Napi gondolatok

Jézus neve

Mindig is tisztelték a keresztények Jézus nevét, de liturgikus ünneplése csak a 14. századtól van. Sziénai Szt. Bernardin volt nagy terjesztõje. Csak a 16. századtól engedélyezték a ferenceseknek, hogy Jézus nevérõl imádkozzák a zsolozsmát, és ünnepe csak a 18. században lett általános. Január elsõ vasárnapján kellett ünnepelni, de a múlt században, a hetvenes években megszüntették az ünnepet. II. János Pál pápa helyezte vissza január 3-ra, nem kötelezõ emléknapként.
Mostohán bántak ezzel az ünneppel, mert inkább népi ájtatosságnak tekintették, pedig Isten nevének nagy jelentõsége van a Szentírásban, és Jézus neve Istennek a neve is. Az ember a teremtéskor minden élõlénynek nevet adott, jelezve ezzel, hogy az mind az õ birtoka.
Isten nem engedte, hogy az ember találjon ki nevet neki, hanem õ maga mondta meg, hogy hogyan fogják nevezni. Istenrõl az ember nem tudhat meg semmit, még a nevét sem igazából. Csak a Jahwe néven keresztül tud kapcsolatba lépni vele.
Az ószövetségi választott nép Isten nevét hívta segítségül minden imájában. Csak a késõbbi idõkben kezdték Isten nevét kerülni, és behelyettesíteni.
Jézus, aki valóban ismeri Istent, tudtunkra adta, hogy Isten Atya. Õ maga is Atyjának nevezte, és minket is erre tanított. Dicsõítsd meg nevedet, mondja Jézus az imájában. Mi is azt kérjük, hogy szenteltessék meg a neve. Úgy kell élnünk, mondja az apostol, hogy Isten nevét ne érje gyalázás. (Rom 2,24)
Jézus nevének segítségül hívásával gyógyítottak betegeket, ördögöket ûztek. … nemde a te nevedben prófétáltunk…
Jézus a mennybemenetel után az Atya jobbjára ül. Az Atya olyan nevet adott neki, amely felette áll minden névnek. Ez a név azt jelenti, hogy Jézus maga Isten.
Jézus meghívott minket, nevet adott nekünk, mert különös módon az övéi vagyunk. Ennek tudatában akarunk élni, hogy nem vagyunk a magunk urai, hanem Jézus nevében járunk-kelünk.

2019-01-03

______________________________

Áldjon meg az Úr!

Ezekben a napokban valósággal elhalmoztuk egymást jókívánságokkal. Mi mást várhatnánk el Isten szavától, minthogy az is egy jókívánság legyen. És így is van az: Úr áldjon meg - hallottuk az olvasmányban - és oltalmazzon. Valóban, ennél nagyobb jót senkinek nem kívánhatunk. De mit is jelent az áldás? A Szentírásban 617 alkalommal hangzik el ez a jókívánság. A Teremtés könyvében Isten az állatokat, és az embert megáldja, mondván, hogy szaporodjanak és töltsék be a földet. Az áldás tehát termékenységet, életet jelent. Aki áldásban részesül, annak az élete teljes és termékeny. A megáldott ember örül az életnek. Háromféle áldást különböztethetünk meg. Az elsõ az, amellyel mindnyájan egymást megáldjuk, egymásnak azt kívánjuk, hogy örömteli, termékeny életet éljünk. Nem szeretnénk, ha ez formasággá sekélyesedne, vagy csupán udvariassági forma maradna. Azt szeretnénk, hogy amikor valakit megáldunk, boldog új esztendõt kívánunk neki, szívünk szeretetével ajándékozzuk meg. Valóban azt szeretnénk, hogy boldog legyen, és mi magunk is készek vagyunk megtenni azt, ami tõlünk telik, hogy ez az áldás valósággá váljon. Az áldásnak az ellentéte az átok. Aki megátkoz valakit, azt kívánja, hogy ne éljen, hogy ne legyen boldog. Nekünk keresztényeknek senkit sem szabad megátkoznunk, még az ellenségeinket sem. Jézus arra tanít minket, hogy áldjuk azokat is, akik átkoznak minket. Mindnyájunknak szükségünk van a testvéreink áldására. Csak az tud boldogan élni, aki tudja, hogy a hozzátartozói, testvérei szeretik, elfogadják, jót akarnak neki. A második áldásforma az, amikor az ember áldást mond Istennek. Ez annak elismerését jelenti, hogy õ az élet ura, hogy minden szeretet, minden öröm tõle származik. Ezért szoktunk étkezés elõtt is imádkozni. Elismerjük, hogy Isten szeretõ gondoskodásából van az, amit elfogyasztunk. A szentmisében is áldjuk Istent, mikor a pap kezébe veszi a kenyeret és a bort, mint Isten ajándékát és az emberi munka gyümölcsét. Ez az áldás emlékeztet bennünket arra, hogy nem vagyunk urai a világnak, hanem Isten bízta azt ránk, hogy felelõsen, az õ tervei szerint használjuk az általa teremtett dolgokat. A harmadik áldás pedig az, amely Istentõl száll ránk. És errõl szól a mai olvasmány. Ezt az áldást csak a papok használhatták, mert õk közvetítettek Isten és az ember között. Az áldás szövegén a papok sem változtathattak egy szót sem, sõt, csak akkor volt érvényes, ha azt héber nyelven mondták. Az áldás három mondatból áll, az elsõ három szóból, a második 5 szóból, a harmadik pedig 7 szóból tevõdik össze. A hármas a tökéletes Istent jelenti, az ötös a választott népet, a hetes pedig a teljességet. Összesen 15 szó, amely Isten nevének a számbeli értéke. Az Úr áldjon meg és oltalmazzon. Vagyis, segítsen abban, hogy boldogan élhess, és mint egy jó pásztor, vigyázzon rád, hogy semmi olyan ne érjen téged, ami testednek, vagy lelkednek kárára lenne. Ragyogtassa rád az õ orcáját. Mi, a személyeket általában az arcukról ismerjük fel. Az arcáról állapítjuk meg azt is, hogy vidám, vagy szomorú, haragos vagy jóindulatú. Isten ragyogó arca jelzi, hogy örül nekünk. Azt szeretnénk, hogy életünket látva örüljön Isten. Örömét lelje bennünk, mert hasonlítunk hozzá. Emlékszünk, amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordán vizében, Isten ezt mondta: ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Legyen hozzád jóságos. Helyesebb lenne így fordítani, hogy halmozzon el áldással, jósággal, vagyis, hogy az Istentõl kapott kegyelem tegyen kedvessé az emberek szemében is. A harmadik mondat ismét azzal kezdõdik, hogy az Úr fordítsa feléd arcát. Karácsonykor az Úr megmutatta nekünk az igazi arcát, amely csupa szeretetrõl árulkodik, arról, hogy Istennek szüksége van a mi szeretetünkre. És adjon neked békességet, shalomot. Ha Isten arca ránk ragyog, akkor van a lelkünkben béke, és így tudunk boldogan élni ebben az új esztendõben. Ezt adja meg mindenkinek a mi jóságos Istenünk.

Așa sã binecuvântați pe fiii lui Israel - este primul lucru pe care ni-l spune cuvântul lui Dumnezeu la începutul acestui an: Sã începem anul cu binecuvântare. Suntem plini de nemulțumiri. Aproape oriunde, când suntem împreunã cu alții începem sã ne lamentãm. Suntem nemulțumiți cu situația politicã, cu situația din spitale, de viața noastrã, de aceea în orice clipã suntem gata sã îi vorbim de rãu pe alții, cãutând vinovați. Ca și cum prin evidențierea slãbiciunilor, pãcatelor altora noi am deveni mai buni. Cuvântul Domnului însã ne spune exact contrariul: Ne cere sã binecuvântãm. Nu înseamnã sã nu observãm ceea ce nu este în ordine, ceea ce este greșit, ceea ce trebuie corectat, dar descoperim în spatele acestor lucruri care ne deranjeazã persoana care poate fi iubitã, binecuvântatã. Umbrele se vãd doar atunci când este lumina. De unde vine lumina? În binecuvântarea, urarea pe care am auzit-o în lecturã se cere ca fața lui Dumnezeu sã strãluceascã asupra noastrã. Iatã Deci, de unde vine lumina. Dacã simțim cã fața lui Dumnezeu strãlucește de bucurie când ne privește, parcã își pierd importanța umbrele din viața noastrã și din viața celorlalți. Cred cã este urarea cea mai frumoasã pe care ne-o putem schimba la început de an: Sã se bucure Dumnezeu de tine. Ce frumos e sã ne dãm seama cã Dumnezeu zâmbește, se bucurã sã ne vadã. În evanghelie am auzit de pãstori, care în acel timp erau disprețuiti de toți, considerați oameni rãufãcãtori, blestemați. Dar dupã ce l-au întâlnit pe Isus, chiar dacã în exterior nimic nu s-a schimbat în viața lor, se simțeau binecuvântați. Cine se poate considera mai binecuvântatã decât Maria? Situația ei nu era cea mai confortabila, dar ea aduna în sufletul ei semnele care veneau de la Dumnezeu și le medita, astfel se descoperea binecuvântatã. Dorim și noi sã descoperim cã în ciuda problemelor noastre, suntem binecuvântați. Asta ne ajutã sã vedem lumina care vine de la Dumnezeu în orice persoanã, în orice situație, și sã împãrțim și noi binecuvântare celor din jurul nostru.

2019-01-01

______________________________

Tartsuk meg a parancsokat

1 Jn 2, 3-11
A mai szentleckében Szent János int minket, hogy a Krisztustól kapott tanítást, az õ parancsait, tartsuk meg. Nem a tízparancsolatról van szó, melyet Isten Mózesnek adott. Ezeket János régi parancsoknak nevezi. Ezek sem veszítették el érvényüket, de csak Krisztus fényénél válnak világossá. Az új parancs, a szeretet parancsa, ad értelmet ezeknek is. Vagyis, csak akkor érnek valamit, ha a szeretet vezérel bennünket. Mondhatunk szépeket Jézus Krisztusról, de csak akkor vagyunk igazi tanítványai, ha hozzá hasonlóan, egymás javát akarjuk, és konkrét tettekkel megmutatjuk testvéreink iránti szeretetünket.

2018-12-29

______________________________

Ártatlanon szenvedése

Jézus karácsonykor eljött közénk, hogy velünk együtt vegyen részt mindenben, ami az életünkhöz hozzátartozik, abban is, ami szenvedést okoz. Egyik ilyen fájdalmas dolog, amit Jézus magára vett, az ártatlanok szenvedése. Mi is felkiáltunk, amikor ártatlanul szenvedünk, vagy mások ártatlan szenvedését látjuk, hogy hol van Isten? Jézus nem válaszol erre a kérdésre, hanem részt vesz benne. Csak akkor tudunk a szenvedéseinknek értelmet adni, ha a szeretetben Jézussal egyesülünk. Ugyanakkor, fontos felismerni azt a szenvedést, amit mi okozunk másoknak, azért, hogy nekünk kényelmesebb, élvezetesebb, biztonságosabb legyen az életünk. A szívünk mélyén keressük meg Heródest, aki rejtekben folytatja az õ játékait, a hatalomvágytól, irigységtõl, büszkeségtõl hajtva. Ha õszintén nevet adunk ezeknek a játékainknak, melyekkel magunknak is, és másoknak is szenvedéseket okozunk, rátalálunk Istenre, aki meg akar szabadítani tõlük.

2018-12-28

______________________________

Karácsony

Úgy gondolom, hogy ma derûsebbek vagyunk, mint máskor, mert felvidámít a karácsony hangulata, az énekek, az ajándékok, és hát rövidesen vár ránk az ünnepi ebéd. Ezen az ünnepi szentmisén szívesebben hallgattuk volna bizonyára Szent Lukács evangéliumának az elbeszélését Jézus születésérõl, a jászolról, a pásztorokról, a csillagról. Az egyház mégis ma egy nehéz, teológiai szöveget tár elénk, János evangéliumának a prológusát, bevezetõ részét. Nem tévedésbõl van ez így, mert a mai evangélium a legfontosabb üzenetet tartalmazza az egész Szentírásból. Azt adja tudtunkra, hogy mi, nyomorúságos, hibákkal tele és halálra szánt emberek, meghívást kaptunk a halhatatlan Istennel való felbonthatatlan szeretetkapcsolatra. Felbonthatatlan, mert a mi hûtlenségeink, bûneink sem tudják Isten szeretetét megingatni. Ez karácsony nagyszerû üzenete. Kezdetben volt az Ige - hallottuk az evangéliumban. Az ige kifejezés az Újszövetségben csak Szent János írásaiban fordul elõ. Miért nevezzük a kisded Jézust igének, vagy szónak? A szó számunkra a másokkal való párbeszéd eszköze. Amikor szólunk valakihez, kapcsolatba akarunk lépni vele, van számára valami mondanivalónk. Karácsonykor Isten megszólított bennünket, hozzánk érkezett az õ szava. Valaki egy alkalommal lelkesen mesélte, hogy személyes levelet kapott egy híres, és sokak által nagyra becsült közembertõl. Nagyon megtisztelve érezte magát, hogy ez a híresség õt személyesen figyelemre méltatta. Nos, karácsony arról szól, hogy a leghíresebb embernél is fontosabb valaki, maga Isten, személyes szeretetkapcsolatba akar lépni velünk. Ha ez nem tölt el bennünket örömmel, akkor még nem értettünk meg semmit a karácsony ünnepérõl. Isten szava maga ez a gyermek, aki még beszélni sem tud, aki szeretetre, figyelemre vágyik. Nem nehéz hinni Istenben, aki megteremtette a világot. Ha valaki figyelmesen néz körül a teremtett világban, nem tagadhatja, hogy annak nagyon bölcs alkotója és irányítója van. De azt elhinni sokkal nehezebb, hogy ez az Isten annyira vágyik velünk kapcsolatba lépni, hogy ezért emberként születik közénk. Õ maga az Ige, mert nem csak szóval, hanem a saját lényével beszél nekünk Istenrõl, és arról, hogy milyen az igazi ember. Ez a gyermek tehát Istennek hozzánk intézett szava. Világosságnak is nevezi õt Szent János, mely szétoszlatja a sötétséget. A sötétben nehezebben ismerjük fel az embereket, sõt, még a tárgyakkal is összetéveszthetjük. A sötétségben élõ emberek sokszor az embertársaikat tárgyként kezelik, vagy úgy bánnak velük mint az állatokkal. Többre értékelnek egy-egy állatot, mint az embert. A sötétben Istent is félreismerjük, félünk tõle, nehogy megbüntessen, nehogy bosszút álljon rajtunk. Krisztus fénye ránk ragyog, és mi is ragyogókká válunk. Nem a sötétség ellen kell küzdenünk, hanem Krisztus fényét kell tükröznünk a környezetünkben. Ezt tette Keresztelõ János is. Annyira ragyogott, hogy egyesek azt gondolták, õ a világosság. Vele együtt mi is megvalljuk, hogy nem mi vagyunk a világosság, csak tanúságot teszünk a világosságról. És akik befogadták, hatalmat kaptak arra, hogy Isten fiai legyenek. Ez a nagyszerû üzenete karácsonynak: Isten belénk ültette az õ Isteni életét. Isten annyira szeret bennünket, hogy a maga életét ajándékozta nekünk. És az Ige testté lett. A test nem a mi csontjainkat, húsunkat jelenti az evangéliumban, hanem a mi esendõ létünket. Az Ige nem csak látszólag lett ember. Nem csak beöltözött az ember szerepébe, mint egy maszkabálon, hanem valóságos, halandó emberré lett, a maga gyengeségeivel, korlátoltságaival. És ezt nem könnyû hinni, elfogadni, és erre építeni az életünket. Pedig épp ezzel bizonyította Isten azt, hogy nemcsak mondja, hanem valóban szeret minket. Ha engedjük, hogy az õ szeretetének fénye minket is beragyogjon, mindent más fényben látunk: a születésünket, a halálunkat, az örömeinket, a szenvedéseinket, a csalódásainkat és a reményeinket. Úgy szeretnénk ünnepelni ezt a karácsonyt, mint akik tudjuk, hogy Isten szeret minket, és ezt a szeretetet akarjuk megosztani testvéreinkkel is.

2018-12-25

______________________________

Nem minden ami ésszerû, Isten akarata

2 Sám 7, 1-5. 8b-12. 14a 16
Tetszik Dávid király gondolkodása. Hogy mennyire tiszteljük a közöttünk lakó Istent, abból is látszik, hogy mennyire viseljük gondját a templomnak, az istentiszteletre szánt tárgyaknak, könyveknek, mennyire törekszünk arra, hogy a liturgiánk szép legyen. Dávid király is úgy gondolta, hogy a sátor helyett, melyben a szövetség ládáját tartották, egy szép és díszes templomot épít. Nátán prófétának is tetszett Dávid király ötlete, és azt gondolta, anélkül hogy Istent megkérdezte volna, hogy Isten is ezt akarja. Isten embere sem mindig úgy gondolkodik mint Isten. Ez minket is alázatra int: ami ésszerûnek, okosnak, helyénvalónak tûnik, még nem biztos hogy egyezik Isten tervével. Mielõtt bármit is tenni szeretnénk Istenért, azt ismerjük fel, hogy Isten mi mindent tesz, és akar enni érettünk, és abban igyekezzünk véle együttmûködni.

2018-12-24

______________________________

Advent 4. vasárnapja

A mai evangélium Mária életének egy látszólag mellékes eseményét írja le, az Erzsébetnél tett látogatását. Ezt a részt úgy szoktuk magyarázni, hogy Mária, mikor meghallotta, hogy a rokona, Erzsébet gyermeket vár, hamar útra kelt, hogy a szülésre való elõkészületben segítségére lehessen. Ha szó szerint értelmeznénk ezt a leírást, néhány kérdés merülhetne fel bennünk vele kapcsolatban. Egy tizennégy éves lány egyedül, egy ilyen hosszú, és veszélyes útra nem indulhatott el. Persze feltételezhetjük, hogy elkísérte József, de errõl az evangélium nem tesz említést. Az is furcsa, hogy Mária éppen akkor hagyja ott Erzsébetet, és tér haza amikor az megszülte a gyermekét. Akkor lett volna Erzsébetnek leginkább szüksége segítségre. Az sem valószínû, hogy Máriának kellett segédkeznie a szülésnél, hisz a faluban bizonyára voltak ezen a téren tapasztalt asszonyok. Ennek a kis történetnek azonban teológiai mondanivalója van, és ezt próbáljuk felfedezni. Mária igazából azért indult el sietve Erzsébethez, hogy valaki olyannal ossza meg lelki élményét, aki meg tudja õt érteni. Szent Lukács, a fiatal keresztény közösségeknek írja az evangéliumát, akik Máriához hasonlóan befogadták az életükbe Jézust. Õk is érzik a vágyat arra, hogy megosszák másokkal is azt a lelki kincset, amelyben õk részesültek. Aki Krisztust befogadta az életébe, érzi a vágyat és a küldetést, hogy tanúságot tegyen errõl másoknak is. Mária belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Ennek hallatára Erzsébet méhében felujjongott a gyermek. Miféle köszöntésrõl van szó? Úgy illett, hogy elõbb a ház urának köszönjön, és bizonyára ezt is tette Mária, de az csak egy megszokott köszönés volt, amit az evangélium nem is említ. Egészen más volt az, ahogy Erzsébetet köszöntötte. A SHALOM Isten minden áldását jelenti. A Szentírás sok helyen utal arra, hogy amikor a Messiás megérkezik, akkor shalom, béke és jóság árad ki mindenkire. Mária ennek megvalósulását közölte Erzsébettel. Krisztus tanítványai is hasonlóképpen köszöntik azokat, akikkel találkoznak, akikhez belépnek. Jézus ezt hagyta meg a tanítványainak: Mikor egy házba beléptek, így köszöntsétek az ott lakókat: Békesség, shalom e háznak. Isten bõséges áldásának vagyunk a hordozói. És akik felismerik bennünk Krisztus jelenlétét, ujjongással fogadják, miként Keresztelõ János az anyja méhében. A pásztoroknak is nagy örömet hirdetett az angyal. Az öreg Símeon is annyira örült, mikor Jézust meglátta, hogy ennél nagyobb örömet már nem várt az életétõl. Erzsébet is örömmel zengi a dicsõítést: a legáldottabb vagy te az asszonyok közül, mert nem csak egy embernek adsz életet, hanem általad jön a világra mindenikünk számára az isteni élet. Erzsébet Dávid király szavait idézi, aki, mikor a szövetség ládáját felvitték Jeruzsálembe, így kiáltott fel: Hogyan lehet, mivel érdemeltem ki, hogy Uram jöjjön el hozzám? Boldog vagy, mert hittél annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neked. Azzal, hogy Mária beengedte az életébe a megváltót, új élet kezdõdött mindenikünk számára. Az új esztendõt mi is úgy szoktuk kezdeni, hogy egymásnak boldogságot kívánunk. Akkor leszünk boldogok, ha hiszünk, és életünket Istenre bízzuk. Ajándékozzuk meg mi is egymást azokkal a lelki örömökkel, melyekben minket részesít Isten. Ez legyen egymás számára az ajándékunk a közeli ünnepen.

Mesia era așteptat cu multã râvna dar deja din momentul conceperii lui contrazice toate așteptãrile legate de el. Oamenii se așteptau la un Mesia capabil sã rãstoarne un imperiu mare cum era Imperiul Roman. Nu se așteptau deci sa fie un om umil, și sã se nascã de la o femeie foarte simplã, intr-o familie sãracã. Totuși Dumnezeul nostru are acest obicei de a alege ceea ce este mic și neînsemnat în ochii oamenilor, și sã realizeze prin el lucruri nemaiauzite. Deja profetul Michea spune în prima lecturã despre Betleem cã este orașul cel mai mic, și totuși devine capitala istoriei mântuirii, renumit și pânã în ziua de azi pentru toți cei care au auzit despre Isus Cristos. A devenit scopul pelerinilor, începând cu pãstorii și continuând cu miile de oameni care doresc sã vadã locul unde s-a nãscut Mântuitorul nostru. Și noi ne mândrim cu faptul ca un membru al comunitãții noastre, fratele Mátyás tocmai în Betleem slujește, primind pelerinii în biserica nașterii lui Isus Cristos. Dumnezeul nostru e mare tocmai pentru ca e capabil sã devinã mic, ca sã evidențieze valoarea lucrurilor mici și neinsemnate. Ce frumos ar fi dacã am învãța de la Dumnezeul nostru sã descoperim valoarea lucrurilor și a persoanelor. Nu doar ceea ce se vede de la un kilometru poate fi frumos. Nu doar cine face multã gãlãgie poate fi înțelept. Multe persoane trãiesc o viațã simplã, dar sufletul lor e o comoarã care așteaptã sã fie descoperitã. Am impresia cã și noi am complicat prea mult sãrbãtoarea de Crãciun la care ne pregãtim. Pentru mulți s-a transformat într-o ocazie de a consuma, de a risipi. În loc sã descoperim valoarea celor din jurul nostru, de multe ori se manifestã în mod accentuat slãbiciunile, laturile noastre negative. Vom avea crãciunul cel mai frumos și cel mai fericit dacã gustãm fericirea pe care o simțim atunci când ne dãruim din iubire, când ne strãduim sã îi facem fericiți pe cei pe care îi iubim și pe cei de care alții au uitat. Aceasta este atmosfera întâlnirii dintre Maria și Elisabeta despre care am citit în Evanghelia de azi. Amândoua au avut parte de un dar deosebit din partea lui Dumnezeu în persoana celor doi copii din sânul lor. Îl preamãresc pe Dumnezeu, Elisabeta pentru ca mama lui Dumnezeu, chivotul în care locuiește Dumnezeu, a venit la ea în casã, și cea mai binecuvântatã, cea mai fericitã dintre toate femeile din lume cântã de fericire pentru cã Dumnezeu a fãcut lucruri mari în viața ei. Dorim sã participãm și noi la bucuria lor și sã ne pregãtim un pic altfel pentru acest Crãciun. Ca sã putem fi cu adevãrat fericiți, e nevoie sã lãsãm pe Isus sã creascã în noi, sã se nascã prin noi, sã ne atingã inimile injectând în ele iubirea creștinã. Astfel sãrbãtoarea noastrã nu se va reduce la un obicei fãrã semnificație care seamãnã cu globul colorat de sticla de pe pomul de Crãciun: strãlucește, dar în interior nu este nimic.

2018-12-23

______________________________

Isten ránk bízta magát

1Sám 1, 24-28
Hanna, Sámuel édesanyja hosszú ideig nem tudott gyermeket foganni, de sok imádság és szenvedés után végre az Úr fiúgyermekkel ajándékozta meg. Hanna örömében sem feledkezett meg arról, hogy ezt a gyermeket Istentõl kapta. Visszatért tehát Siló városába és megkereste Éli papot, aki annak idején sírni látta õt, és most együtt örvendett vele. Hannának meggyõzõdése volt, hogy az életünk Isten kezében van, aki szeret minket. Fiát Istenre akarta bízni, hogy az õ szolgálatában élje le életét. Ha rábízzuk azt, vagy akiket legjobban szeretünk, ez hasonlít ahhoz, mint amikor a magot a legtermékenyebb földbe vetjük el. Az Istennek szentelt élet nem az örömökrõl szóló lemondást jelenti, hanem a legjobb jó választását. Annak ünneplésére készülünk, hogy Isten ránk bízta magát. Ne csak elfogadjuk tõle ezt a bizalmat, hanem mi is bízzuk rá magunkat.

2018-12-22

______________________________

Intenzív szeretet

Én 2, 8-14
Azt hihetnénk, hogy karácsonyi készülõdésünk olvasmányai közé véletlenül került be ez a rész az Énekek Énekébõl. Egy gyönyörû remekmûve ez a szerelmi költeményeknek, de ha belekerült a Szentírásba, és ma, Jézus születésére gondolva ezt felolvastuk, azért van, hogy megsejtsünk valamit Isten, irántunk való szeretetébõl. Azzal mindenki egyetért, hogy Isten szeret bennünket, de általában egyfajta hideg, távolságtartó szeretetre gondolunk, mint ahogy egy szigorú, de igazságos fõnök szereti alattvalóit. Úgy érezzük, mintha túlzás lenne Isten szeretetét, a szerelmesek egymás iránti szeretetével hasonlítani össze. Pedig Isten szeretete ennél is intenzívebb. Nem hiába nevezzük Krisztust az Egyház jegyesének, aki nehézségek árán is eljön, hogy megkeresse kedvesét, és kicsalogassa a házából, ahová bezárkózott, a gyönyörû újraéledõ természetbe. Jó hallani, hogy Isten minket is szépnek, vonzónak talál, és nem sajnál semmi fáradtságot, semmi áldozatot azért, hogy velünk lehessen.

2018-12-21

______________________________

Emmanuel

Iz 7, 10-14
Izajás próféta által Isten üzent királynak, aki háborús terveiben nem akart Istenre hallgatni. A próféta tudtára adta, hogy az õ királyságának vége lesz és majd a fia fogja átvenni a helyét, mert Isten nem fordít hátat népének, akkor is hû marad hozzá, ha az elfordul tõle. Izajás jövendölése csak századokkal késõbb vált a Messiás születésének meghirdetésévé az emberek tudatában, de csak Jézus születése után értettük meg, hogy valóban velünk az Isten. Nem csak látogatóba jött el hozzánk, hanem mindig velünk marad. Ha ezt igazán tudatosítanánk, hogy Isten velünk van, nem aggódnánk annyira azokért a problémákért, melyekkel jelenleg küzdenünk kell, vagy melyek a jövõben várnak ránk. Életünk értelme az, hogy Istennel lehessünk, és ez már elkezdõdött azzal, hogy Jézus megszületett.

2018-12-20

______________________________