Napi gondolatok

Kinek vásik el a foga?

Ezekiel próféta egy közmondással száll vitába, amely azt mondja, hogy „az apák ették a savanyú szõlõt és a fiak foga vásik el tõle”. Vagyis, a gyermekek viselik a szüleik, nagyszüleik hibáinak, bûneinek a következményeit. Én is úgy látom, hogy sok mindenben igaza van ennek a közmondásnak. A gyermekek nem hibásak azért, ha züllött szüleik vannak, de viselik annak következményeit. Sok rossz hajlamot örökölnek, hibáikon kívül, a szüleiktõl. Annak a következményeit, hogy mi kivágjuk ma az erdõket, azok fogják elszenvedni, akik utánunk következnek.
Az is furcsa, hogy a próféta szerint, aki helyesen viselkedik Istennel szemben és embertársaival szemben, az élni fog, aki pedig vétkezik Isten ellen vagy az emberek ellen, az meg fog halni. A tapasztalat azt mutatja, hogy mindenki meghal. Még a temetési énekben is azt mondjuk, hogy „a gyönge és erõs, a félékeny és a hõs meghal egyaránt”. Így volt Ezekiel korában is. Ha õ mégis ezt állítja, azért van, mert nem a földi életrõl és halálról van szó. Aki önzõ módon éli le az életét, nem törõdve sem Istennel, sem emberrel, az nem az Istennel való életre készül, hanem a megsemmisülésre, mert Istenen kívül nincs élet.
Ezért is a próféta nem arra biztat, hogy törekedjünk a jótettekre, hanem, hogy szerezzünk új szívet és új lelket. A tettek annak megnyilvánulásai, ami bennünk van. Belülrõl kell új emberekké válnunk, és ezt az átalakulást csak Isten tudja bennünk végbevinni. Megtérni elsõsorban ezt jelenti, kérni Istentõl az új szívet és új lelket. És amikor érezzük magunkban az indítást arra, hogy szeressük Istent és embertársainkat, már elkezdõdött bennünk az új élet. Hallgassunk hát ezekre az indításokra és élni fogunk.

2018-08-18

______________________________

Szégyellem magam

Ez 16, 1-15. 60. 63
A próféta a választott népet kivetett csecsemõhöz hasonlítja, akit Isten megmentett a haláltól, megmosott, felöltöztetett, gondozott, széppé nevelt, ékszerekkel díszített, majd eljegyzett. Õ azonban megfeledkezett arról, hogy kinek köszönheti az életét, a szépségét, mindenét, és hátat fordított Istennek.
Istennek fáj szeretett népe hûtlensége, mégsem akar bosszút állni rajta, hanem megbocsát, és új, örök szövetséget köt vele. Semmi más következménye nem lesz a hûtlenségnek csak a szégyen.
A próféta szavai engem is figyelmeztetnek, hogy ne feledkezzek el Isten jótéteményeirõl. Tõle kaptam az életemet, képességeimet, mindent, ami jó és szép bennem. Mégis gyakran megfeledkezem arról aki a legjobban szeret, és azt hiszem, hogy az õ segítsége nélkül is boldogulok, mert én ügyes vagyok.
Ha tudatosítom, hogy mindent neki köszönhetek, szégyenkezem elõtte, amiért sok minden fontosabb számomra, mint a vele való szeretet-kapcsolat ápolása. Isten nem akar ezért megbüntetni, hanem önmagához akar visszacsalogatni. Ha nem is ülhetek egész nap a kápolnában, az iránta való szeretetemnek számos apró jelét adhatom, tudva, hogy õ jobban örül annak, amit vele együtt végzek, mint annak, amit az õ nevében egymagam teszek.

2018-08-17

______________________________

Kis szindarab

Ez 12, 1-12
Általában a próféták Isten nevében beszélni szoktak. A mai olvasmányban Ezekiel próféta egy kis színdarabbal hívja fel magára a figyelmet. Kis csomagot készít magának, és úgy tesz, mintha ki akarna menekülni a városból. Mikor aztán az összegyûlt emberek megkérdik, hogy mit akar mondani ezzel a kis színdarabbal, akkor elmondja nekik, hogy mit üzen Isten. Biztosak voltak abban, hogy az a nyugalom és jólét amelyet élveznek, soha nem fog megszûnni, de Isten figyelmeztetni akarja õket a közelgõ veszedelemre. Ellenség fogja ostrommal bevenni a várost, és a vezetõjük, a királyuk cserben hagyja õket és a város falán ütött lyukon át elmenekül.
Nagyon sok ember ma is úgy él, mintha sosem kellene meghalnia. Bár sok mindennel elégedetlen, mégsem arra készül, hogy Istennel boldog legyen. Nekünk is feladatunk figyelmeztetni õket. Nem elég vallásosnak lennünk. Nem elég Istenrõl beszélni. Az életünkön kell látszania annak, hogy egy jobb életre készülünk. Nem elég azért imádkozni, hogy egészségesek legyünk, hogy baj ne érjen. Nem elég azért böjtölni, lemondani dolgokról, hogy megóvjuk az egészségünket, és jobban nézzünk ki. Nem elég azokkal jót tenni akik szintén jót tesznek velünk. Akkor látszik meg az életünkön, hogy készülünk az Istennel való életre, ha oda tudjuk adni a legkedvesebb tárgyainkat is annak, akinek nagyobb szüksége van rá, mint nekünk. Akkor készülünk életünk beteljesítésére, ha szeretettel tudunk viszonyulni ahhoz is, akit nem kedvelünk. Akkor teszünk tanúságot a feltámadásba vetett hitünkrõl, ha meg tudunk bocsátani újra és újra annak is, aki nem érdemli meg.

2018-08-16

______________________________

Gyász, de utána méz

Ez 2, 8 – 3,4
Miután a tegnapi látomásban Ezekiel megtapasztalta Isten szépségét, és azt, hogy boldogság Istennel lenni, következik a feladat, melyet Isten nevében teljesítenie kell. Isten üzenetét kell közvetítenie az emberek felé. És ez az üzenet nem kellemes dolgokat tartalmaz, jajkiáltásokat, gyászénekeket. Miért a jaj és a gyász? Azért mert Isten minket haza akar vezetni önmagához, mert csak nála tudunk teljesen boldogok lenni, de ehhez át kell engednünk neki a vezetést. Rosszulesik, ezért jajgatunk, ha nem úgy történnek az események, ahogy mi azokat elterveztük, vagy szerettük volna; és gyászolunk amikor elveszítünk dolgokat, személyeket. Mikor ezek történnek, az emberek könnyen Isten ellen lázadnak. Te ne légy lázadó, mondja Isten Ezekielnek, hanem edd meg a könyvtekercset. Ez azt jelenti, hogy azonosul Isten szavával. Nem bírálja felül, nem tiltakozik ellene, hanem rábízza magát. Aki ezt megteszi, megtapasztalja, hogy már most édes Istennel lenni. Ez ad neki bátorságot arra, hogy közvetíteni merje Isten üzenetét akkor is, ha tudja, hogy sokan ellene fognak fordulni. Az Istentõl jövõ édességet az emberek nem tudják megkeseríteni.

2018-08-14

______________________________

Isten meghív az õ dicsõségébe

Ez 1, 2-5. 24-28c
Az olvasmányban Ezekiel próféta meghívásának a történetét hallottuk. Magában a szövegben sehol nem találkozunk azzal, hogy valamilyen feladatot kapott volna a próféta Istentõl. Ez majd késõbb következik, miután meglátja és lélekben megtapasztalja Isten dicsõségét. Isten nem arra hívja az embert hogy valami feladatot elvégezzen, hanem arra, hogy részt vegyen az õ dicsõségében. Nem hiába ennyire homályos az amit a próféta lát. Megsejteti velünk, hogy azt a szépséget és azt a boldogságot amelyet õ megtapasztalt, nem lehet emberi szavakkal kifejezni, még elképzelni sem tudjuk. A mi hivatásunk alapja sem valamilyen elvégzendõ munka, hanem annak megtapasztalása, hogy szép, és boldogság Istennel lenni.
Négy szeráfot lát és magát az Istent, mindeniket emberi formában. Isten az emberhez hasonlóvá válik azért, hogy közel kerülhessen hozzánk. Ez leginkább Jézus Krisztusban valósult meg.
Érdemes felfigyelni arra is, hogy a négy szeráf mennyire összhangban van Istennel. A szárnyuk susogása is Isten hangját közvetíti, de amikor maga Isten szól, leengedik szárnyaikat, nem akarják átvenni Isten szerepét. Ilyen kell, hogy legyen a próféta magatartása is. Isten szavát közvetíti, anélkül, hogy önmagát állítaná a központba. Mi is Isten nevében dolgozunk, végezzük a ránk bízott feladatot, de tudva, hogy nem mi vagyunk a fõszereplõk, hanem Isten mûködik általunk, és félre tudunk állni, amikor Isten nem rajtunk keresztül akar cselekedni.

2018-08-13

______________________________

Nem akar a templomban lakni

Jer 26,11-16
Jeremiás próféta drámájának a folytatását olvastuk. Halálra akarták ítélni azért, mert a szent város pusztulásáról jövendölt. A próféta azzal védekezett, hogy nem õ találta ki azt amit mondott, hanem Isten üzent általa.
Hihetetlen volt a zsidók számára, hogy Isten engedi lerombolni a maga városát és a maga házát, a templomot. Nem értették, hogy Isten nem a templomban akar lakni, hanem az emberek szívében. Részt akar venni az életükben. Ha abból kizárták, akkor nem akar a templomban sem maradni, az tehát feleslegessé válik.
Isten nem elégedett meg azzal, hogy csupán akkor találkozzon velünk, amikor eljövünk hozzá a templomba. Részt akar venni a mindennapi életünkben is. Velünk akar lenni akkor, amikor dolgozunk, amikor pihenünk, amikor szórakozunk. Ha mindebbõl kizárjuk, nem fogunk találkozni vele a templomban sem, még a szentáldozásban sem.
De hát nem tudunk mindig Istenre figyelni. Nem lehet ugyanakkor imádkozni is és dolgozni is. Ha ellenben minden tevékenységünk elõtt egy pillanat erejéig Istenre gondolunk, és felindítjuk magunkban a szándékot, hogy az õ tetszése szerint akarjuk végezni azt a tevékenységet, Isten velünk van, és megáldja a mi munkánkat, pihenésünket, szórakozásunkat.

2018-08-04

______________________________

Szomorú történet

Jer 26, 1-9
Szomorúan végzõdött a mai olvasmány. Szegény Jeremiás valóban pórul járt. Nem menekült meg az utolsó percben, mint ahogy reméltük volna. Miért is fordultak ily hevesen Jeremiás ellen honfitársai? Mert azt jövendölte, hogy a templom el fog pusztulni, pedig õk meg voltak gyõzõdve arról, hogy Isten semmiképp nem engedi meg, hogy a templomot bánódás érje, mert az az Õ lakása. Azt hitték tehát, hogy amikor Jeremiásra támadnak, Isten ügyét védelmezik.
Lehet, hogy a mi életünkben is vannak olyan értékek, amelyekrõl úgy gondoljuk, hogy Isten minden körülmények között megfogja védeni: a közösségünk, a provinciánk a plébániánk, az a munkánk amelyet szívesen végzünk. Úgy, ahogy Jeremiást nem óvta meg Isten, és templomát sem óvta meg a lerombolástól, úgy ezeket is elveszíthetjük. Az egyetlen, akit senki nem vehet el tõlünk az maga Isten. Vele együtt visszakapjuk mindazt amit szerettünk, és azt is mind megkapjuk,amire vágyakoztunk.

2018-08-03

______________________________

Porcinkula

Ma a Porcinkula kápolnácskát ünnepeljük. Számunkra, ferencesek számára nagy fontossággal bír ez a kis kápolna, mert ez volt rendünk elsõ temploma. A bencések ajándékozták Ferencnek és társainak, miután õket elûzték elsõ lakhelyükrõl a Rivotortoból. Miután a kápolna köré maguknak viskókat építettek, nap mint nap innen indultak a ferences testvérek hirdetni az evangéliumot. Ide menekült Klára is a szülõi házából, és itt fogadta meg, hogy Istennek szenteli magát. Miután a rend számbelileg megnövekedett és már több helyen is laktak a testvérek, akkor is ide gyûltek össze évente egymásnak örülni, egymást bátorítani, vigasztalni. Maga Ferenc is ide tért vissza mikor közelinek érezte a halálát.
E hely az úgynevezett Porcinkula búcsúról lett híres, melyet III. Honorius pápa adott meg Ferencnek. Azóta évente sok ezer ember zarándokol ide, és messzirõl ide járnak az emberek elvégezni a szentgyónásukat.
Minden kolostorunk utóda a Porcinkulának. Innen indulunk el nap mint nap hirdetni az evangéliumot, és ide fogadunk embereket, hogy lelkileg megújulva térhessenek vissza otthonaikba.

2018-08-02

______________________________

Nem adtam kölcsönt

Jer 15,10. 16-21
Jeremiás próféta panaszkodik a mai olvasmányban, mert sokan haragszanak rá, pedig senkivel nem volt semmi konfliktusa. Nem adtam kölcsön és nem is kértem kölcsön senkitõl - mondja. Úgy látszik, hogy abban az idõben is gyakran haraggal járt kölcsönzés. Azért haragszanak rá, mert nem tetszik nekik az amit Isten nevében mond. Úgy érezte a próféta, hogy Isten õt olyan emberek közé küldte, akik nem fogadták el az üzenetét, és ellene fordultak, de olyankor Isten nem sietett a segítségére. Olyan lettél számomra mint a búvópatak, - siránkozik, - amire nem lehet számítani.
Isten azonban arra buzdítja, hogy bízzon benne. Nem ígéri, hogy több támadás nem éri, de azt igen, hogy erõs lesz mint az érc fal, erõt kap a támadások elviseléséhez.
Isten néha Minket is indít, hogy mondjunk, vagy tegyünk valamit, ami sokaknak nem fog tetszésére lenni. Félünk az emberek haragjától, és ez a félelem megbénít és némává tesz. Isten azonban kitart abban, hogy testvéreinkhez küldjön minket. Bátorít, erõt ad ahhoz, hogy el tudjuk viselni támadásaikat. Nem lesz könnyû, de megéri. Isten nem kímél minket, de hûségünkért õ maga lesz a jutalmunk.

2018-08-01

______________________________

Nem rablók barlangja

Jer 7,1-11
Izrael fiait figyelmezteti Isten, hogy ne bízzanak túlságosan az õ védelmében. Ne higgyék, hogy ha eljárnak a templomba és ott áldozatokat mutatnak be Istennek, akkor Isten megvédi õket ellenségeiktõl. Ha a templomon kívül nem Isten fiaihoz méltó módon viselkednek, ha igazságtalanok, kegyetlenek másokkal szemben, hiába mennek be a templomba Isten oltalmát kérni, mert nem fognak ott Istennel találkozni. Isten nem tûri, hogy az õ házát rablók barlangjává tegyék, ahonnan kimennek rabolni, lopni, és aztán oda rejtõznek el.
A próféta szavai ránk is érvényesek. Ne gondoljuk, hogy rendben van a mi életünk, ha elvégeztük az imáinkat, részt vettünk a szentmiséken. Közöttünk is elõfordul az igazságtalanság, egymás kihasználása, egymással szembeni, kíméletlenség. Ha Istent nem visszük magunkkal akkor, amikor dolgozunk, szórakozunk, pihenünk hanem otthagyjuk a templomban, hiába térjünk oda vissza, nem fogunk ott Véle találkozni. És nincs rettenetesebb állapot számunkra, mint Istentõl távol kerülni. Rettenetesebb, mint a halál. Ezt fejezte ki Jézus a kereszten, magára véve minden bûnös ember állapotát: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?

2018-07-28

______________________________