Napi gondolatok

A bizalom csodája

Jn 6, 1-15
A kenyerek szétosztásának a történetét hallottuk az evangéliumban. Jézus az emberek szükségleteivel találja szemben magát. Tanítványai kijelentik, hogy nem lehet semmit tenni. Fülöp felmérte a helyzetet, és úgy látta, hogy nincs megoldás. Legalább 200 dénár értékû kenyérre volna szükség, de mivel, hogy nincsen ennyi pénzük, nem tehetnek semmit ezekért az éhes emberekért. András másképp közelíti meg a kérdést. Azt veszi számba, hogy mi van, és nem azt, hogy mi nincs. Egy fiúnál van öt kenyér, és két hal, de õ is úgy látja hogy ez túl kevés, nincs mit tenni.
Ennek ellenére, Jézus szavára letelepítették az embereket a fûre.
Nagy botrány lett volna, ha le telepedtek volna az emberek és nem kaptak volna semmit. A csoda ebben az, hogy mindenki bízik Jézusban. Az is aki odaadja a kenyerét, az is, aki telepíti az embereket, és azok is akik letelepednek. Nem a kenyérszaporítás csodája ez, hanem a közösbe tétel csodája. Ha mindenki, beleértve Istent is, közösbe teszi azt, amivel rendelkezik, akkor mindenkinek bõven jut annyi, amennyire szüksége van.
Látva, hogy mennyire éhesek és szomjasak az emberek a jóra, a szépre, az igazságra, az örömre, a boldogságra, a szeretetre, megértésre, együttérzésre, nekünk is jön hogy ugyanazt a választ adjuk mint vagy András. Ne vonogassuk a vállainkat mondván, hogy hogy nincs mit tenni, mert nincsenek eszközeink, vagy hogy túl kevés az, ami rendelkezésünkre áll. Jézus a mi szükségleteinkben a segítségünkre siet, ha mi is vele együtt sietünk szükséget szenvedõ testvéreink segítségére.

2018-04-13

______________________________

Hinni azt jelenti, hogy élni

Jn 3, 31-36
A mai evangéliumban abból a beszédrõl hallottunk, amelyet Jézus Nikodémusnak mondott, amikor az éjnek idején megkereste õt. Szegény Nikodémus, eddig azt hitte, hogy Isten errõl mindent tud, de most arra kellett rádöbbennie, hogy nem ismeri Istent igazából. Ezért, éjek idején, mikor senki nem látta, ellopakodott Jézushoz, remélve, hogy új ismeretekkel gazdagodva fog hazatérni. Jézus azonban tudtára adta, hogy Istent csak õáltala lehet megismerni, mert õ Istentõl való, és aki hisz benne, annak örök élete van. Nem a mi erõfeszítésünktõl, a mi törekvésünktõl függ az örök életünk, hanem a Jézusba vetett hitünktõl. Persze, a Jézusba vetett hit nem elméleti elfogadása annak, hogy Jézus létezik, vagy, hogy Jézus az Isten fia. A ki Jézusban hisz, az Jézus életét éli.
Ez meg is látszott Nikodémus életén, aki késõbb már nem félt kiállni Jézus mellett a fõtanács elõtt, nem félt bebalzsamozni Jézus testét a temetésekor. Igen, aki hisz Jézusban az nem félti a hírnevét, nem félti azt, amije van, nem félti az egészségét, nem félti az életét. Aki ellenben ezeket túlságosan félti, aki ezekhez túlságosan ragaszkodik, az még nem hisz eléggé Jézus Krisztusban, nem igazán számít az örök életre.

2018-04-12

______________________________

Világosság és igazság

Jn 3, 16-21
Nyugodtan abba hagyhatjuk az attól való rettegésünket, hogy Isten elítél minket. A mai evangéliumban világosan megmondja Jézus, hogy nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy életet adjon neki. Ez nem azt jelenti, hogy nincs ítélet. Aki gödörbe esett, de nem fogadja el a segítséget, hogy kimászhasson, az a gödörben marad. Aki nem fogadja el a világosságot, az sötétségben marad, ez az ítélet.
Mi örvendünk annak, hogy Jézus Krisztus elhozta számunkra a világosságot, de nem mindig tetszik nekünk a világosság. Nem örülnénk ha mindenre fény derülne ami jelen van az életünkben. A tetteink mutatják, hogy a világosság fele, vagy a sötétség fele tartunk. Jézus azt mondja, hogy az megy a világosság fele aki igazságot cselekszik. Mi amikor igazságról beszélünk legtöbbször olyasmire gondolunk, amit az értelmünkkel felismerünk. A Szentírás szerint azonban, különösen Szent János evangéliumában, valamint Szent Pál írásaiban, az igazság nem ismeret, hanem cselekvés. Akkor cselekszem az igazságot amikor Isten terve szerint cselekszem, amikor Isten tervével mûködöm együtt. Igazságot cselekszem, amikor lelkiismeretesen végzem a feladatomat. Igazságot cselekszem akkor, amikor ugyanolyan szeretettel fordulok testvérem felé, mint amilyen szeretettel szeret engem Isten. Igazságot cselekszem akkor, amikor megbocsátok, mert nekem is megbocsátott az Isten, és igazságot cselekszem akkor, amikor embertársaimat igyekszem közel segíteni Jézushoz, mert velem is ugyanezt tették mások.
Csak hogy mi azt érezzük, hogy ez túl nagy feladat, hogy meghaladja a mi erõnket. De nem is a magunk erejébõl kell ezt megvalósítani ha, hanem nem abból az erõbõl amelyet Krisztus világossága nyújt nekünk. Mert Krisztus világossága sem olyan fény, amelyet a szemeinkkel érzékelünk. Úgy, ahogy a Naptól kapunk minden energiát, úgy Krisztus világossága is megadja nekünk erõt ahhoz, hogy az igazság cselekedeteit tudjuk végrehajtani.

2018-04-11

______________________________

Újjászületés

Jn 3, 7b-15
Ez az értelmes mûvelt és becsületes ember, Nikodémus, vágyik arra hogy megismerje az igazságot. Ezért megy el éjnek idején Jézushoz. És Jézus egy nagyon mély dolgot közölt vele, azt hogy aki õt követni akarja, annak újjá kell születnie. Nem a magatartásán kell javítania, hanem az egész gondolkodásmódja kell, hogy megváltozzon, átalakuljon. Ezt jelenti az újjászületés. Ezt maga Nikodémus is lehetetlennek gondolta, de Jézus egy hasonlattal érzékeltette azt, hogy Isten számára nincs lehetetlen: a szél ott fúj, ahol akar, senki és semmi nem tudja megakadályozni. Így Isten Lelke is képes Nikodémust is, téged is, engem is átalakítani, és nem tudja megakadályozni sem az én rossz természetem, sem az én gyengeségem, sem az én korlátaim, egyedül az én szabadságom, mert nekem szabadságomban áll elutasítani Isten Lelkét is. De ha engedjük hogy az Úr Lelke átalakítson, megváltozik a viszonyulásunk mindenhez ami ezen a világon van. Másképp látjuk, hogy mi a lényeges és mi a mellékes, mi az, amihez ragaszkodunk, és mi az, amit el merünk engedni. Örömünket leljük abban, hogy adhatunk, míg azelõtt arra vágytunk hogy kapjunk. Jobbnak tartjuk Isten terveit mint a magunkéit, és értékesebbnek azt az életet, amelyet Isten kínál fel nekünk, mint amely születésünkkor kezdõdött, és a halálunkkal fog véget érni.

2018-04-10

______________________________

Az egész úgy kezdõdött, hogy...

Isten elhatározta, hogy emberré lesz, azért, hogy elérhetõ legyen az ember számára. Az ember Istent még elképzelni sem tudja, nem hogy kapcsolatba kerüljön Véle, és ha elképzeli is, sok téves dolgot képzel el róla, mert bele vetíti a maga félelmeit. Egy olyan természetfeletti lényt képzel el, magának, akit nem érdekel a mi sorsunk, de aki könnyen megharagszik ránk, és ezért vigyázni kell, hogy ne kövessünk el olyant, amiért megbüntethetne, akinek haragját sok elmondott imádsággal, és szertartással lehet csillapítani. A próféták sem tudták megváltoztatni az embernek az Istenrõl alkotott hamis képét. Ma is ott bujkál az emberek szívében ez a hamis elképzelés. Isten ezért elhatározta, hogy emberré lesz, hogy elérhetõ legyen. Ma ezt a pillanatot ünnepeljük, amikor elkezdõdött Istennek az emberré válása. Ez az elsõ jele annak, hogy Isten számára mennyire fontosak vagyunk, Hogy bármire képes azért, hogy a szeretetünket megnyerje. Ennek a végsõ mozzanatát ünnepeltük nemrég, amikor Isten irántunk való szeretetbõl meghalt, azért, hogy végre bízzunk benne benne, és elfogadjuk tõle az isteni életet, amellyel meg akar ajándékozni minket.
Melyik helyett választotta ki Isten a terve megvalósítására, hogy emberré legyen? Róma volt a világ legnagyobb politikai hatalma, Athén a kultúrának a legkiválóbb városa, Jeruzsálem a legszentebb város. Erre Isten egy jelentéktelen kis helyiségre, Názáretre tekintet, melyrõl az volt az általános vélemény, hogy onnan semmi jó nem származhat. Azon belül egy jelentéktelen lányt választott ki, jelezve, hogy Isten szemében nincs jelentéktelen hely és jelentéktelen személy. Mindenkihez, a legutolsóhoz is közel akar kerülni. Számomra az is tanulság, hogy az a jelentéktelennek látszó élet, a melyet én élek, alkalom Isten számára arra, hogy hozzám eljusson. Igen, ma Isten tõlem kéri, hogy biztosítsak helyet számára az én életemben, hogy megtudjon testesülni, hogy rajtam keresztül tudjon emberek közelébe kerülni, hogy rajtam keresztül ismerjék meg õt az emberek.

2018-04-09

______________________________

Flig hitetlenek

Mk 16, 9-15
Mai evangéliumi szakasznak van egy visszatérõ refrénje, és pedig az, hogy a tanítványok nem hittek. Megérkezett Mária Magdolna és lelkesen adta hírül a tanítványoknak, hogy látta a feltámadott Urat, de õk nem hittek neki. Megérkezett a két emmauszi tanítványok és elmesélték, hogyan ismerték fel az Urat a kenyértörésben, de õk nekik sem hittek. Végül maga az Úr jelent meg az apostoloknak.
Magunkra ismerhetünk bennük. Nemcsak az ateistáknak nehéz hinni, hanem olykor nekünk is. És ezt nagyon jól tudja az Úr. Tanítványainak szemére vetette hitetlenség õket, de ennek ellenére rájuk bízta az evangélium hirdetését. Nem mondta, hogy méltatlanoknak bizonyultak, ezért más apostolokat keres helyettük, olyanokat akik kételkedés nélkül tudnak hinni, hanem épp ezeket a félig hitetlen apostolait bízta meg hogy folytassák az õ mûvét.
Mindenikünkbe n ott van egy hívõ és egy hitetlen lélek, melyek egymásnak ellentmondanak, egymásnak kérdéseket tesznek fel. Akkor vagyunk felnõtt keresztények ha helyet adunk a lelkünkben ennek az õszinte és nyílt párbeszédnek.

2018-04-07

______________________________

Renkivüli eredmény

Jn 21, 1-14
A tanítványok akik elhagyták a hálóikat és követték a Mestert, akik emberhalászokká lettek, most hogy magukra maradtak, visszatértek ismét a régi életünkhöz és régi foglalkozásukhoz, a halászathoz. Ám hiába volt minden fáradozásuk, nem fogtak semmit. Valóra vált az amit Jézus megmondott nekik: Nélkülem semmit sem tehettek.
Aki egyszer emberhalásszá lett, az többé már nem lehet közönséges halász. A halász életének az ad értelmet, ha halakat tud fogni, míg az emberhalász csak akkor látja értelmét az életének, ha embereket tud megmenteni az elveszéstõl. De ezt Jézus nélkül nem lehet megtenni.
És akkor a partról egy hangot hallottak: Dobjátok ki a hálót a bárka jobb oldalán. Tudták, vagy remélték, hogy Jézustól jön ez a hang, másképp nem engedelmeskedtek volna neki. És a halászásuk annyira eredményes volt, hogy alig bírták kihúzni a hálót. Ekkor már tudták biztosan, hogy az Úr halászott velük. Ha a tanítványok Jézus szavára hallgatnak, olyan eredményeket érnek el, melyek meghaladják az õ emberi képességeiket. Mikor eredményekrõl hallunk, leghamarabb a lelkipásztori munkában elért számbeli eredményekre gondolunk: Minél több templomba járó, minél több gyónó, minél több hittanos, minél több esküvõ, és így tovább. Az igazi eredmény azonban nem ebben mérhetõ, hanem az önfeláldozó szeretetben. Jézus sem ért el mérhetõ eredményeket, mégis õ tett a legnagyobb jót minden emberrel. Ha szavára hallgatunk, mi is képesek vagyunk testvéreinkért oda ajándékozni az életünket.

2018-04-06

______________________________

Jézusnak fontos

A mai evangéliumi szakasz folytatása a tegnapinak. Miután a két emmauszi tanítvány visszatért az utolsó vacsora termébe, és elmesélték a többieknek, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben, Jézus megjelent az összegyûlt apostoloknak. Az egész jelenetnek a fõszereplõje maga Jézus. Köszönti tanítványait, kérdezte tõlük, megmutatja a kezeit és a lábait, sõt szemük láttára eszik. A tanítványok szó nélkül maradnak, és csak annyit tesznek, hogy sült halat adnak Jézusnak. Mégis bennük nagy változás megy végbe. Részletesen ismerteti az evangélista a lelki állapotukat: Csodálkoznak, félnek, zavarban vannak, kételkednek, és végül örülnek. Ezek az érzések mutatják hogy milyen nehéz hinni Krisztus feltámadásában. És Jézus ezt jól tudja. Ezért igyekszik újabb, és újabb bizonyítékokkal meggyõzni õket. Itt Jézus megmutatja a kezét és a lábát, megérinthetik, hogy lássák igazi teste van, még eszik is, hogy meggyõzõdhessenek arról, hogy valóban feltámadt. Nem egy szellem, nem egy tünemény, nem a képzelet szüleménye, a tudatalatti projekciója.
Végül megnyitotta a az értelmüket, hogy megértsék az írásokat, vagyis azt, hogy Jézus halála nem egy véletlen esemény volt, hanem benne volt Isten tervében, azért hogy bennünket részesíteni tudjon az isteni életében.
Jézus számára ma is fontos hogy tanítványai valóban higgyenek a feltámadásban, mert nem tudjuk odaadni az életünket ha azt hisszük, hogy nincs más életünk, mint ez a földi élet, és nem tudunk tanúságot tenni a feltámadt Krisztusról, ha nem bízunk abban hogy Isten tudta nélkül semmi nem történhet velünk, és, csak ha oda merjük adni az életünket szeretetbõl, akkor részes ülünk mi is a feltámadás dicsõségében.

2018-04-05

______________________________

Lángoló szív, és kenyértörés

Lk 24, 13-35
Az emmauszi tanítványok gyönyörû történetét hallottuk. Nem csupán egy korabeli történetrõl van szó, hanem arról ami az egyházban történik napjainkban is. Ezért az egyik tanítványnak tudjuk a nevét a másiknak nem, mert a másik tanítvány minden kor tanítványa, mi is lehetünk az. Néha csalódunk a mi közösségünkben, és eltávolodunk. De Jézus nem mond le könnyen rólunk. Mellénk szegõdik és elkísér az utunkon. Mindig küld az Úr embereket, akiknek szavait hallva lángolni kezd a szívünk, ismét lelkesedünk. Egy-egy szép gondolat megmozgatja a lelkünket, de csak a kenyértörésben ismerjük fel Jézust. Nem valami rituális szertartásról van itt szó, hanem a keresztrõl, az önfeláldozásról, melyen keresztül Jézus megmutatta, hogy mennyire fontosak vagyunk számára, hogy mennyire szeret minket. Abban a testvérünkben ismerjük fel Jézust, aki irántunk való szeretetbõl képes értünk áldozatot hozni, képes önmagáról megfeledkezni.
Az emmauszi tanítványok, amint felismerték az Úr Jézust, azonnal útra keltek, hogy õk is lángra lobbantsák testvéreik szívét, és, hogy bennük is felismerjék a feltámadt Krisztust, aki életét adja értük.

2018-04-04

______________________________

Jézus hangja

Újból Mária Magdolnával találkoztunk a mai evangéliumban akirõl már húsvét napján hallottunk. Nem tudom, feltûnt-e, hogy az utóbbi években Mária Magdolna napja, július 22, ünneppé lett, pedig addig emléknap volt? 2016-ban Ferenc pápa kérésére emelték Mária Magdolna emléknapját ünnepi rangra, és azóta az apostolok apostolának nevezzük õt. De visszatérve a mai evangéliumhoz, azt látjuk hogy Mária Magdolna annyira belemerült a maga szenvedésébe, hogy nem volt képes felismerni Jézust. Szükség volt arra, hogy õ is megtérjen. Egy halottat, egy holttestet keresett. Nem tudta, hogy élõt kell keresnie. Mária Magdolna lelkében a változást az indította el, amikor Jézus õt nevén szólította.
Velünk is elõfordulhat, hogy azt veszítjük el, aki a legfontosabb számunkra. Mintha nem lenne tovább út elõttünk, a múltban keresgélünk. Ilyenkor Jézus minket is nevünkön szólít, és megértjük, hogy eddig is õ volt az, aki szeretett azokon keresztül, akik fontosak számunkra, és ez nem szûnt meg. Amikor az evangéliumot hallgatjuk, felismerjük Jézus hangját. Az, ahogy a nevünket kiejti, lehetõvé teszi, hogy felismerjük Õt. Jézus hangját sosem lehet elfelejteni. Ha egyszer meghallottuk, örökre bevésõdik a lelkünkbe.
Mária Jézus lábához borult, átölelte a lábait, mind aki végre újra megtalálta azt akit szeret. De Jézus elküldte a tanítványokhoz. Jézus szeretete olyan erõ, amely arra indít, hogy ne zárkózzunk be magunkba, hogy ne tartsuk meg Jézust magunknak. A feltámadt Krisztussal való találkozás bennünket is elindít. Mi is a Feltámadás apostolai vagyunk.

2018-04-03

______________________________