Napi gondolatok

Testvéri szeretet

2014-01-04

______________________________

Búcsú

2013-12-31

______________________________

Írok nektek!

2013-12-30

______________________________

Az önmegtagadásról

1 Jn 2, 12-17
Szent János elsõ levelébõl hallottuk az elsõ olvasmányt. Az apostol a hívekhez szól. Azt mondja: írok nektek gyermekek, írok nektek apák, írok nektek ifjak, mégpedig Jézus nevében. Akiknek ír, hisznek Jézus Krisztusban, legyõzték a gonoszt, megszabadultak bûneiktõl a keresztség által. Mindeniküket arra szólítja fel, hogy ne szeressék a világot. Választaniuk kell az Atya szeretete, és a világ szeretete között. Meg is magyarázza: a világ szeretete a test kívánságában, a szemek kívánságában és az élet kevélységében mutatkozik meg. A test kívánsága mindaz, amit érezni akarunk, érzékszerveink segítségével akarunk élvezni. A szemek kívánsága az, amit látni akarunk, meg akarunk ismerni, amire kíváncsiak vagyunk. Az élet kevélysége a gõg, a nagyravágyás, a hírnév, a hatalom, az elismerés keresése. Ezek a dolgok akkor rosszak, ha elvonják a figyelmünket Krisztusról.
Az evangéliumban (Lk 2, 36-40) Anna prófétaasszonyról hallottunk, aki fiatalon özvegy maradt, és életét templom szolgálatában töltötte. Sikerült lemondania a test kívánságairól, a szemek kívánságairól és az élet kevélységérõl, ezért volt képes felismerni, a kisgyermekben, akit behoztak szülei a templomba, a Messiást.
Íme, a lemondás, az önmegtagadás fontossága. Nem azért kell bizonyos dolgokról lemondani, mert azok rosszak lennének, hanem azért, mert néha választanunk kell, hogy Istenre figyelünk, vagy pedig a világra. Úgy képzelem el ezt, mint amikor rádiót hallgatok, és körülöttem nagy zaj van. A zaj miatt nem tudok odafigyelni, nem értem, hogy mit mond a rádió. A lemondásoknak az a szerepe, hogy teret biztosítsanak a lelkemben Isten számára, hogy amikor érkezik, meg tudjam érezni közelségét, meg tudjam látni Õt, és el tudjam fogadni életem Urának, fel tudjam ismerni, és teljesíteni tudjam az Õ akaratát.

2013-12-30

______________________________

Szent Család Ro-Hu

2013-12-29

______________________________

Szent Család

Ma Szent család ünnepén tanulni szeretnénk a Szent Család példájából. Mi szerzetesek is családban élünk, a mi közösségünk a mi családunk, ezért ránk is vonatkozik az, amire a mai evangélium tanít bennünket.
Máté evangéliuma szerint Isten gyakran beszél álmában Józsefhez. Tudni kell, hogy Máté evangéliumában az álom az Istennel való párbeszédet jelenti és nem azt, hogy az illetõ valóban alszik. Az ószövetségi Szentírásban gyakran találkozunk olyan álmokkal, amelyeken keresztül Isten közli az akaratát az emberrel. A pátriárkák: Ábrahám, Jákobnak, Józsefnek, mind álmokban tudták meg, mit kér tõlük Isten. Máté evangéliumában is, amikor valakit álmában Isten megszólít, az nem azt jelenti, hogy valóban alszik, hanem, hogy sajátos lelki állapotban van, amelyben Isten közli vele az akaratát. Elõször Józsefet bátorította álmában Isten, hogy ne féljen feleségül venni Máriát. Másodszor a napkeleti bölcseket figyelmeztette, hogy ne térjenek vissza Heródeshez. Harmadszor Józsefet szólította fel, hogy vigye Jézust és Máriát Egyiptomba. Negyedszer felszólította, hogy térjenek vissza Egyiptomból. Ötödször pedig arra kap szintén József utasítást, hogy Názáretben telepedjen le. A sok álmodás tehát nem azt jelenti, hogy József állandóan aludt, hanem, hogy József mindig igyekezett a tetteit Isten akaratához igazítani. Mielõtt cselekedett volna, Istennel mindig szóba állt. Ha ma írnánk le ezt az evangéliumot, nem azt írnánk, hogy Isten angyala Józsefet álmában figyelmeztette, hanem, hogy Jézus imában beszélgetett Istennel. Õ összhangban van Isten álmaival. Félreteszi a saját álmait, hogy Isten álmait álmodhassa.
Családjainkban, közösségeinkben is fontos megnézni, hogy hogyan szoktak megszületni a döntéseink? Isten álmainkra, terveinek része azt, amit döntünk? Meg szoktuk Vele is beszélni?
Másik dolog, amit megfigyelhetünk, hogy a Szent Család együtt mozdul. Nem a gyermeket küldik el valahova, nem csak Mária megy el a gyermekkel, hanem együtt mennek. Nehézségek közepette gyakran szokott veszekedés lenni egy családban, vagy egy közösségben. Bizonyára József és Mária között is adódtak nézeteltérések, de mivel közösen keresték Isten akaratát, együtt tudtak mozdulni. Az evangéliumban nem olvasunk vitatkozásról, haragtartásról, sõt, másokkal szemben sem, még azokkal szemben sem, akik üldözik õket. Azért tudnak békességben együtt lenni, mert együtt keresik az Isten akaratát.

Van egy érdekes ige, amely a Máté evangéliumában Józseffel kapcsolatban gyakran elõfordul, ez a venni ige: ne félje feleségül venni Máriát; vedd a gyermeket és anyját és menj Egyiptomba; Vedd a gyermeket és anyját és térj vissza. A venni, általában birtoklást jelent. A tiéd. Isten rábízza Máriát, rá bízza a kis Jézust, és József úgy gondoskodik róluk, mind sajátjáról, de ugyanakkor annak a tudatában, hogy õk az Istené. A családban is, a közösségben is fontos, hogy így, ilyen mély tisztelettel bánjunk egymással, házastársaikkal, gyermekeikkel, testvéreikkel. Az övék, de ugyanakkor az Istené is.
A mai evangéliumi szakasz két idézetet is tartalmaz, amikor azt mondja, hogy mindez azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott. Máté számára fontos volt igazolni, hogy Jézusban valóra váltak a jövendölések.
Az elsõ ilyen idézet: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” Ez Ozeás prófétánál szerepel. Ott Ozeás arról beszél, hogy az apa megkeresi Egyiptomban egyszülött fiát, kiszabadítja a szolgaságból, minden jóval elhalmozza, de a fia nem értékeli a szeretetét. Nyilván, a választott nép ez az egyszülött hûtlen fiú. Jézusban megismétlõdik Izrael története, de más a végsõ kimenetele. Isten Fia emberré lett, hogy kivezesse az embereket az egyiptomi rabságból, a bûn rabságából és az emberek nevében hûséges marad az Atyához.
A másik idézet azt mondja, hogy Názáretinek fogják hívni. Kifejezetten ilyen szentírási idézet nincs. Názáret városa a hegyekkel körbevéve úgy néz ki, mint ha egy nagy virág lenne. Innen kapta a nevét is. A virág a tavasz, az új élet jele. Jézus azzal, hogy názáretinek hívják, jelzi az új élet kezdetét, amelyet elhozott.
Végül, Jézus a Szent Családban tanulta meg a legnemesebb emberi értékeket: az õszinteséget, a szegények, elesettek iránti nyitottságot, az irgalmat a tévedõkkel szemben.
Ebben is példaképünk a Szent Család. Akkor vagyunk jó család, ha itt megtanulunk igazi, Krisztushoz hasonló emberek lenni.

2013-12-29

______________________________

Szent János apostol

Karácsony a szeretet ünnepe. Szent István a halálával mutatta meg Krisztus iránti szeretetét, Szent János, akit ma ünneplünk, az életével. Azt az apostolt ünnepeljük, aki Isten titkait leginkább megértette, aki fejét az Úr keblén pihentette, hallgatva szíve dobogását a legdrámaiabb pillanatokban, akit a szeretet eléggé erõssé tett arra, hogy elkísérje az Urat egészen a Golgotáig. Itt vette át mindenikünk nevében a keresztre feszített Krisztus utolsó ajándékát: íme, a te fiad, íme, a te anyád!
Evangéliumában nem meséli el még egyszer az oltáriszentség alapítását, hanem e helyett a lábmosás eseményérõl számol be. Ott Jézus azt mondja: példát adtam nektek, hogy ti is így tegyetek egymással.
Õ az elsõ az apostolok közül, aki benéz az üres sírba, és tanúsítja a feltámadást.
A mai ünnepen kérjük, hogy vezessen be bennünket is az Úr iránti szeretet titkaiba.
Tanítson meg arra, hogy az Úr nem ajándékot jött hozni, hanem önmagát ajándékozza. Nem kedvünk szerinti csodákat tesz, hanem azt kéri, hogy befogadjuk. Imádjuk a kisded Jézust, mert felfedezzük benne a keresztre feszített és feltámadt Urat. Nem csak a kisgyermek gügyögésén hatódunk meg, hanem azon, hogy Isten érettünk meghalt és feltámadt.
Igen, a hitünk szárnyal, mint a sas, mely Szent Jánost jelképezi, fölébe emelkedik a mindennapi élet eseményeinek, és felfedezzük, hogy mi is Krisztus szeretett tanítványai vagyunk. Ez a felismerés sok mindent megváltoztat.

2013-12-27

______________________________

Szent István

2013-12-26

______________________________

Karácsony

Nem tudjuk, hányszor szólt Isten az emberhez az Ószövetségben. Lehet, hogy van valamilyen tudós exegéta, aki összeszámolta, de mi el hisszük a Zsidókhoz írt levél szerzõjének, amit ünnepélyesen kijelent, hogy Isten sokszor, és sokféle módon szólt az atyákhoz a prófétákon keresztül. Mit tartalmaztak ezek a szavak? Isten az embereket önmagához próbálta visszatéríteni, miután a Paradicsomkertben ellene szegültek.
Isten sokféleképpen, és sokszor beszélt az emberekhez, de nem sokat ért el vele. Az emberek továbbra is távol maradtak tõle. Sokszor mondjuk mi is, amikor valaki értetlenkedik, hogy már százszor mondtam, de nem akarja megérti. Isten számtalan sokszor hívta az embert, de szavait nem hallgatták meg. Nem figyeltek oda. Talán azért történt mindez, mert az emberek hozzászoktak az üres beszédhez, és már nem figyelnek oda az igaz beszédre sem. Minket is számtalan üres beszéd zaja vesz körül, melyek nem mondanak semmit és nem vezetnek sehova. De Isten szava nem ilyen. Olyan, mint az esõ, és mint a hó, amely nem tér vissza a földrõl anélkül, hogy azt meg ne öntözné.
Isten gondolt egyet és módszert változtatott. A végsõ napokban, ahogy mondja a zsidókhoz írt levél, kimondta az utolsó szavát, a legerõsebbet. Azt a szót, amely megtestesült, emberré lett: az õ egyszülött Fia. Ezt a szót már mindenki meghallja. Persze, nem mindenki fogadja be: övéi közé jött, de övéi nem fogadták be. Sokan küzdöttek és küzdenek ma is ellene, de aki befogadja, az Isten gyermeke lesz.
Betlehem óta minden megváltozott a világban. Azóta Krisztussal mindenkinek találkoznia kell, mert testté lett emberré lett, úgy van jelen mindenütt, ahol emberek vannak. Azóta hinni Istenben nem csupán azt jelenti, hogy aranyozott oltárok elõtt összegyûlünk és tömjénfüst bódulatában imákat mondunk. Vallásosnak lenni azt jelenti, hogy keresztényként veszünk részt embertársaink tragédiáiban és örömeiben. Ott van Krisztus abban a családban, ahol a szülõk nem tudnak maguknak parancsolni, isznak, verik a gyerekeiket. Ott van azok életében, akik mindenüket elveszítették természeti katasztrófák következtében. Azok között, akiknek el kell menekülniük a hazájukból. A tüntetõk között, a munka nélkül maradtak között, de ott van akkor is, amikor új ember születik a világra, amikor két fiatal szerelmesen tekint egymásra, ahol két idõs megfogják egymás fáradt kezét, kifejezve, hogy még mindig szeretik egymást. Ott van azokban a szülõkben, akik hitre tanítják gyermekeiket, bár a szomszédok nem ezt teszik, a tanítóban, aki annak ellenére, hogy nem fizetik meg a munkáját, odaadással tanítja kis tanítványait.
Igen, az Ige testé lett, és eljött, hogy közöttünk lakjon. Betlehem óta minden megváltozott. Még a változatlannak hitt Isten is. Az õ egyszülött Fia eljött, hogy megmutassa nekünk, milyen az igaz Isten. Még ha nagyon foglaltak vagyunk is azzal, hogy õt ünnepeljük, érdemes rá is figyelni.

2013-12-25

______________________________

Alázat

2013-12-24

______________________________