Napi gondolatok

Évközi 13. vasárnap

Évközi 13. vasárnap A (Mt 10,37-42)
Olvasom az Evangéliumot, s feltûnik, hogy minden mondat azzal a szóval kezdõdik, hogy „aki...”. Aki jobban szereti… aki nem vesz föl keresztjét…
A nyelvtanban ez az „aki” vonatkozó névmás. Azért vonatkozó névmás, mert akit megjelöl, vonatkozik másvalakire vagy másvalamire. Kapcsolatba hoz valakivel vagy valamivel.
Döntéseinket a mindennapjainkban a kapcsolat felõl hozzuk meg. Egyik nyáron valakivel egyeztettünk egy hargitai túrát. Az illetõ azt mondja: „megyünk, de egyszer még meg kell kérdeznem az asszonyt.”
Ehhez hasonló életünk döntéseit az Istennel való élményeink alapján, a vele való kapcsolat alapján meghozni. Az Evangélium tkp. ezt fogalmazza meg a maga sajátos nyelvén: aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám… Természetesen ez nem azt jelenti, hogy „idefigyelj, vagy az anyád, vagy én. válassz!”. A szó szerinti fordítás szerint aki fölöttem szereti apját vagy anyját, nem méltó hozzám. Azaz, aki föléje helyez bármilyen emberi kapcsolatot, nem méltó hozzá. Nem azt jelenti, hogy rossz ember, vagy megvetendõ, hanem nem méltó Jézushoz. Nem passzolnak. Fél évet udvarol a fiú a lánynak, s egyszer csak a lány kijelenti, hogy eddig tartott, nem vagy méltó hozzám, azaz nem találunk egymáshoz. Semmi probléma, más lesz az életed értelme.
Jézus nem azt mondja, hogy föl kell adni a családot, az emberi kapcsolatokat, hogy valahogy „méltó lehessek Istennél”, hanem a sorrend. Aki fölöttem szereti apját vagy anyját, nem méltó hozzám. Azaz: aki föléje, az Istennel való kapcsolat fölé helyezi.
Tetszik, ahogy Szent Ferenc ezt megközelíti: nem fölé, alá, jobbra, balra… Deus meus et omnia! Istenem és minden dolog! Szent Ferenc zseniális: minden, ami körülvesz bennünket, minden szép és jó, nem választható el Istentõl.
Nincs két világ: (1) egy gyönyörû arc, egy mosoly, egy jó film, a virágzó fák, erdei séta vagy túra, egy finom, ízletesen elkészített étel, vagy ahogy a szerelmesek egymásba bújnak és (2) Isten. E két világ nem választható szét. Nem mondhatom, hogy vagy ezek a világi dolgok vagy Isten. Nem választhatom szét Isten világát (az imádság, a templom, a szentképek) az ember világától, a „világias” dolgoktól.
Egy szó mint száz: Deus meus et omnia. Istenem és minden dolog.

Citind Evanghelia am observat cã fiecare propoziție începe cu cuvântul „cine ...”. Cine îi iubește mai mult ... cine nu-și ia crucea ...
În gramaticã, acest „cine”este pronumele relativ . Este un pronume, deoarece persoana la care face referire se referã la altcineva sau altceva. Ne conecteazã cu cineva sau ceva.
Luãm deciziile în viața noastrã de zi cu zi din punctul de vedere al relației. Într-o varã am aranjat cu cineva un tur al Harghitei. El spune: „Mergem, dar trebuie mai întâi s-o întreb pe soția mea”.
E similar, a lua decizii în viața noastrã pe baza experiențelor noastre cu Dumnezeu, a relației noastre cu El. Asta spune Evanghelia defapt în felul sãu particular: cel care își iubește tatãl sau mama mai mult decât pe mine nu este demn de mine ... Desigur, asta nu înseamnã cã „fii atent, alege, sau pe mama ta, sau pe mine!". Traducerea mot a mot spune, cel care își iubește tatãl sau mama peste mine nu este demn de mine. Adicã, cine pune orice relație umanã deasupra lui, nu este demn de el. Nu înseamnã cã este un om rãu sau de disprețuit, dar nu este demn de Isus. Nu se potrivesc. Bãiatul curteazã fata de jumãtate de an și, dintr-o datã, fata declarã cã pânã aici a fost, nu ești demn de mine, adicã nu ne potrivim. Nicio problemã, sensul vieții tale va fi altul.

Isus nu spune cã trebuie sã renunț la relațiile familiale, umane, ca sã fiu cât de cât „demn de Dumnezeu”, ci este vorba de ordinea iubirilor. Cel care își iubește tatãl sau mama peste mine nu este demn de mine. Adicã cel care situeazã aceste relații deasupra, mai presus de relația sa cu Dumnezeu.
Îmi place felul în care Sfântul Francisc abordeazã acest lucru: nu mai sus, jos, dreapta, stânga ... Deus meus et omnia! Dumnezeul meu și toate lucrurile! Sfântul Francisc este genial: tot ceea ce ne înconjoarã, nimic din tot ce este frumos și bun, nu poate fi separat de Dumnezeu.
Nu existã douã lumi: (1) o fațã frumoasã, un zâmbet, un film bun, copaci înfloriți, o plimbare sau o drumeție în pãdure, o mâncare delicioasã, delicios preparatã sau modul în care iubiții se cuibãresc între ei și (2) Dumnezeu. Aceste douã lumi nu pot fi separate. Nu pot spune cã ori aceste lucruri lumești ori Dumnezeu. Nu pot separa lumea lui Dumnezeu (rugãciune, bisericã, icoane) de lumea omului, de lucruri „lumești”.
Nu are rost s-o mai lungim: Deus meus et omnia. Dumnezeul meu și toate lucrurile.
Fr.Julianus

2020-06-28

______________________________

Siker vagy eredmény

2Kir 25, 1-12
Szedekiást Babilon királya emelte trónra, de egy idõ után nem volt megelégedve véle, ezért ismét Jeruzsálem ellen indult, elfoglalta, lerombolta a várost, Szedekiást megvakította, és fogságba hurcolta. Kit emberek tesznek naggyá, azt emberek fogják sárba tiporni is.
Úgy tûnt hogy Izrael népe megsemmisül, de Isten kiválasztotta a nép szegényeit, akiket senki nem értékelt nagyra, és ebbõl a jelentéktelennek látszó maradékból sarjasztotta ki újból a választott népet. Az emberi számítások hozhatnak pillanatnyilag sikert, de igazi eredményt csak az Istenbe vetett hit biztosít.

2020-06-26

______________________________

Új nevet adott neki

2 Kir 24,8-17
A Szentírás nem csak olyan királyokról beszél amelyeknek a példája épületes, hanem olyanokról is, akik önmagukra is, és a népre is veszedelmet hoztak. Ilyen volt Joachin, is aki fogságba került, és helyette a babiloni király a nagybátyját tette meg királynak, de úgy, hogy a nevét megváltoztatta. Jelentéktelennek tûnik ez a részlet, de abban az idõben a névváltoztatásnak fontos üzenete volt. Emlékszünk, annak idején Isten Ábrahámnak is, meg feleségének is megváltoztatta a nevét, jelezve, hogy attól a pillanattól hozzá tartozónak tekinti õket. Jézus is Péternek új nevet adott. Hogy a babiloni király nevet adott Izrael új királyának, ez ez azt jelenti, hogy birtokba vette. Csak látszólag lett király, valójában bábjátéka lett a babiloni királynak. Azt teszi mindenben, amit a Nabukodonozor kér tõle.
Jó idõnként megkérdezni imában, hogy Isten milyen nevet ad nekünk, milyennek lát, milyennek szeretne látni minket, azt is, hogy nem szolgálunk-e valakiknek olyan formában, ami nem egyeztethetõ össze Isten szolgálatával?

2020-06-25

______________________________

Keresztelõ Szent János születése

Keresztelõ Szent János, akinek a születésnapját ünnepeljük, Jézus elõfutára volt. Az volt a feladata, hogy elõkészítse az embereket a nagy találkozásra Istennel. Nem õ volt a fontos, hanem az, aki utána érkezik. Ez a szerepe az egyháznak is. Nem a pápa a püspökök a papok a fõszereplõk, hanem Jézus Krisztus. A véle való találkozásra akar felkészíteni bennünket az egyház, és ennek a találkozásnak az eszközeit nyújtja számunkra a szentségeken keresztül.
A mai nap, június 24-e, 6 hónappal Jézus születése ünnepe elõtt van. Nem tudjuk mikor született Keresztelõ János, mint ahogy azt sem tudjuk, hogy mikor született Jézus. Amikor az angyal hírül adta Máriának hogy õ lesz a Messiás édesanyja, azt is tudtára adta, hogy rokona Erzsébet is gyermeket vár, már a hatodik hónapban van. Ezért van a két születés ünnepe között hat hónap. És miért épp június 24, és december 24? Mert Keresztelõ János önmagáról azt mondta, hogy nem õ a Messiás, hanem az aki utána fog jönni, akinek majd növekednie kell, Jánosnak pedig kisebbednie. Június 24 az a dátum mikortól kezdve rövidülnek a nappalok, december 25 pedig, mikortól növekedni kezdenek.
Egy gyermek születését ünnepeljük, de ugyanakkor egy édesanya örömét is, akit magtalannak mondtak. Így Erzsébet kiegészíti azoknak az asszonyoknak a sorát akikrõl a Szentírás beszél, akiket szintén magtalannak tartottak, és Isten gyermekkel ajándékozta meg õket. Ilyen volt Sára Ábrahámnak a felesége, vagy Rebeka, vagy Rákel vagy Anna, Sámuel próféta édesanyja. A mai evangéliumi szakasz érezteti velünk Erzsébetnek, és az egész rokonság az örömét a gyermek születése miatt. Zakariás számára, aki nem hitt annak lehetõségében, hogy neki valaha gyermeke születhet, a hónapokon át tartó hallgatás nem telt el hiába. Megértette hogy nem neki lett egy gyermeke, hanem Isten rábízott egy gyermeket, akivel terve van. Az õ feladata, hogy óvja ezt a gyermeket és segítse, hogy teljesíteni tudja a küldetését. Ezért egyezik bele abba, hogy a gyermek ne az õ nevét vegye fel. A Szentírásban a neveknek is mondanivalója van. Erzsébet neve azt jelenti hogy Isten megesküdött, Zakariás neve azt jelenti, hogy Isten emlékezik. Istentõl érkezõ üzenetnek tekintette, amit az asszony mondott: János legyen a neve, ami azt jelenti hogy Isten irgalmas. Isten már nem a régi dolgokra akar emlékezni, hanem irgalmazni akar népének. És ebben szerepe lesz Jánosnak.
Fontos tanulság ez számunkra is. Akiket Isten ránk bíz, azok nem a mieink. Feladatunk vigyázni rájuk, és segíteni õket abban, hogy teljesíteni tudják azt a feladatot amelyet Istentõl kaptak.

2020-06-24

______________________________

Miért nem lépett közbe?

1 Kir 19,9b-11. 14-21. 31-35a 36
A tegnapi olvasmányban azt hallottuk, hogy Asszíria leigázta és elhurcoltak Izrael népét, és Isten nem kelt védelmére népének. Ugyan azt akarta tenni Asszíria Júdával is. Júda királya látta, hogy miként bánt el Asszíria jóval erõsebb országokkal, közöttük Izraellel is. Tudta, hogy semmi esélye sincs gyõzni Asszíriával szemben, de Istentõl kért segítséget, úgy állítva be a helyzetet, mintha Istennek lenne az érdeke megmenteni Júdát: hadd tudják meg a népek, hogy ki az igaz Isten. És valóban Isten közbelépett, elûzte az asszírokat. Vajon miért nem lépett közbe Izrael védelmére? A tegnap azt hallottuk, hogy a nép eltávolodott Istentõl. Jeruzsálem pedig Isten lakóhelye. Ami Istenhez tartozik a fölött nincs hatalma a rossznak.
Néha a mi szívünket is ostromolja a félelem, az aggodalmaskodás, hogy mi lesz velünk, hogy bírni fogjuk-e a ránk váró feladatokat, nehézségeket? Képesek leszünk-e kitartani a jóban? Néha az a benyomásunk lehet, hogy nem sok esélyünk van. De mi is Istenhez fordulunk, benne bízunk, mert hozzá tartozunk. Ami belõlünk Istenhez tartozik, annak senki és semmi nem árthat, az megmarad mindörökre, ami pedig nem tartozik Istenhez belõlünk, az meg fog semmisülni.

2020-06-23

______________________________

Teológiai szemlélet

2 Kir 17, 5-8. 13-15a 18
Azért gyõzte le Izraelt Asszíria és azért tudta fogságba hurcolni a népet, mert eltávolodtak Istentõl és bálványok imádására adták magukat. Ez a mai olvasmánynak a mondanivalója. Naiv magyarázatnak tûnik. Talán nem kellene minden kellemetlen eseményben Isten büntetését látni. De ha mélyebben elgondolkodunk rajta, ez nem más, mint a történelem teológiai szemlélete. Ha Istentõl eltávolodunk, fokozatosan eltávolodunk az otthonunktól is, a hivatásunktól is, önmagunktól is. Mi távolít el Istentõl? A bálványimádás. Nem hiszem, hogy azok az emberek akik bálványokat imádtak, tényleg hittek abban hogy azok a kövek vagy szobrok képesek bármit is tenni az õ érdekükben. A bálvány szimbolizálta számukra a maguk döntését, hogy önmaguknak keresik meg a boldogságot, melyre vágynak, és nem Istentõl várják többé azt. Isten is ami boldogságunkat akarja, de ahhoz fel kell nõnünk. Az éretlen boldogságkeresés árt nekünk is és környezetünknek is.
A mai nap is alkalom számunkra hogy visszatérünk Istenhez, és tõle várjuk a boldogságunkat.

2020-06-22

______________________________

Évközi 12. vasárnap

Máté evangéliumában ez Jézusnak a második beszéde. Ezt már nem a tömeghez intézi Jézus, hanem a tanítványaihoz, akiket misszióba küld. Ugyanakkor nekünk is szól, hisz mi vagyunk Jézus mai tanítványai, és minket is küld Jézus, nekünk is valamilyen konkrét feladatot szán.
Jézus elmondta a tanítványoknak, hogy nem lesz könnyû dolguk, úgy küldi õket, mint bárányokat a farkasok közé. Ezt hallva eléggé megrettennek a tanítványok. Ezért próbálja Jézus bátorítani õket. Ne féljetek - mondja.
A félelem hasznos érzés, azért van bennünk, hogy figyelmeztessen, mikor ránk nézve veszélyes helyzetnek tesszük ki magunkat - ám, ha a félelem erõt vesz rajtunk, meggátol abban, hogy bátran cselekedjünk, amikor arra szükség lenne. Ha a Krisztus követésére elszánjuk magunkat, számítsunk arra, hogy mi is szembe találjuk magunkat a félelmeinkkel. Ha nem félsz, azt jelenti, hogy nem értetted meg egészen, mit vár el tõled Jézus. Ugyanakkor nem engedhetjük hogy a félelemmel uralkodjék rajtunk, mert megakadályoz abban, hogy Jézust kövessük.
Jézus háromszor is figyelmeztet, hogy ne engedjük magunkat a félelmeink uralma alá kerülni. Érezzük a félelmet, de képesek vagyunk bátran cselekedni.

A félelmeink elsõ forrása bennünk van. Túl nehéznek érezzük azt amit Jézus kér tõlünk: A másik javát tartani szem elõtt ne a magamét, szeretni azt is, aki ellenem fordul, aki bánt, ne lenni olyan mint mások. Attól félünk, hogy ha túl komolyan vesszük Jézust, tönkretesszük magunkat. Egy egy kis lemondásra készek vagyunk, néha jót is tudunk tenni testvéreinkkel, próbálunk ne halmozni túl sok mindent magunknak, de félünk teljesen átadni önmagunkat. Hátha elszalasztok sok lehetõséget arra hogy örüljek, boldog legyek? Hátha azoknak van igazuk, akik a maguk élvezetét, a maguk sikerét keresik? Erre a félelmünkre válaszol Jézus: Semmi nem marad rejtve. Mindenre fény derül. Nem a világ kritériumai alapján dõl el, hogy kinek mennyit ér az élete. Véget ér a világ színjátéka, csak az marad meg belõlünk ami igazi.
A második okunk a félelemre a miatt van, ami ránk vár a világ részérõl: Elutasítás, bizalmatlanság ellenségeskedés. A félelem arra indít, hogy hallgassunk, eltitkoljuk, hogy Jézushoz tartozunk. Félünk, hogy fanatikusnak, maradinak tartanak, hogy lenéznek, kinevetnek. Jézus világosságnak nevezett minket, mely világít a sötétben. A fény mindig legyõzi a sötétséget, az evangélium átalakítja a világot. Mikor mi egymást bátorítjuk, ilyeneket szoktunk mondani: Ne félj, meglátod, nem lesz semmi baj. Jézus ezt nem ígéri. Sõt, az kellene aggasszon, ha senkit nem zavarnánk, ha senki nem fordulna ellenünk. Jézus figyelmeztet, hogy meg is ölhetnek, de sokféle más bántás is érhet minket Jézus miatt, még a családunk részérõl is, sõt, még a szerzetestársaink részérõl is. Jézus bátorít: Mindent elvehetnek tõled, de azt az életet, amelyet tõle kaptál, senki el nem tudja venni, és ez az ami igazán fontos. A többi úgyis mind elmúlik, véget ér.
Mégis van valaki, akitõl félnünk kell, mert nem csak a testünket, hanem a lelkünket is a Gehennára juttathatja, vagyis értéktelenné, szemét alacsonyítja. Ez a valaki nem egy külsõ személy, hanem a magunk rosszra hajló természete. Mindnyájan jól ismerjük. Oda vezet, hogy butaságokat kövessünk el, elfeledkezzünk életünk céljáról, meggyõzõdéseinkrõl. Erre kell leginkább vigyáznunk, mert tönkre tehetjük a magunk életét.
Jézus egy harmadik okot is felsorol, amiért félhetünk, és ehhez két hasonlatot használ, az egyik a verebekrõl, a másik a hajszálakról szól. A mondanivalója mindkettõnek ugyanaz. A verebeket tekintették a legjelentéktelenebb állatoknak. Isten azonban róluk is gondoskodik. Hogy ne gondoskodna rólad?
Nem azt akarja mondani, hogy úgy éljünk mint a verebek, hogy ne gondoskodjunk magunkról, hanem Istentõl várjuk el hogy mindennel ellásson. Itt Jézus arra bátorít, hogy merjünk következetesek lenni az evangéliumi értékek mellett. Ha például valaki azt választja, hogy ne gyûjtsön pénzt, hanem segítse a szorult helyzetben lévõket, ez hatással lesz nemcsak rá, hanem a családjára is. Nem engedhetnek meg maguknak annyi mindent, mint mások, akik csak magukkal törõdnek. Vagy például, ha valakinek a munkahelyén nagy fizetést adnak, de olyan dolgok elvégzését követelik meg tõle, ami a lelkiismerete ellen van, merjen kitartani keresztény elvei mellett akkor is, ha emiatt szegényebb lesz, akkor is ha ellene fordulnak. Isten gondoskodni fog róla. Nem csodás megoldásokat ígér, hanem azt, hogy hozzátartozónak ismer el bennünket. És ennél nagyobb megtiszteltetés, nagyobb elismerés, nagyobb siker nem érhet bennünket.

Isus ne cere în evanghelie sã nu ne fie fricã.
Prima sursã a temerilor noastre este în noi. Ni se pare prea greu ceea ce Isus ne cere: sã alegem binele celuilalt în loc sã ne gândim la noi înșine, sã-l iubim și pe cel care se întoarce împotriva noastrã, care ne face sã suferim, sã nu fim ca ceilalți. Ne este teamã cã dacã îl luãm prea în serios pe Isus, ne vom distruge viața. Suntem gata sã renunțãm câte puțin la ceva, uneori mai facem câte-o faptã bunã, încercãm sã nu acumulãm prea mult pentru noi înșine, dar ne este fricã sã ne dãruim complet lui Isus. Nu cumva ratez multe oportunitãți de a mã bucura, a fi fericit? Nu cumva au dreptate cei care cautã propria plãcere, propriul lor succes? Isus rãspunde la aceste frici din noi: Nimic nu rãmâne ascuns. Totul iese la ivealã. Nu pe baza criteriilor lumii se va decide cât valoreazã viața ta. Jocul de teatru al lumii se terminã, rãmâne doar ceea ce este real din noi.
Al doilea motiv de fricã este din cauza a ceea ce ne așteaptã din partea lumii: Respingerea, neîncrederea, ostilitatea. Frica ne determinã sã tãcem, sã ascundem cã aparținem lui Isus. Ne este fricã sã nu fim considerați fanatici, înapoiați, sã fim desconsiderați, sã fim luați în derâdere. Isus ne-a numit luminã care strãlucește în întuneric. Lumina biruie întotdeauna întunericul, Evanghelia transformã lumea. Când ne încurajãm reciproc, tindem sã spunem: „Nu vã fie teamã, veți vedea, nu se va întâmpla nimic rãu. Isus nu promite acest lucru. Mai mult, ar trebui sã ne îngrijoreze dacã nu deranjãm pe nimeni, dacã nimeni nu se întoarce împotriva noastrã. Isus ne avertizeazã cã am putea fi chiar uciși, dar și multe alte necazuri ni se pot întâmpla din cauza lui, chiar din partea celor din familia noastrã. Isus ne încurajeazã: Ei pot lua totul de la tine, dar viața pe care ai obținut-o de la el, nimeni nu ti-o poate lua, și asta este singurul lucru cu adevãrat important. Celelalte lucruri oricum dispar, se terminã.
Cu toate acestea, existã cineva de care trebuie sã ne temem, deoarece poate aduce nu numai corpul nostru, ci și sufletul nostru la Gehenna, adicã sã-l facã egal cu gunoiul, fãrã valoare. Acest cineva nu este o persoanã din afarã, ci natura maleficã a noastrã. Cu toții experimentãm aceastã forțã meleficã din noi. Ne face sã comitem prostii, sã uitãm scopul vieții noastre, convingerile noastre. La asta trebuie sã fim foarte atenți pentru cã ne putem strica propria viațã.
Isus enumerã și un al treilea motiv pentru care ne-ar putea fi fricã și folosește douã analogii pentru a face acest lucru, una despre vrãbii și cealaltã despre firele de pãr. Mesajul este comun în amândouã analogiile. Vrãbiile erau considerate cele mai nesemnificative animale, dar Dumnezeu are grijã și de ele. Cum sã nu aibã grijã de tine?
El nu vrea sã spunã sã trãim ca vrãbiile, sã nu avem grijã de noi, așteptând ca Dumnezeu sã ne ofere totul. Aici Isus ne încurajeazã sã îndrãznim sã fim în concordanțã cu valorile evangheliei. De exemplu, dacã cineva alege sã nu strângã bani, ci sã îi ajute pe cei care au nevoie, aceasta îl va afecta nu numai pe el, ci și pe membrii familiiei sale. Ei nu își mai pot permite la fel de multe lucruri ca și alții cãrora le pasã doar de ei înșiși. Sau, de exemplu, dacã cineva primește un salariu mare la muncã, dar i se cere sã facã lucruri care sunt împotriva conștiinței sale, sã aibã curajul sã rãmânã fidel principiilor creștine, chiar dacã devine mai sãrac, chiar dacã unii se vor întoarce împotriva lui. Dumnezeu va avea grijã de el. Nu promite soluții miraculoase, ci cã ne recunoaște în fața Tatãlui, adicã ne recunoaște ca pe ai sãi. Onoare mai mare, recunoaștere mai mare, succes mai mare nu ni se poate întâmpla.

2020-06-21

______________________________

Mária szíve

A Szent család életének egy látszólag banális helyzetébe nyertünk bepillantást. Bármelyik családban elõfordul, hogy a gyermek elcsatangol és a szülei aggódva keresik, míg meg nem találják. De ha benne van az evangéliumban ez a kis történet, ez azt jelenti, hogy a mi üdvösségünk szempontjából valami üzenete van Istennek vele számunkra.
A kis Jézus szüleitõl tanulta meg mindazt, amire egy embernek szüksége van ahhoz, hogy emberek között élni tudjon. Ez a kis történet számukra is egy lecke volt, melybõl arról tanulhattak, hogyan lehet banális körülmények között is Isten jelenlétét felismerni, Istenre figyelni.
Miként Jézus szívétõl az isteni szeretetet tanuljuk embertársaink iránt, Mária szívétõl azt tanulhatjuk meg, hogy emberi szeretettel is szeretni tudjuk Istent.

2020-06-20

______________________________

Jézus Szíve

A mai olvasmányban Szent János evangélista a szeretetrõl beszél, és arra buzdít, hogy szeressük egymást. Azt is tudtunkra adja, hogy a szeretet nem a mi törekvésünk eredménye, hanem Isten ajándéka. Aki szeret, az ismeri Istent. Egy rossz hasonlattal élve, ha valaki sok bort iszik, az meglátszik a beszédjén, a járásán, a magatartásán. Ugyanígy, de pozitív értelemben, aki Istennel kapcsolatban van, ez a kapcsolat hatással van arra, ahogy beszél, ahogy viselkedik.
Olykor mi is felismerjük magunkban a készséget arra, hogy magunkról megfeledkezve a testvérünk javát akarjuk. Ez jelzi, hogy Isten mûködik bennünk.
Ma Jézus szívét ünnepeljük. Nem a hús szív Ünnepe ez, hanem Jézus irántunk való szeretetének, melyet a szíve jelképez. Nem az a célja ennek az ünnepnek, hogy magasztaljuk, csodáljuk Jézus utánozhatatlan szeretetét. Nem elégszünk meg azzal, hogy Jézus olyan nagyon szeret minket, hogy kész volt az életét adni értünk, hanem kérjük, hogy alakítsa át a mi szívünket is, vagyis, hogy mi is képesek legyünk úgy szeretni, mint õ. És Jézus meg is hallgat. Bízhatunk abban, hogy megkaptuk a képességet az önfeláldozó szeretetre. Tõlünk függ, hogy mennyire merjük használni ezt a képességünket.

În lectura de astãzi, Sfântul Ioan Evanghelistul vorbește despre iubire și ne încurajeazã sã ne iubim unii pe alții. Am aflat de la el cã iubirea nu este rezultatul efortului nostru, ci un dar de la Dumnezeu. Cel care iubește îl cunoaște pe Dumnezeu. Folosind o analogie proastã, când cineva bea mult vin, se simte în discursul sãu, în mersul sãu, în comportamentul sãu cã a bãut. În același mod, dar într-un sens pozitiv, dacã cineva este legat de Dumnezeu, aceastã relație influențeazã modul în care vorbește, modul în care se comportã.
Uneori, recunoaștem și noi în noi abilitatea de a uita de noi înșine și de a dori binele fratelui nostru. Aceasta indicã faptul cã Dumnezeu lucreazã în noi.
Astãzi sãrbãtorim inima lui Isus. Nu este sãrbãtoarea inimii din carne, ci a dragostei lui Isus pentru noi, simbolizat prin inima Lui. Nu este scopul acestei sãrbãtori sã glorificãm, sã admirãm dragostea inimitabilã a lui Isus. Nu este suficient sã știm cã Isus ne iubește atât de mult încât a fost gata sã-și dea viața sa pentru noi, ci î-L rugãm sã transforme și inima noastrã în așa fel încât sã putem iubi așa cum iubește El. Iar Isus ne ascultã. Putem fi siguri cã ni s-a dat capacitatea de a ne dãrui viața din iubire. Depinde de noi în ce mãsurã îndrãznim sã folosim aceastã abilitate.

2020-06-19

______________________________

Elszakadás

2Kir 2,1. 6-14
Nem könnyû elszakadni azoktól, akikkel együtt tettünk meg egy utat életünk bizonyos szakaszán. Félünk, hogy az õ segítségük nélkül nem fogunk boldogulni. Megszoktuk a tõlük kapott támaszt, bátorítást, útbaigazítást, megértést.
Így érezhetett Elizeus is. Illés segített neki felismerni a prófétai hivatását, és tõle tanult meg másokért élni. Nagyon fájt neki a közeli elválás, mégsem engedte, hogy a szomorúság, az önmaga féltése erõt vegyen rajta. Ahhoz kért kegyelmet, hogy amit Illéstõl tanult, azt életre tudja váltani, hogy folytatni tudja Illés prófétai munkáját.
Minden elszakadás lépés lehet az érettség felé, kezdve attól, amikor kiszakadtunk anyánk méhébõl. Nem azért történnek az elszakadások, hogy elveszítsünk embereket és magunkra maradjunk, hanem hogy a kapcsolataink érettebbek, természetfölöttibbek legyenek, és gyümölcsöt teremjen bennünk mindaz, amit azoktól kaptunk, akik szeretnek.

2020-06-17

______________________________