Napi gondolatok

Átkelés a vízen

Józs 3, 7-10.a 11. 13-17
A nép elérkezett az ígéret földjének, Kánaánnak a határához. Félelmekkel voltak tele, látva, hogy nála erõsebb nép lakja azt az országot, nagy várfalak védelmezik városaikat, de az Úr egy jellel bátorítja õket s ez a jel a Jordán folyón való csodás átkelés. Már egyszer ehhez hasonló csodát látott a választott nép, amikor átkeltek a Vörös tengeren. A víz a Szentírás nyelvezetében a halál birodalmát jelenti. Aki vízbe merül az meghal és áldozata lesz a vízi szornyeknek. Isten azzal. hogy megmutatja, hogy a biztos halált jelentõ vízen az õ segítségével át tudnak kelni, és nem éri õket bántódás, arra bátorítja õket, hogy merjék elfoglalni ezt az országot, még akkor is, ha nem érzik erre magukat elég erõsnek, mert meg fogja menteni õket ellenségeik kezébõl, és gyõzelemre fogja vezetni. Akkoriban a választott nép fiai még nem tudtak az örök életrõl. A legnagyobb boldogság, amire vártak, amiben reméltek, ehhez a földi országhoz, Kánaánhoz fûzõdött.
Jézus Krisztus eljött közénk, és tudtunkra adta, hogy nem ebben az életben vár ránk az igazi ígéret földje, hanem az Isten Országa az, de oda is csak úgy juthatunk el, ha Istenben bízva átkelünk a vízen. A gonosz erõk egyre fenyegetõbbek: kevesen vagyunk, és mi magunk sem szeretjük egymást, gyûlölködünk, ellenségeskedünk, szinte szégyen ma hinni Istenben. Mi magunk is sok esetben gyávák, következetlenek vagyunk, gyenge keresztényeknek bizonyulunk. Jézus nem csak biztat, hogy merjünk szembenézni a gonosz erõkkel, hanem kézen fog és átvezet ebbõl az életbõl az élet teljességébe. Bízhatunk benne, mert õ érettünk meghalt, és vele együtt mi is feltámadunk.

2017-08-17

______________________________

Átkelés a vízen

Józs 3, 7-10.a 11. 13-17
A nép elérkezett az ígéret földjének, Kánaánnak a határához. Félelmekkel voltak tele, látva, hogy nála erõsebb nép lakja azt az országot, nagy várfalak védelmezik városaikat, de az Úr egy jellel bátorítja õket s ez a jel a Jordán folyón való csodás átkelés. Már egyszer ehhez hasonló csodát látott a választott nép, amikor átkeltek a Vörös tengeren. A víz a Szentírás nyelvezetében a halál birodalmát jelenti. Aki vízbe merül az meghal és áldozata lesz a vízi szornyeknek. Isten azzal. hogy megmutatja, hogy a biztos halált jelentõ vízen az õ segítségével át tudnak kelni, és nem éri õket bántódás, arra bátorítja õket, hogy merjék elfoglalni ezt az országot, még akkor is, ha nem érzik erre magukat elég erõsnek, mert meg fogja menteni õket ellenségeik kezébõl, és gyõzelemre fogja vezetni. Akkoriban a választott nép fiai még nem tudtak az örök életrõl. A legnagyobb boldogság, amire vártak, amiben reméltek, ehhez a földi országhoz, Kánaánhoz fûzõdött.
Jézus Krisztus eljött közénk, és tudtunkra adta, hogy nem ebben az életben vár ránk az igazi ígéret földje, hanem az Isten Országa az, de oda is csak úgy juthatunk el, ha Istenben bízva átkelünk a vízen. A gonosz erõk egyre fenyegetõbbek: kevesen vagyunk, és mi magunk sem szeretjük egymást, gyûlölködünk, ellenségeskedünk, szinte szégyen ma hinni Istenben. Mi magunk is sok esetben gyávák, következetlenek vagyunk, gyenge keresztényeknek bizonyulunk. Jézus nem csak biztat, hogy merjünk szembenézni a gonosz erõkkel, hanem kézen fog és átvezet ebbõl az életbõl az élet teljességébe. Bízhatunk benne, mert õ érettünk meghalt, és vele együtt mi is feltámadunk.

2017-08-17

______________________________

Nincs protekcionizmus

MTörvény 34, 1-12
Isten felvitte Mózest egy magas hegyre, és megmutatta neki azt az országot, melyet a választott népnek szánt, melyet megígért Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak és Mózesnek is, hogy utódaik fogják azt birtokolni. Mennyire szeretett volna Mózes oda eljutni. De annak ellenére, hogy Isten kedveltje volt, úgy beszélt véle, mint ember a barátjával, és, amint hallottuk, Isten maga temette el, mégsem teljesítette ezt a vágyát. Mert Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak és Mózesnek is egy ennél jobb országot készít, melyrõl Jézus azt mondja az evangéliumban, hogy hogy Ábrahám már elõre látta, és örült neki. Aki Isten kedvence, ne számítson arra, hogy Isten véle kiváltságosan fog bánni. Sokan azért kérik a szentek közbenjárását, mert azt remélik, hogy mivel Isten õket kedveli, ha õk kérik, Isten jobban meghallgatja a kérésüket, mintha egyenesen Istenhez fordulnának. Istennél a protekcionizmus nem mûködik. Nem azért, mert Isten nem szeretne minket, hanem azért, mert ennél jobbat készít számunkra. Nem fog megóvni bennünket a kellemetlenségektõl, szenvedésektõl csalódásoktól, betegségektõl, a haláltól sem, de abba az országba, ahol Õ vár reánk, és amelyre a szívünk igazából vágyik, az õ segítségével el fogunk jutni.

2017-08-16

______________________________

Unalmas manna

Szám 11, 4b-15
Én megértem a választott nép magatartását. Annyi idõn keresztül csak mannát enni, bármilyen finom is, az ember megúnja. Hallottuk, hogy olyan volt az íze, mint az olajas lepénynek. Nem is egészséges csak szénhidráttal táplálkozni. Az embernek szüksége van fehérjékre is. Persze, hogy visszagondoltak azokra a finom ételekre, amelyeket Egyiptomban fogyasztottak.
Mi a bûnik mégis, amiért Isten megharagudt rájuk? A követelõzés. mikor zúgolódom, azt akarom, hogy a dolgok az én elképzeléseim szerint történjenek. Ha nem úgy történnek, akkor haragszom Istenre, haragszom az emberekre. A kövedtlõzés, a zógolódás bizalmatlanság Istennel szemben. Amikor követelõzünk Istennel szemben, ezzel azt fejezzük ki, hogy szerintünk Isten nem tudja jól, mi válik javunkra, vagy, hogy elfelejtett gondoskodni rólunk, vagy, hogy nem igazságos velünk szemben. Nem adja meg nekünk azt, ami jár.
Mit tehettek volna? Kérhették volna Istentõl a húst, azzal a lelkülettel, amellyel Mózes imádkozott. Elmondta, hogy szeretné, ha nem egymaga kellene viselje ennek a népnek a terhét, de nem követelõzött. Remélte, hogy kegyelmet talál Istennél, de arra a lehetõségre is számított, hogy az Úr másként ítéli meg a dolgot.
Jézus is így imádkozott a Getszemáni kertben: nem úgy legyen, ahogy én akarom, hanem, ahogy te.
És mi is így imádkozunk minden nap, amikor a Miatyánkot mondjuk: legyen meg a te akaratod. Abban bízva mondjuk ezeket a szavakat, hogy az Úr nem feledkezik meg rólunk, akkor sem, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy mi szeretnénk.

2017-08-07

______________________________

Jubileum

Lev 25, 1. 8-17
Valóban örvendetes, és nagyon emberséges ünnep volt a jubileum, az 50. esztendõ. Ha valaki nem jól bánt a birtokával és leszegényedett, ezért kénytelen volt eladni a földjét, vagy adóssága fejáben valakinek a szolgája lett, ebben az esztendõben új esélyt kapott. Visszakapta a földjét, és visszakapta szabadságát.
Sajnos, nem nagyon tartották be a valóságban ezt a jubileumi napot, de Isten meghirdette számunkra az igazi jubileumot, amikor nem csak helyreállít mindent, amit elrontottunk az életünkben, hanem valami sokkal szebb, sokkal jobb dolgot valósít meg, mint ami volt. Nagy öröm tudni, hogy nem lehet végérvényesen elrontani az életünket. Ez a megváltás.
Ugyanakkor nekünk is feladatunk erre készülni. Egyik fontos tennivalónk, hogy mi is próbálunk kegyet gyakorolni embertársainkkal, akik velünk szemben vétettek. Nem arról van szó, hogy naivan engedjük magunkat becsapni, kihasználni, hanem, hogy nem adjuk fel a reményt a változásra, reménykedve figyeljük és bátorítjuk a pozitív változás jeleit.

2017-08-05

______________________________

Pihenés és áldozat

Lev 23, 1. 4-11. 15-16. 27. 34b-37
A mai olvasmány felsorolja a választott nép liturgikus ünnepeit, és utasításokat ad arra vonatkozóan, hogy ezeket hogyan kell megünnepelni. Ami közös, hogy minden ünnepen munkaszünet van elõírva, és áldozatbemutatás.
Az Istennek szentelt napnak, idõszaknak ma is velejárója ez a két elem.
Ahhoz, hogy Istendicséretünk, hálaadásunk ne csak külsõség legyen, üres szertartás, fontos, hogy eléggé pihentek legyünk, hogy tudjunk odafigyelni, tudjunk összpontosítani. Kevés értéke van annak az imának, amit csak azért végzünk el, hogy el legyen végezve, de a fáradtság miatt, alatta csak bóbiskolunk. Persze, a pihenésnek sokféle formája van, nem csak az alvás. Szoktunk aktív pihenésrõl is beszélni, amikor valami olyan tevékenységet folytatunk, amely segít kikapcsolódni. Az Istennek szentelt ünneplésnek része lehet tehát a szórakozás is. Akkor nincs rendjén a szórakozás, amikor az idõnket, amelyet Istennek akartuk szentelni szórakozással töltjük el. Képmutatás, ha vasárnap például, nem teszünk mosnivalót a gépbe, de nem szánunk több idõt az imára, mint hétköznapokon.
Az áldozathozatalnak sokféle formája létezik. Istennek szenteljük az idõnket. Amikor véle vagyunk, próbálunk semmi egyébbel nem foglalkozni, még ha ez lemondást jelent is. Ilyenkor jut eszünkbe sok fontos és érdekes tennivaló, de mi nem szakítjuk félbe az imát. Mint amikor egy nagyon kedves barátunk látogat meg, csak rá figyelünk, félre téve a sok tennivalónkat, sürgös ügyeinket.
Íme, ezt jelenti az Urat ünnepelni.

2017-08-04

______________________________

Távolról és közelrõl

Kiv 33, 7-11; 34, 5b-9. 28
Érdekes megfigyelni a mai olvasmányban a különbséget aközött, ahogy a nép és ahogy Mózes viszonyul Istenhez. A szövetség sátra a táboron kívül volt, az emberek, mikor látták, hogy a sátorra ráereszkedett a felhõ, Isten jelenlétének jele, mindenki távolról leborult a földre. Mózes ellenben odament, bement a sátorba, és ott Isten úgy beszélt vele - hallottuk az olvasmányban, - miként az ember a barátjáûval szokott, szemtõl szembe, bizalmason, szeretettel.
Aztán Mózes ismét felment a hegyre, és ott tartózkodott negyven napig. Ez alatt az idõ alatt nem evett és nem ivott. A tíz parancsolat leírásához nem lett volna szuükség ennyi idõre, de a negyven nap teljes idõt jelent. Hogy nem evett és nem ivott, jelképezi azt az állapotot, amely ránk vár, amikor Istennel leszünk. Megszünnek a szükségleteink, és Isten beteljesíti minden vágyunkat. Ez emlékeztet arra, amit a három apostol megélt a Tábor hegyén. Péter lelkesen kiáltotta: Uram, jó nekünk itt lennünk! Azt szerette volna, hogy ez az élmény soha ne szünjön meg. Mózes is boldog napokat élt meg Isten jelenlétében, de mikor onnan visszatért, magával csak a parancsolatokat hozta.
Sokan a kereszténységben is távolról csak a parancsokat, tilalmakat látják, de mögötte ott van az a megtapasztalás, hogy Isten úgy beszélt hozzánk, mint az ember a barátjához. Megízleltük, mily jó, mily édes Istennel lenni, és erre vágyakozunk, efelé igyekszünk. A parancsok és lemondások ebben csak segítséget akarnak nyújtani nekünk.

2017-08-01

______________________________

A csaló és a hûséges

Ter 27, 1-5. 15-29
A Pátriárkák történetébõl ismét egy nem túlságosan épületes történetet olvastunk. Jákob, az édesanyjának, Rebekának a segítségével, kihasználja apjának, az öreg Izsáknak a vakságát, és becsapják, azért, hogy az elsõszülöttnek járó áldást ne a nagyobb fiu, Ézsau kapja meg, hanem Jákob. Ebbõl a csaló Jákobból lett Izrael 12 törzsének, a választott népnek az atyja.
Senki nem dicsérte Jákobnak ezt a tettét, sõt haragudtak rá, olyannyira, hogy el kellett menekülnie a családjából, de ennek ellenére Isten nem fordított hátat neki, és továbbra is rajta keresztül akarta beteljesíteni az Ábrahámnak tett ígéreteit.
Két dolog szembeötlõ ebben a történetben: az egyik, hogy az az ember természete szerint csaló, hûtlen, képmutató, míg Isten hûséges. Bár bebizonyosodik, hogy az ember nem méltó Isten bizalmára, Isten mégis újból és újból bizalmat ajándékoz neki. és a tévedésit, bûnit is jóra fordítja. A rossz rossz marad, de Isten irgalma a bûn rothadékából is virágot tud sarjasztani.
Ilyen szemmel próbálom a magam élkettörténetét is szemlélni. Számtalanszor bebizonyítottam, hogy méltatlan vagyok Isten bizalmára, Isten mégis, újra, és újra megajándékoz az õ bizalmával, és feladatot ad nekem.
Nekem is hasonlóképpen kell viselkednem testvérfeimmel szemben, azokkal is, akikben csalódtam. Senkirõl ne mondjam azt, hogy az én szememben nincs esélye. Úgy, ahogy Isten velem szemben irgalmas, tudjak én is irgalmas lenni testvéreimhez.

2017-07-08

______________________________

Küldetés és közösség

Ter 23, 1-4. 19; 24, 1-8. 62-67
Sára meghalt, Ábrahám megöregedett, és azt szerette volna, hogy fia, Izsák megnõsüljön, hogy hogy az õ utódaink keresztül váljanak valóra Isten ígéretei. Egyrészt fontosnak tartja Ábrahám, hogy Izsák vissza ne térjen arra a földre, ahonnan annak idején õ kivonult, mert Istennek Kánaán földjén vannak tervei leendõ népével, másrészt azt akarja, hogy ne a kánaániak leányai közül vegyen feleséget magának, hanem a rokonsága körébõl, mert a pogány asszonnyal együtt a pogány szokások és bálványok is beszüremlenek a családba. Ezért küldi el a szolgáját Úr városába.
Isten minket is ki akar mozdítani abból a fészkünkbõl, amelyben biztonságban érezzük magunkat, és az emberek közé akar küldeni, olyan emberek közé, akiknek más az értékrendszerük, mások a szokásaik, mint a mienk, mégis közöttük van terve Istennek velünk. Nem könnyû ezekhez az emberekhez közeledni. Néha lehet kellemetlen, vagy akár veszélyes is, mégis, nem egyezik meg Isten akaratával az, hogy magunkat kímélve biztonságban és kényelmesen éldegéljünk egyik napról a másikra. Másrészt pedig nem vegyülhetünk össze azokkal, akikhez küld az Úr. Nem vehetjük át az õ életmódjukat, bálványaikat. Ezért tudatosan építenünk kell a közösségünket, hogy itt találjunk vigaszra, bátorításra, és hûségesek tudjunk maradni az Úrhoz feladataink, küldetésünk végzése közben.

2017-07-07

______________________________

Rá bízzuk

Ter 22, 1-19
Ábrahámot Isten felszólította, hogy hagyja el a saját hazáját, házát, szakítson a múlttal, és egy új kalandba bocsátkozzon. Megváltozott a neve is, jelezve, hogy új emberré vált. De aztán váratlan, és nagyon fájdalmas dolgokat kért tõle Isten. Elõbb Izmaelt kellett eltávolítania, az elsõ fiát, és utána, hogy feláldozza a második fiát, Izsákot. Ebben áll Ábrahám nagysága, hogy képes volt elhagyni a múltját, és Isten kezébe helyezni a jövõjét, mindenét. Nem csak arról kellett lemondania, hogy birtokoljon személyeket, vagy dolgokat, hanem le kellett mondania arról, hogy saját jövõjét, életét megtervezze. Az élete teljesen Isten kezében van.
Mi is sok esetben a multból merítünk bátorságot, és abban remélünk, hogy szép jövõ vár ránk. Szabad, és kell is örvendeni a múlt eredményeinek, és okos dolog tervezni a jövõnket, de egyedül Isten a mi múltunk és a mi jövõnk. A legbölcsebb dolog, amit tehetünk, hogy rábízzuk magunkat.

2017-07-06

______________________________