Napi gondolatok

Jónás és mi

Jón 1,1-2,1. 11
Jónás próféta Jézus elõképe. Azt a küldetést kapta, hogy megmentse a pusztulástól a niniveieket. Õ is alszik a hajó fenekén, akár csak Jézus a bárkában a vihar idején; tengerbe vetették, hogy megmeneküljenek a hajó utasai, mint ahogy Jézust keresztre feszítették, hogy mi megmeneküljünk; három napig volt a hal gyomrában, miként Jézus a sír mélyén.
Kényes feladattal bízta meg Isten Jónást. A niniveiekhez kellett mennie, és megtérésre felszólítani õket, hogy el ne vesszenek. Jónás nem szerette, ellenségeinek tartotta a niviveieket. Az ember nem szivesen megy ellenségei közé. Ki tudja, hogyan reagálnak Isten üzenetére. Ugyanakkor attól is tartott, és joggal Jónás, hogy Isten megkönyörül rajtuk, és akkor õ fölöslegesen ment oda, hogy csapásokról, pusztulásról beszéljen nekik. Küldjön mást Isten, ha akar.
Mi is Jézuséhoz hasonló hivatást kaptunk: hogy odaadjuk teljesen önmagunkat embertársaink megmentése érdekében. Mi is húzódozunk a kellemetlen feladattól, nem mondunk Istennek nemet, de a gyakorlatban olykor az ellenkezõ irányba megyünk. Látjuk a viharokat, körülöttünk, melyek fenyegetik az embereket, de mi inkább szundikálunk. Az a jó, hogy Isten nem nyugszik bele, addig ösztönöz, míg teljesíteni fogjuk a tõle kapott feladatunkat.

2017-10-09

______________________________

Nem végleges

Bár 4, 5-12. 27-29
Báruk úgy értelmezi a nép elhurcoltatását, mint bûneik következményeit. Ma már tudjuk, hogy Isten nem büntet meg senkit, de azért azzal mi is egyetértünk, hogy a helytelen döntéseknek és cselekedeteknek megvannak a rossz következményei. Ha valaki a hidegben eltávolodik a tûztõl, az fázni fog. Nem a tûz büntette meg, de mindenképp viseli tettei következményeit. Ha Istentõl eltávolodunk, erõt vesznek rajtunk a bûneink, bukott természetünknek köszönhetõen. A próféta biztat: nem végleges állapot ez. Ha nehezen tudunk erõt venni bûneinken, rossz szokásainkon, nem az erõfeszítéseink, jó elhatározásaink fognak megmenteni, bár ezekre is szükség van, hanem Isten kegyelme. Fogjuk hát szorosabbra az Istennel való kapcsolatunkat.
Persze, olyan szenvedéseink is vannak, melyeket nem mi okoztunk magunknak, nem tehetünk róluk. Ezekre is érvényes a próféta biztatása. Ez sem végleges állapot. Meg fognak ezek szûnni, de addig emlékeztetnek arra, hogy még nem érkeztünk Istenhez haza.

2017-10-07

______________________________

Az Úrban való örvendezés a mi erõsségünk

Neh 8, 1-4a 5-6. 7b-12
A nép nagy nyitottsággal hallgatta Isten szavát. Õsszehasonlították a Törvény elõírásait a maguk életével és sírtak, látva, hogy õk milyen bûnösek.
A vezetõik azonban arra szólították fel õket, hogy örüljenek, ne sírjanak. Ne a maguk gyengeségeire, bûneire tekintsenek, hanem Istenre, és annak örüljenek, hogy Isten szereti õket.
Ez ad nekünk is a lelkünkbe egy állandó biztonságot és örömet. Olyan örömet, amely nem tûnik el akkor sem, amikor a magunk gyengeségeivel, vagy szenvedéseivel találjuk szemben magunkat. Sírunk, de el nem keseredünk. Még a halál sem tud megfosztani ettõl az örömtõl, mert Isten szeretete megment minket. Az Úrban való örvendezés a mi erõsségünk.

2017-10-05

______________________________

Szent Ferencre

A Miniszter generális levele alapján:
Minden évben megismételjük Szent Ferenc ünnepét, de jó, ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy milyen jelentõsége van ebben a sajátos pillanatban Szent Ferenc ünneplésének. Rendünk megkezdi a felkészülést a 2018-ban Nairobiban (Kenya fõvárosa, kelet Afrikában, kb. 3 millió lakóssal) tartandó Consilium Plenariumra. A témáját így határozták meg: akinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek a Kisebb Testvéreknek. Szükséges, hogy a Szentlélekre figyeljünk azért, hogy meg tudjuk hallgatni a világot. Igen, mert a Szentlélek minket nem elszigetel a konkrét világtól, amelyben élünk, hanem ellenkezõleg, segít felfedezni a küldetésünket ebben a világban. Mit mond tehát nekünk a Lélek, a hét egyházba szétszórt testvéreknek?
Emlékeztet bennünket, hogy az Úr ismeri a gyengeségeinket, de ismeri a mi erõs pontjainkat is, és felszólít arra, hogy emlékezzünk arra, amit az Úr cselekedett a mi történelmünk folyamán. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy ne legyünk a multnak a rabjai, bármilyen dicsõséges is volt az, hanem legyünk nyitottak a megújulásra. Isten szava mindig új, és azoknak a helyzeteknek megfelelõ,, amelyekben élünk. Feltétlen helyet kell, hogy biztosítsunk az életünkben, és megfelelõ idõt Isten szava dinamikus hallgatása számára, amely az érzékeinken keresztül eljut az értelmünkhöz, behatol a szívünkbe, és cselekvõ szeretetté változik.
Ferenc is ilyen figyelmes és dinamikus hallgatója volt az Úr szavának. Az evangélium számára életté vált.
Mint testvéri közösség, keressük együtt a megújulás ösvényeit és eszközeit, emlékezve arra, hogy az igazi megtérés a Szentlélek mûve, amely a mi szívünkben mûködik. Ezért együtt emlékezzünk Szent Ferenc szavaira, és kérjük a Mindenható, Örök, és Igazságos könyörülõ Istent, hogy adja meg nekünk, nyomorúságos embereknek, hogy érette mindig azt tegyünk, amirõl tudjuk, hogy megfelel akaratának, és mindig azt akarjuk, ami neki tetszik, hogy így bensõleg megtisztulva, bensõleg megvilágosulva, és a Szentlélek tûzétõl lángra lobbantva nyomába szegõdhessünk az õ szerelmes Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, és kizárólag az õ kegyelmébõl eljuthassunk Hozzá, aki fölséges, tökéletes Háromságban és egyszerû Egységben él és uralkodik, és dicsõségben ragyog, Mindenható Isten, minden századokon át. Ámen
Szent Ferenc ünnepe alkalom legyen számunkra, hogy nyitottan és cselekvõ módon hallgassuk meg azt, ami mond a Lélek egyenként mindenikünknek, és a mi közösségeinknek. Utunkon legyen segítségünk az arra való emlékezés és annak ünneplése, hogy a ferencesek 800 éve vannak jelen a Szentföldön. Ez biztosít minket arról, hogy az Úr velünk van minden nap, egészen a világ végéig.

Figyelem: a honlapunk címe megváltozott. Még egy darabig mûködik a régi cím, de érdemes átállni az új címre:

sebesiferencesek.info

2017-10-04

______________________________

Szent Ferenc

Isten tudja, hogy a szívünk sokszor határozatlan. Annyi minden vonzza, olyan sok hatás éri, és a vágyai gyakran ellentmondanak egymásnak. Szükség van megtisztulásra, arra, hogy szabaddá váljon mindattól, ami megakadályoz az õ jelenlétének a felismerésében, és az õ ajánlatainak a meghallásában. Erre jók a csalódások, nehézségek, a meg nemértések, a sikertelenségek. Az ilyen helyzetekben nyilvánul ki, hogy mi van valójában a szívedben, hogy mi hiteles benned. Itt mutatod meg az igazi arcodat. És erre szükség van, mert minél valóságosabban ismered arcodat, annál világosabban hallod meg Isten hangját.
Azt szoktuk mondani, amikor nehéz helyzetbe kerülünk, hogy Isten próbára tesz, és ez igaz is, de nem azért, hogy kiderüljön, mennyire szeretsz, hanem azért, hogy megtanulj jobban szeretni, hogy jobbá válj, mint amilyen voltál eddig. Ebben a próbatételben Isten számodra lehetetlen dolgot kér, de ha te bízol benne és elfogadod alázattal a próbatételt, ezzel helyet biztosítasz Isten számára és az õ terve számára az életedben.
Ma Szent Ferenc halálára emlékezünk, de nem a halála a lényeg, hanem az élete, és életének azok az eseményei, amelyeken keresztül Isten megtanította õt jobban szeretni, és felkészítette õt arra, hogy felismerje az õ tervét, és ez váljon életének vezérfonalává. Gondoljunk arra az idõre, amikor még Ferenc nem tudta világosan, hogy mit kell neki tennie. Elmenekült az õt üldözõ apja és a rokonai elõl, és a San Damainoi templom mellett egy verembe rejtõzködött. A Három Társ Legendájában ezt olvassuk: "mialatt sûrû könnyek, és kemény önsanyargatások közt szüntelenül könyörgött az Úrhoz, mivel a maga erejáben és igyekezetében nem bízott többé, egyedül az Úrba vetette reményét, aki õt, bár egyelõre sûrû homály vette körül, kimondhatatlan örömmel, és csodálatos fénnyel árasztotta el. Ettõl a belsõ lángtól tüzet fogva elhagyta rejtekét, és örömtõl sugárzó arccal sietve Assisi felé vette útját. A Krisztus iránti bizalom vértjébe öltözve és az isteni szeretet tüzétõl lángra gyújtva nem gyõzte eleget pirongatni magát gyávasága és hiú félelme miatt, és habozás nélkül üldözõinek kezébe adta magát."
Igen, Ferenc az üldöztetés nehéz helyzetében ismerte fel, hogy õ mire képes. Szembenézett a gyávaságával, legypzte a félelmét.
De amint az õ példáján látjuk, nem mindegy, hogyan viselkedünk a megpróbáltatások, a nehéz idõszakok alatt. Nem segít ilyenkor az önsajnálat, a kétségbeesés, a beletörõdés. Csak az Istenbe vetett bizalom tesz képessé arra, hogy ezekben a helyzetekben helyes döntéseket tudjunk hozni. Igen, a helyes döntést nem számítások alapján hozzuk meg, hanem az Istenbe vetett bizalomra építve. Errõl a LegM-ban olvashatunk:
"Ezek után a test szerinti apa a kegyelem fiát vagyonától immár megfosztva a város püspöke elé akarta vezetni, hogy az õ kezei között mondjon le atyai örökségérõl, és adja vissza mindazt, amije csak van. Ennek megtételére a szegénység valódi szerelmese késznek is mutatkozott: a püspök színe elé járulva semmit nem késlekedik, és nem is habozik, nem vár a szóra, és maga sem szól, hanem azonnal leveti összes ruháját, és visszaadja apjának. Ekkor derült ki, hogy Isten embere, finom ruhái alatt vezeklõövet viselt. Csodás hevétõl, a lélektõl mámorosan még alsó ruháit is levetette, egészen meztelenre vetkõzött mindenki elõtt, és így szólt apjához, mostanáig téged hívtalak atyámnak a földön, ezentúl viszont gondtalanul tudom mondani: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, akinél ismét minden kincsem és reményem teljes bizonyossága. Látta ezt a püspök és elcsodálkozott, mily rendkivüli hév lobog Isten emberében. Mindárt fölkelt, könnyezve karjaiba zárta õt, mert hisz jámbor és derék ember volt, betakarta saját köpenyével."
Ferenc megváltozott. Az õ hosszas keresése a válasz nélküli kérdésekkel való küzdelme, a kételyei, a szorongásai, sikertelen próbálkozásai ehhez a döntéshez vezettek. Az õ élete új fényben ragyogott. Istent választotta, és ez neki elég volt. Szabadnak érezte magát. Az eseményeknek megváltozott az értelme, és megváltozott az iránya. Életének ez a szakasza ezzel a döntésével zárult le. Még sok döntést meg kellett hoznia, de azok már erre az elsõ döntésre épültek: rábízta az életét Istenre, aki azt kérte tõle, hogy együttmûködjön Vele terve megvalósításában. És Ferenc felismerte, hogy amit Isten kér tõle, az számára a legnagyobb jó.
Kedves Testvérek! Egyikünket sem úgy teremtett Isten, hogy csak az evanmgéliumi élet vonzzon minket. Vágyunk is rá, de irtózunk is tõle. Napról napra megerõsítjük az Istenbe vetett bizalmunkat, és akkor a kilátástalannak látszó helyzetek, a küzdelmek nem fognak földre teríteni, hanem Isten mellettii döntésekre nyújtanak újabb, és újabb lehetõséget. A legfenyegetõbb dolgok fognak leginkább fölemelni. Amikor Ferenc igent mond Istennek, a maga tervét Isten tervéhez igazítja, így összecsen az ember, és az Isten terve. Megértette, hogy, ha a maga logikája, a maga látásmódja szerint értelmezi a valóságot, és a maga ízlése szerint készíti terveit, az útja a semmibe vezet. De ah engedjük, hogy Isten meglepjen bennünket a maga terveivel, új élet kezdõdik számunkra.
Íme, Szent Ferenc halálára emlékezve, az õ példáján buzdulva kérjük Istentõl a bátorságot, hogy minden helyzetben rá merjük bízni magunkat.

Figyelem: a honlapunk címe megváltozott. Még egy darabig mûködik a régi cím, de érdemes átállni az új címre:

sebesiferencesek.info

2017-10-03

______________________________

Építgetünk, javítgatunk

Zak 2, 5-9
Zakariás próféta a babiloni fogságból való visszatérés után tevékenykedett, és arra biztatta a népet, hogy ne fáradjon bele a jeruzsálemi templom építésébe.
A mai szakaszban a próféta látomásban egy férfit lát, aki meg akarja mérni a szent várost, Jeruzsálemet. Bizonyára a város falait akarták felépíteni, ezért volt szükség a mérésre. Isten azonban figyelmezteti, hogy Jeruzsálem olyan nagy lesz, hogy minden nép oda fog költözni. Maga Isten lesz a védõfala, és õ fog benne lakni. Az aljövendõ Isten Országáról van itt szó.
Mi is építgetünk, javítjuk az épületeinket, szertartásokat szervezünk. Mindennek azonban csak akkor van értelme, ha az épületek nem üresek, a szertartásaink nem formaságok, hanem Isten lakik bennük, Isten mûködik közöttünk.

2017-09-30

______________________________

Építkezzünk

Agg 1, 1-8
A próféta a nép szemére veti, hogy hanyagolja az Úr templomának felépítését, pedig õk maguk már díszes lakásokat készítettek maguknak. Ez emlékeztet Dávid királyra, aki ugyanezt az érvet hozta, mikor neki akart fogni a templomépítésnek, de akkor neki az Úr nem engedte meg, hogy templomot építsen, hanem csak az elõkészületeket végezhette el. Itt azonban az Úr kéri a néptõl, hogy lássanak neki az építésnek.
Azért nincs áldás az életükön, a munkájukon, - mondja a próféta, - mert önmagukkal törõdnek, nem Isten ügyével.
Nekünk is szól az üzenet. Lehet, hogy eredményeink vannak, lehet, hogy nem követünk el bûnöket, nem teszünk rosszat senkinek, de nem lehetünk boldogok, ha csak önmagunkkal vagyunk elfoglalva. Nincs Isten áldása az életünkön, ha elhanyagoljuk Isten Országának az építését.
Mit jelent Isten Országát építeni? Közel kerülni azokhoz, akikkel egy közösséget alkotunk, miként a téglák a falban, és jóindulattal, testvéri szeretettel kapcsolódni egymáshoz, hogy nem csak a templomban, hanem a mindennapi életben is közöttünk lakhasson az Úr.

2017-09-28

______________________________

Egy pillanatra...

Ezdr 9, 5-9
Ezdrás pap egész nap kesergett, hogy milyen bûnös a nép s emiatt milyen szomorú helyzetbe kerültek. Aztán egy adott pillanatban abbahagyta a kesergést. Rádöbbent, hogy nem az a lényeg, hogy mennyi baj van, hanem az, hogy Isten megkönyörült rajtuk. Bár folyton vétkeztek, és most is vétkeznek, Isten mégis megkönyörült, bár nem érdemelték meg, hazavezette õket Jeruzsálembe és lehetõvé tette a templom és a város újraépítését.
Ugyanabban a helyzetben vagyunk mi is. Mikor kesergünk, panaszkodunk, hogy mennyi minden nincs rendben, ezzel annak a meggyõzõdésünknek adunk hangot, hogy mi jobb sorsot érdemelnénk, és követeljük, hogy Isten azt megadja nekünk, miként egy elkényeztetett gyermek követeli, hogy úgy legyenek a dolgok, ahogy õ szeretné.
Mikor azonban abbahagyjuk a kesergést, rádöbbenünk, hogy semmit nem érdemelnénk meg, Isten mégis irgalmas hozzánk, és gondoskodik mindenrõl, ami szükséges ahhoz, hogy eljussunk hozzá, ahol végre boldogok leszünk.

2017-09-27

______________________________

Van nagyobb baj, mint a halál

Ezdr 6, 7-8. 12b 14-20
A zsidók hazatértek a sok év számûzetésbõl. Ami számomra meglepõ, hogy nem az volt az elsõ dolguk, hogy maguknak házakat építsenek, berendezekedjenek, hanem, hogy felépítsék az Úr templomát. Azt hitték, hogy rengeteg bûnt követtek el Isten ellen, ezért volt részük a számûzetésben, ezért több száz állatot áldoztak fel Istennek bûneik bocsánatára, majd megünnepelték a húsvétot, annak tudatában, hogy Isten ismét kiszabadította õket a rabságból, mint annak idején Egyiptomból, és hazavezette õket az ígéret földjére.
Megtanulhatjuk mi is, hogy számunkra minden más tennivalónknál fontosabb az Istennel való kapcsolatunk ápolása, rendbetétele minden helyzetben. Ne azon aggódjunk, hogy mi lesz velünk. Nem az a legnagyobb baj, ha valami nem sikerül, vagy ha betegek leszünk, vagy ha meghalunk. Mindennél nagyobb baj, ha megromlik az Istennel való kapcsolatunk.

2017-09-26

______________________________

A remény hirdetõi

Kol 1, 21-23
Szent Pál mintha egy szép kapcsolat történetét mesélné el: valamikor idegenek voltatok Isten számára, nem szerettétek, de megismertétek Jézus Krisztust, aki megtisztított titeket, hogy szentek és szeplõtelenek, vagyis kedvesek legyetek Isten elõtt.
Tartsatok ki ebben a kapcsolatban, - biztatja õket az apostol, - mégpedig a szilárd hit és a remény által.
Az Istenbe vetett hit azt jelenti, hogy kapcsolatban vagyunk Vele, és erre a kapcsolatra építjük az életünket.
A remény abban, hogy életünk be fog teljesedni Istennél. Mert ez az élet tökéletlen, igazságtalan, értelmetlen lenne, ha nem vezetne beteljesedéshez.
Ezt a reményt hirdették minden teremtménynek az ég alatt - mondja Szent Pál. Minden teremtmény sóvárog a megváltás beteljesülésére, amint a római levélben is olvashatjuk.
Pál feladatának érzi ennek a reménynek a hirdetését. Nekünk is ez a feladatunk. Nem csak szóval, hanem életünkkel, döntéseinkkel tanúskodunk arról, hogy nem elégszünk meg azzal, amit ez a földi élet nyújtani tud nekünk, hanem a beteljesedett életre készülünk.

2017-09-09

______________________________