Napi gondolatok

Nagyböjt 2. vasárnapja

Nagyböjt második vasárnapján mindig Jézus színeváltozásáról hallunk az evangéliumban. Úgy szoktuk értelmezni ezt az elbeszélést, mintha egy pillanatra a Mennyországot fedő függöny szétnyílt volna, és a három kiváltságos apostol bepillantást nyert volna oda. Ha így van, máris irigylem őket. Kár, hogy nekem nem volt lehetőségem ilyen élményben részesedni. Olyan ez, mint mikor valaki hazajön egy messzi országban tett látogatásból, lelkesen mesél azokról a gyönyörű helyekről, melyeket meglátogatott. Ilyenkor kissé irigykedve mondom magamban: kár, hogy nekem nincs lehetőségem ilyen utazásra, de aztán tovább nem foglalkozom az üggyel, mert engem nem érint az, hogy ez az ismerősöm merre járt, mit látott. Ezzel az evangéliumi elbeszéléssel is így járhatunk: kár, hogy mi nem lehettünk ott a Tábor hegyén, de azon túl nem sok közünk van az apostolok élményeihez.
De hát akkor miért olvassuk fel mindig ezt az elbeszélést nagyböjt második vasárnapján? Mert ez fel akar készíteni minket a húsvéti események ünneplésére. Mert, ha felkészületlenül ér minket a Jézus szenvedéséről, haláláról, és feltámadásáról szóló evangélium, arról is azt fogjuk gondolni: sajnálom, hogy szegény Jézusnak ennyit kellett szenvednie, de jó, hogy mindez nem velem történt. Örvendek, hogy Jézus feltámadt, de ez nem sokat változtat az én életemen.
Nos, ha Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának mégiscsak köze van az én életemhez, akkor a színeváltozás eseményének is. Ezt próbáljuk most felfedezni.
Ha Jézus életét csupán emberi szempontból nézzük, nem nevezhetjük sikeresnek. Sok emberen segített, beszélt az Isten Országáról, ahol mindenki boldog, de egyre többen ellene fordultak, pedig senkit nem bántott, senkinek a hatalmát, vagyonát nem veszélyeztette. De ki merte jelenteni, hogy nem helyesen, nem Isten akarata szerint kormányoznak azok, akik a hatalmat gyakorolják, és mostantól egy más világ vette kezdetét, melyben azok, akik jelenleg hatalmaskodnak, le fognak esni a trónjukról. Emiatt lett egyre több ellensége, és egyre kevesebben maradtak mellette. Végül minden tanítványa elmenekült, és magára hagyva halt meg szégyenszemre, a gúnyolódók kiabálása közepette, a kereszten, mintha a legnagyobb gonosztevő lett volna.
De Jézus nem azért jött, hogy meghaljon, hanem hogy minket is vezessen el a boldogságra. És azt állítja, hogy akkor leszünk boldogok, ha követjük az ő példáját. Azt is világosan tudtunkra adta, hogy aki őt követi, arra hasonló sors vár, mint az övé. És ez nem teszi túlságosan vonzóvá az ő követését. Úgy látszik, hogy Jézus nem értett a reklám készítéshez. Csak a Feltámadásából értjük meg, hogy Jézusnak van igaza, hogy érdemes úgy élni, mint Jézus, minden véle járó nehézség ellenére, mert nem akkor boldog az ember, ha gazdag, híres, erős, hanem ha megtanul szeretni. A Színeváltozásból megértették az apostolok, és mi is megértjük, hogy a mi életünk is akkor lesz teljes, akkor igazi a mi életünk, ha úgy tudunk szeretni, mint Jézus.
De vajon miért vitte Jézus magával csak ezt a három apostolt, Pétert, Jakabot és Jánost? Nem lett volna szüksége a többinek is erre a gyönyörű élményre? Dehogynem. De a többiek még nem voltak felkészülve arra, hogy megértsék a történet mondanivalóját. Nem voltak készen arra, hogy fölmenjenek Jézussal a hegyre, az Istennel való találkozás helyére, ahol az Isten szemével lehet látni Jézust, önmagukat és egymást. A többiek a sík területen maradtak, mert csak emberi szemmel, csak a földi élet szempontjából tudtak Jézusra, magukra és egymásra tekinteni.
Hasonlóképpen, sokan ma is kereszténynek vallják magukat, mert megkeresztelkedtek, voltak elsőáldozók, bérmálkoztak, és Húsvétkor, meg Karácsonykor eljönnek a templomba is. De még nem tudnak Jézussal fölemelkedni a földi élet értékrendje felé. Úgy gondolkodnak, úgy élnek, mint azok, akik nem hisznek Jézusban. Nem hiszik el Jézusnak, hogy nem a gazdagság, nem a hírnév, nem a másokon való uralkodás vezet a boldogsághoz, hanem Jézus útja.
Minket is meghívott Jézus a Tábor hegyére, és megtapasztaljuk, hogy mi is ragyogunk, és testvéreinkben is meglátjuk Jézus ragyogását, mikor Jézusra figyelve élünk. Bizonyára ti is megtapasztaltátok, hogy amikor sikerül legyőzni az önzésünket, és szeretettel fordulni valaki felé, érezzük, hogy jó nekünk Jézussal lenni, és fény tölt el bennünket. Ezt a fényt meglátjuk, megérezzük testvéreinkben is, ez köt össze bennünket, keresztényeket.
E nagyböjtben Jézus minket is meghív véle a hegyre, hogy Isten fényénél meglássuk mi az értékes, mi az igazi önmagunkban, testvéreinkben, és visszatérve a sík területre, a mindennapi életünkhöz, Jézus értékeihez igazodjunk döntéseinkben, magatartásukban.

2022-03-13

______________________________

Csodálkozni fogunk

Mt 5, 43-48
Legyünk tökéletesek, mint a mi mennyei Atyánk - erre szólít fel bennünket Jézus a mai evangéliumban. Mit jelent olyan tökéletesnek lenni? A gyermek a szüleitől tanul meg élni. Az ő példájukból sajátítja el, hogy hogyan viselkedjen a mindennapi élet különféle helyzeteiben. Mi Istentől tanulunk megszeretni, még azokat is, akikről nincs túl jó véleményünk. Olyant kér tőlünk Jézus, ami lehetetlennek látszik, de maga Jézus tanít meg rá, csak merjük tenni azt, amire indít. Mi magunk is csodálkozni fogunk önmagunkon.

2022-03-12

______________________________

Igazi vágyunk

Mt 7, 7-12
Jézus arra biztat, hogy kérjünk. Ez pedig feltételezi a bizalmat abban, akitől kérünk. Miként az apa örül, ha gyermekének tudja biztosítani mindazt amire szüksége van, úgy a mi Istenünk is, a mi mennyei Atyánk. Ő nemcsak valamit akar nekünk adni, hanem teljes önmagát. Úgy teremtett minket, hogy leginkább rá van szükségünk. Nélküle nem tudunk boldogok lenni. Mikor kérni akarunk tőle valamit, annak tudatában tesszük, hogy minden vágyunk mögött az Isten utáni vágyakozásunk rejtőzik.

2022-03-10

______________________________

Nem nekem kell kitalálnom...

Lk 11, 29-32
Ninive lakói megtértek Jónás szavai hatására. Dél királynője hosszú utat tett meg, hogy hallgathassa a Salamon bölcs szavait. Jézus szavai ezeknél fontosabbak. Képesek átalakítani az életünket, a közösségünk életét. Én pedig unottan hallgatom, és eszembe sem jut, hogy nekem szólnak. Nem nekem kell kitalálnom valami önmegtagadást magamnak a nagyböjt idejére, hanem Jézus szavára figyeljek, és együttműködjenek vele abban, hogy meggyógyuljak, hogy szabaddá legyek Isten akaratának a teljesítésére.

2022-03-09

______________________________

Miatyánk

Mt 6, 7-15
Az Istennel való kapcsolatunk alappillére az imádság. Ez a legfontosabb tennivalónk a nagyböjt idején is. Az első keresztény ima, minden imádságunk ősmintája a Miatyánk, melyet Jézus tanított meg nekünk. Ez az ima segít tudatosítani, hogy mind Isten gyermekei, egymás testvérei vagyunk.
Megtanulhatjuk Szent Ferenc atyánktól, elmélkedve imádkozni a Miatyánkot, minden szóhoz, minden mondathoz hozzácsatolva a mi személyes imánkat.

2022-03-08

______________________________

Konkrét szeretet

Mt 25, 31-46
Az Isten- és embertárs iránti szeretet konkrét tettekben mutatkozik meg. Ezért igyekszünk figyelni azokra, akik mellettünk élnek, és bennük felismerni Isten jelenlétét. Így, Istenre figyelve építjük egymással a kapcsolatot. A szeretet Istentől indul el, testvéreinken keresztül jut el hozzánk, és rajtunk keresztül hozzájuk.
Mielőtt két kiló liszttel és egy pokróccal szaladgálnánk azok után, akik nem kérik a segítségünket, figyeljünk azok szükségleteire, akiket Isten mellénk rendelt. Velük összefogva hatékonyabban tudunk másokon is segíteni.

2022-03-07

______________________________

Nagyböjt 1. vasárnapja

Két nehéz év áll a hátunk mögött, mely alatt féltünk a vírustól, mások is ijesztgettek vele. Most, mikor a tilalmak lazulni kezdenek, újabb félelmetes időszak veszi kezdetét. A szomszédságunkban háború van, egyesek már atomtámadásokkal ijesztgetnek minket. Ilyen körülmények között köszöntött ránk az idei nagyböjt. Ilyen állapotban nincs is kedvünk böjtölni, áldozatokat vállalni. Már így is nehéz az életünk. Pedig épp most van a legnagyobb szükségünk erre az időszakra, melyben próbálunk szembenézni önmagunkkal. Újra tisztázni, hogy mi a legfontosabb számunkra, megállapítani, jó irányba haladunk e? Ha ha úgy folyik az életünk tovább, mint eddig, eljutunk-e a boldogságra, vagy irányt kellene változtatni? Mert a legveszélyesebb kísértés az, hogy ne akarjunk élni, a haláltól való félelem miatt.
A mai evangéliumban Jézus megkísértéséről, de igazából ami kísértéseinkről is hallottunk.
Mikor kísértésekről van szó, elsősorban a szexuális vágyainkra szoktunk gondolni, talán csúnya beszédre, káromkodásokra, amelyek kicsúsznak a szánkon mikor dühösek vagyunk. A kísértések ennél mélyebb dolgok. Olyanok, mint mikor a gyors folyású víz magával sodorja a vízben lévő embert. A kísértés olyan életstílus felé sodor, amely elidegenít önmagunktól és Istentől. Nem is vesszük észre, és a dolgokat tesszük életünk középpontjába. Ezek fontosabbakká válnak, mint mi magunk. Ahelyett, hogy örülnénk az életnek, szeretnénk azokat akik szeretnek, hatalmas áldozatokat hozunk azért, hogy gyűljön a pénzünk a bankban, hogy olyan nagy, díszes házunk legyen, melyet mindenki megcsodál. Szükségünk van a dolgokra, szükségünk van a kenyérre, de ne a dolgok legyenek életünk céljai. Van szebb élet, mint az állandó gürcölés azért, hogy minél több mindenünk legyen. Nemcsak kenyérrel él az ember- mondja Jézus. Mert a dolgok azt ígérik, vagy legalábbis azt reméljük mi, hogy boldoggá tesznek, de nem tudják teljesíteni az ígéretüket, sem a hozzájuk fűzött reményeinket.
És nem csak az anyagi javak jelentenek kísértést számunkra, hanem mások véleménye is. Azt hisszük, hogy boldogok leszünk, a sok lájkot kapunk, ha sokan nézik, amit magunkról közzéteszünk. Ilyenkor a kísértés arra indít, hogy olyannak mutatkozz, amilyen másoknak tetszik, és ne olyannak amilyen vagy igazából. Nem is veszed észre, és mások véleményének a rabszolgája leszel, mert nem mersz szabad lenni, igazi önmagad lenni. Jézus is küzdött ezzel a kísértéssel, de lemondott arról, hogy mindenki őt dicsőítse, hisz ő nem azért jött, hogy sikeres legyen, hanem, hogy az embereket szabaddá tegye, és elsegítse a boldogságra.
A hit terén is érnek bennünket kísértések. Vágyunk arra, hogy Isten csodákat tegyen a kedvünkért, mentsen meg a veszélyektől, adja meg mindazt amire vágyunk. Álljon a szolgálatunkra, amikor segítségül hívjuk. A csodakeresés sok embert odavezet, mindent összekever: segítő szellemeket, csodatevő madonnákat, jelenéseket, angyalokat, energiákat, csillagok állását. Bármit próbálnak felhasználni, kihasználni a problémáik megoldására, kívánságaik beteljesítésére. Jézus is küzdött ezzel a kísértéssel. Vágyott arra, hogy Isten megóvja a szenvedésektől, vigyázzon rá, hogy még a lábát se üsse meg, de azt választotta, hogy Istenre bízza magát.
Az evangéliumban Szent Lukács kihangsúlyozza, hogy Jézust a Szentlélek vitte a pusztába. Akkor érték a kísértések Jézust, mikor a Jordánban való megkeresztelkedése után hosszú időn át csendben, a pusztában imádkozott. Nem akkor ér bennünket sem a kísértés, amikor eltávolodunk Istentől, amikor közömbösek leszünk iránta, hanem amikor közeledünk hozzá, amikor érezzük a Szentlélek irányítását az életünkben.
Jézus felismerte, hogy éhes. Éhes volt Istenre, éhes a szeretetre. És a sátán nem beszélt butaságokat. Ha józan ésszel hallgatjuk, megállapíthatjuk, hogy igaza van. Logikus érveiből azonban hiányzik Isten. Arról akarta meggyőzni Jézust, hogy önmagáról gondoskodjon, felhasználva az isteni erejét: teremtsen magának meg mindent, amire éhes, az embereket kötelezze arra, hogy vessék alá magukat neki, és csodatetteivel nyerje el mindenki csodálatát. Jézus azonban elsősorban Isten szavával akar táplálkozni, Isten szeretete fontosabb neki minden más szükségesnél. És nem azért akarja szeretni Istent, amit tőle kap, hanem mert Isten maga a szeretet. És tudja, hogy Isten nem az ő erejével akarja elnyerni a szeretetünket, nem a hódolókat, hanem barátokat akar.
Ezután a sátán egy időre eltávozott Jézustól, de vissza fog térni akkor, mikor Jézus a Getszemáni kertben imádkozik. Azt kell látnia, hogy az emberek nem változnak meg, elutasítják Isten szeretetét. Jézus azonban ekkor sem adja fel a reményt.
Látva az én életemet, még mindig nem mondja, hogy kár volt engem szeretni. Itt az újabb alkalom, ebben a nagyböjti időszakban, hogy szembenézzünk a magunk és éhségével, hogy mire éhezünk, mire vágyunk, és felismerjük a kísértéseinket. Jézus segít, ha véle szoros kapcsolatban töltsük ezt a szent időt, hogy az Úr Feltámadásának Ünnepe a mi lelki feltámadásunk is legyen.

2022-03-06

______________________________

Évközi 6. vasárnap

Az Úr Jézus felemelte tekintetét. Jó lenne ha mi is feltekintenénk, ne folyton csak magunk elé néznénk, mint aki fél attól, ami körülveszi. Jó lenne ha nem engednénk, hogy a szívünket mardossa a félelem másoktól, a problémáinktól, attól, ami ránk vár, ami velünk történhet, attól, hogy nem leszünk képesek ellátni a feladatainkat, attól, hogy nem vagyunk elég jók.
Az Úr Jézus beszél, utat mutat. Sokan köréje gyűltek, sokan messziről jöttek ide, hogy hallgassák, mert az embereknek szükségük van olyan szavakra, amelyik ösztönöznek, lelkesítenek. Szükség van hiteles szavakra, amelyek megmutatják, hogyan lehetünk boldogak. Mert manapság sok beszéd elhangzik, sokan áltatnak minket mesékkel, hamis ígéretekkel. Már kiábrándultunk a szép, de üres szavakból.
Jézus fölemeli tekintetét, és látja a tanítványait, ezeket az egyszerű embereket, nagy részük nem sokat tanult, talán nem is mindent értenek meg, de nyitott szívvel hallgatják.
Jézus beszél, de olyasmiket mond, amit nem szívesen hallgatok: boldogok vagytok ti szegények, ti éhezők, ti, akik sírtok, akiket üldöznek. Nem értem. Nem akarok szegény lenni, annál kevésbé szeretnék éhezni, vagy sírni, vagy üldözött lenni. Jézusnak a szavai mintha igazolnák azok vádjait, akik szerint a keresztények szeretik a szenvedést, állandóan a kereszttel foglalkoznak. Mintha igazuk lenne azoknak, akik szerint Isten szemében az értékes, aki szenved, akinek rosszul megy a sora, mert majd a mennyországban annál boldogabb lesz, minél többet szenvedett ebben az életben. Sajnos, túl sok keresztény hiszi, hogy Isten örömét leli a szenvedéseinkben, hogy állandóan próbára akarja tenni a gyermekeit, szerencsétlenségeket, betegségeket küldve rájuk. Micsoda torz elképzeléseink vannak Istenről! Melyik szülő kínozza a szeretett gyermekeit? Hát akkor Isten, aki jobban szeret bennünket bárkinél, hogy tenne ilyet?
Akkor hogyan kell érteni Jézus szavait? Nem azért vagyunk boldogok, mert szegények vagyunk, vagy éhezünk, vagy sírunk, vagy üldöznek. Ezek rossz dolgok, melyeket nem kívánjuk sem magunknak, sem másoknak. Boldogok vagyunk, ha Isten a legfőbb gazdagságunk, leginkább Istenre vágyunk, ő a mi legfőbb örömünk, és boldogak vagyunk, ha akkor is Istent tudjuk választani, ha emiatt kellemetlenségek érnek az emberek részéről. Azért vagyunk boldogok, mert Isten közelségét tapasztaljuk meg akkor is amikor szegények vagyunk, amikor nélkülözünk, amikor fájdalom ér, és amikor ellenünk fordulnak az emberek, mert Isten szívének a középpontjában van a szegény ember, Isten gondoskodik az éhező emberről, Isten megvigasztalja a szenvedőt, és védelmébe fogadja azokat, akiket azért bántalmaznak, mert megvallják a hitüket. Amikor bajban vagyunk, akkor figyel leginkább Isten, mint ahogy a szülők több figyelmet fordítanak akkor a gyermekükre, mikor beteg, szenved. Ilyen a mi Istenünk. Mindenkinek megadja, amire szüksége van. Ezért, Jézus mikor a tanítványaira ránéz, már látja, hogy mennyire kedvesek Isten szemében. Ezért boldogok, még ha ebben a pillanatban nem is észlelik a boldogságot. Mint amikor egy királyfi megszületik, még nem érti, hogy ő mennyire értékes és fontos ember, mi sem fogjuk fel teljesen, hogy mennyire szeretve vagyunk.
Szent Lukács evangéliumában Jézus nem csak boldogságokat sorol fel, hanem jajokat is mond.
Jaj neked, ha az foglalkoztat, ezen töröd a fejed, az a célod, hogy minél több pénzt szerezz. Ez lett a te világod, ez tölti be az értelmedet, a lelkedet, nem marad hely Isten számára.
Jaj neked, ha a te életedben az a fontos amit birtokolsz, az a fontos aminek látszol. Ezek nem táplálják a lelkedet.
Jaj neked, ha felszínesen élsz, egyik napról a másikra, és nem vagy képes valami szépért, valami nemesért szentelni magadat.
Jaj neked, ha csak az fontos számodra, hogy mit mondanak rólad. Csak azt a látszatát kelted, hogy élsz, sosem éled a magad életét.
Persze, aki ezek szerint él, amikre Jézus jajt mondott, nem látszanak boldogtalannak, sőt, sok esetben sikeresebbek, mint azok, akiket boldognak mondott. Az igazi boldogságot csak Isten tud adni az embernek, mert úgy teremtette, hogy csak ha Véle együtt van, akkor boldog. És ez nem csak majd a halálunk után fog megvalósulni. Már most boldogok vagyunk, bármilyen rettenetes körülmények között is, mert Istenben bízunk, és felfedezzük nap mint nap hogy szeretve vagyunk.

2022-02-13

______________________________

Meglepő

Mk 8, 1-10
Jézus szívén viseli azoknak az embereknek a helyzetét, akik összegyűltek, hogy őt hallgassák. Ezek pedig éhesek. Elsősorban az ő szavaira éhesek, de szükségük van kenyérre is. Felszólítja az apostolokat is, hogy ők is keressenek megoldást. Az apostolok azonban csak az emberi lehetőségeket veszik számba, és úgy látják, hogy nincs megoldás, reménytelen a helyzet.
Hozzájuk vagyunk hasonlók, amikor Isten terveit csupán emberi eszközökkel akarjuk megvalósítani, Jézust kihagyjuk a számításunkból. Annál meglepőbb, mikor Jézus gondoskodik rólunk, és rajtunk keresztül testvéreinkről, és az is meglepő, hogy még mindig nincs elege a mi gyenge hitünkből.

2022-02-12

______________________________

Effeta

Mk 7,31-37
A mai gyógyítási történet valamiképpen eltér a szokásos gyógyításoktól, mert legtöbb esetben Jézus csak kijelentette: akarom, gyógyuljon meg! - és a beteg meggyógyult. Itt ellenben bizonyos szertartásokat végez Jézus. Bedugja az ujját az ember fülébe, nyállal megérinti az embernek az ajkait. Ez jelzi, hogy ez nem akármilyen gyógyítási történet. A teremtéskor Isten előbb megformálta az embert a kezével, majd lelket lehelt belé. Ezt a két dolgot jelenti az ujjával való megérintés, és a nyállal való megkenés. Jelképezi az új embert, amelyet Isten megteremt a megváltás során. A régi keresztelési szertartásban ugyanezeket a gesztusokat végezte a pap. Megérintette a keresztelendő fülét és ajkát és ugyanazt mondta, mint amit Jézus mondott: Effeta, nyílj meg.
Amikor megkereszteltek minket is újjáteremtett Jézus. Képesek vagyunk meghallani az Isten szavát, és azt hirdetni testvéreinknek. Nagyobb dolog történt velünk, mintha süketnémák lettünk volna, és Jézus meggyógyított volna minket.

2022-02-11

______________________________