Napi gondolatok

Bölcs mondások

Mt 7, 6. 12-14
Három bölcs mondást hallottunk a mai evangéliumban. Az aranyszabályt itt, mintegy körül fogja két másik mondás. Az aranyszabály valójában a szeretet magatartásának egy konkrét meghatározása: azt tenni, ami a másiknak a javára válik, amit én is szeretnék, hogy nekem megtegyenek hasonló helyzetben. Az elesett ember legmélyebb vágya a megváltás, hogy valaki felemelje, megszabadítsa elesett helyzetébõl, hogy valaki jobban szeresse, mint a saját életét.
Így szeret bennünket Isten, de arra is int bennünket Jézus, hogy óvatosan bánjunk a szeretet kincsével. Ne engedjük, hogy visszaéljenek vele. Csak annak ajándékozzuk a szeretetünket, aki azt el is akarja fogadni, aki nem kihasznál.
Arra is figyelmeztet Jézus, hogy ez az út nehéz. A szeretetet gyöngynek nevezi, nem csak azért, mert az értékes, hanem mert a gyöngyöt a kagyló szenvedve termeli ki magából. Bár mindenki érvényesnek tartja az aranyszabályt, az emberi bölcselet már jóval Jézus elõtt hangoztatta, mégis kevesen vannak azok akik ez szerint élnek. Vigyázzunk, hogy ne széles úton járjunk, ne a többség életformájához hasonlítson az életünk, hanem a Jézuséhoz, aki megtanít bejutni a szûk kapun.

2019-06-25

______________________________

Évközi 12. vasárnap

Furcsa kérdést tesz fel Jézus a tanítványainak: mit mondanak az emberek rólam? Ez a kérdés mindegyikünk szívében ott van, hogy rólunk mit gondolnak, mit mondanak mások. Olyannyira fontos, hogy emiatt néha képesek vagyunk hazudni is, képmutatók lenni, dicsekedni, felhívni magunkra mások figyelmét. De furcsa, hogy Jézust is érdekli ez a dolog. Annál is inkább, mivel Jézus belelátott az emberek gondolataiba. Nem volt szüksége arra, hogy megkérdezze, mit gondolnak. Valójában Jézus nem is azért kérdezte, hogy Õ maga megtudjon valamit, hanem azért, hogy a tanítványai tudatosítsák, hogy õk mit gondolnak Jézusról, és hogy alkalma legyen megmagyarázni nekik, hogy ki is Õ valójában.
Ki Jézus Krisztus? Különféle válaszokat hallottunk: Illés, Jeremiás vagy Keresztelõ János, és Péter válaszát is, hogy Isten fölkentje, a Messiás. Jézus számára nem elégségesek ezek a válaszok. Nem azt mondja, hogy tévesek, hanem csak, hogy nem elégségesek. A nép úgy gondolja, hogy Jézus egy próféta és ebben igazuk van. Az emberek azt is megérezték, hogy nem akármilyen próféta, ezért az általuk ismert legnagyobbakhoz hasonlították, mint Illés, Jeremiás, Keresztelõ Szent János.
Jézus valóban egy nagy próféta, aki Isten nevében beszél, de több ennél, õ Isten fölkentje, a Messiás - mondja Péter a többi apostol nevében is. Õk már hosszú ideje Jézussal voltak, látták õt imádkozni, hallgatták a beszédeit, látták, hogy meggyógyít embereket, és felismerték benne a Messiást. A Messiást, aki Dávid leszármazottja, aki gyõzelemre fogja vezetni népét. Õ a gyõztes király, aki az egész világon uralkodóvá teszi a választott népet. Azt várták el tõle, hogy legyõzze a rómaiakat és gyõztes, dicsõséges király legyen.
De Jézus nem értett egyet ezzel a Messiás képpel. Nem tagadta, hogy õ a Messiás, hisz ez az igazság, de másfajta Messiás, mint amilyent õk elképzeltek, és elvártak. Olyan Messiás, aki vállalja a szenvedést, a keresztet. Arról beszélt, hogy keresztre feszítik.
Jézus nekünk is fölteszi a kérdést: kicsoda Õ számunkra? Fontosnak tartja, hogy mi is világosan lássuk, hogy kinek a követésére indulunk, amikor keresztényeknek valljuk magunkat. Hogy ne legyenek Õvéle szemben olyan elvárásaink, ne tápláljunk olyan reményeket, amelyeket Õ nem fog teljesíteni. Mert aki Õt követi, annak sikeres lesz az élete, de nem az emberek szemében. Ezért, a döntéseinkrõl, magatartásainkról ne az emberek véleményét kérjük ki hanem a Jézusét.
Nem elméleti választ vár tõlünk, hanem azt , hogy az életünkkel mutassuk meg, hogy ki számunkra Jézus. A mi életünk kimenetele függ attól, hogy milyen választ adunk a kérdésre. Csak amikor mi is a kereszt útjára lépünk, akkor adunk helyes választ a kérdésre. Csak aki képes másokért áldozatot vállalni, az tudja értékelni a megváltást, melyben részesült. Csak aki mer Isten fia lenni, és szabadon az Atya a tervét választani önmaga számára, az ad a helyes választ a kérdésre, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Csak akkor vagyunk a helyes úton, ha a szeretetbõl képesek vagyunk vállalni a keresztet az önfeláldozást.

Cine ești tu, Isus din Nazaret, cine ești pentru mine? Nu vrem sã rãspundem, repetând ceea ce am auzit de la alții. Nu cine ai fost pentru mine acum zeci de ani, când am fost plin de entuziasm și naivitate. Cine ești acum pentru mine? Și astãzi, milioane de oameni se adunã în toatã lumea sã asculte cuvântul tãu, pentru a celebra prezența ta între noi, sub semnul sacramental al pâinii și al vinului. Nu se întâmplã același lucru în cazul oamenilor pe care istoria i-a considerat mari, pe care oamenii îi admirau și aplaudau cândva. Azi nu se adunã lumea sã asculte cuvintele lor. Se întâmplã însã cu acest om simplu din Nazaret, care nu a fost apreciat în timpul vieții sale scurte. Nu a organizat bãtãlii, nu a învins pe nimeni, și totuși, milioane de oameni sunt atrași de cãtre el, și vor sã audã mãrturia celor care l-au întâlnit. Cine ești cu adevãrat Isus din Nazaret? Un om divinizat de ucenicii sãi? Un profet supravalutat? Nimeni nu te poate poseda în totalitate, nimeni nu poate sã spunã adevãrul deplin despre tine, nici chiar noi care îți pãstrãm cu fidelitate cuvintele.
Astãzi este rândul nostru sã rãspundem la aceastã întrebare: cine este Isus pentru noi? Este prieten, Dumnezeu, învãțãtor, cel pe care îl cãutãm. Petru a rãspuns curajos și în numele celorlalți, tu ești Cristos, cel pe care-l așteptam, cel trimis de Dumnezeu, tu ești Mesia așteptat de Israel. Doar cã Isus nu este acel erou pe care-l aștepta poporul. El nu se pregãtește sã lupte împotriva romanilor, sã elibereze patria. El este un Mesia blând și milostiv, este imaginea adevãratã a lui Dumnezeu, care este diferit fata de așteptãrile noastre. Dumnezeul prezentat de Isus nu este un Dumnezeu care învinge cu putere și nu este un Dumnezeu care poate fi plãtit ca sã facã ceea ce îi cerem. Este un Dumnezeu care dorește sã fie iubit, dar nu pentru ceea ce dã, un Dumnezeu care meritã sã fie cãutat, pentru care meritã sã punem la o parte dorințele noastre meschine. Meritã sã-l cunoaștem, chiar dacã pierdem tot restul, tot ce avem. E mai mare decât orice iubire, orice bucurie de care am putea avea parte fãrã el. Pentru el meritã sã fim neînțeleși, refuzați, batjocoriți, rãstigniți chiar.
Vreau sã-mi pun sãptãmâna urmãtoare în diferite situații aceastã întrebare: cine este Isus pentru mine? Chiar dacã nu știu sã dau o definiție corectã și perfectã, rãspunsul meu va fi bun, dacã prin deciziile mele dovedesc din nou și din nou, cã Isus este cel mai important pentru mine.

2019-06-23

______________________________

Elég a mának a maga baja

Mt 6, 24-34
Elég a mának a maga baja! Mennyire igaz. Mennyi energiánkat elveszítjük azzal, hogy bánkódunk a múlt miatt vagy szorongunk a jövõ miatt, ahelyett, hogy örülni tudnánk a jelennek. Természetesen jól tesszük, ha megtervezzük a jövõnket, és jó, ha tanulunk a múlt tévedéseibõl, vagy jó, ha örülünk a múlt sikereinek. De ne feledjük azt, hogy a lelkünk szabadságra vágyik. Jézus arra szólít fel, hogy kissé költõi szemmel nézzünk a magunk életére. Az ég madarai és a mezõk liliomai örülnek annak, akik. És hálásak Istennek, amiért gondoskodik róluk. Tanuljunk tõlük - mondja Jézus, hisz Isten rólunk is gondoskodik, és segít abban, hogy olyan szépek, olyan jók legyünk, amilyennek õ megálmodott minket. Csak azt tegyük meg a jelen pillanatban, ami tõlünk telik, és amit most helyesnek gondolunk, érzünk. A többit bízzuk a jó Istenre, õ gondoskodik rólunk.

2019-06-22

______________________________

Gonzága Szent Alajos

Egy 23 évesen meghalt jezsuita szerzetes emléknapját üljük. Nemes családba, a Castiglione õrgróf fiaként született a 16. században. Uralkodásra szánták, már 10 éves korától hercegi udvarban nevelkedett. Ott nagy mûveltségre tett szert, de sok kegyetlenséget, féktelenséget, léhaságot, még gyilkosságot is látott maga körül. A fejedelmi családok úgy gondolták, hogy õk fölötte állnak az erkölcsi szabályoknak, és társadalmi törvényeknek.
Még gyermek volt kora szerint, de már a firenzei templomban fogadalmat tett arra, hogy nem engedi befolyásolni magát a környezete bûneitõl, azért, hogy szabad maradhasson Isten számára. És ez volt jellemzõ rövid életére. "Jobb Istennek szolgálni - mondta -, mint az egész világon uralkodni". Apja beleegyezett volna abba, hogy egyházi pályát válasszon, mert akkor a bíborosság várt volna rá, mint több rokon társára is, de Alajos szerzetes akart lenni, és ebben nem tudták megakadályozni. Mikor azt kérdezték tõle, hogy miért épp jezsuita akar lenni, azt válaszolta, hogy azért, mert a jezsuitáknak nem szabad kitüntetõ tisztségeket vállalni. Ha ilyenre törekedett volna, a világban maradt volna. A jezsuiták római kollégiumába iratkozott be, növendékként részt vett a Rómát sújtó pestisjárványban szenvedõk gondozásában. 1591-ben õ is elkapta ezt a betegséget, és meghalt.
Az lehet a benyomásunk, hogy egy tehetséges, sokat ígérõ életpálya kettõbe tört azzal, hogy fiatalon meghalt. Nem tudta valóra váltani szép álmait, a hozzá fûzött reményeket. Mégis örömmel fogadta a hírt, amikor tudtára adták, hogy nyolc napon belül meg fog halni.
Nem az eredmények teszik teljessé az ember életét, hanem az önátadás, és erre Isten fiatalon is képessé tudja tenni az embert. Mi is megkaptuk az önátadás kegyelmét, rajtunk áll, mennyire engedjük meg, hogy ez teljessé tegye a mi életünket is.

2019-06-21

______________________________

Alamizsna, ima, böjt

Mt 6, 1-6. 16-18
Jézus a mai evangéliumban részletekbe menõen kritizálja az egykori és a mostani vallásos emberek egyes magatartásformáit. Arra figyelmeztet, hogy az alamizsnaosztás nem válhat a büszkeségünk, a dicsekvésünk forrásává. Az igazi alamizsnaosztót a másikkal való együttérzés indítja arra, hogy a nála szegényebbel megossza azt, amije van. És ezt titokban teszi, nem akar érte dicséretet, elismerést az emberek részérõl. Okosan és diszkréten tegyünk jót az emberekkel, ne engedjük, hogy becsapjanak, hanem azoknak adjunk, akikkel, ezzel valóban jót teszünk. Ha a hitünk nem indít bennünket arra, hogy a szegényebb testvéreinkért szegényebbekké váljunk, akkor az a hit csak látszólagos.
Hasonlóképpen arra figyelmeztet, hogy szerényen imádkozzunk. Azt, hogy ima közben mi történik a szívünkben, csak Isten tudja. Nem akarjuk tehát, hogy az emberek csodáljanak, dicsérjenek buzgóságunkért, de annak tudatában vagyunk, hogy ha nincs meg Istennel a mély, személyes kapcsolatunk, az meglátszik a mindennapi viselkedésünkön, és a látszólagos imádkozásunk hitelességének hiányát megérzik az emberek.
A böjt manapság nem divat, pedig olyan számunkra, mint az edzés a testünknek. Apró lemondásaink lépésrõl-lépésre el tudnak vezetni Isten segítségével oda, hogy teljesen Istennek ajándékozzuk magunkat.

2019-06-19

______________________________

Szentháromság vasárnapja

Amióta emberek léteznek a földön, valamilyen formában mindig hittek Isten létezésében. Különféle neveket adtak neki, és különféle formában képzelték õt el. Voltak, akik az egész világot istennek képzelték el, melynek mi is részei vagyunk. Ezt nevezzük panteizmusnak. Az ilyen isten nem személy, tehát nem lehet vele párbeszédet folytatni. Mások személyként képzelték el Istent, de olyannak, aki nem törõdik az emberekkel. Ilyenek voltak a görögök istenségei. Olyanok is voltak, akik úgy gondolták, hogy minden népnek megvan a maga istene, aki az õ nevükben harcol a más népek istenével.
Nem elég tehát azt mondani, hogy hiszünk Istenben, hanem tudnunk kell, hogy milyen Istenben hiszünk. Milyen kép él bennünk Istenrõl: Atyánk, aki törõdik velünk, gondunkat viseli, vagy egy parancsolgató úr, akinek szolgákra van szüksége?
Mi keresztények a Háromságos egy Istenben hiszünk. Azt, hogy Isten Szentháromság, a Szentírás nem mondja. A filozófia hatására a hittudósok kikövetkeztették azt, hogy Isten Szentháromság, abból, amit Istenrõl tudunk.
A Szentírás valamit elárul Isten bensõséges életérõl. Onnan tudjuk meg, hogy Isten szeretetközösség. Beszél arról, hogy az Atya szoros kapcsolatban van a Fiúval, aki az Atyának tökéletes képmása, és aki megtestesült, emberré lett. És beszél a Szentlélekrõl, aki Isten élete, aki maga Isten szeretete.
Miért érdekel bennünket Isten belsõ élete? Azért, mert kezdettõl Isten arra hívott meg bennünket, hogy részt vegyünk az Õ életében. Ez ad értelmet, ez ad célt a mi életünknek. Ez a földi élet véget ér mindenikünk számára, de olyan életre kaptunk meghívást, amely nem ebbõl a világból való, az isteni életre. Ez a mai ünnepünknek az üzenete.
A mai evangélium Szent János evangéliumából, Jézusnak az utolsó vacsorán mondott beszédébõl van. Azt mondja Jézus, hogy még sok mindent szeretne mondani, de a tanítványok nincsenek fölkészülve arra, hogy befogadják azt, amire tanítani akarja õket. Mi ez az igazság, amit a tanítványok nem voltak képesek befogadni? Jézus szenvedésének, halálának az értelme, az, hogy az odaajándékozott élet az igazi élet, az isteni élet. Csak ez az élet marad meg örökre. Ez az igazság, amelyre a Szentlélek megtanít bennünket. Nemcsak megértjük ezt az igazságot, hanem mi is Jézushoz hasonlóan képesek leszünk az életünket odaajándékozni.
Aztán azt mondja Jézus, hogy a Szentlélek a jövendõt fogja hirdetni nekünk. Nem jóslásról van itt szó, hanem arra tanít meg minket, hogy ne ragadjunk le a jelennél, hanem tekintsünk elõre, és azt válasszuk, ami megmarad örökre, amiért érdemes lemondani, hátat fordítani bizonyos dolgoknak a jelenben, amiért érdemes bizonyos kellemetlenségeket, akár szenvedéseket is elviselni a jelenben.
A Szentlélek megdicsõít engem - mondja Jézus. Mi már tudjuk, hogy itt nem a földi dicsõségrõl van szó. Jézus akkor dicsõül meg bennünk, ha a Szentlélek segítségével Jézushoz hasonlóan mi is az életünket oda tudjuk adni. Jézus tetteihez hasonló tettekre tanít meg minket.
E szent ünnep emlékeztet bennünket arra, hogy figyeljünk a Szentlélek tanítására, irányítására, amely konkrét lépésekben tanít meg eljutni arra, hogy Jézushoz hasonló életet éljünk, és részesedjünk Isten Szentháromságos életében.

Azi sãrbãtorim Sfânta Treime, misterul cel mai mare al lui Dumnezeu. Teologia spune cã existã un singur Dumnezeu în trei persoane egale din punct de vedere al demnitãții, dar diferite între ele, având totuși aceeași naturã. Toate lucrurile care provin de la Dumnezeu vin de la Tatãl prin Fiu în Duhul Sfânt. Despre acest mister nu putem decât sã bâlbâim, pentru cã nu suntem în stare sã-l înțelegem, putem doar sã-l contemplãm.
În prima lecturã am auzit despre înțelepciune. Spune cã înțelepciunea a existat deja înaintea creãrii lumii acesteia. Este opera sa aranjarea lucrurilor într-o anumitã ordine. Ea se bucurã sã fie în mijlocul oamenilor, și vrea sã-i învețe înțelepciunea, viața înțeleaptã. Omul din Vechiul Testament a intuit cã înțelepciunea lui Dumnezeu e atât de imensã, încât ar putea fi personificatã. Același lucru ne spune Sfântul Apostol Paul în a doua lecturã despre iubirea lui Dumnezeu. Iubirea lui Dumnezeu a fost revãrsatã în inimile noastre prin Duhul Sfânt. Aceastã iubire ne dã putere sã nu ne pierdem speranța nici în momentele grele ale vieții, știind cã Dumnezeu ne iubește în mod infinit și necondiționat, deci nu va permite sã ne pierdem.
În Evanghelia de azi am auzit o parte scurtã din discursul lui Isus, rostit în timpul cinei celei de tainã. Isus încearcã sã-i facã pe ucenicii sãi sã înțeleagã, cã el va pleca dintre ei, dar nu îi va abandona. Sfânta Scripturã nu spune în niciun loc în mod explicit cã Dumnezeu este Sfântã Treime. Aceastã expresie a fost introdusã în teologia creștinã de cãtre Tertulian. Vrea sã spunã cã Dumnezeu este comunitate. Tatãl nu poate fi tatã fãrã un fiu, și Fiul nu poate fi fiu fãrã tatãl, și relația de iubire între ei este atât de intensã încât este însãși viața lui Dumnezeu, Duhul Sfânt. Aceastã relație de iubire între cele trei persoane dumnezeiești nu este o relație închisã. Tatãl prin Fiul și cu ajutorul Duhului Sfânt ne invitã sã participãm și noi la viața lor dumnezeiascã. Aceastã viațã este scopul final al vieții noastre. A ne converti la Dumnezeu înseamnã a avea o relație personalã cu el, dar în același timp înseamnã a învãța și a trãi dupã modelul Sfintei Treimi iubirea și comuniunea cu frații noștri.
Faptul cã suntem invitați sã participãm și noi la viața dumnezeiascã, nu înseamnã din partea noastrã o așteptare pasivã. Aceastã participare nu se va realiza dupã moartea noastrã ci deja în aceastã viațã a început. Suntem invitați sã trãim iubirea. Izvorul iubirii este Tatãl, cel care primește aceastã iubire este Fiul și iubirea care danseazã este Duhul Sfânt, și aceastã simfonie de iubire nu este deasupra norilor, nu este în cer, nu este în viața de dupã moarte, ci este prezentã aici în noi. Dumnezeu locuiește în noi, devine în mine izvorul iubirii adevãrate. Descopãr cã și eu sunt fiul Tatãlui, fiu iubit, și primesc în inima mea aceastã iubire și aceastã iubire din mine mã pune în mișcare. Încep și eu sã dansez. Când ascultãm o piesa muzicalã care ne place, începem în mod involuntar sã ne mișcãm pe ritmul muzicii. Învãțãm sã trãim dansând pe ritmul Duhului Sfânt. Acest dans se realizeazã prin fapte concrete de iubire și de comuniune cu frații noștri.
Iatã deci mesajul acestei sãrbãtori, al Sfintei Treimi: pe Dumnezeu nu-l putem înțelege în totalitate, nu putem înțelege cum poate fi un singur Dumnezeu în trei persoane, dar putem participa la viața de iubire și comuniune a lui Dumnezeu, care locuiește în noi și ne conduce la fericirea fãrã de sfârșit.

2019-06-16

______________________________

Boldog Jolán

Árpádházi Boldog Jolán a XIII. században élt, IV. Béla magyar király leánya, nõvére Boldog Kinga és a húga Szent Margit. Már öt éves korában Lengyelországba vitték, ott a nõvére Kinga nevelte. Számára Kinga lett a keresztény nõ eszményképe. Aztán a jámbor Boleszláv herceg felesége lett, és 23 évig éltek példás keresztény házasságban. Akkor is szerette a férjét, és engedelmeskedett neki, amikor azt rossz tanácsadók ellene és az egyház ellen hangolták. Csak imádkozott, és türelemmel várt, mígnem a hamis tanácsadók gonoszsága kiderült, és a férje annál nagyobb szeretettel fordult vissza hozzá. Három gyermeket nevelt, és közben mindenkivel jót tett, akivel csak tudott.
A férje gyakran vett részt csatákban. Mikor halálos sebbel tért haza a férje, éjjel-nappal mellette volt, érette imádkozott, és segített a férjének fölkészülni az elköltözésre, arra a "rövid idõre", amíg nem látják egymást. Férje halála után a vagyonát elosztotta, és visszatért a krakkói udvarba, Kingához. Mikor Kinga is özvegy maradt, mindketten bevonultak a Klarissza kolostorba. Kinga halála után apátnõ lett egészen a haláláig.
Meg szeretném tanulni tõle azt, hogy hittel tudjam fogadni az olyan döntéseket is, amelyekkel nem értek egyet, és szeretettel tudjak azok felé is fordulni, akik ellenségesen viszonyulnak hozzám, bízva abban, hogy ezeket is javamra és mások javára fordítja az Úr.

2019-06-15

______________________________

Törékenyek vagyunk

2 Kor 4, 7-15
A hit és a kegyelem kincsét törékeny cserépedényben õrizzük - mondja az apostol. Igen, ilyen törékeny cserépedények vagyunk. Számtalanszor szembe találjuk magunkat a gyengeségeinkkel, gyávaságunkkal, állhatatlanságunkkal. És, bár Isten jól tudja, hogy milyen törékenyek vagyunk, mégis mérhetetlen kincset bíz ránk. De nem azért, hogy aztán számon kérhesse tõlünk, ha a ránk bízott kegyelme kárba vész, mivel nem tudtunk vigyázni rá, hanem azért, hogy a ránk bízott kegyelem ragyogása és csodálatos hatása a mi törékenységünk ellenére megnyilvánulhasson, és egy percig se tulajdonítsuk önmagunknak a jót, amelyet Isten általunk végbe visz.
Ahelyett, hogy a tökéletlenségeink fölött keseregnénk, minden percben adjunk hálát Istennek megtisztelõ ajándékaiért, melyekben részesít minket.

2019-06-14

______________________________

Nem elég a logika

Csel 25, 13b-21
Fesztusz helytartó szavait hallottuk a mai olvasmányban, aki vendégei elõtt elpanaszolja Pál esetét, akit, amikor Cézáreába megérkezett a börtönben talált, de nem értette meg, hogy miért zárták be, mivel vádolják. Fesztusz nem érti, hogy a Pál esetében nem elég az emberi logikát használni.
Pál összejárta az akkor ismert világot, mindenhová idegenként érkezett és keresztény közösségek alapítójaként távozott. Elérkezett az ideje annak is, hogy a római birodalom szívébe, Rómába jusson el. Az igazságtalanság, melyet el kell viselnie lehetõséget nyit számára ahhoz, hogy a kereszténységet elvigye a fõvárosba, ahonnan futótûzként terjedhet a népek között. Látszólag amellett döntött, ami számára veszélyt jelentett és hátrányos volt, hogy újabb kaput nyithasson meg az evangélium számára.
Kérjük a Szentlélek erejét, hogy merjük vállalni azt is, ami számunkra kellemetlen vagy hátrányos, ha ez jobban segít annak a küldetésnek teljesítésében, amelyet ránk bízott az Úr.

2019-06-07

______________________________

Öröm és fájdalom

Csel 22, 30; 23, 6-11
Pál a börtönben ült, amikor egy látomásban részesült. Maga az Úr adta tudtára, hogy Rómába fogják vinni, és azzal a feladattal bízta meg, hogy ott is tegyen tanúságot Róla. Kimondhatatlan örömet érzett, bátorságot és erõt, mert Isten szava megvalósítja azt, amit mond. Ugyanakkor félelmet is érzett a rá váró szenvedésektõl.
Az ember életében együtt jár a szenvedés és az öröm. Már a mindennapi életben is minden öröm valamilyen szenvedéssel jár együtt. De minden szenvedés, melyet Krisztussal vállalunk örömmé változik. Amikor nemet tudunk mondani önzõ kívánságainkra, az szenvedéssel jár, de ilyenkor lelkünk a Szentlélektõl vezetve örömtõl ujjong bennünk.
Az Úr minket is arra szólít fel, hogy tanúságot tegyünk Róla döntéseinkkel, választásainkkal, melyekben engedjük, hogy a Szentlélek irányítson minket, akkor is, ha ez fájdalmas lemondással jár számunkra. Az öröm melyet az Úr nyújt nekünk mérhetetlenül nagyobb, mint az, amirõl le tudtunk mondani Érette.

2019-06-06

______________________________