Napi gondolatok

Keresztelõ Szent János vértanúsága

Az elsõ olvasmányban Jeremiást Isten biztatja, hogy merje elmondani a nép vezetõinek azt, ami Õ általa üzen nekik. Nem fog tetszeni a fõembereknek és papoknak, úgy, hogy ellene fognak fordulni, de Isten megigéri, hogy megvédi tõlük, megszabadítja a kezükbõl. Még meg is fenyegeti: ne ijedj meg tõlük, mert ha én ijesztelek meg, rosszabbul jársz. Jeremiásnak választania kellett, hogy kinek a haragjától fél jobban. Elméletben egyszerû volt a választás, mert a fõemberek nem tudták volna megvédeni Isten haragjától, de Isten megigérte, hogy megvédi a fõemberek bosszújától.
Hasonló volt a sorsa Keresztelõ Jánosnak. Õ is azzal vonta magára a király haragját, hogy elmondta, mint próféta, mit üzen Isten neki, és hát annak nem tetszett. Csak hogy Isten nem védte meg, nem szabadította ki a király kezébõl. Engedte, hogy lefejezzék. Miért? Mert Keresztelõ János Jézus elõfutára volt. Halálával jelezte azt, amit Jézus élete tanít: Isten megszabadít a halál karmaiból az örök élet számára, de ahhoz itt merni kell meghalni.
Jusson eszünkbe, mikor döntenünk kell: most Istennek akarunk a kedvében járni, vagy az embereknek. Attól félünk, hogy emberek megharagszanak ránk, vagy, hogy megbántjuk Istent?
Isten csak akkor tud megmenteni, ha Jézussal együtt mi is meg merünk halni. Mindennapi apró vértanúságaink készítenek fel a Véle való együttlétre.

2017-08-29

______________________________

Ilyen csoda, igen

1 Tessz1, 2b-5. 8b-10
Szent Pál a mai szentleckében elégedett. Nem figyelmeztet, nem int, nem szid, hanem ima közben a tesszaloniki közösségre gondol, és mosolyogva ad hálát Istennek. Meg is írja nekik: választottak vagytok: az Istené, és a mienk, akik hirdettük közöttetek az evangéliumot.
Meggyõzõdése, hogy Isten ereje és az õ törekvése hozta meg azt a csodás változást a tesszalokikiak lelkében, hogy elfordultak a bálványoktól, és Krisztus követõi lettek., mégpedig igazi keresztények. Tevékeny hitük, áldozatos szeretetük, és Krisztusba vetett reményük van.
Istentõl hiába várjuk, hogy helyettünk oldja meg a mi ügyes-bajos dolgainkat azért, hogy nekünk könnyebb legyen. Nem fog a kedvünkért csodát tenni, bármilyen szépen kérjük. De ha az Õ Országának az építésén dolgozunk a Szentlélek irányításával, bízhatunk abban, hogy csodás változások mennek végbe az emberek lelkében. Csak figyeljünk a Szentlélekre, és ne kíméljük magunkat. Mi is lesz, amiért mosolyogva hálát adjunk Istennek.

2017-08-28

______________________________

Évközi 21. vasárnap

Néha szeretnénk tudni, hogy kik vagyunk igazából. Önmagunk megismerésének egyik forrása az, amit testvéreink rólunk elmondanak nekünk. Nem a pletykákra, a hátam mögött elejtett megjegyzésekre gondolok, mert azok gyakran felszínesek, meggondolatlanul kimondott szavak, hanem arra, amikor a testvérem szemebe néz és szeretettel elmondja, hogy milyennek lát.
Jézus Fülöp Cezáreája vidékén ezt kéri tan0tványaitõl, hogy teregessék ki kártyáikat, mondják el, kinek gondolják Jézust, mi a véleméynük róla. Ne csak mások vélemyényét hallgassák, hanem a magukét is fogalmazzék meg.
Hihetetlen ez a Jézus. 2000 évvel ezelõtt élt a világ egyik jelentéktelen zugában, semmi rendkívüli esemény nem fûzõdik a nevéhez, mégis ma emberek millióit gyûjti össze, hogy hallgassák a szavát. És ennél sokkal többen dicsérik, csodálják. Ugyanúgy, mint annak idején, sok szépet, jót mondanak róla: nagy ember volt, próféta, valami újat hozott, álmodozó volt, idealista. Sokan kedvelik az életpéldája miatt, csodálják következetességét, lelki erejét, ismételgetik bölcs mondásait.
Jézus azonban tanítványaitól egy magasabb szintet követel meg. Egész életemen át imádkothatom, mondhatom a zsolozsmát, a rózsafûzért, anélkül, hogy személyesen megérintene. Más tisztelni Jézust, és más szeretni õt.
Simon adja meg a választ a tan0tvényok nevében: te vagy Krisztus! - vagyis, te vagy a Messiás, te vagy az, akire várunk, akire áhítozik a lelkünk.
Jézus sem marad adós. Õ is kimondja, hogy Simonban látja Pétert, aki meg tudja erõsíteni testvérei hitét.
Mikor Isten titkához közeledünk, felismerjük, hogy kik vagyunk Isten szemében, és hogy milyen feladattal bíz meg testvéreink javára.

2017-08-27

______________________________

Közönséges és rendkívüli

Rut 2, 1-3. 8-11; 4, 13-17
Rut elment a mezõre, hogy férjet keressen magának. Ki is szemelte Boózt, volt férje rokonát, aki jó partinak ígérkezett, mert gazdag és tekintélyes volt. Azt mondja az olvasmány, hogy történetesen épp Boóz földjére került, aki történetesen nagylelkû volt véle szemben, aztán, a mai olvasmányból hiányzik, történetesen együtt háltak, aztán házasság lett belõle, és gyermek született. Egy falusi történet ez, amiben nincs semmi rendkivüli, hacsak az nem, hogy Rut szereti az anyósát.
Mégis úgy értelmezték a gyermek születését, mint Isten nagy kegyességét, és a szomszéd asszonyok együtt örültek velük, és együtt adtak hálát Istennek.
Meg akarjuk tanulni a közönséges, hétkoznapi eseményekben felismerni Isten kegyelmét. Mikor szeretettel végzett munkánknak látjuk a gyümölcsét, emberek, gyermekek életében, akikkel törõdünk, az istenes élet csiráját, nem versengünk egymással, hanem együtt örülünk, és együtt adunk hálát Istennek.

2017-08-26

______________________________

Emlékkõ

Józs 24, 14-29
Józsue választás elé állítja a népet. Döntsenek õk maguk, hogy Istennek, vagy a bálványoknak akarnak szolgálni. És miután a nép Istent választja, Józsue egy emlékkövet állít az Istennel kötött szövetség jeleként, amely emlékezteti õket arra, hogy Isten nem kényszerítette õket, csak felkínálta a lehetõséget, ék szabadon választották Istent. A kõ emlékezteti õket erre akkor is, amikor ez a szövetség terhükre van, amikor másvalamire volna kedvük, mint amit Isten kér tõlük. Isten õket választotta, és õk Istent választották.
Ilyen a mi kereszténységünk is. Bár keresztény családban születtünk, úgy neveltek minket, mégis mindenikünk életében ott van a pillanat, amikor önként Isten mellett döntött. Dönthettünk volna másképp is, de Istent választottuk. Ugyanez történt akkor is, amikor felismertük a hivatásunkat. Isten meghívott, és mi erre igent mondtunk. Minket nem egy kõ emlékeztet az Istennel kötött szövetségre, hanem Jézus keresztje. Amikor csalódunk testvéreinkben, kiábrándulunk önmagunkból, emlékeztet a kereszt arra, hogy Jézus Krisztus minket választott és mi igent mondtunk neki. Ha néha el is tántorodunk a véle kötött szövetségtõl, õ ugyanazzal a szeretettel mindig visszavár.

2017-08-19

______________________________

Átkelés a vízen

Józs 3, 7-10.a 11. 13-17
A nép elérkezett az ígéret földjének, Kánaánnak a határához. Félelmekkel voltak tele, látva, hogy nála erõsebb nép lakja azt az országot, nagy várfalak védelmezik városaikat, de az Úr egy jellel bátorítja õket s ez a jel a Jordán folyón való csodás átkelés. Már egyszer ehhez hasonló csodát látott a választott nép, amikor átkeltek a Vörös tengeren. A víz a Szentírás nyelvezetében a halál birodalmát jelenti. Aki vízbe merül az meghal és áldozata lesz a vízi szornyeknek. Isten azzal. hogy megmutatja, hogy a biztos halált jelentõ vízen az õ segítségével át tudnak kelni, és nem éri õket bántódás, arra bátorítja õket, hogy merjék elfoglalni ezt az országot, még akkor is, ha nem érzik erre magukat elég erõsnek, mert meg fogja menteni õket ellenségeik kezébõl, és gyõzelemre fogja vezetni. Akkoriban a választott nép fiai még nem tudtak az örök életrõl. A legnagyobb boldogság, amire vártak, amiben reméltek, ehhez a földi országhoz, Kánaánhoz fûzõdött.
Jézus Krisztus eljött közénk, és tudtunkra adta, hogy nem ebben az életben vár ránk az igazi ígéret földje, hanem az Isten Országa az, de oda is csak úgy juthatunk el, ha Istenben bízva átkelünk a vízen. A gonosz erõk egyre fenyegetõbbek: kevesen vagyunk, és mi magunk sem szeretjük egymást, gyûlölködünk, ellenségeskedünk, szinte szégyen ma hinni Istenben. Mi magunk is sok esetben gyávák, következetlenek vagyunk, gyenge keresztényeknek bizonyulunk. Jézus nem csak biztat, hogy merjünk szembenézni a gonosz erõkkel, hanem kézen fog és átvezet ebbõl az életbõl az élet teljességébe. Bízhatunk benne, mert õ érettünk meghalt, és vele együtt mi is feltámadunk.

2017-08-17

______________________________

Átkelés a vízen

Józs 3, 7-10.a 11. 13-17
A nép elérkezett az ígéret földjének, Kánaánnak a határához. Félelmekkel voltak tele, látva, hogy nála erõsebb nép lakja azt az országot, nagy várfalak védelmezik városaikat, de az Úr egy jellel bátorítja õket s ez a jel a Jordán folyón való csodás átkelés. Már egyszer ehhez hasonló csodát látott a választott nép, amikor átkeltek a Vörös tengeren. A víz a Szentírás nyelvezetében a halál birodalmát jelenti. Aki vízbe merül az meghal és áldozata lesz a vízi szornyeknek. Isten azzal. hogy megmutatja, hogy a biztos halált jelentõ vízen az õ segítségével át tudnak kelni, és nem éri õket bántódás, arra bátorítja õket, hogy merjék elfoglalni ezt az országot, még akkor is, ha nem érzik erre magukat elég erõsnek, mert meg fogja menteni õket ellenségeik kezébõl, és gyõzelemre fogja vezetni. Akkoriban a választott nép fiai még nem tudtak az örök életrõl. A legnagyobb boldogság, amire vártak, amiben reméltek, ehhez a földi országhoz, Kánaánhoz fûzõdött.
Jézus Krisztus eljött közénk, és tudtunkra adta, hogy nem ebben az életben vár ránk az igazi ígéret földje, hanem az Isten Országa az, de oda is csak úgy juthatunk el, ha Istenben bízva átkelünk a vízen. A gonosz erõk egyre fenyegetõbbek: kevesen vagyunk, és mi magunk sem szeretjük egymást, gyûlölködünk, ellenségeskedünk, szinte szégyen ma hinni Istenben. Mi magunk is sok esetben gyávák, következetlenek vagyunk, gyenge keresztényeknek bizonyulunk. Jézus nem csak biztat, hogy merjünk szembenézni a gonosz erõkkel, hanem kézen fog és átvezet ebbõl az életbõl az élet teljességébe. Bízhatunk benne, mert õ érettünk meghalt, és vele együtt mi is feltámadunk.

2017-08-17

______________________________

Átkelés a vízen

Józs 3, 7-10.a 11. 13-17
A nép elérkezett az ígéret földjének, Kánaánnak a határához. Félelmekkel voltak tele, látva, hogy nála erõsebb nép lakja azt az országot, nagy várfalak védelmezik városaikat, de az Úr egy jellel bátorítja õket s ez a jel a Jordán folyón való csodás átkelés. Már egyszer ehhez hasonló csodát látott a választott nép, amikor átkeltek a Vörös tengeren. A víz a Szentírás nyelvezetében a halál birodalmát jelenti. Aki vízbe merül az meghal és áldozata lesz a vízi szornyeknek. Isten azzal. hogy megmutatja, hogy a biztos halált jelentõ vízen az õ segítségével át tudnak kelni, és nem éri õket bántódás, arra bátorítja õket, hogy merjék elfoglalni ezt az országot, még akkor is, ha nem érzik erre magukat elég erõsnek, mert meg fogja menteni õket ellenségeik kezébõl, és gyõzelemre fogja vezetni. Akkoriban a választott nép fiai még nem tudtak az örök életrõl. A legnagyobb boldogság, amire vártak, amiben reméltek, ehhez a földi országhoz, Kánaánhoz fûzõdött.
Jézus Krisztus eljött közénk, és tudtunkra adta, hogy nem ebben az életben vár ránk az igazi ígéret földje, hanem az Isten Országa az, de oda is csak úgy juthatunk el, ha Istenben bízva átkelünk a vízen. A gonosz erõk egyre fenyegetõbbek: kevesen vagyunk, és mi magunk sem szeretjük egymást, gyûlölködünk, ellenségeskedünk, szinte szégyen ma hinni Istenben. Mi magunk is sok esetben gyávák, következetlenek vagyunk, gyenge keresztényeknek bizonyulunk. Jézus nem csak biztat, hogy merjünk szembenézni a gonosz erõkkel, hanem kézen fog és átvezet ebbõl az életbõl az élet teljességébe. Bízhatunk benne, mert õ érettünk meghalt, és vele együtt mi is feltámadunk.

2017-08-17

______________________________

Átkelés a vízen

Józs 3, 7-10.a 11. 13-17
A nép elérkezett az ígéret földjének, Kánaánnak a határához. Félelmekkel voltak tele, látva, hogy nála erõsebb nép lakja azt az országot, nagy várfalak védelmezik városaikat, de az Úr egy jellel bátorítja õket s ez a jel a Jordán folyón való csodás átkelés. Már egyszer ehhez hasonló csodát látott a választott nép, amikor átkeltek a Vörös tengeren. A víz a Szentírás nyelvezetében a halál birodalmát jelenti. Aki vízbe merül az meghal és áldozata lesz a vízi szornyeknek. Isten azzal. hogy megmutatja, hogy a biztos halált jelentõ vízen az õ segítségével át tudnak kelni, és nem éri õket bántódás, arra bátorítja õket, hogy merjék elfoglalni ezt az országot, még akkor is, ha nem érzik erre magukat elég erõsnek, mert meg fogja menteni õket ellenségeik kezébõl, és gyõzelemre fogja vezetni. Akkoriban a választott nép fiai még nem tudtak az örök életrõl. A legnagyobb boldogság, amire vártak, amiben reméltek, ehhez a földi országhoz, Kánaánhoz fûzõdött.
Jézus Krisztus eljött közénk, és tudtunkra adta, hogy nem ebben az életben vár ránk az igazi ígéret földje, hanem az Isten Országa az, de oda is csak úgy juthatunk el, ha Istenben bízva átkelünk a vízen. A gonosz erõk egyre fenyegetõbbek: kevesen vagyunk, és mi magunk sem szeretjük egymást, gyûlölködünk, ellenségeskedünk, szinte szégyen ma hinni Istenben. Mi magunk is sok esetben gyávák, következetlenek vagyunk, gyenge keresztényeknek bizonyulunk. Jézus nem csak biztat, hogy merjünk szembenézni a gonosz erõkkel, hanem kézen fog és átvezet ebbõl az életbõl az élet teljességébe. Bízhatunk benne, mert õ érettünk meghalt, és vele együtt mi is feltámadunk.

2017-08-17

______________________________

Átkelés a vízen

Józs 3, 7-10.a 11. 13-17
A nép elérkezett az ígéret földjének, Kánaánnak a határához. Félelmekkel voltak tele, látva, hogy nála erõsebb nép lakja azt az országot, nagy várfalak védelmezik városaikat, de az Úr egy jellel bátorítja õket s ez a jel a Jordán folyón való csodás átkelés. Már egyszer ehhez hasonló csodát látott a választott nép, amikor átkeltek a Vörös tengeren. A víz a Szentírás nyelvezetében a halál birodalmát jelenti. Aki vízbe merül az meghal és áldozata lesz a vízi szornyeknek. Isten azzal. hogy megmutatja, hogy a biztos halált jelentõ vízen az õ segítségével át tudnak kelni, és nem éri õket bántódás, arra bátorítja õket, hogy merjék elfoglalni ezt az országot, még akkor is, ha nem érzik erre magukat elég erõsnek, mert meg fogja menteni õket ellenségeik kezébõl, és gyõzelemre fogja vezetni. Akkoriban a választott nép fiai még nem tudtak az örök életrõl. A legnagyobb boldogság, amire vártak, amiben reméltek, ehhez a földi országhoz, Kánaánhoz fûzõdött.
Jézus Krisztus eljött közénk, és tudtunkra adta, hogy nem ebben az életben vár ránk az igazi ígéret földje, hanem az Isten Országa az, de oda is csak úgy juthatunk el, ha Istenben bízva átkelünk a vízen. A gonosz erõk egyre fenyegetõbbek: kevesen vagyunk, és mi magunk sem szeretjük egymást, gyûlölködünk, ellenségeskedünk, szinte szégyen ma hinni Istenben. Mi magunk is sok esetben gyávák, következetlenek vagyunk, gyenge keresztényeknek bizonyulunk. Jézus nem csak biztat, hogy merjünk szembenézni a gonosz erõkkel, hanem kézen fog és átvezet ebbõl az életbõl az élet teljességébe. Bízhatunk benne, mert õ érettünk meghalt, és vele együtt mi is feltámadunk.

2017-08-17

______________________________