Napi gondolatok

Húsvét 4. vasárnapja

A mai evangéliumból megtudjuk, hogy milyen a jó pásztor, vagy, ahogy szó szerint a János evangéliuma nevezi, a szép pásztor. Az a jó, vagy szép, aki nem sajnálja a saját életét, aki teljesen odaadja magát a juhaiért. Ez a jó pásztor, Jézus Krisztus, maga is bárány, aki az életét adja. Így lett õ a jó pásztor, aki nem uralkodni akar, a juhai fölött, hanem õket is meg akarja tanítani ugyanerre az ön-odaajándékozásra.
A jó, vagy szép pásztornak az ellentéte a rossz, vagy csúnya pásztor. Ezek nem az életre vezetik a juhaikat, hanem a halálra. Ma különösen nagyon sokan ajánlanak utakat, lehetõségeket arra, hogy boldogak legyünk. Õk nem arra tanítják a juhokat, hogy szeretetben odaajándékozzák magukat, hanem hogy önmagukkal törõdjenek. Gondolj önmagadra, a te érdekedet tartsd szemed elõtt. Válaszd azokat az örömöket, amelyek itt vannak kezed ügyében, nem kell várnod rá, hogy majd az örök életben megkapd. Önzésre ösztönöznek. És aki önzõ, az már nem szép. Senki nem látja szépnek.
A Jézus hangja szeretetrõl beszél, ajándékozásról, találkozásról, párbeszédrõl, szolgálatról, a másikra való figyelésrõl.
A juhokról azt mondja, hogy hallgatnak rá. Hogy lehet megkülönböztetni a Jézus hangját, azok hangjától, akik nem jó pásztorok, akik csak kihasználják a nyájat? Megvan nekünk a képességünk, hogy felismerjük, melyik a Jézus hangja, Ez velünk született képesség. Tisztaszívûségnek nevezzük. Jézus azt mondja, hogy boldogok a tiszta szívûek, mert meglátják az Istent. Azt is mondhatnánk, hogy boldogok a tiszta szívûek, mert meghallják az Isten szavát. Aki látja Jézus tanítványát, tetteiben Jézus tetteit látja, megérzi benne ezt a tisztaszívûséget és szépnek látja.
Ezt jelenti, nem csak odafigyelni Jézus hangjára, hanem követni õt azon az úton, haladni, amelyen elõttünk Jézus járt.

2013-04-21

______________________________

Újra dönteni

Jn 6, 60-69
Ezen a héten János evangéliumának a 6. fejezetébõl olvastuk az evangéliumot. A kafarnaumi zsinagógában elhangzott beszédnek nem volt valami nagy sikere. A hallgatók hátat fordítottak. Ha már nem osztanak ingyen kenyeret, és már annak sem látják értelmét, hogy vitatkozzanak Jézussal, továbbálltak. Még a tanítványok is elpárologtak. Jézus nem hatódik meg ettõl. A tizenkettõt kérdi: ti is el akartok menni? Jézus nem kötelez. Mindenki szabadon elmehet. De aki marad, azért maradjon, mert tudatosan Jézus mellett döntött, és nem azért, mert a többiek is ezt tették.
Mi Jézus mellett döntöttünk, amikor a hivatásunkat felismertük és igent mondtunk rá, de menet közben eljuthatunk többször is, olyan helyzetekbe, amikor sok mindennel nem értünk egyet, sok minden zavar minket, amikor azt látjuk, hogy ezek a dolgok sokakat zavarnak, sokan nem értenek velük egyet. Sokan emiatt elmennek. Ilyenkor Jézus tõlünk is megkérdi: te is el akarsz menni? Csak az marad Jézussal, aki újra és újra Jézust választja, mert Jézus számára a legfontosabb. Fontosabb azoknál a dolgoknál, amelyek zavarják, vagy amelyekkel nem ért egyet.

2013-04-20

______________________________

Isten hangja az egységre vezet

Jézus hosszú beszéde folytatódik, de most már mások a hallgatói, mint eddig. Most már nem az elõbbi tömegnek beszél, hanem a zsidóknak. Amikor János zsidókról beszél, akkor a Jézussal szembeszegülõk csapatáról van szó. Ezek rafináltak, provokálók. Jézusra támadnak, hogy kinek képzeli magát? Hogy mondhatja, hogy az égbõl szállott alá? Jézus válasza hallgatóinak megfelelõek: Isten senkit nem kényszerít arra, hogy higgyen Jézusban, de megadja Jn 6, 44-51
mindenkinek a lehetõséget, mégpedig úgy, hogy vonzza az embereket. „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya”. Ha valaki nem jut el a Jézusba vetett hithez, az felelõs ezért, mert a benne élõ vágyat, ezt a vonzást nem vette figyelembe, úgy tett, mintha nem érezte volna.
A mi hivatásunk is erre a vonzásra épül. De nem csak addig kell erre a vonzásra figyelni, amíg elhatároztuk, hogy belépünk a szerzetesrendbe, vagy Isten mellett döntöttünk, hanem továbbra is követjük a hívõ hangot. Ez segít arra, hogy meghallgassuk Jézust, és eljussunk hozzá. Ami megváltozott azzal, hogy elköteleztük magunkat neki, hogy az óta nem külön-külön figyelünk a hívõ szóra, hanem közösen. Isten együtt hív bennünket. Az a hang, amely nem az egység felé hív bennünket, az nem Istennek a hangja.

2013-04-18

______________________________

A feltámadás lüktetése

Jn 6, 35-40
Aki küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Minden sebben, minden gyengeségben, minden sikertelenségben ott lüktet a feltámadás. A test betegségében, infantilizmusainkban, a be nem teljesült szeretetünkben, belsõ, vagy külsõ eltorzulásainkban, a jóban, szépben, ami elkezdõdött, amire vágyunk, de még nem teljesedett be, mind ott van a feltámadás ereje. Isten mindezt új életre hívja. Ami igazi érték, az nem vesz el a halállal. Isten szemében mindez fontos és nélkülözhetetlen. Mindebben benne van az örök életre való meghívás. Ezért, nem mondjuk, hogy úgy sem érdemes… Érdemes akkor is, ha az emberek nem értékelik. Nem akarjuk egy pillanatra sem abbahagyni a jóra való törekvésünket.

2013-04-17

______________________________

Hihetetlen segít hinni?

Jn 6,30-35
Jézus hallgatói jelet, csodát akarnak látni, hogy hinni tudjanak. A hihetetlen által akarnak hinni. A jel, amelyet Jézus nyújt, az önmaga odaajándékozása. Aki Jézussal táplálkozik, az õ kenyerébõl eszik, annak a hite nem éhezik meg, és nem szomjazik meg, mert nap, mint nap megtapasztalja a jeleket, melyeket Isten benne mûvel.
Isten nem azzal növeli az én gyenge hitemet, hogy hóbortos kívánságaimat teljesíti, hanem, hogy képessé tesz, hozzá hasonlóan elfogadni testvéreimet, a szolgálatukra lenni, a javukat keresni.

2013-04-16

______________________________

Hinni, felismerni

Jn 6, 22-29
Jézus azt mondja az összegyûlt tömegnek, hogy többé ne azért keressék, hogy egy kis kenyérhez jussanak, mert van ennél fontosabb dolog, ami örök. Ezt kell felfedezni, befogadni. Beépíteni az életükbe.
Erre azt kérdik tõle, hogy mit kell tenniük? Jézus válasza így hangzik: higgyetek bennem.
Mit jelent hinni? Nem abban kell hinni, hogy majd milyen jó lesz a mennyországban, ha ezt a pár éves szenvedést elviseljük, hanem hinni azok szavának, akik elmesélik, hogy Isten mit tett az õ életükben, felismerni, azt, amit Isten a mi életünkben tett, és képesek lenni azt, amit hallottunk, és ami felismertünk, szavunkkal, és életünkkel megmutatni testvéreinknek.

2013-04-15

______________________________

Az Ige maga az Úr

Mk 16, 9-15
A mai evangélium összefoglalója a feltámadás utáni eseményeknek. Visszatérõ elem a tanítványok hitetlensége. Hiába meséli Mária Magdolna a találkozását a feltámadt Úrral, hiába mesélik az emmauszi tanítványok, hogy vendégül látták Krisztust, õk nem hiszik. A hit nem annak az elhívése, amit mások mesélnek, hanem személyes találkozás. Ez teszi alkalmassá a tanítványokat arra, hogy õk is menjenek és hirdessék az örömhírt.
Jézus elvárta volna tõlük, hogy higgyenek, még mielõtt találkozhattak volna vele, mint ahogy azok is hinni fognak, akiknek õk fogják hirdetni a feltámadást.
Mi is csak a szavakat tudjuk hirdetni, de szavunkon keresztül maga Jézus látogatja meg azokat, akik hallgatnak minket. Hiszünk az Isten szavának erejében, és hitünk tesz alkalmassá arra, hogy találkozzunk Vele.

2013-04-06

______________________________

Csoda?

Csodálatos halfogásról hallottunk az evangéliumban, a feltámadt Krisztussal való találkozásról. Ha figyelmesen olvassuk újra az evangéliumot, észrevehetjük, hogy nem annyira nyilvánvaló a csoda. Máskor is elõfordult, hogy sok halat fogtak, és az is, hogy a háló nem szakadt el. Még az sem nyilvánvaló, hogy Jézus volt ott a parton, hisz nem mindenki ismerte fel, csak a szeretett tanítvány érzett rá, hogy „az Úr az”. A feltámadt Krisztussal való találkozás nem egy nyilvánvaló esemény. Inkább a tanítványok lelkében történik, mégis valóságos találkozás. Olyannyira valóságos, hogy életüket adták ezért a tanítványok.
Ilyen belsõ megtapasztalás a mi kapcsolatunk is Krisztussal, és minél inkább rátesszük életünket, annál inkább valósággá válik.

2013-04-05

______________________________

Ott van, ahol Róla beszélnek

Az emmauszi tanítványok lelkesen mesélték el a többieknek, hogy találkoztak Krisztussal. Amint ezek beszéltek, megjelent közöttük maga az Úr. Ha valaki találkozik Krisztussal, felébred benne a végy, hogy másoknak is továbbadja ezt az örömhírt, hogy hirdesse azt. Nem csak valami emlékeket ad tovább, hanem szavain keresztül Krisztus valóságosan is jelen van. így közvetítjük a hitet. Krisztus adja a hitet, de a mi tanúságtételünkön keresztül juttatja el a testvérünk lelkébe. Hasonlóképp, testvéreink tanúságtétele felkelti bennünk a vágyat, hogy keressük Azt, aki keres bennünket.
Ma nyitott szívvel akarom hallgatni annak szavait, aki a Feltámadottról beszél, és felismerni jelenlétét azok szívében, akik találkoztak Vele.

2013-04-04

______________________________

A hit szeme

Lk 24, 13-35
Két tanítvány az úton Jeruzsálemtõl Emmausz felé indulatosan beszélgetnek a názáreti Jézus esetérõl, akit már eltemettek, és vele együtt eltemették a reményüket is. Igen, mert õk számítottak Jézusra, az õ ígéreteire, de most már a halál és a csalódottság árad belõlük.
Egyszer csak Jézus hozzájuk szegõdik. Semmi rendkívüli csoda nem történt. Jézus van ott velük, de õk nem ismerik fel. Túlságosan hétköznapinak tûnik, ez az ember, aki mellettük halad, ezért eszükbe sem jut, hogy Jézus lehet.
Sokszor mi is így járunk. Isten jelenlétét nehezen ismerjük fel az életünkben. Csak a külsõ, szemmel látható, érzékelhetõ dolgokat vesszük észre, de nem sikerül meglátni a dolgok, események lényegét. Az ember csak a szívével lát jól – mondja az író. Van nekünk egy olyan képességünk, amely még a szívnél is mélyebbre tud nézni, s ez a hitünk. Bármilyen csalódás ér bennünket, a hitünk eszünkbe juttatja, hogy öröktõl fogva magához akarja vonzani azokat, akiket szeret, és soha nem fárad ebbe bele. Még a mi esetünkben sem adja fel a reményt.

2013-04-03

______________________________