Napi gondolatok

A szombat Ura

Mt 12,1-8
A farizeusok nyilvános vitát szeretnének nyitni Jézussal a szombat jelentõségérõl. A válasz azonban túlmutat a szombat értelmezésénél. Jézus nem a szombatról beszél, hanem arról, hogy az ember és az õ szükségletei fontosabbak, mint a szabály. Még az istentisztelet, a legszentebb kultusz sem ér fel oda, ahol az ember van. Az ember ügye Isten számára a legszentebb. És egyébként is a szombat urai, a törvény õrzõi nem mi vagyunk: "az Emberfia ura a szombatnak" (Mt 12,8).
Fr. Julianus

2020-07-17

______________________________

Jaj!

Mt 11,20-24
Jézus olyan városok felett mond jajokat, melyeket Isten kegyeibe vett, de õk nem becsülték meg az ajándékait. És ezeket a városokat összehasonlítja hírhedt városokkal, melyek mégis irgalomban részesülnek.
Végül az ítélet napja találkozás a minden jó Forrásával: nem az a kérdés, hogy én mennyi jót tettem, hanem hogy mit kezdtem a kapott javakkal.
Fr. Julianus

2020-07-14

______________________________

Szeretõ Isten

Oz 1 1 , 1 -4. 8c-9
A mai olvasmány Istennek egy olyan arcát mutatja be, melyet a mai napig nehezen tudunk, merünk elfogadni. Túl erõsen belénk gyökerezett a félelmetes Isten képe, aki szigorú, és megbüntet minden törvényszegést. Isten itt arról beszél hogy fiává fogadta a választott népet, lehajolt hozzá, az arcához emelte, enni adott neki, a karján hordozta, megtanította járni, gondját viselte, és ha eltávolodott tõle, a szeretetével vonzotta vissza magához. Még ha ellene lázadt is, nem akarja megbüntetni: Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom - mondja.
Bár sose felejteném el, hogy Isten ennyire szeret engem, hogy amikor hibázom, ne rejtõzzem el elõle, hanem annál inkább szeretõ karjai közé meneküljek.

2020-07-09

______________________________

Akkor is szereti

Oz 2,16. 17b-18. 21-22
Ozeás a maga bõrén tapasztalja a hûtlenség drámáját. Nem szûnik meg szeretni a feleségét akkor sem, ha az hûtlen volt, hanem keresi az alkalmat, hogy megbocsáthasson neki.
Ugyanezt teszi Isten is az õ népével, és velünk, mindenünkel.
Ozeás kivezeti a feleségét a pusztába, ahol semmi nem vonja el a figyelmüket egymásról, hogy felelevenítsék a szeretetüket. A mi imádságainknak is csak akkor van értelme, ha azok nem kötelességteljesítésbõl születnek, hanem a központi témájuk az Isten és közöttünk élõ szeretet táplálása.

2020-07-06

______________________________

Évközi 14. vasárnap

A mai evangélium Jézus életébõl egy nehéz pillanatot ragad meg. A Kafarnaumba való átköltözése után nagy népszerûségnek örvendett, fõként mivel Keresztelõ János ajánlotta õt az embereknek. De aztán egyesek értetlenül nézték, hogy Jézus a szegények pártjára áll, a bûnösökkel együtt eszik. Az elsõ, aki megbotránkozott benne épp Keresztelõ János volt, aki azt hirdette, hogy a fejsze a fák gyökerénél van, és ha megjön a Messiás, kivág minden olyan fát amely nem terem gyümölcsöt, a pelyvát, mindazt, ami értéktelen el fogja égetni kiolthatatlan tûzben. Vagyis, a Messiás, akire rámutatott, véget fog vetni minden gonoszságnak. Mégis azt látta, hogy Jézus nem fordul a bûnösök ellen, sõt velük együtt étkezik, ünnepel. Az emberek is, akik köréje gyûltek, csalódtak benne, mert a maguk érdekében csodákat, gyógyulásokat vártak Jézustól. Nem Jézust keresték, hanem a maguk érdekeit. Jézus azonban nem teljesítette az elvárásainkat, emiatt sokan hátat fordítottak neki, sõt, a vezetõk egyenesen veszedelmesnek látták Jézust, és meg akartak tõle szabadulni. Még a családja tagjai sem értették meg. Ebben az állapotban fordult Jézus imában az Atyához. Mi, hasonló helyzetben, amikor sikertelenségek érnek, amikor sokan ellenünk fordulnak, panaszkodni szoktunk, sajnáltatni magunkat. Jézus ellenben a látszólagos sikertelenség közepette is dicsõíti az Atyát. Miért dicsõíti az Atyát? Mert az Atyával való párbeszéd során felismerte, hogy Istennek terve van mindazzal ami vele történt. Ezt próbáljuk mi is tenni, mikor nehéz helyzetbe kerülünk. Próbáljuk félretenni a magunk félelmeit, megaláztatásait, és Isten szemével nézni a történteket, a helyzeteket, felismerni benne Isten tervét.
Jézus Atyának szólítja Istent, jelezve ezzel azt a gyermeki viszonyt amellyel õ az Atyjához kapcsolódik. Az egész lelki életünk célja fölfedezni Istennek irántunk való szeretetteljes ragaszkodását, felismerni benne a mi Atyánkat.
Jézus két okból dicsõíti az Atyát. Az egyik negatív, a másik pedig pozitív. Mert elrejtette ezeket a bölcsek és okosak elõl. Mit? Azt, hogy Isten minden embert szeret, még a bûnösöket is, vagy talán õket még jobban el halmozza szeretetével, mert nagyobb szükségük van rá. Nem Isten titkolja el ezeket a dolgokat a bölcsek és okosak elõl, hisz Isten õket is szereti, hanem õk azt hiszik magukról, hogy már mindent tudnak, pedig Istent az ember sosem tudja teljesen megismerni.
És feltárta a kicsinyeknek. Csak aki elismeri azt, hogy sok mindent nem tud, és hogy neki nincsenek érdemei Isten színe elõtt, azt tudja befogadni Jézusnak az Atyáról szóló tanítását.
És utána Jézus ezekhez a kicsinyekhez szól. Fáradtaknak és elcsigázottaknak látja õket. Azt mondja nekik: jöjjetek hozzám. Nem azt mondja: kövessetek engem, miként a tanítványainak. Jöjjetek hozzám! Ezekre az emberekre elviselhetetlen terheket raktak a bölcsek és okosak. Isten nevében rengeteg elõírással, tilalommal terhelték õket. Jézus szabaddá akarja tenni õket. Ha valaki nem örömmel hallgatja Isten szavát, ez azért van, mert Istent helytelenül mutatták be neki, és ezért fél Isten büntetésétõl, haragjától.
Mi is átvizsgálhatnánk azokat a terheket, melyeket a vallásos élet nevében hordozunk. Ha azokból nem születik számunkra öröm, hanem kedvetlenül, azért végezzük, mert elõírták számunkra, szükség volna a vallásos életünk megújítására, felszabadítására. Jöjjetek hozzám! Hív minket is Jézus. A fontos az, hogy az õ szeretõ karjaiban meg pihenjünk, jelenlétének örvendjünk. Ami ezt nem segíti elõ, arra nincs szükség.
Az én igám édes. Egy zsidó számára az iga a Tórát jelentette, a maga elõírásaival. Szent Péter az Apostolok Cselekedeteiben (15) azt mondja az Apostoli zsinaton, hogy nem kell az új tanítványok nyakába rakni az igát, melyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni. Az iga, amelyet Jézus hozott, más. A szeretet igája. Nincs más szabály, nincs más elõírás. A szeretet igája pedig azt jelenti, hogy a Szentlélek irányítása alatt élünk és tevékenykedünk. Ennek gyümölcsei a szeretet cselekedetei. Természetesen ennek megvannak a nehézségei. Nem fütyörészve ajándékozza oda az ember az életét, de ez az iga édes, és könnyû vagyis ránk van szabva, megfelel a mi természetünknek. Erre a szeretetre születtünk, és ez tud boldoggá tenni.

În prima lecturã profetul Zaharia ne vorbește despre Mesia care va veni cãlare pe un mãgar, va fi umil și blând, dar va aduce pace pe pãmânt. Ne dorim cu toții sã fie pace între noi, sã fie pace pe pãmânt. Cum se poate realiza aceastã pace în casa noastrã, în comunitatea noastrã, în orașul nostru, în lume? Convingerea noastrã este cã nu va fi pace, înțelegere, climã plãcutã pânã când nu vor fi eliminați cei rãi, cei care deranjeazã, cei periculoși. Cu aceastã idee am fost educați. Pedeapsa, excluderea, eliminarea, nimicirea sunt instrumentele prin care oamenii vor sã își asigure bunãstarea, liniștea, pacea. Pe aceastã teorie se bazeazã rãzboaiele, condamnãrile la moarte. Nu este o teorie nouã. De când existã omul, mereu avea tendința sã-l elimine pe celãlalt, care îl deranja. Ca atare oamenii erau convinși cã și Dumnezeu gândește la fel. Îi preferã pe cei buni, însã este aspru, crud fațã de cei rãi. Și în timpul lui Isus așteptau venirea lui Mesia, care în sfârșit va face dreptate, ucigând, sau alungând dușmanii lor.
Și astãzi vrem sã fãurim pace în lume eliminându-i pe teroriști, pe colegul, vecinul nostru, soacra cu care nu ne înțelegem. Dacã am avea puterea, i-am face sã disparã, sã nu mai existe. Iar dacã noi nu avem aceastã putere, dorim ca Dumnezeu sã facã asta în locul nostru.
În Isus Cristos a sosit Mesia și ne-a prezentat metoda lui de a învinge rãul din lume. Nu a venit sã îi pedepseascã, sã-i nimiceasca pe cei rãi, ci sã-i mântuiascã, sã-i elibereze. De aceea nu a sosit în șaua unui cal de bãtãlie, nu a avut în mânã sabie, nu a fost îmbrãcat în armurã, și în spatele lui nu era o armatã puternicã. A intrat în mod oficial în Ierusalim pe spatele unui mãgar fãrã nici o apãrare, și fãrã sã atace pe cineva. A venit sã ne învețe cã rãul nu se învinge învingându-i pe oamenii care sãvârșesc fapte rele, ci prin ajutarea lor în a se elibera din ghearele rãului. Pentru a putea face acest lucru suntem nevoiți sã suportãm și nedreptãți din partea altora, fãrã sã ne rãzbunãm, dorind neîncetat binele lor adevãrat. Aceastã metodã nu este înțeleasã de cãtre cei puternici din aceastã lume ci doar de cãtre cei care au curajul sã fie mici și neînsemnați într-o lume în care majoritatea oamenilor se strãduiesc sã se afirme și sã se ridice asupra celorlalți. Noi dacã dorim sã fie pace și înțelegere între noi, încercãm sã ne însușim metoda lui Isus învingând în noi tendința de a rãspunde cu rãutate la rãutatea primitã.

2020-07-05

______________________________

Böjt

Mt 9,14-17
Tetszik, ahogy Jézus meghatározza a böjt helyét a vallási gyakorlatokban. János tanítványai nem értik, hogy Jézus tanítványai miért nem böjtölnek, összehasonlítva velük és a farizeusokkal. Jézus tisztázza a helyzetet: a vallásos tevékenységeknél fontosabb Isten jelenléte – "gyászolhat-e a násznép, amíg velük van (!) a võlegény?" (15). A vallásos tevékenység tehát nem egy napirendi pont a többi között. Isten jelenléte ui. túlmutat a formákon.
A böjt tehát elsõsorban nem az ételre és italra, hanem a (távoli) Isten jelenlétére való éhség: "eljönnek a napok, amikor elragadtatik tõlük a võlegény, és akkor majd böjtölnek" (15).

2020-07-04

______________________________

Szent Tamás apostol

Kerestem Szent Tamás alakját. Egy részletet szeretnék kiemelni: nem dõl be minden beszédnek, keresi a felismerést, a meggyõzõdést. Nem mond mindenre igent, amíg meg nem bizonyosodik -- mindegy mirõl vagy kirõl van szó. Idõt enged magának a megérkezésre. „És nyolc nap múlva…” (Jn 20,26)
fr. Julianus

2020-07-03

______________________________

Félünk

Mt 8,28-34
A megszállottakat megszabadító Jézustól a város népe szabadulni akar. Pedig olyanokat szabadított meg, akik nagyon veszélyesek voltak, az egész város rettegett tõlük, mindenki elkerülte még a környéket is, ahol járni szoktak. S mégis az ott lakók arra kérik Jézust, hogy menjen el, hagyja ott a vidéket is.
Vajon, mitõl félhetnek?
Az, hogy vannak kötöttségeink, normális. De hogy a szóra ezektõl szabadokká lehetünk, nem hétköznapi, nem tartozik a megszokott keretek közé. Lehet, hogy olykor kényelmesebb kötöttségeinket elviselve élni, mint azoktól megszabadulva, a megszokottól irányt változtatva.
Fr. Julianus

2020-07-01

______________________________

Te ott vagy...

Mt 8,23-27
Viszonylag könnyû megértenünk, hogy „hol szeretet és egyetértés, ott az Isten”. Amikor sikerül valami az életünkben, akkor mondhatjuk, hogy milyen jó az Isten, megsegített, velem volt.
Nem ilyen egyszerû, amikor háborgok, békétlenség van bennem, és félénk vagyok. Mintha Isten nem venne tudomást arról, ami történik, mintha nem látná, ahogy összecsapnak a hullámok a fejem felett. Mert szabadulni szeretnénk attól, amitõl félünk: „Uram, ments meg, megsemmisülünk!” (25). Isten azonban jelen van azokban a dolgainkban is, amitõl éppen szabadulni szeretnénk.
„Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.” (Zsolt 139,8)
Fr. Julianus

2020-06-30

______________________________

Szent Péter és Szent Pál

Olvassuk az Olvasmányban (Csel 12,1-11), hogy a hite miatt fogságban õrzött Péter apostolnak az angyal segítségével lehullanak a láncok a kezérõl és a börtön vaskapuja magától kinyílik elõtte. Az Evangéliumban (Mt 16,13-19) pedig azt az ígéretet kapja Jézustól, hogy neki adja a mennyek országának kulcsait. A bilincs és a vaskapu kulcsait.

Isten országába való belépés kulcsa, azaz az Istennel való találkozás kulcsa a kötöttségeinktõl való szabadulás kulcsa, az alvilág kapuiból való szabadulás útja. És ez az istenismeret útja is: itt a kulcs arra a kérdésre, hogy „ti kinek tartotok engem” (Mt 16,15).

Ha félelmünk bilincsei túl erõsek is, ha kötöttségeinktõl nem tudunk megszabadulni, Isten küld valakit, hogy kivezessen ebbõl az állapotból, függetlenül attól, hogy mit keresek ott. Õ ui. „a szabadságra szabadított meg minket” (Gal 5,1).
Fr. Julianus

2020-06-29

______________________________