Napi gondolatok

Még lesz alkalmunk

2 Sám 15, 13-14. 30; 16, 5-13a
Dávid menekült fiától Absolomtól, amikor Saul egyik rokona Semei jött vele szemben, és amint meglátta, elkezdte átkozni. Vérszopónak nevezte, és azzal vádolta, hogy kiirtotta Saul családját, azért hogy õ kerülhessen a trónra. Felmerült bennem a kétely ezeket olvasva, hogy vajon ki mond igazat: a szent írók, aki azt állítja, hogy Dávid, bár megölhette volna Sault, nem tette, sõt, amikor meghalt meg is gyászolta, vagy Semei, aki Saul gyilkosának mondja Dávidot?
Amikor elindul egy-egy hír valakirõl, az emberekben kétely ébred. Vajon mi igaz az illetõ személyrõl: amit addig tudtak róla, vagy, amit most hallanak? Szeretnénk elhallgattatni azt, aki rólunk rosszat állít. Ez a természetes. Abizáj is le akarta ütni a fejét Semeinek, ám Dávid nem engedte, pedig õ is ugyanazt a vágyat érezte magában. Kár, hogy elsimította az olvasmány az eredeti szöveg szavait. Dávid ugyanis azt válaszolta Abizájnak: mi közünk egymáshoz Ceruja fiai - vagyis, menjetek el innen, ne kísértsetek, én nem akarok így gondolkodni, mint ti. És Dávid kifejezte, hogy akkor is bízik Istenben, ha megengedi, hogy bántódások érjék.
Sajnos, a legtöbb bántás a körülöttünk lévõk részérõl ér bennünket, és Isten megengedi ezt. Nem azért, mert nem törõdne velünk, hanem, mert megvan a megmentésünkre vonatkozó terve, de arra vonatkozó is, hogy segítse a lelki fejlõdésünket.
Ha néha nem megfelelõ módon reagáltunk a minket ért bántásokra, még lesz alkalmunk begyakorolni a helyesebb magatartást.

2018-01-29

______________________________

Bizalom

2 Sám 12, 1-7a 10-17
Dávid király feldühödött Nátán meséjét hallva, de nem vette észre, hogy a történet róla szól.
Milyen hamar észrevesszük mások bûneit, hibáit, mérgelõdünk miattuk, de annál nehezebben vesszük észre a magunkét magunk elõtt, de fõként mások elõtt. Na de azért vannak a barátaink, hogy ezekre figyelmeztessenek.
Csak hogy ez nem könnyû feladat. Beszélünk a másik hibáiról, de nem vele. Nátán meg merte mondani Dávidnak, hogy vétkezett, bízott a Dávid jóságában, abban, hogy nem fogja õt dühében megölni, még bántani sem. Dávid is Nátántól el tudta fogadni a figyelmeztetést, mert bízott benne, tudta, hogy Nátán a javát akarja.
Ha meg akarjuk ismerni önmagunkat, azért, hogy javítsunk magatartásunkon, szükséges, hogy megnyerjük egymás bizalmát, és bizalommal kell megajándékoznunk egymást.

2018-01-27

______________________________

Szent Titusz

Tit 1, 1-5
Ebben az évben Szent Tituszról szeretnék elmélkedni ezen az ünnepen. Nem sok konkrét dolgot tudunk róla. Pogány származású, Pál keresztelte meg, és Pálnak szoros munkatársává lett. Sõt egyes helyzetekben nélkülözhetetlennek bizonyult. Pálnak a korintusi közösséggel való konfliktusát neki sikerült elsimítania. Õt bízta meg, amit hallottuk, hogy Krétában, az egyházközségek élére elöljárókat nevezzen ki. A kellemetlenebb feladatok rá maradtak. Úgy látszik, hogy jobb érzéke volt az emberekkel való bánáshoz, mint Pálnak. Bár együtt dolgoztak, mégis Pál neve hangzott el mindenütt, róla megfeledkeztek. Titusz ezt elviselte, mert fontosabbnak tartotta Krisztus ügyét, mint a maga sikerességét.
Mindenikünkben ott él a vágy, hogy sikeresek legyünk, hogy felfigyeljenek ránk. Ezért van, hogy könnyen kisajátítunk egy-egy tevékenységet, és abban mi akarunk a fontosak, a meghatározók lenni. Ez azonban hátráltatja a Krisztus ügyét, mert nem arra hívott, hogy vetélytársak legyünk, hanem, hogy együtt dolgozzunk.
Kérjük az alázatosság kegyelmét, hogy legyen erõnk vállalni a háttérmunkát, testvéreink szolgálatát, akkor is, ha ezt néha nem veszik észre, nem értékelik eléggé.

2018-01-26

______________________________

Vakság és új látás

Csel 9, 1-22
Megszoktuk, hogy Jézus nem mindig a legkiválóbb embereket választja követõi közé, de azzal, hogy Sault meghívta, mintha túlzásba esett volna, hisz Saul egyenesen ellensége volt Krisztus követõinek. Ananiás is így érezte, mikor az Úr Saulhoz küldte, hogy keresztelje meg.
Saul nem gonoszságból lett keresztényüldözõ. Meg volt gyõzõdve arról, hogy Istennek tesz szívességet azzal, hogy kiirtja ezt az eretnek csoportot. Azt hitte, hogy aki nem úgy gondolkodik, mint õ, az mind téved. A Jézussal való találkozás azonban megontotta minden meggyõzõdését. Amit addig világosnak gondolt, az sötétté vált számára. Vak is maradt mindaddig, amíg Krisztus fényét be nem fogadta. Pedig Jézus nem érvelt, nem bizonygatott, de nem is büntette meg Sault, amiért üldözte a keresztényeket, nem állt rajta bosszút, hanem ellenkezõleg, kiválasztotta, szerette. Ez gyõzte meg Sault.
Persze, ettõl még nem változott meg a Pál természete. Továbbra is hajlott a vitatkozásra, érvelésre, de már tudta, hogy az evangélium hirdetésének igazi eszköze a Krisztus keresztje, a szeretet.
Minket is meghívott az Úr. A természetünk ettõl nem változott meg, de képesek vagyunk a mi igazunk világossága helyett Krisztus fényénél látni a másokkal való kapcsolatainkat.

2018-01-25

______________________________

Nem templomban akar lakni

2 Sám 7, 4-17
Szép gondolat Dávid király részérõl, hogy Istennek házat akar építeni, ha már õ is, meg a nép letelepedett, és kinek-kinek megvan a maga háza. Így olyan lesz, mintha Isten is egy lakója lenne Jeruzsálemnek. Itt bármikor lehetne véle találkozni.
Mégsem tetszik az ötlet Istennek. Dávid király ne tévessze össze a szerepeket. Isten nem egy hajléktalan, akinek a király kegyesen épít egy házat, hisz Isten emelte föl, és tette királlyá Dávidot.
Jó tudni, hogy nem mi teszünk Istenért dolgokat. Istennek nincs szüksége a mi imáinkra. Nem azért építjük a közösségünket, az Egyházat, a templomunkat sem azért javítjuk, mert Istennek szüksége van rá, hanem nekünk van ezekre szükségünk, és Isten az, aki képessé tesz minket minderre.
Meg aztán, Isten nem egy templomban akar lakni, ahova néha ellátogatunk, amikor kedvünk van Véle találkozni, de azon kívül ne zavarjon minket, hanem a mi lakásunkba, a mi életünkbe akar beköltözni, hogy ne legyen olyan területe a mi életünknek, sem pihenés sem szórakozás, sem más tevékenység, amelyben nem engedjük, hogy részt vegyen.

2018-01-24

______________________________

Tánc

2 Sám 6, 12b-15. 17-19
Dávid király bevitte a Szövetség ládáját Jeruzsálembe. Útközben áldozatokat mutatott be az Úr elõtt, táncolt, majd megáldotta a népet, és végül kenyeret, kalácsot és datolyát osztott ki nekik. Dávid papi ruhát öltött magára, és papi szolgálatot végzett. Áldozatokat mutatott be Istennek, Isten nevében megáldotta a népet, és úgy, ahogy Isten a pusztában a vándorló népnek mannát adott, most kenyeret, kalácsot, és datolyát adott nekik Isten nevében.
Ami engem megérintett az egészbõl az, hogy táncolt Dávid király a szövetség ládája elõtt. Mikor ketten együtt táncolnak, egymásra figyelnek. Kitalálják egymás szándékait, hogy együtt tudjanak lépni, fordulni, hajolni. Dávid az õ táncával kifejezte azt a kölcsönös egymásra figyelést, amelyet az Istennel való kapcsolatában megélt.
Mi is így táncolunk Istennel. Mi Rá figyelünk, és Õ ránk figyel. Mi örömet akarunk okozni Neki, és õ is nekünk. Isten nem rabszolgának hívott meg minket, akit a végsõkig megdolgoztat, hanem társnak a megváltás mûvében. Ha Véle táncoljuk végig az életünket, minden nehézség ellenére már ebben az életben boldogok vagyunk.

2018-01-23

______________________________

Tisztelettel

2 Sám 1, 1-4.11-12. 19. 23-27
Emlékszünk, hogy Dávid megkegyelmezett Saulnak, de azt kérte, hogy Isten álljon helyette bosszút. Most azonban, amikor Saul meghalt, nyoma sincs a kárörömnek.Nem köszöni meg Istennek, hogy meghalt az, aki az életére tört, mert mindannak ellenére, amit Saul véle szemben elkövetett, Dávid értékelte, és becsülte benne azt a királyt, akit Isten kiválasztott és fölkent.
Néha azon kapom magam, hogy végiggondolom, hogy kikbõl áll a mi közösségünk, a mi provinciánk, és csak úgy, spontán módon eszembe jut mindeninek a gyengesége, hibája, és ilyenkoregy fajta lehangoltság vesz erõt rajtam, hogy milyen társaság vagyunk. Meg szeretném tanulni Dávidtól meglátni és értékelni a testvéremben azt, hogy õt Isten kiválasztotta és meghívta, és õ erre igent mondott. Akkor is, ha vannak gyengeségei, hibái, bûnei, ezek csak eltakarni tudják, hivatása ragyogását, mint ahogy a felhõk eltakarják a napot. Ha én tisztelettel viszonyulok a testvéremhez a hibái gyengeségei ellenére, ha tisztelttel beszélek róla, akkor is, ha nincs jelen, ezzel segítségére vagyok abban, hogy õ maga tisztelje, értékelje és becsülje a maga hivatását.

2018-01-20

______________________________

Dicsekvés

2 Kor 10, 17 - 11, 2
Nem könnyû megérteni Szent Pál apostolnak a mai szentleckében elhangzott szavait. Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék - mondja. Korintusban egyesek Pálnak ellenségei lettek, azzal vádolták, hogy gyenge a beszéde, és helyette õk akartak a keresztény közösség élére állni. Önmagukat ajánlották. Ezért mondja Szent Pál, hogy nem az a megbízható, aki önmagát ajánlja, hanem, akit Isten ajánl. Megsértõdhetett volna, és elhatározhatta volna, hogy többé nem foglalkozik a korintusiakkal, de õ inkább hajlandó volt ugyanazt az eszközt, a dicsekvést használni, akkor is, ha ez balgaság csak, hogy el ne veszítse a korintusiakat, mert õk Krisztushoz tartoznak, Pál pedig Krisztusnak a szolgája, és azt a feladatot kapta Krisztustól, hogy szeresse õket.
Ott van bennünk is a vágy, hogy dicsekedjünk, hogy felhívjuk magunkra figyelmet, hogy mi legyünk a középpontban. Emiatt néha bántódás is ér minket, és jön, hogy eltávolodjunk, hogy elszigetelõdjünk másoktól, de Jézus nekünk is azt a feladatot adta, hogy szeressük testvéreinket. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben egyetérteni velük, és nem csak abban áll, hogy nem teszünk rosszat egymásnak, hanem azt is jelenti, hogy törõdünk egymással. Ha nem tudjuk eléggé szeretni valamelyik testvérünket, azért van, mert még nem ismerjük õt eléggé.

2018-01-18

______________________________

Dávid és Góliát

1 Sám 17, 32-33. 37. 40-51
Góliát és Dávid csatájáról olvastunk. A részletekbe menõ leírás Góliátot emberileg legyõzhetetlennek mutatja be hatalmas ereje, kiváló fegyverzete, és a csatákban szerzett tapasztalata miatt. Dávid ezzel szemben fiatal, tapasztalatlan, nem ért a fegyverforgatáshoz, és közelrõl sincs akkora ereje, mint Góliátnak. Dávid nem valami rejtett fegyverben, titkos harci módszerben bízik, hanem Istenben.
Mi is gyakran találjuk szemben magunkat legyõzhetetlennek látszó Góliátokkal, amelyek félelmet keltenek bennünk.
Egy ilyen Góliát a pénz. A bankok kezükben tartják a világ gazdaságának az irányítását. Senki nem tehet semmit ellenük, õk pedig csak a maguk anyagi érdekeit tartják szem elõtt.
Ilyen Góliát az elvilágiasodás, a szekularizáció. A világnak nincs szüksége Istenre, így nincs szüksége ránk, szerzetesekre sem. Egyre kevesebben, és egyre gyengébbek vagyunk. Tehetetlenül nézzük, hogyan omlik össze lassanként minden, amit dicsõ elõdeink felépítettek.
Legyõzhetetlen Góliát számunkra a magunk gyarlósága. Bûneink újra, és újra erõsebbeknek bizonyulnak, mint mi vagyunk.
Nos, az Úr minket is biztat: gyõzzük le félelmünket, és a magunk jelentéktelen eszközeivel, de magunk mögött tudva a legyõzhetetlen Isten erejét, szálljunk szembe a rosszal, bármilyen hatalmasnak és legyõzhetetlennek tûnik is az.

2018-01-17

______________________________

Nem kell az áldozat

1 Sám 15, 16-23
Saul nem engedelmeskedett Isten szavának. Bár tudta, hogy nem szabad, sem neki, sem a népnek semmit elsajátítani a legyõzött amalekiták javaiból, a kapzsiság erõt vett rajta. Úgy gondolta, hogy Istennek is részt ad az elzsákmányolt javakból, áldozatokat mutatva be neki, de emiatt elveszítette a királyságát, mert aki a maga feje szerint, és nem Isten terve szerint vezeti a rábízott népet, az nem lehet Isten akarata szerinti király.
Gondolhatunk itt azokra, akik nem gyakorolják a vallásukat, mert nincs idejük, a kapzsiság, a meggazdagodni akarás minden idejüket felemészti, de azzal próbálják kárpótolni Istent, hogy idõnként nagylelkû adományaikkal segítik az egyházat. Az egyháziaknak ez jól jön, de nem ez nem egyezik Isten tervével.
De gondolhatunk önmagunkra is, amikor nem veszünk részt a közösségi programokon, imákon, nem végezzük el lelkiismeretesen azt, ami állapotunkból kifolyólag feladatunk, és helyette olyasmikkel töltjük el az idõnket, amelyek lehetnek hasznosak, vagy érdekesek, de nem Isten akarata szerintiek abban a pillanatban.
Könnyen elveszíthetjük a királyságunkat, vagyis azt a feladatot, amelyet Isten ránk bízott, ha nem az õ akaratát keressük, hanem a magunk elképezései szerint alakítjuk az életünket.

2018-01-15

______________________________