Napi gondolatok

Nagyböjt 2. vasárnapja

Minden évben, nagyböjt második vasárnapján Jézus színeváltozásáról olvasunk. Mi is történt ott a hegyen? Azt szoktuk mondani, hogy Jézus ennek a három apostolnak megmutatott valamit a fényes mennyországból. Elképzelem, hogy mennyire igazságtalannak érezték volna a többiek, ha ez így történt volna, mert, hogy õk nem részesültek ebben a rendkívüli élményben. Hiába, még Jézusnál is van protekció!
Nem errõl van szó. Õk hárman voltak készen arra, hogy befogadják, amit Jézus szeretett volna megismertetni velük. A tanítványoknak nem volt egyszerû elfogadni, hogy Jézus a Messiás, de nem olyan, mint amilyent õk vártak volna. Úgy képzelték el, hogy a Messiás legyõzi minden ellenségét és uralkodni fog minden nép fölött, és õk, a tanítványai lesznek az õ miniszterei, tanácsosai, akiket mindenki tisztel, csodál. Jézus ezzel szemben arról kezdett beszélni nekik, hogy õt meg fogják ölni, így a tanítványok dicsõ álmai is megfognak semmisülni. Egyelõre csak ez a három apostol volt kész arra, hogy csalódottságuk ellenére Jézusban meglássák a Messiást, sõt magát az Istent.
Azért olvastuk fel ma ezt az evangéliumi részt, mert nekünk is szükségünk van erre a lelki tapasztalatra, melyben ez a három apostol részesült. Enélkül a tapasztalat nélkül sosem leszünk képesek akkor is bízni Jézusban, amikor nem olyan, amilyennek mi szeretnénk, amikor nem azt teszi, amit elvárnánk tõle. Nos, a feltétele annak, hogy mi is részesülhessünk ilyen lelki élményben, hogy engedjük meg Jézusnak, hogy felvigyen minket is a hegyre. A hegy a Szentírásban az Istennel való találkozás helye. Fel kell emelkedni az emberek, anyaghoz tapadó világa fölé. Fontos, hogy el tudjunk Jézussal vonulni a világ zajától, a mindennapi élet aggodalmaitól, hogy ott a csendben tudjuk meglátni, mi a lényeges az életünkben.
A három apostol Jézus átalakulásának lehettek a tanúi. Olyasmi ez, mint mikor a bábból kikel a pillangó. A báb nem tûnik szépnek, nem vonzó, úgy, ahogy Jézus sem szép és nem vonzó, amikor legyõzik, amikor kínozzák, amikor megölik. Jézus a világ szemével nézve, nem sikeres ember. A hegyen lehet azonban meglátni, hogy milyen is Jézus, hogy õ igazából sikeres, mert sikerült szeretnie még azokat is akik megölik, gyõz, mert legyõzte az önzést, az önmaga féltését, a mások elismerése utáni vágyat.
Az arca ragyogott mint a nap. A ragyogó nap Istent jelképezi, aki mindig sugározza szeretetét mindenkire.
A ruhája is ragyogó fehér. A ruha jelzi, hogy ki az a személy, aki ezt a ruhát hordja. Jézuson keresztül Isten szeretete lett láthatóvá, ezért van ragyogó ruhában.
Két személy is megjelent: Mózes és Illés. Róluk a Szentírás elmeséli, hogy õk is felmentek a hegyre, hogy Isten dicsõségét megláthassák, de nem látták meg. Mózes kérte: mutasd meg nekem a te dicsõségedet. De Isten válaszolt neki: te nem láthatod meg az én arcomat. Csak hátulról látott valamit Istenbõl. Illés is a hegyen Istent a földrengésben, a viharban kereste, de csak az enyhe szellõben ismerte meg. Arcát eltakarta, mert nem láthatta Isten arcát. Most ismeri fel Mózes is és Illés is Jézusban Isten igazi arcát, aki nem a büntetés Istene, hanem a szeretet Istene. Mi is csak akkor láthatjuk meg Istent, ha meg akarjuk tanulni tõle a szeretetet.
Jó nekünk itt lenni! - kiáltott fel Péter. Szép dolog megcsodálni Jézust, az õ szeretetét. Péter annyira szépnek látta, hogy nem is akart onnan elmenni, sátrakat akar felhúzni, de nem elég csodálni Jézust, hanem követni kell az õ példáját.
Megjelent a felhõ, Isten felhõje, amely vezette a választott népet a pusztában. Most ez a felhõ Jézushoz vezet.
Hang hallatszott az égbõl: Ez az én szeretett Fiam! Ugyanazt mondja ez az égi hang, mint amikor a Jordán vizében megkeresztelkedett. Isten mint egy igazolja, hogy Jézus nem tévesztette el az irányt amikor arra készül, hogy életét adja irántunk való szeretetbõl.
Az apostolok ijedten borultak földre. Megértették, hogy Jézus tanítványa lenni annyit jelent, mint az életüket oda ajándékozni. Aki ettõl nem fél, az nem értette meg, mit vállalt, amikor kereszténnyé lett. Jézus azonban értésünkre adja, hogy csak az oda ajándékozott életnek van értelme. Felemeljük mi is a tekintetünket, és Õt szemléljük, Õt követjük.

În fiecare an, în a doua duminicã din postul mare citim în evanghelie despre schimbarea la fațã a lui Isus. Ce s-a întâmplat de fapt acolo pe munte? Obișnuim sã spunem cã Isus le-a arãtat acestor trei apostoli ceva din paradis. îmi închipui ce ar fi simțit ceilalți apostoli care nu au avut parte din aceastã experiențã. Ar fi gândit cã li s-a întâmplat o nedreptate: iatã și Iisus practicã protecționismul! - Ar fi spus.
Nu despre asta este vorba. Acești trei apostoli erau cei care erau gata sã primeascã ceea ce Isus a dorit sã le facã cunoscut ucenicilor lui. Nu le-a fost ușor sã accepte cã Isus este Mesia, dar nu este așa cum și l-ar fi dorit, și l-au imaginat: un Mesia care își învinge dușmanii și domnește peste toate popoarele din lume, iar ei, ucenicii sãi, vor fi miniștrii sãi, consilierii sãi, admirați și cinstiți de toatã lumea. În schimb, Isus a început sã le vorbeascã despre faptul cã el va fi omorât, astfel și visele lor mãrețe se vor spulbera. Deocamdatã doar acești trei apostoli au fost gata sã-l vadã în Isus pe Mesia, în ciuda dezamãgirii lor.
Am citit astãzi aceastã evanghelie, pentru cã și noi avem nevoie de aceastã experiențã spiritualã, de care acești trei apostoli au avut parte. Fãrã aceastã experiențã nu vom fi în stare niciodatã sã ne încredem în Isus și atunci când nu este așa cum l-am fi dorit, și atunci când nu face ceea ce ne-am fi așteptat de la el. Condiția ca și noi sã participãm la aceastã experiențã spiritualã este în primul rând sã îi permitem lui Isus sã ne ducã cu el pe munte. Muntele în Sfânta Scripturã este locul de întâlnire cu Dumnezeu. E nevoie sã ne ridicãm deasupra lumii oamenilor lipiți de pãmânt. E important sã ne putem retrage din gãlãgia lumii, din preocupãrile vieții de toate zilele, pentru ca acolo, în liniște, sã putem vedea ceea ce este esențial în viața noastrã. Cei trei apostoli au fost martorii transformãrii lui Isus. Aceastã transformare este asemãnãtoare cu cea a pupei din care iese un fluture grațios. Pupa nu pare frumoasã nici atrãgãtoare, așa cum nici Isus nu este frumos și nici atrãgãtor atunci când este învins, chinuit atunci când este omorât pe cruce. Privind cu ochii lumii, Isus nu este un om de succes. Pe munte însã se poate vedea cum este de fapt Isus, cã el este un om de succes pentru cã reușește sã-i iubeascã și pe cei care îl omoarã, este învingãtor, pentru cã și-a învins egoismul, menajarea de sine, dorința de a fi apreciat de alții.
Și fața sa strãlucea ca soarele. Soarele strãlucitor este simbolul lui Dumnezeu care radiazã iubirea peste toți oamenii, atît peste cei rãi cît și peste cei buni.
Și hainele lui Isus sunt albe și strãlucitoare. Haina ne aratã cine este persoana care poartã acea haina. Prin Isus se manifestã iubirea lui Dumnezeu, de aceea este în hainã strãlucitoare albã.
Și au apãrut douã persoane: Moise și Ilie. Despre ei ne spune Sfânta Scripturã, cã și ei s-au urcat pe munte ca sã vadã gloria lui Dumnezeu, dar nu au vãzut-o. Moise a cerut de la Dumnezeu: Aratã-mi fața ta glorioasã! Dar Dumnezeu i-a rãspuns: tu nu poți vedea fața mea. Și Moise l-a vãzut doar din spate - spune Sfânta Scripturã. Ilie pe munte l-a cãutat pe Dumnezeu în cutremur, în furtuna, dar era prezent doar în adierea blândã de vânt. Și atunci Ilie și-a acoperit fața, pentru cã nu putea vedea fața lui Dumnezeu. Acum însã pot contempla și Moise și Ilie în Isus fața adevãratã a lui Dumnezeu, care nu este Dumnezeul rãzbunãrii ci al iubirii. Și noi îl putem vedea pe Dumnezeu doar dacã vrem sã învãțãm de la el iubirea.
Ce bine e cã suntem aici! - striga Petru. E frumos sã-l admirãm pe Isus, iubirea sa. Petru nu mai voia sã plece de acolo, de aceea a dorit sã construiascã colibe. Dar nu e de ajuns sã îl admirãm pe Isus. E nevoie sã îl urmãm.
Și a apãrut un nor, cel care l-a condus pe poporul ales în pustiu. Acum acest nor ne conduce spre Isus.
Și s-a auzit o voce din cer: El este fiul meu cel iubit. Spune același lucru vocea din cer, ca și atunci când Isus a fost botezat în apa Iordanului. Acum Dumnezeu confirmã cã Isus nu a greșit direcția pregãtindu-se sã își dãruiascã viața din iubire fațã de noi. Apostolii s-au aruncat la pãmânt de fricã. Au înțeles cã a fi ucenicul lui Isus înseamnã a-și dãrui viața. Cine nu simte fricã de acest lucru, nu a înțeles ce înseamnã sã fii creștin. Isus însã ne dã de știre cã doar viața dãruitã are sens. Ne ridicãm deci și noi privirea, îl admirãm pe Isus și îl urmãm.

2020-03-08

______________________________

Hamvazószerda

Böjt, sírás, hamu, lemondások áldozatok, ezek jutnak eszünkbe a nagyböjtrõl. Mind szomorú dolgok, pedig Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk. A nagyböjtnek az igazi célja sem lehet más, mint hogy el vezessen a boldogságra, de ne tévesszük össze az élvezetet a boldogsággal. Sok esetben az élvezet eltávolít a boldogságtól. Nagyböjt alkalmas idõ arra, hogy felülvizsgáljuk az életünket, a döntéseinket, és azonosítjuk azokat, amelyek nem a boldogság felé visznek. Persze, nem könnyû ezeken változtatni. Erõfeszítésbe áldozatba kerül. A mai evangélium figyelmeztet, hogy ne az emberek szemében akarjunk jóknak látszani. Isten úgy teremtett minket, hogy fontos számunkra a mások véleménye, a másoktól jövõ elismerés, értékelés. Ha valami jót teszünk, vágyunk arra, hogy ezt észrevegyék és megdicsérjenek érte. Persze, olyan is van, hogy valaki a szerénykedésével hívja fel magára mások figyelmét. Mindenünknek szüksége van mások visszajelzésre ahhoz, hogy véleményt alkothassunk önmagunkról. Ez azonban veszéllyel is jár. Döntéseinkben befolyásolhat mások véleménye, sõt annyira fontossá válhat mások véleménye, hogy képessé válhatunk hazugságokra, képmutatásra, megalkuvásra is, csakhogy dicsérjenek. Jól tesszük, ha elsõsorban Isten tetszését keressük, mert mikor valakit szeretünk, tetszeni akarunk neki.
Jézus korában a farizeusok vallásosságának lényeges eleme volt az érdemszerzés, a jutalom elnyerése. Úgy gondolták, hogy Isten megjutalmazza azt, aki az elõírásokat megtartja, sikert, egészséget, gazdagságot ad jutalomként nekik. Jézus az evangéliumban nem errõl a jutalomról beszél. Ne képzeljünk el mindenféle jutalmakat, amelyek ránk várnak a halálunk után, amiért ebben az életben jól viselkedtünk. A jutalom, melyet Jézus ígér abban áll, hogy ha Isten tetszését keresve cselekszünk, egyre inkább hasonlókká leszünk Jézushoz, és egyre igazibb emberek leszünk. Ennél nagyobb jutalom nem létezik. Jézus ezt alkalmazza a zsidó vallásos élet három területére, az alamizsnaosztásra, az imára és a böjtölésre. Ezek helyes gyakorlását mutatja be.
Az alamizsnaosztáskor az emberek látszólag Istennek tetszõ cselekedetet hajtanak végre, de sokan valójában az emberek elismerését keresik. Amint már többször említettem, a Szentírásban nincs is szó alamizsnaosztásról, hanem helyette igazságszolgáltatásról beszél, mikor a szegényeknek adakozik valaki. Jézus is igazságtevésrõl beszél. Nem a fölöslegesbõl kell adni valamit a koldusnak, hanem egy igazságosabb világ építésén dolgozni, melynek alapja nem a birtoklás, mert Isten az ura mindennek, mi csak kezeljük a ránk bízott javakat, és mindenkinek szükségletei szerint adunk abból, ami a rendelkezésünkre áll, és ezt olyan formában tegyük, hogy ne hívjuk fel magunkra mások figyelmét, mert ha azt keressük hogy dicsérjenek a jótetteink miatt, annyi mintha magunknak dicséretet vásároltunk volna. Másrészt, ha nem vigyázunk, ahelyett, hogy segítenénk a szegényen, megalázzuk õt mások elõtt.
Az imádságról: sajnos, sokszor beszélünk az imádságról úgy, mint kötelességrõl. Jézus senkit nem kötelez imára, mint ahogy nem kötelez senki arra, hogy beszélgessünk azokkal, akiket szeretünk Ha nem vágyunk arra, hogy imádkozzunk, azt jelenti, hogy hiányzik az Istennel való kapcsolatunkból a szeretet.
Sokan kérdik, miért kell imádkozni, hisz Isten mindent tud, nem kell neki tudtára adnunk a szükségleteinket, mert jól ismeri azokat. Ugyanakkor Isten a javunkat akarja, tehát nincs szükség arra, hogy kérjük tõle, anélkül is megadja nekünk. Vagy meg akarjuk gyõzni valamirõl Istent? Miért teljesíti egyesek kéréseit, másokét pedig nem?
Hogyan imádkozni? Ma kevésbé áll fenn a veszélye annak, hogy az emberek azért imádkoznak, hogy mások lássák és dicsérjék érte, de azért ez is elõfordul szerzetesek, vallásos emberek társaságában.
A közösségi imáink terén még akad javítanivaló. Fennáll a veszély, hogy, bár közösen mondjuk az imát, ki ki csupán önmagával törõdik. Csak a magunk érdekei kötik le a gondolatainkat. Ha a közös imánk nem segít a testvéreinkkel való viszonyunk javításán, nem hoz közelebb egymáshoz, nem végezzük azt helyes lelkülettel, és csak arra jó, hogy elkönyveljük, hogy elvégeztük az elõírt imát.
A másik imaforma, amelyrõl Jézus beszél, a magánima. Jézus csendes, magányos helyeket választott ki, hogy ott imádkozzék. Az a fontos, hogy semmi ne vonja el a figyelmünket Istenrõl, az õ fényétõl, az õ hangjáról. A bennem lévõ gondolatokkal, aggodalmakkal, nehézségekkel, félelmekkel, vágyakkal lépek be az ima csendjébe, és miután ezeket feltártam Isten elõtt, õt hallgatom. Ha megnyitom az értelmet és a szívemet, az õ gondolata eljut hozzám, tudni fogom, hogy mit gondol, mit szeretne. Nem hangokat hallok, - az másfajta jelenség - hanem egyszerûen tudni fogom, mi az õ válasza, és átalakít, képessé tesz olyan döntések meghozatalára, melyek az õ tervei szerint valók, és melyek az igazi élet felé vezetnek engem.
A zsidó vallásos élet harmadik alappillére a böjt. Minden vallásban jelen van a böjt. Jézus korában úgy gondolták, hogy a böjtöléssel Istent szánalomra lehet indítani magunk iránt. Látva, hogy gyötrõdünk megsajnál, és teljesíti a késünket. Jézus a böjtnek kevesebb jelentõséget tulajdonít, Szent Pál nem is beszél róla. Jézus tanítványa, amikor böjtöl nem gyötrõdik, nem szomorkodik, hanem ünnepel. Ezért mondja Jézus, hogy illatosítsuk be a hajunkat, mintha valami ünnepre készülnénk. Nem akarja, hogy magunknak szenvedéseket okozunk. Az egyetlen böjt, amelyik tetszik Istennek az, amelyet szeretetbõl végzünk. Lemondok a kenyeremrõl, azért, hogy a testvérem ne éhezem. Nem a lemondással járó szenvedést ajánljuk fel Istennek, hanem az örömet, hogy segíthetünk valakin. Az igazi böjt megnyitja a szívünket testvéreink felé.

2020-02-26

______________________________

Évközi 6. vasárnap

Jézus, mint vallásos zsidó, a Tórát szentnek, Isten szavának tekintette. Miért tartotta mégis fontosnak tisztázni, hogy õ nem akarja lerontani a Törvény elõírásait? Mert kevéssel elõbb, a Nyolc Boldogságban, a szegényeket boldognak mondta. A Biblia ezzel szemben azt írja, hogy Isten minden jóval elhalmozza az igazakat. A zsidók úgy képzelték el, hogy a Messiás, mikor eljön, sikert és jólétet biztosít követõi számára. Jézus nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, ezért azt állították, hogy nem tartja tiszteletben a Törvényt. Ezért akarja tisztázni, hogy az Ószövetség törvényei mind érvényben maradnak, de nem ezek teljesítése a cél. Van ennél fontosabb. A ti igazságotok nem rekedhet meg az írástudók és farizeusok igazságánál - mondja Jézus, és 6 példát sorol fel, amelyekkel érzékelteti azt, hogy fölé kell emelkedni a Tóra elõírásainak. Ezek közül négyet hallottunk a mai evangéliumban.
Az elsõ: ne ölj! - mondja a Törvény. Jézus ezt továbbra is érvényesnek tekinti, de azt mondja, hogy mélyebben meg kell érteni, mi volt Isten szándéka ezzel a paranccsal. A testvérem életében teszek kárt akkor is ha haragszom rá. A harag az ember természetes reakciója a rosszra. Isten ültette belénk. Akkor téves a mi haragunk, amikor az emberre haragszunk, nem a rosszra. A mi haragunk gyakran féktelen, nem sikerül rajta uralkodni. Könnyen azonosítjuk a rosszat azzal a személlyel aki azt elkövette. A bûnös harag azt mondatja velünk, hogy szeretnénk, ha az a személy akire haragszunk nem létezne, eltûnne. Minden bántó szót kerülni kell, mondja Jézus a felhozott példán keresztül. Jézus azt is tudja, hogy idõnként bántjuk egymást, nem tudjuk ezt teljesen kiküszöbölni az életünkbõl. Mit tegyünk hát ilyen helyzetben? Keressük a kiengesztelõdést. Ezt Jézus mindennél fontosabbnak tartotta. Erre is mond egy példát. A rabbik azt tanították, hogy ha nekifogtál imádkozni, nem szabad azt semmiképp megszakítanod, még akkor sem, ha egy kígyó rácsavarodott a lábadra. Ezzel szemben Jézus azt mondja, hogy a kiengesztelõdés annyira fontos, hogy nem csak az imát, hanem az áldozatbemutatást is abba kellene hagyni érette.
A második példa: ne törj házasságot, vagyis ne paráználkodj! A Tóra tiltotta a nemi kapcsolatot azok között, akik nem kötelezték el egy életre magukat egymás mellett. Jézus ezt továbbra is érvényesnek tartja, de itt is azt kéri, hogy ne elégedjünk meg a törvény külsõ megtartásával. Vannak szent férfiak, akikrõl azt mesélik, hogy sosem tekintettek nõkre. Jézusnak nem voltak ilyen aggályai. Õ természetesen viselkedett a nõkkel szemben is. Nem húzódott el amikor a bûnös asszony csókolgatta a lábát, több nõvel volt barátságban: Márta Mária, Mária Magdolna. Nem arról van tehát szó, hogy ránézel vagy nem nézel rá, hanem, hogy mi van a szívedben, mi a szándékod. A másikat kihasználni akkor is bûn, ha ez csak szándék marad. Jézus azt ajánlja hogy mindjárt az elején, amikor rendetlen vágyaink ébrednek mondjunk nemet rájuk. Mondjunk nemet a szemünknek, a kezünknek, a lábunknak, vagyis, uralkodjunk vágyainkon, ösztöneinken, amikor önzõ cselekedetekre akarnak rávenni. Jobb ezt elszenvedni, mind a Gehennára kerülni. Tudjuk, hogy a Gehenna nem a poklot jelenti, hanem Jeruzsálem szeméttelepe volt. Méltatlan cselekedetekkel értéktelenné, szemétre valóvá alacsonyítjuk az életünket.
A harmadik példa a válásról szól. Isten sehol nem engedte meg a válást, olyannyira, hogy sehol nincs az Ószövetségben jelen a válás szó. De ha mégis valaki elbocsátja feleségét, mondja a Tóra, adjon neki errõl igazolást, hogy ne vádolhassa senki házasságtöréssel, ha az máshoz megy férjhez. Jézus itt is Isten mondanivalójának a mélyére mutat rá. Isten azt akarja, hogy akik szeretik egymást, örökre szeressék, és ne csak egy idõre. Ez egymásért hozott áldozatokat is kíván. Nem elég ehhez látszólag együtt maradni.
Nem könnyû ilyen szeretetkapcsolatot építeni, és senkinek sincs joga ítélkezni a fölött, akinek akinek ez nem sikerült. Ahogy Jézus mondja egy másik helyen, az dobja rá az elsõ követ, aki ezen a téren bûntelen, vagyis, aki megtanult teljes odaadással szeretni, mindenféle elvárás, követelõzés nélkül.
A negyedik példa: ne esküdj hamisan. Abban a korban, ha egy eseménynek nem voltak tanúi, az érintett fél esküvel igazolhatta az állítása igazát. Aztán a babiloni fogság idején elterjedt a fölösleges esküdözés. Lépten-nyomon esküdöztek az emberek, szava járásukká vált. Így adtak nagyobb nyomatékot annak, amit mondtak. Jézus azt mondja, hogy nincs szükség esküdözésre, mert az õ tanítványai nem szándékoznak félrevezetni, becsapni másokat. Amit mondanak az igaz.
Ma is szokás az esküdözés. Sokan azt hiszik, hogy Isten megbünteti azt aki hamisan esküszik, és magukra valóságos átkokat mondanak: ez, meg ez történjen velem, ha hazudok. Fölösleges, mert Isten ilyet nem tesz, mert õ nem bosszúálló Isten. Mégis pórul jár, aki hamisan esküszik, mert saját szavahihetõségét rombolja le.

Primii creștini erau acuzați de cãtre evreii din acele timpuri cã nu mai respectã legile și tradițiile poporului, nu mai țin seama de poruncile lui Dumnezeu, de legile din Biblie. De fapt de același lucru îl acuzau și pe Isus. De aceea în Evanghelia de azi Isus încearcã sã își clarifice intențiile în fața oamenilor: el nu vrea sã punã la îndoialã validitatea legilor și prescrierilor din Vechiul Testament, din cãrțile lui Moise, ci dimpotrivã,
vrea ca ucenicii sãi sã nu se mulțumeascã cu respectarea exterioarã, superficialã a ceea ce spune legea, ci sã descopere planul lui Dumnezeu, care stã la originea acestora. Am auzit patru exemple, în care, dacã rãmânem doar la cuvintele legii, falsificãm planul lui Dumnezeu.
Primul exemplu se referã la controlul agresivitãții, al doilea la controlul dorințelor sexuale, al treilea la relația de iubire din familie, iar al patrulea la autenticitate, trãirea în adevãr. Toate patru exemplele vorbesc despre idealuri foarte înalte, care nu se pot realiza decât cu ajutorul lui Dumnezeu.
Primul exemplu: Sã nu ucizi - spune Legea. Nu ajunge sã nu ucizi, pentru cã poți distruge viața celuilalt nu numai omorându-l fizic. Se poate ucide și prin vorbe, prin bârfe, prin umiliri, prin dispreț, prin tot ceea ce facem din reavoințã ca sã-l facem pe celãlalt sã sufere. Nu ajunge sã spunem la spovadã cã nu am ucis pe nimeni. Sfântul Papa Ioan al 23-lea scrie: ”îmi promit sã nu spun despre nimeni nimic decât binele. Dacã nu pot spune nimic bun despre cineva, atunci tac din gurã.” Asta nu înseamnã cã nu observãm ceea ce nu este bine, ceea ce trebuie îndreptat, corectat. Înseamnã sã privesc persoanele cu ochii lui Dumnezeu. El vede în noi binele și încearcã sã ne ajute sã creascã în noi acel bine. Nimeni nu se schimbã în bine pentru cã este pedepsit, certat, doar dacã este iubit. Ce frumos ar fi sã reușim sã trãim așa. Isus ne încurajeazã sã încercãm, el ne ajutã.
Al doilea exemplu: sã nu comiți adulter. E important sã înțelegem cã situația socialã a femeii era foarte diferitã în timpul lui Isus. Conta doar bãrbatul, iar femeia avea rolul de a satisface dorințele lui. Era revoluționar ceea ce spune Isus: dacã bãrbatul se uitã la o femeie cu dorințã, deja comite adulter. Vai nouã, bãrbaților. Dacã așa stau lucrurile, trebuie sã ne punem ochelari negri sã nu vedem. Nu despre acele dorințe vorbește Isus care se trezesc în noi în mod spontan ci de acele fapte, acele gesturi, prin care dorim sã folosim femeile pentru plãcerea noastrã, ca pe niște obiecte. Isus cere sã respectãm persoana pe care o iubim. Bãrbatul adevãrat nu este cel care exploateazã orice ocazie, ci cel care știe sã se controleze și sã punã pe primul loc fericirea persoanei iubite. Și același lucru este valabil și în cazul femeilor. O viațã întreagã învãțãm iubirea plinã de respect. Isus ne promite cã vom reuși sã o învãțãm.
Al treilea exemplu: S-a spus, dacã cineva își lasã femeia sã îi dea act de despãrțire. Era permis deci bãrbatului sã își alunge soția dacã s-a plictisit de ea. Isus însã vorbește despre iubirea adevãratã dintre douã persoane care nu se terminã cu timpul, ci leagã persoanele pentru o viațã întreagã, ba chiar și dupã moarte. Despãrțirea este un eșec al relației de iubire. Eșecul însã nu înseamnã drum fãrã ieșire. O viațã întreagã învãțãm iubirea și mereu avem încã de învãțat, atât cei care trãiesc într-o relație de familie armonioasã, cât și cei care au fost nevoiți sã înceapã de la capãt într-o nouã relație.
Al patrulea exemplu: sã nu faci jurãmânt fals. Jurãmintele sunt deseori prezente în viața noastrã. Sunt promisiuni solemne, sau le folosim pentru a dovedi cã spunem adevãrul. Oricum, în spatele jurãmintelor se ascunde o lipsã de încredere. Ca și cum, dacã cineva ar promite ceva, sau ar afirma ceva fãrã sã jure, nu ar fi sigur cã gândește serios ceea ce spune. Isus spune cã dacã am fi oameni autentici, nu ar mai fi nevoie de jurãminte, pentru cã am spune doar adevãrul. Deocamdatã nu suntem în stare de atâta încredere în ceilalți ca sã fim sinceri de tot. Isus a avut încredere în noi și iatã ce a pãțit. Totuși, din nou și din nou ne dãruiește încredere. Vom învãța și asta de la El pânã la urmã, dar pânã atunci ne rãmâne sã iertãm și sã ne cerem iertare între noi.

2020-02-16

______________________________

Bölcsességet bölcsességgel

1 Kir 10, 1-10
Sába királynõje Salamon bölcsességének hírére útnak indult, hogy õ maga gyõzõdjön meg arról, amit hallott. A bölcsességet csak a bölcsesség segít felismerni és értékelni. A királynõ nemcsak Salamont dicsérte, hanem a bölcsessége forrását, Istent is.
Ezzel a bölcs tekintettel figyelünk fel azokra az adottságokra, képességekre is, melyekkel Isten megáldott minket, vagy testvéreinket. Nem azért kaptuk ezeket, hogy dicsekedjünk velük, és egymással versengjünk, hanem hogy egymásnak szolgáljunk általuk, és együtt adjunk hálát Istennek.

2020-02-12

______________________________

Bennem akar lakni

1Kir 8, 22-23. 27-30
Meghatódott Salamon király mikor látta, hogy a templomot betöltötte a felhõ. Akkor döbbent rá, hogy milyen nagy dolog történt: a világ teremtõ Istene beköltözött ebbe a templomba, amely bármennyire is díszes és gazdag, nem tud méltó hajléka lenni Istennek.
De Isten még itt sem állt meg. Emberré lett, az emberek tápláléka, sõt, bennem is hajlékot keresett magának. Minden méltatlanságom, és alkalmatlanságom ellenére bennem akar lakni. Megrendült lélekkel adok hálát neki minden alkalommal, mikor felismerem magamban, az életemben az õ mûködésének jeleit.

2020-02-11

______________________________

Templom, láda, felhõ

1 Kir 8, 1-7. 9-13
Amint elkészült a templom, Salamon igyekezett elhelyezni benne a Szövetség Ládáját, Isten jelenlétének látható jelét. Isten erre azzal válaszolt, hogy egy másik jellel éreztette a jelenlétét: felhõ töltötte be a templomot.
A templom, a szövetség ládája, a felhõ, mély jelentéssel bírnak. Jézus azt mondja, hogy mi Isten temploma vagyunk, melyben Isten lakik, aki szeretet-szövetséget kötött velünk, és jelenlétének jelét tapasztaljuk a Szentlélek mûködésében bennünk és általunk. Engedjük hát, hogy Isten töltse be az életünket.

2020-02-10

______________________________

Évközi 5. vasárnap

Évközi 5. vasárnap (A) Mt 5,13-16
A Máté evangéliumban Jézus gyakran tanít. Kezdi ezt a nyolc boldogsággal, s utána folyatja a most hallott szavakkal. Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága. (5,13-14)
Fontosnak tartom mondani, hogy Jézus tanít, mert akik hallgatták, akik körülötte vannak, azok a tanítványai (5,1). E szavak címzettjei tehát Jézus tanítványai. Mindjárt az elején leszögezi, hogy kik ezek a tanítványok; meghatározza, körülírja az õ identitásukat. Arról beszél, hogy melyek azok a jellemvonások, amik megkülönböztetik Jézus tanítványait másoktól; mit mondjanak magukról, ha megkérdezik, hogy ki vagy te.
Lényeges, hogy Jézus azt mondja: ti vagytok. Nem azt mondja, hogy „ti lesztek a föld sója, mit szóltok hozzá?”; vagy: „milyen lenne, ha ti lennétek a föld sója”; vagy: „akartok-e lenni a föld sója? Beszéljétek meg...”. És azt sem mondja, hogy „fiúk, nektek sónak kell lennetek: ha tetszik, ha nem”.
Nem a tanítványok akaratára van bízva, hogy akarnak vagy nem akarnak só lenni. Pedig ez érdekes, mert olyanoknak beszél itt Jézus, akik kb. 5 perce hallgatják: egyszerû embereknek, halászoknak, földmûveseknek, építészeknek, anyáknak, apáknak, gyermekeknek, szegényeknek, gazdagoknak. Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága. Mostantól só és világosság vagytok. Ez a ti új „nevetek”.
A só – kémiából tanultuk, hogy a só vegyjele NaCl. Színtelen, szagtalan, igen stabil kristályos vegyület, olvadáspontja 801° C; maró hatású anyag, igen nagy mennyiségben fordul elõ a földön, és egyik legnélkülözhetetlenebb anyag.
A világosság – az élet egyik alappillére; világosság nélkül többek között nem lenne belélegezhetõ levegõ, mert világosság nélkül nincs fotoszintézis.

Akkor most nézzük meg a só funkcióját, hogy mire használják.
Disznóvágáskor bedörzsöljük vele a szalonnát, s ha ezt jól csináljuk, a szalonna eltart örök idõkig. A só ízt ad az ételnek. Télen sóval meghintik az utat, hogy megolvassza a jeget. A só tehát tartósít, ízt ad és olvaszt.
Jézus ma azt mondja a tanítványainak, hogy ti vagytok azok, akik ízt adnak ebben a világban; akik tartóssá teszik az életet, s akik megolvasztják még a legdermedtebb szíveket is.
A világosság arra jó, hogy nem megyünk neki a fának, pl. Felismerjük az embereket, a bennünket körülvevõ valóságot. A világosság lehetõvé teszi a tájékozódást.

Ha Jézus tanítványai közé tartozom, ha beiratkoztam az õ iskolájába, ízt kap az életem, íze lesz a kapcsolataimnak, a családomnak. Lehet, hogy az ételbe mindent beleteszek, de ha a sót kifelejtem, nem élvezhetõ az étel. Önerõbõl tehát nem tudom ezt az ízt kipréselni. Hanem az íz az Istennel való kapcsolatomból fakad. Ez a kapcsolat nem ellenõrizhetõ, miként a só az ételben láthatatlan, felolvad. De az étel íze árulkodik arról, hogy az meg lett-e sózva vagy sem. És ha meg lett sózva, az a só egyformán jelen lesz az étel minden kis molekulájában. Hasonlóképpen, ha beiratkoztam Jézus iskolájába, ahol nem tankönyvekbõl tanít, hanem a vele való kapcsolatba avat be, akkor ez ízt ad az élet minden kis molekulájának.
Fr. Julianus

În Evanghelia Sfântului Matei Isus deseori învațã, începând de la cele opt fericiri și urmând cu aceste cuvinte pe care le am auzit în Evanghelia de azi: voi sunteti sarea pãmântului, voi sunteți lumina lumii. Consider important sã subliniez cã Isus învațã, pentru cã cei care îl ascultau, care erau în jurul lui, erau ucenicii sãi. Aceste cuvinte deci sunt adresate ucenicilor lui Isus. Și imediat la început definește cine sunt aceștia, și descrie identitatea lor. Ne spune care sunt caracteristicile care îi deosebesc pe ucenicii lui Isus de alții, ce sã spunã despre ei înșiși, dacã cineva îi întreabã: cine ești tu.
Este esențial ceea ce spune Isus: voi sunteți. Nu spune: voi veți fi sarea pãmântului, sau ce ar fi dacã ați deveni sarea pãmântului, sau ați dori sã deveniți sarea pãmântului, și nu spune: bãieți, voi trebuie sã fiți sarea pãmântului, pentru cã dacã nu... Nu este la dispoziția ucenicilor sã decidã dacã vor sau nu vor sã fie sare. Și acest lucru este interesant, pentru cã vorbește persoanelor care îl ascultã doar de aproximativ cinci minute, oameni simplii pescari, țãrani, constructori, mame, tãtici, copiii, sãraci, bogați. Voi sunteti sarea pãmântului, voi sunteți lumina lumii. De acuma sunteți sare și luminã, asta este numele vostru cel nou.
Așa cum am învãțat la chimie, sarea este clorurã de natriu. Nu are culoare, nu are miros, este un compozit foarte stabil, cristalin, care se topește la 801 grade, are efect coroziv, se gãsește într-o cantitate foarte mare pe pãmânt și este unul dintre materialele indispensabile.
Lumina este unul dintre pilastrele vieții. Fãrã luminã nu ar fi nici aer, pentru cã fãrã luminã nu s-ar produce fotosinteza.
Și acum sã vedem funcția sãrii, la ce se folosește. Când tãiem porcul, punem sare pe slãninã și dacã tratãm bine slãnina cu sare, nu se stricã niciodatã. Sarea dã gust mâncãrii, iarna aruncãm sare pe drumuri ca sã topeascã gheațã. Sarea deci conservã, dã gust și topește. Isus și astãzi spune ucenicilor sãi: voi sunteți cei care dați gust în aceastã lume, care conservați viața și care topiți și inimile cele mai înghețate.
Lumina este bunã ca sã nu ne lovim de copaci, recunoaștem oamenii, lumea care ne înconjoarã, lumina ne ajutã sã ne orientãm.
Dacã fac parte din grupul ucenicilor, dacã m-am înscris la școala lui Isus și viața mea capãtã gust, și relațiile mele, și familia mea. Dacã uit sã pun sare în viața mea, pot avea de toate, dar ea rãmâne fãrã gust. Acest gust eu nu mi-l pot procura cu propriile mele puteri. El provine din relația mea cu Dumnezeu. Aceastã relație nu se poate verifica precum e invizibilã și sarea din mâncare, se dizolvã, dar gustul mâncãrii ne spune dacã a fost pusã sare în mâncare sau nu. Și dacã este pusã sare, gustul ei va fi prezent în orice moleculã de mâncare. Tot așa, dacã m-am înscris la școala lui Isus, El mã învațã, nu din manuale ci prin relația sa cu el, atunci aceastã relație dã gust fiecãrei molecule din viața mea. Fr. Julianus

2020-02-09

______________________________

Bölcs Salamon

1 Kir 3, 4-13
Salamon szavaiban már jelen van a bölcsesség mielõtt kérné azt Istentõl. Tudatában van a maga korlátainak és a nagy felelõsségének, amely rá hárult azzal, hogy királya lett a népnek. Nem olyasmit kér Istentõl ami a maga személyes céljai eléréséhez szükséges, hanem azt, hogy Isten szándéka szerint tudjon uralkodni. Nem esik kétségbe látva a maga hiányosságait és tapasztalatlanságát, hanem imában Isten elé viszi azokat, és kéri, hogy adjon neki tanulékony szívet, hogy Istentõl tanuljon meg jó király lenni.
Ilyen ami hivatásunk is. A feladatunk meghaladja a képességeinket. Sok embert bíz ránk Isten, akikrõl nem tudnánk gondoskodni az õ segítsége nélkül. Tõle kérjük mindennap a segítséget, hogy az õ szándéka szerinti szerzetesek lehessünk.

2020-02-08

______________________________

Gyertyaszentelõ

A Szent család a Törvény elõírásainak tesz eleget a mai evangéliumban. Az egyik ilyen elõírás az anya megtisztítása a szülés után, és a másik az elsõszülött fiúgyermek kiváltása. Ezért mentek fel a jeruzsálemi templomba. Szent Lukács kiemeli többször is, hogy mindezt a Törvény megtartása céljából tették. Két galambot ajánlottak fel Istennek áldozatul. Az elõírás szerint bárányt kellett volna felajánlani, és csak a szegényebbek ajánlhattak galambokat. Ez is mutatja, hogy Jézus egy szegény családba született, mint a korabeli emberek nagy része.
Két szereplõre hívja fel a figyelmünket Szent Lukács. Az elsõ az öreg Simeon Izrael népét képviseli, amely szívében õrizte a meggyõzõdést, hogy Isten valóra fogja váltani ígéreteit. Az öregsége jelzi, hogy Izrael népe már rég várakozik ezen ígéretek megvalósítására.
A templom elõterében sok ember jött-ment. Hogy lehet, hogy csupán ez a két személy ismerte fel a Messiást? Õk túl láttak azon, amit a szem lát.
Simeonról azt mondja az evangélium, hogy igaz ember volt és jámbor. Igaz ember, aki az igazságot kereste, és jámbor, mert gondolatait és szívét Isten szavára hangolta.
Várta Izrael vigasztalását. Meg volt gyõzõdve, hogy Isten teljesíteni fogja az ígéretét. Akinek ilyen meggyõzõdés él a szívében, az szabadon és derûsen él, mert tudja, hogy Isten kezében van az élete irányítása. Látva az egyháznak, de akár a mi közösségünknek is a helyzetét, néha felébredt bennünk is a félelem, hogy mi lesz velünk, mert minden megy tönkre. Megtanulhatjuk az öreg Simeontól a bizalmat: a pokol kapui nem vesznek erõt rajta.
A Szentlélek volt rajta: engedte, hogy a Szentlélek vezesse egész életén át. A Szentlélek adta tudtára, hogy addig nem hal meg, míg a Messiást meg nem látja.
Bár öreg Simeon, nem visszatekint, nem a múltat sírja vissza, hanem elõre néz. Elégedett az életével. Aki élete egyetlen céljaként az egészséget, a testi szépséget, az erõt tartotta, az nehezen békél meg az öregséggel. Simeon ellenben tudja, hogy az élet természetes rendje az, hogy ha megszületett, meg is fog halni, de ha a Szentlélek vezette egész életében, akkor eléri a célját, nem élt hiába.
Karjaiba zárta a kis Jézust. Ahhoz, hogy Jézust tudjuk nyújtani másoknak, elõbb nekünk kell befogadnunk, magunkhoz ölelünk õt.
Egy ének fakad Simeon ajkán. Szent Lukács evangéliumában ez az ötödik ének. (az elsõ az angyalok dicsõítõ éneke, a második Erzsébet éneke, a harmadik a Magnificat, a negyedik a Benedictus, és ez az ötödik). Bocsásd el most Uram szolgádat! Nem fél a haláltól, mert a halál a romlandó állapottól való felszabadulás arra a Békére, amelyet a Messiás hoz.
Isten szolgájának nevezi önmagát, mert Isten szolgálatára szentelte életét, teljesítette azt a feladatot, melyet Isten szánt neki.
Ez a gyermek világosság lesz minden nép számára. Nem csupán önmagára gondol Simeon. Annak örül, amiben a Messiás részesíteni fog minden népet.
Mária és József csodálkoznak Simeon szavain. Nem elsõ alkalom. Akkor is csodálkoztak, amikor Jézus születésekor a pásztorok elmondták, hogy mit mondott nekik az angyal. Miért csodálkoztak? Mert úgy tudták, hogy a Messiás az igazakhoz fog jönni, és mégis az angyal a pásztoroknak azt mondta, hogy érettünk jött a Messiás. Most ismét csodálkoznak, mert úgy tudták hogy a Messiás Izrael népéhez fog eljönni, Simeon pedig azt mondja, hogy a pogány népekhez is jött, a pogány népeknek is világossága lesz.
Aztán egy jövendölést mond Simeon, hogy Jézus anyjának szívét tõr fogja átjárni. A tõr Isten szavát jelenti, mely a Messiás anyjának Izraelnek járja át a szívét, mert Jézus szavai megoszlás fognak hozni. Maga Jézus is mondja, hogy nem békét hoztam, hanem megoszlást. Egyesek elfogadták, mások pedig elutasították Jézust.
Aztán megjelenik Anna próféta asszony. A szerepe, hogy második tanúként megerõsítse, amit Simeon elmondott.
Áser törzsbõl származott. Áser törzsének a tagjai elpártoltak annak idején a többi zsidó törzstõl, átvették a pogányok vallásait, majd az asszírok megsemmisítették õket. Eltûntek Izrael történelmének a színpadáról. Itt mégis megjelenik valaki ebbõl a törzsbõl, egy Szent maradék, egy hûtlen törzs hõ maradéka. Izrael maradékát jelképezi, amely nem szûnt meg várni a Messiást. Hûséges maradni Istenhez egy életen keresztül, ez teszi igazivá, teljessé az életünket.

Azi sãrbãtorim prezentarea lui Isus în Templu, azi binecuvântãm și lumânãrile pe care le aprindem în bisericã în timpul liturghiilor, în același timp este și ziua persoanelor consacrate, deci a cãlugãrilor, cãlugãrițelor, a tuturor celor care și-au consacrat viața lui Dumnezeu prin voturi religioase.
Iosif și Maria dupã o lungã cãlãtorie au sosit la Ierusalim cu copilul Isus, aducând cu ei și o pereche de porumbei pentru sacrificiu. Acolo l-au întâlnit pe bãtrânul Simion, care a vãzut multe de-a lungul vieții sale, iar acum în acest copil îl recunoaște pe Mesia pe care îl aștepta de o viațã întreagã.
Iosif și Maria respectã legile, scrierile, deși ar fi avut dreptul sã nu o facã, spunând cã ei au o relație specialã cu Dumnezeu. Ei însã se supun prescrierilor. Nu ne place sã fim obligați sã facem ceva, de aceea legile, prescrierile nu ne sunt simpatice. Ascultare în limba latinã se spune oebedientia care înseamnã a asculta în picioare, adicã într-o poziție de promptitudine. Mã pot simți mai evoluat în viața spiritualã decât alții pentru cã am avut ocazia sã citesc cãrți de specialitate, sau pentru cã am participat la întâlniri, pelerinaje, sau am studiat teologie, sau am depus voturi, totuși ascultarea este importantã și în drumul meu spiritual. Pot avea pãrerile mele despre anumite practici religioase, cã rozariul este doar pentru babe, cã rugãciunile nu folosesc la nimic, cã nu are sens sã îmi recunosc pãcatele în fața unui om și mai pãcãtos decât mine, cã Sfânta Liturghie este pierdere de timp. Dar în loc sã refuz aceste instrumente, ascultarea îmi spune sã dau sens gesturilor și rugãciunilor simple, sã caut prin ele sã mã conformez planului lui Dumnezeu. Asta au fãcut și Iosif și Maria. S-au dus la templu nu doar pentru cã era prescris, era obligatoriu, ci pentru cã în aceste ceremonii aparent formale doreau sã primeascã mesajul lui Dumnezeu, așa cum s-a și întâmplat.
Mulți oameni erau prezenți în Templu în ceasul în care Iosif și Maria l-au adus pe pruncul Isus, dar numai Simeon a fost în stare sã-l recunoascã în el pe Mesia. De unde a avut aceastã capacitate? A învãțat sã caute lumina lui Dumnezeu. Dacã cineva stã mult timp în întuneric, ochii sãi treptat încep sã vadã și sursele de luminã pe care nu le-au observat când era totul iluminat. Lumina care vine de la Dumnezeu este diferitã de luminile lumii. Numai cine simte nevoia sã fie iluminat de Dumnezeu vede aceastã luminã. Dacã ne luãm dupã indicatoarele acestei lumi, cãutãm sã ne realizãm în aceastã lume fãrã Dumnezeu, rãmânem orbi la lumina adusã de Isus, despre care ne vorbește bãtrânul Simeon în evanghelie.
El a îmbãtrânit așteptând sosirea lui Mesia, iar acum l-a întâlnit. Nu l-a luat cu el, nu a primit de la Isus nici o recompensã. Nu știm dacã mãcar i-a zâmbit pruncul Isus. Probabil nu prea era bine dispus dupã ce l-au circumcis. Tutuși Simeon a cântat de bucurie. Pentru el aceste clipe însemnau cele mai fericite din viața sa, pentru care a meritat sã aștepte o viațã întreagã. Este gata sã moarã pentru cã nu așteapta de la viațã o fericire mai mare decât aceste clipe petrecute cu Isus. De fapt asta dã sens și vieții mele, vieții noastre a tuturora. Meritã sã ne pregãtim o viațã întreagã pentru aceastã întâlnire cu Isus, care în aceastã viațã de multe ori dureazã puțin, dar când în sfârșit îl vom întâlni fațã în fațã, acea clipã de fericire nu se va sfârși niciodatã.
În aceastã sãrbãtoare ne amintim în mod deosebit de persoanele consacrate. Ele au fost chemate de cãtre Dumnezeu la o viațã un pic diferitã decât a celorlalți oameni. Ele au menirea sã le aminteasca celorlalti oameni de aceastã luminã care vine de la Dumnezeu și ne conduce la El.
Cum realizeazã persoanele consacrate aceastã misiune? În primul rând prin viața lor. Nu sunt nici ele mai sfine, mai blânde ca ceilalți oameni, dar au ales ca principala lor preocupare sã fie cãutarea lui Dumnezeu prin rugãciune, prin citirea Sfintei scripturi. Așa cum fiecare om are o muncã de îndeplinit, persoana consacratã are datoria de a se ruga, și nu o face doar în scop personal, ca ea sã se mântuiascã, ar fi o viațã egoistã, ci pentru mântuirea întregii lumi. Persoanele consacrate sunt experții vieții spirituale și trebuie sã fie de ajutor celorlalți oameni în drumul lor cãtre Dumnezeu. Sã ne rugãm pentru ele în aceastã zi, pentru ca viața lor sã fie ca lumânarea sfințitã, care prin lumina sa smeritã și blândã le aminteste oamenilor de Dumnezeu.

2020-02-02

______________________________

Testvéri figyelmeztetés

2 Sám 12, 1-7a 10-17
Nehéz felismerni és még nehezebb elismerni a saját bûneinket, könnyebb másokban észrevenni azokat. Dávid bízik Nátánban és Nátán nem fél Dávidtól. Az ilyen kapcsolat teszi lehetõvé azt, hogy egymást jóra intsük, szeretettel figyelmeztessük. Az ilyen kapcsolat segít a növekedésben, a hitelessé válásban. A testvéri szeretetnek ez is része, együtt a kedvességgel, a türelemmel és a megbocsátással.

2020-02-01

______________________________