Napi gondolatok

Igazságtalan

Ter 21, 5. 8-20
Az a csodálatos az Ószövetség történeteiben, hogy nem igyekeznek eltakarni szereplõik emberi oldalát. Nem hibátlan szenteket állítanak elénk, hanem gyarló embereket, mint amilyenek mi vagyunk, akiken keresztül mégis, Isten tud mûködni.
A nagy Ábrahám nem mer ellentmondani a feleségének, aki féltékenységbõl elzavartatja a háztól a szolgálót, akit õ maga adott Ábrahámnak, hogy gyermeke legyen tõle. Most, hogy saját gyermeke született, nem kell a szolgáló fia. S mi több, úgy tûnik, Isten is arra bátorítja Ábrahámot, hogy elkövesse Hágárral és Izamellel szemben ezt az igazságtalanságot, kitegye õket a pusztában a halálveszélynek. Isten nem mondja, hogy helyes az, amit Sára kér, de megengedi, hogy megtörténjen Hágárnak és Izmaelnek az elûzése, mert neki velük is terve van, amit az emberi rosszindulat nem képes keresztülhúzni.
A minket ért igazságtalanságok láttán megjelenik a kísértés, hogy kétségbeesünk, hogy elveszítsük a reményt, hogy elzárkózzunk, mint ahogy Hágár félrébb ült, hogy ne lássa fia gyötrõdését, vagy pedig, ha lehetõségünk van, hogy bosszút álljuk az elszenvedett sérelmekért.
Istennek terve van velünk is. Hozzá meneküljünk tehát bánatunkkal, és õ megnyitja a szemünket. Megmutatja, honnan merítsünk reményt, erõt a küzdelemhez, hogy az a szép terv, amelyet Isten rólunk kigondolt, megvalósulhasson.

2017-07-05

______________________________

Ne tétovázz, ne nézz vissza, ne állj meg!

Ter 19, 15-29
Szodoma városa egy bûnfészekké vált, és Isten elhatározta, hogy elpusztítja. De ott lakott Lót, Ábrahám unakaöccse. Ábrahám közbenjárására, Isten meg akarta menteni õt és a családját. Lótnak tudtára adta, hogy azonnal el kell hagynia a várost, õ azonban tétovázott. Az angyalok kézen fogták, és úgy vezették ki a városból, és lelkére kötötték, hogy ne nézzen vissza, és ne álljon meg. Csak így tudja megmenteni az életét.
Ma is ezt mondja nekünk az Úr: ne tétovázz, ne nézz vissza, és ne állj meg.
A tétovázás a cselekvésnek az elhalasztása. Nem mondunk nyiltan nemet Istennek, de egyik napról a másikra halogatjuk azt a jót, amit õ kér tõlünk a magunk életének a megmentése érdekében. Lassan ebbõl a jóból csak egy halvány vágy marad.
Ne nézz vissza. Akkor nézünk hátra, amikor nyitva hagyjuk a szívünk kapuját olyan dolgok számára, melyek elvonják a vigyelmünket, az energiánkat az egyetlen szükségestõl. Arra megy rá az erõnk, hogy azt után sóvárgunk, amit Krisztusért elhagytunk. Egyik szemünk Istenre tekint, a másik a világra, mintha kancsik lennénk. Így nem tudunk magunkban egységet teremteni.
Megállni: az utazás végét jelenti, mikor már nem haladunk semerre, csak egy helyben topogunk. Nem álmodozunk valami szebbról, jobbról. Sóbálvánnyá változunk, mint Lótnak a felesége.
Nem akarunk tétovázni. Azt választjuk, hogy Krisztus legyen a legfõbb örömünk. Nem akarunk sajnálkozva tekinteni azokra a dolgokra, amelyeket már odaadtunk az Úrnak, és nem akarunk megállni, megelégedni azzal, ahová eljutottunk, mert tudom, hogy csak akkor élet, ha nap mint nap fejlõdök, és ha tétovázás nélkül megteszem azt a lépést, amelyre biztat az Úr.

2017-07-04

______________________________

Szent Tamás

Ef 2, 19-22
Nem vagyunk idegenek, hanem Isten háza népe vagyunk - hallottuk a mai szentleckében. Olyanok vagyunk, mint egy épület, amelynek a szegletköve, vagyis az, ami összetart, egymáshoz köt Jézus Krisztus. Nem rokonság, barátság, közös érdekek kapcsolnak össze bennünket, hanem az, hogy mindenikünkben jelen van Jézus élete.
Hasonló dolgot hallottunk az evangéliumban: Tamás biztos jelet keres, amely alapján fel tudja ismerni Jézust. Nem a szeme színérõl, nem a hajáról, nem is a járásáról ismeri fel Jézust, hanem a sebhelyeirõl, az önmagát odaajándékozó szeretet konkrét jeleirõl.
Minket is errõl ismernek fel, hogy keresztények vagyunk, hogy Krisztushoz tartozunk. Nem a ruhánkról, nem az elmondott imáinkról, nem a szép hangunkról, vagy az eredményeinkrõl, hanem az önmagunkat odaajándékozó szeretet konkrét jeleirõl.
Ha közöttünk gyenge az egység, ha nem érezzük elég jónak a mi közösségünket, az annak a jele, hogy bennünk még nem elég erõs Krisztus szeretete, az önmagát odaajándékozó szeretet. Ha erre törekszünk, és ezt próbáljuk egymásban is felismerni, akkor könnyebben felismerjük Szent Tamással együtt, a közöttünk jelenlévõ Úr Krisztust.

2017-07-03

______________________________

Vendégség

Ter 18, 1-15
A mai olvasmányban Ábrahám vendégül látja Istent. Ábrahám hol három személlyel, hol eggyel beszélget. Számára világos, hogy, bár három személyt lát maga elõtt, bennük Isten látogatott el hozzá. A keleti atyák ebben a szentírási részben a Szentháromságra vonatjozó elsõ utalást vélik felfedezni. Mindenképp, számunkra tanulság, hogy aki hozzánk látogat, akár egyedül, akár többed magával, Isten képviseletében érkezik hozzánk. Öröm látni, hogy általában, akik hozzánk látogatnak, nálunk jól érzik magukat. Érdemes azonban azt is tudatosítani, hogy amikor Isten testvéreket adott mellénk, minden egyes testvérben, még abban is, akit nehezebben tudok elviselni, Isten jött el hozzám.
Isten Ábrahámnak ismét tudtára adta, hogy gyermeke fog születni. A tegnapi részben Ábrahám nevetett Isten ígéretén, most Sára tette ugyanezt. Ez a nevetés nem olyan, mint amikor valaki viccet mond s mi nevetünk, hanem azt jelzi, hogy nem hiszi, amit Isten ígér. Lehetetlennek tartja. Nos, ha lehetetlennek tartom is megtanulni szeretni azt, aki számomra ellenszenves, vagy, aki nekem rosszat tett, Isten képessé tud tenni erre, csak lássam vendégül õt, fogadjam be az életembe.

2017-07-01

______________________________

Termékeny élet

Ter 17, 1. 9-10. 15-22
A mai olvasmány a megváltás egyik nagyon fontos mozzanatáról szól: Isten szövetséget köt egy emberrel. Egy szövetségkötés általában azt jelenti, hogy mindkét fél valamit nyer, és valamit felkínál. Isten, amikor az emberrel szövetséget köt, nem nyer semmit. Felkínálja neki a boldog életet, és cserébe azt kéri, hogy az ember bízzon benne. Ez a bizalom abban nyilvánul meg, hogy Isten utasításai szerint cselekszik. Az Ábrahámmal kötött szövetség jele lesz Izsák, aki Isten rendkívüli közbelépése nélkül nem születhetett volna meg, hisz Ábrahám már majdnem 100 esztendõs volt ás Sára is kilencven.
Isten velünk is szövetséget kötött. Minket is el akar vezetni a boldog életre. Az a tudat, hogy Isten mellettünk áll, õ képes teljesíteni azt, amit ígér, és meg is fogja tenni, bátorságot ad a különféle nehéz helyzetek közepette, melyeken átvezet az utunk. A velünk kötött új szövetség jele, hogy Isten Fiát adta, aki magára vette e keresztet, a mi keresztünket is, és feltámadt, úgy, ahogy mi is fel fogunk támadni. Ha Ábrahám életét, aki már szinte száz éves volt, Isten termékennyé tette, az én életemnek is konkrét gyümölcsei lesznek, ha bízom benne.

2017-06-30

______________________________

Indulj

Ter 12, 1-9
Két ige körül forog a mai olvasmány mondanivalója: vonulj ki, én majd megmutatom, hova. Végül is ilyen az emberi élet, kezdve attól, hogy a gyermeknek el kell szakadnia az anyméhtõl, hogy elkezdje az emberi élet kalandját, és ahogy fejlõdik, újra és újra valamitõl el kell szakadnia, hogy egy újabb korszak kezdõdjön az életében. Ha nem is jelent ez legtöbbször költözést, helyváltoztatást, mégis mindig valami változásra készít fel az Úr. Valamitõl el kell szakadnunk, és valami új kezdõdik. Azt ismerjük, amit elhagyunk, de nem tudjuk tisztán, hogy mi vár ránk. Isten új célokat tûz elénk, új távalatokat nyit számunkra. Az õ szavára, és benne bízva indulunk, akkor is, ha nem látjuk világosan, hogy mi vár ránk. Nem csoda, hogy kételyeke kísérnek. Néha látjuk halványan a célt, de körülöttünk sok minden homályos. De az Úr nem hagy magunkra minket. Mindig tudtunkra adja, hi a következõ lépés, hogy mitõl kell elszakadnunk. A test folyton azt mondja nekünk: még adjál, még adjál nekem! - Isten Lelke azonban felszólít: menj, menj! Kár halogatni az elindulást, amikor szól az Úr.

2017-06-26

______________________________

Sürget

2 Kor 5, 14-21
Krisztus szeretete sürget minket. Olyan mondás is van, hogy Isten malmai lassan õrülnek. Isten tervében mindennek megvan a maga ideje, de nincs helye a késlekedésnek. Idõre volt szükség, amíg Isten felkészítette az embert az õ eljövetelére, a megváltás nagy kegyelmére, de amikor eljött az ideje, nem késlekedett, nem halogatta a mi megváltásunkat. Krisztus azért halt meg, hogy megfordítsa a halál dinamikáját, amely az emberek életén uralkodott. Elég volt egy rossz döntés, egy hiba ahhoz, hogy a törvény kemény ítéletét magára vonja az ember, de Krisztus ezt megváltoztatta. Az új szövetséget a saját vérével pecsételte le, új életlehetõséget nyújtva mindenkinek. S ha ezt a kegyelmet megkaptuk, minket is sürget, ne habozzunk azt tovább adni, hogy mindenki megismerhesse, és szeretni tudja Istent. Nincs vesztegetnivaló idõ. Amikor jön, hogy elhagyjam az imáimat, kényelmességbõl elhalasszam a feladataim végzését, amikor gyávaságból, vagy nemtörõdömségbõl nem szólalok meg akkor, amikor kellene, jusson eszembe, hogy Krisztus szeretete sürget, és ha nem igyekszem, Isten ügyét hátráltatom.

2017-06-17

______________________________

Cserépedény

2 Kor 4, 7-15
Egy szép hasonlatot használ Szt. Pál a mai szentleckében: a hit és a kegyelem, amit Istentõl kaptunk értékes kincs, amelyet azonban gyenge, értéktelen és törékeny edényben õrzünk. Kívülrõl mindenféle megpróbáltatások érnek minket, de Isten erejének a mûködését fölismerjük abban, hogy ezek a megpróbáltatások nem tudnak tönkretenni minket. Szorongatnak, de agyon nem nyomnak, bizonytalanságban vagyunk, de kétségbe nem esünk, szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre terítenek, de el nem veszünk. Így a mi gyengeségeink, törékenységünk örömünkre szolgálhatnak, mert rajtuk keresztül nyilvánvalóbban megmutatkozik Isten ereje. Nem szomorkodunk tehát amiatt, hogy miért nem vagyunk olyan erõsek, olyan okosak, olyan ügyesek, vagy akár olyan egészségesek, mint mások, hanem bizalommal adunk hálát Istennek, hogy ezek ellenére képessé tesz minket annak a feladatnak a betöltésére, amit ránk bízott.

2017-06-16

______________________________

Bizalom

2Kor 3,5-6
Szent Pál a mai szentleckében bizalomról beszél. Miután a korintusi hivek kétségbe vonták azt, hogy Pál igazi apostol, és olyanok tanítására hajlottak, akik törvények, elõírások útján akarják õket Istenhez vezetni, Pál mégis bízik a korintusi hívekben, és az õ bizalmát a Krisztusba vetett bizalmára építi, aki õt apostolává tette.
Az igazi közösség alapja a kölcsönös bizalom, és bár sokszor csalódtunk testvéreinkben, képesek vagyunk újra és újra bizalmat ajándékozni egymásnak, mert Krisztus is hûtlenségeink, rossz lépéseink ellenére is bízik bennünk.

2017-06-14

______________________________

Szent Antal

Ma, Szent Antal ünnepén az õ nyelvérõl szeretnék szólni. 1263-ban, április 8-án ásták ki Szent Antal testét, hogy az új, épülõ bazilikában, új koporsóba helyezzék. Amikor kinyitották a sírját, azt látták, hogy Szent Antal teste teljesen elporladt, de a nyelve, csodás módon épen maradt. Ezen az eseményen jelen volt a rend akkori miniszter generálisa, Szent Bonaventúra. Nem csak ferences testvérek tanúskodtak e mellett, hanem nagyon sok laikus is. Tizenkét köztiszteletben álló laikust választott ki Pádua városának vezetõsége, hogy õk közelrõl megnézzék, ezt a csodás módon épen maradt nyelvet, hogy aztán a pápa elõtt tanúskodni tudjanak róla.
Külön ünnepet szögeztek le a szent nyelve tiszteletére, február 15-ére.
Hogy miért épp a nyelve maradt meg Szent Antalnak, azt szépen kifejezi egyik korabeli krónikás: A szent nyelve Krisztus trombitája volt, a Szentlélek eszköze Isten igéjének a közvetítésére. Jelképezi azt, hogy Szent Antal leginkább a nyelvét adta át Istennek, és ez minket is arra indít, hogy magunkból minél több mindent átadjunk Istennek, mert ez az útja annak, hogy a halál ne legyen úr rajtunk.

2017-06-13

______________________________