Napi gondolatok

Paracletos

2015-05-25

______________________________

Kihasznál?

Fesztusz helytartó Pál ügyérõl mesél. Felszínesen értelmezi Pál helyzetét: valami vallásos kérdésrõl van szó, egy Jézus nevû halottról, akirõl Pál azt állítja, hogy él. Fesztusz nem nagyon érti, hogy mirõl van szó, de nem is érdekli. Szívesek a zsidókra bízta volna az ügyet, õk Jeruzsálemben döntsék el, hogy mit akarnak tenni Pállal, de Pál a császárhoz fellebbezett. Mivel római polgár, joga van hozzá.
Elgondolkodtam azon, hogy Pálnak mennyi mindenen át kellett mennie. A saját életét mentette meg azzal, hogy a császárhoz fellebbezett, mert ha Jeruzsálembe ment volna, a zsidók útközben megölték volna. Az Úr számtalanszor megmentette a haláltól Pált, de befejezte a feladatát, akkor Isten engedte, hogy Rómában megöljék. Olyan ez, mintha Isten kihasználta volna Pált. Amíg szükség van a munkájára, addig megmenti, utána, pedig hagyja meghalni.
Nem egészen értjük, de tudjuk, hogy Jézussal is ugyanez történt. Befejezte a feladatát, és utána magára hagyva halt meg.
Ha azonban Isten szemszögébõl nézzük az eseményeket, a fizikai halál nem a véget jelenti, hanem egy állapotbeli változást. Olyan, mint amikor a võlegény, vagy a menyasszony elszakad a családjától, az addigi életétõl, és egy új életet kezd, Az elszakadás a halál, a feltámadás az új élet.
Szent Pál is fokozatosan, lépésrõl lépésre adta át magát Istennek, míg végül teljesen egyesülni tudott vele.
Kérjük a Szentlelket, hogy mi is egyre inkább átadjuk magunkat Istennek, hogy aztán örökre vele élhessünk.

2015-05-22

______________________________

Legyenek egyek

2015-05-21

______________________________

Szent Bernardin

Sziénai Szent Bernardin életébõl már több mindent elmeséltem nektek. Most egyetlen, jelentéktelennek tûnõ részletre hívnám fel a figyelmeteket.
Szent Bernardin, amikor a beszédeit készítette, leírt, újra átolvasta azokat. Imádkozott, és ismét átgondolta, újra kijavította, amit írt. Valósággal megszenvedte, amíg elkészítette a beszédeit. Nem azért, mintha õ aggályos lett volna, hogy elég jó-e az, amit írt, vagy amit mondani szeretne, hanem, mert tudatában volt nagy felelõsségének. Aki Isten szavát hirdeti, az Egyházat képviseli, és nem mondhat akármit. Mint igazi ferences, a Regula 9. fejezetét szem elõtt tartva csak megfontolt, és átimádkozott beszédeket akart elmondani.
Ezt akarjuk mi is megtanulni Sziénai Szent Bernardintól. Egyrészt feladatunknak ismerjük el Isten szavának hirdetését, másrészt nem akarunk egy szót sem úgy kiejteni, Isten nevében, hogy az ne legyen az imáinak a gyümölcse.

2015-05-20

______________________________

Személyes kapcsolat

2015-05-19

______________________________

Szent Félix

Cantelicei Szent Félix egy egyszerû kapucinus laikustestvér volt. Nem tudott írni, olvasni, semmi rendkívüli dolgot nem valósított meg egész életében. 40 éven át Rómában koldult. Mezítláb, egy zsákkal járta az utcákat és gyûjtötte a testvérek részére az adományokat. Mégis, a temetésén ott volt Rómának a fele, maga V Sixtus pápa is. A pápa azonnal elindította a boldoggá avatását, és õ maga tanúskodott 18 csodáról, melyek Félix testvér életében történtek.
Nem a csodák tették õt népszerûvé, hanem ellenkezõleg, azért történtek a csodák, mert népszerû volt. Az õ csodái csak azok szemében voltak csodák, aki észrevette õket. Például, egy selyemhernyó tenyésztõ panaszkodott neki, hogy megpenészedett a selyemhernyó-állománya. Félix fogott egy papírlapot, bevizezte és rátette a hernyókra, és azok helyrejöttek.
Amit Szent Félixtõl megtanulhatunk, az emberek iránti szeretete. Mindenkihez volt egy kedves szava, mindenkire odafigyelt, mindenkit meghallgatott, és mindenkiért Istennek hálát adott. Úgy is nevezték, hogy Deogratias-testvér, mert ez volt a szavajárása.
Nem csodatevõ erõt kérünk Istentõl, hanem képességet arra, hogy ne féltsük magunkat, nyitottak, barátságosak tudjunk lenni mindenkihez, az Úr ajándékát lássuk meg minden embertársunkban, és nap, mint nap hálát adjunk értük Istennek.

2015-05-18

______________________________

Húsvét 7. vasárnapja

A mai evangéliumban tanítványaiért imádkozik Jézus, tehát értünk is. Kéri az Atyát, hogy tartsa meg õket, tartson meg minket a nevében. A Szentírásban a név a személyt jelentette. Akkor mondták, hogy ismernek valakit, ha tudták a nevét, mert a név a tulajdonságait fejezte ki. Istent nem lehetett igazán megismerni, épp ezért, Isten nevét nem szabadott kiejteni. Helyette Adonájnak, Kyriosznak, Úrnak nevezték. Jézus azért jött, hogy megismertesse velünk, milyen igazából az Isten. Így, Jézus Isten nevének a megtestesülése. Isten nevében megtartani a tanítványokat, azt jelenti, hogy Jézussal egységben maradni.
Az a csodálatos, hogy Jézus, aki a mennybe ment, itt van közöttünk, bennünk. Mindenikünkben ott él, és mûködik, de mindenikünkben a személyiségünknek megfeleõ módon. Egymáshoz tartozunk, egymást kiegészítjük, együtt vagyunk teljesek. Próbáljuk felfedezni, hogy mi az, amivel Krisztus általunk gazdagítja a közösségünket. Mindenki tud valamit tenni a közösségért, legalább annyit te is tehetsz, hogy rámosolyogsz a testvéreidre. Ha megteszed, máris úgy érezzük, hogy jó együtt lenni.
Aztán azt mondja Jézus, hogy a tanítványai a világban vannak, de nem a világból valók. Na, nem vagyunk marlakók, akik a földre kirándulni jöttünk. Ugyanúgy polgárai vagyunk országunknak, amelyben élünk, mint mások. Minket is érdekel a társadalom élete, és mi is azon dolgozunk, hogy emberhez méltó körülmények között élhessen minden ember. Hogyan kell tehát érteni azt, hogy nem vagyunk ebbõl a világból?
Tudni kell, hogy amikor az evangélium világról beszél, azokat az erõket érti világ alatt, amelyek Isten terveivel ellenkeznek: a csalás, az önzés, a hazugság, a lopás, a képmutatás, a bosszú, és ezekhez hasonlók jelentik a világot. Mi ezek között élünk, de ezek nem tartoznak hozzánk. Nem mintha ezek minket is nem piszkolnának be, de tudjuk, hogy nem tartoznak hozzánk. Nem hiába imádkozik értünk az Úr Jézus, hogy az Atya mentsen meg minket a gonosztól.
Nem csak imádkozik az Úr Jézus, hogy ne legyen bajunk a világban, hanem küld minket a világba, vagyis feladatunk, hogy Jézust vigyük oda, ahol a roszz uralkodik. Mint ahogy a sötétség ellen úgy lehet küzdeni, hogy világosságot gyujtunk, Krisztus világossága fogja szétoszlatni a bennünk, és körülöttõnk lévõ sötétséget. Ne féljünk hát, ha azt látjuk, hogy sok minden nincs rendben, nincs jól az életünkben, a családunkban, a közösségünkben, hanem hívjuk Krisztus Lelkét segítségül: jöjj Szentlélek Istenünk, add a Mennybõl érzenünk fényességed sugarát.

2015-05-17

______________________________

Cortinai Szent Margit

Cortonai Margit fiatalon anya nélkül maradt, és egy nemes ember karjaiba menekült. Évekig együtt éltek. Egy fiuk is született. Aztán az élettársát egy vadászat alkalmával valakik megölték. A kutyája vezette el Margitot a holttesthez. Azon a helyen most egy kis kápolna áll, amelyet a bûnbánat kápolnájának neveznek. Ettõl a pillanattól kezdve megváltozott az élete. Fiát a ferencesekre bízta, õ pedig az imádságnak, és a karitatív tevékenységnek szentelte magát. Létrehozott egy reguláris harmadikrendi közösséget, egy kórházat. Misztikus lelkiéletet élt, és ugyanakkor nagyon aktív volt. Jó ferencesként igyekezett békét teremteni az egymással szembenálló nemes családok között. Aztán meghalt, és testét a tiszteletére épített cortonai templomban ma is megcsodálhatjuk.
Az életrajzírók úgy állítják be, hogy ettõl a pillanattól kezdve megváltozik Margit élete. XIII Benedek pápa, amikor szentté avatta Margitot, új Mária - Magdolnának nevezte. Én ma szeretnék kilépni ebbõl a klisébõl, hogy egyes szenteket elõbb bûnösöknek, aztán megtérésük után tökéleteseknek próbálják beállítani. A megtérések igazából nem változtatják meg az embert, csak annak, ami addig is benne volt, más irányt adnak. Margitot, aki korán anya nélkül maradt, a szeretetvágy hajtotta, és ez ez nem szûnt meg a megtérése után sem. Ám az isteni kegyelem ezt a szeretetvágyat felhasználta arra, hogy Margit most már ne egy embertõl várja ezt a szeretetet, hanem Istentõl, és különös érzékenységgé alakította át azok iránt, akik hozzá hasonló módon arra, vágynak, hogy valaki rájuk figyeljen, a betegek, a szenvedõk iránt.
Mi sem eltüntetni akarjuk a lelki sebeinket, melyek veszélyeztethetik a hivatásunkat, mert könnyen téves útra, vakvágányra vezethetnek, hanem Istent kérjük, hogy alakítsa át ezeket, hogy lelki életünk kincseivé váljanak, és sok embert segítsenek közel kerülni Istenhez.

2015-05-16

______________________________

Jézus bátorít

2015-05-15

______________________________

Jézus elõttünk jár

2015-05-14

______________________________