parancsokat megtartja, annak az életét megáldja az Isten. Ezeket én mindig megtartottam - válaszolja az ember. Nem dicsekedni akar, hanem a csalódottságának ad hangot: bár megtartja a parancsokat, mégsem boldog.
Egy valami hiányzik az életedbõl, válaszolja Jézus. Nem azt akarja mondani, hogy te majdnem tökéletes vagy, csak egy kis dolog hiányzik még, mint a meggyszem a torta tetejérõl. Jézus azt akarja mondani, hogy az életébõl hiányzik a lényeg, az, ami értelmet ad az egész életének, és egységbe fogja a cselekedeteit. És ez nem más mint az Istennel való kapcsolat. Nem Isten áll az õ életének a középpontjában, hanem a bálványa, a vagyona. Ez pedig vakká teszi az embert. Ez a különbség egy ablak és egy tükör között, hogy az ablakon keresztül megláthatsz más embereket, de a tükörben csak önmagadat látod. A birtoklásvágy ilyen tükör. Ezért Jézus azt tanácsolja ennek a gazdag embernek, hogy a vagyonát ossza szét a szegények között. Nem a vagyona elpazarlását kéri tõle, hanem, hogy vegye észre mások szükségleteit, és legyen segítségükre azzal, amivel õ rendelkezik. Ez a vagyon nem csupán pénzt jelenthet, hanem bármiféle gazdagságot, amellyel Isten megáldott minket.
Így kincsed lesz az égben, mondja Jézus. A korabeli rabbik gyakran használták ezt a képet, hogy érdemeket kell szerezni ebben az életben, amelyek majd beszámítanak, amikor az örök életbe jutunk. Jézus használja ezt a képet, de azt akarja mondani, hogy az igazi kincsed, ha mindent oda mersz adni, maga Isten lesz. Sajnos ezt a részt sok ideig úgy értelmezték az egyházban, hogy Isten egyeseket arra hívott meg, hogy tökéletesebb életet éljenek, teljesen lemondjanak a vagyonukról, és szegénységi fogadalmat tegyenek, másokat pedig kevésbé tökéletes életformában hagyott meg, õk megtarthatják a vagyonukat. Ma már tudjuk, hogy Jézus minden kereszténytõl azt kéri, hogy amit Istentõl kapott, azt mind testvérei javára használja, és életét Istenre bízza. Az életforma különbözik, de a lényeg minden keresztény életében ugyanaz.
Jézus felkínálta ennek az ifjúnak a gyógyulást lelke nyugtalanságából, de az nem tudta elfogadni. Szomorúan távozott, és szomorúan élt, mindaddig, míg vagyona töltötte be a szívét. Továbbra sem vált rossz emberré, vallásos volt, becsülettel végezte a munkáját, adakozott a koldusoknak, de elszalasztotta a boldog életre szóló meghívást.
Nehezen jut be a gazdag az Isten Országába, - vonja le a következtetést Jézus. Nem az a kérdés, hogy kinek mennyi pénze van, hanem, hogy amije van, arra használja fel, hogy általa kifejezze testvérei iránti szeretetét, vagy pedig magának tartja meg.
A tanítványok mikor ezt megértették, meglepõdtek, mint ahogy mi is lehetetlennek érezzük mindennek megvalósítását. Annyira mélyen gyökerezik bennünk az önzés, a birtoklás vágya, hogy sosem tudjuk mindenünket odaadni. De Jézus bátorítja õket és minket is. Isten képessé tud tenni arra, hogy az életünk ajándékká váljon testvéreink számára, és hogy õ legyen a legnagyobb kincsünk. Ez az ifjú is képes lett volna rá, csak igent kellett volna mondania a meghívásra, még akkor is, ha nem érezte magát elég erõsnek hozzá. Isten megadta volna neki az erõt és a bátorságot, ha mellette döntött volna.
A megdöbbent apostolok tisztázni szerették volna, hogy nekik mennyi esélyük van, látva hogy Jézus milyen magasra emelte a mércét. Mint ahogy a gazdag ifjú azt mondta, hogy õ minden parancsot megtartott, most Péter is arra hivatkozik, hogy õk mindenüket elhagyták. Jézus Péternek sem ad egy megnyugtató választ. Nem azt mondja, hogy ti nyugodtak lehettek, mert kiérdemeltétek az örök életet. Rámutat arra, hogy a gazdagság, mely fogva tarthat, lehet személyekhez, helyhez való ragaszkodás is. Jézus nem megfosztani akar bennünket attól, amit, vagy akit szeretünk. Száz annyit kapunk, vagyis annál értékesebbek lesznek számunkra, ha nem birtokolni akarjuk, hanem Istennel egységben szeretni.

În Evanghelia de azi întâlnim o persoanã foarte simpaticã: un tânãr bogat. Deși Nu scrie nicãieri cã era tânãr, noi așa ni-l imaginam. Acest om a venit la Isus fugind. A simțit cã ceva nu este în ordine în viața lui, în adâncul sufletului simțea o neliniște, și spera sã gãseascã un rãspuns la întrebãrile sale la Isus. Ce trebuie sã fac sã moștenesc viața veșnicã? E frumos sã întâlnești persoane care cautã cu sinceritate, care nu se mulțumesc sã trãiascã de la o zi la alta, care descoperã în sufletul lor dorința de infinit. Simt dorința de a face ceva mai nobil, mai frumos, mai adevãrat decât ceea ce au fãcut pânã acum.
Isus însã îi spune cã nu trebuie sã facã nimic deosebit. Sã trãiascã urmând poruncile lui Dumnezeu. Dumnezeu nici de la noi nu cere lucruri extraordinare. Nu ne cere sã ne apucam de altceva decât ceea ce am fãcut pânã acum. Ceea ce dã valoare acțiunilor mele este inima, adicã dãruirea de sine cu care le fac. Și lucrul cel mai neînsemnat poate deveni foarte valoros în ochii lui Dumnezeu dacã îl fac cu dãruire, și în același mod, cea mai sfântã acțiune a noastrã poate sã își piardã valoarea dacã o fac în mod superficial, din formalism.
Acest tânãr bogat când afirmã cã el de mic a respectat poruncile lui Dumnezeu, nu vrea sã se laude ci exprima nemulțumirea pe care o simte. Respectarea poruncilor nu îi oferã acea pace interioarã pe care o cautã.
Isus uitându-se la el, l-a îndrãgit. A vãzut în acest tânãr dorința de Dumnezeu. De aceea l-a invitat sã dea tot ceea ce are celor nevoiași și sã-l urmeze. De fapt nu i-a cerut sã își risipeascã avuția ci sa foloseascã toate bunurile sale pentru binele altora. Același lucru a fãcut și Isus și același lucru se așteaptã și de la noi. Acest lucru i-a lipsit tânãrului din modul cum își trãia viața spiritualã. Scopul lui principal era sã îi meargã lui bine, el sã se simtã bine și nu numai în aceastã viațã și în viața veșnicã. Isus îi cere, și ne cere și nouã, sã-l punem în centrul vieții noastre pe Dumnezeu. Întrebarea corectã ar fi nu: ce trebuie sã fac sa moștenesc viața veșnicã, ci: ce pot face pentru cã frații mei sã moșteneascã viața veșnicã? Isus se uitã și la noi cu iubire, și nu pentru cã am respectat poruncile lui Dumnezeu, ci pentru cã și noi simțim dorința de Dumnezeu. Înainte sã cearã orice de la noi ne iubește, și ne aratã de nenumãrate ori iubirea sa. Avem libertatea sã acceptãm sau sã refuzãm propunerea lui Isus. Putem fi persoane serioase, respectate, conștiincioase, putem spune rugãciuni zi de zi, putem ajuta cerșetorii, dar dacã nu suntem gata sã renunțãm sã folosim tot ceea ce am primit de la Dumnezeu în scopuri egoiste, vom avea și noi o viațã tristã, fãrã speranța. În schimb dacã îi permite lui Dumnezeu sã ne iubeascã, el ne poate da harul ca viața noastrã sã devinã un dar de la Dumnezeu pentru frații noștri. Nimic nu este imposibil lui Dumnezeu, nici chiar transformarea noastrã asemenea lui Isus.

2018-10-14

______________________________

Tényleg Atyánk!

Gal 3, 22-29
Szent Pál apostol azt mondja, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit által Isten fiai lettünk. Sokszor mondjuk ezt, és annyira megszokottá vált, hogy nem is tudatosul bennünk, hogy mit is jelent. Egyáltalán nem magától értetõdõ az, hogy Istent atyánknak szólíthatjuk, ugyanolyan valóságosan, mint egy gyermek az édesapját. Semmivel nem érdemeltük ki, Jézus szerezte meg ezt nekünk. Szent Pál arról is beszél, hogy Krisztust öltjük magunkra, de ezt nem úgy kell érteni, mint amikor magunkra veszünk egy ruhát. A ruha ugyanis levethetõ, nem feltétlenül tartozik hozzánk, de az istenfiúság hozzátartozik a mi lényünk legmélyéhez. Mi mást tehetünk, ha felismertük Istenben a mi Atyánkat, mint örömmel a karjai közé bújni?

2018-10-13

______________________________

Akkor is örülni tudok...

Gal 3, 7-14
Szent Pál, az õ csípõs nyelvével bennünket is felráz a tespedésünkbõl. Rámutat a megváltás paradoxonjára, melyet az emberi szív büszkesége nehezen fogad be: Krisztus átokká lett. Azt akarja érzékeltetni, hogy Krisztus milyen fokú szolidaritást vállalt az emberiséggel. Magára vette az ember átkozott állapotát, amelybe a bûn által került, és amelytõl nem volt képes megszabadulni. Eljött, hogy feloldja a bilincseinket, és visszaadja számunkra az Isten fiainak a méltóságát. Csupán belülrõl, az emberi természet mélyébõl tudta helyrehozni igenjével azt a nemet, melyet az ember Istennek mondott, és bizalommal elfogadni Isten megváltó tervét. Ezzel megnyitotta számunkra az áldások apadhatatlan forrását, amely termékennyé teszi az életünket. Mi is elmondhatjuk, hogy benne meghaltunk a bûnnek, és ugyancsak benne, Isten fiaivá lettünk. Pállal együtt örömmel mondjuk: Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem! Ez ad erõt számomra, hogy örülni tudjak akkor is, ha bántalmak érnek.

2018-10-12

______________________________

Istentõl várjuk

Gal 3, 1-5
Szent Pál nem leértékeli a törvényt, vagyis a parancsolatokat, amelyeket Isten adott népének, amikor kiszabadította õket az egyiptomi rabságból, hanem arra mutat rá, hogy az embert nem a maga törekvése, nem az elért eredményei fogják üdvözíteni, hanem Isten kegyelme, melyet azoknak ad meg, akik hisznek benne, vagyis rábízzák magukat. Abban a korban a zsidók úgy gondolták, hogy ha valaki megtartja a törvényeket, akkor jól fog menni a sora. Isten csak arra való, hogy értékelje az ember eredményeit, és megfizesse gazdagsággal, élvezetekkel, mások fölötti hatalommal.
Manapság nagyon sok ember nem is vár semmit Istentõl, önmaga számára igyekszik megszerezni a gazdagságot, az élvezeteket, a hatalmat. Nem mondják, hogy nem hisznek Isten létezésében, de nem tõle várják életük kiteljesedését, sikerességét,, hanem a maguk erejébõl akarják azt elérni.
Nem az a feladatunk, hogy szidjuk az elvilágiasodott embereket, hanem, hogy jelek legyünk számukra. Életünket látva nyilvánvaló legyen számukra, hogy mi Istentõl várjuk azt a boldogságot, amelyet a világ nem tud nyújtani, és amelyet a magunk erejébõl nem tudnánk megvalósítani.

2018-10-11

______________________________

Lassabban, de együtt

Gal 2, 1-2. 7-14
Szent Pál a mai szentleckében arról beszél, hogy kétféle kinyilatkoztatásban volt része. Az egyikben megismerte az evangéliumot, az örömhírt, melyet hirdetni kell a nemzeteknek, a másikban Isten arra indította, hogy megkeresse Jeruzsálemben az apostolokat, és velük összhangban hirdesse az evangéliumot.
Csak az tud ma is megmaradni a hit helyes útján, aki hallgat erre a kettõs kinyilatkoztatásra, aki engedi, hogy Isten Szentlelke merész lépések megtétele felé vezérelje, de ezeket a lépéseket hitbéli testvéreivel egyeztetve teszi meg. Aki csupán a saját meglátásaiban, a saját véleményében bízik, és kizárólag ezek alapján cselekszik, annak a veszélynek teszi ki magát, amelytõl Szent Pál apostol is félt, hogy hiába fáradozik. Isten annak a munkáját áldja meg, aki elég alázatos ahhoz, hogy testvéreivel együtt haladjon, akkor is, ha talán egymaga gyorsabban tudna haladni, több sikert érhetne el.

2018-10-10

______________________________

Anyám méhétõl...

Gal 1, 13-24
Isten, anyám méhétõl kezdve kiválasztott, és kegyelmével meghívott. Az anyaméhben fejlõdõ magzatot egyesek jelentéktelennek, értéktelennek tekintik, melyet el lehet dobni, ha nem kívánatos. Szent Pál azonban azt mondja, hogy Istennek már ezzel a magzattal is terve van.
Megtanulunk mi is így tekinteni önmagunkra és egymásra. Ami életre kelt, azt mind Isten hívta létre, ezért tekintünk, Szent Ferenc példája szerint, testvérként minden élõlényre, sõt minden teremtményre.
Isten velem kapcsolatban is egy csodálatos álmot szõtt, melynek nem vagyok tudatában a maga teljességében. Nem véletlenül vagyok ezen a világon! Isten valami szépet, valami nemeset akar általam is megvalósítani, testvéreim javára.
És midõn a magam életében próbálom felfedezni ennek a szép tervnek a nyomait, ezt próbálom meglátni testvéreim életében is, azokéban is, akik értékteleneknek, jelentékteleneknek látszanak, vagy akiktõl szeretnék megszabadulni.

2018-10-09

______________________________

Szent Ferenc ünnepére 3

Tudjuk, hogy számos országban rendünk a hivatások számának komoly csökkenésével találja szemben magát. Tudatosítani kell, hogy a szerzetesi élet iránti vágy nem prozelitizmusból születik, melynek a célja az intézményeink fenntartása. A fiatalok akkor találnak rá közöttünk a hivatás útjára, ha bennünk felfedezik ugyanannak a Krisztusnak a jelenlétét, akinek a hangját a lelkük mélyén hallják. Nem csak mi akarjuk õket befogadni, hanem lelkesedésük, hitelesség utáni vágyuk segít minket is életünk megújításában. Higgyünk a fiatalokban, fogadjuk nyitott szívvel az álmaikat, félretéve azt, hogy milyenekké szeretnénk õket alakítani. Inkább abban segítsük, hogy felnõttekké váljanak a hitben, a döntéseikben, és döntéseik következményeinek a vállalásában. Szent Ferenc ünnepe legyen alkalom számunkra, hogy a fiatalok mellett döntsünk, és velük együtt ismerjük fel a megújulás jeleit, melyeket a Szentlélek támaszt az Egyházban és a mi Rendünkben.

2018-10-08

______________________________

Új, gazdagabb életet...

Jób 42, 1-3.5-6.12-16
Jób történetét olvastuk az utóbbi napokban, aki gazdag, erõs és erényes volt, példakép mindenki számára, de egyik napról a másikra tönkrement, egy nyomorúságos lénnyé változott, akinek a nyüvek ették a húsát. Nehéz helyzetében elõbb türelmes volt, de aztán fellázadt Isten ellen, míg végül felismerte, hogy õ csupán Isten teremtménye, akinek nem jár semmi.
Isten nem helyreállította Jób elõzõ életét, hanem új, gazdagabb élettel ajándékozta meg õt. Ezt akarom én is megérteni, hogy Isten akkor, amikor õ jónak látja, elhalmoz jótéteményeivel, ha teljesen rábízom magamat.

2018-10-06

______________________________