Napi gondolatok

A nehéz helyzetek

Csel 4, 1-12
A nehéz helyzetek mutatják meg, hogy melyik emberben mi rejtõzik. Pétert és Jánost népük legfõbb elöljárói elõtt találjuk, akik szigorúan megtiltják nekik, hogy Jézusról beszéljenek, és hogy bármit tegyenek Jézus nevében. Péter és János tudják, hogy ezek az emberek voltak azok, akik Jézust halálra adták, és hatalmukban áll ugyanezt megtenni velük is, mégsem hunyászkodnak meg, hanem bátran kijelentik: inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. Ezt maguk a papok is beláthatják, akik a nép vallásos vezetõi. Az apostolok nem hallgathatnak arról, amit láttak és hallottak, mert Isten azt kéri tõlük, hogy beszéljenek róla.
A nehéz helyzetek mutatják meg, hogy kik is vagyunk. Akkor derül ki, hogy milyen emberek vagyunk igazából, mikor a mi kényelmünk, a másoknak rólunk alkotott véleménye, az önzõ kis kívánságaink teljesedése, vagy akár a testi épségünk forog kockán, mikor olyanokkal állunk szemben, akiknek hatalmukban van ártani nekünk, és olyat kérnek tõlünk, ami nem egyezik meg a mi hivatásunkkal, az Istentõl kapott feladatunkkal.
Mikor erre gondolok, gyávának, gyengének gondolom, érzem magam, de kérem az Úr Jézustól az erõt a magam számára, és testvéreim számára, hogy inkább engedelmeskedjünk Istennek, mint az ilyen embereknek, és ne féljünk tanúságot tenni mások elõtt arról, amit az Úr Jézusból megismertünk, megtapasztaltunk.

2017-04-22

______________________________

Nekünk szól

Csel 3, 11-26
A mai szentlecke folytatása a tegnapinak. Ott Péter és János apostolok a templom kapujánál egy koldust találtak. Péter szavára ez a béna ember meggyógyult. Erre köréjük gyûltek az emberek, és Péter elkezdett beszélni nekik. Elmagyarázta nekik, hogy nem õ, vagy János ügyességének az eredménye ennek az embernek a gyógyulása, hanem Jézus Krisztus gyógyította meg.
Nos, azt mondja Péter a hallgatóinak: ezt a Jézust ti halálra adtátok, helyette egy gyilkost választottatok, megöltétek az élet szerzõjét. De Jézus nem haragszik rátok ezért. Titeket is meg akar gyógyítani. Térjetek meg, és õ meggyógyítja a lelketeket, hogy részesülhessetek a megváltásban.
Péter szavai nekünk is szólnak. Mi is, amikor bûnt követünk el, minden alkalommal halálra adjuk az élet szerzõjét. Ahelyett, aki az életet ad, olyat választunk, aki, vagy ami halált osztogat.
Jézus minket is meg akar gyógyítani. Van hozzá ereje. Csak tõlünk függ, hogy meg akarunk-e térni, hogy megengedjük-e neki, hogy meggyógyítson.

2017-04-20

______________________________

Nem azt, amit kér, hanem azt, amire szüksége van

Csel 3, 1-10
Egy születésétõl fogva béna lábú emberrõl hallottunk, aki a jeruzsálemi templom kapujánál kéregetett. A legszebb álma az volt, hogy valakitõl egy nagy adományt kap, és egy jó ideig nem kell majd koldulnia.
Péter apostol azonban nem rendelkezett pénzzel, amivel teljesíthette volna ennek az embernek az elvárásait. Péter is szegény volt, nem sok anyagi lehetõséggel rendelkezett. Amit nyújtott neki, olyan nagy ajándék volt, amilyet még álmodni sem mert volna ez a béna ember. Pedig igazából mindig erre lett volna szüksége. Lábra állt, és dicsõítete az Istent.
Nem mindig azzal kell segíteni a rászoruló testvérünkön, amit elvárna tõlünk, hanem azt kell nyújtani, amire igazából szüksége van.
Ez a feladatunk: a názáreti Jézus erejével gyógyulást nyújtani az embereknek, segíteni õket, hogy felálljanak nyomorúságos helyzetükbõl, és Istent dicsõítve éljenek.
Bár ez a béna ember testileg is meggyógyult, az apostolok még sem nyitottak egy rendelõt, ahol bénákat gyógyítsanak. A testi gyógyulás csak külsõ jele volt annak a gyógyulásnak, amely a lelkében végbement. Erre kaptunk mi is erõt Jézustól, minden szegénységünk, hiányosságunk ellenére.

2017-04-19

______________________________

Ad egy-két ötletet

Csel 2,36-41
Szent Péter elsõ prédikációjából olvastunk fel a mai szentleckében. Ebben szerepel egy jelentéktelennek tûnõ kijelentés, amelyre szeretném felhívni a figyelmet: "nektek szól az ígéret". Úgy hat, mint amikor egy elõadás közben az elõadó személyesen megszólít, és ezt mondja: ezt neked mondom.
Könnyen abba a kísértésbe esünk, hogy úgy hallgassuk Isten szavát, mint egy régi írást, amely a letûnt idõk embereihez szólt. Jézus is könnyen ottfelejtjük a múltban, mi csak visszaemlékezünk rá. Nagypénteken meghatódtunk a szenvedéseire emlékezve, aztán megünnepeltük a 2000 évvel ezelõtti feltámadását, de elfeledjük, hogy most hozzánk beszél. Nem Krisztus régi feltámadását akarjuk ünnepelni, hanem azt, aki itt van közöttünk, és felszólít minket, hogy a legyünk a világosság fiai. Mi is megkérdezzük, mint Pétertõl azok, akik haéégatták a beszédét: mit tegyünk, hogy a körülöttünk lévõk is meglássák a feltámadt Krisztus fényét?
Ha megkérdezzük, az Úr ad egy-két ötletet, hogy mit tehetünk.

2017-04-18

______________________________

Elõbb tanítvány

Iz 50, 4-9
Fontos Izajás felismerése, hogy õ nem mint mester osztja a bölcs ismereteket Istenrõl, a világról, hanem õ is tanítvány. Nyilvánvaló, hogy ki a mestere. Minden reggel Istent hallgatja, mielõtt másoknak beszélne. Még ebben is Isten a tanítója, Õ teszi képessé arra, hogy meg tudja hallani a szavát.
És erre nagy szükség van, mert nagy a kísértés arra, hogy ne figyeljek oda Isten szavára. Szívesebben gondolkodom minden egyében, szívesebben foglalom el magamat a sok sürgõs tennivalóval, csak ne kelljen odafigyelni Istenre, mert veszélyes lehet megérteni, mire szólít fel. Arra, hogy ne magamnak keressek vigaszt, hanem másokat vigasztaljak, nekik adjam át az üzenetet, amelyet az Úr mondott nekem.

2017-04-12

______________________________

Nemzetek világossága

Iz 49, 1-6
Megérint a próféta felismerése, hogy neki, és a Messiásnak a meghívása nem találomra történt. Nem egy akármilyen személyt választott ki Isten, mindegy, csak legyen valaki, hanem már a fogantatása pillanatától terve volt vele. Isten nem egy szolgát akart, hanem a nemzetek világosságává akarta tenni.
Azt gondolom, hogy én nem vagyok annyira fontos, mint a próféta, vagy mint Jézus Krisztus. Én nem vagyok világosság, még a magam kis közössége számára sem.
Jézus azonban engem is kiválasztott. Épp engem akart, nem találomra mutatott rám. Testvérem lett, és társam. Rám bízott egy kis részt abbõl a világosságból, melyet közénk hozott. Nem játszhatom tehát a közömböset, a zárkózottat, vagy a magának valót, mikor testvéreimnek szükségük van arra a krisztusi világosságra, amelynek én vagyok a hordozója.

2017-04-11

______________________________

Igazi készület

Iz 42,1-7
Micsoda magasztos hivatásról beszél Izajás próféta!
Általad új szövetséget kötök népemmel, világosságot hozok a nemzeteknek, menyitom a vakok szemét, kiszabadítom a börtönben ûlõket.
Ez Jézus küldetése, ezért jött közénk.
Ugyanakkor ez nekünk is a küldetésünk. Isten minket is kiválasztott, hogy az õ világosságának a hordozói legyünk, ott, ahova állított.
Persze, hogy tulságosan kicsik vagyunk ehhez a magasztos feladathoz. A mi erõnk, a mi képességeink ehez kevesek. Ám, az Úr, aki meghívott, kézen fog, vezet, képessé tesz ezek megtételére. Nem az a kérdés, hogy képes vagyok-e, hanem csak az, hogy odaadom-e magamat úgy, ahogy Jézus is tette?
Nem azért, hogy tönkremenjünk, hanem, hogy a remény jelei legyünk a körülöttünk élõ emberek számára.
Csak akkor igazi a mi nagyheti készületünk, ha nem csak Jézus tetteire emlékezünk, hanem ennek folytatására készülünk.

2017-04-10

______________________________

Istenre bízzuk a bosszút

Jer 20, 10-13
Jeremiást bántalmazták, csúfolták, el akarták tenni láb alól. Õ nem tagadja, szeretné látni, hogy visszakapják a rosszat, amit neki tettek. Ám nem õ áll bosszút, hanem Istenre bízza a maga ügyét. Õ szeretné látni, hogyan áll Isten bosszút helyette, de Istenre bízza, hogy fog tenni. Isten jobban ismeri az emberek szándékát, azt, ami belülrõl mozgatja. Mi csak a külsõ cselekedeteket látjuk, és azok alapján ítélkezünk, de Isten ismeri azoknak a szívét is, akik nekünk rosszat tesznek. Isten Atyánk, de annak is atyja, akivel szemben haragot érzünk. Nekünk is, de neki is a javát akarja, és õ meg fogja találni a módját annak, hogy minket megvédjen, és annak is, hogy õt a jóra intse. Ezért merjük ügyünket rábízni, és nem állunk bosszút senkin a kapott sérelmekért.

2017-04-07

______________________________

Tud segíteni, és segít

Dán 3, 14-20. 91-92. 95
Két fontos üzenete van a mai olvasmánynak:
1. Isten meg tud szabadítani
2. Ha nem is szabadítana meg úgy, ahogy mi elvárnánk, akkor is mellettünk van, és megment.
A nagy király Nabukodnozor, aki dönt a szolgái életérõl és haláláról, lehet a mi nagyravágyásunk. Kényszerít, hogy hódoljunk a siker, a népszerûség, mások jó véleménye bálványa elõtt. Ha nem hódolunk, az értéktelenség, a sikertelenség, a másoktól való lemaradás érzésének tüzes kemencéjébe vet.
Isten meg tud szabadítani, ha rá bízzuk magunkat. Talán nem úgy, ahogy mi szeretnénk, mint ahogy Jézust sem úgy mentette meg a szenvedéstõl, ahogy szerette volna. Ám az õ feltámadása sokakat szabaddá tett. A mi korlátaink is kegyelemforrások lesznek számunkra és sokak számára, ha Istenre bízzuk magunkat minden feltétel nélkül.

2017-04-05

______________________________

Elõ a bûneinket!

Szám 21, 4-9
Tudjuk, milyen, amikor elegünk van a munkánkból, a testvéreinkbõl, az elöljáróinkból, a körülményekbõl. Ilyenkor zúgolódunk, szidjuk azokak, akik ezekért felelõsek, visszasírjuk a régi szép idõket, de közben elfeledjük, hogy akkor is zúgolódtunk.
Mi okozza ezt az állandó elégedetlenkedést? Ha valakinek a lelkében öröm van, akkor mindennek tud örülni. Ha ellenben valakinek keserûség van a lelkében, minden apróság zavarja. Ahogy mondani szoktuk, beleköt még az élõ fába is.
Ami leginkább elrontja a boldogságunkat, az a bûn. Ezt a bûnt jelképezte a kígyó a választott nép történetében. A kígyó alattomosan mar meg, rejtõzpödve surran melléld, és észre sem veszed, mi történt veled. Megmérgezi az életedet, erõtlenné válsz.
Isten azt hagyta meg Mózesnek, hogy készítsen egy rézkígyót s tegye egy oszlopra. Nézzenek szemben a bûneikkel, ne maradjanak azok rejtve. Nem azért, hogy rosszaságukra emlékeztesse õket, hanem, hogy megbocsáthasson nekik.
Mi is azért tudatosítjuk bûneinket, hogy Isten elé tárhassuk õket. Megtapasztaljuk, hogy Isten nem haragszik ránk értük, megbocsátott nekünk, tehát mi sem haragudjunk magunkra. Ez az elsõ lépés a bûneinkbõl való kigyógyulás útján.

2017-04-04

______________________________