Napi gondolatok

Szent Ferenc

Rendünk vezetõsége a Szent Ferenc ünnepére írt körlevelében idézi Ferenc pápát, aki az Evangelii Gaudium apostoli buzdításában azt mondja, hogy mindenkinek joga van részesülni az evangéliumban. Jézus a tanítványait kettesével küldte szét, hogy hirdessék az embereknek az evangéliumot. Szent Ferenc is hasonlóképpen küldte testvéreit az emberek közé. De mit is jelent az evangéliumot hirdetni? Talán úgy szoktuk ezt elképzelni, hogy egyesek közülünk, a tehetségesebb papok, kiállnak az emberek elé és felszólítják õket, hogy szakítsanak a bûnös cselekedeteikkel, és legyenek buzgó, templomba járó emberek. Elsõ hallásra nem tûnik valami lelkesítõ tevékenységnek az ilyen szónoklat, sem azok részére akiknek beszélnek, sem azoknak akik beszélnek. De ha ezt jelentené az evangélium hirdetése, nem mondaná a pápa, hogy minden embernek joga van az evangéliumhoz.
Amint tudjuk, az evangélium örömhírt jelent. Mirõl kellene szólnia az evangéliumnak ahhoz, hogy valóban örüljünk neki, hogy öröm forrása legyen mindenki számára? Arról, hogy Isten, a világ teremtõje és ura szeret minket, törõdik velünk. Ez az igazi örömhír, és ezt mindenki szívesen hallgatja, de ahhoz, hogy ezt el is tudja hinni, meg szeretné tapasztalni ezt a törõdést, ezt a rá figyelést. És Jézus ezt rajtunk keresztül akarja velük megéreztetni, megmutatni. Minket is küld, nemcsak a papokat, hanem mindenikünket, elsõsorban azokhoz, akiket mellénk helyezett. Velük éreztetjük meg, hogy Isten törõdik velük, Isten figyel rájuk.
Nem lehet senkit jóvá szidni, változásra kötelezni. Nem biztos, hogy a másik ember fog megváltozni, ha hirdetjük neki az evangéliumot. A véle való találkozás során felfedezhetünk bennük olyan értékeket, amelyek minket ösztönöznek változásra, hogy õszintébb emberek, igazibb keresztények legyünk.
Szent Ferenc ünnepén, aki mindenki testvérének tekintette magát, ezt a nyitott szívet kérjük magunk számára mi is Istentõl.

2019-10-03

______________________________

Szent Õrzõangyalok

Szent Õrzõangyalok
A Szentírásban az angyalok ott jelennek meg, ahol az emberek otthon vannak vagy ahol dolgoznak. A hétköznapokban okoznak meglepetéseket: pl. Ábrahámnak sátra bejáratánál jelennek meg a váratlan vendégek; a Születés hírül adói a pásztoroknak mezõn mutatkoznak meg.
Megvan a veszélye, hogy Isten szavának hírnökeit megmerevedett szobrok formájába öntve beszorítjuk a templom falai közé. Az Ite, missa est elhangzása után otthonainkban és munkánkban mi is lehetünk Istennek élõ, segítõ jobbkeze, egymás védõi, õrzõi és segítõi.
Fr. Julianus

2019-10-02

______________________________

Erejét a gyengeségben térja fel

Lk 9,51-56
Izgalmas a tanítványok viselkedése. A visszautasító szamaritánusokra szeretnék lehívni Isten haragját: hogy a tûz eméssze meg õket. Mintha arra szólítanák fel Jézust, hogy mutassa meg ezeknek a semmiháziaknak, hogy ki itt az Úr.
Mutatja õ, illetve éppen mutatni készül. Ezekkel a sorokkal kezdõdik Jézus felmenetele Jeruzsálembe, a passió színhelyére. Ezt õ szilárdan elhatározta: a pontos szöveg szerint megszilárdította az arcát, hogy elmenjen Jeruzsálembe (51). Tekintete tehát a jeruzsálemi úton. Ez az az út, melyen önként besétál az oroszlán szájába (vö. Zsolt 22,22), kitart a megaláztatás és a veszteség útján. Legnagyobb erejét éppen legnagyobb gyöngeségében tárja fel.
Fr. Julianus

2019-10-01

______________________________

Meglátni a kicsiben a nagyot

Lk 9,46-50
A tanítványok vetekszenek, hogy ki a nagyobb közülük.
Miért is kell nagyobbnak tûnni vagy nagyobbnak lenni, mint aki vagyok, és ahol tartok? Jézus a szemmértéket egy kisgyermek segítségével jelöli meg: ahogyan meglátja a kicsiben a nagyot. Kicsiként lehet Isten közelében a helyem.
Fr. Julianus

2019-09-30

______________________________

26. Évközi vasárnap

Milliók élnek nyomorúságos körülmények között, míg kevesen jólétben dõzsölnek. Vajon ez az Isten akarata a világ rendjével kapcsolatban? Az Egyházban is elterjedt a meggyõzõdés, hogy nincs mit tenni, mert ez a világ rendje, hogy legyenek gazdagok és szegények. Mi is így gondolkodunk, hogy mindenki azt tesz azzal, ami a birtokában van, amit akar. A szegényeknek nem marad más, mint várják türelemmel, hogy haláluk után megszabaduljanak a szegénységtõl. Ha ez az örök élet, ha az örök élet arra való, hogy ott kárpótlást kapjunk azért, amiben itt nem lehet részünk, akkor igazuk van azoknak, akik a vallást a nép ópiumának tartják. E szerint a felfogás szerint, a példabeszédben szereplõ gazdag elmulasztott segíteni a szegény Lázáron, ennyi az õ bûne. Ha egy kis alamizsnát adott volna, akkor üdvözült volna.
Hogyan gondolkodik errõl Jézus? A mai példabeszéd segít ezt megérteni. A példabeszéd elsõ szereplõje egy gazdag ember. Nem egy rossz emberrõl van szó, nem mondja, hogy csalással szerezte volna a vagyonát vagy bárkinek is rosszat tett volna. Az hogy gazdag nem bûn. Ügyes kereskedõ volt, és a Jézus korabeli felfogás szerint azért lett gazdag, mert Isten megáldotta õt. Egy ilyen emberrõl ma is azt mondanánk, hogy szerencsés, meg hogy ügyes. Ez az ember bíborban meg patyolatban járt. Ezek olyan ruhafélék voltak, amelyet kevesen engedhettek meg maguknak. A gazdagság jelképei voltak. Ez az ember gazdagnak akar látszani, de úgy tûnik, hogy a ruha mögött nincsen személy. Ezért sem tudjuk a nevét. Semmi rosszat nem tett. Ezek a lakomák is bizonyára az üzletfelek megvendégelését szolgálták. Hogy nem adott most a szegény Lázárnak, ha sosem adott volna, akkor bizonyára Lázár sem feküdt volna egész nap a kapuja elõtt. A második szereplõ éppen ez a Lázár. Ennek neve is van: a Lázár azt jelenti, hogy Isten az én segítségem. Ebbõl is látjuk, hogy Isten az õ pártján áll, hogy a nevét is ismerjük. Mi általában a gazdag, tekintélyesebb emberek nevét szoktuk megjegyezni, Isten azonban ennek a szegénynek a nevét ismeri. Mi jót tett Lázár, hogy Ábrahám kebelére a mennybe került? Róla a nevén kívül semmit sem tudunk. Az is lehet, hogy felelõtlenül elpazarolta a vagyonát, és azért jutott ilyen szegény sorsra. Lehet, hogy õ a hibás azért, amiért szegény lett. A harmadik szereplõ Isten. Isten nem szólal meg a példabeszédben, de a véleményét Ábrahám fejezi ki. A gazdag egész életében csak az anyagiakra figyelt. Figyelme középpontjában a lakmározás állt. Miért került a pokol tüzébe? Máskülönben ez az egyetlen hely, ahol Jézus a pokolról beszél. Ez azonban nem azonos azzal, amit mi pokol alatt értünk. Jézus korában beszéltek a holtak világáról. Hénok könyvében részletesen ecseteli a pokol szenvedéseit. A Jézus elõtti 2. században kezdtek az emberek arról beszélni, hogy az igazakat isten kimenti a halottak világából, a rosszakat pedig megbüntetik. Jézus itt egy példabeszédet mond, melyben a korabeli kultúra fogalmait használja, de nem a pokolba és a mennyországba ad betekintést számunkra. A gazdag feltekint, és meglátja Lázárt Ábrahám kebelén. Végre kinyitja a szemeit, mert addig nem vett észre senkit maga körül. Sajnos, túl késõn vette észre, túl késõn nyitotta ki a szemét. Ábrahám és a gazdag beszélgetése következik: azt mondja Ábrahám, hogy közöttük egy nagy szakadék áll, túl késõ ezt áthidalni. Ma is ilyen szakadék van a gazdagok és a szegények között. Most kell ezt áthidalni, amíg nem túl késõ. Aki többel rendelkezik, adjon annak, akinek nagyobb szüksége van. Nem alamizsnát kell osztogatni, hanem igazságosan kell elosztani a javakat. Nem az a baj, ha gazdagok vagyunk, hanem, ha behunyjuk a szemünket, és nem vesszük észre azt, akinek szüksége lenne a segítségünkre. Ábrahám eléggé kegyetlennek mutatkozik ebben a példabeszédben. Még egy korty vizet sem hajlandó adni a szenvedõnek. Sokkal rokonszenvesebb itt a gazdag, aki az öt testvére sorsáért aggódik. Nem szeretné, hogy rosszul járjanak. Az ötös szám szimbolikus, az egész népet jelenti.
Mi tud megmenteni az anyagiakhoz való ragaszkodástól? A gazdag úgy látja, hogy egy csodára van szükség: látomásra, éjszakai álomra. Ábrahám azonban azt mondja, hogy Isten szava képes egyedül csodára, csak az tudja megnyitni az emberek szemét a mellettük élõ szükségletei iránt.

Parabola din Evanghelia de azi poate fi interpretatã în mod greșit. De aceea încercãm sã clarificãm ce vrea sã ne spunã Isus prin ea. Despre omul bogat am auzit cã petrecea în fiecare zi. Oamenii își permit din când în când sã petreacã, de sãrbãtori, în zilele deosebite, dar nu în fiecare zi. Evanghelistul nu spune cã ar fi fãcut ceva rãu cuiva, doar cã era foarte bogat, se îmbrãca în haine foarte scumpe. Nu știm altceva despre el. Nu știm dacã a fost credincios sau nu, nu știm dacã dãdea ceva sãracilor din când în când sau nu, nu știm dacã și-a moștenit averea sau a acumulat-o în mod necinstit.
Celãlalt personaj este Lazãr. Este singurul personaj dintr-o parabolã a lui Isus care are un nume. Numele lui înseamnã, Dumnezeu mã ajutã. În contrast cu omul bogat, el este într-o situație extrem de precarã. Nu mai are putere nici sã-i alunge pe câinii care îi ling rãnile. El nu are niciodatã parte de o masã bogatã. S-ar fi mulțumit și cu firmiturile aruncate pe jos de omul bogat, dar nu a reușit sã cearã.
Mor amândoi și ajung în țara morților. Acolo cel bogat pare sã-l recunoascã pe Lazãr. Înseamnã cã totuși l-a vãzut în fața porții sale chiar dacã atunci nu l-a bãgat în seamã. Cere de la Abraham un pic de apã și sã-l trimitã pe Lazãr la frații sãi ca sã îi atenționeze sã-și schimbe modul de viațã ca sã nu ajungã și ei în acel loc de suferințã. De ce a ajuns aici omul bogat? Isus vrea sã spunã cã toți bogații vor pãți la fel? Nu, pãcatul lui este indiferența, nu-l interesa ce e cu ceilalți. Între noi și tine este o prãpastie, zice Abraham, este prãpastia indiferenței pe care omul bogat o sãpa zi de zi. Cât de actualã este aceastã parabolã astãzi. Probabil nu putem rezolva toate problemele oamenilor din jurul nostru, dar nu avem dreptul sã rãmânem indiferenți. Nu rezultatele conteazã ci iubirea fraternã, inima deschisã fațã de frații noștri. De noi depinde ce fel de viațã ne clãdim. Ce înseamnã pentru noi viațã realizatã, dacã doar persoana noastrã conteazã, dorințele, poftele noastre de moment, și nimeni altcineva nu ne intereseazã. Dacã nu iubim pe nimeni altcineva decât pe noi înșine, ne vom îndepãrta de ceilalți și vom rãmâne tot mai singuri. Asta este deja iadul. Dacã în schimb ne construim viața pe iubire, dãruim și primim iubire, facem bine cu tot ce avem, vom avea o viațã împlinitã, chiar dacã nu vom fi prea bogați, prea faimoși. Vom avea în jurul nostru mulți oameni care ne iubesc, și deja gustãm ceva din fericirea veșnicã care ne așteaptã la Dumnezeu.

2019-09-29

______________________________

Kinek tartasz?

Lk 9,18-22
Jézus közvéleménykutatást tart az apostolok körében afelõl, hogy kinek tartják õt az emberek, mit mondanak róla. Aztán az apostolok álláspontjára is kíváncsi. Péter válaszol: mi az Isten Krisztusának, Isten Fölkentjének tartunk téged.
Péter fölemeli Jézust az isteni szférába, ami igaz, de kiegészítésre szorul. Jézus nem isteni fenségében, hanem a halálba menõ alacsonyságában szólítja meg az embert. Ez Isten útja a világba: a passió útja. Sem a csodák, sem a messiási címek nem mondanak Jézusról semmit, ha kikerülik a kereszt botrányát. Õ úgy Isten Krisztusa, hogy végigjárja az ember halálos útját.
Fr. Julianus

2019-09-27

______________________________

Egyik eltûnik, de jön a másik

Lk 9, 7-9
Igen, néha visszatérnek a meghalt próféták és zaklatják azokat, akiknek fekete a lelkiismeretük. Heródes megölette Keresztelõ Jánost, mert zavarta, szemébe mondta a hibáját. De ezzel nem ért véget Heródes számára a történet. A lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Eltûnik az egyik próféta, de megjelenik a másik, még rosszabb mint az elõzõ.
Heródes látni akarta Jézust. Valami vonzza benne, de túl fontosak voltak számára életének kicsinyes örömei, sem hogy változtatni tudjon. Csak a vágyakozással maradt.
Lehet, hogy Jézus minket is változtatásra hív. Ne elégedjünk meg azzal, hogy Jézusról sok új, érdekes dolgot megtudunk. Engedjük meg neki, hogy felborogassa az életünket.

2019-09-26

______________________________

Kisbírók

Lk 9,1-6
A királyságok idején, de még a múlt század elején is ismeretes volt, hogy facebook hiányában a kisbíróval hirdettették ki a király vagy a bíró üzenetét. Általában így kezdõdött: "Közhírré tétetik!...".
Valahogy az apostolok is ilyen helyzetben vannak: Jézus elküldi, hogy a falvakban és városokban közhírré tegyék Isten Evangéliumát.
Isten megbíz, hatalmat és erõt ad, hogy képviseljük Õt, hogy megjelenítsük Õt a világban; és megbíz a jóhír terjesztésével. Küldetésünk azokhoz szól, akik gyógyulásra szorulnak; és azokhoz,  akik csak rossz hírrel tudnak szolgálni, hogy fölismerjék a jóhírt, és közelebb kerüljenek Istenhez.

2019-09-25

______________________________

Szent Gellért

Szent Gellért a 10. században élt. Velencei születésû bencés szerzetes volt, aki már gyermekkorában arra vágyott, hogy a Szentföldön, Betlehemben élhessen, és Szent Jeromos írásait tanulmányozhassa. Az apját az arabok, egy Jeruzsálembe tett zarándoklat alkalmával megölték. Ekkor vette fel az apja nevét, így lett Györgybõl Gellért.
Aztán végre lehetõsége nyílt arra, hogy a Szentföldre utazzon. Hajóba ült, de a hajó nagy viharba került, így a Horvát partokon kötöttek ki. Itt találkozott a pannonhalmi apáttal, alaki rávette, hogy keresse fel István magyar király, aki tud neki segíteni, hogy a Dunán utazzon tovább a Szentföld felé. István rábízta fiának, Imrének a nevelését. Mikor Imre 16 éves lett, Gellért visszavonult a Bakonyba, és Remete életet élt, egészen addig, míg István király Csanád püspökének nem nevezte ki. Gellért nagy hatással volt az egész ország vallási életére. Õ szoktatta meg a magyar népet azzal, hogy Máriát Nagyasszonyunknak nevezze.
István király halála után Gellért belefolyt a politikai életbe. Szembeszegült Aba Sámuelnek, megtagadta tõle a megkoronázását.
Püspöktársaival együtt elindult, hogy fogadja az országba hazaérkezõ Endre herceget, de egy lázadó magyar csapat kezébe kerültek. Ezek megölték õket, Gellértet a Kelen hegyrõl letaszították.
A vágya, hogy a Szentföldön élhessen, nem teljesült, de õ ezt nem csalódásként élte meg, hanem teljes lényével annak az új küldetésnek a teljesítésére szentelte az életét, amelyet Istentõl kapott. Nem félt ezért meghalni sem.
Isten azzal teszi teljessé az életünket, hogy jobb tervet készít számunkra, mint amelyet önmagunknak kigondoltunk, és az az új terv hasonló ahhoz, amelyet Jézusnak készített.

2019-09-24

______________________________

Figyelek

Lk 8,16-18
Azt mondja Jézus, hogy semmi nincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék és napfényre ne kerülne (17). Nyugalom, nem kell megijedni, hogy rejtett dolgainkra, ha nem is most, de a világ végén biztos mindenki elõtt fény fog derülni. Nem errõl van szó itt ugyanis, hanem Isten igéjérõl. A mai evangélium elõtt a magról mint Isten igéjérõl szóló példabeszéd található, utána pedig arról hallunk, hogy Jézus övéinek vallja azokat, ki Isten igéjét hallgatják.
Isten igéjének szimbóluma itt egy lámpás. A lámpást kiteszik a lámpatartóra, hogy mindenki lásson, és senki ne menjen neki a falnak. A lámpás és az ige kapcsolatát a zsoltáros is énekli: Lámpás a te igéd az én lépteimnek (Zsolt 119,105). Jézus fölhívása – figyeljetek (18) – arra hív, hogy lépjek kapcsolatba azzal az igével, amit meghallok. Ez a figyelem az üzenet befogadásának feltétele. Ha valakire figyelek, nem az információk a lényegesek, hanem az, hogy kapcsolatba kerülök vele; nem a szavakat, hanem elsõsorban a személyt engedem magamhoz közel. Õt megismerve és elfogadva válik világossá (mégis megmaradva titoknak) mindaz, amit eddig nem érthettem meg belõle. Így van ez Istennel is.
Fr. Julianus

2019-09-23

______________________________