Napi gondolatok

A vihar lecsendesítése

- Életünkben sokszor vannak viharok, kudarcok, konfliktusok önmagunkkal, embertársainkkal. Tudjuk mi lenne a megoldás, de a félelem meggátol bennünket abban, hogy megvalósítsuk. Jézus itt van közöttünk, de körülötte csend van, olyan mintha nem is lenne itt. Mintha aludna. A bárkában is ott volt, de aludt. Amikor Jézus felébred, a hitük gyengeségét veti tanítványai szemére.
- A tanítványok nem a vihartól ijedtek meg, hisz meg már régi, edzett halászok voltak. A Jézus nyugodtsága lepte meg õket, hogy ilyen viharban is tud aludni. Amikor háborog bennem valami, szinte zavar a testvérem nyugodtsága, hogy neki miért könnyebb. Miért pont nekem kell ezeket átélnem, miért nem pihenhetek én is nyugodtan, mint a másik. Itt jön be a hit kérdése. Ha hiszünk, bármilyen vihar van, Jézus a segítségünkre jön, ha nem hiszünk, elveszünk.
- Én azt hiszem, hogy a vihartól ijedtek meg. Azt hitték, hogy mindent tudnak a halászatról, a tengerrõl, de ilyen vihart még nem láttak. A váratlan, ismeretlen helyzetek próbára teszik a hitünket. Hinni Istenben azt jelenti, hogy bízni benne, hogy amit mond, azt megteszi, még ha jelenleg alszik is.
- Jézus nem félt a tengertõl, mert õ alkotta tengert is, és amit alkotott, attól nincs miért tartania. A víztõl féltek a korabeli emberek, mert úgy vélték, hogy a gonosz erõknek a menedékhelye. A bûnnek én adok létet az életemben, Isten segítségével le is tudom gyõzni.
- Az apostolok félelmükben összetartottak. Együtt harcoltak a viharral szemben, és Jézust felköltötték, hogy õ is segítsen.

2012-01-28

______________________________

Magunkkal visszük Jézust

Jézust felköltötték a legédesebb álmából, és úgy tûnik, ilyenkor õ is durcásabb, mint máskor. Pedig igazuk van szegény tanítványoknak. A bárka telik meg vízzel, veszélyben az életük. Jöjjön, segítsen, most ne aludjon.
Néha mi is úgy érezzük, hogy süllyed el a bárkánk, hogy veszélyben vagyunk, és Jézus alszik, mintha nem törõdne azzal, hogy elveszünk.
Mi lett volna, ha nem költötték volna fel Jézust? Elsüllyedt volna a bárka? Meghaltak volna Jézussal együtt? Vagy késõbb felébredt volna magától és lecsendesítette volna a vihart? Nem tudjuk, mi történt volna, de az Úr pihentében is gondját viseli annak, akit szeret. Amikor szemrehányást teszünk Neki, amiért nem akkor, és nem úgy segített, ahogy mi elvártuk volna, a tanítványokhoz hasonlóan mi is gyenge hitünkrõl teszünk tanúságot. Bármi történjen velünk, rábízzuk magunkat. Ami tõlünk függ, csupán annyi, hogy vigyük magunkkal a bárkánkba, úgy ahogy van.

2012-01-28

______________________________

Két példabeszéd

Két példabeszédet hallottunk az Isten országáról. Az elsõ azt mondja, hogy az Isten országa olyan, mint a magvetés. Nem a magvetõ ügyességén, törekvésén múlik az eredmény. Az Isten szava, a mag önmagában hordozza az erõt a növekedéshez. A mi dolgunk csupán az, hogy megismertessük azt testvéreinkkel, õ majd növekedni fog és termést hozni.
A mustármagról szól a második példabeszéd. Isten szava jelentékteleneknek tûnik a sok „fontos” dolog mellett, melyek foglalkoztatnak, de fontosabb lesz minden másnál, mert Istennél lel mindenki otthonra.
Jézus példabeszédekben tanított. A példabeszéd az emberek életérõl szól. Ma sem elméleteket kell gyártani, hanem lefordítani az evangéliumot az emberek konkrét életére.
Sok minden érthetetlen számunkra abból, amit Jézus tanít, amit ma Jézus kér tõlünk, de ha mi is magunkra maradunk vele, mindent megmagyaráz.

2012-01-27

______________________________

Fejlõdõ kapcsolataink

Ma rokoni látogatásra jön Mária és Jézus hozzátartozói. Nem tûnik ki a szövegbõl, hogy miért akarták meglátogatni, de emlékszünk, a szombati evangéliumban a rokonok erõvel haza akarták vinni Jézust, mert úgy gondolták, megbolondult, a tegnap azt állították, hogy ördög szállta meg, tehát beteg. Talán hazamentek s magukkal hozták Máriát is, ha már elõbb nem sikerült magukkal vinniük, gondolták, talán Máriára hallgatni fog, és velük hazatér. Még Mária sem érti egészen Jézust. Még meg kell tanulnia, hogy Jézusnak társa legyen az Atya akaratának teljesítésében.
Sok mindenkit szeretünk, sok mindenkihez fûznek érzelmi szálak, de nekünk is tanulnunk kell jó kapcsolatokat építeni. Azok az igazi kapcsolataink, amelyekben egymást kölcsönösen segítjük Isten akaratának teljesítésében.

2012-01-24

______________________________

Szentlélek elleni bûn

Jézus az Isten országának evangéliumát hirdeti: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. Jelen vannak olyan írástudók, a hallgatóság között, akik nem csupán elutasítják a meghívást, hanem azt, ami nyilvánvaló, az ellenkezõjével magyarázzák, a jót rossznak mondják. Jézus próbál érvelni, rávilágítani az álláspontjuk ésszerûtlenségére, azért, hogy nehogy valaki bedõljön állításaiknak. A sátán nem harcolhat önmaga ellen. Jézus az, aki az erõsnek, a sátánnak a házába betör, megkötözi és kirabolja, kiszabadítja az embereket a hatalmából. Ugyanakkor világos Jézus számára, hogy õk akarva utasítják el az igazságot. Ez a Szentlélek elleni bûn.
Mi ilyent nem követünk el, de mégis, mintha hasonlítana ehhez, ha nem tudnék örülni annak a jónak, szépnek, amelyet Isten a testvérem életében megvalósít, hanem nagyítóval keresném a hibát, hogy rossznak mondhassam az egészet.
Mielõtt bárkirõl rosszat mondanék, igyekszem felismerni a benne lévõ jót, amiért szeretni lehet.

2012-01-23

______________________________

Évközi 3. vasárnap

Térjetek meg, mert az Isten országa elérkezett. Ez Jézus üzenetének az összefoglalója. Egy krízishelyzetben mondja ezeket a szavakat. Épp letartóztatták keresztelõ Jánost. Nem sopánkodik, hanem reményt nyújt az embereknek. Ez ma is az Egyház feladata. Nem elég észrevenni és ostorozni a bajokat, nem elég keseregni, hogy rossz irányba megy a világ, hanem reményt kell nyújtania. Az Isten országa itt van közöttünk. Amikor veszélyben a pénzünk, a jólétünk, felismerhetjük azt, hogy ennél van fontosabb érték számunkra, amibe belekapaszkodhatunk. Ez a jó hír, amit Jézus hirdet. Ennek a befogadásához meg kell térni. Azt jelenti, hogy aszerint élni, ami igazán fontos, és ne a mellékes dolgok után loholni. Ennyi az életem, hogy van egy munkahelyem, van lakásom, van valamennyi pénzem, eszem, iszom, tévét nézek, alszom s reggel mindent kezdek elölrõl? Mi az, amiért mindezt érdemes végigcsinálni? Jézus nem azt mondja, hogy viselkedj rendesen, érdemeld ki a mennyországot, hanem azt, hogy Isten eljött hozzád, az Isten országa megérkezett. Ne siránkozz tehát, hanem ébredj fel, vedd észre, ismerd fel, fogadd be, bízd rá magad.

2012-01-22

______________________________

A bárka készen áll

Nagy tömeg gyûlt össze Jézus körül. Mindenki meg akarja érinteni, hogy meggyógyuljon. Ami feltûnõ a mai evangéliumi szakaszban, Jézus a tanítványoknak meghagyja, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Mi köze a bárkának a tolongó tömeghez? Talán azon akar elmenekülni, mikor már tarthatatlannak látja a helyzetet? Nem, hanem arra áll fel, hogy beszélni tudjon az embereknek, anélkül, hogy minden oldalról taszigálnák. A bárka arra szolgál, hogy távol tudja annyira tartani magától az embereket, hogy figyelni tudjanak a szavaira. Meg akarja értetni velük, hogy nem a csodás gyógyulások a fontosak. Ennél fontosabb, hogy eljussanak az Isten országába. A gyógyulások csak jelzik a megváltást, amelyet Jézus hozott.
Jézus minket is az emberek közé küld, de nem azt akarja, hogy az õ konkrét problémáikon való segítés kössön le teljesen minket. Érdekel az emberek élete, részt veszünk belõle, velük örülünk és velük szomorkodunk, ám a bárkánk készen kell, hogy álljon, néha el kell távolodni, annyira, hogy emlékezteti tudjuk õket az igazi szükségletükre, az örök élet utáni vágyukra.

2012-01-19

______________________________

szombat-lelkiség

Ekkor határozták el Jézus halálát. Õ, bár tudta, hogy ez lesz a következménye, mégis meggyógyította a bénakezû embert. A szombatot Isten azért rendelte el, hogy védje az embert a munka rabságától, és fõleg azok hatalmától, akik dolgoztatják. Legalább egy nap egy héten legyen szabad. Ehelyett épp szombaton lett a legkevésbé szabad az ember, mert mindent meg akartak tiltani neki. Szombaton nem szabad gyógyítani, megmenteni, de szabad gyûlésezni, amelyen elhatározzák valakinek a halálát. Jót tenni tilos szombaton, de rosszat tenni szabad. És mindezt Isten nevében! Ez az a vallásosság, amellyel Jézus felvette a harcot. Érzik is ezt a farizeusok, érzik, hogy az õ vallásuk veszélyben van, ezért kell meghalnia Jézusnak.
Ma a mi életünkben mi lehet ehhez a szombathoz hasonló? Minden olyan vallásosságot szombati lelkiségnek nevezhetnénk, amely a tiltásokra épül, amelynek az a lényege, hogy mi mindent nem szabad, hogy mi minden bûn. Jézus lelkisége ezzel szemben arra a jóra, szépre figyel, melynek megvalósítására Isten indít.

2012-01-18

______________________________

Érvénytelen törvény

Az ószövetségi törvény megengedte, hogy aki éhes, a másik földjére rámehet és ehet, amit talál, de nem vihet el semmit. Szõlõt, is szedhetett és jóllakhatott, de nem edénybe nem gyûjthetett. Búzát is szedhetett kézzel, de nem használhatott sarlót. Nem tettek tehát semmi törvényelleneset a tanítványok. Még szombaton sem lett volna tilos az éhes embernek táplálkozni. A farizeusok azonban a maguk elképzelései szerint szigorítottak rajta, olyannyira, hogy szinte lehetetlenné vált, hogy ne vétsen az ember ellene. Az a törvény, amely gátolja az életet, abban a helyzetben érvényét veszíti. Ez így volt már Dávid király korában, és így van jelenleg is. Nagyon embertelenné tud válni az, aki a szabályokat fontosabbnak tartja mint az embert, aki bizonyos eszmékért kínozza a másik embert. Meg akarom tanulni Jézustól, hogy ne csak azt vegyem észre, hogy testvérek vét valamilyen törvény ellen, hanem valamilyen éhség miatt szenvedõ embert is meglássam benne.

2012-01-17

______________________________

Jelenlét és hiány

Böjtölésnek mi volt a célja? Bár mi úgy értelmezzük legtöbbször, mint a tökéletesség céljából végzett erénygyakorlatot, amellyel az ember a maga akaraterejét edzi, van annak lelki jelentése is. A test éhsége kifejezi az ember éhségét Istenre, hogy Isten fontosabb számára, mint az eledel, pedig az eledelért az ember ölni is képes. Jézus épp ezért mondja, hogy amikor velük van a võlegény, a népszép nem böjtöl, vagyis a tanítványok ne az Isten iránti éhségükre figyeljenek, amikor Isten ott van velük. Összeegyeztethetetlen a kétféle lelkiség, mint ahogy az új bor nem való régi tömlõbe, és az új szövet a régi ruhára. Nem lehet várni a Messiás eljövetelét, és ugyanakkor örvendeni a jelenlétének.
A mi lelki életünkben azonban a két állapot váltakozik. Néha távolinak érezzük az Urat, máskor meg egész közel. Mikor távol van, akkor böjtölünk, vagyis igyekszünk imádkozni, akkor is, ha nem leljük benne örömünket, végezzük feladatainkat, akkor is, ha nincs nagy kedvünk hozzá. Amikor ellenben magunk mellet érezzük õt, engedjük, hogy újat hozzon az életünkbe, felborogassa megszokott programunkat és merész utakra vezessen.

2012-01-16

______________________________