Napi gondolatok

Mire megy el az energiánk?

Lk 13, 1-9
Jézus korában a zsidók meg voltak gyõzõdve arról, hogy minden baj, minden betegség Isten büntetése, és hogy Isten így bánik azokkal, akik nem engedelmeskednek neki. Az ilyen félelmetes Istennel senki nem akar barátkozni. Jézus azért jött, hogy megmutassa, milyen igazából Isten, és próbálja megmagyarázni hallgatóinak, hogy a szenvedések nem Isten büntetései, mert ha azok lennének, csak a nagyobb bûnösök szenvednének. A lemészárolt zsidók halálát a hatalom emberei okozták nem Isten, és azok halálának oka, akikre rádõlt a torony a megrongálódott épület volt, nem pedig Isten. Az ilyen és hasonló szerencsétlenségek, melyekrõl manapság is hallunk elgondolkodtatnak, hogy mibe fektetjük az energiánkat, az idõnket: abba-e, amiért érdemes élni és meghalni? Mert ha nem, akkor siralmasan értelmetlenül fog végzõdni ez az életünk.

2019-10-26

______________________________

Ne panaszkodj!

Lk 12, 54-59
Jézus arra szólít fel bennünket, hogy értelmezzük az idõk jeleit, és ismerjük fel az eseményekben, a körülményekben Isten mûködését. Ez nem is annyira egyszerû feladat. Ha az embereket kérdezzük arról, hogy mi a véleményük a világ folyásáról, nagyon sokan azt mondják, hogy nehéz idõket élünk, és csak rosszra számíthatunk. És ha a régi emberek feljegyzéseit olvassuk, azt látjuk, hogy õk is ugyanúgy panaszkodtak mint mi a vezetõikre, a megromlott erkölcsre, a bûnös egyházra. Sajnos, a tömegtájékoztatási eszközök is befolyásolnak bennünket, mert mindenütt csak rossz hírekrõl hallunk, olvashatunk.
Jézus arra szólít fel, hogy mi legyünk Isten mûködése evangéliumának hirdetõi, arra, hogy a hit szemével tekintsünk minden eseményre, mert Isten mindenbõl ki tud hozni valami jót, arra, hogy bízzunk az egyházban és ne csak a papok bûneit lássuk meg, hanem azt is vegyük észre, hogy az utolsó században három szent pápánk is volt.

2019-10-25

______________________________

Tüzet hoztam

Lk 12, 49-53
Jézus tüzet hozott a földre. Az igazi hit nem csendes megnyugvást hoz. Nem arra való, hogy egy jövõbeli boldogság reményében el tudjunk viselni mindenféle igazságtalanságot, anélkül, hogy lázadnánk ellenük. Az igazi hit tûz, mely belülrõl éget, nem hagy nyugton. Vágyakozás az igazibb életre, és ez nemcsak a mennyben, hanem már most, és ezért képessé tesz arra, hogy szembe álljunk azokkal is akiket szeretünk, ha visszatartanak attól amire Jézus hív. Képessé tesz arra is, hogy életünket felcseréljük, ha kell már most, az igazibbal. Kérjük Jézustól ezt a tüzet, hogy elégesse félelmeinket, kényelmességünket, és megvilágítsa az utunkat Isten felé.

2019-10-24

______________________________

II. Szent János Pál pápa

Lengyelországban született 1920-ban. Fiatal papként Rómában küldték tanulni, majd onnan hazatérve teológiai tanár lett. Késõbb püspökké szentelték, majd krakkói érsek lett és bíboros. Részt vett a Második Vatikáni Zsinat munkálatain.
1978-ban választották meg pápává. Õ volt 455 év után az elsõ nem olasz pápa és az elsõ szláv pápa. 27 évig vezette az egyházat.
Elsõ pápai beszédét ezzel kezdte: "Ne féljetek!" Életével bizonyította hogy sikerült legyõznie természetes félelmeit. Soha addig nem látott számú látogatást valósított meg különféle országokban. Nagyon sok államfõvel találkozott. Hozzájárult a kelet-európai országokban történt politikai változásokhoz. Assisiben elindította a vallások képviselõinek a találkozóját.
A párbeszédre nyitottságot akarjuk megtanulni tõle. Nincsenek ellenségeink akiktõl félénken el kellene rejtõzni. Mindenkivel készek akarunk lenni párbeszédet folytatni.

2019-10-22

______________________________

Szabad lenni a szeretetre

Lk 12, 13-21
Lehet, hogy ha Jézus helyében lettem volna, én nem utasítottam volna el az igazságtevõ szerepet, mert ha ilyesmire felkérnek, ezzel elismerik a képességeimet, a bölcsességemet, és ez nekem jól esik. Talán félre hívtam volna õket, és sorra kikérdeztem volna, majd tekintélyem tudatában adtam volna tudtukra döntésemet, hogy kinek adok igazat. Jézus azonban nem akarta ezt a szerepet, és nem csupán azért, mert kellemetlen lehet, hanem, mert a testvérek képesek kell, hogy legyenek testvéri módon viszonyulni egymáshoz.
Bár nem avatkozott bele a vagyonelosztásba, Jézus nem maradt közömbös velük szemben. Útba igazítást nyújtott nekik, és nekünk is, a példabeszéd által. Mert nekünk is lehetnek nézeteltéréseink egymás között, és szívesen vennénk, ha Jézus megoldaná a közöttünk lévõ konfliktusokat, lehetõleg nekünk adva igazat és változásra bírva a másikat. Jézus azonban csak int bennünket, hogy még ahhoz se ragaszkodjunk ami igazságos, ami kijár nekünk, hogy szabadok tudjunk lenni a testvéreink iránti szeretetre.

2019-10-21

______________________________

Évközi 29. vasárnap

Amikor igazságtalanságokat észlelünk, önkéntelenül is feltesszük a kérdést: Isten miért engedi ezt meg? Miért nem lép közbe? Miért engedi meg, hogy akinek hatalma van, kihasználja az alattvalóit? Miért engedi meg, hogy egyesek kényelmesen éljenek, bármit megengedhessenek maguknak, míg másoknak egész életükön át nélkülöznünk kell? Ezzel érvelnek azok is, akik nem hisznek Istenben: hogyha Isten jó, akkor nem ülhet tétlenül az igazságtalanságok láttán.
Jézus a mai evangéliumban válaszol erre a kérdésre, de amint szokott, most is egy példabeszédet használ fel. Ne értsük félre ezt a példabeszédet, a témája nem a sok imádság, hanem az igazság utáni vágyunk. Az imádság gyógyír arra, hogy a sok igazságtalanság láttán ne váljunk mi is gonoszokká, és türelemmel tudjunk várni arra, hogy az Úr igazságot tegyen.
A példabeszéd egyik szereplõje a bíró. A feladata az lett volna, hogy igazságot szolgáltasson, védelmébe vegye a gyengéket, az özvegyeket a hatalmasok túlkapásaival szemben. Ez a bíró ellenben csak a maga hasznát tartotta szem elõtt, és senki más nem érdekelte. Ma korrupt bírónak neveznénk.
A másik szereplõ az özvegy, akivel igazságtalanul bántak, és követeli a jogait. Furcsa, hogy épp egy özvegy folyamodik a bíróhoz. Abban az idõben a férfiak fordultak a bírókhoz ügyeikkel nem a nõk. Persze neki nem volt férje, de biztosan lett volna valaki férfi a hozzátartozói között, aki az ügyét képviselje. Ez mutatja, hogy a példabeszédben az özvegy valakit jelképez. A Szentírásban az özvegy általában Jeruzsálemet jelképezi. Mikor jól megy a sora, akkor jegyesként, vagy menyasszonyként jelenik meg, mikor azonban szomorúság éri, akkor özvegy lett. Jeremiás is így beszél Jeruzsálemrõl a Siralmakban. Hasonlóképpen Szent Lukács itt a keresztény közösséget jeleníti meg ezzel az özveggyel, akit üldöztetés ér, és akik azt várják, hogy Isten lépjen közbe, tegyen igazságot. Ma is sokszor éri igazságtalanság a keresztényeket a világi vezetõk részérõl, mert a világot az önzés, az élvezet keresése irányítja. A bíró, akinek tennie kellene valamit nem lép közbe, nem akar igazságot szolgáltatni az özvegynek. De végül igazságot szolgáltat, nem azért, mert belátja, hogy ez a helyes, hanem, mert meg akar végre szabadulni az asszony követeléseitõl. Mi is Istenhez kiáltunk, és elvárjuk tõle, követeljük, hogy avatkozzon közbe, tegyen nekünk igazságot. Sõt megpróbáljuk lefizetni is. Bizonyos dolgokat készek vagyunk megtenni azért, hogy Istent meghallgassa a kérésünket.
Nos, ez a korrupt bíró azt az istent jelképezi, akit magunknak elképzelünk, akitõl csodás közbelépést várunk el a magunk érdekében. Az igazi Isten ellenben nem maga avatkozik bele a dolgok folyásába, hanem rajtunk keresztül segít az igazságtalan helyzetekben. Jézus biztosítja tanítványait, hogy Isten igazságot fog szolgáltatni. Ha ez az igazságtalan bíró is igazságot szolgáltatott, Isten, aki valóban igazságos, annál inkább megteszi. Ezért kell kitartóan imádkozni, hogy összhangban maradjunk Istennel, és hogy amikor cselekvésre indít ezt felismerjük, és megtegyük azt, amire kér. Ha várni is kell, fontos kitartani az imában. Így, amikor az Úr érkezik, készenlétben talál bennünket. Bennünk talál hitet a Földön.

Sfântul Luca povestește aceastã parabolã într-o perioadã grea pentru comunitatea creștinã. Au început persecuțiile creștinilor și mulți și-au permis sã facã nedreptãți fațã de creștini. Ei în rugãciune au strigat la Dumnezeu cerând sã li se facã dreptate, însã Dumnezeu nu a intervenit. Unii au început sã-și piardã rãbdarea, ba mai mult, unii au abandonat credința spunând cã Dumnezeu nu este drept dacã permite acestei umiliri, și nu face nimic. Auzind parabola de azi, am putea interpreta în mod greșit mesajul ei. Am putea crede cã Isus ne încurajeazã sã insistãm sã cerem de la Dumnezeu ceea ce dorim sã primim de la el, pânã când Dumnezeu se plictisește sã ne tot audã cerând și ne satisface cererea. Dacã am interpreta în acest sens parabola, prin asta am afirma, cã Dumnezeu este nedrept. Isus ne încurajeazã sã insistãm sã continuãm sã ne rugãm, nu pentru ca sã se întâmple minuni, ci pentru ca sã nu ne pierdem rãbdarea, speranța. Rugãciunea este o activitate importantã în viața noastrã de creștini. Cine se roagã, nu trebuie convins despre asta, iar cine nu se roagã, nu poate fi convins, mai ales dacã pentru el rugãciunea înseamnã doar cerere, înseamnã doar a cere ceva de la Dumnezeu. A încercat de câteva ori dar cererea sa nu a fost îndeplinitã, deci i se pare pierdere de timp. Rugãciunea înseamnã ceva mult mai profund decât înaintarea unei cereri fațã de Dumnezeu, este instrumentul prin care suntem în contact cu Dumnezeu, discutãm cu el, îi povestim și îl ascultãm, ne încurajeazã, ne mângâie, ne spune cã ne iubește. Prin rugãciune ne dã putere sã nu reacționãm cu rãutate, sã nu rãspundem cu rãutate la rãul primit, ne dã rãbdare și ne promite cã va veni și va face dreptate. Îl așteptãm ca pe persoana cea mai dragã pentru noi, și prin rugãciune ținem vie în noi dorința de a fi cu Dumnezeu. Isus ne asigurã, cã Dumnezeu ne aude imediat când strigãm la el, nu este orb fațã de nedreptãțile din jurul nostru, din viața noastrã, doar cã nu intervine în mod miraculos ci prin oameni, trezește în sufletul oamenilor dorința de a îndrepta lucrurile, de a face ceva pentru a-i ajuta pe cei nedreptãțiți, dar pentru a putea face acest lucru, are nevoie de oameni care îl ascultã, sunt în contact cu el. De aceea cere sã nu ne obosim sã ne rugãm pentru ca sã putem auzi vocea lui și sã primim harul lui, pentru a putea îndeplini planurile sale spre binele fraților noștri.
Evanghelia de azi se încheie cu o întrebare ciudatã: când va veni fiul omului, va gãsi oare credințã pe pãmânt? Specialiștii spun cã de fapt în textul grec nu este semn de întrebare la sfârșitul acestei propoziții, cã de fapt Isus nu pune la îndoialã faptul cã va gãsi credințã când va veni, ci promite cã-l vor întâmpina cei care nu și-au pierdut speranța și au rãmas în relație cu el prin rugãciune. Nu promite cã va funcționa Vaticanul sau dieceza noastrã, parohia noastrã, dar vor rãmâne și nu își vor pierde credința cei care se roagã.

2019-10-20

______________________________

Antiochiai Szent Ignác

Antiochiai Szent Ignác az Apostoli Atyák közé tartozik, mert személyesen ismert több apostolt, és fontos szerepe volt az egyház kezdeti közösségének építésében. A hagyomány szerint Szent János Apostol tanítványa volt. Az elsõ században élt és Antiochia püspöke lett. Itt jött létre az elsõ pogány-származásúakból álló keresztény közösség. Traianus császár ideje alatt tartóztatták le, és Rómába vitték, hogy ott vadállatok elé dobják. A hajó melyen szállították kitérõket tett, így az egyes kikötõkben, az ott élõ keresztényeknek alkalmuk volt Ignácot felkeresni. Ezeknek egy-egy levelet írt válaszként a látogatásukra. Így született a hét levele. Az akkor terjedõ eretnekségekkel szemben Ignác a leghatékonyabb védelmet a püspökökkel való szoros egység ápolásában látja, mint ahogy az egyház szoros kapcsolatban vagy Jézussal, és Jézus az Atyával õ használja az egyházra elõször a katolikus jelzõt.
Rómába érve sietve az amfiteátrumba vitték, ahol az oroszlánok széttépték. Traianus császár is elismeréssel volt, látva azt a bátorságot, amellyel a halált fogadta.
Tanítása számunkra is intõ: akkor lehetünk biztosak abban, hogy nem tévedünk el a lelki élet útján, ha egységben maradunk az egyházunkkal, annak vezetõivel, még akkor is, ha egyes dolgokban nem értünk velük egyet. Isten Szentlelke vigyáz rá, hogy mindig megtalálja az Egyház a helyes utat, minden idõben megtegye a szükséges lépéseket. Részünkrõl a türelem és az alázat "vértanúságára" van szükség.

2019-10-17

______________________________

Én az írástudó

Lk 11, 42-46
Jézus, miután rámutatott a farizeusok ellentmondásos magatartására, akik aggályosan igyekeztek az elõírásokat betartani, olyannyira, hogy még a mentából is tizedet fizettek, az írástudók kerültek sorra. Nekik azt vetette szemükre, hogy elviselhetetlen terheket rónak az emberekre, de õk maguk egy ujjal sem segítenek. Az Istennel való kapcsolatot akadályversenyhez tették hasonlóvá, ahol csak a nagyon ügyesek jutnak célba, a többi mind Isten büntetésre számíthat, mert annyi szabályt hoztak létre, hogy azokat emberfölötti mind megtartani. Õk persze kivételek, mert õk Isten kiválasztottjai, rájuk nem vonatkoznak ezek a szabályok.
Attól tartok, hogy Jézus szavai sok esetben rám is találók. Feladatom elvezetni embereket Istenhez, de ha az Istenhez vezetõ utat nehéznek mutatom be, amelyen lépten-nyomon bûnbe eshetünk, ahol sok mindent nem szabad, és sok mindent kötelezõ, de az emberek nem látják rajtam, hogy számomra öröm Isten felé haladni, boldogság Istennel lenni, akkor olyan elviselhetetlen terheket rakok az emberek vállára, amelyektõl legszívesebben elmenekülnek.

2019-10-16

______________________________

Avilai Szent Teréz

Október 15. Avilai Szent Teréz szûz, ás egyháztanító
Avilai Szent Teréz minden idõk legnagyobb misztikus a és a Karmelita Rend megújítója, a 16. században élt. Vidám természetû volt, szerette a szórakozást, mégis a kolostori életet választotta. Itt nagyon komolyan vette az Istennel való kapcsolatot. Gyakran volt része elragadtatásokban, misztikus élményekben. Ezektõl szeretett volna megszabadulni, kérte is az Urat, hogy kímélje meg ezektõl. Hangoztatta is, hogy a tökéletesség legmagasabb foka nem a látomásokban van, hanem abban, ha akaratunk tökéletesen beleegyezik Isten akaratába.
Úgy látta, hogy a Karmelita Rend megújulásra szorul, és erre fordította minden erejét. 17 nõi, és 15 férfi kolostor alapított az úgynevezett sarutlan karmeliták számára. Persze, emiatt sok támadás érte, sokat szenvedett, de a derûjét sikerült megõriznie. Ezt írta: jobban félnék egy savanyú apácától, mint egy sereg gonosz lélektõl.
Nekünk is szólnak szavai melyekkel önmagát szokta bátorítani: semmitõl se félj, semmi meg ne rettentsen. Isten egyedül elég.

2019-10-15

______________________________

Gonosz nemezedék

Lk 11, 29-32
Gonoszoknak nevezi Jézus a saját népe fiait, pedig sokan közülük jóindulatú emberek voltak, legtöbbjük nap, mint nap buzgón elmondták a megszokott imákat. Nem az ilyen embereket szoktuk gonoszoknak nevezni. Mi volt a vétkük, amivel kiérdemelték Jézus szigorú szavait? Az, hogy elutasították magát Jézust. Nem akarták megismerni az igazi Istent, hanem makacsul kitartottak az Istenrõl alkotott téves elképzeléseik mellett, mert az kényelmesebbnek tûnt számukra. Annyi nyitottság sem volt bennük mint Ninive lakóiban, akik ugyan nagy bûnöket követtek el, de Jónás szavára bûnbánatot tartottak.
Nem szeretnénk mi is azok közé tartozni, akiket Jézus gonoszaknak nevez, ezért igyekszünk nyitott szívvel hallgatni Jézus szavait, és megtenni azt, amire indítanak minket, még akkor is, ha ez váratlan, vagy kellemetlen változásokat hoz az életünkbe.

2019-10-14

______________________________