Napi gondolatok

Az Úrnak dolgozom

Jézus ebben a példabeszédben Izrael történetét foglalja össze. Isten népe a szõlõ, melyet a vezetõkre bízott. Õk azonban kisajátították, kihasználták, és nem Istenhez vezették a népet, hanem önmagukhoz. Isten küldöttei próbálták õket figyelmeztetni, de rosszul bántak velük. Végül a Fiát küldte, Jézust, akit megölnek. Jézus tudja elõre, hogy mi vár rá, de jobban szereti a népet, mint a saját életét. Odaadja az életét is, hogy meg tudja menteni.
Isten bennünket is megbízott, hogy az õ népe javára dolgozzunk. Mi is felelõsek vagyunk valakikért, ám ha nem teljesítjük a kapott feladatot, hanem csak magunkkal törõdünk, el fogja venni tõlünk a megbízatást. Hanyagságunk, felületességünk, kényelemkeresésünk, ha nem is látszik súlyos dolognak, fokozatosan a hivatásunk elvesztéséhez vezethet. Tudatosítani akarom ma, hogy az Urat szolgálom, neki dolgozom, nem akarok a magam ura lenni. A munkám gyümölcse legyen Istené és ne az én dicsõségemet szolgálja.

2012-06-04

______________________________

Mit kértek? Miért kéritek?

Emlékszünk, a tegnap Jézus ugyanezt kérdezte Bartimeustól, mint amit a tegnapi evangéliumban Jakabtól és Jánostól: mit kérsz? Mit kértek? Jakab és János azt kérték, hogy õk legyenek a fõ helyeken. Jézus a János és Jakab kérésére nemet mondott, a vak Bartimeus pedig azt kérte, hogy visszanyerje a látását, és erre a kérésre Jézus igent mondott. Miért? Mert Bartimeus, miután ismét látni kezdett, elindult Jézus nyomában. Azért akart látni, hogy követni tudja Jézust. Ennek szellemében forduljunk Jézushoz kéréseinkkel: önmagunkat keressük, vagy azt, hogy hitelesebben tudjuk követni az Urat? Bátran kérjük azt, ami segít tisztábban látni, merre megy Jézus útja itt és most.

2012-05-31

______________________________

Az életforma nem változtat meg

Az apostolok életmódot változtattak, Jézust követték, otthagyva sok mindent, épp ezért, szinte botránkozom Jakab és János kérésének hallatán. Máté evangéliumában a Zebedeus-fiak érdekében az édesanyjuk beszél Jézussal. Itt õk maguk kérik, hogy nekik jussanak majd az Isten országában a legjobb helyek. Az életforma változott, de a saját érdekünk keresése jelen van mindenikünk életében. Ha nem is akarunk miniszterek lenni, de azért szeretünk kitûnni. Tudjuk, hogy Jézus követõinek nem áll jól, ha önmagukat keresik. Mégis jelen van közöttünk is a vetélkedés, az irigység.
Képesek lesztek kiinni a kelyhet, amelyet én kiiszom? Mikor fogadalmat tettünk, igent mondtunk erre a kérdésre is, habár, miként az apostolok, mi sem tudtuk elõre, hogy mivel jár, ha komolyan vesszük az evangéliumot. Aztán azt tapasztaljuk, hogy épp olyan önzõ emberek vagyunk, és fõleg ilyenek a testvéreink, mint azelõtt voltak, pedig Jézus azt kérte, hogy közöttünk ne így legyen.
Ma lélekben ismét igent akarok mondani Jézus kérdésére, bár látom, hogy képtelen vagyok a magam erejébõl, de Jézus végül engem is el fog vezetni a teljes önátadásra.

2012-05-30

______________________________

kedd

Péter apostol mondja Jézusnak: Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged. Jézus így válaszol Péternek: Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagy mindent...
Az elsõ helyen van az õérte és csak utána az evangéliumért. Õérte lehet/szabad elhagyni mindent. Minden tettünk õérte kellene legyen. Nehéz, hogy mindig, és minden õérte legyen az életünkben. Miért? Mert szem nem látta, fül nem hallotta... És mégis egy életen át mindig és mindent csak õérte teszünk. Csak a hitben látjuk az õ arcát. Az imában szépül meg az õ arca bennünk. Ha Isten arcának szemlélésében naponta tudunk gyönyörködni, akkor az õérte végzett tetteink megszaporodnak.
Fr. Arthur

2012-05-29

______________________________

A Szent Ferenc bazilika felszentelése

Szent Ferenc, ha megkérdezték volna, sosem egyezett volna bele abba, hogy az õ tiszteletére egy ilyen hatalmas bazilikát építsenek. Emiatt voltak kezdettõl a bazilika építése ellen egyes testvérek, fõként azok, akik személyesen ismerték Szent Ferencet, és azok, akik az un. spirituálisok csoportjához tartoztak. Igyekeztek is megakadályozni az építést, összetörték a nagy perselyt, amely a bazilika építéséhez gyûjtötte az adományokat.
Ma mégis büszkeséggel tekintünk a bazilikára, mint a ferencesség jelképére. A bazilika nem Szent Ferencet, hanem Istent dicsõíti, aki Ferencen, az õ szolgáján keresztül sokakat elvezetett, és ma is elvezet az üdvösségre. Arra a helyre épült, ahol a kivégzett gonosztevõket temették el annak idején, ezért pokol kapujának nevezték a helyet, de a bazilika felépítésével nevet változtatott, a mennyország kapuja lett. Bár impozáns épület, nem az elõkelõk temploma akart lenni. Kezdettõl a szegények, a tudatlanok jártak ide, ezért is volt tele a bazilika az oktatásukra készült festményekkel, melyet a szegények bibliájának neveztek.
Mi lehet mindebbõl ma számunkra szóló üzenet? Isten dicsõségére nekünk is szabad kiemelkedõ dolgokat megvalósítani, és nem kell álszerénységbõl magunkat lebecsülnünk. Fontos azonban, hogy ne a magunk dicsõségét keressük, és ne a nagyok, az elõkelõk társaságát, hanem a mi életünket látva az egyszerû emberek is megértsenek valamit az evangéliumból.

2012-05-24

______________________________

Jézus öröme a mi igazi örömünk

Jézus a tanítványaiért imádkozik, akikrõl azt állítja, hogy a világban vannak, de nem a világból valók, mint ahogy Jézus sem a világból való. Milyen változás történt a tanítványokban, hogy most már Jézushoz hasonlóan nem a világból valók? Van valami, amit Jézus átadott nekik. Nem csupán tanításról van szó, hanem valami sokkal mélyebbrõl, ami Jézus életének lényeges eleme. Ezt Jézus örömének nevezném. Jézus azt kéri, hogy az õ öröme tanítványaiban teljes legyen. Ez az üdvösség, az új élet Krisztusban. Jézus ezt az életet tartotta a legfontosabbnak tanítványai számára, ezért imádkozott, és nem azért, hogy gond nélkül, kényelmesen éljenek a világban. Ez azt jelenti, hogy a Jézus örömét, az Istennel való életet érdemes föléje helyezni minden másnak, mit kívánunk, amiért imádkozunk. Ma, amikor bizonyos helyzetekben döntenem kell, hogy mit teszek, mielõtt megkérdezném, hogy nekem mi tetszene jobban, kérdezzem meg, hogy az Istennel való élet, az örök élet szempontjából mi lenne a jobb. Minden ilyen döntés teljesebbé teszi bennem a Jézus örömét.

2012-05-23

______________________________

Isten dicsõsége, és a mi dicsõségünk

Dicsõítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsõítsen téged. Elsõ hallásra elég zárkörûnek tûnik a dolog. Az Atya is, és a Fiú is a maga dicsõségét keresi, egymást dicsõítik meg, mindenki jól jár. Szent János evangéliumának sejtelmes hangvételébõl próbáljuk kihámozni, hogy miféle dicsõséget keres az Atya és a Fiú? Talán mást értenek dicsõség alatt, mint mi. A kereszt titka sejtet meg valamit velünk ebbõl a dicsõségbõl. Itt nem a hírnév, a hatalom dicsõségérõl van szó. A Fiú dicsõsége az a szabadság, mely képessé teszi õt arra, hogy teljesen átadja magát az Atyának, és teljesen átadja magát az embereknek, akikért képes bármilyen áldozatra.
Az Atya dicsõsége pedig az, hogy helyreáll a szeretetkapcsolat az emberekkel, akiket az Atya meg akar ajándékozni az örök élettel. Most Jézus által az emberiség igent mond Isten szeretetére.
Ma azért a kegyelemért szeretnék imádkozni, hogy ne a világi dicsõségért loholjak, hanem azt a szeretetet oltsa a szívembe a Szentlélek, amely a teljes önátadásra indít. Nem attól lesz értékes az életem, hogy a necrológiumban majd sok szép dolgot írnak rólam, hanem attól, hogy sikerült megdicsõíteni az Atyát, és testvéreimet közelebb segíteni az üdvösséghez.

2012-05-22

______________________________

Emlékezem és hiszek

A tanítványok lelkesek, mert azt hiszik, most már minden világos, most már hisznek és mindent megértettek. Sokszor nekem is az a benyomásom, amikor valamit megértek az elmélkedés során, hogy most már minden világos. Egy-egy pillanatra fellelkesülök, és azt hiszem, hogy most mér rendületlenül hiszek. Pedig Istent sohasem tudjuk teljesen megérteni. Hitünk is egy pillanat alatt elillan, ha megpróbáltatások érnek.
Jézusra szenvedések várnak, amikor bebizonyosodik, hogy mennyire gyenge a tanítványok hite, és gyáván elmenekülnek, Jézust magára hagyják.
Meglepõ, hogy Jézus nem önmagért aggódik, hanem a tanítványokért, azt akarja, hogy megõrizzék a lelkük békéjét, akkor is, ha szenvedések érik õket. Nekünk is szól a biztatás, hogy majd emlékezzünk, amikor nehéz pillanatok következnek. Bízzunk, hogy Jézusé a végsõ szó, õ az igazi gyõztes.
Egy zsidó imádság így szól: hiszek a napban, akkor is, ha nem ragyog, hiszek a szeretetben, akkor is, ha nem érzem, hiszek Istenben, akkor is, ha hallgat.

2012-05-21

______________________________

Szombat

- Jézus nevében kérni. Jézus a mi közbenjárónk. Õ az egyetlen közvetítõ Isten és ember között. Jó hallani, hogy nem azért van szükség közvetítõre, mert az Atya egy szigorú fõnök, és nehogy a haragja minket közvetlenül érintsen. Jézus azt mondja: nem mondom, hogy kérem értetek az Atyát, mert az Atya szeret titeket. Jó tudni, hogy az Atya a javunkat akarja, és szívesen ad bármit, amire szükségünk van, csak legyünk bizalommal iránta, merjünk kérni tõle.
A kéréseink megfogalmazásában akkor járunk el helyesen, ha Jézushoz hasonlóan kérünk. Jézus azért imádkozott, hogy tudja az embereket közel segíteni Istenhez. A mi kérõ imáink is ehhez hasonló kell, hogy legyen, testvéreinket segítsük általuk közel Istenhez.
Úgy képzelem ezt el, mint a villanyáramot, amely csak addig áram, amíg áramlik a vezetõn keresztül. Ha egyik vége nem megy tovább, megszûnik áramnak lenni. Az Istentõl kapott kegyelem is akkor igazi kegyelem, ha nálunk nem szigetelõdik el, nem csak a magunk javát keressük, hanem közvetítjük mások felé is.
- Úgy érzem, kapcsolatokról szól ez az evangélium. Azért szeret minket az Atya, mert kapcsolatban vagyunk Jézussal. Azt mondja: kérjetek, és kapni fogtok. Mit szoktunk kérni attól, akit igazán szeretünk? Valamikor az emberek úgy látták, hogy amit Isten alkotott, a világ jó. Aztán valamikor a középkor táján megfordult ez a szemlélet, és azt kezdték hangoztatni, hogy minden megromlott, az ördög kezében van, és ezért kell kérni Istent, hogy szabadítson ki a gonosz hatalmából. Ekkor jött létre a kérõima.
Amikor istentõl kérni akarunk, vissza kell térnünk az eredeti imához. Amit Isten alkotott, minden jó, mert õ szeret, és mi ezért hálát adunk. Úgy, ahogy azzal a személlyel teszünk, aki szeret. Azt mondjuk neki, hogy szép vagy, jó vagy, örülök, hogy veled lehetek. Nem akarlak elveszíteni. Ez a legfontosabb kérés, amellyel Istenhez fordulhatunk.
- Valamikor feltettem magamnak a kérdést, hogy miért kell nekem elvonulnom, miért nem dolgozhatom továbbra is a világban? Hisz itt is tudom szeretni, szolgálni Istent és embertársaimat. Aztán megértettem, hogy ahhoz, hogy vissza tudjak térni a világba, szükséges, hogy közelebbrõl megismerjem Istent.

2012-05-19

______________________________

Okom van a boldogságra

Jézus azt mondja: - (elmegyek és) szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.
A keresztény ember öröme elsõsorban nem a felszínen mutatkozik meg. Azok a keresztények, akik az örömet az állandóan látható mosolyban akarják megélni, csak a felszín örömére törekszenek. A keresztény embernek oka van a szomorúságra, mert nem a paradicsom kertben él, hanem azon kívül, a bûnnel tarkított világban.
Ha az örömünket csak a felszínen akarjuk megélni, az nem lesz szívós. A felszín akkor telik meg stabil örömmel, ha a tudatalattink tele van húsvéti örömmel, a feltámadás örömével, az egyszer úgy is minden jó lesz örömével. Erre a mély örömre kell, és szabad is törekedni. Ha csak a felszínen törekszünk az örömre, úgy járhatunk mint Tolsztoj: Amikor a boldogságom kerestem, mindig bûnökbe estem, és aztán megértettem, hogy az életben elég az, hogy okunk legyen a boldogságra. Az önzetlen embernek oka van a boldogságra. A Jézusban mélyen hívõ embernek oka van a boldogságra.
Fr. Arthur

2012-05-18

______________________________