Napi gondolatok

Szente Ferenc ünnepére 2

Mielõtt tanítanánk a fiatalokat bármire is, mielõtt utat akarnánk mutatni nekik, elõbb tanuljuk meg meghallgatni õket, azzal a meggyõzõdéssel, hogy Isten rajtuk keresztül is szól hozzánk. Engedjük, hogy meglátásaik, elképzeléseik, nemes vágyaik minket is megmozgassanak, kételyeket ébresszenek bennünk is, a mi életvitelünkkel kapcsolatban, legyõzve magunkban azt a kísértést, hogy mindig a miénk legyen az utolsó szó.
Ugyanakkor annak is tudatában vagyunk, hogy a ferences karizmánknak van mondanivalója a mai fiatalok számára. Azt várják tõlünk, hogy jelek legyünk, és segítsünk nekik megtalálni az utat ebben a bonyolult világban, megértsék mindannak az értelmét, ami velük történik és bennük zajlik. Úgy, ahogy Szent Ferenc nem elméleteket gyártott a lelki életrõl, mi is elsõsorban az életünkkel beszélünk Istenrõl a fiataloknak.
Sok fiatal számára a ferences szerzetes melegszívû embert jelent. Egy individualista, fogyasztásra, élvezetekre, és a látszatra épülõ világban mi tanúságot tehetünk arról, hogy az ember annyit ér, amennyit Isten elõtt ér és nem többet (19 Int). A fiatalok azt tapasztalják, hogy az erõszakosabb, a hatalmasabb uralkodik a másik fölött, de nálunk szelíd, szerény és alázatos testvérekre találnak. Olyan világban, ahol minden relatív, nincsenek tartós értékek, nincs elkötelezõdés, az Istenhez és hivatásunkhoz való hûségünk felmelegíti a fiataljaink szívét.
Úgy tûnik, ez a dokumentum szembeállítja a világ gondolkodásmódját és életvitelét a mi értékrendszerünkkel és életmódunkkal, azzal a meggyõzõdéssel, hogy a világ tévútra vezeti a fiatalokat, míg nekünk feladatunk megmenteni õket az eltévelyedéstõl. Érezzük a magunk bõrén, hogy mi sem más bolygóról érkeztünk a földre. Ránk is hatással van a jelen kultúra, a körülöttünk élõ emberek gondolkodásmódja, és sokszor mi is ugyanúgy viselkedünk mint azok, akik nem tartják magukat keresztényeknek. Ez azonban nem semlegesíti a feladatunkat, hogy mások legyünk. Nem azért, hogy jobbaknak gondoljuk magunkat, - hisz tudjuk, hogy Isten kegyelme nélkül semmire sem volnánk képesek, - hanem azért, mert rajtunk keresztül akar Isten embereket, fiatalokat és idõseket önmagához édesgetni.

2018-10-05

______________________________

Szent Ferenc ünnepére 1

A miniszter generálisunk az idei levelében, melyet Szent Ferenc ünnepére írt, kiemeli, hogy ebben az évben szent Ferenc ünnepe egybeesik a Püspöki Szinódus kezdetével. Ennek a szinódusnak a témája a fiatalok, a hit és a hivatás felismerése. Ha az ifjú Ferencre tekintünk megállapíthatjuk, hogy az õ nyugtalan szíve ugyanúgy válaszokat keresett a kérdéseire, mint a mai fiataloké. Szívükben egyszerre jelen van a remény és a félelem. Sokféle tapasztalaton mennek át, anélkül, hogy képesek volnának elmélyíteni, felismerni ezeknek a tapasztalatoknak a helyét és szerepét a maguk életében. A Kenyában tartott Rendi Nagytanács résztvevõi felismerték annak fontosságát, hogy rendünk a fiatalokra fordítsa a figyelmét. Hallgassuk meg õket, kísérjük el õket útjaikon, próbáljuk megérteni mindazt, amin õk átmennek. A lépéseinket az õ lépéseikhez igazítsuk, vegyük át az õ ritmusukat. Ha a technikai eszközök most segítenek is abban, hogy a földrajzi távolságok csökkenjenek, ez nem mentesít attól, hogy valóságosan is közel kerüljünk a fiatalokhoz, osztozzunk vágyaikban.
A miniszter generális szavait olvasva az elsõ reakcióm az elutasítás volt. Elég bajunk van nekünk a közösségeinkben egymással, alig van energiánk a mostani feladataink végzésére, mikor foglalkozzunk még a fiatalokkal is? De aztán, ha a hit szemével próbáltam olvasni a legfõbb elöljárónk szavait, megértettem, hogy nem csak a fiataloknak van szükségük a mi segítségünkre, hanem nekünk is rájuk. A hozzájuk való közelségünk segít abban, hogy lépést tudjunk tartani a változó világgal, hogy befogadjuk azt az újat, amellyel Isten meg akar ajándékozni, az õ friss lelkesedésük minket is felráz fásultságunkból, és a mai emberek nyelvén tudunk Istenrõl beszélni.

2018-10-04

______________________________

Ne kérdezd, hogy miért

Jób 9, 1-12. 14-16
Jób türelemmel végighallgatta a három barátja beszédét. Mindhárman azt próbálták bebizonyítani Jóbnak, hogy õ a hibás azokért a csapásokért, amelyek õt érték. Bûnei következménye a szerencsétlen sorsa, mert Isten a jókat megjutalmazza, és csak a bûnösökre sújt le. Jób azonban ezzel nem értett egyet, de úgy látta, hogy nem érdemes Istennel vitatkozni, mert Isten oly hatalmas és bölcs, hogy úgysem lehet az embernek igaza vele szemben. Mást nem tehet, mint Istenhez kiáltani segítségért.
Sok mindent abból, ami velünk történik, nem tartunk igazságosnak és elvárnánk, hogy Isten igazságot tegyen. Ennek ellenére bízunk Istenben. Az egyetlen helyes magatartás ilyen helyzetben, hogy Isten segítségét kérjük. Mikor baj ér, ne azt kérdezzük, hogy miért, hanem azt kérjük, hogy Isten fordítsa javunkra, és testvéreink javára azt, ami velünk történt.

2018-10-03

______________________________

Örangyalok

Kiv 23,20-23a
Nem sok dolgot tudunk elmondani az õrangyalainkról. Tudjuk, hogy tiszta szellemek, vagyis nincs testük, de hozzánk képest hatalmas intelligenciával, szellemi erõvel rendelkeznek. Van szabad akaratuk, melyet azonban teljes mivoltukkal Isten szolgálatába állítottak. Ezért van, hogy a Szentírásban sok helyen, amikor Isten angyala szól, vagy cselekszik, annyi, mintha Isten személyesen szólna vagy cselekedne.
Ma azokat az angyalokat ünnepeljük, akik azt a feladatot kapták, hogy bennünket óvjanak, és segítsenek az Isten felé vezetõ utunkon. Ugyanúgy ünnepeljük õket, mint a szenteket, mert bennük is, akárcsak a szentekben, Isten kegyelme mûködik. A szentektõl megtanuljuk a szent életet, az angyaloktól pedig megtanulunk egymás angyalai lenni: vigyázni egymás hivatására, és segíteni egymást az Isten felé vezetõ úton.

2018-10-02

______________________________

Isten adta, Isten elvette ...

Jób 1,6-22
A mai elsõ olvasmány Jób könyvének a kezdete. Ez a mû nem egy jámbor írás, hanem a lelki irodalom egyik remekmûve. Egy keleten ismert példabeszédet dolgozott át az író. Ebben, a Sátán megy Istenhez vádaskodni. Ma is ezt teszi. Minden kis hibánkért vádol bennünket. Ha nem tud rávenni arra, hogy rosszat tegyünk, arról próbál meggyõzni, hogy rosszak vagyunk, hogy emiatt eltávolodjunk Istentõl. Mivel vádolja a Sátán Jóbot? Azt állítja hogy Jób csak azért vallásos, csak azért szereti Istent, mert Isten minden jóval ellátja, de mindjárt megszûnik a vallásossága és az Isten iránti szeretete, ha baj éri. Ám nem volt igaza a Sátánnak. Jób akkor is Istenre bízta magát, amikor mindenét, a vagyonát, sõt a gyermekeit is elveszítette.
Szent Ferenc is azt mondja az Intelmeiben, hogy annyi türelem és annyi alázatosság van bennünk, amennyit akkor mutatunk, amikor valaki megbánt, olyat tesz vagy mond, ami nekünk rosszul esik. (13. Int)
Jusson eszünkbe a nehéz helyzetekben, mikor elveszítünk valamit vagy valakit, aki számunkra fontos, hogy ez alkalom kifejezni Isten iránti szeretetünket. Nem azért szeretjük Istent, amit tõle kaptunk, hanem, mert õ elõbb szeretett minket.

2018-10-01

______________________________

Nem kel életre, hacsak elõbb meg nem hal

1 Kor 15, 35-37. 41-49
Mikor alkalmam van, mindig megcsodálom a búzatáblát. Mintha enyhén hullámzó aranytó lenne. A sok millió búzakalász születésénél félelmetes titok rejtõzik: egy-egy búzaszem meghalt azért, hogy új élet születhessen.
Az én életemben is számos olyan helyzettel találom szemben magamat, melyek számomra kellemetlenek, de ha felvállalom és nem menekülök el elõlük, az valakinek a javára lesz. Kissé meghalok önmagam számára, de egy kis élettel ajándékozom meg testvéremet. Ilyen az, amikor le tudok mondani kellemes idõtöltésemrõl, azért, hogy testvéremnek segítségére legyek. Kedvem lenne valami bántót mondani testvéremnek, mert felidegesített, de sikerült visszafogni a nyelvemet. Sok hasonló alkalmam van, nap mint nap a meghalásra, és az élet ajándékozására. Az a jó, hogy az én meghalásaim nem csak mások számára hoznak életet, hanem számomra is. Bátorságot kérek az Úrtól, hogy ezt az új életet merjem választani.

2018-09-22

______________________________

Szent Máté

Érdekes Szent Máté evangéliumának a sorsa. Egy múltbeli téves értelmezés alapján több mint ezer esztendeig azt hitték a keresztények, hogy Márk evangéliuma a Máté evangéliumának egy összefoglalója. Ezért áll ma is Máté evangéliuma az Újszövetség elején. Ma már azonban tudjuk, hogy valójában Szent Márk írta meg elõször az evangéliumát, és Szent Máté néhány évvel késõbb érezte szükségét annak, hogy újraírja, kiegészítse az evangéliumot. Miért? Mert közben a rómaiak lerombolták a jeruzsálemi templomot. A zsidó származású keresztények számára ez nagy megrázkódtatást jelentett: Isten nem védte meg a templomát, többé nincs közöttük. Erre válaszként Szent Máté emlékeztette õket, hogy Isten már nem a templomban lakik, hanem Jézus Krisztusban közénk költözött. Neve Emmánuel, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten (1, 23). Máté hasonló az okos írástudóhoz, akirõl az evangéliumában azt írja, hogy kincsestárából régit és újat hoz elõ (13, 52).
Nekünk is ez a feladatunk: a reményvesztett emberek figyelmét Jézusra irányítani, akit senki és semmi nem tud tõlünk elrabolni.

2018-09-21

______________________________

Nincs olyan helyzet

1 Kor 15, 1-11
Fontos szentírási szakaszt olvastunk a mai szentleckében, mert ebben Szent Pál összefoglalja hitünk tartalmának a lényegét: Krisztus valóban, minden kétséget kizáró módon feltámadt. Sokan tanúi voltak ennek, és közöttük maga Pál is, habár utolsónak, erre méltatlannak tartja magát.
Ez számunkra is megnyugvást hoz és bizalmat. Jézus szenvedett, odaadta az életét irántunk való szeretetbõl, de ezzel nem ért véget a története. Következett a feltámadás és a dicsõség.
A mi életünkben, a közösségünk életében is sok minden nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Ez azonban nem tudja értelmét venni az életünknek, mert nincsenek olyan körülmények, olyan helyzetek, melyek meggátolhatnának abban, hogy azok javáért áldozzuk magunkat, akiket Isten ránk bízott. Ez a mi keresztünk, mely elvezet minket is a feltámadás dicsõségére.

2018-09-20

______________________________

A szeretet nem szûnik meg soha

1 Kor 12, 31 - 13,13
A szeretet nem szûnik meg soha. Fellengzõs kijelentésnek tûnik, de mély igazság van mögötte. Minden elmúlik. A legerõsebb falak is állandóan javításra szorulnak. Bármilyen szépek a virágok, rövid idõn belül elhervadnak és szemét lesz belõlük. A pénz, bármilyen sok lehet belõle, értékét veszítheti egyik napról a másikra. A mi rendünk friss tapasztalata, hogy amikor pénzzel biztosítani akartuk a jövõnket, nagy adósságokkal maradtunk. Azt is tapasztaljuk, hogy a mi képességeink is eltûnnek, gyengülünk, ahogy telik az idõ.
Ami örökre megmarad, az a szeretet, vagyis Istennek irántunk való szeretete. Ez nem szûnik meg soha, bármi történjen is. Ugyanígy, egyetlen érték, ami nem vész el, az a szeretet, amellyel megajándékozzuk testvéreinket.

2018-09-19

______________________________

Évközi 24. vasárnap

Jézus kérdezgeti tanítványait, mit mondanak az emberek róla. Szent Márk evangéliumában az emberek többször felteszik a kérdést, hogy kicsoda Jézus. Amikor meggyógyítja az ördögtõl megszállottat, azt kérdik, kicsoda ez, hogy a gonosz lelkek is engedelmeskednek neki? Amikor lecsendesíti a vihart, a tanítványok azt kérdik, kicsoda ez, hogy még a szél és a hullámok is engedelmeskednek neki? Mikor a bénát gyógyítja meg, akit a kibontott háztetõn át engedtek le eléje, azt kérdezik, kicsoda ez, hogy hatalma van a bûnök bocsánatára is?
A tanítványok elmondják, hogy az emberek csupa jót mondanak róla: hogy õ Keresztelõ János, Illés, vagy valamelyik nagy próféta.
Jézus azonban nem elégszik meg ezzel, mert a tanítványai számára fontos tudni, hogy kicsoda Jézus, hogy ennek ismeretében döntsenek, hogy akarják követni, vagy nem? A második kérdés tehát személyesen a tanítványoknak, és nekünk szól: ti mit gondoltok, ki vagyok? Péter válaszol: Te vagy Krisztus. Bár helyes a válasza, valójában nem értette meg a kérdést. Jézus kérdése arra vonatkozik, hogy a tanítványok életében, a mi életünkben õ milyen szerepet tölt be? Ki vagyok én számodra? Akik szeretik egymást, azok kérdeznek ilyeneket egymástól. Jézus nem azt kéri tõlünk, hogy elmondjunk bizonyos imádságokat, hogy néha adjunk valamit a szegényeknek, hogy böjtöljünk, hanem hogy szeretetkapcsolatban éljünk vele. Lehet, hogy nem iránta való szeretetbõl vagyunk keresztények, hanem érdekbõl keressük Jézust. Segítséget remélünk tõle bizonyos szükséghelyzetekben. Ezért elõfordul, hogy csalódunk, mert nem adja meg, amit kérünk tõle.
Jézus meghagyja nekik, hogy ne beszéljenek senkinek arról, hogy õ kicsoda. Így van ez egy szeretetkapcsolatban is. Mindaddig titok marad, míg nincs egy végleges elkötelezõdés egymás mellett. Csak azután mutatják be a másikat a családjuknak, ismerõseiknek. A tanítványok még nem jutottak el arra, hogy elkötelezõdjenek Krisztus mellett. Elõbb meg kell érteniük, hogy Krisztus sokat fog szenvedni értük, megölik, és ez vár a tanítványaira is, ha olyanokká válnak mint õ, de utána következik a feltámadás és a boldog élet.
Péter félrehívja Jézust és figyelmezteti, hogy butaságokat beszél. Az õ fejében az a sikeres ember, akinek sok pénze van, sok alattvalója, aki mások fölé emelkedik. Nem csak õ gondolta ezt így, hanem a többiek is, és ha õszinték vagyunk, beismerjük, hogy sokszor mi magunk is ez alapján értékeljük az embereket. Nem is csoda, hisz az Ószövetség is tele van ilyen ígéretekkel, hogy a jó embert Isten mindennel megjutalmazza és megóvja minden bajtól. Jézus pedig az ellenkezõjét állítja, azt, hogy a gonoszok gyõzedelmeskedni fognak felette. Figyelmezteti Pétert, hogy e világ kritériumai szerint gondolkodik.
Azután Jézus hozzánk szól: ha valaki utánam akar jönni... Tehát senkit nem kötelez, csak felkínálja a lehetõséget. Ha valaki szeretetkapcsolatban akar élni Krisztussal, tagadja meg magát. Ez azt jelenti, hogy félretenni a magunk érdekeit. Lehetetlennek tûnik, de azonnal lehetségesnek látjuk, ha szeretetkapcsolatra gondolunk. Aki szereti a másikat, félre tudja tenni a maga vágyait azért, hogy a szeretett személynek jó legyen. Az õ boldogságát akarom, õ pedig az én boldogságomat tartja szem elõtt, ezért mindketten boldogok vagyunk. Meghalunk önmagunknak, hogy megszülessünk a boldog élet számára.
Vegye fel a keresztjét. Nem az élettel járó kisebb-nagyobb szenvedések elviselését jelenti. Még kevésbé a szenvedések keresését. A kereszt a rabszolgák kivégzési eszköze volt. A rabszolga nem ura önmagának, valaki másnak a tulajdona. A keresztény önként választja, hogy Isten rabszolgája legyen, mint ahogy Jézus is azért jött, hogy nekünk szolgáljon. Õt követni azt jelenti, hogy testvéreink javát tartjuk szem elõtt amikor mondunk, vagy teszünk valamit Jézus irányítása alatt, aki szeret minket és akit szeretünk.

Precum am auzit în Evanghelia de azi, Isus le punea întrebãri ucenicilor sãi în timp ce mergeau pe drum. Mã gândeam, poate ar fi fost mai eficientã educarea lor dacã s-ar fi așezat frumos la umbrã undeva iar Isus, ca un învãțãtor, le-ar fi explicat cu calm cum stau lucrurile. El însã le pusese niște întrebãri destul de serioase și profunde în timp ce mergeau. De fapt așa face și cu noi. Nu în timpul liturghiei sau în timpul rugãciunii ne pune întrebãri, ci în timp ce suntem pe drum, muncim, ne distrãm, în diferite situații ale vieții ne întreabã: Cine sunt eu pentru tine? Modul cum ne comportãm în aceste situații aratã ce loc ocupã Isus în viața noastrã, dacã îl iubim cu adevãrat, sau doar atunci ne gândim la el când avem nevoie de ajutorul sãu?
Este Petru cel care in numele ucenicilor a rãspuns, dar tot el este cel care a refuzat cuvintele lui Isus despre suferințã și moarte. Vã amintiți, în Evanghelia din duminica trecutã Isus a chemat omul surdomut departe de ceilalți ca sã-i deschidã urechile și gura. Acum Petru l-a chemat pe Isus deoparte ca sã-i închidã gura. Nu degeaba Isus l-a numit Satana pentru cã fãcea invers ceea ce vroia sã facã Isus. El a venit sã ne dezvãluie adevãrul despre Dumnezeu iar Petru încerca sã îl convingã sã tacã.
Du-te în spatele meu Satana, a spus Isus lui Petru. Satana este cel care se opune operei de mântuire, care vrea sã se punã în locul lui Dumnezeu, vrea sã ne convingã și pe noi cã de fapt Dumnezeu nu are dreptate, cã binele nostru nu este cel oferit de Dumnezeu ci cel oferit de lume: sã ai mulți bani, sã ai parte de multe plãceri și sã fii stãpân peste alții. Nu știu cât reușește sã vã convingã pe voi Satana, dar pe mine des mã convinge sã nu iau chiar atât de mult în serios cuvintele Evangheliei. Dau și lui Dumnezeu câte ceva, spun câte o rugãciune, dau câte un ban la cerșetori, dar în rest, ca și alții, caut sã mã realizez în aceastã viațã, sã am succes dupã criteriile acestei lumi. De aceea crucea rãmâne un scandal pentru mine, un accident nedorit în viața lui Isus și de evitat cât se poate în viața mea. Așa s-a gândit și Petru când a încercat sã îl convingã pe Isus sã nu mai vorbeascã despre suferințã și moarte dacã vrea sã adune cât mai mulți adepți. Nu așa se face o reclamã bunã împãrãției peste care vrea sã domneascã. Mai bine sã promitã bunãstare, bucurii, viațã comodã, cariera, și astfel va atrage mulți în jurul sau.
E necesar sã înțelegem cã Dumnezeu nu dorește sã încheie cu noi un contract de interes reciproc. Sã nu credem cã el are nevoie de rugãciunile noastre. Nu are nevoie nici sã venim la liturghie. El nu se plictisește singur în tabernacol. Nu avem ce sã îi oferim în schimbul ajutorului pe care îl așteptãm de la el în momentele grele. Dumnezeu dorește cu noi o relație de iubire. Asta înseamnã a renunța la noi înșine și a ne lua crucea. Aceste cuvinte le înțelegem doar dacã le privim prin prisma unei relații de iubire: Dacã iubești pe cineva, pui la o parte interesele tale și te gândești doar la cum s-o faci fericitã pe persoana iubitã. Iubirea înseamnã sacrificii aduse pentru binele persoanei iubite. Asta înseamnã crucea. Dumnezeu deja ne-a dovedit cã într-adevãr ne iubește din toatã ființa sa. A murit pe cruce pentru noi, pentru fericirea noastrã. Ne invitã și pe noi sã facem același lucru împreunã cu el pentru frații noștri. Nu trebuie sã ne fie frica. Așa cum povestea lui Isus nu s-a terminat cu crucea, cu suferința și moartea, nici povestea noastrã nu se va termina cu cruce, cu suferința, cu pierderea ocaziilor de plãceri oferite de lume, ci cu fericirea nemãrginitã pe care nimeni și nimic nu ne-o poate oferi decât relația de iubire cu Dumnezeu.

2018-09-16

______________________________