|
Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 | 132 | 133 | 134 | 135 | 136 | 137 | 138 | 139 | 140 | 141 | 142 | 143 | 144 | 145 | 146 | 147 | 148 | 149 | 150 | 151 | 152 | 153 | 154 | 155 | 156 | 157 | 158 | 159 | 160 | 161 | 162 | 163 | 164 | 165 | 166 | 167 | 168 | 169 | 170 | 171 | 172 | 173 | 174 | 175 | 176 | 177 | 178 | 179 | 180 | 181 | 182 | 183 | 184 | 185 | 186 | 187 | 188 | 189 | 190 | 191 | 192 | 193 | 194 | 195 | 196 | 197 | 198 | 199 | 200 | 201 | 202 | 203 | 204 | 205 | 206 | 207 | 208 | 209 | 210 | 211 | 212 | 213 | 214 | 215 | 216 | 217 | 218 | 219 | 220 | 221 | 222 | 223 | 224 | 225 | 226 | 227 | 228 | 229 | 230 | 231 | 232 | 233 | 234 | 235 | 236 | Napi gondolatokKözvetítõkCsel 9, 31-42 Az Apostolok Cselekedetei az Egyház történetének a fõszereplõit mutatja be: Jézus, a Szentlélek és a közösség, azokkal, akik ebben szolgálatot teljesítenek. Jézus gyógyító, életet adó ereje jelen van ebben az új közösségben, amely Jézus nevében adja ezt tovább. Jézus Krisztus ma is mûködik Egyházában, a Szentlélek minket is erõvel tölt el. Kár lenne, ha mi nem használnánk fel ezt az erõt, amely Krisztustól érkezik. Kár lenne csak a magunk képességeire hagyatkozni, mikor Krisztus általunk sok csodálatos dolgot akar megvalósítani testvéreink javára. Csak hogy ehhez eleven kapcsolatra van szükségünk Jézussal, melynek elõnyt biztosítunk minden más kapcsolattal, minden más elfoglaltsággal szemben. Közvetítõk vagyunk Jézus és a testvéreink között. Látva gondjaikat, szenvedéseiket, halálukat, Jézus elé tárjuk ezeket, és Jézustól közvetítjük felé a gyógyulást, a segítséget. 2017-05-06 ______________________________ KözvetítésekCsel 8, 26-40 Érdekes látni, hogy Fülöp apostolt hogyan irányítja Isten. Megmutatja neki, hogy milyen irányba menjen, biztatja, hogy szegõdjön a kincstárnok mellé, aztán pedig, miután megkeresztelte a kincstárnokot, ismét máshová vitte. A kincstárnok olvasta a Szentírást, de ahoz, hogy annak üzenetét megértse, szükséges volt, hogy valaki azt megmagyarázza neki. Úgy, ahogy Isten az õ szeretetét, gondoskodását, segítségét embereken keresztül juttatja el hozzánk, ugyanúgy, az õ szavának a közvetítését, értelmezését is embereken keresztül küldi. Aklázatos szívre van szükségünk, hogy egymástól el tudjuk fogadni ezt a közvetítést. Hogy amikor valakinek a prédikációját, elmélkedését hallgatjuk, félre tudjuk tenni az elõítéleteinket, hogy mi már elõre tudjuk, hogy mit akar ez mondani, mert mindig ugyanazt mondja, hogy olyan unalmason beszél, hogy látszik, hogy nem készült, hogy nem nagyon tehetséges ebben, és inkább arra próbáljunk figyelni, hogy ezen gyarló szavak által mit akar nekem Isten üzenni. Ugyanakkor nekünk is feladatunk testvéreinknek hirdetni, közvetíteni Isten üzenetét. Amikor erre készülünk, ne arra gondoljunk, hogy fog-e tetszeni azoknak, akik hallgatnak, meg fognak-e dicsérni, vagy meg fognak kritizálni, hanem arra, hogy Isten mit akar üzenni általunk ezeknek az embereknek, és adjunk teret az õ üzenetének. 2017-05-04 ______________________________ Figyelmünkbe ajánlja1Kor 15, 1-8 Szent Pál apostol a figyelmünkbe ajánlja az evangéliumot. Össze is foglalja a mai szentleckében, hogy mi az evangélium tartalma: hogy Krisztus meghalt a mi bûneinkért, eltemették, harmadnak feltámadt, megjelent Péternek, megjelent az apostoloknak, és számos Krisztus-követõnek, és magának Pálnak is. Nem feltétlenül a damaszkuszi úton történtekre gondol, hanem a feltámadt Krisztussal való találkozás lelki élményére, amely meghatározta az õ életét, akárcsak a többiekét, akiknek megjelent. Azt kéri Pál olvasóitól és tölünk is, hogy tartuk meg az evangéliumot. Mit jelent megtartani? Nem csak tudomást veszünk Krisztus feltámadásáról, hanem annak fényében élünk. A feltámadás fényében végezzük a feladatainkat, küzdünk meg a nehézségekkel, a kisértésekkel is. Gondoljunk hát vissza azokra a pillanatokra, amikor a feltámadt Krisztussal találkoztunk, és ezekbõl merítsünk erõt az evangélium szerinti élethez. 2017-05-03 ______________________________ Nem tudták elhallgattatniCsel 7, 51- 8,1a Szent Lukács a mai szentleckében nem csupán elmesélni akarja Szent István diakónus vértanúságának a történetét, hanem példaként akarja a keresztények elé állítani õt, hogy lássák, milyen erõs hitet, méltóságot ad a Szentlélek minden keresztény lelkébe, aki Krisztushoz tartozik. Benne Krisztus története ismétlõdik. Isten nem lép közbe csodás módon, hogy megszabadítsa, de természetfeletti erõt ad az embernek azokban a pillanatokban, hogy tanúságot tudjon tenni Krisztusról. István is úgy érzi, mint aki fölött megnyílt az ég és látja Krisztust. Ám az a világosság, amely õt eltölti, annál nagyobb haragra, gyûlöletre gerjeszti azokat, akik nem akarnak Krisztusról tudni. Befogták a füleiket, hogy ne hallják István szavait, nehogy hatással legyen rájuk. Elhallgattatták Istvánt, de nem teljesen sikerült. Saul lelkében, aki abban a pillanatban helyeselte a meggyilkolását, termõ talajra talált a mag. István halála új termés kezdete lett az Egyházban. Ma sem az érvek, könyvek, szép beszédek fognak embereket Istenhez vezetni, hanem a mi odaajándékozott életünk. 2017-05-02 ______________________________ Ne azokkal...Csel 6, 8-15 Ma Szent István diakónus vértanúsága leírásának a kezdetérõl hallottunk. Valamiképpen Jézus története ismétlõdik itt. Akik vele vitatkoznak, különféle nemzetiségû zsidók. Olyan, mintha Pünkösdnek az ellentéte lenne: ott a különféle nemzetiségû emberek mind értették az apostolok szavát, itt is különféle nemzetiségû emberek vannak István körül, de senki nem érti. Pedig ugyanaz a Szentlélek beszél István szavain keresztül, de õk nem akarják érteni, mert a maguk vallásos szokásait védik. Azzal vádolják Istvánt, hogy káromolta Istent, és Mózest. Annak idején Jézust is káromkodással vádolták, mert Isten Fiának mondta magát. Pedig István, akár csak Jézus, teljes lényével Istent szolgálta, csak nem teljesen abban a formában, amellyel meg voltak szokva ezzel a vallásos vezetõk. A történelem során milyen sokan üldöztek másokat, gyilkoltak le embereket azért, mert másképp tisztelték Istent, mint õk. És ez ma is a gyûlöletnek, az elutasításnak a forrása tud lenni. Pedig Isten nem örül, ha a fiai veszekszenek azon, hogy hogyan kell helyesen kifejezni az iránta való szeretetet. Annak örül, amikor szeretjük testvéreinket. Mi ne azon hadakozzunk, akik más vallásúak, hanem azokkal próbáljuk Istent megismertetni, akik még nem ismerik, félreismerték, és nem szeretik Õt. 2017-05-01 ______________________________ Húsvét 3. vasárnapjaEgyik legismertebb elbeszélése az evangéliumnak az Emmauszi tanítványok története. Amikor szent Lukács ezt az evangéliumi részt írta, körülbelül 90-ben Krisztus után, az õ közösségéhez tartózó keresztények sajnálkoztak azon, hogy nekik nincs lehetõségük arra, hogy a feltámadt Krisztussal találkozzanak, mint, ahogy találkozott Mária Magdolna, mint ahogy megjelent az apostoloknak, és így nehéz hinni a feltámadásban. Szent Lukács, mint aki maga sem találkozott az Úr Jézussal földi életében, de találkozott a feltámadt Krisztussal, ezt szeretné megértetni hallgatóival, olvasóival, velünk is, hogy nekünk is lehetõségünk van a feltámadt Krisztussal való találkozásra. Ezt a választ próbáljuk felismerni a mai evangéliumban. Két tanítványról hallottunk, akik egy Emmausz nevû falu felé tartanak Húsvét napján. Az egyiknek még a nevét is megmondja szent Lukács, Kleofásnak hívják. Furcsa, hogy csak az egyiknek mondja meg a nevét. Kíváncsiak lennénk, hogy ki volt a másik. Lehet, hogy maga Lukács volt, azért nem mondta meg, hogy hogy hívják, és arra hív meg minket is, hogy szereplõi legyünk ennek az eseménynek. Szomorúan, csalódottan mennek, mert azt remélték, hogy Jézus megváltoztatja a világot, de Jézus a sírban végezte. Szomorúak voltak, nem csak azért mert Jézus meghalt, hanem azért is mert ott hagyták a közösségüket. Aki hátat fordít annak a közösségnek amelybe meghívást kapott, mindig érzi ennek a hiányát. Annak a lelkében mindig ott bujkál a szomorúság, az a sejtelem, hogy nem jól döntött. Gyakran vagyunk mi is csalódottak, csalódunk a közösségünkben, csalódunk Istenben is, aki nem sietett segítségünkre amikor, szükségünk lett volna. Amíg beszélgettek, és vitatkoztak, Jézus közeledett feléjük és velük együtt ment. Nem azt mondja, hogy Jézus megjelent nekik, hanem, hogy velük együtt ment, de õk nem ismerték fel, mert látásukban akadályozva voltak. Nem lepõdnek meg azon, hogy valaki mellettük van, de nem ismerték fel Jézust. Jézus nem akarja elhallgattatni a kételyeiket, hanem kérdéseket tesz fel nekik, hogy felszínre jöjjenek a problémák. Jézus kérdésére, hogy mirõl vitatkoznak, Kleofás idegesen válaszol. Utána elmondják, hogy ki volt Jézus. Sok szép dolgot elmondanak róla, de az õ hitvallásuk a sírral befejezõdik. Nagyon sok embernek, még keresztényeknek is, a Jézusról szóló hitvallása a sírral befejezõdik. Jézusnak nagyszerû tanítása van, Jézus sok helyzetben megsegített engem, és remélem, hogy ezután is segíteni fog, hogy érvényesüljek munkahelyemen, hogy békességben éljünk a családban, hogy ne érjen betegség, megóvjon ellenséges emberektõl mert minden csak erre a földi életre korlátozik. Nem készülök a feltámadásra, nem készülök arra, hogy Jézussal éljek. Ez a két tanítvány is ebben hibázott, hogy õk Jézus szerepét abban látták volna, hogy megszabadítsa a választott népet a Római elnyomástól. Evilági gyõzelmet, sikert, vártak tõle. Sõt, annyira ragaszkodnak a maguk elvárásaihoz, hogy hiába ragaszkodta ahhoz, hogy Jézus feltámadt, nem hitték el. Nem néztek utána a dolgoknak, nem érdekelte õket, mert õk nem így képzelték el Jézusnak a szerepét. És Jézus a Szentírásból megmagyarázta nekik az értelmét az eseményeknek. Nem az események változtak meg, hanem annak az értelmezése. Megértették, hogy Isten kezében van a történelem kormánya. Isten tervei szerint történtek ezek. Nem mintha Isten fiának a halálát akarta volna, hanem mert nem volt más mód arra, hogy az embert rádöbbentse arra, hogy nem jó irányba halad, és hogy nem olyan Isten amilyennek õ elképzeli. Valójában Lukács azt akarja mondani, hogyha testi szemeinkkel nem is láthatjuk Jézust, a szentmisében, mikor együtt vagyunk, testvéreinkkel találkozunk a feltámadt Krisztussal. Õ magyarázza meg nekünk a Szentírást, Õ töri meg a kenyeret. Ez a megtört kenyér magát Krisztust jelenti, akinek megtört az élete azért, hogy tápláljon bennünket, és minket is arra hív meg, hogy a mi életünk is odaajándékozott életté váljon együtt Krisztuséval. Megnyílt a szemük, felismerték és már el is tûnt, és ezen õk nem csodálkoztak, mert nem a testi szemeikkel látták Jézust, hanem ugyanúgy a hitben találkoztak vele, mint ahogy mi is, amikor testvéreinkkel együtt részt veszünk a szentmisén. 2017-04-30 ______________________________ Ne hazudjunk tovább1 Jn 1,5-2,2 Szent János a mai elsõ olvasmányban emlékeztet bennünket arra, hogy az életvitelünk, az egymáshoz való viszonyulásunk tükrözi, hogy mennyire vagyunk egységben Krisztussal. Külsõleg azt valljuk, hogy Istennek szentelt személyek vagyunk, vagy buzgó, öntudatos keresztények, a világosság fiai, de bizony, néha a tetteink, a testvéreinkhez való viszonyulásunk belsõ sötétségrõl árulkodnak. Sötét gondolatokat, érzéseket táplálunk a másikkal szemben. Fogadjuk meg Szent János intelmét, és ne hazudjunk tovább önmagunknak és egymásnak, hanem bûneinkkel meneküljünk Jézushoz. Õ ki tud gyógyítani belõle minket, és megtanít arra, hogy mit tehetünk azért, hogy gyógyuljanak a kapcsolataink is, hogy külsõleg-belsõleg hiteles életet éljünk. 2017-04-29 ______________________________ GamalielCsel 5, 34-52 A bölcs Gamaliel, Pálnak a tanítómestere felismeri azt, hogy a történelem Isten kezében van, ás azok az események sem esnek Isten szándékán kívül, amelyekkel esetleg mi nem értünk egyet. Isten tervét az ember úgy sem tudja megakadályozni. Gamaliel, anélkül, hogy tudta volna, vagy akarta volna, Jézus ügyét szolgálta. Az õ felszólalása is Isten terve szerint történt. Ma is Isten számos jóakaratú emberen keresztül építi az õ Országát, olyanokon keresztül is, akik nem vallják magukat vallásosoknak, katolikusoknak, de õszintén törekszenek a jóra. Együtt akarunk mûködni velük azért, hogy az emberek egészségéért, hogy békében élhessenek, hogy meglegyen mindaz, amire szükségük van az emberhez méltó élethez, hogy megszûnjön az erõszak, a gyûlölet. Együttmûködünk velük mindennek a megvalósulásában, de mi tudjuk, hogy az ember legnemesebb vágyainak a beteljesedése Krisztusban történik meg. 2017-04-28 ______________________________ Kicserélte a szívünketCsel 5, 27-33 Inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint az embereknek. Pedig nem akármilyen emberekrõl vaan szó a mai szentleckében, hanem a fõpapokról, a nép vallási vezetõirõl, akiknek a feladatuk épp az, hogy közvetítsék az emberek felé Isten akaratát. Péter és János azonban szilárdan meg voltak gyõzõdve arról, hogy nem helyesen járnak el, amikor meg akarják nekik tiltani, hogy Jézus Krisztusról beszéljenek. Azt tanultuk mi szerzetesek, hogy az elöljárók Isten akaratát közvetítik számunkra, ezért kell nekik engedelmeskedni. Sokszor mégis az a benyomásunk, hogy amit kérnek, nem felel meg teljesen Isten akaratánek. Vajon, alkalmazhatjuk azt, amit Péter mondott, hogy inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint az embereknek? Csak abban az esetben, ha minden kétséget kizárólag meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy az, amit mi tenni, vagy mondani szeretnénk, az Isten akarata. Gondoljunk csak arra, hogy Péter, aki nem sokkal azelõtt annyira féltette magát, és annyira igyekezett alkalmazkodni az emberek véleményéhez, hogy képes volt letagadni, hogy ismeri Jézust, holmi szolgálók elõtt, most a fõpapok elõtt bátran megvallotta, hogy õ akkor is Krisztusra hallgat, ha ez életébe kerül. Honnan tehetnénk szert mi is ilyen magabiztonságra, hogy ne féljünk se az elõljárók, sem a társaink sem más emberek véleményétõl, csak Isten akaratát keressük, és abban biztosak legyünk? A Szentlélek, aki Pétert bátorrá tette, minket is bátorokká akar tenni. Nekünk is megadta a bátor szívet. Csak merjük használni, és meglátjuk, milyen bátrak vagyunk. 2017-04-27 ______________________________ Észrevesszük?Csel 5, 17-26 Jézus emberei nem kevés problémát okoznak a nép vezetõinek. Ezeket a szószátyár apostolokat bezárják a börtönbe, de másnap ott találják õket ismét a templomban, ismét beszélnek az embereknek Jézus Krisztusról. Az õrök még azt sem vették észre, hogy hiányoznak a rabok. Isten angyala szelíden szabadította ki öket, sokak számára észrevétlenül. Most már a vezetõk sem mernek velük szemben erõszakosak lenni. Isten ma is szelíden, erõszakmentesen dolgozik. Ha valaki nem akarja, nem is veszi észre, de aki együttmûködik vele, annak az életében csodálatos módon megnyilvánul. Rajtunk áll, hogy észre akarjuk-e venni a mûködését, és engedni, hogy õ vezessen a hitélet kalandos útján, vagy nem veszünk tudomást róla, és azon õrködünk, hogy nehogy valami változzon az életünkben. 2017-04-26 ______________________________ |