Napi gondolatok

Szombat

Titokzatos Kaifásnak ez a kijelentése. Egy ember eldönti Jézus halálát és ugyanakkor szavai számunkra prófétai szavakká bizonyulnak. Olyan események is közvetíthetik felénk Isten üzenetét, amelyeket rosszaknak vélünk, amelyektõl félünk. Még akit ellenségünknek gondolunk, az is lehet számomra Isten hírnöke.
A zsidók a nép bûneit ráolvasták a bûnbakra, hogy õ haljon meg a bûnösök helyett. Itt most Jézust nevezi ki Kaifás bûnbaknak. Néha érzem, hogy egyik- másik testvéremtõl szívesen megszabadulnék. Tõlem is mások. Azt hiszem, ezekben a kapcsolatokban, ezekben a helyzetekben kell felfedeznem Isten üzenetét.
Azt hiszem, akkortól mondhatjuk, hogy testvéri közösségben élünk, amikor egymás hibáit, bûneit hordozni tudjuk, ha zavarnak is, ha szenvedést okoznak is szeretettel viszonyulunk egymáshoz.
- Ha a fõpapok szemébõl nézem a történteket, teljesen igazat adok nekik. Jön valaki, új lelkülettel, embereket toboroz, eltántorítja õket a helyes tanítástól, aztán jönnek majd a rómaiak, tönkretesznek mindent. Felborul az élet. Az ilyenfajta változásokat meg kell akadályozni. Valami rendet kell tartani. Igazuk van és még sincs. Elvesztették a kapcsolatot Istennel, ezért kialakult egy helytelen vallásszemlélet, és nemzeti öntudat. Isten nélküli nemzet, Isten nélküli vallás. Félnek a változástól. Ebbõl a mókuskerékbõl úgy lehet kilépni, ha visszatérünk a forráshoz, ha nem is mindig értünk egyet Isten döntésével, mégis keressük azt.
- Az irigység szörnyû dolog. Az ember látja a jót, amit a másik tesz, és nem tud örülni neki, hanem kisebbnek érzi magát miatta. A jótett nem csak annak a javára válik, akivel jót tesznek, hanem mindenkinek, aki körülötte van. Hiányzik az együtt örvendezés a mi közösségünkbõl is. Ha jézussal együtt tudtak volna örvendeni a körülötte lévõk, nem kellett volna ilyen formában szenvednie.
- Jézus nem mutatkozott a nyilvánosság elõtt. A vértanú életbe belefér az is, hogy az illetõ alkalmasint elrejtõzik, bujkál. Isten nagy tervébe minden belefér.
- Nagyobb csoda az, ahogy a beteg türelmemmel elviseli a betegséget, mint az, hogy meggyógyul. A szenvedéseket, nehézségeket úgy viselem-e mint akinek van reménye? Úgy megélni a liturgiát, hogy Jézus szenvedését bemutassam.
- Szent Ferenc Leó testvért Isten báránykájának nevezte. legyek én is Isten báránykája, és nem az emberek báránykája.

2012-03-31

______________________________

Gyarlók vagyunk, de isteni életre születtünk

Jézus két érvet is felhoz, amelyekkel az Istenségét bizonyítja. Az elsõ logikai eszmefuttatás: ha egyszerû embereket Isten fiainak hív a Szentírás, annál inkább azt, akit az Atya küldött. A második érv a tettei, melyeket csak Isten tud végrehajtani.
Miért nem fogadják el ezek ellenére a hallgatói Jézust? Nem mindegy nekik, hogy Jézus azt mondja magáról, hogy õ Isten Fia, vagy nem? A próféták szavait ha akarták meghallgatták, ha nem semmibe vették. Ám ha Jézus Isten Fia, akkor szavait nem lehet mellõzni. Márpedig Jézus elvárásai túllépik azt, amit az emberek hajlandók megtenni Istenért. Inkább haljon meg.
Maga az egyház is bukdácsolva, állandóan lemaradva követi az Urat, benne mi magunk is. Csak szégyenkezve tudunk arra gondolni, hogy milyen magasztos hivatást kaptunk, és mennyire lemaradunk annak megvalósításától.
Ma újra igent akarok mondani Jézusnak, tudva, hogy Õ valóban Isten, és képessé tud tenni az isteni életre, melyre meghívott.

2012-03-30

______________________________

Látta és örvendett

Ábrahám látta és örvendett.
Mikor látta Ábrahám Jézus eljövetele napját? Amikor Izsák megszületett, bár Sára már idõs volt és meddõ, másodszor pedig, amikor Izsákot Isten megóvta a haláltól. Izsák Jézust jelképezi, neve azt jelenti, hogy õ nevetett. Ábrahám szomorúságát örömre fordította Izsák.
Ábrahámhoz hasonlóan örvendünk, amikor rá merjük bízni magunkat Istenre. Õ életet tud adni akkor is, amikor már nincs rá ember számára lehetõség.
A halál sem árthat nekünk, pedig a halál minden élõnek elkerülhetetlen sorsa. Isten Úr a halál felett is. Az mer igazán élni, aki nem fél a veszteségektõl, a haláltól, mert bízik abban, aki Jézust feltámasztotta a halálból. Senki és semmi nem vehet el tõlem semmi igazán értékeset.

2012-03-29

______________________________

Önmagamtól is szabad lenni

Az igazság szabaddá tesz benneteket.
Mi a szabadság? Azt tenni, amit akarok, anélkül, hogy csorbítanám mások szabadságát. Szabadon beszélni, gondolkodni, legyenek jogaim, tiszteletben tartva mások jogait. Ilyesmit jelent a társadalomban a szabadság az alapvetõ emberi jogok megfogalmazása szerint. Szükséges ez a fajta szabadság, de nem elég. A szabadság, amelyet Jézus ígér több ennél, olyan, amely az élet teljességét nyújtja: ha megmaradtok tanításomban... a Jézus által ajánlott szabadság nem a saját fejünk utáni cselekvés, hanem Isten szavára való odafigyelés és neki való engedelmesség. Nem szubjektív igazságokra épül ez a szabadság, nem az én véleményem, az én elképzelésem az alapja, hanem az objektív igazság, az, hogy Isten életét adja értem, azért, hogy én igazán élhessek. Ez tesz szabaddá, önmagamtól is, hogy szabadon tudjam én is önmagamat odaajándékozni.

2012-03-28

______________________________

Istenre bízom magam

Jézus újra és újra elõre jelzi az õ közelgõ szenvedését és halálát. Az ellenségei csapdája egyre szorosabban szorul Jézus köré. Jézus azonban világosan értésünkre adja, hogy nem az emberektõl függ az, ami történik. Túl kicsi az ember, hogy igazán rosszat tudjon tenni Istennek. Isten önként az ember kezére adja önmagát.
Bár a haláláról beszél, mégis határtalanul bízik az Atyában, aki nem hagyja magára, és akinek a tetszését keresi Jézus minden cselekedetében. Pedig az Atya terve nem sikeres jövõrõl, kényelmes életrõl szól, hanem keresztrõl.
Teljesen elkülönül azoktól, akik nem hajlandók az Atya tervébe beilleszkedni, hanem a maguk földi logikája szerint élik az Istennel való kapcsolatukat: Istentõl sikert, jólétet várnak és elutasítják azt, amit nem értenek.
Jézus ellentéteket állít fel: én ... és ti, megyek... ti nem jöhettek, fentrõl... és lentrõl, ebbõl a világból... nem ebbõl a világból.
Érthetetlen mindez, de tõlünk is ezt kéri. Ha nem is értjük Isten logikáját, akkor vagyunk Jézus tanítványai, ha keresztté, önként vállalt áldozattá változtatjuk azt is, amit nem értünk.

2012-03-27

______________________________

Isten stílusa

Istennek ez a stílusa: a kezdeményezés tõle indul, de nem kényszerít rá, hogy elfogadjuk. Hív, de a legnagyobb mértékben tiszteli a szabadságunkat, melyet õ maga adott nekünk. Ugyanakkor szinte lélegzetvisszafojtva várja a válaszunkat, remélve, hogy igent fogunk mondani.

2012-03-26

______________________________

Nagyböjt 5. vasárnapja

Az elsõ olvasmányban arról hallottunk, hogy az Úr új szövetséget akar kötni népével, mert az elõzõ szövetséget megszegték. Most nem újabb törvényeket akar adni nekik, hanem a szívükbe akarja írni azokat. Mindenki érezni fogja, tudni fogja, hogy mi az Isten akarata.
Ezt a szívbe való beírást Jézus Krisztus által valósítja meg, aki, amint a szentleckében hallottuk, engedelmes volt, mintegy az emberek helyett, akiknek nem sikerült engedelmeseknek lenniük. Szenvedésével, és halálával örök életet szerzett nekünk.
Nem elég megcsodálni, hogy Jézus milyen nagyon szeret minket, milyen önfeláldozó módon halt meg értünk. Nem elég a nagyböjtben elmélkedni Jézus szenvedésérõl. Követni kell Õt.
Az evangéliumban szereplõ görögök is Jézust keresték. Látni szerették volna. Mit kerestek. A korabeli görögök büszkék voltak a filozófiájukra. Keresték a tökéletes életfilozófiát, a tévedésmentes gondolkodást. Talán Jézusban is egy ilyen bölcs tanítót kerestek, aki képes követõinek jobb életmódot biztosítani. Jézus a logikájukkal szemben az önmaga odaajándékozásának logikáját állítja.
A mai „görögök” a sikeres élet titkát keresik, a jól jövedelmezõ üzletet. Jézus ma is a búzamag logikáját állítja ezzel szembe. A búzamag meghal, így hoz termést. Olyan, mint a halál, amikor félretesszük azt, amihez kedvünk lenne, azért, ami a testvérünknek az igazi javát szolgálja. Ám a világot nem a sikeres üzletemberek, nem a bankok fogják megmenteni, hanem azok, akik képesek szeretni.
Ne elhatározásokat tegyünk ma, hanem figyeljünk arra a törvényre, amit Jézus a szívünkbe írt. Hallgassunk arra a belsõ hangra, amely minden helyzetben tudtunkra adja, hogy mi lenne a legnemesebb, legigazibb, legszentebb cselekedet a mi részünkrõl. Ha azt meg is tesszük, akkor éljük Jézus életét.

2012-03-25

______________________________

Nagyböjt 4. vasárnapja

Amikor a Krónikák könyve keletkezett, még nem tudta megérteni a zsidó nép, hogy hogyan engedhette meg Isten a nép történelmében bekövetkezett rettenetes dolgokat, mint amilyen a babiloni fogság volt. Nabukodonozor, a babiloni király megostromolta és elfoglalta Jeruzsálemet, felégette a templomot és a népet fogságba hurcolta. Miért engedte meg ezt Isten, ha szereti népét? Mi is feltesszük néha ezt a kérdést: Isten miért nem óv meg minket a rossz dolgoktól? A szent író azt válaszolja erre a kérdésre, hogy a nép rosszul viselkedett, vétkeztek, ezért büntette meg õket Isten.
A választott nép fokozatosan értette meg, hogy milyen igazából Isten. Lassan megértették, hogy nem isten büntet, hanem a bûnnek megvannak a rossz következményei. A bûn azért rossz, mert rosszat tesz. Isten, amikor bizonyos dolgokat tilt, vagy megparancsol, azért teszi, mert ezzel óvni akar minket a rossztól.
Mi is egyre több mindet megértünk abból, hogy ki az Isten, milyen az Isten, de ez a megértési folyamat fáradtságos. Nikodémusnak sem volt könnyû ez a folyamat. Nikodémusról csak a János evangéliuma beszél, elmondja, hogy a fõtanács tagja volt, tehát egy fontos ember. Jézus feltárja elõtte, hogy hogyan gondolkodik Isten. Fontos, amit mond: Isten meg akarja menteni az embereket. Nem akar csapdába csalni, hogy aztán megbüntethessen. Jobban vágyik a mi megmentésünkre, mint mi magunk. Nem igaz tehát, hogy isten megbüntette a zsidókat és azért kellett elszenvedniük a babiloni fogságot. Hibás döntéseiknek viselték a következményeit. Ellenben ez sem ad igazi választ arra, hogy Isten miért engedi meg azt, hogy az ártatlanok is szenvedjenek. Mint a kígyóméreg, mely megöl, úgy öli meg a hitünket, az Istenbe vetett bizalmunkat a szenvedés, melyet el kell viselnünk. Nincs számunkra sem más megoldás, mint hogy Jézusra emeljük tekintetünket. A benne való hit, a belé vetett bizalom meg fog menteni és Isten életében részesít minket.

2012-03-18

______________________________

Szombat

A nyolc boldogság lélekben szegényeket boldognak nevezi. Lélekben szegénynek lenni azt jelenti, hogy alázatosnak lenni. Elfogadni, hogy védtelen vagyok, magányos vagyok, gyenge vagyok, beismerem, hogy rászorulok Istenre és a másik emberre. Megnyitom személyem kapuját, elfogadom a segítséget. A vámos is megengedi Istennek, hogy irgalmazzon neki. A közösségeinkben is megoldódna sok probléma, ha oda mernénk állni egymás elé, és kérni, elfogadni a segítséget.
Amit elszúrt a farizeus a mai példabeszédben, hogy másoknak a hibáit nézte és a saját jó tulajdonságait. A vámos ellenben beismerte a maga hibáit, anélkül, hogy mások hibáival foglalkozott volna. Nem mintha nem látta volta azokat, de nem az volt a figyelme központjában. Ezt kell nekünk is tennünk, a mi bûnös voltunkat vigyük Isten elé.
A megtérõ is ki van téve annak a veszélynek, hogy egy idõ után farizeussá váljon az õ megtérésében. „Én képes voltam megtérni, figyeljetek rám, és tegyétek ti is ezt.” Nagy baj, amikor az ember dicsekedni kezd a saját megtérésével, a saját bûneivel. Isten irgalma kell, hogy a központban álljon, nem az én bûnös, vagy igaz voltom.

2012-03-17

______________________________

Szerda

Jézus a törvény fontosságára hívja fel a figyelmünket a mai evangéliumban. Miért kell törvényekhez, szabályokhoz alkalmazkodunk? Hisz a keresztségünk által Isten gyermekei lettünk, és meg vagyunk hívva az üdvösségre. Azt is tudjuk, hogy ha a Szentlélek hatására szeretetben élünk, akkor Istennek tetszõ életet élünk.
Akkor mégis miért van szükség törvényekre? Nem elég, ha spontán módon tesszük a jót és szeretetben élünk? Hiszen szent Ágoston is azt írta: Szeress, és tégy amit akarsz.
A bûnbeesés óta az ember minden cselekedete sebzett. A mi spontán törekvéseink, nem az Isten felé mutatnak. A kísértõ ezer módon el tud buktatni. Az alázatos ember tudja, hogy a törvény mint egy mankó, segít nekünk megmaradni az Isten útján, mindaddig nagyon fontos szerepet tölt be az életünkben, amíg meg nem erõsödünk a jóban, de ez már a szentség.
Teréz anya élete vége fele, véleményem szerint, nem sokat aggodalmaskodott azon, hogy mit szabad és mit nem; mit enged meg a törvény. Ekkorra már az õ spontán törekvései belesimultak Isten akaratába.
Fr. Arthur

2012-03-14

______________________________