Napi gondolatok

Szodoma gyáva népe

lz 1,10-17
Szodomának és Gomorrának nevezi választott népét az Úr a mai olvasmányban. Elfajzott népek laktak Szodomában és Gomorrában. Ott lakott volt közöttük Lót, Ábrahám rokona, és Isten kimentette õt abból a városból, mielõtt bûneink miatt annak lakói elpusztultak volna. A lehetõ legbûnösebb népet jelentette Szodoma és Gomorra a Szentírásban. Mit vetett a választott népe személyre az Úr? Miért hasonlította õket Szodoma és Gomorra népéhez? Mert, bár hûségesen áldozatokat mutattak be Istennek, embertársainkkal szemben kegyetlenek és igazságtalanok voltak. Tanuljatok meg jót tenni - mondja. Miben áll jót tenni? Nem adakozást, hanem igazságot jelent. Védelmére kelni az elnyomottak és segíteni azt, akivel szemben igazságtalanul járnak el. A mi istentiszteletünk, a mi imáink, a mi szerzetesi életünk a maga teljességében, nem kedves Isten szemében, ha nem törõdünk a társadalomban, a körülöttünk, közöttünk zajló igazságtalanságokkal, ha gyávák vagyunk védelmére, segítségére kelni annak, akit kihasználnak, eltipornak. Ne mondjam, hogy nem az én dolgom, hogy nem akarok bajt a fejemre. Jobb ha egyes emberek haragját vonom magamra, mint ha Isten szemében Szodoma lakóihoz válok hasonlóvá.

2018-07-16

______________________________

Porszemek a napfényben

Iz 6,1 - 8
Izaiás, a nagy próféta, különleges kinyilatkoztatásban részesült: láttam az Urat egy magas trónuson. Maguk a szeráfok is Isten színe elõtt befödtek az arcukat és úgy kiáltották: szent szent szent a seregek Ura. Maga a templom is remegett és füsttel telt el. Ez a szimbolikus nyelvezet azt akarja kifejezni, hogy Isten mennyire transzcendens, mennyire a világ fölött áll, hogy végtelen a különbség, a távolság Isten és az ember között. Igen, Isten nagy irgalmú, de mindig Isten marad és elérhetetlen. Ezt szem elõl téveszteni épp annyira káros, mint elfeledkezni az õ atyai arcáról, az õ szeretetérõl. Másrészt, nem is tudjuk megérteni teljesen Isten szeretetét, ha nem vagyunk tudatában annak, hogy Isten elérhetetlen, és mi méltatlanok vagyunk hozzá. Olyan élmény ennek felismerése, mint amikor egy sötét szobába besüt a nap. A legkisebb porszem is észrevehetõ lesz a levegõben. A legszentebb is felismeri a bûnösségét, amikor Isten fénye rá ragyog. Ha pedig felfedezzük a magunk kicsinységét és méltatlanságát, lelkünkbõl hála és öröm fakad, mert Isten szeret minket méltatlanságunk ellenére, és szeretetre méltóvá tesz. Ha megengedem, hogy az õ szeretetének a tüze meg érintsen engem, azt is ami bennem bûnös, ami bennem tisztátalan, alkalmassá válik arra, hogy testvéreimnek hirdessem az Úr nagyságát. Ez az én feladatom: megismerni Istent és az Õ fényénél megismerni azt, hogy ki vagyok én. Ebbõl születik a második feladatom: a világnak hírül adni az örömhírt, hogy ez a fenséges Isten közel jött hozzánk, leereszkedett ami nyomorúságunkhoz, és, hogy az õ szeretetének a tüzében minden bûnünk eltûnik mint a köd a napfényben.

2018-07-14

______________________________

Nála az árva is otthonra lel

Oz 4,2-10
A mai olvasmányban Ozeás próféta Isten nevében megtérésre szólít fel bennünket. A megtérés nem valami emberfeletti erõfeszítés, hanem alázatos beismerése a magunk bûnének, és annak, hogy Isten nélkül nem vagyunk képesek semmire. "Asszíria nem segít rajtunk, lóra sem szállunk többé, nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: te vagy a mi Istenünk, mert az árva csak nálad talál irgalmat." Asszíriával a választott nép szövetséget kötött és tõle várta a segítséget amikor nehéz helyzetbe került. Azt remélte, hogy Asszíria meg fogja védeni az ellenségeitõl. Néha én is azon kapom magam, hogy túlságosan emberekre támaszkodom, másoktól remélek, támaszt, bátorítást, segítséget olyannyira, hogy önmagamat is eladom, az õ elvárásaikhoz igazodom, csakhogy tetsszek nekik.
Aztán a próféta lovakról beszél, amelyekre nem ülünk fel többé, mikor megtérünk Istenhez. Véle nem lehet lóhátról beszélni. A gõgösségrõl, a büszkeségrõl van szó. Ez képes lerombolni a kapcsolatainkat emberrel és Istennel. Büszkeségem nem engedi, hogy beismerjem, ha tévedtem, hogy bocsánatot kérjek, inkább megszakítom a kapcsolatot.
És végül, meg kell térnem abból is, hogy a munkám gyümölcseit, eredményeit bálványozzam, istenemnek tekintsem. le kell vetnem azt a tévhitemet, hogy minden az én törekvésmtõl, az én ügyességemtõl függ. Hogy mennyire imádom a saját munkám eredményeit, abból tudom lemérni, hogy mennyire ébred irigység és harag a szívemben, amikor úgy látom, hogy mások sikeresebbek mint én, hogy mások eredményei engem árnyékba szorítanak.
Nem kell félnem Istenhez visszatérni, mert ahogy mondja az olvasmány, nála az árva is irgalmat talál. Rádöbbenek arra, hogy valójában árva vagyok nélküle, mert lassanként mindentõl és mindenkitõl el kell szakadnom, csak Isten marad meg számomra, és ha az életemet Istenbe gyökereztetem, olyan leszek mint a libanon cédrusa, termékennyé lesz az életem.
Nem az a cél, hogy szidjam magam a hálátlanságomért, hanem, hogy ma is bátran visszatérjek Istenhez, aki az én hûséges barátom, aki nem tud és nem is akar megfeledkezni rólam, és mindig örömmel fogad mikor bizalommal hozzá menekülök.

2018-07-13

______________________________

Túl szép, hogy igaz legyen?

Oz 1 1 , 1 -4. 8c-9
A mai olvasmány már jóval Jézus érkezése elõtt próbálja bemutatni Isten népének a szeretõ és irgalmas Istent, de valamiért az ember, akkor is, de ma is, elutasítja ezt az istenképet. Mintha azt mondaná, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, hogy Isten ennyire szeret minket. Ádámtól kezdve az ember a bûneivel mindig el akar rejtõzni Isten elõl. Túlságosan mélyen gyökerezik a mi tudatunkban egy olyan Istenrõl alkotott kép, amely rettenetesen igényes, és minden kis törvényszegést kész megbüntetni, pedig Isten kezdettõl megigérte az embereknek a megváltást és gondoskodott róluk. Olyan számunkra mint egy jó édesapa vagy egy jó édesanya. "Én tanítottam meg Efraimot járni, fogva a kezét" - mondja a mai olvasmányban. Akkor is amikor szenvedünk, amikor nehéz idõszakon megyünk át, szeretettel kíséri lépteinket. Ha ezt el tudnánk fogadni, nem elmenekülnénk elõle amikor hibázunk, amikor vétkeztünk, hanem hozzá szaladnánk, hozzá menekülnénk, és Isten, még ezeket a szörnyû pillanatokat is, amikor õt megbántottuk, a megbocsátás és szeretet új kifejezésének alkalmává alakítaná. Isten nem sértõdik meg a mi bûneink láttán, hanem szenved azért, mert bûneinkkel ártunk önmagunknak, és neki minden fáj, ami árt nekünk.

2018-07-12

______________________________

Szent Benedek

Nem hiába választotta az Egyház Szent Benedeket Európa védõszentjéül. Ezzel jelezte, hogy Európának mennyire szüksége van az összeszedett imádságos életre, mert ez az alapja minden igazi és tartós kultúrának. Norciai Benedek a történelem egyik fontos idõszakában élt. A Római Birodalom megomlott, és ez alkalmat adott az északi népeknek arra, hogy bevonuljanak és romboljanak. Nem tudták az emberek, hogy mi értékes, és mi értéktelen, mi fontos, és mi mellékes. Isten arra indította Benneteket, hogy visszavonuljon magányos imába, és ott keresse meg, mi a lényeges. Bár sok akadállyal találta szembe magát még egyháziak részérõl is, mégis Benedek ráérzett arra, hogy az egyetlen kiút az evangéliumhoz való visszatérés. A regula amelyet megírt, valójában összefoglalja a keleti és nyugati lelki emberek tapasztalatait. A monostorok, melyeket alapított, új civilizációnak és új remények a székhelyei lettek.
Nem a politika és nem a kultúra fogja az embereket megmenteni ma sem, hanem a hit. Fiainak a lelkére köti, és általuk nekünk is, hogy Krisztus Szereteténél semmit se tartsunk fontosabbnak. Mert ha minden dolog megtalálja õt megilletõ helyet, épülni kezd újból az az Ország, az a civilizáció, amelyet Jézus megálmodott, amelynek középpontjában Isten áll, és benne minden ember megtalálja a maga boldogságát.
A mai ünnep számunkra is felszólítás, hogy átvizsgáljuk a magunk életét és visszatérjünk a lényeges dolgokhoz, magához Istenhez. A többit majd megkapjuk hozzá.

2018-07-11

______________________________

A szívére beszélt

Oz 2,16. 17b-18. 21-22
Ozeás próféta Jézus Krisztusnak az elõképe. Szenvedése árán mutatta meg újra és újra a feleségének, hogy annak hûtlensége ellenére szereti õt, mint ahogy Jézus is szenvedése és halála által mutatta meg nekünk Isten megbocsátó szeretetét.
Ozeás a feleségét kivitte a pusztába, hogy ott a szívére beszéljen, hogy ott a felesége, távol mindentõl ami õt elcsábította és elcsábíthatná, újból felismerhesse, hogy a férjét szereti a legjobban. Jézus minket is ki akar hívni ma a pusztába, hogy a szívünkre beszéljen. Napközben, többször is, amikor lelkünk mélyén meghalljuk a hívó szót, tegyünk félre minden elfoglaltságot, és ha csak egy pillanatra is, térjünk be a kápolnába, vagy ott ahol vagyunk, összeszedettségben álljunk meg és mondjuk el az Úr Jézusnak, hogy õ a legfontosabb számunkra.

2018-07-09

______________________________

Évközi 14. vasárnap

A múlt vasárnapi evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézus embereket gyógyított meg: a vérfolyásos asszonyt, és Jairus leányát. Mindkét esetben a gyógyulás feltétele a hit volt. A mai evangéliumban ennek az ellentétével találkoztunk. Jézus visszatért Názáretbe, az õ szülõvárosába. Nem rokoni látogatásra ment hanem a régi családjának be akartam mutatni az új családját. Emlékszünk, amikor a rokonai utána mentek hogy hazavigyék. Azzal utasította el õket, hogy azok az õ új családja tagjai, akik Isten szavát hallgatják és életre váltják. Most ez az új család érkezett Jézussal Názáretbe, hogy meghívja õket is az Isten országába.
Szombaton elment a zsinagógában és beszélni kezdett nekik. A hallgatói megütköztek szavaim, mert nem úgy beszélt mint ahogy a rabbik szoktak beszélni. Olyan Istenrõl beszélt, aki nemcsak a zsidókat szereti, hanem minden embert, még a bûnösöket is.
Figyeljük meg a názáretbeliek magatartását, és ismerjük fel bennük önmagunkat. Mi is hozzájuk hasonlóan reagálunk, amikor Isten szava kellemetlenül érint mert, olyasmit mond, olyasmit kér, amivel nem értünk egyet, amit nem szeretnénk. Hozzájuk hasonlóan kérdéseket teszünk fel. Nem azért, mert többet szeretnék tudni, világosabban szeretnénk látni, hanem, hogy okunk legyen a hallottak elutasítására.
Az elsõ kérdés így szól: honnan vette mindezt amit mond? Helytelen a kérdés. Azt kellett volna kérdezniük, hogy amit mond igaz vagy hamis?
A második kérdés az elsõnek folytatása: honnan ez a bölcsesség? Mert ha nem a hivatalos vallási vezetõktõl származik, akkor el lehet utasítani. Lehet hogy mi is találkozunk olyan tanításokkal, melyek szokatlanok számunkra, mert másképp tanultunk gyermekkorunkban a hittanórán. Lehet hogy régebben nem ez prédikálták a papok. De ne ez legyen a döntõ, hanem az, hogy én lelkiismeretben helyesnek látom vagy tévesnek? Megfelel az evangélium lelkületének, vagy ellentmond neki? Lehet hogy fejlõdnöm kell az Istenrõl alkotott elképzelésem terén.
A harmadik kérdés a csodákra vonatkozik, melyeket a kezével végbe vitt. Vajon ezek Istentõl erednek-e vagy a gonosztól? A helyes kérdés az lett volna, hogy amit tesz jó vagy rossz? Segít az embereknek vagy árt? Mert ha jó és segít, akkor természetesen Istentõl ered, mert minden jó Istentõl származik. Azt is furcsállták, hogy Jézus a kezével teszi a csodákat, vagyis megérinti az embereket. Nem messzirõl sugároz, nem varázsol, hanem kezével teszi a jót. Jézus nem elméleteket gyárt hanem cselekszik, és minket is cselekvésre indít.
A negyedik kérdés: nem õ az ács? Valójában nem tudjuk pontosan, hogy milyen mestersége volt Józsefnek, amelyet Jézus is örökölt, de valamilyen kézmûves volt. A kézmûvességet azok gyakorolták akik szegények voltak, akiknek nem volt birtokuk, és rákényszerültek arra, hogy mások házainál dolgozzanak. Jézus tehát a társadalom alacsonyabb réteghez tartozott, és mint ilyennek, meg kellett volna szerintük húzni a magát szerényen hátul, nem pedig másokat tanítani. Könnyû hibákat találni abban, aki Isten szavát közvetíti: hogy szerepelni akar, hogy nem készült, hogy nem tud szépen beszélni, hogy õ sem tartja be azt amit tanít. Nekünk Isten szavával kell szembe néznünk, eltekintve attól hogy milyen úton érkezik hozzánk.
És végül az ötödik kérdés: nem Mária fia? Izraelben mindig az apja után határozták meg, hogy valaki kicsoda, még akkor is ha az apja halott volt. Ha tehát valakinek csak az anyját említették ezzel azt fejezték ki hogy fattyú, nem tartozik igazán a családhoz. A testvérei mind becsületes, hagyományõrzõ emberek, itt élnek közöttünk, - mondják. Õ azonban csak Mária fia, egy senki, akire nem érdemes odafigyelni.
Jézus válasza tele van keserûséggel. Egy közmondást idéz: egy próféta sem kedves a hazájában. Az emberek mindig jobban értékelik a távoliakat, mint azokat, akikhez közel élnek, és akikrõl úgy gondolják, tudják, hogy mi telik tõlük és mi nem.
Annak a következménye, hogy a názáretiek nem fogadták el Jézust, hogy nem tudta közéjük elhozni az új életet. Nem tudta befogadni õket az új családjába. Ez a veszély minket is fenyeget, ha nem tudjuk nyitott szívvel és elõítéleteinket félretéve fogadni Isten szavát, amely életünk megújítására szólít fel bennünket.

Isus împreunã cu Ucenicii sãi s-a dus în Nazaret, orașul sãu natal. Nu s-a dus în vizitã la mama sa, ci dorea sã-i invite pe cei din familia sa sã adere la noua sa familie, la cei care ascultã și pun în practicã Evanghelia adusã de El. Se pare cã aceastã încercare nu a reușit, totuși, refuzul din partea celor din Nazaret a fost spre binele oamenilor din celelalte localitãți pentru cã Isus între ei a continuat vestirea Evangheliei. In Nazaret nu a putut vindeca pe nimeni, spune Evanghelia dar se corecteazã imediat: numai pe câțiva i-a vindecat, punându-și mâinile pe ei. Nu s-a retras supãrat Isus, ci iubește în continuare chiar dacã doar puțini primesc iubirea sa.
Oare eu aș accepta sã mã vindece Isus, sau l-aș refuza? Cred cã aș accepta vindecarea, dacã nu ar pune condiții. Care ar fi condițiile? Isus nu vindecã prin medicamente, nici prin cuvinte magice ci atingând persoana bolnava. Vindecã prin contact direct pe cei care acceptã sã-si uneascã viața cu El. Mã vindeca dacã cu toatã ființa mea ma unesc cu El. Poate prefer sã rãmân bolnav, decât sã îmi schimb viața.
Nu aș vrea sã vã induc în eroare spunând cã Isus îi vindecã pe cei care aderã la El. Nu este vorba de vindecare de anumite boli fizice. Stim bine cã și sfinții aveau diferite boli. Isus ne vindecã de o boalã mult mai cruntã decat boala fizicã: de viața irositã, de viața fãrã sens, de nefericirea veșnicã. Dacã cineva gãsește un copil rãtãcit în pãdure sau pe câmp, când îl ajutã cu adevãrat? Când îi dã un pic de mâncare, sau cand îi dã dulciuri, sau cand îi dã o hainã, sau când il conduce acasã? Tot așa Isus nu se mulțumește sã ne vindece de anumite boli, sã ne scape de anumite necazuri ci vrea sã ne conducã înapoi la Dumnezeu, de la care ne-am îndepãrtat, pentru cã fãrã Dumnezeu nu putem fi cu adevãrat fericiți. Putem avea parte de mici bucurii trecãtoare, dar acea fericire pe care o dorim în adâncul sufletului nostru, nu o putem gãsi decât la Dumnezeu.
Oamenii din Nazaret nu doreau nicio schimbare în viața lor. Dacã ne întoarcem la exemplul copilului rãtãcit ne-am minuna dacã în loc sã își doreascã sã se întoarcã la pãrinții sãi, ar alege sã rãmânã în pãdure sau pe câmp pentru cã și-a gãsit niște pietricele interesante cu care sã se joace. Si Isus s-a mirat de incredulitatea celor din Nazaret. La fel se mirã și de noi dacã refuzãm invitația lui sã ne întoarcem la Dumnezeu, pentru cã preferãm sã rãmânem la jucãriile noastre. Stiu, simt cã m-am îndepãrtat de Dumnezeu, nu mai gãsesc timp sã stau cu El în rugãciune pentru cã am jucãriile mele: telefonul, televizorul, internetul imi ocupã timpul, îmi consumã energiile. Isus nu mã obligã la nimic, nu mã pedepsește, ci mã iubește în continuare. Se duce la cei care îl primesc dar cu speranța cã într-o zi și eu îl voi primi și îl voi lãsa sã mã vindece. Sau poate cã doresc sã fiu unul dintre acei puțini care chiar azi va fi vindecat.

2018-07-08

______________________________

Én hálátlan!

2 Krón 24, 17-25
Botránkoztató Joás király magatartása. Isten megóvta õt a kegyetlen nagyanyjától, és Jojáda fõpap rejtegette a templomban, mígnem királlyá kenhette. Õ mégis hátat fordított Istennek, és megölette Zakariás fõpapot Jojáda fiát, mert figyelmeztetni merte õt és a népet, hogy letértek az Úr útjáról. Keserû harag ébred szívünkben ekkora hálátlanság hallatára, de másképp vélekedünk róla, ha Joás királyban önmagunkra ismerünk. Isten jótéteményeit fel sem tudom sorolni. Számtalanszor megóvta a bajtól testemet, lelkemet, és én mégis oly sokszor hátat fordítottam neki, hálátlanul viselkedtem Véle szemben, és azokkal szemben, akik a jóra tanítottak, neveltek. Nem tudom kitörülni életembõl ezeket a szörnyûségeket, és azt sem tudom ígérni, hogy hasonló dolgok nem fognak történni velem a jövõben. Csak azt tudom tenni, hogy szeretetem és hálám jeléül, magamat nem kímélve és nem féltve, az Úr küldöttjeként segítem testvéreimet, hogy rátaláljanak Istenre.

2018-06-23

______________________________

A kicsi megmenekült

2 Kir 11, 1-4. 9-18. 20
Atália rettenetes történetét hallottuk az olvasmányban, aki megölette az összes unokáit, azért, hogy õ uralkodhasson. Csak a kis Joás menekült meg ettõl a vérengzéstõl. Atália nem vette észre hogy a legkisebb unokája hiányzott. A templomban rejtõzködve növekedett fel, addig, amíg Jójáda fõpap királlyá kente. Ekkor Atáliát ölték meg.
Ha nem is mindig ilyen véres formában, de a történelem ismétlõdik. A politikai pártok egymással harcolnak néhány év uralomért, és amikor uralomra kerülnek, biztosítani akarnak maguknak mindenféle elõnyöket, szégyentelenül felhasználva mindenféle gonosz eszközöket is céljuk eléréséhez. Mindegyik úgy viselkedik, mintha örökre uralkodhatna. Isten tervét azonban nem tudják lerombolni. A kicsiny, a jelentéktelen, akit Isten védelmébe vesz, új reményt, megújulást hoz. Minden idõben így történt. Amikor az egyházat a a hatalom, a gazdagság veszélyeztette, Isten egy jelentéktelen fiatalembert, Ferencet választotta ki, hogy megújítsa azt. Amikor pedig úgy látszott hogy világiak veszik át az egyház vezetését, egy tanulatlan apácát, Sienai Katalin küldte Isten.
A sok elkeserítõ dolog láttán is reménykedve tekintünk Istenre, aki még olyan jelentéktelen embereken keresztül is tud megújulást hozni, mint amilyenek mi vagyunk.

2018-06-22

______________________________

Telik el az életem!

Sir 48, 1-15
A mai olvasmány dicshimnuszt zeng Illés prófétának, majd Elizeusnak. A sok dicséret ellenére, kevés pozitívnak mondható dolgot sorol fel róluk. Illés megtizedelte a népet, szárazságot hozott, tüzet az égbõl, megtorlást, büntetést. Nem is kell ezen csodálkozni, hiszen a könyv szerzõje úgy gondolta, hogy a népet meg kell büntetni azért, hogy Istenhez térjen vissza. Mégis van egy kijelentés az olvasmányban, amely eltér az eddigiektõl: Az apák szívét fiaik felé fordítja, és helyreállítja Jákob törzseit. A megbocsátást jelentik ezek a szavak, az Istennel és az egymással való kibékülést. Est Illés nem tudta életében teljesíteni. Ezért tüzes szekéren ragadja el Isten, hogy halála után is folytassa a munkáját. Elizeusról is azt mondja, hogy halála után is csodás dolgokat mûvelt. Mi tudjuk, hogy Jézus Krisztus az, aki megvalósította a kiengesztelõdést Isten és ember között, akivel elkezdõdött az Isten országa.
Én is szeretnék életemben szép, nemes dolgokat megvalósítani, de azt látom, hogy telik el az életem,és nem teljesülnek nagy álmaim. Jézus ébresztette bennem a vágyat ezekre a magasztos dolgokra, és õ fogja azokat teljesíteni. Csak tegyem meg, ami tõlem telik, bízva abban, hogy nem lesz hiába az erõfeszítésem. Jézus gondoskodik arról, hogy teljessé tegye az életemet.

2018-06-21

______________________________