Napi gondolatok

Szent Brigitta

A mai olvasmányokat azért választották ki Szent Brigitta ünnepére, hogy érzékeltessék velünk azt a nagyon bensõséges, misztikus kapcsolatot, amely Szent Brigittát Istenhez kapcsolta: élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem – hallottuk a szentleckében; maradjatok bennem és akkor én is bennetek maradok – hallottuk az evangéliumban.
Valóban, Szent Brigitta egy igazi misztikus volt, de ne úgy képzeljük el, mint aki a mindennapi élettõl elvonulva egy cellában, extázisban töltötte a napjait.
Fiatalon férjhez adták, nyolc gyermeket szült, Ferences Világi rendi volt, csak miután a gyerekei nagyok lettek és a férje meghalt, a svéd királyi udvarba költözött isteni indításra, hogy a királyt figyelmeztesse gyávaságára, téves lépéseire.
Szintén Isten szavára Rómába költözött. Itt alapított egy szemlélõdõ szerzetesközösséget.
Sokat dolgozott az európai uralkodók közötti megbékélésen. Rávette V. Orbán pápát, hogy Avignonból Rómába költözzön. A pápa azonban, látva a római siralmas körülményeket, megijedt, és visszament Avignonba, ott is halt meg.
Azt a hálátlan feladatot kapta Istentõl, hogy fõpapoknak, szerzeteseknek sorra a szemükre vesse a hibáikat. Nem csoda, hogy sok ellensége volt. Elerjesztették róla, hogy boszorkány, és meg is rakták számára a máglyát. Alig sikerült elmenekülnie.
Amilyen népszerûtlen volt sokak szemében igazmondása miatt, annyira népszerû szent lett halála után. Nem hiába nevezték ki õt is Európa társvédõszentjéül.
Számunkra tanulság, hogy a Krisztussal való egyesülés, egységben maradás életünk legfõbb célja. Ez azonban akkor igazi, ha küldetés is születik belõle. Ezt akkor is vállaljuk, ha nem mindenki tapsol nekünk. Nem a népszerûséget keressük, hanem Istennel próbálunk együttmûködni az õ csodálatos tervének a megvalósításában.

2015-07-23

______________________________

Mária Magdolna

A mai olvasmányok csodálatosan egybecsengenek. Az Énekek Éneke szerelmese keresi kedvesét. Bejárja a várost, a tereket, érdeklõdik, hogy valaki nem látta-e, és végül megtalálja azt, akit szeret.
Az evangéliumban Mária Magdolna a halott Jézust keresi, akit szeretett, de nagy örömére az élõ Krisztussal találkozik, akinek szeretetteljes hangja segít neki abban, hogy felismerje õt.
A két történet között azonban van egy különbség. Az Énekek Éneke története a boldog találkozással véget ér. Minden gond véget ér, mikor találkozik azzal, akit szeret, és aki szereti. De nem így az evangéliumban. Mária Magdolna alig ocsúdik fel az örömbõl, hogy megtalálta szeretett Jézusát, máris feladatot kap: beszélni másoknak errõl a találkozásról, errõl a bensõséges eseményrõl. Nem elméleteket kell tanítania a feltámadásról, hanem elmesélnie azt, hogy õ találkozott azzal, akit szeret.
Két dolgot szeretnék megtanulni Mária Magdolnától a mai napon. Az egyik, hogy az Istennel való kapcsolatom lényege a találkozás keresése. Nem azért imádkozom, mert feladatom, mert megígértem, mert benne van a programban, mert ha nem, bûntudatom van, hanem, mert vágyom az Úrral való találkozásra. Minden egyéb tevékenységemnek a célja az, hogy elõsegítse ezt a találkozást. Ezért tanulok, ezért imádkozom, õt keresem a testvéreimben, vele egyesülõk a nehézségekben.
A második pedig, hogy az embereknek nem csak ismereteket akarok közölni, hanem elsõsorban azt, amit én megtapasztaltam, mert erre a szeretetteljes találkozásra vágyik minden embernek a lelke.

2015-07-22

______________________________

Brindisi Szent Lõrinc

Bindisi Szent Lõrinc olasz kapucinus szerzetes volt, rendkívüli képességekkel megáldva. Nagyon sok nyelvet megtanult és képességeit bátran kamatoztatta is rendje és az egyház javára. Többször volt miniszter provinciális, definitor generális és általános elöljárója is volt a kapucinus rendnek.
Az igazságosság és béke szentjének nevezném, mert bátran szavát emelte azok védelmében, akikkel igazságtalanul bántak. Elment a spanyol királyhoz, és figyelmeztette, hogy alattvalója, a Nápolyban székelõ alkirály kegyetlenkedik az alattvalóival. Ennek lett az áldozata Lõrinc, mert megmérgezték.
Életébõl az a jelenet ragad meg engem, ahogy Csókakõnél, Székesfehérvár felszabadításánál a török uralom alól, papként részt vett a csatában. A villogó kardok, suhanó golyók között önmagát nem féltve sietett a sebesültek segítségére és bátorította a katonákat. Maguk a törökök varázslónak tartották, míg a keresztények szentnek.
A Krisztusért folytatott csatában felénk is repülnek golyók, próbálnak elérni éles kardok, nyelvek, szavak, de nem ijedhetünk meg ezektõl. Nem hunyászkodhatunk meg egy sarokban, hanem az Úrban bízva tesszük, amit tennünk kell. Nem a mi épségünk a fontos, hanem Krisztus ügyének a gyõzelme.

2015-07-21

______________________________

Vigyázz a kemény szívre!

2015-07-20

______________________________

Szent Hedvig

Szent Hedvig Nagy Lajos magyar király kisebbik lánya. Apja egyszerre volt magyar király és lengyel király. Az egyik lánya örökölte a magyar trónt, a másik a lengyel trónt. Már 4 éves korában eljegyezték Habsburg Vilmossal, de miután elfoglalta a lengyel trónt, a lengyelek elûzték a Habsburg Vilmost, nem akarták õt királyuknak. A pogány litván fejedelem, Jagelló Ulászló kérte feleségül Hedviget. Két feltételt szabott Hedvig: akkor megy Jagellohoz feleségül, ha katolikus lesz, és ha a Szentszék semmisnek nyilvánítja a Habsburg Lajossal kötött házasságát. Mindkettõ megvalósult. A litvánok fejedelmükkel együtt katolikusok lettek.
Hedvig annyi jót tett, amennyit csak tudott, egészen a haláláig. A lengyelek annyira szerették, és annyira szentnek tartották, hogy egyenesen az oltárba temették a krakkói székesegyházban, pedig a szentté avatás még váratott magára egészen 1997-ig, amikor II. János Pál pápa avatta szentté.
Az ember azt hinné, hogy a királynak mindent lehet, de íme, még azt sem engedik meg neki, hogy azzal kössön házasságot, akivel õ szeretne. A nép érdekei majdnem mindenben meghatározzák az életét.
Hedvig nem azon kesergett, hogy a körülmények mennyi mindenben meggátolják, hanem igyekezett megtenni azt a jót, amit megtehetett ezen körülmények között.
Mi sem akarunk a siránkozásnál leragadni, hanem a legtöbb jót akarjuk kihozni azokból a lehetõségekbõl, amelyekkel rendelkezünk.

2015-07-18

______________________________

A bárány

Kiv 11, 10 – 12, 14
A kovásztalan kenyér és a bárány a zsidókat arra a húsvétra emlékezteti, amikor kiszabadultak az egyiptomi fogságból. A bárány vérével kenték meg az ajtófélfáikat, és ez a vér megszabadította õket a pusztítás angyalától, és a bárány húsával táplálkoztak, mielõtt útra keltek az ígéret földje felé.
Számunkra a húsvéti bárány Krisztus jelképévé vált. Keresztelõ János, mikor rámutatott, báránynak nevezte, az Isten bárányának. Az õ vére nem az ajtófélfánkra, hanem az Isten Országa ajtajára, a keresztre folyt, és megmentett minket. A kovásztalan kenyérrel, Isten bárányával táplálkozunk nap, mint nap az Isten felé vezetõ úton.
Fontos azonban tudatosítanunk, hogy mi úton vagyunk. Nem azért táplál az Úr, hogy egy helyben üldögéljünk, és elhízzunk, hanem, hogy erõnk legyen az úton. Kérdezzük meg az Urat, hogy melyek azok a konkrét lépések, melyeket ma szeretné, hogy megtegyünk, hogy közelebb kerüljünk hozzá.

2015-07-17

______________________________

Én vagyok

Kiv 3, 13-20
Az Úr bemutatkozik Mózesnek: én vagyok az, aki van. Nem könnyû megérteni, hogy mit akart mondani, ezért vannak különféle fordításai is ennek a kijelentésnek. Mikor bemutatkozom, azt mondom: én vagyok Leó testvér, vagy én egy szerzetes vagyok, egy pap vagyok, és így tovább, de Isten csak azt mondja: én vagyok! Belõle származik mindaz, ami van, ami létezik. Én is, te is csak részben mondhatjuk, hogy vagyunk, csak Istentõl függõn létezünk, és csak vele egységben érjük el létezésünk teljességét.
Ez az Isten, aki van, elküldte Mózest, hogy általa kiszabadítsa népét a rabságból. Rajta keresztül megmutatta hatalmát.
Szent János evangéliumában Jézus azt mondja: amikor felemelnek, akkor megtudjátok, hogy én vagyok. Az Úr Jézus ugyanazt a nevet használja. Ugyanaz az Isten, aki Egyiptomban hatalommal lépett fel, most látszólag a kereszten vereséget szenved. Nem a fáraó fia hal meg, hanem Isten fia, de nem csak egy népet szabadít ki, hanem minden népet.
Akkor létezünk mi is igazából, akkor vagyunk, ha Istennel együtt vagyunk Istennel, ha életünk legfõbb célja, hogy Istennel lehessünk.
És amikor az Úr testvéreinkhez küld minket, hogy megszabadítsa õket, annak nevében, és annak erejével megyünk, aki van.

2015-07-16

______________________________

Szent Bonaventúra

Szent Bonaventúrát nevezhetnénk az egység szentjének.
Mint tanár, azt tanította, hogy a filozófia, ha Krisztus fénye nem világosítja meg, sötétben tévelyeg. Hasonlóképp, minden emberi tevékenység Krisztusban egyesül, benne találja meg az értelmét és végcélját.
Szent Bonaventúra a ferences rendben is egyesítõ szerepet töltött be. Azért, hogy egység legyen a testvérek között, új konstitúciókat írt, a rend számára, a narbonai konstitúciókat, amely minden utána következõ konstitúciók alapja. S hogy ne össze-vissza értelmezzék Szent Ferenc életét, írt egy új életrajzot is a Legenda Maiort.
Az egyházban is az egységért dolgozott. 1273-ban a lyoni zsinaton a görögökkel való egységen dolgozott. Akik ezt az egységet nem akarták, mert féltették a maguk kicsinyes érdekeit, megmérgezték.
Mi is az egység emberei akarunk lenni. Minden tevékenységünknek értelme és végcélja Krisztus, és minden emberrel az egységet keressük, azokban is felismerve Krisztust, akik másképp élnek, vagy másképp gondolkodnak, mint mi.

2015-07-15

______________________________

Nem kiváltságosak, hanem felelõsek

A fáraó a világi hatalom legnagyobb képviselõje kénye-kedve szerint dönt népek sorsa felett. Elhatározza a zsidó nép kipusztítását, éspedig olyanformán, hogy minden újszülött zsidó fiúgyermeket megölet.
Isten azonban megtalálja a módját annak, hogy választottját kiszabadítsa a fáraó kezébõl. Jó ezt tudni, amikor olyan eseményekrõl hallunk, amelyek félelemmel töltenek el minket, amikor titkos hatalmakról beszélnek, amelyek a bankokon keresztül irányítják a világ sorsát, vagy titkos terrorszervezetekrõl, amelyek nem tudni, hol fognak lecsapni, és senki nem tehet semmit ellenük. De gondolhatunk hozzánk közelebb álló emberekre is, akiktõl félünk, mert árthatnak nekünk. Istennek mindig vannak eszközei arra, hogy megszabadítson minket. Ahogy Szent Teréz mondja: semmin ne aggódj, Isten egyedül elég.
Az is eszembe jutott, hogy Isten megszabadította ugyan Mózest, de nagyon sok zsidó csecsemõt nem szabadított meg a haláltól. Õk meghaltak. Mózest sem azért szabadította meg, mert vele kivételt akart tenni, hanem, mert Mózesen keresztül akarta kiszabadítani népét az egyiptomi rabságból.
Amikor úgy érezzük, mintha Isten velünk kivételt tenne, minket megsegít, jobban, mint másokat, jusson eszünkbe, hogy nem azért teszi ezt, mert minket kényezteti akar, velünk kivételezni akar, hanem azért, mert terve van velünk. Rajtunk keresztül siet segítségére testvéreinknek. Felelõsek vagyunk azért a jóért, amelyben részesültünk.

2015-07-14

______________________________

Évközi 15. vasárnap

Emlékszünk, a múlt vasárnap felolvasott evangéliumi részben Jézus Názáretben járt. Az emberek nem hallgatták nyitott szívvel a szavait, elutasítók voltak vele szemben. Jézus mégsem veszítette el a bátorságát, elindult, és a környékbeli falvakban hirdette az evangéliumot. Arra is emlékszünk, hogy magával vitte tanítványait is.
Most Jézus tanítványait kettesével szétküldte. Mindeniket küldte, nem csak egyeseket, a kiválóbbakat. Jézus ma is minden tanítványát küldi. Mindenki, aki befogadta Jézust az életébe, aki az evangélium szerint akar élni, õ maga is az evangélium hirdetõjévé kell, hogy váljon. Aki felismerte, hogy milyen nagy kincs az evangélium, nem teheti meg, hogí nem adja tovább másoknak is.
Kettesével küldi szét õket, hogy egymást kölcsönösen segítsék. Mikor az egyik elesik, a másik fölsegíti. Ugyanakkor hatékonyabb is az evangélium hirdetése, ha ketten hirdetik, nem csak egy személy egyedül. Az õsegyházban szokás volt, hogy a tanítványok kettesével menjenek. Az ApCsel-ben olvassuk, hogy Péter és János együtt mentek fel a templomba. Misszióba is Pált és Barnabást küldik. Nem egy személy a saját ötleteit, meggyõzõdéseit hirdeti, hanem egy közösséget képviselnek, és a kereszténység mindig közösséget jelent. Aki az evangéliumot hirdeti, összhangban, és egységben kell, hogy legyen a keresztény közösséggel, az egyházzal.
Jézus hatalmat ad nekik a tisztátalan lelkek felett. Tisztátalan lélek alatt mindazt értették a zsidók, ami Istentõl eltávolít, amely rombolja az életet. Ezért a legtisztátalanabbnak a temetõt, a halottat tartották, mert abban már nincs semmi élet. Minden betegség tisztátalanságot jelentett, ugyanígy a vérzés is, mert csökkent benne az élet. Jézus tehát a tanítványainak erõt ad arra, hogy gyõzzenek minden felett, ami nem az életet szolgálja.
Megparancsolja a tanítványainak, hogy ne vigyenek magukkal se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt. Az egyetlen eset, amikor a Márk evangéliumában Jézus valamit megparancsol a tanítványainak, tehát nagyon fontosnak tartotta ezeket.
Furcsa mód azt mondja, hogy vigyenek magukkal botot. A Máté evangéliumában tilos a botnak is a vitele, mert ott a bot az erõszakot jelentette, az önvédelmet. A Márk evangéliumában azonban a botnak más a jelentése. Az Istentõl kapott hatalomnak a jelképe a bot, mint ahogy Mózes annak idején az Istentõl kapott bot segítségével szabadította meg a választott nép fiait az egyiptomi fogságból. Itt is, az Istentõl kapott erõnek a jele a bot, és ez a bot nem más, mint az Isten szava. A tanítvány ne bízzon semmi másban, csak Istentõl kapott igének az erejében.
Ne vigyenek kenyeret. A miatyánkban imádkozunk a mindennapi kenyérért. Nem azért, hogy sok kenyerünk legyen, hanem minden nap meglegyen a szükséges kenyér. A tanítvány nem halmoz, nem biztosítja be magát, hanem bízik Istenben, aki megadja minden nap azt, ami szükséges.
Ne vigyenek pénzt az övükben, jelezve, hogy Krisztus az igazi kincsük, az egyetlen gazdagságuk.
Jézus minket is küldeni szeretne.

2015-07-12

______________________________