Napi gondolatok

Üldöztetésbõl öröm

Csel 8, 1b-8
Miért engedte meg Isten, hogy minket üldözzenek, minket bántsanak, mikor mi igyekszünk Isten ellen nem véteni, minden nap imádkozni. Rendszeresen összegyûlünk a szentmisére, még segítünk is azokon, akik megérdemlik. Az üldöztetés kellemetlen volt az elsõ keresztény közösség számára, de nagyon sok embernek alkalma nyílt arra, hogy megismerje az evangéliumot, mert ezek a keresztények, ott ahová menekültek, hirdetni kezdték, életpéldájukkal és szavaikkal az örömhírt.
Ezt tegyük mi is, mikor kellemetlenségek, szenvedések érnek. Ismerjük fel, hogy mit jelent ebben a helyzetben keresztényként viselkedni, keresztényként beszélni, keresztényként élni.

2014-05-07

______________________________

Szelíden de határozottan

Csel 5, 17-26
A szadduceusok erõszakkal elfogták és börtönbe zárták az apostolokat, és mégis másnap arról értesültek, hogy az utcán hirdetik az evangéliumot. Nem lövöldöztek az angyalok, mint az akciófilmek hõsei, hogy kiszabadítsák az apostolokat. Erõszak nélkül, de határozottan cselekedtek az erõszakosokkal szemben.
Mindig hibázunk, amikor Isten akaratát, azt, amit helyesnek és jónak gondolunk, próbáljuk másokra rákényszeríteni. A Szentlélek mindig szelíden alakítja át az emberek lelkét, mint ahogy a tavaszi esõ nyomán kizöldül a rét. A mi dolgunk, hogy együttmûködjünk a ma közöttünk élõ Szentlélekkel, aki ki akarja szabadítani szelíden, de határozottan, önmaguk féltésének börtönébõl apostolait, hogy hirdessék bátran az örömhírt, akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik.

2014-04-30

______________________________

Nagypéntek

Mintha egy csodálatos elõadást hallottunk volna. Ez az elõadás a szeretetrõl szól. A szeretet az egyetlen, amiért érdemes meghalni. Igen. Jézus szeret téged.
Ebben az elõadásban Isten felfedi igazi arcát. Ez a magára hagyott, elárult ember a mi Istenünk. Tényleg akarunk egy ilyen Istent, akinek nincs kezében varázspálca, aki megmossa tanítványainak a lábát? Aki emlékül a megtört kenyeret hagyja ránk, aki nem elveszi a szenvedést, hanem részt vesz benne? Aki nem a haláltól, hanem halálával szabadít meg, aki megbocsát, sõt mentséget keres gyilkosai számára? Aki úgy hal meg, hogy barátai elhagyják, de nem szid senkit, hanem az Atyának adja át a lelkét, az életét?
Biztos, hogy akarjuk ezt az Istent? Szegény Jézus! Lehetett volna óvatosabb, ravaszabb.
Nem telt el még 24 óra sem, mióta megmosta tanítványai lábát, és szeretete jeleként meg is csókolta. Most mégis hiába keresi õket tekintetével a kiabáló tömegben.
Most Jézust, az ácsot, fára szegezik. Õ, aki a fa megmunkálásával dolgozott, most eggyé válik a fával.
Szabadítsd meg magadat! – kiáltják, de õ nem önmagát megszabadítva akar szabaddá tenni minket. Nem ellenségei megsemmisítésével nyilvánítja ki hatalmát. Nem, õ ott marad a kereszten. Így hirdeti meg a szeretet országát. Utolsó szavai az Atyához szólnak, és utána csend.
Eltemetik, és vele együtt a reményeiket is. De ez a csend nem a vég, a szeretet nem porladhat el a sírban.

2014-04-18

______________________________

Általam üzen az Úr

Iz 50, 4-9
Izajás ma egy újabb felismeréssel áll elénk. Ráérez arra, hogy amikor az embereknek beszél, nem teljesen a saját gondolatait közli. Nem úgy beszél, mint egy mester, aki élettapasztalatából, összegyûjtött ismereteibõl gazdagít másokat, hanem mint tanítvány, aki továbbadja, amit mesterétõl hallott. Minden reggel, mielõtt bármit is tenne, bármit is szólna, a hallgatásnak szenteli idejét. Az Úr maga nyitja meg a fülét, hogy meg tudja hallani az üzenetet. Nem egyszerû dolog ez. Szívesebben nem halljuk meg, mit mond nekünk az Úr, hogy ne kérjen olyat, ami nehezünkre esik, ami felborogatja az életünket. A prófétának sikerült ezt a kísértést leküzdenie, így képessé vált arra, hogy amikor szól, szavai mások vigasztalására legyenek.
Az Úr tanítványaiként akarunk mi is az emberekhez szólni, reményt nyújtva nekik, nem azért mert mi ügyesek vagyunk, hanem mert Isten általunk szól hozzájuk.

2014-04-16

______________________________

Az Úr embere

Iz 49, 1-6
Izajás számára nagy felismerés, hogy nem a maga döntése nyomán lett az Úr prófétája, hanem Isten kiválasztotta õt, már fogantatása pillanatától. Fontos számára azt tudni, amikor szembefordulnak vele az emberek, mindenfélével vádolják, hogy az Úr az õ partján van, és általa csodálatos dolgot akar megvalósítani, nemcsak a választott nép javára, hanem a nemzetek világossága lesz. Általa jut el az üdvösség a föld szélsõ határáig.
Mindez Jézus Krisztusban valósult meg a maga teljességében. Szenvedése és halála nem volt hiába, és bennünk folytatódik. Minket is kiválasztotta az Úr, és mellettünk áll, amikor az emberek részérõl ellenséges magatartással, meg-nemértéssel találkozunk. Nem az a fontos hogy velünk mi lesz, hanem, hogy megvalósuljon az a csodálatos terv, melyre Isten minket kiválasztott.

2014-04-15

______________________________

Szelíden

Iz 42, 1-7
Kiárasztom szolgámra lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek - ezt hallottuk az elsõ olvasmányban. Hogyan teszi ezt Isten szolgája? Nem úgy, ahogy a hatalmasok teszik: békét akarnak, megbüntetve azt, aki szerintük téved, fenyegetik, erõszakkal próbálják jobb belátásra bírni. Ezzel szemben Isten szolgája szelíden bánik velük: a pislákoló jóságot nem oltja ki, a megroppant tévelygõt nem töri össze.
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy ne meneküljünk el attól, aki bánt, ne fordítsunk hátat annak, akit hibáztatunk, és nem szállni szembe azzal, aki fenyeget, hanem jósággal indítani õt a jóra. Ezt tette Jézus, és ennek ünneplésére készülünk a héten, ennek megtételére kérünk mi is erõt.

2014-04-14

______________________________

A módszer egyszerû

Ez 37, 21-28
Az Úr azt ígéri népének, hogy megtisztítja õket tévelygéseikbõl bûneiktõl és új szövetséget köt velük, a béke szövetségét. Ez a szövetség örök szövetség lesz. Õk az én népem lesznek, és én az õ Istenük leszek. Mi tudjuk, hogy Jézus Krisztusban érkezett el ez az örök szövetség. A keresztrõl, melyet a jövõ héten különösképpen ünneplünk, kegyelem árad, mely képes minket átalakítani, megszabadítani gyengeségeinktõl, bûneinktõl, képessé tesz minket önmagunk odaajándékozására, a szeretetre.
Ezt hallva azt gondolhatjuk, hogy akkor nekünk nincs más tennivalónk, mint megvárni, míg mindezt Isten elintézi. Isten azonban nem fog minket megváltani a mi közremûködésünk nélkül. Egyszerû a módszer: imában Isten elé állunk, és Õ megvilágítja mindazt, amit szeretne átalakítani bennünk, és ugyanakkor érezni kezdjük magunkban az indítást arra, amit most ennek érdekében tennünk kell. Amire indít, ahhoz megadja a kegyelmet is, hogy képesek legyünk rá. Ha mi erre azt válaszoljuk, hogy hát még én most ettõl félek, erre még nem vagyok felkészülve, Isten azt mondja, hogy neki van türelme, van ideje, ám a következõ alkalommal, mikor elé állunk, ismét sürgetni, bátorítani fog minket a szükséges lépések megtételére, mindaddig, amíg a mi életünkben is megvalósul a béke szövetsége, mi az õ népe leszünk és õ lesz a mi Istenünk.

2014-04-12

______________________________

A mi ügyünk Isten ügye is

Jer 20, 10-13
Jeremiás ismét azt kéri az Úrtól, hogy álljon bosszút ellenségein. Szegényt megalázták, kigúnyolták, még a barátai is ellene fordultak. Ismerõs az érzés. Néha én is úgy érzem, örömet okozna, ha pórul járnának azok, akik szenvedést okoztak nekem. Nem illik ezt bevallani, mert mi keresztények az ellenségeinket is szeretjük. Jeremiás beismeri Isten elõtt, hogy örülne, ha baj érné ezeket az embereket, de Istenre bízza, hogy milyen módon okozzon neki örömet. A mai olvasmány végén, máris örül Jeremiás, pedig tudjuk, hogy Isten nem óvta meg õt ellenségeitõl, de Isten mégis örömet okozott neki, mert a próféta, amint sorsát Istenre bízta, megértette, hogy az õ ügye egyben Isten ügye is, és úgy a jobb, ahogy Isten intézi a dolgokat, és nem feltétlenül, ahogy õ jónak látná. Az imában nem mi gyõzzük meg Istent, hanem mi alakulunk.
Nem az az igazi keresztény magatartás, hogy azt csináljanak velünk, amit akarnak. Jézus sem engedte, hogy megkövezzék, hallottuk az evangéliumban, hanem kiszabadította magát ellenségei kezébõl. Amikor azonban erre szükség volt, azért, hogy minket megváltson, engedte, hogy elfogják, és megöljék. Ha nekünk is sikerül az Istenre bízni sorsunkat, már örülünk, és nem aggódunk azért, amit emberek tehetnek velünk, hisz a mi ügyünk egyben Isten ügye is.

2014-04-11

______________________________

Szövetség

Ter 17, 3-9
Ábrahám szövetséget köt Istennel. A választott nép története során újra és újra megismétli az Istennel való szövetségkötést, míg ez a sorozat Jézus Krisztusban éri el a csúcsot. Azt mondja Jézus, hogy Ábrahám már az elsõ szövetségkötésnél ujjongott, már elõre örült ennek a végleges szövetségnek.
Mit kért Isten Ábrahámtól és utódaitól? Hogy rábízzák magukat teljesen.
Mit ígér Isten? Utódokat és földet. Ma azt mondhatnánk, Isten megígéri, hogy termékennyé teszi az életünket és a munkánkat. Istenük leszek és õk lesznek az én népem. Ez a szövetségkötés nem adok-kapok szerzõdés, inkább házasságkötéshez hasonlít. Isten azt ígéri, hogy vég nélkül boldogok leszünk, ha Õt választjuk.
Jézus Krisztusban Isten végérvényesen és visszavonhatatlanul átadta magát nekünk, és ugyan azt kéri tõlünk is. Õ legyen a legfontosabb, és ne az amit kapunk tõle. Ebben tartsunk ki, és már most örülhetünk annak a boldog együttlétnek, amelyre készülünk.

2014-04-10

______________________________

A küzdelmünknek értéke van

Dán 3, 14-20. 91-92. 95

Hadd lám, Isten meg tud menteni titeket a kezembõl? Szól a beképzelt király. A három ifjú hiszi, hogy Isten képes õket megmenteni, de az õ hittük nem attól függ, hogy Isten megmenti õket vagy nem, mert õk mindenképp Isten kezébe helyezték életüket.
A király nem hatódik meg a három ifjú erõs hitte láttam. Ami megmozgatja, és hitvallásra készteti, az ifjak látványa a tüzes kemencében Isten angyala társaságában, aki társként melléjük szegõdik a tûz elleni küzdelemben.
A ma emberének nem csupán arra van szüksége, hogy a hitrõl szép szavakat, bátor kijelentését halljon, hanem arra is, hogy lássa, nekünk is küzdelembe kerül Istenre bízni magunkat, de Isten megóvja életünket a kárhozat pusztító tüzétõl.

2014-04-09

______________________________