Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 | 132 | 133 | 134 | 135 | 136 | 137 | 138 | 139 | 140 | 141 | 142 | 143 | 144 | 145 | 146 | 147 | 148 | 149 | 150 | 151 | 152 | 153 | 154 | 155 | 156 | 157 | 158 | 159 | 160 | 161 | 162 | 163 | 164 | 165 | 166 | 167 | 168 | 169 | 170 | 171 | 172 | 173 | 174 | 175 | 176 | 177 | 178 | 179 | 180 | 181 | 182 | 183 | 184 | 185 | 186 | 187 | 188 | 189 | 190 | 191 | 192 | 193 | 194 | 195 | 196 | 197 | 198 | 199 | 200 | 201 | 202 | 203 | 204 | 205 | 206 | 207 | 208 | 209 | 210 | 211 | 212 | 213 | 214 | 215 | 216 | 217 | 218 | 219 | 220 | 221 | 222 | 223 | 224 | 225 | 226 | 227 | 228 | 229 | 230 | 231 | 232 | 233 | 234 | 235 | 236 |

Napi gondolatok

Bizalom


Lk 1,26-38
Mária egy egyszerű lány volt egy jelentéktelen faluban. Isten azonban őt választotta ki arra, hogy Isten anyja legyen. Fel sem foghatta, hogy mire vállalkozik. Lehet, hogy félelmet, kételyt érzett magában, de bízott. Nem kérdezte, hogy képes lesz-e, mert nem önmagában bízott, hanem Istenben.
Ezt a bizalmat kérem, hogy ne féltsem magamat, ha Isten olyan feladattal akar megbízni, amely meghaladja a képességeimet.

2021-12-20


______________________________

Advent 4. vasárnapja


Egy látszólag jelentéktelen eseményt tár elénk a mai napon a liturgia: Mária látogatását egyik rokonánál, Erzsébetnél. Mária, mikor megtudta az angyaltól, hogy Erzsébet is gyermeket vár, hamar útra kelt, hogy meglátogassa. Furcsa, hogy egyedül útra kelt, pedig elég hosszú és veszélyes út volt, amire Mária vállalkozott. Hogyhogy nem kísérte el József, akivel házasságra készültek, vagy valamelyik rokona? Azt szoktuk mondani, hogy Mária segíteni ment Erzsébetnek. Épp ezért furcsa, hogy épp akkor hagyta ott Erzsébetet, és tért vissza Názáretbe, mikor Erzsébetnek szülnie kellett. Ezek szerint nem azért ment, hogy segítsen. Lehet, hogy nem is a történetre kell figyelnünk, hanem a benne rejlő üzenetre.
Mária magába fogadta Isten szavát. Megértette, hogy Isten meg akarja menteni az embereket, és ebben neki fontos szerepet szán. Azt is megértette, hogy Erzsébet is részese ennek a csodálatos tervnek, ezért sietett, hogy találkozzon vele, hogy erről tudjanak beszélgetni, együtt örvendeni.
Mikor befogadjuk a lelkünkbe Isten szavát, az bennünk élni kezd, konkrét tettekben mutatkozik meg. Felismerjük, hogy Istennek csodálatos terve van, egy új világot akar létrehozni, melyben boldogok az emberek, és ebben a tervben nekünk is szerepet szánt. Ha tapasztaljuk annak jeleit, Jézus jelen van bennünk, működik általunk, mi is érezzük a vágyat, hogy beszéljünk erről testvéreinkkel, akikben szintén Isten szava működik. Ez az igazi alapja a keresztény közösségeknek. Ha nem érzünk vágyat arra, hogy a lelki élményeinkről beszéljünk, lehet hogy még nem fogadtuk be a lelkünkbe Isten szavát.
Mária, mikor belépett Zakariás házába, köszöntötte Erzsébetet. Furcsa, hisz úgy illett volna, hogy Zakariást, a ház urát köszöntse előbb. De itt nem arról van szó, hogy jó estét köszön, mikor megérkezik. Mária valószínűleg köszönt Zakariásnak, és csak utána ment Erzsébethez. De Erzsébetet úgy köszöntötte, hogy tudtára adta, hogy a megváltás, az a boldog élet, melyet a Salom - a zsidó jókívánság jelent, kezdetét vette. Mária ünnepélyesen kijelentette tehát, hogy megérkezett a várva várt Messiás.
Mi is Krisztust hordozzuk magunkban, épp ezért, valahányszor találkozunk egymással, ezt az örömhírt közöljük egymással: Krisztus itt van közöttünk! Ez a mi örömünk forrása. Lehetnek nehézségek, érhet szenvedés, de az örömünk mindezt legyőzi. Ezt hirdeti az anyja mélyében örvendező Keresztelő János is.
Áldottabb vagy te minden asszonynál - kiáltott örömében Erzsébet. Minden asszony áldott, amikor életet ad. Mária azonban minden élet forrásának ad életet.
Minek köszönhetem, hogy Uramnak anyja jön hozzám – kérdi Erzsébet. Ugyanezt mondta Dávid király, mikor a Szövetség Ládáját, mely Isten jelenlétét jelentette, a palotájába vitték: Ki vagyok én, hogy az Úr ládája az én házamba betérjen?
Akkor tudunk Jézusnak örülni, ha tudatosítjuk magunkban, hogy nem érdemeltük ki semmivel az ő szeretetét. Ő mindig ingyen ajándékozza önmagát nekünk.
Boldog az, aki hitt Isten szavának. Mondja Erzsébet Máriának, de nekünk is. Mi is akkor vagyunk boldogok, ha hiszünk Isten szavának, bízunk abban, hogy azt nyújtja, ha befogadjuk, ami jó nekünk.

2021-12-19


______________________________

Kölcsönös bizalom


Mt 1,18-24
József és Mária bíztak Istenben, és Isten bízott bennük. Jézus, az Isten és az ember kölcsönös bizalmának gyümölcseként születhetett meg. Isten minket is társainak akar a megváltás művében. Előbb bízik bennünk mint mi merünk bízni benne, és erőt ad ahhoz, hogy egymást is újból és újból bizalommal tudjuk megajándékozni.

2021-12-18


______________________________

Családfa


Mt 1,1 -17
Jézus családfáját olvasva megállapíthatjuk, hogy a Szentírás legismertebb személyiségei szerepelnek ebben a hosszú listában. Kiváltak a bölcsességükkel, Istenbe vetett bizalmukkal, szeretetükkel. Ugyanakkor jelen vannak olyan személyek is a névsorban, akiknek a tetteivel nem szokás dicsekedni. Mégis, mindenikük a maguk életével közelebb hozta hozzánk a megváltást. Mindeniknek megvolt a helye Isten tervében.
Ilyen a mi életünk is. Vannak események, döntések, tettek, melyekre szívesen emlékezünk vissza, de vannak olyanok is, melyek fájnak, vagy melyekre szégyenkezve gondolunk vissza. Isten azonban mindet felhasználja a mi üdvösségünk érdekében, ezért ma hálát adhatunk az eddigi életünk minden percért.

2021-12-17


______________________________

Nem félünk tévedni


Lk 7,24-30
Jézus arra szólít fel bennünket hogy lépjünk végre ki a nézőközönség soraiból - Mit akartatok látni? - és merítkezzünk meg a bűnbánat vizében. Erre csak azok képesek, akik el merik ismerni, hogy megbocsátásra szorulnak, miként ezek a vámosok is. Ők megtapasztalták hogy Isten nem haragszik rájuk, szereti őket bűnösségük ellenére is. Ez ad erőt nekik arra, hogy ne csak a nézőközönségből figyeljék az eseményeket, hanem aktív játékosai legyenek az Istennel való kapcsolatnak, mert már nem félnek tévedni, nem félnek változtatni...

2021-12-16


______________________________

Kérdésre kérdéssel


Mt 21,23-27
Jézus gyakran használja a zsidóknál szokásos kommunikációs módot, tudniillik, hogy a kérdésre kérdéssel válaszol. Ez a módszer alkalmas arra, hogy a kérdező világosabban lássa, miért is tette fel a kérdést.
A mi esetünkben is, akkor élő a Jézussal való párbeszédünk, ha nem csak mi mondjuk el neki, ami a szívünkön van, hanem alkalmat adunk neki is arra, hogy vissza kérdezzen, és ha kellemetlen a kérdése, akkor sem mondjuk, hogy nem tudjuk a választ.

2021-12-13


______________________________

Nem ismerem fel


Mt 17,10-13
Illés eljött, de nem ismerték fel. És ugyanazt tették Jézussal is. Összecsengenek ezek a szavak Szent János evangéliumának prológusával: övéi közé jött, de övé nem fogadták el. A zsidók naponta imádkoztak a Messiás eljöveteléért, összejöveteleiken olvasták a róla szóló jövendöléseket, mikor előttük állt, még sem ismerték fel.
Naponta hallgatom szavait, naponta találkozom véle a szentáldozásban, de ritkán tudatosítom magamban azt, hogy ő az akit várok, ő az akire mindennél jobban vágyom.

2021-12-11


______________________________

Szent játék


Mt 11,16-19
János Jézusról, Jézus pedig Jánosról tett tanúságot, de az emberek elutasították mindkettőjük tanúságtételét. Ezért mondja Jézus a gyermekekről szóló példabeszédet, akik lakodalmasdit és temetésdit játszanak, de egyesek közülük nem hajlandók bekapcsolódni a játékba. A liturgia olyan mint egy játék, melyben valóságosan létrejön az amit eljátszunk. Az adventi időszak liturgiája minket is hív, hogy Jézus eljövetelére készüljünk. Igyekszünk teljes mivoltunkat ráhangolni erre a szent játékra.

2021-12-10


______________________________

A legkisebb is nagyobb


Mt 11,11-15
János és Jézus ugyanannak a folyamatnak részei. Jézus tovább viszi azt, amit János elkezdett. Nem leértékelni akarja János munkáját, mikor azt mondja, hogy az Isten Országában a legkisebb is nagyobb Keresztelő Jánosnál, hanem világosan kimondja, hogy egy új szakasz kezdődött el, melyet Isten Országának nevez. Ebben a szakaszban nem azért vannak magasabb szinten az emberek, mert jobbak lennének elődeiknél, hanem, mert Isten a lehető legközelebb jött hozzájuk.
A mi életünk minősége sem a külső körülményektől, vagy a mi igyekezetünktől lesz jobb, hanem attól, hogy több teret biztosítunk benne Jézusnak, aki hozzánk költözött.

2021-12-09


______________________________

Szeplőtelen fogantatás


Nagyon régi a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. Keleten már a 8. században ünnepelték, majd a bizánci szerzetesek hozták be Európába. Palermóban már az 1300-as években kötelező ünnep volt, jóval azelőtt, hogy 1854-ben IX Piusz pápa kihirdette volna a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Ez a dogma kijelenti, hogy a Szűzanyát Isten különleges kiváltságban részesítette, Fia, Jézus Krisztus érdemeire való tekintettel, és megóvta az eredeti bűntől.
Kérdések ébrednek bennünk ezzel a megfogalmazással kapcsolatban.
1. Isten különbséget tesz gyermekei között, és egyeseket kiváltságos kegyelmekben részesít? Miért csak Máriát óvta meg az eredeti bűntől és annak rettenetes következményeitől, és minket nem?
2. Ha így áll a helyzet, Mária nem olyan mint mi. Távolinak érezzük, hisz nekünk viselnünk kell olyan bűn következményeit melyet nem mi követtünk el.
De lehet, hogy nem Mária áll távol tőlünk, hanem a dogma megfogalmazását kell a mai ember nyelvére lefordítani. Tisztázzuk: a dogma nem Isten szava, hanem emberi szó, mely isteni igazságot közöl, de a megfogalmazáson mindig lehet javítani. A filozófiai, teológiai nyelvezet változik a kultúrával együtt. Ez a dogma olyan bibliai történetre épül, mely a mai teológusok szerint nem valós történet, hanem tanítás. A korabeli képeket felhasználva arra a kérdésre próbál válaszolni, hogy miért van jelen a világban a rossz? Mitikus nyelvezetével azt üzeni, hogy az ember okozta és okozza a rosszat, azzal, hogy eltávolodik Istentől. Az 1800-as években, mikor ezt a dogmát kihirdették, a teológusok azt hitték, hogy Ádám és Éva tényleg két konkrét személy volt, akiknek a bűnének viseljük a következményeit. A Második Vatikáni Zsinat is elismeri hogy a múltban a Mária-tisztelet eltúlozta Mária a felmagasztalását, és életidegen képet nyújtott róla. Pedig Mária hozzánk hasonló volt. Az ő élete épp úgy tele volt küzdelmekkel, mint a mienk. Néha beteg volt, néha nélkülözött, lehet hogy időnként Józseffel is vitatkoztak, szomszédokkal is lehettek nézeteltérései. Megvoltak a kételyei, nem mindig értette meg Jézust sem.
A Teremtés Könyve, melyből a mai első olvasmányt hallottuk, érzékelteti velünk, hogy kezdetben harmónia volt Isten és a teremtmények között. Mikor az Istennel való kapcsolat megromlott, a teremtmények egymáshoz való viszonyulása is összezavarodott, sőt, az embernek önmagához való viszonyulása is megromlott.
Megjelent a kígyó és meggyőzte az embert, hogy váljon önállóvá, ne függjön többé Istentől, ne törődjön Isten tervével, hanem azt tegye, amit ő akar.
Ki ez a kígyó? A korabeli Keleti irodalomban szerepel több helyen a kígyó, de a Bibliában csupán a bűnbeesés történetében szerepel. Jézus korában kezdték ezt a kígyót a rabbik azonosítani a sátánnal, de a Teremtés könyve erről nem beszél. Azt mondja, hogy a kígyó ravaszabb volt a többi teremtményeknél. Mi tudjuk, hogy az ember a legokosabb teremtmény. Valójában az ember maga ez a kígyó, mikor túl akar járni Isten eszén is, mindenhatónak képzeli magát. Mikor az ember a benne lévő kígyóra hallgat, hátat fordít Istennek, nem vesz tudomást a korlátairól, arról, hogy szüksége van Istenre.
Ha megromlott a kapcsolata Istennel, a többi emberrel is megromlik: az asszony a hibás, akit te adtál mellém, tehát te vagy a hibás - mondja Ádám. Mi is sorolhatnánk, hogy kik a hibások amiatt, hogy ilyenek vagyunk: a neveltetésem, a szüleim, a társadalom, a barátaim. A fő felelős azonban én vagyok ha a bennem lévő kígyóra, az önzésemre hallgattam, nem pedig Istenre.
Az asszony válasza is hasonló: a kígyó csapott be, vagyis nem tehetek róla ha ilyen a természetem, ha nem tudok uralkodni a vágyaimon, nem tehetek róla, hogy lelkileg ilyen gyenge vagyok.
Isten nem vonja kérdőre a kígyót, mert az maga az emberben lévő lázadás Isten ellen.
De Isten egy ígéretet tesz: megígéri, hogy az ember végül le fogja győzni a benne lévő kígyót. Ezt nevezzük proto-evangéliumnak, az az örömhír elővételezésének. Képesek leszünk önzetlenül szeretni, még az ellenségeinket is, de nem a magunk erejéből, hanem a megváltás kegyelméből. Példa erre Mária, aki befogadta a megváltás kegyelmét, és képes volt fogantatásától kezdve oda ajándékozni az életét Istennek. Ő Istenre hallgatott, és nem a kígyóra. Mária tehát nem kivétel, hisz nekünk is lehetséges ezt a szeretetet megvalósítani, ha Istenre hallgatunk. Erre biztat a mai szentleckében is az apostol: szentek és szeplőtelenek leszünk, mert ez az Isten terve velünk.

2021-12-08


______________________________