Napi gondolatok

Ki vagyok én?

2 Sám 7, 18-19. 24-29
Dávid, mikor Nátán próféta tudtára adta, hogy milyen nagy jótéteményben fogja õt részesíteni Isten, nem telt el önmagával. Ki vagyok én? - kérdezte, kifejezve azt, hogy mindezt semmivel nem érdemelte ki. Még családja szemében is jelentéktelen kis pásztor kölyök volt, és most királyi trónon ül.
Én sem szeretném szem elõl téveszteni a magam korlátait, és, hogy Isten kegyelme tesz képessé mindenre, ami a cselekedeteimben szép és jó.

2020-01-30

______________________________

Pálfordulás

Csel 22, 3-16
Mit kell tennem? - kérdi Saul. Jézus fénye szét oszlatja a lelkében lévõ sötétséget, melyet a vaksága jelképez. Megérti, hogy kicsoda Jézus, de õ nem elégszik meg a felismeréssel. Életének, cselekedeteinek mostantól Krisztus az irányítója.
Az én megtérésem is ebbõl a két lépésbõl áll: felismerés és cselekvés. És az akadályoz meg leginkább, hogy bár sok mindent tudok, a cselekedeteimnek sokszor más az irányítója, nem Krisztus.

2020-01-25

______________________________

Nem leli örömét

1 Sám 15, 16-23
Az olvasmányban Sámuel Saul királyhoz beszél, aki Isten segítségével nagy gyõzelmet aratott az amalekiták felett. Saul a gyõzelem örömében nem teljesítette Isten kérését, hogy az amelekitáktól semmit el ne sajátítson, hanem mindent pusztítson el. Saul úgy gondolta, hogy majd Istennek áldozatokat mutat be a szerzett zsákmányból és ezzel ki tudja õt engesztelni. Istennek azonban nincs szüksége ami áldozatainkra. Nem leli örömét abban, amit az õ nevében teszünk, bármennyire sikeres és szent dolog az, ha nem vele egységben tesszük, ha nem figyelünk az õ irányítására.

2020-01-20

______________________________

Évközi 2. vasárnap

A szinoptikus evangéliumok Jézus nyilvános mûködése kezdeteként azt jelölik meg, amikor Keresztelõ János megkeresztelte a Jordán folyóban. Szent János evangélista nem említi ezt az eseményt, de annál bõvebben beszél Jánosról. A szinoptikusok Keresztelõ Jánost Jézus elõfutáraként mutatják be, míg Szent János evangélista tanúként beszél róla: õ az elsõ, aki felismerte a fényt, és másoknak is tanúságot tett róla. Errõl hallottunk a mai evangéliumban.
Érdekes, hogy egyedül Keresztelõ János beszél ebben az evangéliumi szakaszban, de nem mondja az evangélista, hogy kinek beszél, tehát szavai nekünk szólnak, minden kor keresztényének.
Rámutat Jézusra, akit hozzá közeledni lát. Nem akarja, hogy õ legyen a figyelem középpontjában, hanem, hogy Jézusra figyeljenek.
Báránynak nevezi. Meglepõ elnevezés. A korabeli emberek Júda Oroszlánját várták, aki erõsebb ellenségeinél. Olyan királyt vártak, akinek mindenki aláveti magát. Milyen bárányról beszél? A húsvéti bárányról, akinek vére megóvta a választott nép fiait a pusztítás angyalától. Miért van szükség a bárány halálára? Mert csupán egy bárány láttára döbbennek rá a fenevadak arra, hogy õk fenevadakká váltak. Ha valaki lop, csal, erõszakos, nem tûnik fel neki, ha mindenki hasonló magatartású. Egy korrupt társadalomban mindenki korruptá válik. Szükség van egy becsületes, szelíd emberre ahhoz, hogy felismerjék a többiek azt, hogy hová süllyedtek, és változni akarjanak. Jézus bárány, aki senki életét nem veszi el, hanem mindenkinek életet ad.
Izajás próféta is beszél a bárányról. Azt mondja, hogy Isten szolgája olyan lesz mint a bárány, melyet leölésre visznek. Õ is úgy viselkedik mint egy bárány, és ezáltal elveszi a világ bûneit. Hogyan veszi el a világ bûneit? A bûn nem valamilyen szabály megszegése, amiért büntetés jár. Jézus nem a nekünk járó büntetéseket viseli el helyettünk. Istennek nincs szüksége valaki szenvedésre ahhoz, hogy meg tudjon bocsátani. A bárány eltünteti a bûnt. Megtöri a bûn láncolatát, mely arra indít minket hogy rosszat tegyünk. Nem egyfajta amnesztiát hirdet meg, mely az eddigi hibákat eltörli, hanem egy új erõt ajándékoz, melyik képessé teszi az embereket az igazi, emberséges cselekedetekre.
Kétszer is kijelenti János, hogy nem ismerte azelõtt Jézust. Félre kell tudni tenni azt, amirõl azt hisszük hogy ismerjük, amit tudni vélünk Istenrõl, ahhoz, hogy fel tudjuk ismerni Jézust.
János látta a Szentlelket Jézusra szállni mint egy galamb, és rajta maradt. A galambról közismert, hogy mindig visszatér a fészkére. Az evangélista azt akarja mondani, hogy Jézus olyan a Szentlélek számára, mint a galambnak a fészke. Mindig ott lakik. Nos, ez a Jézus, kinek minden szavában és cselekedetében Isten Szentlelke mutatkozik meg, akit a szentmisében Isten bárányának nevezünk, meghív minket a lakomára, hogy egyesítjük a mi életünket az õ életével. Azt akarja, hogy a mi életünk is az övéhez hasonló odaajándékozott élet legyen.

Sfântul Ioan Botezãtorul în evanghelia de azi de douã ori afirmã cã nu l-a cunoscut pe Isus. Ioan a parcurs un drum lung și greu în viața sa spiritualã. Nu a urmat pașii tatãlui sãu Zaharia. Nu a devenit preot. A plecat de acasã, cine știe prin câte experiențe a trecut. Probabil un timp a trãit între cãlugãrii din Qumran. Pânã la urmã s-a refugiat în pustiu pe lângã râul Iordan. Aici a trãit o viațã durã, a renunțat la mâncãruri delicioase, la haine moi și frumoase. Toatã atenția sa era direcționatã spre sosirea lui Mesia. Și-a recunoscut misiunea în vestirea sosirii sale, și în a-i pregãti pe oameni pentru întâmpinarea Lui. Oamenii veneau la el, și el îi îndemna prin cuvinte dure și amenințãri la convertire. Și totuși când a sosit Mesia, a avut curajul sã recunoascã în fața tuturor cã nu l-a cunoscut. Desigur l-a mai întâlnit de mai multe ori pe Isus pentru cã erau rude. Nu știa însã despre el cã el este Mesia, și mai ales nu știa cã va fi total diferit decât cum și l-ar fi imaginat sã fie. Credea cã Mesia, când va sosi, îi va pedepsi pe pãcãtoșii care nu s-au convertit. Isus însã a stat la rând în fața lui împreunã cu pãcãtoșii. Nu a condamnat pe nimeni, nu s-a strãduit sã iasã în evidențã.
Deseori avem aceeași experiențã. Avem anumite idei despre cum este Dumnezeu, dar el ne surprinde pentru cã e total diferit. Mulți oameni nu pot crede în Dumnezeu tocmai pentru cã nu este așa cum și l-au imaginat, pentru cã nu le satisface așteptãrile. Dacã îi permitem lui Dumnezeu sã ne arate cum este el cu adevãrat, vom fi fericiți, pentru cã ne vom da seama cã Dumnezeu este mult mai bun, decât ne-am fi imaginat, și e bine cã este așa cum este.
Dar acum Ioan deja îl cunoaște. Am vãzut - spune - și dau mãrturie cã el este Fiul lui Dumnezeu. Acesta este pasul decisiv în viața spiritualã: Sã-l întâlnesc, sã-l experimentez pe Isus și sã dau mãrturie, sã povestesc și altora ce am vãzut, ce am simțit. Nu e de ajuns sã auzim predici despre el, nu ajunge sã citim rugãciuni scrise de alții. E nevoie sã-l întâlnim, sã-l cunoaștem pe Isus. Oricum nu putem convinge pe nimeni despre adevãrurile credinței. Fiecare trebuie sã le experimenteze în propria sa viațã.
Ioan îl numește pe Isus, mielul lui Dumnezeu. Mielul este în concepția oamenilor animalul cel mai blând, care nu se apãrã când este ucis. Este gata sã își dãruiascã viața. De aceea devine imaginea lui Isus, care într-adevãr și-a dãruit viața pentru noi.
Ne ajutã sã ne corectãm imaginea despre Dumnezeu. El nu este un judecãtor aspru, nu este un stãpân puternic dar capricios de la care trebuie sã ne temem. Nu este un vrãjitor puternic care poate fi cumpãrat, ca sã facã minuni dupã placul nostru. Este un miel, care se lasa pe mâinile noastre, pentru ca și noi sã învãțãm sã ne comportãm ca mieii între noi.

2020-01-19

______________________________

Mint a többi

1 Sám 8, 4-7. 10-22a
Izrael történelmi fejlõdése során eljutott oda, hogy olyan nép akart lenni, mint a többi. Ezért királyt követelt magának, mert a többi népnek is király a vezetõje. Nem tudta eléggé értékelni azt, ami õt különlegessé tette, azt, hogy Istennel olyan szoros kapcsolatban volt, hogy maga Isten irányította választott népét.
Ma is megkísért bennünket, hogy a körülöttünk élõkhöz próbáljunk hasonlók elválni, akkor is, ha ez eltávolít Istentõl.

2020-01-17

______________________________

Karácsony utáni 2. vasárnap

Az olvasmányt a Sirák fia könyvébõl olvastuk. Ki volt Ben Sirak? Egy Jeruzsálemben lakó bölcs ember, a Krisztus elõtti második században. Abban az idõben divatba jött a görög filozófia a zsidók körében is. A fiatalok arra vágytak, hogy Athénban vagy Alexandriában tanulhassanak bölcsességet. A zsidó tanítómester felhívja a figyelmüket arra, hogy népük körében magasabb rendû bölcsesség van jelen, mely magától Istentõl ered, Õ maga nyilatkozta azt ki nekik.
A bölcsesség azt jelenti, hogy képes lenni helyes döntések meghozatalára, helyes magatartásra. És ez olyan kincs, mely fölötte áll a világ minden értékénél. Emlékszünk arra, amit Salamon király válaszolt Isten kérdésére: a bölcsességet választotta, mert azt többre értékelte az aranynál, az egészségnél, még a szeme fényénél is.
Isten mindent jónak teremtett, bölcsen teremtette meg a világot, és az ember képes felismerni Istennek a világra és az emberekre vonatkozó bölcs tervét.
A szerzõ egy szép nõ alakjában személyesíti meg a bölcsességet, aki a választott nép jegyese lett. Csak aki szerelmes az Istentõl jövõ bölcsességbe, azt tudja helyesen értékelni a pogányoktól érkezõ bölcs tanításokat.
Ez idõszerû számunkra is. Sok jó hangzású, tetszetõs tanítás érkezik el hozzánk. A távolkeleti misztika nagy hatással van sok emberre, arra hajlanak hogy hátat fordítsanak a kereszténységnek, az igazi bölcsességnek, mert azt nem ismerték meg eléggé, vagy helytelenül mutatták be nekik.
Az olvasmányban megszólal a bölcsesség és elmondja, hogy sok nép közül csupán Izraelt választotta. Nem más ez a bölcsesség mint a Tóra, Isten szava, mely mutatja a helyes irányt népe számára.
Sirák fia még nem tudta, hogy a Tóra nem képes magába foglalni Isten bölcsességét a maga teljességében, mert Isten bölcsessége nem egy könyvben van jelen, hanem egy személyben. Errõl beszél a mai evangélium. Jézusban jött el Isten bölcsessége, szépsége. Benne szemléljük Isten irántunk való szeretetét. Én is szeretnék értelmesen, bölcsen élni. Ehhez nem elég az intelligencia. Nem elég átgondolni, hogy mi válik javamra. Akkor lesz teljes az életem, akkor vagyok igazán bölcs ember, ha az életemet Jézushoz kötöm.

Liturghia de astãzi este un fel de sintezã a sãrbãtorii de Crãciun. Dupã ce am trecut prin câteva sãrbãtori, care ne au distras atenția de la mesajul Crãciunului, azi din nou am citit minunatul prolog din Evanghelia Sfântului Ioan. Este un imn, o poezie despre ceea ce a înțeles el din istoria mântuirii. Vorbește despre un început. Așa cum la începutul Bibliei citim despre un început: La început Dumnezeu a creat cerul și pãmântul, și aici este un nou început, ca și cum ar fi o nouã creație. La început era cuvântul. E frumos. Dumnezeu nu numai existã undeva deasupra norilor, ci de la început este cuvânt, ne vorbește, comunicã cu noi. Asta sãrbãtorim în aceastã zi: Dumnezeu a vrut sã îl cunoaștem, de aceea a venit între noi. Vorbește de luminã. În mod progresiv ne ilumineazã. Nu e greu sã primim lumina. Trebuie doar sã ne deschidem ochii. Mulți oameni însã preferã întunericul. Este drama Crãciunului. Dumnezeu nu vrea sã rãmânã o idee abstractã cu care poți fi de acord sau o poți refuza. Dumnezeu s-a nãscut între noi. Numai cine nu vrea sã îl vadã, numai cine se ascunde de el, acela nu îl vede.
Dar cine îl primește devine fiul lui Dumnezeu - spune Evanghelia.
Am impresia cã asistãm la sfârșitul unei perioade lungi în viața bisericii, când oamenii se considerau creștini pentru cã au fost botezați de mici, și s-au obișnuit sã se declare creștini, sã vinã la bisericã pentru cã așa e tradiția, dar fãrã o convingere personalã, fãrã sã-l primeascã pe Isus cu adevãrat în viața lor. Și noi vedem cã suntem tot mai puțini.
Dar când se terminã o perioadã, începe o altã perioadã, în care vor fi comunitãți mici de creștini, dar în care oamenii se cunosc între ei, se acceptã unul pe celãlalt și formeazã comunitãți adevãrate, sunt atenți la nevoile fiecãruia pentru cã fiecare a primit în viața sa Lumina lui Cristos.
Iatã, astãzi o botezãm pe Eleonora. Ea la un moment dat a simțit cã-și dorește sã devinã creștinã, sã fie botezatã. De ce? Are vreun avantaj din asta? Nu. Nu va primi recompensa de la noi. Nu va primi nicio funcție. Dimpotrivã de acum duminica nu va dormi cât își dorește, ci se va scula sã vinã la bisericã. Ar fi putut sta acasã sã se odihneascã dupã orele obositoare de la școalã, dar a acceptat sã vinã la ore de pregãtire. Pentru ce? Nici ea nu știe exact. Probabil nu și a imaginat la început cã pregãtirea cere un efort atât de mare. Acum însã nu îi pare rãu pentru cã a ascultat de chemarea lui Isus din sufletul ei. Nu îi promitem nimic. Nu o putem asigura cã va fi scutitã de probleme pentru cã a devenit creștinã, dar poate fi sigurã cã dacã rãmâne în armonie cu Isus, dacã ascultã de glasul lui Dumnezeu din inima sa, va fi îndrumatã pe drumul vieții sale spre viațã împlinitã și va ajunge la fericirea pe care și o dorește.
Aș vrea foarte mult ca ea sã nu fie creștinã doar din obișnuințã, sã nu facã parte din tabãra celor care treptat dispar din bisericã, ci din micul grup a celor care sunt în legãturã personalã strânsã cu Isus.

2020-01-05

______________________________

Hogy felismerjük...

Jn 1, 29-34
Keresztelõ János Jézust Isten bárányának nevezi. A bárányt áldozatbemutatásra használták, ártatlanul halt meg a népért. Ezért hasonlítja Jézust Keresztelõ János a bárányhoz.
Keresztelõ János számára a Szentlélek jelezte, hogy Jézus valóban a Krisztus. Engem is a Szentlélek segít, hogy felismerjem õt. Kérjük hát a Szentlélek segítségét, hogy a mai nap eseményei közepette felismerjük Jézust, és az õ jelenlétében éljünk.

2020-01-03

______________________________

Nem én vagyok!

Jn 1, 19-28
Keresztelõ János háromszor is tagadja, hogy õ lenne a Messiás. Jézus áll az élete középpontjában, Jézus a fontos nem õ. Ez a hatalmas lépés, melyre szükség van ahhoz, hogy Jézushoz tartozzam: Ne én legyek a középpontban hanem Jézus.
János kérdéseket ébreszt az emberekben: Ha nem te vagy a Messiás miért keresztelsz? Az emberek nekünk is kérdéseket tesznek fel, de ha nem is kérdeznek, a lelkükben sok, ránk vonatkozó kérdés van, és hamar botránkoznak, ha az életünk nincs összhangban azzal aki vagyunk.
Akit szolgálok, ahhoz nem vagyok méltó. Mégis meg akarja mosni az én lábamat. Ugyanilyen módon akarok én is szolgálni testvéreimnek, azoknak is, akiket nem látok erre méltóknak.

2020-01-02

______________________________

Új esztendõ

Ezt az évet Jézus nevében kezdjük. Ma van az a nap, amikor elvitték Jézust a templomba, és az elõírás szerint körülmetélték, és a Jézus név adatott neki.
Egy újszülött nevében kezdjük az Újévet. És itt a kezdetre szeretném helyezni a hangsúlyt.
Szokták mondani: minden kezdet nehéz. Nem mindenben van ez így. Gondoljunk egy kapcsolat kezdetére – mennyi gazdagságot ígér. Majd következik a tanulás: mit jelent egy kapcsolatot fenntartani. Házasság: mézeshetekkel kezdõdik. Majd a tapasztalatokból szerzett tanulással folytatódik: mit jelent az életszövetség. Szerzetességgel, papsággal szintén így van.
És így van ez minden hivatással és minden szakmával: készülünk, képezzük magunkat, oklevelet kapunk. Kicsi idõ múlva meg úgy látjuk, hogy hiába a diploma, kezdõ vagyok. Következnek a szakmai továbbképzések: még mindig örök kezdõnek élem meg magam.
Jól van ez így: nem felejtem, honnan indultam. Nem felejtem azt az a bizonyos elsõ szeretetet (Jel 2); azt a bizonyos elsõ tekintetet. Újrakezdeni, örök kezdõnek lenni, nem azt jelenti, hogy a nulláról indulok, és mindig a nulláról indulok, hanem azt jelenti, hogy az utat, ahol most tartok, az elsõ, ártatlan lépésre visszaemlékezve folytatom.
Egy zenész mesélte: amikor új mûvet tanul, azzal kezdi, hogy elkezd skálázni – elsõ osztályos anyag. Aztán különféle zenei gyakorlatokkal folytatja. Majd miután így bemelegített, következhet az új anyag.
Örök kezdõnek lenni kijózanító: nem tekintem magam semmiben sem befejezettnek; nem vagyok szakember. Mindenki tudja, mi az, amiben örök kezdõ: „hányszor felfogattam, hogy kedvesebb, türelmesebb leszek a feleségemhez, férjemhez, családomhoz; hányszor felfogattam, hogy az idõt jobban ki fogom használni; hányszor felfogattam, hogy több idõt szánok Istenre, a beteg nagyszülõmre; hányszor felfogattam, hogy nem fogok másról beszélni, ítélkezni; hányszor felfogattam, hogy ügyelni fogok a számra stb.”. És mennyi újévi fogadalom: az elsõ két hónapban nagyon megy, év végére pedig berozsdásodik. Mert szeretnénk elõrehaladni, mint egy új nyelv tanulásában, s közben azt vesszük észre, hogy még mindig csak a ragozásoknál tartunk.
Mert túlságosan magamra figyelek, és erõnek erejével, vasakarattal szeretnék változtatni dolgokon, újrakezdeni. S a tapasztalat azt mutatja, hogy ez így nem megy.
Ez olyan, mint az úszás. Tudom, mirõl beszélek, mert még nem tudok úszni. Valószínû túlságosan a vízre figyelek, lemerülök, víz alatt vagyok, már félig kiittam a medence vizét. Még nem tudok ráhagyatkozni a vízre, ami állítólag megtart. Amíg azonban befeszülök, addig semmi esélyem. Valószínû, egyszer majd ráérzek, mit jelent az, hogy a víz megtart – mert állítólag megtart, de ez még nem az én tapasztalatom.
Most egyelõre megtanulok élni azokkal a dolgaimmal, melyek nem mennek. Valahol nekik is helyük van az életemben.
Amikor tehát újrakezdek valamiben, nem arra figyelek megfeszülve, ami nem megy, hanem Istenre figyelek, és onnan nézek rá az életemre. Azt énekeljük a mai nap, hogy új esztendõben, új szívekkel…, és nem azt, hogy új módszerekkel és erkölcsösebb élettel.
Életem megújulását nem az erõfeszítéseimtõl várhatom, ezért figyelmem ez új évben a saját elõrehaladásomtól az új szív és új lélek adományozójára, az élet szerzõjére irányítom, minden kezdet forrására.

Începem acest an în numele lui Isus. Astãzi este ziua în care l-au dus pe Isus în Templu, și respectând prescrierile, l-au circumcis, și i-au dat numele de Isus. Începem acest an nou în numele unui nou nãscut. Și aici aș vrea sã accentuez începutul.
Obișnuim sã spunem cã fiecare început este greu, dar nu întotdeauna este așa. Sã ne gândim la începutul unei relații. Cãtã bogãție promite. Dupã aceea urmeazã a învãța ce înseamnã a susține o relație. Și urmeazã cãsãtoria, luna de miere. Și urmeazã învãțatul din experiențã, a ce înseamnã o legãturã pe viațã. Și același lucru este valabil și pentru cãlugãri și pentru preoți. Așa este în fiecare vocație și în fiecare meserie: ne pregãtim, ne instruim și primim diploma, și dupã un timp scurt avem impresia cã degeaba avem diploma, suntem începãtori. Încep formarea de specialitate și încã mã simt începãtor. Și e bine așa: nu uit de unde am pornit, nu uit acea prima iubire, acea prima privire. A începe din nou, a fi mereu un începãtor nu înseamnã cã pornesc de la zero, ci înseamnã cã îmi urmez drumul pornind de unde sunt în prezent, dar amintindu-mi de unde am pornit, de primul pas nevinovat.
Un muzician mi-a povestit: când încep sã învãț o piesã nouã, încep cu exersarea notelor, ceea ce am învãțat în clasa întâi, dupã aceea cu exerciții muzicale, și doar dupã ce m-am încãlzit, poate sã vinã materia nouã. A fi mereu începãtor mã trezește la realitate. Nu mã consider perfecționat, nu sunt specialist. Toatã lumea știe în ce privințã este mereu începãtor. De câte ori mi-am promis sã fiu mai drãguț, mai rãbdãtor fațã de soția mea, fațã de soțul meu, fațã de familia mea. De câte ori mi-am promis sã îmi folosesc mai bine timpul. De câte ori mi-am promis sã dedic mai mult timp lui Dumnezeu, bunicilor mei bolnavi, de câte ori mi-am promis cã nu voi vorbi despre alții, nu îi voi judeca, de câte ori mi-am promis cã o sã am grijã de gura mea. Și câte promisiuni mi-am fãcut la începutul unui an, și în primele douã luni a și mers, dar pe la sfârșitul anului începe sã rugineascã. Aș vrea sã progresez ca și când încep în învãțatul unei limbi noi, și între timp observ ca încã sunt la declinare, pentru cã sunt prea mult atent la mine. Cu propriile mele puteri încerc sã schimb lucrurile, sã încep din nou, dar experiența îmi aratã cã așa nu merge. E ca și cu înotul. Știu despre ce vorbesc, pentru cã nu știu sã înot. Probabil sunt prea atent la apa, cã mã scufund, cã deja sunt sub apa, cã deja am bãut jumãtate din apa din bazin, și încã nu reușesc sã mã încredințez apei, care ar trebui sã mã susținã. Dar pânã când sunt tensionat nu am nici o șansã. Probabil odatã o sã-mi dau seama ce înseamnã cã apa mã susține, dar acest lucru eu încã nu am experimentat.
Deocamdatã conviețuiesc cu acele lucruri care nu merg. Undeva și ele au locul lor în viața mea. Deci, când iau de la capãt ceva, încerc sã nu mã concentrez pe ceea ce nu merge ci sã fiu atent la Dumnezeu, și cu ochii sãi sã privesc asupra vieții mele.
În aceastã zi cântãm: ”în acest an nou cu inimi noi”. Nu cântãm: ”cu metode noi, cu moravuri mai bune”. Reînnoirea vieții mele nu o pot aștepta de la efortul meu, de aceea în acest an nou încerc sã îmi concentrez atenția, nu asupra progreselor mele, ci asupra Celui care îmi poate da inimã nouã și suflet nou, Cel care este creatorul vieții și Izvorul tuturor începuturilor.
Fr. Julianus

2020-01-01

______________________________

Kiértékelés

Véget ér egy év. Ilyenkor ki szoktuk értékelni az elmúlt esztendõt. Voltak benne szép események és csúnyák, öröm és bánat. Ha ezeket vesszük számba, úgy érezhetjük magunkat, mint egy száraz falevél, melyet a szél felkap és ide-oda dobál. A legtöbb esemény csak úgy megtörténik, attól függetlenül hogy akarnánk. Mi csak örülni tudunk a kellemeseknek, és elszenvedni a kellemetleneket. Ha ezek alapján értékelném az eltelt esztendõt, akkor inkább a szerencsétõl függene, hogy jó volt az elmúlt esztendõ vagy rossz, hogy jó év köszönt ránk vagy rossz. Vagy azt lehetne a benyomásunk, mintha Isten az õ szeszélyei szerint osztogatja az eseményeket, hol jókat hol rosszakat.
Van egy igazibb szempont, amely alapján értékelni tudjuk az évet, vagy akár az életet. Az, hogy mennyire sikerült szeretni. És ha ezt vizsgáljuk, felismerjük, hogy Istennek jól meghatározott terve van velünk. Az események, történések lehetõségek és leckék arra, hogy fölé emelkedjünk kicsinyes vágyainkon, és beálljunk abba a nagy tervbe, melynek célja az, hogy minden ember boldog legyen, és ne csak néhány pillanatra, hanem véget nem érõ módon. És ha a döntéseimben, magatartásomban ennek jeleit vélem felfedezni, akkor elmondhatom, hogy jó esztendõm volt. Istennek legyen hála érte.

2019-12-31

______________________________