Napi gondolatok

Évközi 21. vasárnap

A mai evangéliumban Jézus, arra buzdít, hogy törekedjünk bejutni a szûk kapun. Nem könnyû bejutni abba az életbe, amelyre meghívást kaptunk. Jó, ha idõnként feltesszük magunknak a kérdést, merre haladunk, mi az életünk célja?
Jézus korában a farizeusok úgy vélték, hogy majd mikor elérkezik a Messiás országa, minden zsidó polgára lesz ennek az országnak, még a halottak is életre kelnek. Voltak, akik ellenben azt állították, hogy csak kevesen fognak éltre kelni, azok, aki megtartották a törvényeket. Ezért kérdezték meg Jézustól, hogy ezek sokan vagy kevesen lesznek?
Mi is hasonlóképpen gondolkozunk. Azt mondjuk, hogy ha valaki az Isten parancsolatait megtartja, az a mennyországba kerül, a többi pedig nem. És minket is érdekelne, hogy sokan vannak vagy kevesen akik eljutnak oda, azért, hogy nekünk van e esélyünk vagy nincs.
Jézus nem válaszol a kérdésre. Arra akar megtanítani, hogy miként juthatunk el az üdvösségre. És az elsõ feltétel, hogy küzdjünk, hogy bejussunk a szûk kapun. Belsõ küzdelem nélkül nem lehet üdvözülni. Mivel kell küzdenünk? A bennünk lévõ hajlammal arra, hogy a világ kritériumi, a világ értékrendjei szerint éljük az életünket. Ösztönszerûen élvezni akarjuk az életet. Jézus pedig azt mondja, hogy igazán az él aki szeret.
Szûk a kapu, kicsinek kell lenni, hogy beférhessünk. Emlékszünk, Jézus ezért, állította példaként tanítványai elé a kisgyermeket.
Sokan követik Jézus, de kevesen igazi tanítványai.
Aztán jön a házigazda és becsukja azt a kis szûk kaput is. Egyesek megpróbálnak bejutni, mert úgy gondolják, hogy joguk van hozzá. Veled ettünk, ami világosan a szentmisére vonatkozik, amelyeken részt vettek. Tehát ezek keresztények. A tereinken tanítottál: hallgatták az evangéliumot, hallgattuk az igehirdetést. Lukács ezt az evangéliumot, körülbelül 55 évvel Jézus feltámadása után írta. A keresztény közösségekben hanyatlott a lelkesedés. Sokan csak külsõleg voltak keresztények. Részt vettek a szentmiséken, de a világ kritériumai szerint éltek, és azt hitték, hogy rendben van a hitéletük. Ma is hasonló a helyzet.
Megfigyelhetjük, hogy csak a Jézussal való kapcsolatokra hivatkoznak, és kimaradt a hittestvérekkel való kapcsolat. Tehát Jézus tanítását hallgatták ugyan, de az nem változtatta meg szívüket, nem szerették testvéreiket. Hiába vagyunk vallásosak, ha nem szeretjük egymást.
Jézus nem elûzni akar magától, de figyelmeztet, hogy távol vagyunk tõle, és nincs köze a mi képmutató vallásosságunkhoz. Ne bízzuk el hát magunkat, hanem törekedjünk. Nem ez a fontos, hogy templomba járunk, szentáldozáshoz járulunk, ezek csak segíteni akarnak abban, hogy megtanuljunk, szeretni.

2016-08-21

______________________________

Mindent kér

Mt 19, 23-30
Szomorúan távozott a gazdag ifjú. Vágyakozott az igazi életre, de nem eléggé. Nem merte megengedni, hogy az életét felborogassa. Megtartotta a parancsokat, de nem volt hajlandó önmagát odaadni.
Jézus szavai keményen hangzanak: nehezen jut be a gazdag a mennyek országába. Nem az ellen van Jézusnak kifogása, hogy sok vagyona van, hanem azzal, hogy amije van, azt jobban szereti, mint Istent.
A vagyon jó szolga, de kegyetlen úr, mert lefoglalja önmagának az embert. Nem tud mással foglalkozni, mint a vagyonával. Azt számolgatja, biztonságba helyezi, felvigyáz rá, szaporítja.
Jézus nem elégszik meg azzal, hogy valamit adunk neki, hogy betartunk szabályokat, hogy részt veszünk szentmiséken, elmondunk imádságokat. Mint a gazdag ifjútól, tõlünk is azt várja, hogy mindenünket odaadjuk, és úgy kövessük.
De ha ez még nem sikerül nekünk, de valamennyire szeretjük õt, és megengedjük neki, hogy szeressen minket, akkor már most megtapasztaljuk a megváltás ajándékát, a százannyit, amit ígért.

2016-08-16

______________________________

Nagyboldogasszony

Már az elsõ századoktól kezdve az egyház Máriára úgy tekintett, mint minden keresztény elõfutárára. Azt az utat kell nekünk is bejárnunk, és oda kell eljutnunk, mint Mária. Amint Szent Ireneusz mondja, Isten emberré lett, hogy az ember megistenülhessen. Ebben volt kulcsszerepe Máriának azzal, hogy Istent méhébe fogadta, majd pedig, amit ma ünneplünk, eljutott Istenhez, Isten fogadta õt magába.
Elõször Konstantinápolyban kezdték el ünnepelni Mária mennybevételét a 7. században. Az ünnepe hamar elterjedt nyugaton is.
Az elsõ olvasmányban a jelenések könyve a napba öltözött asszonyról szól, aki szûlni készül. Ez az asszony Isten népét jelképezi, amely vajúdik, mert bûnös, szüksége van a megváltásra, de belõle születik a Messiás. Ekkor megjelenik egy alkalmatlankodó alak, a vörös sárkány, a gonoszság jelképe, amely meg akarja ölni a gyermeket, melyet Isten arra szánt, hogy õt pusztítsa el. A gyermeket Isten megmenti, és az asszony a pusztába menekül. Mária is Isten népének a jelképe. Õ is elszenvedte a pustzta kegyetlenségét, a kereszt elllentmondását, de ma örök életet adó anyánkként ünnepeljük.
Az evangéliumban a mai ünnepre vonatoznak Erzsébet szavai, és Mária imája, a Magnificat.
Erzsébet szavai az Üdvözlégy Mária ima részévé lettek, míg a Magnificatot naponta elimádkozzuk. Ez az egyik legszebb Istendicsérõ ima, amit a Szentírásban találhatunk. Ezen kívül Mária az evangéliumban még csak egyszer szólal meg, és azt mondja, bármit kér, tegyétek meg.
A mai evangéliumban Mária meglátogatja Erzsébetet. Ez egy lelki út, és jelzi az egyház útját. Amint az örömhírt megkapta, azonnal útra kell, hogy másokat is részesítsen benne.
Máriát ünnepeljük, mert hozzá hasonlóan mi is be akarjuk fogadni Jézust az életünkbe, és arra készülünk, hogy mi is eljussunk oda, ahova õ eljutott, az Istennel való egyesülésre. Addigi is feladatunk testvéreinket részesíteni abban az örömhírben, amellyel Isten megörvendeztet minket.

2016-08-15

______________________________

Évközi 20. vasárnap

Jézus azt mondja a mai evangéliumban, hogy tüzet hozott a földre.
A Szentírás gyakran beszél a tûzrõl, és legtöbbször Istent hasonlítja a tûzhöz.
Néhány példa:
Annak idején, mikor Ábrahám szövetséget kötött Istennel, Isten tûz alakjában vonult végig a kettévágott áldozati állatok között.
Mózesnek az égõ csipkebokorban jelent meg az Úr.
A választott népet a pusztai vándorlás alatt éjszaka tûzoszlop alakjában vezette Isten.
Mikor elérkeztek a Sinai hegy lábaihoz, Isten leereszkedett a hegyre és az füstölgött, mindaddig amíg Isten ott tartózkodott.
Isten szava maga is tûz. Jeremiásnak azt mondja az Úr, hogy az õ szavai a próféta ajkain olyanok lesznek, mint a tûz.
Mi jellemzi Isten tüzét?
Elõször is, hogy a rosszat elégeti, megsemmisíti:
Tûz emésztette meg Szodomát és Gomorát,
Keresztelõ János azt mondta: én vízzel keresztelek, de utánam jön az, aki Szentlélekkel és tûzzel fog keresztelni, jelezve, hogy aki meg nem tér, azt megégeti a tûz.
A Máté evangéliumában Jézus arról beszél, hogy majd Isten angyalai összeszedik a konkolyt, és olthatatlan tûzben elégetik.
Jézus a büntetés, a bosszú tüzét hozta? Földre hozta a pokol tüzét? Akkor nem mondaná, hogy várja, mikor lobban végre lángra. Káromkodásként hangzik azt gondolni, hogy Jézus alig várja, hogy pokolra juttassa a rosszakat.
Jézus tüze valóban elégeti a rosszat, de nem az embereket, hanem az õ szeretetének tüzével kiégeti belõlük azt, ami rossz, ami bûnös, azért, hogy helyet teremtsen mindenkiben az új élet számára.
Azután azt mondja Jézus, hogy meg fog keresztelkedni. A megkeresztelkedés eredetileg azt jelenti, hogy elmerülni. Itt Jézus a halálára gondol. Õ tüzet hozott a földre, de vannak, akik ezt a tüzet ki akarják oltani vízzel, vagyis meg akarják ölni Jézust.
Jézus azt is mondja, hogy nem békét hoz, hanem megoszlást. Ez ellentmond azzal, amit a próféták a Messiásról jövendöltek, hogy a béke fejedelme lesz, és békét hoz a világba: Az oroszlán a báránnyal együtt fog legelni, a fegyverekbõl földmûves szerszámokat kovácsolnak. És nem tévedtek a próféták, ám az a béke, amelyet Jézus hoz akkor valósul meg, amikor az emberek megtanulnak szeretni, és egymással megosztani azt, amijük van.
Aki azonban a régi világot védi, annak nem békét hoz Jézus. Ahogy az öreg Simeon jövendölte, amikor a kis Jézust elvitték a templomba: sokak épülésére, és sokak romlására lesz ez a gyermek.
Akik kártyavárakat építettek magunknak, igazságtalan rendszert hoztak létre, és a maguk önzõ érdekeit védik, azok félnek Jézus tüzétõl, féltik a kártyavárukat, mert az könnyen meggyúl.
Tõlünk is ezt kéri Jézus, hogy legyünk az õ tüzének a hordozói. Ez a tûz ne hagyjon nyugodni, míg nem égetjük ki magunkból, közösségünkbõl, családunkból azt, aminek el kell égnie. Merjük felvállalni ha kell a békétlenséget, a konfliktust, a feszültséget is annak érdekében, hogy Isten igazsága érvényre jusson.

2016-08-14

______________________________

Ilyeneké, nem ezeké

Mt 19, 13-15
Jézus korában a gyerekeket tisztátalanoknak tartották, mert még nem tudnak eléggé vigyázni, mindennel matatnak. A felnõttek ezért igyekeztek távol tartani magukat a gyerekektõl, hogy õk maguk is ne váljanak tisztátalanokká. Ezlrt nem akarták a tanítványok odaengedni a gyerekeket Jézushoz.
Jézus azonban, nem csak átklpte ezt a szabályt, hanem példaképp állította a gyerekeket tanítványai elé. Az ilyeneké a mennyek országa - mondta. Nem azt mondta, hogy a gyermekeké a mennyek országa, hanem, hogy az ilyeneké. Hisz Jézus nem gyerekeket h0vott meg apostolainak, sem gyerekotthont, sem óvodát nem hozott létre, hanem az Istennel szembeni gyermeki magatartást akarja tanítványai lelkére kötni. Õ maga is Istent Atyának szólítja, és ugyanarra tanítja apostolait is.
Lelki életünknek fontos eleme, hogy Istent Atyánknak tekintsük.
Ige, Isten nem jóbarátom, haverom, akivel jól szórakozunk együtt; nem kollégám, akivel együtt dolgozunk; nem munkaadóm, aki feladatot ad nekem, és utána számonkér; nem biztosítóm, aki baleset után mindent helyrehoz; nem is mentõ, vagy tüzoltó, aki sürgöos esetben segítségemre siet, hanem Atyám.
Istentõl, Atyámtól várom mindazt, amire szükségem van, tõle várom a nevelést, tanítást, útmutatást, tõle várom a szeretetet, és tõle kérek minden nap bocsánatot.

2016-08-13

______________________________

Magas mérce

Mt 19, 3-12
Jézust a farizeusok folyton próbára akarják tenni. Olyan kérdést tesznek fel neki, amelyre õk sem tudnak megnyugtató választ adni: milyen esetben megengedett a házastársak közötti válás?
Jézus a válaszában szembeállítja az Isten tervét az ember meskerdedéseivel: amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. Pedig milyen megnyugtató lett volna sokak számára azt hallani, hogy ha a kapcsolat kellemetlen, egy válólevéllel el lehet intézni az ügyet. És ezt még szentesíteni is akarták, mondván, hogy már Mózes ezt írta elõ.
Jézus válasza, hogy a szeretet örökre szól.
Még a tanítványok is megijedtek Jézus szigorú szavaitól: ha így áll a helyzet, nem érdemes megházasodni. Ráéreztek arra, hogy ilyen önfeláldozó szeretetre ember nem képes. És mégis, Jézus ezt várja el a házastársaktól. És ezt várja el a szerzetesektõl is, hogy ugyanilyen önfeláldozó szeretettel legyenek testvéreik iránt. És ezt várja el minden kereszténytõl, hogy ilyen szeretettel legyenek egymás között.
Bár Jézus ilyen magasra emeli a mércét, az evangéliumokból azt is láthatjuk, hogy sosem ítéli el azt, aki ezt nem tudja teljesíteni. Nem haragszik a házasságtörõ asszonyra, és ugyanígy nem haragszik a botorkáló szerzetesre, sem a gyáva, még mindig önmagát keresõ keresztényre. Újra és újra megbocsát nekik, és bízik bennük, hogy eljutnak arra a szeretetre, amellyel õ szeret minket.

2016-08-12

______________________________

Szent Klára

Szent Klára egész élete a szegénységrõl beszél. A szegény nõvérek rendjének is nevezték az õ közösségét. Olyannyira ragaszkodott a szegénységhez, hogy amikor a pápa próbálta meggyõzni, hogy enyhítsen a nõvértarsai számára elõírt szegénységen, és engedje meg, hogy a nõvéreknek legyenek birtokaik, amelyke biztosítsák a megélhetésüket, határozottan nemet mondott. Végrendeletében is ezt hagyogatta a nõvéreknek, hogy a Krisztus szegénységét gondosan õrizzék, bármi történik is.
Ma nekünk nehéz megérteünk ezt a szegénység iránti szeretet, mikor a legtöbb ember arra törekszik, hogy minél több minden tulajdonának mondhasson.
Klára szegénysége a Krisztus iránti szeretetbõl forrásozik. Nem az anyagi javakkal van neki baja, nem azokat tartja rossznak, hanem el akar távolítani mindent, ami a Krisztussal való találkozásban akadályozhatná. Egy hasonlattal élve, ha valakivel beszélgetek, de az közben a telefonját nyomogatja, akkor az a telefon a mi kapcsolatunknak akadálya, épp ezért, olyan gazdagság, amelyrõl le kell mondania az illetõnek, amikor velem beszélget, ha igazi kapcsolatot szeretne építeni.
Isten nem mindenkit hív arra az életformára, amelyre Klárát, és az õ nõvértársait hívta. Nekünk nem kell monostorba bezárkózva élnünk egy életen keresztül, de Klára szegénységének a lényege mindenikünk számára érvényes. A mi életformánkhoz hozzátartozik, hogy több mindenre szükségünk van, mint a klarisszáknak, de a szegénységünkre nekünk is vigyáznunk kell. Ezért mi is örömmel mondunk le mindenrõl, ami a Krisztussal való találkozásban, a Krisztussal való együttlétben akadályt jelenthet.

2016-08-11

______________________________

Szent Lõrinc

Szent Lõrinc diakónus Valérián császár uralkodása alatt élt Rómában. Bár idõben nagyon távol áll tõlünk, mégis közel érezzük magunkhoz, mert az volt a fõ elfoglaltsága, ami a keresztény élet lényege, a testvéri szeretet ápolása. A császár megparancsolta neki, hogy az egyház kincseit adj át neki. Meg is ígérte, hogy elmegy, és elhozza az egyház kincseit. El is ment, összegyõjtötte a keresztény közösség szegényeit, és azokat vitte a császár elé. Az egyház igazi kincse a tagjai közötti szeretetteljes bizalom, mely lehetõvé teszi azt, hogy egymás elõtt merjék feltárni szükségleteiket, ls merjék egymástól elfogadni a segítséget. Általában azt gondoljuk, hogy csak aztok tesznek jót, akik segítenek a részorulókon, pedig a rászoruló is jót tesz azzal, hogy legyõzve büszekségét, elfogadja a segítséget, és ezzel lehetõséget ad arra, hogy a múló földi javak átalakuljanak örökre megmaradó kincsekké.
Nem attól erõs egy egyházközség, hogy mennyi a jövedelme, hanem, hogy a tagjai mennyire tudnak egymásra, mint értékes kincsekre tekinteni.

2016-08-10

______________________________

Szent Benedikta

Edit Stein, a Szent Keresztrõl elnevezett Benedikta nõvér ünnepe van. Európa társvédõszentje õ. Filozófus volt, egyedtemi tanár. Kereste az igazságot, mígnem Jézusban rátalált. Kereszténnyé, és kármelita szerzetesnõvé lett. Zsidó származása miatt, a második világháború idején a nácik elhurcolták a kolostorból a koncentrációs táborba, és ott halt meg.
Felismerte az igazságot és elkötelezete magát, keresztény lett, mégis zsidó mivolta miatt ölték meg. Torz ideológiának, emberi önkénynek lett az áldozata, akárcsak Jézus.
Az, hogy Krisztushoz tartozunk nem óv meg minket sem az erõszakaosak, a fanatikusok kezétõl. De nem félünk, mert a mi reményünk túl mutat ezen a földi életen.
Benedikta nõvér boldog, és örül, hogy odaadhatta az életét Krisztusért.
Az õ példája minket is bátorít.

2016-08-09

______________________________

Szent Domonkos

Guzman Szent Domokos a 12. század végén, a 13. század elején élt. Õ a Prédikáló rendnek, az egyház egyik legfontosabb szerzetesrendjének az alapítója.
Fiatal papként szeretett volna a pogányok közé menni, és hírdetni nekik az evangéliumot, ám a pápa azzal bízta meg, hogy az Albi eretnekek, vagy más néven a Katarok közé menjen, és õket próbálja visszatéríteni az igaz hitre. A katarok szerint az egyház hûtlenné vált Krisztus evangéliumához, míg õk az igazi keresztények, akik tisztán élik azt. Ezt jelenti a katar név is. Különösen a szegénységre helyezték a hangulyt, és prédikáltak.
Domokos úgy látta, hogy az egyháznak abban a helyzetben prédikátorokra van szüksége. Pedig addig is prédikáltak a papok, és a püspökök, de az õ beszédeiknek nem volt ereje az eretnekek prédikációival szemben, mert ezek szavai hitelesebbnek tûntek, látva szegény életvitelüket.
Domokos ellenben épp olyan szegényen élt, mint a katarok, és minden szava sok imádság, és komoly készülés eredménye volt. Amit az imádságban megsejtett, annak utánanézett a teológiában, és úgy adta át az embereknek, számukra érthetõ nyelvezetre fordítva mondanivalóját.
Ma úgy tûnik, nincs szükség prédikátorokra. Az embereknek elegük van a sok beszédbõl. Mégis, szívesen odafogyelnek annak a szavaira, aki sokat imádkozik mielõtt megszólalna, és elõbb õ maga igyekszik megtenni azt, amire másokat bíztat.
És ma nem csak prédikációra van szüksége az egyháznak, hanem hiteles életû keresztényekre, akiknek tettei és szavai mély imádságból forrásoznak.

2016-08-08

______________________________