Napi gondolatok

Miért akarok találkozni?

Lk 9, 7-9
Heródes Jánost is szívesen hallgatta, aztán lefejeztette, mert nem tetszett, amit mondott. Most Jézussal is szeretne találkozni. Elég veszedelmesnek tûnik találkozni az ilyen emberrel.
Lukács evangéliumában még olvashatunk egy emberrõl, aki vágyik találkozni Jézussal, és õ sem az ártatlanság példaképe: ez Zakeus. Ez utóbbi magát kicsinek, méltatlannak gondolja és tudatában van annak, hogy szüksége van a megváltásra, ezért akar találkozni Jézussal. Heródes ezzel szemben, a maga szórakoztatására szeretné Jézust használni. Reméli, hogy valami csodát tesz, szeme láttára.
Persze, mi is vágyunk arra, hogy Jézussal találkozzunk. Amikor szentmisén veszünk részt, amikor imádkozunk, a Véle való találkozást keressük. A kérdés, hogy mit várunk el ettõl a találkozástól?
-hogy jólesõ érzésekkel halmozzon el, hogy csodákat tegyen a mi kedvünkért, hogy segítsen nekünk abban, hogy jó dolgunk legyen, és fõleg, hogy ne vesse szemünkre semmilyen hibánkat
- vagy pedig annak tudatában keressük Õt, hogy nélküle életünknek nincs értelme, sem célja, hogy Õ fontosabb számunkra, mint mi magunk vagyunk…

2013-09-26

______________________________

Vetíteni, vagy világítani

Lk 8, 16-18
Nem azért gyújtanak világosságot, hogy az ágy alá rejtsék. Mi a világosság hordozói vagyunk. Igen, mi vagyunk a lámpák. Nem azért hívott meg Jézus, hogy a szobáinkban üldögéljünk, és idõnket, energiánkat fölösleges dolgokra pazaroljuk, hanem, hogy világítsunk az embereknek.
Világítás alatt nem azt értem, hogy vallásos szövegekkel traktáljuk az embereket. Úgy képzelem el az ilyen világítást, mint ahogy a vetítõgép égõje világít. Nem az õ fényét nézik az emberek, hanem a filmet, a képeket, melyeket átvilágít, de amelyek nem belõle származnak. Mindenki tudja, hogy nem igazi az, amit lát, de azért nézik, mert tetszik.
Az Istenrõl szóló szavaink is lehetnek ilyenek. Mi is tudjuk, és azok is, akik hallgatják, hogy nem egészen igazak, de azért meghallgatnak, mert tetszenek.
A film nélküli világításnál egymást látjuk. Látnak minket az emberek. Látják, hogy imádkozunk, és vágyat éreznek arra, hogy imádkozzanak. Látják, hogy jók vagyunk egymáshoz, és vágyat éreznek õk is arra, hogy jót tegyenek egymással. Látják, hogy Isten fontos számunkra, mert szeretjük Õt, és õk is vágynak erre a kapcsolatra Istennel.
Úgy gondolom, ezt jelenti, világítani.

2013-09-23

______________________________

Mindent kaptak, mindent adnak

Lk 8, 1-3
Neveket hallottunk. Nõk neveit, akikrõl nem tudunk semmit, még ha az evangélista közöl is a múltjukról egy-két dolgot. Ami közös bennünk, hogy Jézus meggyógyította õket, és hogy vagyonukból gondoskodtak Jézusról.
A nõk eltartásáról általában a férfiak gondoskodtak a Jézus-korabeli társadalomban. Itt mégis azt kell hallanunk, hogy asszonyok gondoskodtak Jézusról a saját vagyonukból. Igazából elõbb Jézus gondoskodott róluk, meggyógyította õket, megszabadította a bûntõl, a gonosz lelkektõl, különféle betegségekbõl. Mindenik név mindenik név egy-egy csodálatos gyógyulás-történetet rejt magában. Most õk Jézus rendelkezésére bocsátják mindenüket, jobban, mint az apostolok. Õk nem félnek Jézus mellett maradni a keresztre feszítés, a halál órájában sem.
Megtanulhatjuk ezektõl az asszonyoktól, hogy a Jézushoz való hûségünk alapja a Jézus gyógyító kegyelmével való találkozás. Ha engedjük, hogy Jézus meggyógyítson, örömmel és készséggel bocsátunk rendelkezésére mindent, amink van, és amik vagyunk.

2013-09-20

______________________________

A szeretet gyógyít

Lk 7, 36-50
Botránkoznak ezek a farizeusok, mert Jézus megengedi, hogy érintse ez a bûnös asszony. Azt feltételezik, hogy nem tudja, kivel van dolga, mert egy igazi rabbi távol tartja magát az ilyen személyektõl. Jézus ellenben épp az ilyen személyekért jött.
Anélkül, hogy szóba álltak volna, mindketten tudták, hogy kivel van dolguk.
Míg a farizeusok csak egy álprófétát láttak maguk elõtt, aki nem képes felismerni a bûnösöket, hogy távol tartsa magát tõlük, meg egy bûnös asszonyt, aki ide szemtelenkedett, de jól jött, mert leleplezte az álprófétát, addig õk, Jézus és az asszony felismerték egymásban azt, akit kerestek. Aki nagyon szeret, ráérez arra, aki nagyon szereti. Aki Jézussal kerül ilyen szeretetkapcsolatba, az Jézus életében részesül, és meggyógyul bûneitõl.
Mi is gyakran vagyunk Jézus társaságában. Udvariasan elbeszélgetünk vele, mint azokkal szoktunk, akikkel csak felszínes kapcsolatban vagyunk, vagy lényünk minden szeretetével lépünk hozza? Ettõl függ, hogy farizeusok maradunk, vagy meggyógyulunk bûneinkbõl.

2013-09-19

______________________________

A lényeg rendben

Lk 7, 31-35
Mennyi elégedetlenkedés! Így volt ez Jézus korában is: János böjtöl? Ördöge van. Jézus eszik, iszik? Falánk és részeges. Elégedetlenek vagyunk testvéreinkkel, elöljáróinkkal, püspökeinkkel, egyházunk vezetõivel szemben. Valóban van okunk elégedetlenkedni, zúgolódni, de az nem vezet jóra. Mérgezzük vele közösségeink légkörét. Pedig nem szeretnénk reményvesztett, örökös panaszkodók társasága lenni, ezért a hit szemével nézünk arra is, ami nincs egészen rendjén.
A lényeg rendben van… vagy nincs?

2013-09-18

______________________________

Szent Ferenc sebhelyei

Szent Ferenc sebhelyei 2013-09-17 Sebes
Ma Szent Ferenc sebhelyeit ünnepeljük. Miért kellene egyáltalán a sebhelyeket ünnepelni? Bár sose lennének sebek, sérülések, szenvedés, halál.
Nem rég ünnepeltük Krisztus keresztjét. Valójában nem a keresztet ünnepeltük, hanem Krisztus irántunk való szeretetét, ami a kereszten mutatkozott meg.
Szent Ferenc sebhelyei is erre a szeretetre emlékeztetnek.
Ferenc, életének nehéz idõszakát élte. Csalódott társaiban, akik nem akarták azt a radikális életet élni, mint õ. Úgy érezte mintha Isten is becsapta volna: meghívta az evangéliumi életre, és most nem segíti azt megvalósítani.
Imában keresett enyhülést, de az nem jött. Ehelyett sebeket kapott, Krisztus sebeihez hasonlókat. Isten megtetõzte eddigi szenvedéseit, mégis Ferenc kegyelemnek érezte ezeket a sebeket.
Mi is, Ferenchez hasonlóan, Istenhez fordulunk, mikor nehéznek érezzük az életet. Isten azonban nem megszabadít, hanem kegyelemmé változtatja az átkos szenvedést. Krisztushoz hasonlókká leszünk, nem csak a szenvedésben, hanem a szeretetben is.

2013-09-17

______________________________

Miért gerenda...?

Lk 6, 39-42
Miért épp az én szememben lenne gerenda? Azt elfogadom, hogy nekem is vannak hibáim, gyengeségeim, de hogy annyival rosszabb lennék, mint más, mint amennyivel nagyobb a gerenda a szálkánál, ezt még Jézustól sem fogadom el.
Jézus nem hasonlítgatja össze a bûneinket. A magunk gondja baja mindig nagyobbnak, fontosabbnak tûnik, mint másoké. Ezek állnak legközelebb hozzánk, ezek tûnnek a legnagyobbaknak, ezek foglalkoztatnak leginkább. A hibáink. bûneink is ilyenek. Ha tudatosítanánk õket, jobban zavarnának, mint mások hibái. Gerendának látnánk õket. Ám, mivel kellemetlen, fájdalmas annak tudatában élni, hogy vannak hibáink, bûneink, úgy teszünk, mintha mi hibátlanok lennénk, és inkább másokban keressük meg, ítéljük el azokat.
Ha alázatosabb tudnék lenni, felmerném ismerni, elmerném fogadni a magam hibáit, bûneit, nem haragudnék magamra, amiért nem vagyok hibátlan, másokkal szemben sem lennék ennyire szigorú.

2013-09-13

______________________________

Jézus módszere

Az evangéliumban, különösképp Szent Lukács evangéliumában, Jézus több alkalommal visszavonul imádkozni. Most kifejezetten azért imádkozik, hogy az Atya szándéka szerint tudja kiválasztani apostolait. Az evangélista megjegyzi, hogy ezek között a kiválasztottak között ott van Júdás is, aki késõbb elárulta. Tévedett Isten? Nem. Júdásnak tényleg hivatása volt és Jézus tényleg õt akarta meghívni. A meghívás azonban senkit nem óv meg a bûntõ, a hûtlenségtõl.
Jézus, miután a hegyen imádkozott, kiválasztotta a 12 apostolt, lement velük a sík vidékre, a tevékenység helyére, és ott embereket gyógyított. Aki érintette, mind meggyógyult. Az apostolok, mint egy inasiskolában, tanulgatták Jézustól, hogy mit kell tenniük. Nekik is gyógyítaniuk kell.
Jézus, a 12 apostol meghívásával megalapozta az új Izraelt. Miként annak idején a 12 pátriárkára épült Isten kiválasztott népe, most erre a 12 apostolra épül a kereszténység.
Jézus módszere egyszerûnek tûnik: elvonulni a hegyre, az imádságba, felismerni, mi az Isten akarata, aztán ezt megvalósítani. A valóságban azonban ez sokszor elég nehéznek bizonyul. egyrészt nehéz ott hagyni a sík területet, amely érdekesebbnek mutatkozik, mint az imádság, ahol látszólag nem történik semmi.
Másrészt néha nehéz feldolgozni, hogy a mi bûnünk, vagy mások bûnei megakadályozzák annak megvalósulását, amit imában eldöntöttünk. Isten tervében helye van a hibás döntéseknek is.
Ennek ellenére ez a módszer az egyetlen járható út számunkra. Csak az imádságban lesz nyilvánvaló, hogy aki velem találkozik, aki velem kapcsolatba lép, az nem csak velem, hanem az Úr Jézussal is találkozott, és az Úr általam õt is gyógyítgatja.

2013-09-10

______________________________

Bénító lelkiség

Jézus arra akar megtanítani bennünket, hogy hogyan éljük a szombatot. Itt, mikor szombatról beszélek, minden olyan idõszakra, tevékenységre gondolok, amelyben Istennel foglalkozunk, Õt ünnepeljük.
Az írástudók azt mondták, hogy szombaton nem szabad dolgozni. Jézus kérdésére, hogy szabad-e szombaton jót, vagy rosszat tenni, az volt a válaszuk, még ha nem is mondták ki, hogy nem szabad se jót, se rosszat tenni.
Tõlünk is megkérdezhetné: szabad-e imádság közben egyebet tenni, vagy egyébre gondolni? Persze, hogy mi is azt válaszolnánk, hogy ima közben nem szabad egyébbel foglalkozni. De ez nem jelenti, hogy imádság közben nem történik semmi. Az imádság, amelybõl nem születik semmi, se jó, se rossz, az fölösleges idõtöltés.
A béna kéz, amelyet Jézus meggyógyít, jelképezi a megváltásra váró emberi nyomorúságot, de jelképezi annak az imának, lelki életnek a bénító eredményét, amely nem Istennel való személyes kapcsolatra épül, hanem csak elõíráshoz való igazodás. Hiányzik belõle a Jézustól jövõ élet vérkeringése.
Az igazi imádságban Istennel kapcsolatban vagyunk, és mivel Isten meg akarja menteni az embereket, nekünk is ugyanazt a küldetést adja, mint Jézusnak: megmenteni, megszabadítani testvéreinket. S ezt a küldetést az imában kapjuk meg. Imában közli az Úr velünk, hogy mi a feladatunk az egyes helyzetekben.
Érdekes észrevenni azt is, hogy míg Jézus meg akarja szabadítani ezt az embert, és másokat is, ellenfelei meg akarják ölni. Nem hatódnak meg attól sem, hogy csodát tesz a szemük láttára. A csoda nem hoz létre hitet, hanem ellenkezõleg, a hit készteti az Urat arra, hogy csodát tegyen. Általunk is sok csodát akar tenni az Úr testvéreink megmentésére. A mi hittel végzett imáink tesznek rá alkalmassá.

2013-09-09

______________________________

19. évközi vasárnap

A múlt vasárnap arra figyelmeztetett Jézus bennünket, hogy a földi javakat ne tartsuk abszolút értékeknek, amelyekhez az életünket igazítsuk. Jézus korában élt Heródes, aki hatalmas palotákat épített. Õ építette vissza a jeruzsálemi templomot. Egy hatalmas mauzóleumot is épített, ahova õt eltemessék. Ma mindenbõl csak romok maradtak. A korabeli emberek szemében Heródes sikeresnek számított. Sokan szerettek volna a helyében lenni. Jézus maga is ismerte Heródest. Ezért így szól követõihez: nem félj te kicsiny nyáj. Isten nektek adja az õ országát. Nem olyan ez az ország, mint a földi királyok országa. Azok országa lesz ez, akik a földi javakat arra használják, hogy általuk gyakorolják a szeretetet. Ám Jézus nem azt kéri, hogy adjunk alamizsnát a szegényeknek, hogy egy két aprósággal segítsünk valakiken, hanem, hogy mindenünket az Isten rendelkezésére bocsássunk. Ez félelmetes. Ezért bátorít Jézus: nem félj te kicsiny nyáj. A világ javai azt ígérik, hogy minden kívánságunkat teljesítik. Ezért ennyire vonzó ezek felhalmozósa, összegyûjtése, birtoklása. Ez a bálványimádás. A világ javai azt a benyomást keltik, mintha rájuk lehetne építeni, õk a biztos alap, amely megmarad örökre, pedig a tolvaj ellopja, a rozsda megemészti. Másoké lesz, vagy tönkremegy minden földi érték. Jézus arra akar megtanítani, hogyan lehet ezeket átváltani olyan értékre, amely megmarad örökre. Azt mondja a mai evangéliumban, hogy adjuk el, amink van, és osszuk szét a rászorulók között. így olyan kincsre teszünk szert, amelyet senki el nem vehet tõlünk, és örökre megmarad. Nem kell félreérteni Jézus szavait. Nem azt kéri, hogy amink van, hajigáljuk ki az ablakon. Azt kéri, hogy amink van, azt alakítsd ajándékká testvéreid számára. Nem csak anyagiak lehetnek ezek: idõnk, képességeink. Az ingyenes ajándékozásra akar megtanítani.
Néhány példabeszédet is mond Jézus. Most mi csak az elsõvel foglalkozunk, bár a többinek is hasonló a mondanivalója.
A szolgák magukat felövezve várják Uruknak érkezését. A keleti ember hosszú ruhában járt, melyet a házban szabadon engedett, de ha valahova készült, megkötötte a derekát, azért, hogy a bõ ruha nem akadályozza õt a gyors mozgásban. Jézus tanítványai mindig készen állnak a szolgálatra. Ezt jelenti a felövezett ruha és az égõ lámpás. A keresztény mindig készen kell, hogy legyen a testvérei iránti szeretetre. Nincs ebben vakáció, szabadság. Nem olthatja le a lámpát, hogy õt, most ne zavarják, hanem égõ lámpása jelzi, hogy szabad hozzá fordulni.
Az Úr, mikor megérkezik, szolgáinak szolgájává változik. Jézus nem azért jött, hogy uralkodjon, hanem hogy szolgáljon. Ha szolgái vagyunk, mi is hasonlóképp cselekszünk.

2013-08-11

______________________________