Napi gondolatok

Ki áll a központban?

Jn 14, 27-31a
Jézus utolsó vacsorán mondott szavaiból olvastunk fel. Olyan ez mint egy végrendelet. Felkészíti a tanítványait arra, hogy ne veszítsük el a reményt, akkor sem, amikor fizikailag nem lesz közöttük. Mit hagyott ránk Jézus? Békességet. Tudjuk, hogy a sahlom, amit mi békével szoktunk fordítani, sokkal többet jelent mint a háború hiányát, többet a lelki nyugalomnál is. Derûs, boldog életet jelent, összhangot Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal. Nem más, mint az a boldogság amelyre vágyunk. Nos, ezt hagyja ránk Jézus örökségül. Élete árán szerezte meg ezt nekünk.
Jézus azt is tudja, hogy mi milyen nehezen tudunk mi megtanulni szeretni. Õ mindent megtett azért, hogy mi boldogok legyünk, de a tanítványai csak önmagukra gondolnak, amiatt agódnak, hogy mi lesz velük, és nem arra, ami Jézusnak lenne jó. "Ha igazán szeretnének, örülnétek, hogy az Atyához megyek" - mondja Jézus.
Kérjük a kegyelmet, hogy ne mi magunk álljunk lelki életünk középpontjában, hanem Jézus. Neki akarjunk örömet okozni, úgy, ahogy õ is teljes lényével azon van, hogy boldoggá tegyen minket.

2018-05-01

______________________________

Parancs és szeretet

Jn 14, 21-26
Jézus a mai evangéliumban kiemeli azt, hogy az õ parancsai megtartása szoros kapcsolatban áll az iránta való szeretettel. Õ nem egy parancsnok, akinek a katonái félelembõl teljesítik a parancsait, akkor is, ha nem értenek azokkal egyet. A Jézussal való kapcsolatunk alapja a meggyõzõdés, hogy Õ szeret minket, és amit kér tõlünk az a mi javunkat szolgálja, és hogy azzal okozunk neki a legnagyobb örömet, ha engedjük, hogy megmentsen minket. Ezzel fejezzük ki iránta való szeretetünket, ezért hallgatunk rá. Nem az a legsürgõsebb feladatunk tehát, hogy igyekezzünk a parancsokat megtartani, hanem, hogy ápoljuk a Jézus iránti szeretetünket, mert a parancsokat akaraterõbõl, vagy megszokásból meg lehet tartani, de azok csak üres cselekedetek lesznek, ha nem járja át azokat a Jézus- és testvéreim iránti odaadó szeretet.

2018-04-30

______________________________

Húsvét 5. vasárnapja

A Szent János evangéliumában nincsenek példabeszédek, de ezek helyett Jézus hasonlatokat használ, mégpedig olyanokat, melyek segítenek megérteni, hogy ki számunkra Jézus Krisztus. A mai evangéliumban Jézus mint szõlõtõ mutatkozik be, mégpedig azt mondja hogy õ az igazi szõlõtõ. Ez pedig azt jelenti, hogy, ha létezik igazi szõlõtõ, akkor létezik hamis szõlõtõ is. Izrael népének az egyik legfontosabb jelképe volt a szõlõ. A jeruzsálemi templomban a szentély bejáratánál a falak tele voltak rakva aranyból készült szõlõfürtökkel. Ezeket az emberek hozták adományként hálából Istennek, kifejezve, hogy õk Isten szülõjének tekintik magukat és Istennek átadják az életük termését. Ezek az arany szõlõfürtök a törvény szerinti életüket jelképezték. Jézus az igazi szõlõtõ, mert belõle születik meg Isten igazi népe, amelyik Istennek tetszõ termést hoz. A szõlõmûves nem Jézus és nem is mi vagyunk azok, hanem maga Isten. Õ a szõlõvesszõktõl azt várja el, hogy termést hozzanak. Jézus itt Ezekiel próféta beszédjére (15 fejezet) utal, amely azt mondja, hogy a szõlõ fája más mint a diófáé, mert ha a diófa nem hoz termést ki lehet vágni és a fájából sok mindent lehet készíteni, de a szõlõ fájából semmit nem készítenek. Ha nem hoz termést akkor semmi értelme nincs a létezésének. Nem tesznek mást véle,mint hogy tûzre dobják. Világos Jézus tanítása: Nem elég csak szóban megvallani, hogy Jézushoz tartozunk. Ha a tõle kapott kegyelem segítségével nem hoz termést a mi életünk, semmire sem jó, értelmetlenné válik.
És Isten, az szõlõmûves lemetszi a szülõtõl azokat a vesszõket amelyek nem hoznak termést. Fenyegetésnek tûnhetnek ezek a szavak. Értelmezhetjük úgy, hogy Isten kíméletlenül elbánik azokkal, akik nem elég buzgók, akik elhanyagolják keresztény kötelességeiket. De ez ellentmondana Jézus tanításának, mely szerint Isten senkit nem dob ki, mert szeretettel van a gyengék iránt. Mire akar tehát tanítani Jézus ezzel a hasonlattal: arra, hogy a mi életünk csak akkor tud gyümölcsözõ lenni, eredményes lenni, ha szoros kapcsolatban vagyunk Véle. Ha ez a kapcsolat megszûnik, a mi életünk is elszárad mint a szõlõvesszõ, amely nincs kapcsolatban a szõlõtõvel. Isten nem minket dobd el, ha nem hozunk termést, hanem belõlünk vág ki mindent, ami megakadályoz abban, hogy termést hozzunk. Jó, ha mindenikünk megkeresi a saját életében ezeket a vad hajtásokat, amelyek nem hoznak termést. Lehetnek a mi bûnös szokásaink, a mi kényelmességünk, ami önzésünk. Ezektõl akar megszabadítani bennünket Isten, akkor is, hogyha ez számunkra fájdalmas.
Mivel hajtja végre Isten ezt a megtisztító munkát? Mivel metszi le rólunk a vad hajtásokat? Nem azzal hogy megbüntet, hogy valami csapás ér minket. Sosem Isten küldi ránk a szenvedéseket, a szerencsétlenségeket, a baleseteket, a betegségeket. Isten Jézus szava által metsz meg minket. Mert nem úgy szeret, hogy elnézi a bûneinket, hanem szeretettel, de szemünkbe mondja azt, ami nincs rendben az életünkben, és segít minket hogy ezektõl megszabaduljunk.
Ha Krisztushoz tartozunk és a mi életünket össze kapcsoltuk Krisztussal, benne vagyunk és õ bennünk, az is világosság válik számunkra, hogy egymáshoz tartozunk, együtt alkotjuk az Úr szõlõjét, amelynek gyümölcseirõl vagyis a szeretet cselekedeteirõl lehet felismerni Krisztus igaz egyházát.

Duminica trecutã am auzit despre oi, despre turmã și Pastor iar acum auzim despre vița de vie. Vine cel care taie mlãdițele care nu aduc roade. Acest lucrator in vie nu este altcineva decât Tatãl ceresc. Doar ca El lucreazã nu în Grãdinile noastre, ci în sufletele noastre. Vorbim despre vița de vie dar știm foarte bine cã este vorba despre viața noastrã. Stim bine cã nu este de ajuns sã fim curãțați ci este necesar sã fim uniți cu vița de vie ca sã putem aduce roade înbelșugate. Isus ne invitã sã rãmânem uniți cu el: rãmâneți în mine și eu voi. Așa cum mladita nu poate sã aducã roade de una singurã dacã nu este unitã cu vița de vie, tot așa, nici noi nu putem aduce roade dacã nu rãmânem uniți cu Isus. Și cel care s-a îndepãrtat de Isus poate realiza lucruri mãrețe, sã aibã succes dar pânã la urmã se va dovedi cã viața lui nu a avut nici un sens și nu e bun de nimic altceva decât sã fie aruncat la gunoi sau în foc.
Ce înseamnã Deci sã aducem roade? Roadele sunt faptele de iubire și nu rezultatele obținute în ochii oamenilor. Si Iisus a fost admirat de o mulțime de oameni atunci când a fãcut minuni, atunci când a vindecat oameni. Cu ajutorul puterilor sale divine ar fi putut fi cel mai mare, cel mai renumit, cel mai puternic, cel mai admirat om, dar el a ales sã se dãruiascã și sã moarã pentru ca noi sã fim eliberați din robia pãcatului și sã putem ajunge cu toții la Dumnezeu, la viațã fericitã pentru care am fost creați. A renunțat la propria viațã pentru ca noi sã avem viațã adevarata. Sã nu ne speriem de cuvintele lui Isus.
Dumnezeu nu vrea sã înlãture pe nimeni. Nu dorește sã arunce nici o persoanã în foc, nici pe cel mai mare pacatos, deci nu trebuie sã ne fie fricã de El. Ceea ce vrea sã înlãture Dumnezeu din noi, din viața noastrã sunt acele obiceiuri greșite, pãcate, tendințe egoistice, care ne împiedicã sã aducem roade, care ne împiedicã sã iubim cu adevãrat.
Sã nu credem cã Dumnezeu ne purificã prin pedepse. Nu el trimite suferințele, bolile, necazurile ci El încearcã sã ne purifice prin cuvântul lui Isus. Prin conștiința noastrã ne avertizeazã când pornim pe un drum greșit, ne atenționeazã când pãcãtuim, ne invitã sã ne schimbãm viața. Este dureros pentru noi sã renunțãm la ceea ce este plãcut dar greșit, sã ne învingem comoditatea, frica, sã punem la o parte ceea ce pe moment ne-ar face plãcere, pentru a contribui la binele fratelui nostru. Este o muncã dureroasã pentru noi, care necesitã mult timp și rãbdare. Ce bine cã Dumnezeu are rãbdare cu noi pentru cã ne iubește.
Isus ne face o promisiune minunata: dacã rãmâneți în mine și eu în voi, orice vreți, cereți și vi se va face. Nu inseamnã câ ne îndeplinește 3 dorințe ca peștișorul de aur din poveste ci putem cere orice vrem, ori de cate ori vrem, cu condiția sã fim uniți cu El și cuvintele sale sã fie în noi. Acest lucru înseamnã o legãturã foarte strânsã cu Isus. Când iubesc pe cineva nu mã folosesc de persoana iubita pentru a-mi satisface dorințele ci cer și doresc lucruri care întãresc aceastã relație. Tot așa și în relația mea cu Dumnezeu: cer ceea ce dorește sã îmi dea pentru cã El din toatã ființa sa imi vrea binele și sunt convins cã îmi va da ceea ce este cel mai bine pentru mine. Sã cerem deci cea ce a cerut și Sfântul Anselm de la Dumnezeu: "Doamne care mã încurajezi sã cer, dã-mi sã pot primi. Tu care mã faci sã caut, da-mi sã gãsesc. Tu care mã înveți sã bat la ușa ta, te rog sã îmi deschizi. Amin.

2018-04-29

______________________________

Túl közel van

Jn 14, 7-14
Sok vallásos emberrel találkozunk nap mint nap, de kevesen vannak azok, akik nemcsak hallottak Istenrõl, hanem találkoztak is vele. Pedig az ember szívében ott van a vágy, hogy eljusson Istenhez Fülöp Apostol is azt kéri Jézustól, hogy mutassa meg az Atyát. Jézus szemrehányóan válaszol Fülöpnek: még mindig nem érted, hogy aki engem lát, látja az Atyát? Nem volt könnyû Fülöpnek elhinnie, Jézust látva, hogy magával Istennel találkozott. Túl egyszerû, túl közönséges, túl közel van. Nehéz az embernek elhinni, hogy Isten ennyire közel jött hozzá. Számomra nehéz elhinni, hogy Isten ekkora utat megtett, ekkora áldozatot meghozott azért, hogy velem lehessen. Pedig Jézus nekem is szemrehányást tesz, amikor a magam értékességében kételkedem, hisz Õ bennem lakik, és aki engem lát, Istent is látja, és aki vélem találkozik, Istennel is találkozik. Ez ugyanakkor feladat is számomra, mert sok esetben Isten általam akar szólni, vagy cselekedni testvéreim javára.

2018-04-28

______________________________

A lényeges nincs veszélyben

2018. 04. 07. Szászsebes
Jn 14, 1-6
Ne nyugtalankodjék a szívetek, mondja Jézus. Érdemes végiggondolni azokat a dolgokat, helyzeteket amelyek nyugtalanítanak bennünket, és utána engedjük meg Jézusnak, hogy ismételje meg a bátorítást: ne nyugtalankodjék a szívetek! Jézus képes ezekre kérdéseinkre választ adni. Valóban vannak nagyon is kellemetlen helyzetek, amelyek nyugtalanságot ébresztenek bennünk, de ha Jézussal együtt nézünk szembe ezekkel, rájövünk, hogy ami igazán lényeges, az nincs veszélyben.
Aztán Jézus megígéri, hogy el fog jönni és magával visz minket. Ugyanakkor azt állítja, hogy ismerjük az utat. Ha ismerjük az utat, miért kell magával vinnie minket? Azért, mert a kettõ ugyanaz. Jézus önmagáról azt mondta hogy õ az út, tehát, ha õt ismerjük, akkor õ a mi utunk, és ha ezen az úton járunk, akkor Jézus magával ragadott minket. Jézus tehát út, vagyis nem csupán egy tanítás, hanem egy életforma, az az életforma, amely meggyógyít minket, amely megment. Rá hallgatva, az õ példáját követve járjuk napról napra utunkat.

2018-04-27

______________________________

Nem értjük, de bízunk

Jn 6, 60-69
Jézus a mai evangéliumi szakaszban már nem a zsidókhoz szól, hanem a tanítványaihoz. Akik közül egyesek elhagyják, mert számukra túl kemények Jézus szavai. Hogy kérhet ilyet, hogy egyék az õ testét és igyák az õ vérét: Egy zsidó ember számára elképzelhetetlen volt a kannibalizmus. Semmilyen állat vérét nem fogyaszthatták, annál kevésbé az ember vérét. Nem értették Jézus szavait, ezért elutasították. És Jézus nem próbálja megmagyarázni nekik, hogy hogyan kell érteni a szavait, mert úgysem lehet teljesen megérteni, csak hinni és bízni. Ezt fejezik ki Péter szavai is: Hova mennénk hisz az örök élet igéi nálad vannak. És ugyanezt válaszoljunk mi is Jézusnak amikor sok mindent nem értünk vagy sok minden zavar. Hisszük és bízunk abban, hogy egyedül Jézus tud elvezetni minket az igazi életre, amelyre vágyunk, és amiért megszülettünk.

2018-04-21

______________________________

Töltekezés

Jn 6, 52-59
Jézus egyre határozottabban kijelenti, hogy az õ teste étel és az õ vére ital. Úgy, ahogy a testünket az étel és ital táplálja, ugyanúgy Jézus a mi lelkünknek a táplálója. Testünk elfárad a munkában és ahhoz, hogy ismét dolgozni tudjunk, táplálékot kell magunkhoz vegyünk vizet kell, hogy igyunk. A szeretetünket is táplálni kell, mert enélkül kimerül. Csak az képes szeretni, aki szeretve érzi magát. Ha nem tápláljuk a szeretetünket, egy idõ után már nem tudunk tovább szeretni. Kezdjük azt gondolni, és mondani, hogy elegünk van abból, hogy mindig csak mi is szeressünk, mindig mi legyünk a jók, mindig mi kezdeményezzünk, mindig mi bocsássunk meg, mindig mi ajándékozzunk.
Jézus nekünk ajándékozta önmagát. Amikor magunkhoz vesszük az oltáriszentséget, ezt elevenítjük fel. Újra részesülünk a megváltás kegyelmében, Isten szeretetében. Jézus azonban nem csak azt mondja, hogy emlékezzünk arra, hogy õ szeret bennünket, hanem hogy táplálkozzunk az õ testével és vérével, vagyis hogy konkrétan táplálkozzunk az õ szeretetével. Az õ szeretetének ajándéka nemcsak a szentmisében jut el hozzánk, hanem a mindennapi életben is. Testvéreinken keresztül is szeret minket Isten.
De éppen itt van a nehézség. Vannak olyan idõszakok, amikor az a benyomásom, hogy nem szeret senki. Úgy tûnik, mintha Isten sem szeretne. Ilyenkor Isten minket is meghív, hogy vonuljunk ki a pusztában véle, hogy fedezzük fel ismét az õ szeretetét. Ám ne feledjük, hogy a pusztában nemcsak Istennel találkozhatunk, hanem a sátánnal is, aki sötét gondolatokat sugall. Ezért fontos, hogy amikor az Úrral csendben el akarunk vonulni, a lelki vezetõnknek, vagy valamelyik olyan testvérnek a segítségét is kérjük, aki megért minket, és akinek fel merjük tárni a lelkünket, hogy feltöltekezve térhessünk vissza, és újból osztogatni tudjuk Isten szeretetét.

2018-04-20

______________________________

Éhezzük Jézust

Jn 6, 30-35
Csodálom Jézusnak a türelmét. Miután félreértették a kenyérszaporítás csodáját, újabb jelet követeltek tõle, és mint egy sugallták neki, hogy milyen jelet szeretnének: úgy, ahogy annak idején a pusztában mannát ettek az atyáik, Jézus is adjon nekik mindennap kenyeret. "Ad nekünk mindig ezt a kenyeret!" - kiáltják. Jézus helyében valószínûleg azt válaszoltam volna nekik, hogy menjetek a csodába. De õ ismét megmagyarázta nekik azt, amit már többször elmondott: én vagyok az élet kenyere. Csak én tudom kielégíteni az embernek az éhségét és szomjúságát. Aki hozzám jön nem éhezik többé és aki bennem hisz nem szomjazik meg sohasem. Ugyanilyen türelmes hozzánk is Jézus. Újra és újra elmagyarázza nekünk, akik a magunk szükségleteivel, igényeivel vagyunk elfoglalva, hogy van ennél fontosabb. Csak fel kell fedezni önmagunkban a Krisztusra való éhségünket és szomjúságunkat. Igen, mert az spontánul jön, hogy étel után nézünk amikor éhséget érzünk, vagy vizet keressünk amikor meg szomjazunk, de a Jézus iránti éhségünk nem ennyire követelõzõ. Pedig épp olyan valóságos, mint a testünk éhsége. Csak figyeljük meg, hogy amikor szentgyónásra készülünk, mindig eszünkbe jut, hogy nem eleget és nem megfelelõképpen imádkoztunk. Akkor megérezzük, hogy a lelkünk éhezik Jézusra. De napközben sokszor megfeledkezünk errõl az éhségünkrõl. Pedig nem olyan nehéz azt fölfedezni. Csak tudatosítani kell, amikor fogunk neki imádkozni, amikor Isten szavát hallgatjuk, amikor szentáldozáshoz járulunk, hogy vágyunk Jézusra. És ez megváltoztatja az imáinkat, a szentmisén való részvételünket, más íze lesz a lelki életünknek. Felismerjük hogy sok helyzetben nem mi vagyunk az ügyesek, mint ahogy nem Mózes adta a mannát a népnek, hanem Isten. Felismerjük, hogy Isten mûködik általunk, és neki adunk hálát, tudva, hogy nélküle semmit sem tehetünk.

2018-04-17

______________________________

Jézussal táplálkozunk

Jn 6, 22-29
Bizony, néha mi is azért keressük Istent, hogy teljesítse a mi kérdéseinket a mi vágyainkat, vagy mert valamitõl félünk, valamit nem értünk, és tõle remélünk megoldást, védelmet. A kenyérszaporítás csodája egy valóságos csõd volt, mert Jézus üzenete az lett volna, hogy látva az emberek szükségleteit, nehézségeit, tegyük közösbe azt, amink van, akkor is ha az kevés, mert azzal együtt amit Isten is közösbe tesz velünk együtt, képessé válunk a problémák megoldására. Az emberek ellenben épp az ellenkezõjét értették az egészbõl, azt, hogy a problémákra Isten kell, hogy megoldást nyújtson. A rosszabb az volt, hogy királya akarták kiállítani Jézust, mert neki ilyen király kell, aki ingyen enni ad nekik. Ki ne szavazna meg egy olyan kormányt, amelyik nem adókat vett ki, hanem pénzt osztogat? Jézus figyelmeztetése nekünk is szól: olyan eledelt keressünk, amely az örök életre életet táplálja bennünk. És ez nem más, mint maga Jézus Krisztus az eucharisztiában, és az õ szava, tanítása. Ha Jézussal táplálkozunk, az õ élete folytatódik bennünk. Õ tesz képessé arra, hogy az egyes konkrét helyzetekben megengedjük hogy õ szóljon általunk, õ cselekedjen rajtunk keresztül. Öröm, ha az esti lelkiismeret-vizsgálat során nem csak a bûneinkkel, a hibáinkkal találjuk szemben magunkat, hanem Jézus cselekedeteivel is.

2018-04-16

______________________________

Én vagyok, ne féljetek!

Jn 6,16-21
Rosszul végzõdött a kenyerek szétosztásának a története, mivel az emberek nem értették meg Jézus üzenetét, és semmi más nem érdekelte õket csak az, hogy biztosítva legyen az ennivalójuk. Ezért akarták Jézust királlyá kiállítani. Jézus erre ott hagyta õket és egyedül visszavonult egy magányos helyre. Így a tanítványok nélküle szálltak be a bárkába, hogy hazatérjenek Kafarnaumba. Erõs szél és háborgó hullámok támadtak a bárkának. Ezek nem csupán a természet erõit jelenthetik, hanem azokat a támadásokat is, amelyeket el kellett nekik viselniük, és melyeket ma is el kell viselnie Krisztus minden tanítványának mind a mai napig. Mert az emberek nagy része ma is csak a maga szükségleteit tartja szem elõtt.
Lehet az a benyomásunk, hogy a mi közösségünk bárkája is veszélyben forog, nem fogja sokáig bírni a vihart.
És akkor, az éjszaka sötétjében egy ismerõs hang szólalt meg: én vagyok ne féljetek! Én vagyok az Úr, a világmindenség ura, akinek hatalmához képest a legnagyobb vihar is csak enyhe szellõ, de ne féljetek. Ne féljetek a vihartól, ne féljetek az emberektõl, de tõlem se féljetek.
És mikor legyõzték a félelmüket és be akarták venni Jézust a bárkába, máris parthoz értek, máris hazaérkeztek. Földi életünkben küzdünk a félelmeinkkel, és mire készek vagyunk Jézust befogadni teljes bizalommal az életünkbe, máris hazaérünk, Õ fogad be bennünket az õ életébe.

2018-04-14

______________________________