Napi gondolatok

Engedély

Mk 1,40-45
A napokban arról olvastunk az evangéliumban, hogy Jézus reggeltől estig betegeket gyógyított. A mai evangéliumban Szent Márk kiemel egy gyógyítási esetet a többi közül. Ez jelzi, hogy ennek az eseménynek külön üzenete van számunkra.
Furcsának tűnik, ahogy ez a leprás megszólítja Jézust. Ha akarsz meggyógyíthatsz engem. Olyan, mintha ez a beteg engedélyt adna Jézusnak, hogy őt meggyógyítsa. Igen, mert Isten nem kényszeríti ránk a jót, amit nyújtani akar nekünk. Vágyik arra, hogy meggyógyítson minket, de azt ő vágyának találkoznia kell a mi vágyunkkal. Vágyom arra, hogy az Úr meggyógyítson, vagy későbbre halasztom az engedély megadását?

2022-01-13

______________________________

Isten szava

Mk 1, 21-28
Jézus tanít a kafarnaumi zsinagógában. Nem tudjuk miről beszélt, de a hallgatóság reakciójából megérthetjük, hogy a tanítása csodálkozásra indította az embereket, és ugyanakkor felszínre jött a közöttük, a bennük jelen lévő rossz.
Isten szava ilyen hatással van ma is ránk. Rácsodálkozunk arra, hogy mennyire rólunk szólnak ezek a szavak, és mennyire igazat mondanak, ugyanakkor beleütközünk a bennünk lévő rosszba, melytől szabaddá tudnak tenni minket.

2022-01-11

______________________________

Betelt

Mk 1,14-20
Az idő betelt. Véget ért a várakozás, és elkezdődött az új korszak, amelyet Jézus nyitott meg számunkra. Az Isten Országa közel van, vagyis hamarosan beteljesedik. Nem valami diktatúra áll be, hanem teljesülnek a mi vágyaink az igazságra, a békére, a szabadságra, bőségre. Ezeket a vágyakat minden ember a szívében hordozza. És ezek hamarosan meg fognak valósulni. Ehhez azonban a mi részünkről két dolog szükséges:
1. Meg kell térnünk, vagyis más irányba haladnunk, mint eddig, abba az irányba amelyet Jézus mutat nekünk.
2. És higgyünk az evangéliumban, vagyis abban, hogy Isten szeret bennünket. Csak ez tesz képessé arra, hogy rábízzuk az életünket.

2022-01-10

______________________________

Urunk megkeresztelkedése

A nép várakozott. Vágyakoztak, reméltek mert a remény és a vágyakozás hozzátartoznak a mi lényünk legmélyéhez. Semmi nem tudja bennünk elaltatni a teljesség utáni vágyat. Az emberek várakoztak. Mindenki valami mást remélt Keresztelő Jánostól, de mindenki azt hitte, hogy ő hoz megoldást mindenre. Mi nem vagyunk a Jordán folyó mellett, de várunk valakire, valakikre, akik valami jobb világot teremtenek nekünk: várunk egy megoldást, egy kiutat abból a helyzetből, amelyben vagyunk; gyógyulást a betegségünkből, vagy annak, aki hozzánk tartozik; jobb munkakörülményeket, jobb családi életet, szeretetet; várjuk a járvány végét; mindnyájan vágyakozunk várakozunk valamire.
Ott álltak tehát az emberek Keresztelő Jánosra szegezett tekintetekkel, és azt kérdezték magukban, hogy vajon nem Keresztelő János a Messiás? Nem ő hoz választ a mi kérdéseinkre? Nem ő oldja meg a mi problémáinkat? Nem ő segít bennünket, hogy végre igazán boldogok legyünk?
Mi kitől várom a jót, melyre vágyom? A házastársamtól, hogy jobban szeressen, a főnökömtől, hogy megbecsüljön, várom a fizetésemelést, várom, hogy egy becsületesebb párt kerüljön hatalomra.
Azért várakoztak tehát ezek az emberek, mert azt hitték, hogy János a Messiás? És mit vártak a Messiástól? Hogy csapatot gyűjtsön, elkergesse a rómaiakat, akik rajtuk uralkodtak, legyen ő a király, és biztosítsa mindenikük jólétét. Aztán hadsereggel győzzön le minden nemzetet, hogy azok szolgáljanak a zsidó népnek.
János ez a lelki titán, kihasználhatta volna ezeknek az embereknek az elvárásait. Csak egy szavába került volna, és máris mindenki az ő lábainál hevert volna, mindjárt királlyá kiáltották volna. Híres ember lett volna, mindenki őt csodálta, dicsőítette volna.
Megvan bennünk is a vágy, hogy híresek legyünk. Érdekel, hogy mit mondanak rólunk az emberek, hogy jónak, ügyesnek, okosnak tartsanak, hogy ha valamit teszünk, elismerést kapjunk érte. Talán az is előfordul, hogy, ha nem veszik észre elég sokan azt, amit tettünk, próbáljuk felhívni rá a figyelmüket. Sőt, mikor mesélünk a hőstetteinkről, azokat eltúlozzuk, hogy csodáljanak. Így születnek a háború utáni hőstettek, melyeket a leszerelt katonák mesélnek, de ilyenek a vadász, meg halászmesék is.
Keresztelő János nem engedett ennek a kísértésnek. Ő egy talpig becsületes ember volt, aki nagyon jól ismerte önmagát. Tudta, hogy ő ki, de azt is, hogy ki nem. Nem hitte önmagát Istennek, és nem akarta átvenni a Messiás szerepét. Tudta, hogy az ő feladata előkészíteni az embereket a Messiás érkezésére, és nem akart nagyobbnak látszani, nem akart fontosabb lenni, mint ami volt.
Akkor vagyok igazi önmagam, ha ismerem magamat, tudom, milyen képességeket kaptam Istentől, és azt is, hogy miért kaptam azokat, mi a feladatom ebben az életben. És nem akarok mást, mint ezt a feladatot teljesíteni, mert ez ad értelmet az életemnek.
Utánam jön egy erősebb nálam – válaszolja Keresztelő János az embereknek. Ő nem vizet fog használni mint én, hanem tüzet, hogy elégesse a bűnöket.
Ugyanezt mondhatom én is. Nem én vagyok a fontos, hanem Jézus, aki engem hozzátok küldött. Én a magam szerény képességei szerint megteszem, ami tőlem telik, de majd eljön Jézus, ő az akire vágytok. Csak Ő tudja betölteni a lelkünkben lévő éhséget az örömre, a szeretetre. Valóban, a Messiás tüzet hoz, de nem azért hogy megbüntesse az embereket, hanem azért hogy meggyógyítsa a szeretet tüzét. Ki fogja égetni az életünkből mindazt, ami akadályoz abban, hogy igazán boldogok legyünk. Ha az életünket a pénz utáni rohangálás köti le, és emiatt nincs időnk arra, ami igazán lényeges lenne, ez a tűz ki fogja belőlünk ezt égetni, és mi is tovább adjunk a tűzet, melyet kaptunk. Miként a gyertya, mi is égni fogunk.
Szent Lukács evangélista nem meséli el Jézus megkeresztelkedésének történetét, mert akiknek ír, jól ismerik a történetet. Inkább azt írja le, hogy mit tett Jézus miután megkeresztelkedett. Az első gesztusa megmutatja, hogy hogyan akarja elhozni a megváltást számunkra. Miután megkeresztelkedett, Jézus imádkozni kezdett. meg akarja érteni velünk is, hogy az örök élet magja, amelyet a keresztségkor belénk ültetett Isten, csak akkor tud kisarjadni, csak akkor tud növekedni, ha keressük Istent. Az imádság teremti meg az alkalmas körülményeket ahhoz, fejlődjön bennünk az, ami igazából vagyunk.
Kik is vagyunk?
És megnyílt az ég, és a Szentlélek, mint egy galamb Jézusra ereszkedett. Benne lakozik a Szentlélek teljessége, ő a Fiú, aki mindenben követi az Atyát, akiben az Atyának kedve telik. Ugyanezt a Szentlelket kaptuk meg mi is, és Jézussal együtt mi is képesek vagyunk mindenben a mennyei Atya kedvét keresni, és ő is a mienket, mert mi is kedvelt gyermekei vagyunk.
A mai napon, amikor Jézus megkeresztelkedésére emlékezünk, visszagondolunk arra a napra, amikor mi magunk részesültünk a keresztség szentségében. Legtöbbünket úgy kereszteltek meg, hogy nem is tudtuk, hogy mi történik velünk, de tőlünk függ, hogy ma akarunk-e Isten fiai, a Szentlélek hordozói lenni. Nem mi vagyunk a Messiás, de ha szoros kapcsolatban maradunk Jézussal, ő tüzet hoz a mi életünkbe, megvigasztal és vigasztalókká tesz testvéreink számára.

2022-01-09

______________________________

Térjetek meg!

Mt 4,12-17. 23-25
Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!
Az lenne a nagyszerű, ha elhinném, hogy megtérni nem azt jelenti, hogy elveszítek valami jót. Az lenne a nagyszerű, ha bíznék abban, hogy Jézus a legnagyobb öröm, az élet kiteljesedése, aki nem megtilt, hanem szabaddá tesz a rossztól.

2022-01-07

______________________________

Meggyőződés és találkozás

Jn 1, 43-51
Natanaelnek megvoltak a tanulmányok által jól megalapozott meggyőződéseit. Jól tudta, hogyan Messiás nem származhat Názáretből. De mikor Jézussal találkozott, ez meggyőzte arról, hogy tényleg ő a Messiás, és már nem számítottak eddigi meggyőződései.
A Jézussal való találkozás tesz képessé, hogy túllépjek meggyőződéseimen, megrögzött szokásainkon, és megengedjem, hogy valami új kezdődjön el az életemben.

2022-01-05

______________________________

Hol laksz?

Jn 1,35-42
Nézzétek, az Isten Báránya! Nem az Isten hőse, bajnoka, bölcs embere, hanem báránya, akit feláldoznak, aki feláldozza önmagát.
A többi tanítvány nem hallottam meg, akit Keresztelő János mondott. Nem is csoda. Nem valami lelkesítő arra vállalkozni, olyan valaki mellé szegődni, aki feláldozza magát, akinek nem fognak tapsolni.
Furcsa a kérdés: hol laksz. Jézus nem furcsállta a kérdést, pedig nem lakott sehol. Mégis meghívta őket magához. Az életében akartak részt venni, nem csak látogatóba menni hozzá.
Tőlünk is megkérdi ma Jézus: mit kerestek? Talán azt, hogy légy szíves segíts a betegségem leküzdésében, adj jó gondolatokat, adj jó testvéreket stb. Nem: azt, hogy veled lakjam, veled éljem a napjaimat, hogy hozzád tartozzam.

2022-01-04

______________________________

Nem ismertem

Jn 1,29-34
Azért jöttem, hogy megismertessem őt. Nem ismerte őt... nem tudta, hogy ő az. Ő az új ember, aki teljesen összhangban van Istennel.
Ismertető jel a galamb volt számára: a megváltás, mely Istentől jön tisztává tesz, mint a galamb. Mindegy, hogy mit rontottunk el eddig, a Szentlélek újrateremt....
Mi már arról tanúskodhatunk, hogy a Szentlélek elkezdte a mi életünk újjáteremtését is, mióta Jézus megjelent az életünkben.

2022-01-03

______________________________

Istenért

Lk 2,36-40
Anna özvegy volt, ami abban a korban a társadalom legalacsonyabb szintjét jelentette. De ő nem hagyta magát, igyekezett önmagát hasznossá tenni azáltal, hogy a templomban szolgált. Az evangélium azt mondja, hogy imádsággal és böjttel szolgált az Úrnak éjjel és nappal. A templom nem tartott el imádkozó asszonyokat. Anna bizonyára takarított, mosott, esetleg vart, de ezeket imádságnak tekintette, mert Istenért végezte.
Bármi a feladatunk, imádsággá változik, ha Istenért végezzük, nem pedig a sikerért, vagy, hogy megfeleljünk mások elvárásainak.

2021-12-30

______________________________

Szent János

Látta és hitt. Ebből a két szóból áll Szent János története. De mi lesz velünk, akik nem láthattunk semmit abból, amit ő látott. Kénytelenek vagyunk megelégedni azzal, amit János, meg mások elmeséltek nekünk.
Igazából nem is ezen múlik a hit. Akkor is sokan láttak, mégsem hittek. A Feltámadás után 40 napig volt Jézus tanítványai körében, vagyis újra és újra megmutatkozott nekik, egyesek mégsem hittek. Mert hinni azt jelenti, hogy el merjük engedni a magunk biztonságait, és rábízzuk magunkat Istenre, hogy ő vezessen ahova akar.
Szent János mielőtt értelmével felfogta volna, hogy mi történt, a lelki szemeivel, már látott és hitt, bízott. És erre a fajta látásra nekünk is lehetőségünk van ma is.

2021-12-27

______________________________