Napi gondolatok

Nem lép közbe

1 Kir 21. 17-29
A tegnap Nábót történetét olvastuk, akit a király feleségei Jezábel megöletett, hogy a hisztériázó férje számára megszerezze a szõlõjét. Nábót Istenben bízva utasította el Ákáb ajánlatát, hogy eladja neki a szõlõjét, de Isten nem lépett közbe, megengedte hogy Nábót meghaljon, és Ákáb birtokba vegye a szõlõjét.
Ma is sokan azért ábrándulnak ki Istenbõl, néha még én is, mert nem lép közbe, nem védi meg azt aki benne bízik, nem bünteti meg azt aki gonoszat tesz. Sõt, ha bûnbánata jelét adja, mindjárt megbocsát neki. Túl lágyszívû? Vagy hatalmában áll másképp is gondoskodni arról aki benne bízik, mint ahogy én azt jónak látnám?

2020-06-16

______________________________

Évközi 11. vasárnap

Jézus ez alkalommal úgy találkozik az emberekkel, mint akik elgyötörtek és levertek, olyanok mint a pásztor nélküli juhok (9,36). Ebbõl az elanyátlanodott társaságból kiválaszt 12 embert közvetlen munkatársaivá, hogy majd rájuk bízza küldetésének folytatását. Nem erõs, stabil, megdönthetetlen, alkalmas, méltó, harcra kész dalia csapatot állít össze, hanem emberileg teljesen kiszámíthatatlan kompániát (szó szerint értendõ: egy kenyéren élõ; Húsvét után az élõ kenyérben jelen lévõ Jézus köré születik az Egyház).
Itt van tehát az elgyötört és levert tömegbõl kiválasztott Tizenkettõ. Nem állnak minden szempontból a helyzet magaslatán, mégis hatalmat kapnak, hogy gyógyítsanak betegeket, ûzzenek ördögöket, tisztítsanak leprásokat; hogy tegyék azt, amit a Mester. Sõt, azzal kezdi Jézus, hogy menjenek Izrael házának elveszett juhaihoz. Figyeled? – õket küldi, mert õk tudják, mit jelent a pásztor nélküli juhokhoz tartozni. Hiszen közülük valók: azok közül lettek kiválasztva, akik olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok.
Akik tehát olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, íme, az elveszett juhokhoz kapnak küldetést. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz (10,6): a tieitekhez, akik nem hallják a pásztor hangját, akik nem ismerik Istent, noha eredetileg hozzá tartoznak. Ha találkoztál Istennel, ha megtalált bárányként ismered fel magadat, akkor menj el az elveszetthez, s mondd el neki, hogy te sem vagy elveszve.
„Menjetek!” Ez a misszió. A szentmise végén az „Ite, missa est!” nem azt jelenti, hogy „vége a ceremóniának, mehettek haza”, hanem azt, hogy küldetéstek van.
A küldetés elsõ feltétele: felismerem, hogy az elveszett-megtalált juhok közé tartozom. Tisztában vagyok magammal. Küldetésem nem arról szól, hogy én aztán megmondom a nagy igazságokat; küldetésem nem manõverezés és saját hangomnak a hallatása, hanem úgy törekszem jelen lenni, hogy ha valakivel találkozom, eszébe jusson az Isten. Tudok beszélni arról, hogy mit jelent elveszett és megtalált báránynak lenni.
Philip Yancey-nak (Colorado, keresztény író) egy alkalommal azt mondta a barátja, hogy a világ szinte bármit meg tud tenni ugyanúgy, vagy akár még jobban is, mint az egyház. Nem kell kereszténynek lenni ahhoz, hogy segítsük a szegényeket, vagy hogy meggyógyítsuk a betegeket. „A kegyelem az egyetlen dolog az egyház birtokában, amit sehol máshol nem lehet megkapni”.
Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába! (9,38) Olyan munkásokat, akik Isten kegyelmének hordozói, munkatársai, és akik nem felejtik el, hogy honnan és mire kaptak meghívást.
fr. Julianus


De aceastã datã Isus întâlnește oamenii care sunt chinuiți și asupriți, ca niște oi fãrã pãstor (9,36). Din acest grup de persoane fãrã sprijin, el își alege 12 colaboratori direcți pentru a le încredința continuarea misiunii sale . Nu este o echipã de oameni puternici, stabili, neclintiți, potriviți, demni, gata de luptã, falnici ci o companie complet imprevizibilã din punct de vedere uman (companie însemnã: cei care se hrãnesc din aceași pâine; dupã Paște, Biserica se naște în jurul lui Isus prezent în pâinea vie).
Iatã deci cei Doisprezece aleși din mulțimea chinuitã și zdrobitã. Ei nu se aflã în culmea situației din toate punctele de vedere, totuși li se dã puterea de a vindeca bolnavii, de a alunga diavoli, de a curãța leproșii; sã facã ceea ce face Maestrul. Mai mult, Isus începe prin a-i trimite la oile pierdute din casa lui Israel. Ai observat? - pe ei îi trimite pentru cã ei știu ce înseamnã sã fii oaie fãrã pãstor. Cãci și ei fãceau parte dintre acești oameni: au fost aleși dintre cei care erau ca niște oi fãrã pãstor.
Deci, cei care erau ca oi fãrã pãstor, iatã, au fost trimiși la oile pierdute. Mai degrabã, mergeți la oile pierdute ale casei lui Israel (10,6): ale voastre, la cele care nu aud vocea pãstorului, care nu-L cunosc pe Dumnezeu, deși inițial îi aparțin. Dacã l-ați întâlnit pe Dumnezeu, dacã vã recunoașteți ca pe un miel regãsit, mergeți la cel pierdut și spuneți-i cã nici tu ești pierdut.
"Mergeți!" Aceasta este misiunea. La sfârșitul Liturghiei, "Ite, missa est!" nu înseamnã cã „ceremonia s-a terminat, puteți pleca acasã”, ci cã aveți misiune.
Prima condiție a misiunii: îmi dau seama cã sunt una dintre oile pierdute -regãsite. Mi-e clar cine sunt eu. Misiunea mea nu este sã spun marile adevãruri; misiunea mea nu este sã manevrez și sã fac sã se audã voce mea, ci sã mã strãduiesc sã fiu prezent astfel încât atunci când întâlnesc pe cineva, Dumnezeu sã-i vinã în minte. Sunt în stare sã vorbesc despre ce înseamnã sã fii miel pierdut și regãsit.
Lui Filip Yancey (Colorado, scriitor creștin) i-a spus odatã prietenul sãu cã lumea e în stare sã facã aproape orice în același mod, sau chiar mai bine, decât biserica. Nu trebuie sã fii creștin pentru a ajuta pe cei sãraci sau pentru a vindeca bolnavii. „Harul este singurul lucru din posesia bisericii care nu poate fi obținut nicãieri în altã parte”.
Cereți Domnului secerișului, sã trimitã lucrãtori la secerișul lui. (9,38) Lucrãtori purtãtori, colaboratori ai harului lui Dumnezeu, și care nu uitã de unde și pentru ce au fost chemați.

2020-06-14

______________________________

Szent Antal

Szent Antalról a „csodatevõ” jut eszünkbe, aki elõkeríti az elveszett kulcsot.
Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy „amikor csodára van szükségem, csak belenézek a gyermekem szemébe, és rájövök, hogy már kaptam egyet”. Az élet szépségei és csodái megmutatkoznak azoknak, akiknek van szemük ahhoz, hogy megláthassák. Kevés tehát, hogy azért éljek, hogy legyen egy csodaszép napom. Minden nap egy lehetõség, hogy rátaláljak arra, ami kizárólag az én kincsem, és azé, akivel meg tudom osztani.
Szt. Antalhoz fûzõdõ imádságunk – „Csodákat, kik látni vágytok” – szóljon arról, hogy kinyitjuk szemünket annak valódi meglátására, ami körülöttünk és értünk történik, ami bennünk történik.
Fr. Julianus

2020-06-13

______________________________

Ikon

Mt 5,27-32
Jézus a hegyi beszéd mai tanításában vágyaink irányáról szól. A helyes irányba tekintõ vágy olyan, mint egy ikon. Nem azért van, hogy tetsszen. Túlmutat azon, amit ábrázol. Ennek ellentéte a giccs. „A giccs mindig igen érzelmes, sõt mindig a legszentebb érzéseket akarja közvetíteni; csak az a baj, hogy túlságosan könnyen juttat ezekhez az érzésekhez. Olcsón ad olyan dolgokat, amelyeket csak drágán volna szabad megszerezni”. (Komlós Aladár)
Az olvasmányban (nincs közvetlen összefüggés az evangéliummal) Illés is palástjával eltakarja arcát Isten jelenlétében. A találkozás túlmutat azon, ami leírható és lefesthetõ. A Legszentebb a látni-vágyók elõl megmarad a maga elrejtettségében. Minden, ami a legfontosabb, a legszebb, nem megragadható, nem kisajátítható, hanem szabadon megnyilvánuló. Ezt hívjuk Epifániának.
fr. Julianus

2020-06-12

______________________________

Úrnapja

Úrnapja, 2020
A kenyérben és borban köztünk élõ Szentet ünnepeljük. XVI. Benedek pápától olvastam valahol, hogy a mai nap az Úr elõtt térdelünk és az Úr elõtt járunk.
Úrnapján az Úr elõtt járunk. Latinul processio, amit körmenetnek szoktunk mondani. A processio eredeti jelentése viszont elõrehaladás, elõremenetel. Nem körbe-körbe menetelünk, hanem elõre tartunk. Az úrnapi processzió sajátossága, hogy ott nemcsak mi haladunk magunkra, hanem az Úr Teste kíséretében haladunk.
Elõrehaladás, elõremenetel: nem a szakmában vagy a tanulmányokban, hanem az Istennel való kapcsolatunkban. Ez az a haladás, mely életünk beteljesedése felé tart. Zarándoklat egy biztos pont irányába. Hasonló a pusztai vándorláshoz: a választott népet Isten tûzoszlop vagy felhõ kíséretében vezette.
A pusztai vándorlás során azonban nem tudta az az éppen kialakuló népcsoport, hogy milyen irányba megy. Hogy mi lesz ennek a vége. Sõt: meg se érték a végét. A nagy bizonytalanságban csak egyet tudtak: lesz valami Ígéret Földje, állítólag. Miközben úgy érezte, hogy bolyong, mégis tartott valahová.
Az Ígéret Földje a választott nép számára tkp. csak a kezdet. Elkezdõdik a története. A cél számunkra sem a jól megérdemelt örök élet, hanem a cél Isten megismerése. Ez a mi utunk. Elindultunk Isten megismerésének útján. Ez a mi személyes életünk története, ismeretlen állomásokkal.
Szerzetesek, papok, házastársak együtt haladnak egy bizonyos úton, miközben sokfélék vagyunk, másként látjuk a világot. De addig a jó, amíg kölcsönösen azt tudjuk mondani, hogy „haladunk”.
A processzió lépései továbbá emlékeztetnek életem megoldatlan kérdései felé tett egyes lépéseimre: nem akarom azokat feltétlen megoldani, pusztán találkozom velük. Lépésrõl lépésre.

És a mai ünnepen az Úr elõtt térdelünk. Nem biztos, hogy megússzuk zsákutcák és a kerülõutak nélkül. De életünk egy-egy szakaszain letérdelünk. Meglátjuk, észrevesszük (sokszor utólag), hogy utunkon észrevétlenül is jelen volt az Isten. A feldíszített oltárok, ahol meg-megállunk és leborulunk, legyenek az életünkben megmutatkozó Isten jelenlétének a stációi.
Leborulunk az elõtt, aki maga is leborult megmosni tanítványai lábát a húsvéti vacsora után. Találkozunk azzal az Istennel, ki hatalmas és jelen egy falat kenyérben és borban. Ha Isten ily közel engedi magát hozzánk, engedjük meg mi is magunknak, hogy életünk erõsségeivel és gyöngeségeivel, sikereivel és félelmeivel odaálljunk az Úr köré szorongó apostolok mellé a húsvéti vacsora termében.
Fr. Julianus

Ziua Domnului 2020
În pâine și vin îl sãrbãtorim pe Sfântul care trãiește printre noi. Am citit undeva din Papa Benedict XVI. cã astãzi suntem îngenuncheați în fața Domnului și umblãm înaintea Lui.
În ziua Domnului umblãm înaintea Sa. În latinã processio, o numim de obicei procesiune. dar semnificația inițialã a cuvântului processio este progres. Nu mergem jur împrejur ci mergem înainte. Particularitatea procesiunii din Ziua Domnului este cã nu numai noi singuri ne deplasãm, ci suntem însoțiți de Trupul Domnului.
Progres, avansare: nu în profesie sau studii, ci în relația noastrã cu Dumnezeu. Acesta este progresul care ne îndreaptã spre împlinirea vieții noastre. Pelerinaj spre un anumit punct. Este similar cu drumul poporului prin pustiu: au fost conduși de Dumnezeu printr-un un stâlp de foc sau un nor.
Cu toate acestea, în timpul migrației în pustiu, poporul care abia se formase nu știa în ce direcție merge. Cum se va sfârși drumul. De fapt, nici nu a apucat sã-l vadã. În marea nesiguranțã, știau un singur lucru: va fi, cel mai probabil Tara promisã. În timp ce avea impresia cã umblã rãtãcind, totuși mergeau undeva.
Țara Promisã pentru poporul ales era doar începutul. I s-a început istoria. Nici scopul nostru nu este o viațã veșnicã binemeritatã, ci scopul este sã-L cunoaștem pe Dumnezeu. Acesta este drumul nostru. Am pornit pe calea cunoașterii lui Dumnezeu. Aceasta este povestea vieții noastre personale, cu stații necunoscute.
Cãlugãri, preoți, soți mergem împreunã pe un anumit drum în timp ce suntem diversi, vedem lumea diferit. Dar este bine atât timp cât putem spune reciproc „progresãm”.
Pașii procesiunii imi amintesc și de unii dintre pașii mei cãtre problemele nesoluționate ale vieții mele: nu vreau neapãrat sã le rezolv, ci doar le întâlnesc. Pas cu pas.

Și în aceastã sãrbãtoare vom îngenunchia în fața Domnului. Este posibil sã nu scãpãm de fundãturi sau ocolișuri. Dar îngenunchem în anumite etape ale vieții noastre. Vedem, observãm (adesea în retrospectivã) cã Dumnezeu a fost prezent neobservat în cãlãtoria noastrã. Altarurile decorate, unde ne oprim și ne înclinãm, sã fie stațiile prezenței lui Dumnezeu în viața noastrã.
Ne înclinãm înaintea celui care s-a înclinat sã spele picioarele ucenicilor sãi dupã cina de Paște. Îl întâlnim pe Dumnezeul care este puternic și prezent într-o îmbucãturã de pâine și vin. Dacã Dumnezeu își permite sã fie atât de aproape de noi, sã ne permitem și noi, cu calitãțile și slãbiciunile vieții noastre, succesele și temerile noastre, sã stãm alãturi de apostolii adunați în jurul Domnului la Cina de Paște.

2020-06-11

______________________________

Felnõtt hit

Mt 5,17-19
"Nem azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt és a prófétákat, hanem teljessé tenni."
A törvényre tehát továbbra is szükség van. Jézus nem szünteti meg azokat, hanem a törvényhez való viszonyt változtatja meg. A törvénynek engedelmeskedni gyerekes: betartom, hogy ne büntessenek meg. Azonban ez így nem teljes. Jézus a felnõtt hitre hív: itt nem a törvény szavára hallgatok, hanem a Lélekre, ki a szavak mögött van, olykor az elvárások ellen – nem tévesztem össze a külsõ és belsõ elvárásaimat a lelkiismeretemmel. Nem a törvény megismerésére, hanem Isten megismerésére törekszem.
fr. Julianus

2020-06-10

______________________________

Furcsa eszközök

1Kir 17,7-16
Ezen a héten Illés próféta gyönyörû történeteibõl olvasunk. Segítenek minket ma hinni, kereszténynek lenni.
A nagy szárazság idején kezdetben hollók segítségével gondoskodott Isten arról, hogy Illésnek legyen ennivalója, most egy szegény özvegyasszonyon keresztül ad neki enni. Furcsa eszközöket választ Isten. Sem a holló nem vitt Illésnek annyit, hogy raktározni tudjon belõle, sem az özvegyasszony szakajtójában nem volt soha több liszt, mint amennyi aznap kellett. A halmozás a gyenge hit jele.
Rólunk is így gondoskodik az Úr. Ebben bízva kérjük tõle a mindennapi kenyerünket. Ugyanakkor tudjuk, hogy mi is Isten furcsa eszközei vagyunk. Rajtunk keresztül is gondoskodik testvéreinkrõl.

2020-06-09

______________________________

Mi is az Úr prófétái vagyunk

1Kir 17, 1-6
Meglepõ Illés próféta magabiztossága. Minden kétkedés nélkül kijelenti hogy nem lesz esõ, sem harmat, addig amíg õ nem mondja. A szárazság nagyon konkrét jele annak, hogy Istenen kívül nincs élet. Aki Istentõl eltávolodik, önmagát zárja el az élet forrásától, és fenntartójától.
Illés nem képzeli önmagáról, hogy képes parancsolni az esõnek, képes megszüntetni a szárazságot. Õ csupán Isten szavait közvetíti. Nem Illés parancsol az idõjárásnak, hanem Isten.
Ákáz király elfordult Istentõl, és bálványokat kezdett imádni. Ennek következményeit viseli nem csak õ, hanem az egész nép. A bûn nem csak annak árt, aki azt elköveti, hanem sokak életére is következményekkel jár. Nem Isten okozza tehát az ártatlanok szenvedését, hanem mi egymásnak. Isten ezektõl nem óvja meg a prófétát sem, de a mostoha körülmények között is gondoskodik róla. Jó tudni, hogy mi is az Úr prófétái vagyunk.

2020-06-08

______________________________

Szentháromság vasárnapja

A mai evangéliumi szakasz Nikodémus és Jézus közötti párbeszédbõl van. Nikodémus volt talán a legképzettebb ember, akivel Jézus szóba állt. Azt gondoljuk, talán mások beszédei hatására, hogy Nikodémus titokban kereste fel Jézust, nehogy a farizeustársai megtudják ezt.
A beszélgetésbõl azonban nem ez tûnik ki, hanem az, hogy a farizeusok küldték õt Jézushoz. Azt mondja Nikodémus Jézusnak: mi farizeusok tudjuk, hogy te Istentõl jöttél, mert ilyen jeleket csak az vihet végbe aki Istentõl jön. Milyen jelekrõl van szó? Hisz János evangéliuma elsõ felében vagyunk, és Jézus, amióta Jeruzsálembe megérkezett, egyetlen jelet mutatott fel, mégpedig azt, hogy kiûzte a kereskedõket a templomból. Ez a jel sokakat nyugtalanított, éppen ezért, lehetséges hogy maguk a farizeusok küldték el Nikodémust Jézushoz, hogy próbálja visszatéríteni a helyes útra, meggyõzni arról, hogy tartsa tiszteletben népe hagyományait. És nem azért ment éjszaka Jézushoz, hogy mások ne vegyék észre, hanem, mert a rabbik felfogása szerint az éjszaka az alkalmas idõ ahhoz, hogy az ember a Tórát tanulmányozza. Az éjszaka csendje a legalkalmasabb az elmélkedésre. Illett, tehát, hogy Jézussal is éjszaka beszéljen Nikodémus a törvényrõl.
Nikodémus terve azonban nem valósult meg, mert Jézus átvette a beszélgetés fonalát, és Nikodémus eltûnt a színrõl az éjszakában úgy ahogy jött. Jézus most már hozzánk beszél. Feltárja elõttünk Isten igazi arcát. Abban az idõben a pogányok Istent, vagy az isteneket kiszámíthatatlan hatalmaknak tartották, akik azokat jutalmazzák, akik õket tisztelik, nekik áldozatokat mutatnak be; a zsidók Istent törvénykezõ bírónak gondolták, aki a jókat megjutalmazza és a rosszakat megbünteti. Sajnos, mindkét istenkép hatása ma is érzõdik a keresztények vallásos életén is. Hányan úgy képzelik, hogy ha Istennek valamilyen áldozatot mutatnak be, imákat mondanak el, böjtölnek, pénzt dobnak a Szent Antal perselybe, akkor Isten meghallgatja az õ kérésüket. Jézus ezzel szemben azt mondja, hogy Istentõl mi mindent ingyen kapunk.
Hányan várják el Istentõl ma is, hogy meg büntesse azokat akik nekik rosszat tettek. Isten ilyet sosem tesz, adja tudtunkra Jézus.
Mit mond Jézus az Atyáról? Két dolgot.
Az elsõ, hogy Isten szeret. Szereti a világot. És itt a világ alatt a bûntõl megromlott emberiséget érti amely gyakran lázad Isten ellen. Isten ezt a világot szereti, bûnei, lázadásai ellenére.
A másik dolog amit az Atyáról mond Jézus, hogy megajándékozta a világot, mégpedig egyszülött fiával, hogy aki hisz benne, el ne vesszen. Persze, mi már tudjuk, hogy hinni Jézusban nem csupán azt jelenti, hogy elhiszem, hogy létezett, vagy hogy feltámadt, hanem hogy olyan akarok lenni mint õ. Hinni benne azt jelenti, hogy a benne lévõ isteni életet, a szeretetet engedem megnyilvánulni az életemben.
Aztán azt is elmondja Jézus, hogy miért küldte õt az Atya a világba. Elõször is, nem azért, hogy elítélje a világot. Isten nem ítél el senkit. Töröljük ki a fejünkbõl azt a felfogást, hogy Isten egyeseket megbüntet, a kárhozatba taszít. Isten Igenis elítéli a rosszat, de nem a személyt, hanem csak azt a cselekedetet, azt a szándékot, amely benne rossz. Mégpedig azért ítéli el, mert ez a rossz tönkreteszi szeretett gyermekeiben az isteni életet, melyet nekik ajándékozott. Mert ezért jött Jézus, hogy megszabadítsa az embert mindattól, ami gátolja abban hogy igazán éljen, hogy megszabadítsa a rabságából, a függõségeitõl. A választott nép Egyiptomban bõvelkedett finom ételekben, de nem volt szabad. Mint ahogy a választott népet kiszabadította Isten a fogságból, ugyanígy Jézus minden embert szabaddá akar tenni. És ez a megváltás ez a felszabadítás nem a halálunk után lesz csupán, hanem már most elkezdõdött.
Persze megvan a lehetõség arra is, hogy valaki ne fogadja el a megváltást. Jézus erre sem kényszerít senkit. És aki nem hisz benne azt nem ítéli el, hanem az önmagát ítéli olyan életre, amelyet nem érdemes élni.

În Evanghelia de azi Isus vorbește cu Nicodim și îi reveleazã cine este Dumnezeu cu adevãrat și care sunt planurile sale. Nicodim era unul dintre conducãtorii fariseilor. El s-a dus noaptea la Isus sã aibã cu el un dialog despre cum gândește el respectarea legii și a tradițiilor poporului. Cu puțin timp mai devreme Isus a alungat negustorii din templu și fariseii erau preocupați de comportamentul lui și ar fi vrut sã-l convingã pe acesta sã și-l schimbe. În urma dialogului cu Isus însã în Nicodim s-au trezit niște întrebãri. Credința mereu începe cu întrebãri. Dacã stãm de vorbã cu Isus, și în noi se trezesc anumite întrebãri: Pentru ce m-am nãscut la aceastã viațã? Cine este Dumnezeu pentru mine? Cum îl pot întâlni?
Lucrul cel mai important pe care îl spune Isus despre Dumnezeu este cã el iubește lumea pe care a creat-o. Și în iubirea sa este în stare de tot pentru a o elibera. De aceea l-a trimis pe Fiul sãu unul nãscut. Dumnezeu deci nu trimite pedepse ci oferã eliberarea, mântuirea. De ce anume vrea sã ne elibereze Dumnezeu? De tot ceea ce ne ține în robie, de ceea ce ne îndepãrteazã de binele adevãrat, de Dumnezeu, de iluzia cã putem fi fericiți și fãrã Dumnezeu, și fãrã a dori și a face bine fraților noștri.
Isus a venit pentru ca cel care crede în el sã nu se piardã ci sã aibã viața veșnicã. A crede în el nu înseamnã acceptarea unui adevãr despre el, ci înseamnã a iubi ca și el. Iar dacã ne uitãm la contrariul, ce înseamnã a se pierde? Înseamnã a nu gãsi calea spre fericire, a nu mã simți în largul meu cu mine însumi, a nu gãsi sens bucuriilor și nereușitelor mele. Da, pentru cã viața veșnicã nu înseamnã continuarea acestei vieți eventual în condiții mai bune fãrã sã se termine vreodatã. Cred cã ne-am plictisi de viațã. Viața veșnicã este o altfel de viațã decât ceea pãmânteascã. Este clipa fericirii totale, a implinirii tuturor dorințelor adevãrate și nobile din noi, și aceea clipã nu se terminã, nu trece. Nu ne-o putem nici imagina, dar o așteptãm, pentru cã ne dãm seama cã aceastã viațã pãmânteascã, oricât de frumoasã ar fi, nici nu se apropie de fericirea pe care ne-o dorim.
Dumnezeu deci nu l-a trimis pe Isus ca sã condamne lumea, ci pentru ca lumea sã se mântuiascã prin el. Nu existã sã fi într-o situație atât de disperatã, sã ai o viațã atât de stricatã, încât Isus sã nu te poatã ridica. Nu avem altceva de fãcut decât sã-l lãsãm sã ne iubeascã și sã îi permitem sã-i iubeascã pe frații noștri prin noi. Dacã îi permitem, ne va transforma în cea mai bunã variantã a noastrã. Numai iubirea poate repara ceea ce crezi cã s-a stricat în tine. Nimic nu este imposibil iubirii lui Dumnezeu.

2020-06-07

______________________________

Akár alkalmas, akár nem alkalmas

2Tim 4, 1-8
Szent Pál arra biztatja Timóteust, hogy hirdesse az evangéliumot, akár alkalmas, akár nem alkalmas. Ha ezt a buzdítást félreértjük, arra vetemedhetünk, hogy másokra rákényszerítsük a mi igehirdetésünket, ez pedig ellenkeznek az evangélium lelkületével. A történelem során olykor elõfordult, hogy a vallást rákényszerítették a hatalmon lévõk, a gyõztesek a hatalmuk alatt álló emberekre. Jézus azonban senkit nem kényszerített arra, hogy õt kövesse. Szent Pál sem arra biztatja Timóteust, hogy bárkit is kötelezzen az evangélium elfogadására, hanem arra, hogy akkor is hirdesse az evangéliumot, amikor számára nem alkalmas, vagyis valamilyen okból nehezére esik, vagy, mert kellemetlen, vagy mert veszélyesnek látja.
Szent Ferenc buzdítása segít tisztábban látni Szent Pál szavait. Azt ajánlja a pogányok közé induló testvéreknek, hogy az életmódjukkal mindig hirdessék az evangéliumot, és ha úgy látják, hogy az emberek készek meghallgatni tanításokat, akkor beszéljenek nekik Jézus Krisztusról.

2020-06-06

______________________________