Napi gondolatok

Az igazi öröm

Jn 16, 20-23a
A világ által nyújtott örömök mind végesek. Bármilyen nagy öröm is ér, mindig érezzük, hogy ennél többre vágyunk. A legnagyobb élvezet után is hiányérzete van az embernek. A legcsodálatosabb ajándék sem tudja a mi Lelkünk boldogság utáni vágyát betölteni. Rövid ideig örvendünk neki, mint a kisgyerek az új játéknak, utána csalódottan megállapítjuk, hogy még mindig nem vagyunk teljesen boldogok. Egyedül Jézus tudja mi lelkünket örömmel úgy betölteni, hogy nem hiányzik semmi. Aki ezt az örömet megkóstolta, azt tudja, hogy a szenvedés, a sikertelenség, a halál nem tud igazán ártani neki. Sõt, ezek alkalmak tudnak lenni. A vajúdó asszonyhoz hasonlít bennünket Jézus, amikor szenvedünk Nem értelmetlen ami szenvedésünk, mert hisszük, hogy általa új élet születik e világra.

2018-05-11

______________________________

Mennybemenetel

Szent Márk evangéliuma egy három évig tartó utazás, melyben Jézus néhány tanítványa kíséretében Palesztina összes vidékeit bejárja. Azt vártuk volna el, hogy az evangélium azzal érjen véget, hogy megérkeznek végre a kitûzött céljukhoz. Ezzel szemben úgy fejezõdik be, hogy a tanítványok ismét útra kelnek. A mai ünnepen tehát nem csupán arra emlékezünk, hogy Jézus felment a mennybe és majd a világ végén el fog jönni, hanem hogy új feladattal bízta meg tanítványait: az õ munkájának a folytatásával. Kire bízta ezt a fontos feladatot? Amint hallottuk az evangéliumból, gyenge hitû, és kemény szívû emberekre. Miért nem hisznek ezek a tanítványok, hisz találkoztak a feltámadt Krisztussal, vagy legalábbis mások elmesélték nekik hogy találkoztak Vele? Mit nem hittek ezek a tanítványok valójában? Azt minden további nélkül hitték, hogy Jézus feltámadt, de hinni Jézusban ennél többet jelent: egyesíteni az életünket az õ életével. Az hisz, aki elhatározza, hogy ugyanúgy él mint Jézus. És ez nem könnyû dolog. Nem nehéz elhinni, hogy Jézus létezett, hogy egy rendkívüli ember volt, de erre rátenni a saját életünket, ez nem könnyû. Pedig Jézus tõlünk is azt kéri, hogy oda ajándékozuk az életünket úgy, ahogy õ tette. Mit kér Jézus tanítványaitól? Hogy menjenek el az egész világra. Aki pedig útra kel, az sok mindent a háta mögött kell, hogy hagyjon. Ott kell, hogy hagyják a régi elképzeléseiket, terveiket, vallásos szokásaikat. Azt az újdonságot kell megismertessék az emberekkel, amelyet Jézus hozott. Mit kell tehát hirdetniük? Nem egy új vallást a maga szokásaival, hanem az evangéliumot, örömhírt éspedig azt, hogy Isten szeret minket feltétel nélkül, hogy Isten jó hozzánk, nem csak a jókhoz jó, hanem azokhoz is akik nem engedelmeskednek neki. Aki nem hirdeti ezt az örömhírt az valójában nem is találkozott a Názáreti Jézussal. Nem ismerte meg Istennek csodálatos jóságát.
Jézus nem azt mondja hogy minden embernek hirdessék az evangéliumot, hanem minden teremtménynek. Mert az ember a bûn következtében helytelen viszonyba került a teremtett világgal. kizsákmányolta, önzõ módon kihasználta, rombolta. Szent Pál a rómaiakhoz írt levélben mondja, hogy a teremtett világ sóvárogva várja az örömhírt a megváltást. Ha megváltozik az emberek szíve A teremtett világ hoz való viszonyulása is megváltozik.
Nem csak szóval kell hirdetniük az evangéliumot, hanem elsõsorban a maguk életével. Aki minket lát, valamiképpen Jézust látja, és azt az új életet amely elkezdõdött közöttünk.
Aki megkeresztelkedik az üdvözül, aki nem, az elkárhozik - mondja Jézus. Nem csak a keresztelés szertartására gondol Jézus, mert a megkeresztelkedés Jézusban való elmerülést jelenti. A megkeresztelt emberben Jézus élete folytatódik. Aki pedig ezt elutasítja az elkárhozik. Nem a pokolról van itt szó, hanem arról, hogy az ember oktalan döntéseivel értéktelenné teszi a saját életét.

És Jézus azt ígéri, hogy ha hirdetjük az evangéliumot, csodás dolgoknak leszünk a tanúi, mert abban a szóban amit hirdetünk, Isten ereje van jelen és mûködik. Fontos megfigyelni hogy az öt jel, amelyekrõl Jézus beszél, azok életében történnek akik elfogadják az evangéliumot.
Az elsõ jel: a nevemben ördögöket fognak kiûzni. Az ördögök jelen vannak a mi életünkben, a mi környezetünkben és tönkreteszik az életünket. Ilyen ördög a büszkeség, a birtoklási vágy, a haragtartás. Ha ezek irányítják az életünket, tönkre megyünk. De ezektõl megszabadít bennünket az evangélium. Ilyen változásoknak a tanulja az, aki befogadja az evangéliumot.
Második jel: új nyelveken beszélnek. Az emberek az erõszak nyelvét ismerik, az ellenségeskedés nyelvét, a bosszúállás, a megleckéztetés nyelvét. Mindegyik a másik fölé akar emelkedni. Az új nyelv, amelyet az evangéliumból tanulunk a szeretetnek, a megbocsátásnak önzetlen segítõkészségnek a nyelve. Ezek jelenek meg azoknak az életében, akik befogadják az evangéliumot.
A harmadik jel: kígyókat vesznek a kezükbe és azok nem ártanak nekik. Már az Ószövetség használta ezt a képet: a csecsemõ benyúl a kígyó fészkébe és az nem árt neki. A kígyó a Bibliában az embert arról gyõzi meg, hogy Isten nem akarja a javát, hogy Isten megfosztja õt a boldogságtól. De aki az evangéliumot befogadta, az immúnissá válik a kígyó marásával szemben.
Negyedik: jel ha valami mérget isznak nem árt nekik. A társadalom állandóan mérgez bennünket. A tömegtájékoztatási eszközökön keresztül, az interneten keresztül nagyon sok méreg eljut hozzánk. Meg akarnak gyõzni arról, hogy a boldogság a birtoklásban, az élvezetekben áll, hogy ma már az erkölcsi szabályok nem érvényesek. Összekeverik a jót a rosszal, hogy már nem lehet megkülönböztetni õket egymástól. Az evangélium ezzel szemben is immúnissá tesz bennünket.
Az ötödik jel: betegekre teszik a kezüket és azok jól fogják érezni magukat. Nem azt mondja az eredeti szöveg, hogy meggyógyulnak, hanem hogy jól fogják érezni magukat. A betegség hozzátartozik az emberi mivoltunkhoz. Emlékeztet bennünket arra, hogy meg fogunk halni. Az evangélium értelmet ad ezeknek a nehéz pillanatok nak is, és kétségtelen, hogy a lelki jólét jó hatással van az ember szervezetére is.
Jézus nem hagyta magukra a tanítványokat, akiket elküldött hirdetni az evangéliumot, hanem jelekkel kísérte munkájukat. Nem csodákat várunk, hanem jeleket. Ha ezek nem mutatkoznak, nem történnek változások, ez azt jelenti hogy nem hirdettük igazából az evangéliumot. De ha megengedjük, hogy az evangélium átalakítsa a mi életünket, akkor tudunk mi is az evangélium hiteles hirdetõi lenni.

Isus spune cã opera de Vestire a Evangheliei va fi susținutã de niște semne. Nu cei care vestesc Evanghelia fac anumite minuni cuvântul lui Dumnezeu realizeazã anumite schimbãri minunate în viața oamenilor
Primul semn: în numele meu vorscoate diavoli. Diavolii sunt prezenți în viața noastrã în societatea noastrã și sunt capabil sã ne distrugã viața Încercãm sã le recunoaștem. mândria, dorința de a poseda mânia sunt diavoli noștri. dacã ei ne conduc viata ne duc spre pierzanie. În schimb Evanghelia ne scapã de acești diavoli.
Al doilea semn: vor vorbi limbi noi. Oamenii vorbesc limbajul puterii al dușmaniei, al rãzbunãrii, al pedepsei. Limbajul nou al Evangheliei este limbajul iubirii, al iertarii, ajutorului dezinteresat.
Al treilea semn: iau în mânã șerpi dar ei nu le fac rãu. Deja vechiul testament folosi aceastã imagine. Spune Profetul: copilul își bagã mâna în cuibul Șerpilor și a lui fac rãu. Șarpele în Biblie îl convinge pe om sã creadã cã Dumnezeu nu-i vrea binele cã Dumnezeu îl împiedicã sã fi fericit. Dar cine e primește în viața lui evanghelia devine immun fațã de mușcãtura acesto rserpi. Al patrulea semn: beau ceva otravitor și nu le doneazã. Prin multe cai ajunge la noi otrava. Prin mass media, prin internet, vrea sã ne convingã sã credem cã posesia și plãcerile înseamnã fericirea. Cã normele morale nu mai sunt azi valabile, amesteca Binele cu rãul, sã fie mai greu sã le deosebim. Evanghelia însã ne de imunitate fațã de acease otrãvuri.
Al cincilea semn: dacã pun mâine pe bolnavi, ei se vor simți bine. Traducerea nu este corectã cã ei se vor vindeca pentru cã boala face parte din natura omului ne amintește de moartea noastrã fizicã care se apropie. Dar evanghelia da sens acestor momente grele, ne ajutã sã fim senini și în aceste clipe. Și bineînțeles, seninãtatea are efecte pozitive și asupra sãnãtãții trupului. Iisus nu i-a lãsat singuri pe ucenicii sãi de care i-a trimis sã vesteascã Evanghelia ci i-a însoțit prin semne. Nu ne așteptãm la minuni și la semne, adicã la schimbãrile aduse e de Evanghelie in viata oamenilor. În viața oamenilor. Dacã nu aduce nici o schimbare, înseamnã cã nu am vestit bine evanghelia. Dar dacã permitem ca Evanghelia În primul rând sã Transforme viața noastrã atunci putem fi și noi Vestitori autentici a Evangheliei.

2018-05-10

______________________________

Igazság Lelke

n 16, 12-15
Jézus tudtukra adja a tanítványoknak, hogy az õ készületi idejük befejezõdött, mondhatni, hogy véget ért az apostolképzõ kurzus. Ez azonban nem azt jelenti, hogy õk már mindent tudnak. Jézus azt mondja: még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erõsek. Isten megtapasztalta hogy az embernek nem elég elmagyarázni a dolgokat, még ha írásban adja nekik, az sem elég. Hiába beszéltek a próféták, hiába volt a Törvény, õ maga kellett, hogy eljöjjön és megmutassa, mit jelent igazi emberként Isten igaz népe lenni.
És miután Jézus eltávozott tanítványai körébõl, az igazság Lelke vezeti õket. Az igazság Lelke nem abban mutatkozik meg, hogy felháborodást érzünk magunkban, amikor igazságtalanság ért minket, hanem az Istenrõl, és az emberrõl szóló igazságra tanít meg. Arra, hogy akkor vagyunk igazi emberek, amikor olyanok vagyunk mint Jézus. Az igazság Lelke biztat és kedvet teremt a lelkünkben ahhoz, hogy áldozatokat hozzunk testvéreinkért, közösségünkért, és mikor ezt sikerül megtennünk, olyan örömet érzünk a lelkünkben, melyet semmilyen földi dolog nem képes nyújtani. Ezzel már elkezdõdött bennünk az igazi élet az Isten Országa.

2018-05-09

______________________________

Jobb nektek, ha elmegyek

Jn 16, 5-11
Jézus búcsúzik a tanítványaitól, és azok szomorúan veszik tudomásul, hogy Jézus elmegy. Jézus azt mondja nekik: jobb nektek ha én elmegyek. Furcsák ezek a szavak, hisz néha irigykedve gondolok az apostolokra, akiknek alkalmuk volt Jézust a saját szemükkel látni. Érinthették õt, hallhatták a hangját, míg én mindezeket csak elképzelni tudom. Ugyanakkor azokra a helyzetekre is gondolok, amikor éppen az akadályozta meg az embereket abban, hogy higgyenek Jézusban, hogy megszokták a látását, a hallását. Csak az embert látták benne és nem ismerték fel Istent. Gyakran mondjuk mi is, hogy embertársainkban Jézussal találkozunk, de testvérünknek az emberi mivolta, a maga hiányosságaival, korlátaival nehézzé teszi, hogy benne felismerjük Jézust. Õ közénk jött, egy lett közülünk, de nem azért hogy eggyel többen legyünk, hanem azért, hogy elvezessen minket Istenhez. Egyrészt elõttünk jár, mutatva az utat, jelezve, hogy nem lehetetlen azt végigjárni, hisz Õ is megtette azt, másrészt pedig ott lakik bennünk, Szentlelke irányít, bátorít, vigasztal. Jó nekünk, hogy elment Jézus azért, mert így még közelebb került hozzánk.

2018-05-08

______________________________

Aki védelmemre kel

Jn 15, 26 - 14, 4a
Jézus megígéri hogy elküldi a Paracletoszt, amit a mi olvasmányos könyvünk vigasztalóként fordít, bár azt jelenti: aki védelmünkre kel. Õ az, aki szembeszáll azzal aki minket vádol. A sátán éppen ezt jelenti: az aki vádol. Igen a világ vádol bennünket és folyton ezt súgja nekünk, hogy nem jól döntöttél, te túl gyenge vagy ehhez, úgysem tudod megtartani azt amit Jézus kér tõled, hogy elpazarolod a fiatal éveid et olyasmire, ami nem tud boldoggá tenni, és elszalasztasz lehetõségeket melyeket a világ felkínál neked. Ezzel szemben Paracletosz emlékeztet bennünket Jézus szavaira és segít megérteni azokat, emlékeztet arra, hogy Jézus valóban szeret minket, ezért mutat rá újra és újra a keresztre. Szükség van tanúkra, akik a világ elõtt tanúskodnak Jézus szeretetérõl, bátor emberekre, akik nem félnek a rossztól, mert jól tudják, hogy a rossz bennük is jelen van, de nem tud ártani nekik, mert megtapasztalták a bocsánatot. De szükségük van olyan tanúkra is, akik nem félnek a jótól, vagyis mernek próbálkozni, kezdeményezni, reszkírozni, hallgatva arra a csendes biztatása, amelyet a Szentlélek súg a lelkük mélyén. Szükség van arra, hogy a mi életünk tanúskodjon, nem ami tökéletességünkrõl, hibamentességünkrõl, hanem a bennünk mûködõ isteni kegyelem erejérõl. Ennek erejébõl vagyok képes bizalmat ajándékozni annak a testvéremnek is, aki már sokszor bebizonyította, hogy nem érdemes benne bízni, ebbõl ered az erõ építeni a kapcsolatokat olyan testvéreimmel is, akikkel természetem szerint nem szívesen vagyok együtt. Ez ad erõt olyan feladatokat is vállalni testvéreim javára, a közösségemért, melyeket nem sokan értékelnek és nem becsülnek meg eléggé. És amikor ez nehéz, nem csak védelmemre kel a Szentlélek hanem meg is vigasztal.

2018-05-07

______________________________

Húsvét 6. vasárnapja

Sokat szoktunk beszélni a szeretetrõl. Mit ért az alatt, valaki, mikor azt mondja a másiknak: én szeretlek? Legtöbbször arra a vonzalomra gondol, amelyet a másiknak a szépsége ébreszt benne, de lehet hogy az ügyessége, talpraesettsége, a tehetsége tetszik neki, vagy pedig hálás valamiért, amit az tett, érette. Szeretem, mondja - mert úgy gondolom, hogy ha ez a személy az enyém lenne akkor ez engem boldoggá tenne. Az emberek mondanak is ilyeneket egymásnak, hogy nem tudnék élni nélküled, hogy bármit megtennék, csak az enyém légy, mert nélküled nem tudnék boldog lenni. Ezt a szeretetet nevezik a görögöknél erosznak. És ez nem egy rossz dolog, hiszen Isten ültette belénk. Úgy teremtett minket, hogy egymásra szükségünk legyen, egymást kiegészítsük, egymásnak örömet tudjunk okozni. Ennek a szeretetnek megvannak a hiánnyosságai is. Könnyen elfeledkezünk arról, hogy mi magunk is ajándékokká legyünk a másik számára, és csak önmagunkra gondolunk.
Ha két személy közötti kapcsolat csak az eroszra épül, ez a kapcsolat nagyon törékeny, mert ha valamelyiknek az elvárásait nem teljesíti a másik, az könnyen felrúgja a kapcsolatot. Jézus a mai Evangéliumban nem errõl a fajta szeretetrõl beszél. Az agapé kifejezést használja. Ez a klasszikus görög nyelvben nem is létezik. Az evangéliummal született meg, és kifejezetten azt a szeretetet jelenti, amelyre Jézus tanít meg minket a mai evangélium. Jézus az utolsó vacsorán mondott beszédébõl olvastunk ma fel. Ebben a beszédében újra és újra a szeretetrõl, az agapéról beszél, jelezve, hogy számára ez a legfontosabb. Ezt köti nemcsak az akkori tanítványai lelkére, hanem a mienkre is. Szent János az elsõ levelében azt mondja, hogy Isten a szeretet. Ez nem az erosz, a biológiai szeretet, hanem agapé, az a szeretet, amelyik önmagát háttérbe tudja szorítani azért, hogy a másik boldog legyen. Ezt a szeretetet hozta közénk Jézus és ez a szeretet van jelen a mi lelkünkben is, ez indít bennünket arra, hogy a testvéreinknek a javát akarjuk, még annak is, aki rosszat tett nekünk. Ez a szeretet nem azt mondja hogy légy az enyém, hanem, hogy a legfõbb célom az, hogy téged boldognak lássalak. az életemet is odaadnám azért, hogy te boldog lehess. Maradjatok meg az én szeretetemben, mondja Jézus, és azt is megmondja, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani: megtartva az õ parancsát, vagyis a szeretetet.
Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket. Nem azt mondja Jézus, hogy: én szeretlek titeket, ezért ti is szeressetek engem. Mi nem tudjuk visszaadni Jézusnak az õ végtelen szeretetét. A közlekedésbõl veszek egy példát, ami erre kissé rávilágít: Egy utcából ki akarok hajtani autóval a fõútra, de nem tudok, mert nagy a forgalom, mindenki siet és nem akarnak beeengedni maguk elé. Már hátamnál is sor gyûlt, és dudálnak türelmetlenségükben, mert õk is ki szeretnének jönni a fõútra. Végül az egyik autó megáll és beenged maga elé. Én nem tudom neki vissza szolgáltatni azt a szeretetet, amit tõle kaptam, de alig várom a lehetõséget, hogy én is hasonlóképpen tegyek egy másikkal szemben, aki erre rászorul. Ez az isteni szeretet dinamikája amelyet belénk ültetett. Ez a dinamika átszövi az egész teremtett világot. A szülõktõl kapták a gyermekek az életet. Nem tudják nekik visszaadni de továbbadják a maguk gyermekeinek. Így mûködnek a közösségeink is. Amit kaptunk az elöljáróinktól, nevelõinktõl, nem nekik adjuk tovább, hanem azoknak, akik utánunk következnek. Ha a kezdjük számolgatni egy családban, vagy egy közösségben, hogy mi mennyit adtunk, és mennyit kaptunk, akkor a szeretet terén valami nem mûködik ott jól.
És mi a célja ennek a szeretet-dinamikának? Az öröm. Jézus azt akarja, hogy már most örömben éljünk. És ez az örömteli élet akkor valósul meg, ha megmaradunk a szeretet dinamikájában. Ez az öröm nem szûnik meg akkor sem, amikor gondokkal küzdünk, amikor a dolgok nem mennek úgy, ahogy szeretnénk. Öröm van bennünk akkor is amikor betegek vagyunk, akkor is amikor a barátaink hátat fordítanak nekünk, a hátunk mögött rosszat mondanak rólunk. Ellenben, amikor bennünk az isteni szeretet nem mûködik, eltûnik a lelkünkbõl az öröm is, még akkor is, ha külsõleg minden rendben van. Lehet részünk élvezetben, de nem örömben.
Aztán Jézus azt mondja, hogy nem szolgái, hanem barátai vagyunk. Milyen a viszony a fõnök és az alárendelt között? A fõnök parancsokat osztogat, az alárendelt teljesíti a parancsot, anélkül, hogy megkérdezné, hogy miért. Az emberek az Istennel való kapcsolatukat is így képzelték el: Isten parancsokat osztogat, és ha teljesítjük azokat, majd az életünk végén Isten megjutalmaz, ha pedig nem teljesítettük, büntetésben lesz részünk. Jézus az Istenrõl való elképzeli elképzelésünket szeretné megváltoztatni. Barátaimnak mondalak titeket, mondja. A Barátok egymás elõtt feltárják a terveinket, közösen terveznek és azokat együtt valósítják meg. Jézus megismertette velünk az Isten tervét, bevont bennünket ebbe, és velünk együtt akarja ezt megvalósítani. Isten terve pedig nem más, mint Jézus Krisztus. Azt akarja, hogy mindnyájan olyanokká váljunk mint õ, és ha Jézusnak társai vagyunk ennek megvalósításában, akkor nem a fizetségért dolgozunk, hanem azért, mert örömünket leljük a Jézussal való együtt munkálkodásban. Így érdemes élni, teljesítve Jézus parancsát: az õ szeretetével szeretni egymást.

Iubirea este o temã despre care se vorbește mult, și de cele mai multe ori când spunem cuiva cã-l iubim, de fapt ne gândim la ceea ce primim de la persoana respectiva. Vrem sã posedãm cumva persoana iubita, pentru cã ne place. Iubirea despre care vorbește Isus în Evanghelie este o iubire superioarã acestei iubiri. Când cineva iubește așa cum iubește Isus, reușește sã se punã la o parte, pentru ca persoana iubitã sã fie fericitã. Isus vrea sã ne învețe sã-i iubim cu aceastã iubire necondiționatã și gratuitã și pe cei care nu ne sunt simpatici și pe cei care ne-au fãcut rãu. Chiar dacã pare sã fie imposibilã realizarea acestei iubiri, Isus ne asigurã cã am primit de la Dumnezeu harul de a putea iubi cu aceastã iubire. Avem în fața ochilor și exemplul lui. Ne si spune în Evanghelie: iubiți-va unii pe alții așa cum eu vã iubesc pe voi. Nu spune: iubiți-ma pentru cã și eu vã iubesc pe voi. Noi nu suntem în stare sã îi restituim lui Isus iubirea cu care el ne iubește, dar putem sã o dãm mai departe fraților noștri. Un exemplu din viața cotidianã ne poate ajuta sã înțelegem mai bine cum funcționeazã aceastã iubire. Cu mașina trebuie sã ies dintr-o stradã secundarã pe drumul principal unde circulația este foarte intensã. Toatã lumea se grãbește și nimeni nu mã lasã sã intru în fața lui. Deja în spatele meu s-a format o coadã lungã, oamenii și-au pierdut rãbdarea, claxoneazã pânã ce in sfârșit cineva se oprește și mã lasã sã intru în fața lui. Simt gratitudine fațã de el dar nu îi pot restitui iubirea pe care am primit o de la el. In schimb aștept ocazia sã fac și eu la fel cu cineva cine are nevoie. Aceasta este dinamica iubirii lui Dumnezeu pe care a implantat-o în noi. În același mod funcționeazã iubirea într-o familie, într-o comunitate. Copiii nu pot restitui pãrinților iubirea primitã de la ei dar dau mai departe copiilor lor tot. Tot așa și intr-o în comunitate: acel bine pe care l-am primit de la superiorii, de la formatorii noștri nu-l putem restitui, dar îl dam mai departe celor care vin dupã noi. Dacã începem sã socotim într-o familie sau în într-o comunitate ce am dat și ce am primit, înseamnã cã ceva nu funcționeazã bine în domeniul iubirii. Care este scopul acestei dinamici a iubirii despre care ne vorbește Isus? Bucuria. Isus vrea ca deja de acum sã trãim în bucurie, nu numai dupa moarte. Bucuria noastra nu este o stare trecatoare. Rãmâne în noi dacã rãmânem în aceastã dinamicã de iubire si nu dispare din sufletul nostru nici atunci când întâmpinam probleme. Reușim sã fim bucuroși și atunci când suntem bolnavi și atunci când prietenii noștri ne trãdeazã, atunci când ne vorbesc de rãu pe la spate, în schimb, daca nu este prezentã în sufletul nostru iubirea dumnezeiascã, dispare bucuria și atunci când totul pare sã fie în ordine în viața noastrã. Putem avea parte de plãceri dar nu de bucurie.
Si Isus spune în Evanghelie cã nu-i suntem slujitori ci prieteni. Ce fel de relație existã între un șef și un subaltern? Seful da porunci Iar subalternul le executã fãrã sã punã întrebãri. Mulți oameni așa își imagineazã relația lor cu Dumnezeu: Dumnezeu ne dã porunci iar dacã le executãm bine atunci la sfârșitul vieții noastre ne va recompensa, ne va da salariul, iar dacã nu le-am executat bine vom avea parte de pedeapsa, de reținere din salariu. Isus dorește sã corecteze aceastã imagine a lui Dumnezeu din mintea noastrã. Sunteți prietenii mei, spune. Prietenii își dezvãluie planurile unul fațã de celãlalt și împreunã încearcã sã le realizeze. Isus ne-a revelat planul Tatãlui și ne invitã sã-l realizãm împreunã cu el. Și acest plan nu este altceva decât Isus Cristos. Vrea sã devenim și noi asemenea lui. Iar dacã suntem prietenii lui, colaborãm cu el în realizarea acestui plan. Deci nu lucrãm pentru salar sau pentru recompensã ci pentru cã ne face bucurie sã colaborãm cu Isus. Meritã sã trãim în acest mod îndeplinind porunca lui Isus, iubindu-ne unii pe alții cu iubirea lui Dumnezeieasca.

2018-05-06

______________________________

Ûldözzük egymást

Jn 15, 18-21
Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ezt hallva el szoktuk mondani, hogy a keresztényeket kezdettõl üldözték, és ha ennek az üldöztetésnek a formái változtak is, mind a mai napig szenvednek és meghalnak keresztények a hitükért.
Én személyesen azonban nem tapasztalom, hogy keresztény mivoltomért, vagy azért mert pap, szerzetes vagyok, különösképpen üldözne valaki. Ellenkezõleg, néha kiváltságos bánásmódban részesülök. Nem úgy bánnak velem hivatalokban, kórházakban és sok más helyen, mint a "közönséges" emberekkel szoktak.
Mégis igazak rám is Jézus szavai. Nekem is van részem üldöztetésben, és sajnos én is üldözök másokat. Miért üldözték a keresztényeket az elsõ századokban? Azért, mert az életük és szavaik emlékeztettek sok embert arra, ami nem volt rendben az õ életükben. És ma is így van ez. Egymásnak kellemetlen helyzeteket okozunk, amikor ütköztetjük az eszméket a valósággal, az értékeket az érdekekkel.
Úgy, ahogy az elsõ keresztények üldöztetésének az eredménye hitük elmélyítése volt, hasonlóképpen ezekbõl a számunkra kellemetlen helyzetekbõl is sok jó születhet. Tudatosítjuk, hogy mi fontos számunkra és mi az amit el kellene hagynunk, mi helyes és mi a helytelen.
Mégis van elõnyünk az elsõ keresztényekhez képest, mert mi hisszük, hogy a mi üldözõink, a mi testvéreink a javunkat akarják. Hogy ez igaz is legyen, elsõsorban mi tudatosítsuk magunkban, mielõtt testvérünket figyelmeztetnénk, szembesítenénk, változásra szólítanánk fel, hogy jót akarunk neki.

2018-05-05

______________________________

Szeretni, de hogyan?

Jn 15, 12-17
Jézus megparancsolja tanítványainak, hogy szeressék egymást úgy, ahogy õ szereti õket. Isten, népének a Sinai hegyen nyilatkoztatta ki a parancsait úgy, hogy a nép még a hegyhez sem közeledhetett, amelyrõl Isten szólt hozzájuk Mózesen keresztül.
Jézus egyetlen parancsot ad, és azt is a vacsora meghitt légkörében, tanítványaitól körülvéve, akik érinthetik, mellére hajthatják a fejüket, véle egy tálból ehetnek. Az egyetlen parancs a szeretet parancsa, és azt is világosan megmondja, hogy mit ért alatta: tanuljuk meg úgy szeretni egymást, ahogy õ szeret minket. És õ hogy szeret minket? Úgy, mint igazi barátunk. Mondja is, hogy az szeret igazán aki életét adja barátaiért. Nem azt kéri hogy érzelmeink legyenek egymás iránt. Nem kell vágyat éreznünk arra, hogy megöleljük testvéreinket, mert az nem tõlünk függ, hogy mit érzünk a másik iránt, de az tõlünk függ, hogy hogyan viselkedünk véle szemben. Akkor is képesek vagyunk áldozatot hozni testvérünkért, amikor ellenszenvet, vagy épp haragot érzünk iránta. Helyesen szeretni nem azt jelenti, hogy kénye-kedve szerint bánni vele, hanem azt nyújtani neki, ami a javát szolgálja. Amikor valamelyik testvérünket nehéz szeretnünk, gondoljunk arra, hogy Jézus õt is szereti, és az fáj neki, ha mi elutasítjuk azt, akit szeret.

2018-05-04

______________________________

Aki engem lát, Jézust is látja

Jn 14, 6-14
Fülöp azt kérte Jézustól, hogy mutassa meg az Atyát. Erre Jézus szemrehányóan válaszolta: még mindig nem érted Fülöp, hogy aki engem lát, látja az Atyát? Világos, hogy Jézus ezzel nem azt mondja, hogy õ maga az Atya, hisz Az atya és a Fiú más-más személy, csak azt akarja mondani hogy õ és az Atya teljes egységben vannak, hogy teljes lényükkel mindketten ugyanazt akarják. Ehhez hasonló közöttünk is elõfordul. Amikor két személy egységben vannak, azt mondhatják: mindegy, hogy velem beszélsz, vagy a másikkal, mert mindketten ugyanazon az állásponton vagyunk. Jézus többször kihangsúlyozta, hogy számára a legfontosabb az Atya akaratának teljesítése. Mindketten ugyanazt akarják, a mi megváltásunkat.
Ugyanakkor Isten minket is meghívott ebbe a szeretet-egységbe, a Szentháromság szeretet-egységébe. De ehhez meg kell tanulnunk egységben lenni egymás között, hogy aki engem lát, rajtam keresztül láthassa a keresztényeket, aki engem lát megismerhesse a ferenceseket, mert mindnyájan ugyanazt akarjuk amit Isten, és egymás javát keressük.
Távol érzem magam ettõl az egységtõl, amelyre meghívást kaptam. Ha ez az én életemben valóság lenne, nem hagyná el számat rosszindulatú megjegyzés a testvéremrõl, nem lennék ennyire közömbös testvéreimmel szemben, de nem csüggedek el gyengeségeim láttán. Szent Jakab, Szent Fülöp és a többi Apostol sem rendelkeztek azokkal a képességekkel amelyekre szükség lett volna ahhoz, hogy a Jézustól kapott küldetésüket teljesíteni tudják, mégis, Isten kegyelme képessé tette õket rá. Engem is képessé tud tenni arra, hogy aki engem lát, rajtam keresztül Jézust is láthassa.

2018-05-03

______________________________

Jézus az otthonunk

Jn 15, 1-8
Jézusnak egyik mondatát ragadom ki a mai evangéliumból. Azt mondja: aki bennem marad és én õbenne, az bõ termést hoz. Gyakran megismétli Jézus ezt a felszólítást, hogy maradjunk benne. Olyan gyakran halljuk, hogy nem is figyelünk fel rá, pedig ez meghatározza a Jézussal való kapcsolatunkat. Jézus nem a munkaadónk, aki feladatokkal halmoz el bennünket, nem is egy jó ismerõsünk, akit idõnként meg látogatunk, akinek ajándékokat adunk, és akitõl elfogadjuk az õ ajándékait. Jézusban benne lakunk. Olyan számunkra mint az otthonunk, ahová mindig haza térünk, mert tudjuk, hogy ott a helyünk. Jézussal éljük az életünket, tõle indulunk el feladataink végzésére és hozzá térünk vissza, neki mondjuk el az örömeinket, hozzá menekülünk bánatunkkal, tõle várunk vigaszt és erõt, tõle elfogadjuk a figyelmeztetést. Ha néha el is kódorgok tõle, tudom hogy mellette van a helyem.

2018-05-02

______________________________